Azt a csodát nem sikerült még megszokni, hogy vízből és napfényből hogyan képes ezt az anyagi növekedést produkálnia, hiszen egy kis földdarab tartja csupán.
Amit tudtam, de nem sejtettem :) arra hétvégén derült fény. Szombaton Balázzsal és Tomival vakációztunk, amikor a kezemben maradt ismét egy könyv. (Nyugi, vissza fogom adni!) Thom Hartmann: Az ősi napfény utolsó órái c. írása nem csak a fotoszintézis okán izgalmas.
Minden a napfénnyel kezdődik - írja. A Nap energiát sugároz a Földre, hogy aztán ez az energia egyik formából a másikba alakulva belekezdjen az élet, a halál és a megújulás végtelen körforgásába...
Napfényből vagyunk, a szó nagyon is valós értelmében. A Nap, amely hőt, valamint látható és ultraibolya fényt sugároz, majdnem az összes földi élet forrása. Minden élő dolog, ami körülvesz bennünket, azért létezhet, mert valahol egy növény elraktározta a Nap fényét. Az összes állat ezekből a növényekből él, közvetlenül (mint a növényevők) vagy közvetetten (mint a húsevők, akik növényevőket esznek)...
Az óceán alján élő baktériumok és élő szervezetek végső soron napenergiából élnek: a mag vulkanikus hője akkor tárolódott el, amikor egy felrobbant csillag (azaz nap) maganyagából kialakult a Föld...
A napfényben fürdő egyenlítői területek zsúfolva vannak növényi és állati élettel, mígy a viszonylag kevés napot látó sarki régiókban - ahová a Nap sugarai kis szögben érkeznek - jóval kevesebb az élőlény.
A növények módszere a napfény elraktározására igen egyszerű. Atmoszféránk sok millió tonna szenet tartalmaz, többnyire szén-dioxid (CO₂) gáz formájában. A növények "belélegzik" ezt a CO₂-t, és a napfényből nyert energia segítségével egy fotoszintézisnek nevezett kémiai reakciót vezényelnek le leveleikben, ami a szénatomot leválasztja a két oxigénatomról. Ennek eredménye a szabad szén (C) és oxigén (O₂). A szenet ezután szénhidrátok (pl. cellulóz) és egyéb növényi alkotórészek (gyökér, szár, levél, gyümölcs) előállítására használják fel, a feleslegessé vált oxigént pedig "kilélegzik".
Sok ember azt hiszi, hogy a növények földből vannak, mert a talajból nönek ki a szemünk láttára. A fa java részben a levegőt alkotó egyik gázból (CO₂) és vízből (H₂O) áll, anyaga megszilárdult levegő és napfény. A növények levelei a napfény energiáját felhasználva az említett módon cukrokat és más összetett szénhidrátokat állítanak elő. Amikor fát égetünk, a "napenergia" felszabadul a tűz fényének és melegének formájában. A fában lévő szén visszafordítja a fotoszintézist. A kis kupac hamu, ami a végén megmarad, mindaz az ásványi anyag, amit az a hatalmas fa a talajból felvett. Minden egyéb a levegőből származó gáz volt: szén, hidrogén és oxigén.
Az állatok (az embereket is joggal beleértve) a növényekkel ellentétben nem képesek közvetlenül napfényből, vízből és levegőből szöveteket alkotni. Ezért a könnyen hozzáférhető növényi táplálék (és az ezt fogyasztó állatok) mennyisége korlátozta a Földön élő emberi populáció méretét: ami az emberi faj hajnalától (kb. 200.000 évvel ezelőttől) a kb. 40.000 évvel ezelőttig tartó időszakban nem nőtt 5 millió fő fölé.
A növénytermesztés és állattenyésztés elterjedése viszont ezt a rendet gyökresen felforgatta... Az utóbbi 24 órában több mint 800 négyzetkilométernyi esőerdő pusztult el a Földön. 13 millió tonna mérgező vegyület került környezetünkbe. Több mint 45.000 ember halt éhen, ebből 38.000 gyermek. Ezenkívül több mint 130 növény- vagy állatfaj pusztult ki az emberi tevékenység eredményeként. (Legutoljára a dinoszauruszok kihalása idején tűntek el ilyen gyors ütemben fajok.)
