6.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nagyon komolyan veszik önmagukat
Ez az állítás szorosan kapcsolódik az 5.A pontban megfogalmazott mondathoz. Ha nehezen szórakozol, akkor valószínűleg nagyon komolyan veszed magad, és fordítva, ha nem vennéd magad annyira komolyan, akkor fogékonyabb lennél a lazításra.
6.B) "8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás..." (Beatrice)
Mivel komolyan veszed magad, ahhoz, hogy le tudd győzni ezt a nehézséget, el kell választanod magad attól, amit teszel. El kell választanod magad a kötelezettségeidtől, mint amilyen például a munkád. Szükséges, hogy komolyan vedd a foglalkozásodat, mert az lényeges eleme az életednek és a kibontakozásodnak, de ne vedd magad annyira komolyan, hogy azzá válsz, amit teszel.
Az elszakadás egyik jó módja, ha időbeosztást készítesz. Ha a munkád 9-től 5-ig tart, akkor menj haza 5-kor. Ha tovább bent maradsz, hosszú távon csak rontja a hatékonyságodat, kibúvóként szolgálhat az élet elől.
Lelkiismeretesen kell tervezned ahhoz, hogy elkezdhesd magad elválasztani a tevékenységeidtől. Magától nem fog megtörténni. Pusztán attól nem sikerül, ha azt mondod: "Kevesebb órát fogok dolgozni. Megváltozom". Ennél pontosabban kell fogalmaznod és cselekedned. Ahhoz, hogy teljes életet élj, új élmények is szükségesek, különben szűklátókörű és behatárolt maradsz, nehezebb lesz feloldódnod.
Mit teszel csak önmagadért? Vagy pontosabban: mit tettél ma magadért?
2008. szeptember 14., vasárnap
Játszani is engedd...
5.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen szórakoznak
Mennyi szórakozást jelentett a gyerekkorod? Az alkoholbetegek gyermekei egyszerűen ritkán érzik magukat jól. Alig láttad a szüleidet nevetni, viccelődni. Az élet valami nagyon komoly, kemény dolog számodra. Nem tanultál meg igazán játszani a többi gyerekkel. A házban uralkodó hangulat elrontotta a szórakozásodat. A mulatság számodra elérhetetlen vágy maradt. A spontán gyermeket belül elnyomták. Tehát nem csoda, hogy nem szoktál jól szórakozni. Talán még helyteleníted is, ha mások bolondosan viselkednek. Pedig a szíved mélyén egy kicsit te is szeretnél olyan lenni.
A sok évvel ezelőtt elnyomott spontán gyermek próbál kiszabadulni. Háborúzol magaddal. Az ismeretlentől való félelem győzelmet arat. Végül is, mi történne, ha a gyerek szabadságot nyerne? Mit jelentene? Így ésszerűsítesz és egyszerűsíted le a kérdést. A szórakozás, bolondozás, játék egyenlő az ostobasággal. Az élet túl komoly műfaj.
Ugyancsak nehéz elszakadnod a munkádtól, ezért nagyon komolyan veszel bármilyen megbizatást, feladatot, amit végzel. Ezért elsőrendű pályázó lehetsz a kiégésre.
5.B) "Játszani is engedd szép, komoly fiadat!" (József A.)
A bennünk lévő gyermek szórakozik - ő az, aki még tudja, hogy hogyan kell játszani. Mivel benned őt régóta elnyomták már, fel kell fedezned, és elősegítened a fejlődését. Azzá a gyermekké válhatsz, aki sohasem voltál.
Korántsem meglepően, ezek a személyek nem alkoholbeteg felnőttek gyermekei.
Tudod, hogy mit mondanak az emberek, amikor felnőttet hintázni látnak, vagy a homokozóban egyedül játszani... De ha viszel magaddal egy gyereket, sok elismerést kapsz ezért, hogy milyen jó szülő vagy, vagy mennyire érdeklődő felnőtt. A gyerekek tudják, hogy hogyan lehet szórakozni. Ezért, ha tanulni akarsz tőlük, tölts el egy kis időt egy olyan gyerekkel, aki jól érzi magát. Tégy néhány olyan gyerekes dolgot, amelyet még sohasem próbáltál. Miről ábrándoztál gyermekkorodban? Milyen játékot szerettél volna játszani, amit sohasem játszhattál? Itt az idő, hogy elkezdj játszani. Idővel egyre kevésbé fogsz félni attól, hogy bolondnak néznek.
Az is előfordulhat, hogy lazítani kell megtanulnod. Egyszerűen szakíts időt magadra, és ne dönts úgy, hogy minden pillanatodnak termékenyen kell eltelnie. Kalkuláld be a felüdülést is a napodba.
Mennyi szórakozást jelentett a gyerekkorod? Az alkoholbetegek gyermekei egyszerűen ritkán érzik magukat jól. Alig láttad a szüleidet nevetni, viccelődni. Az élet valami nagyon komoly, kemény dolog számodra. Nem tanultál meg igazán játszani a többi gyerekkel. A házban uralkodó hangulat elrontotta a szórakozásodat. A mulatság számodra elérhetetlen vágy maradt. A spontán gyermeket belül elnyomták. Tehát nem csoda, hogy nem szoktál jól szórakozni. Talán még helyteleníted is, ha mások bolondosan viselkednek. Pedig a szíved mélyén egy kicsit te is szeretnél olyan lenni.
A sok évvel ezelőtt elnyomott spontán gyermek próbál kiszabadulni. Háborúzol magaddal. Az ismeretlentől való félelem győzelmet arat. Végül is, mi történne, ha a gyerek szabadságot nyerne? Mit jelentene? Így ésszerűsítesz és egyszerűsíted le a kérdést. A szórakozás, bolondozás, játék egyenlő az ostobasággal. Az élet túl komoly műfaj.
Ugyancsak nehéz elszakadnod a munkádtól, ezért nagyon komolyan veszel bármilyen megbizatást, feladatot, amit végzel. Ezért elsőrendű pályázó lehetsz a kiégésre.
5.B) "Játszani is engedd szép, komoly fiadat!" (József A.)
A bennünk lévő gyermek szórakozik - ő az, aki még tudja, hogy hogyan kell játszani. Mivel benned őt régóta elnyomták már, fel kell fedezned, és elősegítened a fejlődését. Azzá a gyermekké válhatsz, aki sohasem voltál.
Tudom jól érezni magam, de nem vagyok jó kezdeményező. Mivel magamtól nem tudok szórakoztató dolgokat kitalálni, olyan emberekkel töltöm az időmet, akik tudnak.
