A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nyelv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nyelv. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 8., csütörtök

Donde voy

Madrugada me ve corriendo (Daybreak finds me running) Bajo cielo que empieza color (Under a sky that's beginning to color) No me salgas sol a nombrar me (Sun please don't expose me) A la fuerza de "la migracion" (To the force of the INS) Un dolor que siento en el pecho (The pain that I feel in my chest) Es mi alma que llere de amor (Is my heart that hurts with love) Pienso en ti y tus brazos que esperan (I think of you and your arms that wait) Tus besos y tu passion (Your kisses and your passion) Chorus: Donde voy, donde voy (Where I go, where I go) Esperanza es mi destinacion (Hope is my destination) Solo estoy, solo estoy (I'm alone, I'm alone) Por el monte profugo me voy (through the desert, a fugitive, I go) Dias semanas y meces (Days, weeks, and months) Pasa muy lejos de ti (Pass far away from you) Muy pronto te llega un dinero (Siib you'll receive some money) Yo te quiero tener junto a mi (I want to have you near me) El trabajo me llena las horas (Work fills my hours) Tu risa no puedo olividar (Your laughter I can't forget) Vivir sin tu amor no es vida (To live without your love isn't living) Vivir de profugo es igual (To live as a fugitave is the same) Donde voy, donde voy (Where I go, where I go) Esperanza es mi destinacion (Hope is my destination) Solo estoy, solo estoy (I'm alone, I'm alone) Por el monte profugo me voy (through the desert, a fugitive, I go) Donde voy, donde voy (Where I go, where I go) Esperanza es mi destinacion (Hope is my destination) Solo estoy, solo estoy (I'm alone, I'm alone) Por el monte profugo me voy (through the desert, a fugitive, I go)

2011. július 5., kedd

Salam laki ya Maryam

Egészen megszoktam belülről, hogy dalban mondom el a hangulatomat - aztán visszafejtem játékból, hogy miért éppen ez a hangsor tartja magánál a figyelmem (napokig is akár). Ülök a metrón és ez duruzsol a fülemben vég nélkül.

Még a '90-es évek elején olaszt tanultam Frascatiban, ahol libanoni kapucínus testvérem (név szerint: André) arabul megtanította nekünk a fátimai himnuszt. Portugáliában naponta többször hallottam, akármilyen kis falusi templom mellett vitt az út. Ricsivel beszélgetve, tegnap délután frissültek ezek a memóriaszeletek is a fejemben.

Olyan valóságos az, hogy a Róma fölötti teraszon napozva ellátunk a tengerig, mint ahogy egy évvel ezelőtt (és azóta) nézem az esti szürkületbe vesző zarándokcsoportokat Fátima főterén, vagy tegnap este óta ott kevergetem a kávémat a Toldi Mozi belső terében. Egy énekfoszlány üzemelteti mindezt: előhívja az emlékek raktárából, és összeszerkeszti a maga kedve szerint. A múlt nem zárult le, velünk él és alakul folyton. Nincsen lepecsételt, időbélyegzővel konzervált verziója. A szépség kaphat új árnyalatot, a meghittség a világ látványosságává válhat.

Szabadok vagyunk az egyszer átélt újraélésére. Mindig érettebben, mind nagyobb koordinátarendszerben szemlélve. Teremtő folyamat ez, nem pusztán a jelen törékeny ajándéka. A már "lezárult" szakaszaink olyan engedelmesen hajolnak meg értő kezünk alatt, mint tűz köztelében a viasz. Annyi benne a spontán elem és a kiszámíthatóság, mint jövőt kutató álom-indáink óvatos tapogatózásában. A történetünk nem csak velünk, hanem bennünk, pontosabban általunk él. Mi töltjük meg tartalommal és értelmezéssel, reggelente mi adjuk meg hozzá a kulcsot.

Ettől függetlenül jogunkban áll nem szeretni, tekinthetjük kialudt vulkánnak is ezt a fortyogó lávatengert. A döntésünktől függetlenül élni fog, időnként eltakarva véglegesnek remélt rétjeinket, és szembesít a bebetonozottnak hitt múltunkkal. A tűzhányók vidéke termékeny föld, alakulni, alkalmazkodni képes a gyors változásokhoz.

A halálnak egyetlen mentsége maradt, hogy a létező legnagyobb keretet kínálja egész lényünk újragondolására. Benne frissen ott lesz (badarság: itt van) minden tervünk és álmunk, már a múlt lencséjén keresztüldolgozva. És látni fogunk... Talán azt a temérdek, utolsó órámra irányított üdvözlégyet is megértem végül.

