Mese az igazság győzelméről

Az Egyfejű Királyfi elment a Hétfejű Sárkányhoz, és így szólt hozzá: – Otthon a gyűlésen arról beszélgettünk, hogy miért van neked hét fejed. Amikor nekünk csak egy van! Nos? – Így születtem – felelte a Sárkány jóindulatúan. Nekünk sárkányoknak hét fejünk van. – Ez nem mentség – replikázott a Királyfi. Sőt annál rosszabb rád nézve. Mert ha szerezted volna valahol azt a rusnya hét fejedet, akkor ezt talán mi is megtehetnénk. De így reménytelenül egyfejűek maradunk mindörökre! – Minek nektek ennyi fej, ha rusnyának látjátok? Miért irigyled? – Irigyli a nyavalya. Boldog vagyok, hogy csak egy fejem van! – Hát akkor? – Hát akkor még jobban idegesít minket, hogy ezzel a hét fejeddel rontod a közízlést, és elszívod elölünk a levegőt. – Levegőből van elég – mondta a Sárkány. Jut belőle nektek is, nekem is. – Csak egy rossz szagú, Hétfejű Sárkány beszélhet ilyen demagóg módón! – mondta a Királyfi. Hát tényleg nem akarsz olyan szép egyfejű lenni, mint mi valamennyien? Elkülöníted magad? Azt hiszed, hogy különb vagy nálunk? – Nem gondolom, hogy különb vagyok nálatok. Csak egyszerűen így nézek ki. – És hét kalapod is van – vádaskodott tovább a Királyfi. Nekünk meg csak egy. – Ti is vásárolhattok hét kalapot. Sőt hetvenhetet is. – De nem hordhatjuk egyszerre mind a hetet. Te pedig igen. – De nektek nincs is szükségetek rá, mert csak egy fejetek van. Hordjatok minden nap más kalapot. – Elég volt pimaszságból – háborodott fel a Királyfi. De adok neked még egy utolsó lehetőséget, hogy kimagyarázkodj. Mire használod a hét fejedet? – Látod, ez az! – könnyebbült meg a Sárkány. Elárulok neked egy titkot: én mind a hét fejemmel másképp látom a világot. – Micsoda? – ámult el a Királyfi. – Bizony. A világ nagyon nagy és bonyolult. Nem fér be egyik fejembe sem egészen. Ezért mindegyik fejemmel másik oldaláról veszem szemügyre, és más érdekeset fedezek fel benne. – Te szélhámos! Hát nem tudod, hogy az igazság egy és oszthatatlan?! – Ha egy fejjel gondolkozunk róla, akkor igen. De látod, én a hét fejemmel rájöttem arra, hogy annyi igazság van, ahány nézőpontból vizsgáljuk a dolgokat. Mindegyik fejem tud egy részigazságot. A hét együtt tudja az egészet. – Én például szép vagyok és okos és jó és erős? – kérdezte a Királyfi. – Ha ezzel a fejemmel nézlek, akkor igen. – És ha azzal a másikkal? – Akkor például már nem vagy annyira erős, mert vannak nálad erősebbek is. Hozzájuk képest kifejezetten gyenge vagy. – De okos? – Ez a harmadik fejem úgy látja, hogy okos vagy ugyan, de mégis nagyon keveset tudsz ahhoz képest, amit tudni lehet. Akár butának is gondolhatlak. – De szép vagyok? – Nézd, ez a negyedik fejem mindent nagyon közelről lát. Így nem vagy olyan szép. Például nagy lyukak vannak a bőrödön, tele faggyúval és szőrtüszőkkel. Ez az ötödik fejem pedig messziről néz. Olyan messziről, hogy csak egy pirinyó pontnak lát a mindenségben. Így sem vagy szép. – Fantasztikus! De remélem, mindegyik fejeddel igencsak jónak látsz. – Ezzel a hatodikkal – felelte a Sárkány feszengve – az a gyanúm támad, hogy nem vagy mindig jó. Néha hiú vagy, önző és erőszakos. – És milyennek lát a hetedik fejed? – A hetedik fejemmel egyáltalán nem látlak – felelte a Sárkány szomorúan. A hetedik fejem máshová figyel. – Nincs több dobásod, te büdös himpellér! – mondta a Királyfi határozottan. De egy kis műtéttel majd segítek rajtad! (Ezzel levágta a Sárkány hat fejét, csak a legelsőt hagyta meg.) – No, most milyennek látsz? – Furcsa – mondta a Sárkány. Most ezzel az egy fejemmel látlak sokféleképpen. Okosnak és butának, szépnek és csúnyának, erősnek és gyengének, jónak és gonosznak egyszerre. Valószínűleg ilyen vagy. (Ekkor a Királyfi levágta a Sárkány hetedik felét is. Rögtön úgy érezte, hogy tisztább lett a levegő a világon.)