Korántsem meglepően, ezek a személyek nem alkoholbeteg felnőttek gyermekei.
Tudod, hogy mit mondanak az emberek, amikor felnőttet hintázni látnak, vagy a homokozóban egyedül játszani... De ha viszel magaddal egy gyereket, sok elismerést kapsz ezért, hogy milyen jó szülő vagy, vagy mennyire érdeklődő felnőtt. A gyerekek tudják, hogy hogyan lehet szórakozni. Ezért, ha tanulni akarsz tőlük, tölts el egy kis időt egy olyan gyerekkel, aki jól érzi magát. Tégy néhány olyan gyerekes dolgot, amelyet még sohasem próbáltál. Miről ábrándoztál gyermekkorodban? Milyen játékot szerettél volna játszani, amit sohasem játszhattál? Itt az idő, hogy elkezdj játszani. Idővel egyre kevésbé fogsz félni attól, hogy bolondnak néznek.
Az is előfordulhat, hogy lazítani kell megtanulnod. Egyszerűen szakíts időt magadra, és ne dönts úgy, hogy minden pillanatodnak termékenyen kell eltelnie. Kalkuláld be a felüdülést is a napodba.
2008. szeptember 13., szombat
Oké vagyok
4.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei kíméletlenül ítélik meg magukat
Amikor gyerek voltál, nem létezett, hogy eléggé jó lettél volna, sok kritikát kaptál. Azt hitted, hogy a családodnak jobb lenne nélküled, mert te vagy a baj okozója. Ha valamit elég sokszor és elég sokáig hallasz, a végén magad is elhiszed. Ennek eredményeként önmagaddal szembeni negatív érzésekké alakítottad át a kritikákat. Ezek megmaradtak máig. Mivel nem vagy képes elérni a tökéletesség azon mértékét, amelyet a gyermekkorból őriztél meg, a céljaid betöltetlenül maradnak. Némelyik ember akkor is megtartja magáról a negatív képet, amikor annak ellenkezője igaz rá. Bármi, ami jól megy, az valami rajtad kívül álló ok miatt megy jól: "Úgyis így történt volna." Vagy, ha túlságosan nyilvánvaló, hogy neked tulajdonítható egy pozitív eredmény, akkor így hessegeted el: "Ó, ez könnyű volt! Nem sokat számít!"
Ez valójában nem szerénység, hanem a valóság eltorzítása. Biztonságosabbnak érzed a negatív képet, mert már megszoktad. Ha elfogadod a dicséretet eredményességedért, az azt jelenti, hogy meg kell változtatnod a magadról alkotott képet, és talán egy kicsit kevésbé keményen ítélheted meg magad. Egy kicsit megértőbb lehetsz magaddal, s azt mondhatod: "Ezt a hibát én követtem el, de nem én vagyok a hiba."
Önmagad negatív megítélése az egyike azoknak, amihez a legjobban értesz, mert beleívódott a személyiségedbe. Néha még kellemes és megnyugtató érzést is ad. Másokat nem ítélsz meg olyan keményen, mint magadat, bár folyamatában sem könnyű megfigyelned mások viselkedését. Jellegzetesen fehéren-feketén, jónak vagy rossznak látsz. Tudod, hogy milyen érzés rossznak lenni; és aztán, ha jó vagy, még mindig ott van annak a kockázata, hogy ez nem tart sokáig. Bárhogyan is van, csapdába estél. Idegtépő, nagy nyomás nehezedik rád. Milyen nehéz csak leülni, és lazítani, azt mondva: "Az vagyok, aki éppen vagyok…"
4.B) OK vagyok, OK vagy (Thomas Harris)
"Bár lehet, hogy elkövetek hibákat, de nem én vagyok a hiba." Ezek a szavak azt mutatják, hogy elértél valamennyi szabadságot. Elkezdtél őszinte lenni önmagaddal anélkül, hogy elítélted volna magadat. Amikor a viselkedést el tudjuk választani a személytől, szabadon változhatunk és fejlődhetünk. Bár már gyermekkorodban elsorolták neked, hogy miért nem felelsz meg, fontos, hogy felismerd: minden kijelentésnek van pozitív és negatív oldala. Ki mondja meg, hogy mi jó? Ki mondja meg, hogy mi kevésbé jó? Csak annyi kell, hogy felfedezd, hogy lenyűgözzön, és megértsd, mit jelent.
Talán már rég eldöntötted, hogy életed olyan, mint egy görög tragédia. Az életet nem szükséges a szenvedés különböző szintjei szerint mérni. Mit nyersz azzal, ha elítéled magad? Miért nem választod inkább azokat a tulajdonságaidat, amelyek különlegessé és csodálatossá tesznek téged? A válasz valószínűleg egyszerű. A szenvedés ismerős, és te megtanultad, hogy hogyan bánj a kínnal. Az élet ismeretlen lesz számodra olyankor, amikor jól megy, ezért nem tudod, hogyan kezeld. Nem szokatlan, hogy az önmagadról alkotott hátrányos képben vigasztalást nyersz, hogy szabotálod a saját fejlődésed.
Az ismerthez való ragaszkodás gyakran elsőbbséget élvez. Végül is a legkorábbi hatások a legerőteljesebbek. Ha viszakozol és elhatározod, hogy te önmagad akarsz lenni, és ez így van jól, sokkal több lehetőséged lesz az életben.
A saját magad elítélésének egy másik oldala, amelyen még faragni kell, a dicséret/elmarasztalás elfogadása. Milyen jól fogadod el a dicséreteket? Automatikusan elveted őket? Ha valami rosszul megy, teljes felelősséget vállalsz érte. Ez csak segít megőrizni a magadról alkotott negatív képet. Nem engedi meg, hogy sikeresnek érezd magad a saját bőrödben.
Dönthetsz úgy, hogy szerénynek mutatkozol mások előtt, de mindenképpen fogadd el, ami jár neked. Azért, mert valami könnyen megy neked, még nem biztos, hogy nem fontos. Mindamellett, ha elkövetsz egy felelőtlen hibát, akkor ez sem lesz kevésbé fontos. Próbáld meg tudatosítani magadban azokat a dolgokat, amelyeket jól csinálsz. Ne taszítsd el ezeket magadtól, inkább használd fel arra, hogy fejlődj, és egész ember váljék belőled. Nem kell elítélned a hibáidat, hiszen a te teljes emberi lényednek a részét képezik.