Megosztás

2011. június 16., csütörtök

Dos dibujos japónicos

1˚ Abrazamiento

en la ruta
están dos sombras
después sola una

en el agua
están dos remolinos
después solo uno

en la cama
están dos almohadas
después sola una

2˚ Separación

en la ruta
están dos sombras
después sola una

en el agua
están dos remolinos
después solo uno

en la cama
están dos almohadas
después sola una

después sola una

(Judit Ágnes, Kiss: Dos dibujos japónicos)

1. Ölelés

az úton
két árnyék
aztán csak egy

a vízen
két örvény
aztán csak egy

az ágyon
két párna
aztán csak egy

2. Szakítás

az úton
két árnyék
aztán csak egy

a vízen
két örvény
aztán csak egy

az ágyon
két párna
aztán csak egy

aztán csak egy

(Kiss Judit Ágnes: Két japán rajz)

Megosztás

2011. május 23., hétfő

2011. március 11., péntek

Donde voy?

Csillától kaptam egy kis filmet, amit a felkészülés során készített a barátainak:



Most aztán kezdhetem számlálni a napokat... Nem ér!

2011. február 14., hétfő

Mi corazón



Spanyol szöveggel:

2010. december 7., kedd

Shakespeare

LXXV. Szonett

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

(Fordította: Szabó Lőrinc)

Soneto 75

Sois a mi pensamiento, cual pan para vivir,
o como el dulce tiempo de lluvias a la tierra,
y yo por vuestra paz, sostengo tal batalla,
como la que se entabla entre avaro y tesoro.

Ora altivo cual dueño y ora súbitamente,
temeroso que el tiempo le robe su riqueza.
O estimo que no hay nada, mejor, que estar con vos,
y prefiero que el mundo contemple mi placer.

A veces jubiloso, ante vuestra presencia,
y más tarde famélico de una mirada tuya,
no queriendo tener, ni buscar más placer,
que el que de ti no venga o el que de ti no tome.

Así, día tras día, me sacio y languidezco,
devorándolo todo o de todo privado.

2010. október 25., hétfő

Pedro, Juan...



La versión del nuevo musical:

¿Quién va esperar a ver el Sol,
Pedro, Juan, quién?
¿Quién va a querer ver el Sol,
Pedro, Juan, quién?

No se si escucharas.
Si me ayudaras.
Apartad de mí tu copa,
Ya no deseo su veneno.
Quema, quema, ya no soy igual que ayer,
Como al principio

Lo que me inspiro hoy me abandono
Nunca te deje de lado
Te he escuchado, tantos años,
Son un siglo. ¿Es tu hijo a quién le quieres pedir más?

Si he de morir
Tienes que saber que quien lo quiso fuiste tú
Deja que me insulten,
que me claven en su cruz.

Saber mi Dios, saber mi Dios ¿Por qué? (x2)
Dime Señor, dime Señor ¿Por qué? (x2)
Voy a morir

¿Van a recordarme
Cuando deje de vivir?
Todo aquello que logre
¿De qué me va a servir?

Saber mi Dios, saber mi Dios ¿Por qué? (x2)
Dime Señor, dime Señor ¿por que? (x2)
¿Al morir me van a compensar? (x2)
Dime Señor, dime Señor ¿por qué?
Dime Señor, dime Señor…
¡¿Por qué?!

Puedes explicar ¿Por qué
mi muerte va a importar?
Muéstrame un destello
de tu fuerza celestial.

Di que hay un motivo,
solo uno y moriré.
Te empeñas en que muera
y no me dices el por qué

Muy bien, lo haré
Solo mírame
Voy a morir
¡Voy a morir!

Lo que me inspiro hoy me abandono
Lo intente, te di tres años
Son un siglo, siento miedo al ver
que cumplo tu deseo
No es mi deseo,
es tu deseo

Dios, ya no puedo mas
Si me vas a obligar a acabadme tu veneno
Clávame en tu cruz, termina con mi vida
Hazlo, antes de que cambie de opinión

¡Por si cambio de opinión¡

2010. október 22., péntek

Ha... - két tolmácsolásban

Rudyard Kipling: Ha...

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,

ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;

ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;

ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;

ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyűtt tagokkal is;

ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;

ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";

ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;

ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!

(Devecseri Gábor fordítása)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

És eredetiben...

If...