Lánc, lánc, Eszter lánc... - réteg(es) mese

Feladat: Mi lenne a címe a magadról írt könyvnek? Magas labda, mondom. Természetesen az, hogy UTAK. Mert mindannyian tartunk valamerre, attól fogva, hogy elhagytuk az egysejtű létünket - folyamatosan osztódunk, osztogatjuk magunkat, vagy mások osztanak minket (remélhetőleg nem nullával).

Család; tanulás; barátság; párkapcsolat; munka; vallás; politika; üzlet elképzelhetetlenek anélkül, hogy egy-két személy útja keresztezi a többiekét. A létezésünk olyan, mint hosszabb-rövidebb közös útszakaszok tarka futószőnyege. Hol intenzív-virágos, hol unalmas-közönyös színekkel, olykor vékonyabb-hitványabb fonalból, más időkben pedig gazdag aranycérnával szőve.

Ettől még nem forrnak össze örökre az ösvények (vagy szálak) - a maguk költői logikája szerint elengedik egymás ölelését. Hirtelen nekiiramodnak egy hegyoldalnak, vagy találnak egy rövidítési lehetőséget, és hipp-hopp elpárolognak mellőlünk. Csak nézzünk értetlenül a nyomunkban ingadozó páfrányokat, amik instant jelenlétük sovány bizonyítékai. Mérföldekre járunk egymástól, ugyanúgy, mint mielőtt közünk lett volna a másikhoz, mielőtt megszerettük volna, bepillantást nyertünk volna a mindennapjaiba.

A hétköznapiság fátyla alatt pedig vannak csúnya dolgok: anyagiasság, bosszú, kicsinyes számítások, hiúság... "Pénz volna karika, karika / Forduljon ki P...ka" - az emberek kihasználása, aztán a szükségtelen, vagy bosszantó "eszközök" selejtezése. Majd sorra kerül Sünike is.

Az utazás sok lépcsőből épül, építi magát egy ívvé, ami girbegurba kivitelezésében is eléri mind a két partot. A gondolat megfoganásából elhatározás születik. Aztán bukdácsolva felfedezzük a szállítóeszközt: saját valónkat (testi, lelki, szellemi régióival). Apró kirándulások teszt üzemmódban: játsszuk a közelséget, néha az eszünket is. Végül, egy észrevétlen pillanatban, elindulunk, olyan lezser könnyedséggel, mintha mindig is ezt tettük volna. Rendre akkor tudatosodik számunkra, hogy haladunk, mikor valaki felbukkan mellettünk az úton, hacsak pár pillanatra is von be a maga kalandjába.

Rátalálni, megérkezni, lubickolni a napfényes társaságban jól eső ünnep; elengedni, szabadon hagyni inkább feladatszámba megy. A továbblépés kötelező gyakorlata a gyász. A búcsúzásban tudatosul számunkra, hogy mi is történt velünk a találkozás során.

[Itt mindent duplán blogolnak. Itt mindent duplán blogolnak.] Bocs, Frici!

Az elválás, a szakítás gesztusa ettől a kincstől terhes: kaptam, növekedtem, vagy éppen megtisztultam, könnyebb lettem az együtt töltött szakasz idején. Nehéz ezt a leltárt elkészíteni, mikor megrendülök, nyakamba szakad a magány. A közösség helyett elszigetelődöm újra. Évekbe kerülhet, hogy ismét egy személyre vásárolok, főzök, szeretek.

A hála kényes műfaj. Követelni oktalanság, elsikkasztani becstelen lépés. Ha egyszer helyére kerül, talán megszűnik ez a fura émelygés is.

Gyomra volna, arany volna, mégis kifordulna...

Megosztás

Baj van a Caps Lock-al

túélésre játszó jogtudósok jól fizetett tanácsAdó kluBja

Az inuitok dilemmája

Az inuit az eszkimó nyelvek egyik ága. Most azt a funkciót tölti be, mint Daniel Quinn Izmael nevű gorillája. A képzeletbeli beszélgetés egy kanadai misszionárius és egy inuit vadász között zajlik.