Amikor gyerek voltál, nem létezett, hogy eléggé jó lettél volna, sok kritikát kaptál. Azt hitted, hogy a családodnak jobb lenne nélküled, mert te vagy a baj okozója. Ha valamit elég sokszor és elég sokáig hallasz, a végén magad is elhiszed. Ennek eredményeként önmagaddal szembeni negatív érzésekké alakítottad át a kritikákat. Ezek megmaradtak máig. Mivel nem vagy képes elérni a tökéletesség azon mértékét, amelyet a gyermekkorból őriztél meg, a céljaid betöltetlenül maradnak. Némelyik ember akkor is megtartja magáról a negatív képet, amikor annak ellenkezője igaz rá. Bármi, ami jól megy, az valami rajtad kívül álló ok miatt megy jól: "Úgyis így történt volna." Vagy, ha túlságosan nyilvánvaló, hogy neked tulajdonítható egy pozitív eredmény, akkor így hessegeted el: "Ó, ez könnyű volt! Nem sokat számít!"
Ez valójában nem szerénység, hanem a valóság eltorzítása. Biztonságosabbnak érzed a negatív képet, mert már megszoktad. Ha elfogadod a dicséretet eredményességedért, az azt jelenti, hogy meg kell változtatnod a magadról alkotott képet, és talán egy kicsit kevésbé keményen ítélheted meg magad. Egy kicsit megértőbb lehetsz magaddal, s azt mondhatod: "Ezt a hibát én követtem el, de nem én vagyok a hiba."
Az énem egyik legerősebb oldala, hogy minden felett ítélkezem, amit teszek, és ez részben azért van, mert minden annyira fekete-fehér; vagy teljesen rossz, vagy teljesen jó, nincs középút. A legtöbb dolgot, amit teszek, rossznak látom, bár az eszemmel tudom, hogy jó, de érzelmileg ugyanerre nem vagyok képes.
Önmagad negatív megítélése az egyike azoknak, amihez a legjobban értesz, mert beleívódott a személyiségedbe. Néha még kellemes és megnyugtató érzést is ad. Másokat nem ítélsz meg olyan keményen, mint magadat, bár folyamatában sem könnyű megfigyelned mások viselkedését. Jellegzetesen fehéren-feketén, jónak vagy rossznak látsz. Tudod, hogy milyen érzés rossznak lenni; és aztán, ha jó vagy, még mindig ott van annak a kockázata, hogy ez nem tart sokáig. Bárhogyan is van, csapdába estél. Idegtépő, nagy nyomás nehezedik rád. Milyen nehéz csak leülni, és lazítani, azt mondva: "Az vagyok, aki éppen vagyok…"
4.B) OK vagyok, OK vagy (Thomas Harris)
"Bár lehet, hogy elkövetek hibákat, de nem én vagyok a hiba." Ezek a szavak azt mutatják, hogy elértél valamennyi szabadságot. Elkezdtél őszinte lenni önmagaddal anélkül, hogy elítélted volna magadat. Amikor a viselkedést el tudjuk választani a személytől, szabadon változhatunk és fejlődhetünk. Bár már gyermekkorodban elsorolták neked, hogy miért nem felelsz meg, fontos, hogy felismerd: minden kijelentésnek van pozitív és negatív oldala. Ki mondja meg, hogy mi jó? Ki mondja meg, hogy mi kevésbé jó? Csak annyi kell, hogy felfedezd, hogy lenyűgözzön, és megértsd, mit jelent.
Talán már rég eldöntötted, hogy életed olyan, mint egy görög tragédia. Az életet nem szükséges a szenvedés különböző szintjei szerint mérni. Mit nyersz azzal, ha elítéled magad? Miért nem választod inkább azokat a tulajdonságaidat, amelyek különlegessé és csodálatossá tesznek téged? A válasz valószínűleg egyszerű. A szenvedés ismerős, és te megtanultad, hogy hogyan bánj a kínnal. Az élet ismeretlen lesz számodra olyankor, amikor jól megy, ezért nem tudod, hogyan kezeld. Nem szokatlan, hogy az önmagadról alkotott hátrányos képben vigasztalást nyersz, hogy szabotálod a saját fejlődésed.
Az ismerthez való ragaszkodás gyakran elsőbbséget élvez. Végül is a legkorábbi hatások a legerőteljesebbek. Ha viszakozol és elhatározod, hogy te önmagad akarsz lenni, és ez így van jól, sokkal több lehetőséged lesz az életben.
A saját magad elítélésének egy másik oldala, amelyen még faragni kell, a dicséret/elmarasztalás elfogadása. Milyen jól fogadod el a dicséreteket? Automatikusan elveted őket? Ha valami rosszul megy, teljes felelősséget vállalsz érte. Ez csak segít megőrizni a magadról alkotott negatív képet. Nem engedi meg, hogy sikeresnek érezd magad a saját bőrödben.
Dönthetsz úgy, hogy szerénynek mutatkozol mások előtt, de mindenképpen fogadd el, ami jár neked. Azért, mert valami könnyen megy neked, még nem biztos, hogy nem fontos. Mindamellett, ha elkövetsz egy felelőtlen hibát, akkor ez sem lesz kevésbé fontos. Próbáld meg tudatosítani magadban azokat a dolgokat, amelyeket jól csinálsz. Ne taszítsd el ezeket magadtól, inkább használd fel arra, hogy fejlődj, és egész ember váljék belőled. Nem kell elítélned a hibáidat, hiszen a te teljes emberi lényednek a részét képezik.
2008. szeptember 11., csütörtök
Igen igen, nem nem
3.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei akkor is hazudnak, amikor ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani
A hazudozás alapvető jelenség az alkohol által befolyásolt családokban. Részben álarc mögé rejti a kellemetlen valóságot, a mentegetőzéseket, megszegett ígéreteket és hiányosságokat. Számtalan formában jelentkezik és különféle a hordereje. Bár valamelyest különbözik a hagyományos értelemben vett hazugságtól, mégis teljes mértékben távol áll az igazságtól.
Az első és legalapvetőbb hazugság az, hogy a család magát a problémát tagadja le. Ilyen hazugság az is, hogy tettetik, hogy otthon minden a legnagyobb rendben van, és a család ritkán beszéli meg nyíltan, mi az igazság, még egymás között is. Talán valahol, legbelső gondolataikban, a családtagok felismerik az igazságot, de azzal küszködnek, hogy ezt letagadják. A következő hazugság a mentegetőzés, mely az elsőhöz kapcsolódik. A család nem alkoholista tagja fedezi az alkoholista családtagot.