Ez mind tegnap óta történt!!!
A globális ökoszisztéma elemzése című ENSZ-tanulmány szerint az elmúlt évszázad során a világ lápjainak, mocsarainak és erdeinek fele eltűnt, a fűvel borított területek 80, az összes szárazföld 40 százalékának talajminősége folyamatosan romlik, ezenkívül az óceánok és a tengerek jelentősebb halászterületeinek 70 százaléka kimerült.
Leggyakrabban úgy éljük le életünket, hogy szinte nem is foglalkozunk mással, mint a napi betevő megkeresésével és a megszokott életformánk fenntartásával. Naponta találkozunk a médiában olyan híradásokkal, amelyek ismeretlen, gyilkos baktérium- és vírustörzsek felbukkanásáról, rákkeltő szennyeződések terjedéséről, táplálékforrásainkat fenyegető veszélyekről tudósítanak. És szinte mindennap hallhatunk a világ egyre mostohábbá váló időjárásáról, emberi életeket kioltó pusztító viharokról, áradásokról. Vannak, akik szerint a gazdaság összeomlása és egy világméretű hanyatlás kezdete már csak néhány nap vagy év kérdése. Olyanokkal is találkozhatunk, akik szerint minden a legnagyobb rendben, köszönik szépen, nincs itt semmi probléma: a világ teljes lakossága elférne egy Florida méretű földdarabon. Szó ami szó, ez az ötlet nem túl népszerű a floridaiak körében. [További dilemma, hogy hányan élnék túl az első fél órát ebben a zsúfolt tömegben... Mennyi gyilkosság, nemi erőszak, stb. történne, amíg élhető távolságra húzódnának egymástól?]
A bajok abban az életmódban gyökereznek, ahogyan az első sumer városállamok meglapítása óta, tehát már hétezer éve élünk. Az ember abból az ennivalóból áll, amit megeszik, és a Nap az összes táplálék egyetlen forrása. Problémáink okozója nem a technológia vagy az étrend, amelyet követünk, és nem is az erőszakot sugárzó média, hanem a kultúránkból, a világszemléletünkból fakadnak. A világ bajaira ajánlott legtöbb orvosság azért nem hatásos, mert ugyanabból a világképből erednek, ami magát a problémát létrehozta. A hulladék újrahasznosítása, sem a születésszabályozás nem fogja megmenteni a világot, és az sem fog globális méretű változást hozni, ha megvédjük a megmaradt kevés esőerdőt. Még ha sikerülne is megvalósítanunk ezeket a jó dolgokat, alapvető problémáink nem tűnnének el, és az elkövetett hibákat elkerülhetetlenül megismételnénk.
Gondolkodásmódunk átalakítása természetes módon vezet majd el bennünekt oda, hogy egy napon belefogunk a népességszám szabályozásába, megkíméljük a természetet, újrateremtjük a közösségi életet és gátat szabunk a pazarló fogyasztásnak.
Ki tud valami mást?
Az utolsó előtti bekezdés ugye az optimista forgatókönyv? (Optimista abban az értelemben, hogy az emberiség fennmaradását pozitív kimenetelnek tekinti.) Én tudok mást. Az Elvevők addig pusztítják maguk alatt a Föld nevű bolygót, amíg saját magukat is ki nem irtják. Eddigre azonban eltüntettünk több tízezer állat- és növényfajt, megmérgeztük a talajt, a vizeket, a levegőt, kilyukasztottuk az ózonréteget, teleszemeteltünk minden sarkot (még a környező világűrt is, abbiza), telepakoltuk a föld mélyét sugárzó hulladékkal... Szóval nem lesz egyszerű menet az újrakezdés, ha netán a természet úgy döntene, hogy belevág.
VálaszTörlés