Vadász: Elmagyaráztad nekünk a valódi helyzetünket, hogy Isten színe előtt reménytelen adósok vagyunk; kegyelme nélkül semmit sem tehetünk.
Misszionárius: Így van!

Vadász: Megmutattad azt is, hogy Jézus Krisztus keresztáldozata az egyetlen menekülés számunkra.
Misszionárius: Valóban.

Vadász: Végül megtanítottál minket a Lélek világosságában élni.
Misszionárius: Igen, nagyon örülök, hogy hitre jutott a törzsetek.

Vadász: Mint felnőtt keresztények, most már azt is tudjuk a Bibliából, hogy a Mennyei Atya irgalmas, és elnézi a tudatlanság korszakát. Nem rója fel nekünk bűnül, amit sötétségben járva követtünk el...
Misszionárius: Ő méltányos és emberszerető!!!

Vadász: Akkor csak egy kérdésem maradt hátra. Mi a f*szért jöttél ide, hogy felvilágosíts minket a helyzetünkről?
Misszionárius: ???

Mikor a szar az úr

‎Mit lehet tenni a trágya-özön ellen? Orrunkat befogni, semmi egyebet. Mert aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyről a másikra hordja és közben maga is szaporítja a rondaságot. A trágya-özön magától fog lefolyni, lassan, míg a trágya-korszak embere az utolsóig bele nem fullad. Aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágya-özön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S ahogy a vízözön után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnemű, jeléül, hogy trágyaözön nem lesz többé. (Weöres Sándor)

Sírni volna jó...

Ma találtam a Facebook segítségével ezt a fotót:


Erőszakmentesség, bátorság, emberi arcok. Hogyan lehetne megütni valakit, aki megcsókol? Hogyan lehetne haragudni arra, aki engedi magát megcsókolni? Hogyan lehetünk olyan barbárok, hogy eddig kelljen elmenni? Sírni volna jó, embernek lenni újra. Megcsókolni azt, aki éppen szembe jön az utcán, és engedni, hogy bárki közel lépjen hozzám...

Por és hamu

A temetés ma már nem drasztikus, csak elmossa a vízsugár a hamvakat. Mintha nem is állt volna meg a szíve, mintha nem is zúzta volna szét a zuhanás alig 20 éves testét... Meglocsoltuk a virágokat és hazajöttünk. Miért nem kezdhetjük az öngyilkosságot korábban? Talán még ennyire sem fájna.

A csoki jól jöhet...

Egyszeri, megismételhetetlen, soha vissza nem térő, itt és most működő ...

De miért van akkor ez a szűrke és tompa csönd?
Ki látja a gazdagság túlcsordult serlegét?
Hogyhogy nem bírunk hazajutni a mai napig?

P.S.: "Dementorok ellen fogyasszon csokoládét!"

Tyúk-tojás helyett

- Miért imádkozol annyit? - kérdezte a Mester.
- Mert az imádság könnyíti a terheimet.
- Sajnos éppen ezért találták ki.
- Mi olyan sajnos ebben?
- Az, hogy eltereli a figyelmedet attól, hogy lásd, ki tette rád azokat a terheket - mondta a Mester.

(Anthony de Mello: Abszurd egypercesek)

Ülünk a romokon

A villanyt már kikapcsolták. Távfűtés még van. A gyertyaláng fotokban világítja meg a félig üres lakótelepi szobát, ami alig több ennél (erkély-konyha-fürdő jelképesen miniatűr). A belépőből eltűnt a hűtő, a konyhának nevezett lyuk is üresen tátong - rég főhetett itt ebéd. A letörtött, itt-ott még lógó szekrényajtók valaha fontos és filléres emlékeket rejtenek, majd potyogtatnak a koszos padlóra. Romok, amerre csak nézek.

Tárgyi és emberi romok. Megtört tekintet, meggyötört test. Az alkohol és gyógyszer jótékony mámorában pislákoló értelem. Koravén asszony ül az élete romhalmazán, a családja egyenként zuhant a mélybe, és ő nem érti, mit tett rosszul... Valahogy más hibás, más teszi ezt, nem magunk.

Szögjal Rinpocse: Önéletrajz öt fejezetben

1.) Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Beleesek.
Elveszett vagyok... remény nélküli
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2.) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.