Otthonodban a hazugság lett a norma, amit ismertél, és mai hasznos lehetett számodra. Sokkal kényelmesebbé tette az életedet, ha hazudtál egy feladat teljesítése kapcsán. Bár a családod azt mondta, hogy az igazmondás erény, mégis tudtad, hogy nem igazán gondolják komolyan, amit mondanak. Tehát számodra az igazság elvesztette az értékét.
A hazugság szokássá vált, ezért kapcsolódik ide: "akkor is hazudnak, amikor ugyanolyan könnyű lenne…" De ha azt tapasztaltad, hogy a hazugság jön magától, már nem is olyan könnyű. Ebben a vonatkozásban ez azt jelenti, hogy nem nyersz igazán semmit akkor, ha hazudsz. Valaki így fogalmazta ezt meg:
Ezek az emberek azáltal, hogy elmesélik a hazugság jelentését az életükben, magas szintű önismerettel és félelmetes őszinteséggel rendelkeznek, amellyel megosztják az igazmondás nehézségét. Ez személyiségük ezen oldalának megváltoztatására tett első lépésük.
3.B) Az igen legyen igen, a nem pedig nem… (Mt 5,37) Csak egy napra!
A hazudozásról nagyon nehéz leszoknod, mert amikor gyerek voltál, kifizetődő volt számodra. Felnőttként már nem az, a szokás mégis folytatódik. Különbséget kell tenni az előre megfontolt és az automatikus hazugság között. Most azt a kört próbáljuk megszakítani, amelyben automatikus a hazudozás és nem tartható kézben.
Első lépés bármelyik rossz szokásod legyőzésénél az, hogy tudatossá váljék benned. Ígérd meg magadnak, hogy egy egész napig nem fogsz hazudni! Aztán várd meg, hogy mi történik. Vagy meg tudod állni, vagy nem.
-- Ha képes vagy rá, akkor jó. Könnyű volt vagy nehéz?
-- Ha nem vagy rá képes - mi történt, miről hazudtál, és mi járt a fejedben, mielőtt hazudtál?
-- A nap végén értékeld ki a tapasztalataidat anélkül, hogy elítélnéd magad. Elérted, amit csak elérhettél?
Csak ülj le, és figyelj! Ítélkezés helyett inkább ismerd meg magad egy kicsit jobban azáltal, hogy valamivel mélyebben átlátod a viselkedésed. Ugyanazzal az elhatározással kezdd a következő napot! Ismételd meg ezt legalább három-négy napon át rendszeresen. Majd nézd meg, hogy milyen javulást értél el. Ha még mindig automatikusan hazudsz, akkor jó módszer olyan kötelezettséget vállalni, hogy legközelebb, amikor rajtakapod magad a hazugságon, beismered és kijavítasz minden helytelen állítást. Ez súlyos kötelezettség. Ha erre nem vagy képes, legalább légy realista, és fogadd el azt a tényt, hogy valamilyen okból kifolyólag nem vagy hajlandó változni.
Ha a tudatod fejlesztése és a kötelezettségek elfogadása nem vezet az automatikus hazudás eltűnéséhez, akkor valószínűleg több, mint puszta rossz szokás. Talán egy olyan túlélési taktika, amelynek rég lejárt az ideje. Múltad és a gyermekkorban kialakult félelmeid miatt esetleg segítséghez kell folyamodnod, ha változtatni akarsz. Ez nem azt jelenti, hogy valami nincs rendben veled, egyszerűen csak nehezebb, mint amilyen nehézségi fokra számítottál.
Sok alkoholbeteg felnőtt gyermeke a másik szélsőségbe esik. Mivel olyan sok hazugság veszi őket körül, elhatározzák, hogy soha sem hazudnak. Ez valamivel szokatlanabb módja a felnőttség ilyen jellegű problémájának, problémamegoldásának. Ez a családi normák elutasítása. Felléphetsz úgy is a hazugsággal szemben, mint az Anonim Alkoholisták csoportjai az itallal kapcsolatban. Kötelezd el magad arra, hogy csak egy napra abbahagyod az "ivást". Napról-napra hiszel magadban. Napról-napra megváltoztathatsz valamilyen rossz szokást.
A hazudozás alapvető jelenség az alkohol által befolyásolt családokban. Részben álarc mögé rejti a kellemetlen valóságot, a mentegetőzéseket, megszegett ígéreteket és hiányosságokat. Számtalan formában jelentkezik és különféle a hordereje. Bár valamelyest különbözik a hagyományos értelemben vett hazugságtól, mégis teljes mértékben távol áll az igazságtól.
Az első és legalapvetőbb hazugság az, hogy a család magát a problémát tagadja le. Ilyen hazugság az is, hogy tettetik, hogy otthon minden a legnagyobb rendben van, és a család ritkán beszéli meg nyíltan, mi az igazság, még egymás között is. Talán valahol, legbelső gondolataikban, a családtagok felismerik az igazságot, de azzal küszködnek, hogy ezt letagadják. A következő hazugság a mentegetőzés, mely az elsőhöz kapcsolódik. A család nem alkoholista tagja fedezi az alkoholista családtagot.
Otthonodban a hazugság lett a norma, amit ismertél, és mai hasznos lehetett számodra. Sokkal kényelmesebbé tette az életedet, ha hazudtál egy feladat teljesítése kapcsán. Bár a családod azt mondta, hogy az igazmondás erény, mégis tudtad, hogy nem igazán gondolják komolyan, amit mondanak. Tehát számodra az igazság elvesztette az értékét.