If you can keep your head when all about you
Are losing theirs and blaming it on you,
If you can trust yourself when all men doubt you,
But make allowance for their doubting too;
If you can wait and not be tired by waiting,
Or being lied about, don't deal in lies,
Or being hated, don't give way to hating,
And yet don't look too good, nor talk too wise:

If you can dream - and not make dreams your master;
If you can think - and not make thoughts your aim;
If you can meet with Triumph and Disaster
And treat those two impostors just the same;
If you can bear to hear the truth you've spoken
Twisted by knaves to make a trap for fools,
Or watch the things you gave your life to, broken,
And stoop and build 'em up with worn-out tools:

If you can make one heap of all your winnings
And risk it on one turn of pitch-and-toss,
And lose, and start again at your beginnings
And never breathe a word about your loss;
If you can force your heart and nerve and sinew
To serve your turn long after they are gone,
And so hold on when there is nothing in you
Except the Will which says to them: 'Hold on!'

If you can talk with crowds and keep your virtue,
' Or walk with Kings - nor lose the common touch,
if neither foes nor loving friends can hurt you,
If all men count with you, but none too much;
If you can fill the unforgiving minute
With sixty seconds' worth of distance run,
Yours is the Earth and everything that's in it,
And - which is more - you'll be a Man, my son!

El secreto de sus ojos

Vasánap este mozizunk Kajszival. A Szemekbe zárt titok nyerte idén a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. A főhős regényt készül írni a 25 évvel korábbi dolgokról, hátha választ talál az élete kérdéseire.


Ahogy elkezdi összerakosgatni a múlt darabkáit, lassan rá kell jönnie, hogy a megtörtént eseményeket lehetetlen tökéletesen rekonstruálni. Az emlékeket csupán újraírni lehet, új valóságot teremteni a világ általunk megismerhető töredékeiből...

2010. szeptember 22., szerda

Farkas tetkója (egy kis spanyol)

Hiába, fiatalság - bolondság. Farkas a második születésnapjára tetoválást kért. Még szerencse, hogy nem igényelt nagy utánajárást, hol is vállalnak ilyen fiatal (gömbölyű) felületre dekorációt. Margitka férje, a negyedik emeleten, pyrografikus. A mellékelt látvány Tóth Péter munkája. Egyéb művei itt láthatók.
A pólót pedig magamnak ajándékoztam az út végén. Nyögöm is a jelentését a mai napig. Illetve minden este és ébredéskor...

2010. szeptember 21., kedd

Nyelvében, dalaiban?

Egy család az USA-ba költözik, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő azt mondja az anyukának, hogy "vigyék el pszichológushoz a gyereket, mert megmagyarázhatatlan kegyetlenség és agresszivitás látszik rajta".

- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házából: "Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki..." Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. - így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy "Csip-csip, csóka, vak varjúcska?"
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm... Értem. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: "Boci, boci tarka, se füle, se farka..."
- ... és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a "Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak..." Basszus!

2010. szeptember 17., péntek

Az A22 hajó fedélzetén vagyok

Ma beiratkoztam a Cervantes Intézet őszi nyelvtanfolyamára. Szeptember 27-től január 24-ig (hétfő és szerda esténként) hatvan órás a kurzus. Még szerencse, hogy idén korábban ért véget az út.

Megyünk tovább Viki!

2010. szeptember 15., szerda

2010. augusztus 12., csütörtök

Akadálymentesítés

Di notte

Di notte le emozioni sembrano più dense, di notte
di notte nascono le melodie più intense, di notte

di notte un bacio vola verso l’infinito, di notte
di notte scopri la dolcezza di un marito, di notte

di notte esce la forza di non dirmi che hai bisogno di me

e fa male quando dici che stai male e non sto con te
e fa male col dolore che t’assale e non sto con te
e fa male quando non sono all’altezza di star con te
mi fa male quando nonostante tutto, tu scegli me

di notte il mondo è giusto perchè sta dormendo, di notte
di notte il tuo dolore già mi sta uccidendo, di notte
stanotte ti amerò come se non potessi farlo mai più

e fa male quando dici che stai male e non sto con te
e fa male col dolore che t’assale e non sto con te
e fa male quando non sono all’altezza di star con te
mi fa male quando nonostante tutto, tu scegli me

e rideremo ancora, come sempre come ora
gli angeli vivono in cielo, ma tu resta qua con me

e fa male quando dici che stai male e non sto con te
e fa male col dolore che t’assale e non sto con te
e fa male quando non sono all’altezza di star con te
mi fa male quando nonostante tutto, tu scegli me

di notte il verbo amare è un tempo al passato, di notte

Éjjel

Éjjel az érzelmek sűrűbbnek tűnnek, éjjel
éjjel születnek a legintenzívebb melódiák, éjjel