3.) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek... ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.

4.) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.

5.) Egy másik utcán sétálok.

Mi marad, ha hiányzik az életünk közepe? Ha egy helyrehozhatatlan szemétdomb kellős közepén találjuk magunkat? Mi van, ha nincs holnap? Ha a felhők fölött is beborult az ég?

Minden előzetes konzultáció nélkül

Ó, Uram, Teremtőm! Ki minden előzetes konzultáció nélkül kényszerítetted rám ezt a világot,
hogy egyszer és mindenkor boldoggá erőszakolj!

(Bikini: Imádság)

Egy királyfi tán?

Tízmilliárd légy

Tegnap Balázzsal beszélgetve két ütős mondatot is feljegyeztem, ezek közé a hazaúton olvasott Pi részletek kívánkoznak.

Az életemet adom értetek... ha garantáljátok a feltámadásomat...

[A templomban nem volt senki.] És kevés, ami megértendő. Egy festményt láttam. Valami emberáldozatról volt szó. Egy dühös isten, akit vérrel kell kiengesztelni. Kábult, felfelé bámuló nők, kövér kisbabák röpködtek körös-körül apró szárnyakon. Egy karizmatikus madár. Melyik az Isten? ...

A katolikusokról azt beszélik, hogy szigorúak, és súlyos ítéleteket hoznak... Martin atya teával és keksszel kínált, és elmesélt egy történetet. Vagy, hiszen a keresztények annyira szeretik a nagybetűket, egy Történetet.

És micsoda történetet! Az első érzés, ami elfogott, a hitetlenkedés volt. Micsoda? Az emberiség bűnözik, de Isten Fia fizeti meg az árát? Megpróbáltam elképzelni, hogy apa azt mondja nekem:

-- Piscine, ma beszökött egy oroszlán a lámakarámba és megölt két lámát. Tegnap egy másik megölt egy indiai antilopot. Múlt héten kettő felfalta a tevét... És vajon ki a megmondhatója, mi csemegézett az aranynyulainkból? A helyzet türhetetlenné vált. Valamit tenni kell. Úgy döntöttem, az oroszlánok csak egy módon vezekelhetnek bűneikért: ha téged megetetlek velük.
-- Igen, apa, ez a helyes és logikus eljárás. Adj egy percet, hogy megmosakodhassam.
-- Alleluja, fiam.
-- Alleluja, apa.

Micsoda groteszk történet. Micsoda különös pszichológia. Másik történetet kértem, olyat, amit kielégítőbbnek találhatok. Biztosan nem csak egy történet van ennek a vallásnak a tarsolyában - a vallások bővelkednek történetekben. De Martin atya megértette velem, hogy azok a történetek, amelyek ezt megelőzik - és sok van belőlük -, csupán bevezetést jelentenek a kereszténységhez. Az ő vallásuknak egy Története van, és ehhez térnek vissza újra meg újra, elejétől a végéig. Ez elegendő történet nekik. ...

De ez a Fiú, aki éhezik, szomjúhozik, aki elfárad, aki szomorú, aki aggodalmaskodik, akit piszkálnak és zaklatnak, aki eltűri a követőit, pedig nem értik, és az ellenfeleit, pedig nem tisztelik - miféle isten ez? Túlságosan emberi mértékű, ez az igazság. Jó, vannak csodái, többnyire gyógyászati jellegűek, meg olyanok, amelyek jóllakatják az éhes gyomrokat; legjobb esetben megfékeződik egy vihar, rövid séta tétetik a vizen. Ha ez varázslás, akkor kisebbféle kártyatrükkök rendjébe való. Ennél minden hindu isten százszor többet tud. Ez a Fiúisten ideje nagy részét azzal tölti, hogy történeteket mond, mesél. Ez a Fiúisten éppen olyan lépésekkel jár, mint az emberek - ráadásul elég forró vidéken -, saruja legföljebb az út menti kövek szintje felett lebeg; és ha költeni akar az utazásra, hát szamárhátra ül. Ez a Fiúisten három nap alatt meghal, nyögve, zihálva, jajongva. Miféle isten ez? Mi van ebben a Fiúban, ami hathat ránk?

A szeretet, mondta Martin atya.