A hazugság szokássá vált, ezért kapcsolódik ide: "akkor is hazudnak, amikor ugyanolyan könnyű lenne…" De ha azt tapasztaltad, hogy a hazugság jön magától, már nem is olyan könnyű. Ebben a vonatkozásban ez azt jelenti, hogy nem nyersz igazán semmit akkor, ha hazudsz. Valaki így fogalmazta ezt meg:
Rajtakapom magam a hazugságon, és félúton megálljt akarok parancsolni magamnak. "Ez hazugság, nem igaz. Kezdjük újra!", de nem merem, mert zavarba jönnék. Nem tudtam, hogy felnőttként hazudnom kell majd. Kitaláltam történeteket, hogy észrevegyenek, - úgy emlékszem - és rosszul éreztem magam azért, mert nem kaptak rajta. Ha az emberek ismertek volna (beszélnek velem és meghallgatnak), akkor tudhatták volna, hogy hülyeségeket beszélek, és ezt meglehetősen jól csinálom. Néha azt tettettem, hogy beteg vagyok, és aztán tényleg beteg is lettem. Igazi profi voltam ebben, sokkal könnyebb volt, mint egyszerűen azt mondani, hogy képtelen vagyok azt tenni, amit mások. Úgy éreztem, hogy szörnyű lenne, ha nem tudnám abbahagyni, mert elveszteném az egyéniségemet. Szomorú volt, és nem szívesen tettem. Ott volt az a pánik, hogy rajtakapnak, másrészt mégsem bántam volna, ha lelepleznek, hogy végre abbahagyhassam ezt az egész kitalálósdit. Úgy tűnt, azért van így, mert nem hittem, hogy másként folytatni tudom. Egyszerűen nem tudtam, hogy a valóságban hogy mennek a dolgok és ezért kitaláltam helyettük valami mást. Nagyon bonyolulttá válok. A múltban az is megtört, hogy meg kellett szakítanom barátságokat, mert nem tudtam tovább követni a hazugságaimat. Abba akarom hagyni ezt, tényleg! Amikor egy hazugság kellős közepén találom magam, egyszerűen halálra rémülök. Csak azt akarom mondani: "Állj meg, hátrálj és térj vissza az igazsághoz!". Tényleg nem tudom, mitévő legyek…
Ezek az emberek azáltal, hogy elmesélik a hazugság jelentését az életükben, magas szintű önismerettel és félelmetes őszinteséggel rendelkeznek, amellyel megosztják az igazmondás nehézségét. Ez személyiségük ezen oldalának megváltoztatására tett első lépésük.
3.B) Az igen legyen igen, a nem pedig nem… (Mt 5,37) Csak egy napra!
A hazudozásról nagyon nehéz leszoknod, mert amikor gyerek voltál, kifizetődő volt számodra. Felnőttként már nem az, a szokás mégis folytatódik. Különbséget kell tenni az előre megfontolt és az automatikus hazugság között. Most azt a kört próbáljuk megszakítani, amelyben automatikus a hazudozás és nem tartható kézben.
Első lépés bármelyik rossz szokásod legyőzésénél az, hogy tudatossá váljék benned. Ígérd meg magadnak, hogy egy egész napig nem fogsz hazudni! Aztán várd meg, hogy mi történik. Vagy meg tudod állni, vagy nem.
-- Ha képes vagy rá, akkor jó. Könnyű volt vagy nehéz?
-- Ha nem vagy rá képes - mi történt, miről hazudtál, és mi járt a fejedben, mielőtt hazudtál?
-- A nap végén értékeld ki a tapasztalataidat anélkül, hogy elítélnéd magad. Elérted, amit csak elérhettél?
Csak ülj le, és figyelj! Ítélkezés helyett inkább ismerd meg magad egy kicsit jobban azáltal, hogy valamivel mélyebben átlátod a viselkedésed. Ugyanazzal az elhatározással kezdd a következő napot! Ismételd meg ezt legalább három-négy napon át rendszeresen. Majd nézd meg, hogy milyen javulást értél el. Ha még mindig automatikusan hazudsz, akkor jó módszer olyan kötelezettséget vállalni, hogy legközelebb, amikor rajtakapod magad a hazugságon, beismered és kijavítasz minden helytelen állítást. Ez súlyos kötelezettség. Ha erre nem vagy képes, legalább légy realista, és fogadd el azt a tényt, hogy valamilyen okból kifolyólag nem vagy hajlandó változni.
Ha a tudatod fejlesztése és a kötelezettségek elfogadása nem vezet az automatikus hazudás eltűnéséhez, akkor valószínűleg több, mint puszta rossz szokás. Talán egy olyan túlélési taktika, amelynek rég lejárt az ideje. Múltad és a gyermekkorban kialakult félelmeid miatt esetleg segítséghez kell folyamodnod, ha változtatni akarsz. Ez nem azt jelenti, hogy valami nincs rendben veled, egyszerűen csak nehezebb, mint amilyen nehézségi fokra számítottál.
Sok alkoholbeteg felnőtt gyermeke a másik szélsőségbe esik. Mivel olyan sok hazugság veszi őket körül, elhatározzák, hogy soha sem hazudnak. Ez valamivel szokatlanabb módja a felnőttség ilyen jellegű problémájának, problémamegoldásának. Ez a családi normák elutasítása. Felléphetsz úgy is a hazugsággal szemben, mint az Anonim Alkoholisták csoportjai az itallal kapcsolatban. Kötelezd el magad arra, hogy csak egy napra abbahagyod az "ivást". Napról-napra hiszel magadban. Napról-napra megváltoztathatsz valamilyen rossz szokást.
2008. szeptember 10., szerda
Holnap megtérek...
2.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen visznek véghez egy tervet elejétől a végéig
Sokan így gondolkodnak magukról: "Én vagyok a világ legnagyobb halogatója". Egyszerűen nem tudok tervezni. Olyan nehéz elhanyagolnom bármit is, ugyanakkor nagyon be szeretném fejezni...
Ezek az emberek korántsem a szokványos módon halogatók. A tipikus alkoholista otthonban rengeteg ígéret hangzik el: a nagyszerű állás éppen küszöbön áll, a nagy üzletet most fogják megkötni. A házimunkát percek alatt el lehet végezni... De ez az "ez", vagy "az" rendre nem történik meg. Az alkoholbeteg még azért is elismerést vár, hogy egyáltalán ez az ötlete támadt, és hogy majd szándékában áll ezt vagy azt valóra váltani. Ebben a környezetben nőttél fel.
Sok hasonló ötlet várta a megvalósítást, melyek nem történtek meg később, vagy ha igen, akkor olyan sok idő telt el addig, hogy a végén már el is felejtetted az eredeti ötletet. Ki vette a fáradtságot, hogy leüljön veled, amikor neked volt egy ötleted, és azt mondta: "Ez aztán remek gondolat. Hogyan akarod megvalósítani? Mennyi időt fog igénybe venni? Milyen lépéseket kell megtenni érte?" Valószínűleg senki.
Egy jól működő családban a gyermek előtt van egy ilyen fajta viselkedési és hozzáállási modell. A gyermek megfigyeli a folyamatokat, és még kérdéseket is feltehet közben. Mivel a te tapasztalataid gyökeresen mások voltak, nem lep meg, hogy nehézségekkel küszködsz, amikor elejétől a végéig el kell végezned egy feladatot.