éjjel egy csók a végtelen felé száll, éjjel
éjjel felfedezed egy férj szelídségét, éjjel

éjjel támad az erő, hogy ne mondd: szükséged van rám

és fáj, mikor azt mondod, hogy nem vagy jól és én nem vagyok veled
és fájva fáj, hogy rádtör és én nem vagyok veled
és fáj, mikor nem vagyok méltó, hogy veled legyek
fáj, mikor mindezek ellenére te engem választasz

éjjel a világ igaz, mert alszik, éjjel
éjjel a fájdalmad már megöl, éjjel
ma éjjel úgy szeretlek majd, mintha soha többé nem tehetném

és fáj, mikor azt mondod, hogy nem vagy jól és én nem vagyok veled
és fájva fáj, hogy rádtör és én nem vagyok veled
és fáj, mikor nem vagyok méltó, hogy veled legyek
fáj, mikor mindezek ellenére te engem választasz

és nevetni fogunk még, mint ahogy mindig, ahogy most
az angyalok a mennyben élnek, de te maradj itt velem

és fáj, mikor azt mondod, hogy nem vagy jól és én nem vagyok veled
és fájva fáj, hogy rádtör és én nem vagyok veled
és fáj, mikor nem vagyok méltó, hogy veled legyek
fáj, mikor mindezek ellenére te engem választasz

éjjel a szeretni ige egy múlt idő, éjjel

2010. augusztus 9., hétfő

Жди меня



Жди меня, и я вернусь.
Только очень жди,
Жди, когда наводят грусть
Желтые дожди,
Жди, когда снега метут,
Жди, когда жара,
Жди, когда других не ждут,
Позабыв вчера.
Жди, когда из дальних мест
Писем не придет,
Жди, когда уж надоест
Всем, кто вместе ждет.

Жди меня, и я вернусь,
Не желай добра
Всем, кто знает наизусть,
Что забыть пора.
Пусть поверят сын и мать
В то, что нет меня,
Пусть друзья устанут ждать,
Сядут у огня,
Выпьют горькое вино
На помин души...
Жди. И с ними заодно
Выпить не спеши.

Жди меня, и я вернусь,
Всем смертям назло.
Кто не ждал меня, тот пусть
Скажет: - Повезло.
Не понять, не ждавшим им,
Как среди огня
Ожиданием своим
Ты спасла меня.
Как я выжил, будем знать
Только мы с тобой,-
Просто ты умела ждать,
Как никто другой.

2010. augusztus 6., péntek

Éjszakai posta

Komámasszony küldte, magamra ismertem benne. ;)

2010. augusztus 4., szerda

Te szülj nekem rendet!



Coro del Nabucco

Va', pensiero, sull'ali dorate.
Va', ti posa sui clivi, sui coll,
ove olezzano tepide e molli
l'aure dolci del suolo natal!

Del Giordano le rive saluta,
di Sionne le torri atterrate.
O mia Patria, si bella e perduta!
O membranza si cara e fatal!

Arpa d'or dei fatidici vati,
perché muta dal salice pendi?
Le memorie del petto riaccendi,
ci favella del tempo che fu!

O simile di Solima ai fati,
traggi un suono di crudo lamento;
o t'ispiri il Signore un concento
che ne infonda al patire virtú
che ne infonda al patire virtú
al patire virtú!



A Szabadság-kórus

Messze szállj el - arany szárnyra kelve,
Messzi tájakra - gondolat - repülj el;
Régen látott hazámba kerülj el,
Híven vár rád az otthoni táj!

Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,
Nézz le vágyón az egykor virágzó völgybe
Szép hazámba repítsen a honvágy,
Ó, az emlék - hogy kínoz, hogy fáj!

Bölcsek lantja a fűzfának ágán,
Ó, miért lett oly néma a húrja?
Égi hangja ma áradjon újra,
Mondja el, hogy milyen szép volt a múlt!

Keljen életre mindenki száján,
Szörnyű gyászunkat sírja az ég;
Zengje-zúgja a sorsát a népnek,
Tán a szívünkbe új lángot gyújt!
Fényes, új lángot gyújt!