És ez a Fiú csak egyszer jelenik meg, réges-régen, nagyon messze? Egy tizedrangú törzsnél, valahol Nyugat-Ázsia peremén, egy rég letűnt birodalom határmezsgyéjén? Vége lesz, mielőtt egyetlen ősz hajszál nőne a fején? Nem hagy egyetlen leszármazottat sem, csak szétszórt, részleges végrendeletet, összes írásműve csupán firka a porban?

Együnk tehénszart! Tízmilliárd légy NEM tévedhet!!!

Van benne jó is

Az élet szakadatlan küzdelem. Délelőtt az éhséggel, délután az álmossággal.

Ha javulni látod a dolgokat, akkor valami fölött elsiklottál.

A halász azért megy ki a tóra, hogy halat fogjon... a horgász meg azért, hogy ne legyen otthon.

A memóriám már nem a régi. És ráadásul még a memóriám sem a régi.

A hisztéria alattomos betegség! A nő kapja meg és a férfi hal bele!

A nyúl az egy igazi jellem. Ott ül a fűben, de akkor sem szívja!

Minden reggel ágyba viszem a páromnak a kávét. Neki már csak meg kell darálnia...

Azt mondják, elmebajban szenvedek... De én nem szenvedek, élvezem minden percét...

A munkahely olyan, mint a sakk. Ha alacsonyabb beosztásban vagy, akkor csupa paraszt vesz körül és járhatsz gyalog. De ha előléptetnek, akkor rögtön mindenki téged akar leütni.

Vagy sokat keresel, vagy sokáig!

Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó!

Attól, hogy valakit nem értenek meg, még nem művész!

Az emberi hülyeségnek csak alsó határa van.

A processzorok füsttel működnek. Ha kijön belőlük a füst, nem működnek tovább.

Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt. Csak más a fogása...

Azért van a vonaton két mozdonyvezető, mert ott akkora a zaj, hogy egy ember el se tudná viselni!

Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is történik.

A szerelem egy hosszú, édes álom. A házasság az ébresztőóra.

Ha olajos lesz a kezed, akkor elkezd viszketni az orrod.

Úriember az, aki ígéretéhez híven megmutatja a bélyeggyűjteményét.

Optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi.

A törhetetlen játékok legfőbb haszna, hogy ezekkel kiválóan össze lehet törni minden mást.

Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Statisztikailag bizonyított: a válások 100%-a házassággal kezdődik.

A stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is
aludtál.

A mi irodánkban mindenki örömet okoz nekünk. Egyesek azzal, hogy bejönnek, mások azzal, hogy kimennek.

Will anyóra állása

Flóra és Fauna

A múlt héten úgy dolgoztam, mint egy állat.
Ezen a héten pedig, mint egy növény.

10 érv a melegházasság ellen

Ma kaptam, olvassátok:

1) A melegség nem természetes. Egy egészséges ember visszautasít minden olyan természetellenes dolgot, mint pl. a szemüveg, a poliészter, vagy a légkondicionálás.

2) A melegházasság melegségre fogja bátorítani az embereket, ugyanúgy, ahogy magas emberek társaságában magasabbak leszünk.

3) A melegházasság legalizálása ajtót nyit majd mindenféle őrült viselkedés előtt. Az emberek még a házi kedvenceikkel is össze akarnak majd házasodni, mert egy kutya emberi jogokkal rendelkezik, és alá tudja írni a házassági szerződést.

4) A hetero házasság régóta létezik, és egyáltalán nem változott azóta; a nő még mindig tulajdon, a feketék nem házasodhatnak fehérrel, és a válás törvénytelen.

5) Ha a melegházasság megengedett lenne, az a hetero házasság jelentőségét csökkentené; Britany Spears 55 órás, "csak buliból" köttetett házasságának szentsége romba dőlne.

6) A hetero házasság indokolt, mert gyermekek születnek belőle. A meleg, vagy terméketlen pároknak, és az öregeknek nem szabadna házasodniuk, mert az árvaházaink még nincsenek tele, és a világnak több gyerekre van szüksége.

7) Nyilvánvalóan a meleg szülők gyereke is meleg lesz, ahogyan a hetero szülők csak hetero gyereket nevelnek.

8) A melegházasságot nem támogatják a vallások. A miénkhez hasonló teokráciákban egyetlen vallás értékrendje követendő az egész országban. Ezért van csak egyetlen vallás nálunk.

9) Egy gyerek sikeres felneveléséhez szükség van egy férfi és egy női szerepmodellre. Társadalmunk ezért kifejezetten tiltja az egyedülálló szülőknek a gyereknevelést.