2.B) Holnap megtérek, és új életet kezdek... Nem! Még ma, lépésenként...
Akik végigvisznek egy ügyet, rendelkeznek egy ún. "játéktervvel". Talán már automatikusnak tűnő szintre fejlesztették magukban. Pedig valójában egy folyamatról van szó. Kezdetben tökéletesen tudatában kell lenned annak, milyen a folyamat, hogy követni tudd, és ne akadj el közben; ne kezdj ítéleteket mondani magad felett. Amikor megszületik az ötlet a fejedben, vess rá egy pillantást. Kivitelezhető?
Ezután készíts egy lépésről-lépésre kidolgozott munkabeosztást, azért, hogy elérhesd a célodat. Szabj minden lépésnek határidőt. Meddig tart az egész folyamat? A részletekre külön mennyit kell majd fordítanod? Miután megszületett benned ez az elhatározás, a következő lépés, hogy megtervezd, hogyan tudod majd betartani a határidőket.
Közben vess egy pillantást a munkastílusodra is! Milyen diák voltál az iskolában? Aki úgy teljesített a legjobban, ha minden nap egy keveset végzett el, vagy olyan, aki inkább az utolsó pillanatra hagyatkozott? Ha a kép nem áll össze, és a cél nem tűnik kivitelezhetőnek, akkor gondold át újra az ötleted. Talán nem igazán megvalósítható. Ha nem reális, ne habozz átalakítani. Talán többet vállaltál el, mint amennyit az adott idő alatt képes vagy elvégezni. Vagy más módon bölcsebb megközelítened ugyanazt a feladatot. Szabadon szervezd át a határidőket. Amennyiben jó az ötlet, csak nem hagytál elég időt a befejezéshez, ne restelld minden stádiumnál újragondolni és újraértékelni az egészet! Nézd meg, hogy vannak-e olyan változtatások közben, amelyek majd számíthatnak. Nem szükséges megakadnod az úton csak azért, mert még nem találtad ki, hogy hogyan fogod a terved befejezni. (Az alkoholbeteg szülő felnőtt gyermeke igazán jól ért a krízishelyzetekhez. Múltjának ezt az oldalát saját hasznára fordíthatja.)
Az itt felvázolt lépések általában vonatkoznak arra, amit valaki el akar érni. Az a csodálatos ötlet, amely az agyadban megszületett, vagy lehetséges, vagy nem. De nem a szerencse segít a megvalósításban, hanem gondos tervezés eredményezi. Amint egyre több tapasztalatot szerzel majd ezen a téren, elkezded ösztönösen használni, mint képességet. Talán nem azért vannak nehézségeid, mert halogatsz, hanem azért, mert egyszerűen nem tudtál az egészhez tartozó részfolyamatokról.
Sokan így gondolkodnak magukról: "Én vagyok a világ legnagyobb halogatója". Egyszerűen nem tudok tervezni. Olyan nehéz elhanyagolnom bármit is, ugyanakkor nagyon be szeretném fejezni...
Ezek az emberek korántsem a szokványos módon halogatók. A tipikus alkoholista otthonban rengeteg ígéret hangzik el: a nagyszerű állás éppen küszöbön áll, a nagy üzletet most fogják megkötni. A házimunkát percek alatt el lehet végezni... De ez az "ez", vagy "az" rendre nem történik meg. Az alkoholbeteg még azért is elismerést vár, hogy egyáltalán ez az ötlete támadt, és hogy majd szándékában áll ezt vagy azt valóra váltani. Ebben a környezetben nőttél fel.
Sok hasonló ötlet várta a megvalósítást, melyek nem történtek meg később, vagy ha igen, akkor olyan sok idő telt el addig, hogy a végén már el is felejtetted az eredeti ötletet. Ki vette a fáradtságot, hogy leüljön veled, amikor neked volt egy ötleted, és azt mondta: "Ez aztán remek gondolat. Hogyan akarod megvalósítani? Mennyi időt fog igénybe venni? Milyen lépéseket kell megtenni érte?" Valószínűleg senki.
Egy jól működő családban a gyermek előtt van egy ilyen fajta viselkedési és hozzáállási modell. A gyermek megfigyeli a folyamatokat, és még kérdéseket is feltehet közben. Mivel a te tapasztalataid gyökeresen mások voltak, nem lep meg, hogy nehézségekkel küszködsz, amikor elejétől a végéig el kell végezned egy feladatot.
2.B) Holnap megtérek, és új életet kezdek... Nem! Még ma, lépésenként...
Akik végigvisznek egy ügyet, rendelkeznek egy ún. "játéktervvel". Talán már automatikusnak tűnő szintre fejlesztették magukban. Pedig valójában egy folyamatról van szó. Kezdetben tökéletesen tudatában kell lenned annak, milyen a folyamat, hogy követni tudd, és ne akadj el közben; ne kezdj ítéleteket mondani magad felett. Amikor megszületik az ötlet a fejedben, vess rá egy pillantást. Kivitelezhető?
Ezután készíts egy lépésről-lépésre kidolgozott munkabeosztást, azért, hogy elérhesd a célodat. Szabj minden lépésnek határidőt. Meddig tart az egész folyamat? A részletekre külön mennyit kell majd fordítanod? Miután megszületett benned ez az elhatározás, a következő lépés, hogy megtervezd, hogyan tudod majd betartani a határidőket.
Közben vess egy pillantást a munkastílusodra is! Milyen diák voltál az iskolában? Aki úgy teljesített a legjobban, ha minden nap egy keveset végzett el, vagy olyan, aki inkább az utolsó pillanatra hagyatkozott? Ha a kép nem áll össze, és a cél nem tűnik kivitelezhetőnek, akkor gondold át újra az ötleted. Talán nem igazán megvalósítható. Ha nem reális, ne habozz átalakítani. Talán többet vállaltál el, mint amennyit az adott idő alatt képes vagy elvégezni. Vagy más módon bölcsebb megközelítened ugyanazt a feladatot. Szabadon szervezd át a határidőket. Amennyiben jó az ötlet, csak nem hagytál elég időt a befejezéshez, ne restelld minden stádiumnál újragondolni és újraértékelni az egészet! Nézd meg, hogy vannak-e olyan változtatások közben, amelyek majd számíthatnak. Nem szükséges megakadnod az úton csak azért, mert még nem találtad ki, hogy hogyan fogod a terved befejezni. (Az alkoholbeteg szülő felnőtt gyermeke igazán jól ért a krízishelyzetekhez. Múltjának ezt az oldalát saját hasznára fordíthatja.)
Az itt felvázolt lépések általában vonatkoznak arra, amit valaki el akar érni. Az a csodálatos ötlet, amely az agyadban megszületett, vagy lehetséges, vagy nem. De nem a szerencse segít a megvalósításban, hanem gondos tervezés eredményezi. Amint egyre több tapasztalatot szerzel majd ezen a téren, elkezded ösztönösen használni, mint képességet. Talán nem azért vannak nehézségeid, mert halogatsz, hanem azért, mert egyszerűen nem tudtál az egészhez tartozó részfolyamatokról.
2008. szeptember 9., kedd
Vagy valahogy másként...
Korábban már írtam egy listát az akoholbetegek felnőtt gyermekeiről. Janet G. Woititz a könyve tizenhárom mondatát úgy járja körül, hogy először kifejti azok kialakulásának körülményeit, majd a kör megtörése címen beszél a lehetséges kiutakról is. Elsősorban a magam következetes feldolgozása miatt írom be ide az összegzéseket. Bízom abban, hogy másoknak is segítségül szolgálhatnak, hacsak annyira, hogy jobban meg tudnak érteni egy alkohollal érintett családban felnőtt embert.
A szerző nem árul zsákbamacskát. Többször leszögezi, hogy az alkoholbetegek gyermekei és az alkoholbetegek gyermekeinek gyermekei sem többé, sem kevésbé nem károsultak érzelmileg, mint azok a gyerekek, akik másféle, de feszült helyzetben élnek. Az alkoholizmus nem formálhat kizárólagos jogot a lelki kínban szenvedő gyermekekre...
1.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei találgatják, hogy mi a normális
Ez nagyban hasonlít ahhoz, amit a homoszexuálisok éreznek, mielőtt előbújnak a rejtekhelyükről. Eddigi életüket azzal töltötték, hogy védekeztek, nehogy bárki is megtudja róluk az igazságot, óriási zavart szenvednek el. Sokat gondolkodnak azon, hogy mit éreznének, ha normálisak lennének, ezért aztán mások bizonyos információkkal nem rendelkeznek róluk. Miközben azt találgatják, mi a helyénvaló, amiatt aggódnak és esnek kétségbe, nehogy mások megsejtsék, hogy ők ezt korántsem tudják. Társaik emiatt nem kerülnek zavarba. Ők viszont nem szertnének butának látszani. Amikor ilyen kijelentésekkel talákoznak, hogy "Csak azok a kérdések rosszak, amelyeket nem kérdeznek meg" - ők nem mondanak semmit hangosan. De magukban azt suttogják: "Ezt gondolja ő...! De ha tudná, hogy...!"
Lehet, hogy te is azt gondolod: otthoni életed az enyhén őrült és a rendkívül bizarr helyzetek között váltakozott. Mivel csak ezt az otthoni életed ismered, a mások által "enyhén őrültnek", vagy "rendkívül bizarrnak" tartott dolgok megszokottak voltak számodra. Kaotikus, egyik napról a másikra átvészelt életed mellett részben a fantáziádban éltél. Olyan világban, amelyet egyes-egyedül te alkottál, amilyen az otthonod lenne, HA...; ahogy a szüleid érintkeznének egymással, HA...; amilyen dolgokat tehetnél, HA... Olyan életet építettél, amely valószínűleg kivitelezhetetlen elképzeléseken alapult. Irreális fantáziákat arról, hogy milyen lenne az élet, ha a szülőd kijózanodna; és jóllehet ezek segítettek a túlélésedben, de csak még inkább fokozták a zavarodat is.
Tévésorozatokat néztél, és feltételezted, hogy az emberek tényleg úgy élnek, mint ott. Azokban az otthonokban, amelyekben jártál, minden más volt, mint a tiedben, és a vendéglátóid valószínűleg figyeltek arra, hogy jól érezd magad náluk. De ha nem is így tettek, akkor sem tudtad átérezni, hogy milyen lehet az élet valaki másnak az otthonában, mert a valóságban nem éltél ott. A tipikus otthonokból származó gyerekek tudják, hogy ezek a tévéfilmek nem mutatják reálisan az életet. Az emberek meseként nézik, és vagy élvezik, vagy idegesíti őket a látott üdeség és tökéletesség, de pontosan tudják, hogy a valóságban senki sem él úgy, és mindennek nem mindig lesz okvetlenül jó a vége.
Lehet, hogy abban is bizonytalan vagy, hogy mit szabad mondanod és érezned. Egy körülhatárolt, jellegzetesebb helyzetben nem kell az embernek tojáson lépkednie. Nem szükséges megkérdőjeleznie, vagy elnyomnia az érzéseit. Te ezt tetted, és ez összezavart. Az alkohol befolyásolta családban nehezebb reálisan elkülöníteni a dolgokat egymástól, mint a "normális" családban.
1.B) Így kell ezt csinálni! Vagy valahogy másként...
Fontos, hogy felismerd: nincs olyan, hogy normális. A normális egy olyan mítosz, mint a Mikulás. Hasznosabbak más fogalmak, mint amilyen például a "jól működő", vagy a "rosszul működő". Mi működik jól számodra? Mi van a hasznodra? Mi szolgálja legjobban a te érdekeidet? Ez a hozzáállás ésszerű, de emberről-emberre, családról-családra változhat.
Elhitted a normalitás mítoszát, és ezáltal kialakítottad az ideális én, az ideális mások és az ideális családról való elképzelésedet. Ez rendkívül megnehezítette az életedet. Mivel ez az ábránd nem valósulhat meg, sokszor elítéled magad, mert az élet nem úgy alakul, ahogyan te szeretnéd.
Ahogy nőttél, legtöbbször az volt a tapasztalatod, hogy semmibe vettek. Olyan érzésed volt, hogy az élet jobb lett volna, ha te nem születtél volna meg. Úgy érezted, hogy amit te gondoltál és mondtál, az nem fontos...
Fontos számodra, hogy beismerd, ha nem tudsz valamit. A nem tudás beismerése egy társaságból ezt a választ csalogatja ki: "Örülök, hogy ezt mondtad! Ezt én sem tudtam." Használd ki azoknak a támogatását, akik hajlandóak tanulni, felfedezéseket tenni, és nem pusztán aggodalmaskodni amiatt, hogy nem tudják azonnal a helyes válaszokat.
Hajlamos vagy idejekorán visszahúzódni, és úgy dönteni, hogy ösztöneid nem hitelesek. Bízz bennük, a legtöbbször helyesen megmondják, miként viselkedj az adott körülmények között.