10) A melegházasság a társadalom alapját változtatja meg; soha nem tudnánk új szociális normákhoz alkalmazkodni. Ugyanígy nem alkalmazkodtunk az autókhoz, a szolgáltatási szektorhoz a gazdaságban, vagy a hosszabb élettartamhoz.

Küldd tovább, ha szerinted a házasság alapja a szeretet!

MSN, most már indul a buszod!

Egy elképzelt beszélgetés olvasható az alábbiakban:

Rudi: szia!
Maxi: szia, kis türelmed kérem

Maxi [kb. negyed óra elteltével]: itt is vagyok

Rudi: ez gyors volt...
Maxi: ?

Rudi: mi a mai programod?
Maxi: nem leszek gép előtt

Rudi: pozitívan is meg tudod fogalmazni a tervedet?
Maxi: nagyon sokat ülök itthon

Rudi: ?
Maxi: ?

Az MSN világában tett pár napos kirándulásom csöppet sem lelkesítő. Képzeld el, hogy 5-6 személy ül előtted egy széles padon, te pedig futkározol egyiktől a másikig. Néha oda dobsz egy mosolyt, vagy egy fél mondatot nekik. Talán a győztesnek már meg is hallgatod a monológját és kapcsolódsz hozzá. (Na, ez az, ami nem működtethető egy személyes találkozásban; talán ezért is fáznak annyira tőle.) Ebben a virtuális játékban sem befutó, sem induló nem kívánok lenni.

Olyan nyitott témákat, mint hogy "Mesélj a családodról!", vagy "Milyen érdekes könyvet olvastál mostanában?", esteleg "Milyen kérdés foglalkoztat éppen?" messze kerülni kell. Rövid sorok, gyors kattintgatás oda-vissza. Adatok tükröződnek vissza a soraidra válaszként, nem gondolatok.

Az első Kispál zeném rímel erre az állapotra leginkább:



A teljes szövegből a refrén különösen:

Emese, most már indul a buszod,
Menj haza szépen,
Látszik, hogy tudod,
Hogy meg vagy bolondulva,
S holnap ne gyere újra,
Ne gyere újra!

Ha valaki ma megkérdezné tőlem, hogy "Miért nem ismerkedsz neten?" - egy jól irányzott zsiráf-rúgással vágnám a sarokba...

Olyan vagyok most, mint csoportszexben a magány

Ugyanis d_v most indul Madridba, aztán a Kanári szigetekre. Nélkülem!!!

Agymenés és Ezmegaz

Ma is későn érkeztem haza az alberguémbe. Edzés után egy izmi boy mentával készített szaunafelöntést, ami jót tett a reggel óta környékező influenzámnak, egészen kitisztult a testem. Izzadás után hűsölve vettem észre, hogy fejben a Balázsnál használt agymenés címkével kacérkodom. Mivel mindannyian egyéniségek vagyunk, abszurd lesz a neve. Íme:

Három ajándékot kértem a Kisjézustól: (1) lézeres szőrtelenítést, (2) zsírleszívást és (3) egy új fakalodát. De kettőt baszott megadni.

Mottó: Egy átlagos ateistának fogalma sincs arról, hogy mit jelent Isten halála. (Nietzsche)

Feloldás: Bocsásd meg nekik, hogy nem tudják, mit cselekszem!

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈

Délután ikreim születtek. Végre sikerült beszélgetnem Sándor Pistivel és a barátnőjével, akik január végén indulnak Pamplonától. Átnéztük a térképek használatát, a fontosabb tudnivalókat. Magam is Camino-szülővé váltam. Igen Eszter, ez azt jelenti, hogy nagymama lettél. :)

Úgy izgulok, hogy minden rendben legyen az indulás körül és útközben is. Este mentek hátizsákot vásárolni. Hátha küldenek egy-két SMS-t és nyomon követhetem messziről az eseményeket. Mennyi aggódással is jár egy gyerek... hét még kettő egyszerre.

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈

Holnap zsiráf-tréning a telefonosokkal. Úgy izgulok, mint szűzlány a vibrátor előtt. Vajon milyenek lesznek nekem? Vajon milyen leszek nekik? Vajon milyenek leszünk együtt? Balázzsal kedden újra átbeszéltük az EMK 1.0 verzióját. Ízlelgetem a megközelítés újszerűségét, talán éppen ezért lesz életteli és izgalmas, nem rutinból lenyomott program.