A tökéletesség nem elérhető, és az erre való törekvés óriási aggodalmakat okoz. Az ember próbálhat elérni bizonyos célokat, de a tökéleteség, mint cél, nem hordoz magában értékelhető jutalmakat. Amikor fiatalabb voltál, nem tanultad meg, hogy hogyan oldd meg a problémákat. Inkább elkerülted, mintsem megoldottad volna. A legnagyobb probléma az alkoholista otthonában, hogy a családtagok nem szívesen szembesülnek a valósággal.
Nem létezik olyan, hogy "normális". Csak valóság van, amelyet saját magad alakíthatsz olyan emberek segítségével, odaadásával, akiket érdekel a fejlődésed, hajlandóak és szeretnének ebben részt venni - ezáltal megerősítve a saját fejlődésüket is.
A szerző nem árul zsákbamacskát. Többször leszögezi, hogy az alkoholbetegek gyermekei és az alkoholbetegek gyermekeinek gyermekei sem többé, sem kevésbé nem károsultak érzelmileg, mint azok a gyerekek, akik másféle, de feszült helyzetben élnek. Az alkoholizmus nem formálhat kizárólagos jogot a lelki kínban szenvedő gyermekekre...
1.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei találgatják, hogy mi a normális
Ez nagyban hasonlít ahhoz, amit a homoszexuálisok éreznek, mielőtt előbújnak a rejtekhelyükről. Eddigi életüket azzal töltötték, hogy védekeztek, nehogy bárki is megtudja róluk az igazságot, óriási zavart szenvednek el. Sokat gondolkodnak azon, hogy mit éreznének, ha normálisak lennének, ezért aztán mások bizonyos információkkal nem rendelkeznek róluk. Miközben azt találgatják, mi a helyénvaló, amiatt aggódnak és esnek kétségbe, nehogy mások megsejtsék, hogy ők ezt korántsem tudják. Társaik emiatt nem kerülnek zavarba. Ők viszont nem szertnének butának látszani. Amikor ilyen kijelentésekkel talákoznak, hogy "Csak azok a kérdések rosszak, amelyeket nem kérdeznek meg" - ők nem mondanak semmit hangosan. De magukban azt suttogják: "Ezt gondolja ő...! De ha tudná, hogy...!"
Lehet, hogy te is azt gondolod: otthoni életed az enyhén őrült és a rendkívül bizarr helyzetek között váltakozott. Mivel csak ezt az otthoni életed ismered, a mások által "enyhén őrültnek", vagy "rendkívül bizarrnak" tartott dolgok megszokottak voltak számodra. Kaotikus, egyik napról a másikra átvészelt életed mellett részben a fantáziádban éltél. Olyan világban, amelyet egyes-egyedül te alkottál, amilyen az otthonod lenne, HA...; ahogy a szüleid érintkeznének egymással, HA...; amilyen dolgokat tehetnél, HA... Olyan életet építettél, amely valószínűleg kivitelezhetetlen elképzeléseken alapult. Irreális fantáziákat arról, hogy milyen lenne az élet, ha a szülőd kijózanodna; és jóllehet ezek segítettek a túlélésedben, de csak még inkább fokozták a zavarodat is.
Tévésorozatokat néztél, és feltételezted, hogy az emberek tényleg úgy élnek, mint ott. Azokban az otthonokban, amelyekben jártál, minden más volt, mint a tiedben, és a vendéglátóid valószínűleg figyeltek arra, hogy jól érezd magad náluk. De ha nem is így tettek, akkor sem tudtad átérezni, hogy milyen lehet az élet valaki másnak az otthonában, mert a valóságban nem éltél ott. A tipikus otthonokból származó gyerekek tudják, hogy ezek a tévéfilmek nem mutatják reálisan az életet. Az emberek meseként nézik, és vagy élvezik, vagy idegesíti őket a látott üdeség és tökéletesség, de pontosan tudják, hogy a valóságban senki sem él úgy, és mindennek nem mindig lesz okvetlenül jó a vége.
Lehet, hogy abban is bizonytalan vagy, hogy mit szabad mondanod és érezned. Egy körülhatárolt, jellegzetesebb helyzetben nem kell az embernek tojáson lépkednie. Nem szükséges megkérdőjeleznie, vagy elnyomnia az érzéseit. Te ezt tetted, és ez összezavart. Az alkohol befolyásolta családban nehezebb reálisan elkülöníteni a dolgokat egymástól, mint a "normális" családban.
1.B) Így kell ezt csinálni! Vagy valahogy másként...
Fontos, hogy felismerd: nincs olyan, hogy normális. A normális egy olyan mítosz, mint a Mikulás. Hasznosabbak más fogalmak, mint amilyen például a "jól működő", vagy a "rosszul működő". Mi működik jól számodra? Mi van a hasznodra? Mi szolgálja legjobban a te érdekeidet? Ez a hozzáállás ésszerű, de emberről-emberre, családról-családra változhat.
Elhitted a normalitás mítoszát, és ezáltal kialakítottad az ideális én, az ideális mások és az ideális családról való elképzelésedet. Ez rendkívül megnehezítette az életedet. Mivel ez az ábránd nem valósulhat meg, sokszor elítéled magad, mert az élet nem úgy alakul, ahogyan te szeretnéd.
Ahogy nőttél, legtöbbször az volt a tapasztalatod, hogy semmibe vettek. Olyan érzésed volt, hogy az élet jobb lett volna, ha te nem születtél volna meg. Úgy érezted, hogy amit te gondoltál és mondtál, az nem fontos...
Fontos számodra, hogy beismerd, ha nem tudsz valamit. A nem tudás beismerése egy társaságból ezt a választ csalogatja ki: "Örülök, hogy ezt mondtad! Ezt én sem tudtam." Használd ki azoknak a támogatását, akik hajlandóak tanulni, felfedezéseket tenni, és nem pusztán aggodalmaskodni amiatt, hogy nem tudják azonnal a helyes válaszokat.
Hajlamos vagy idejekorán visszahúzódni, és úgy dönteni, hogy ösztöneid nem hitelesek. Bízz bennük, a legtöbbször helyesen megmondják, miként viselkedj az adott körülmények között.
A tökéletesség nem elérhető, és az erre való törekvés óriási aggodalmakat okoz. Az ember próbálhat elérni bizonyos célokat, de a tökéleteség, mint cél, nem hordoz magában értékelhető jutalmakat. Amikor fiatalabb voltál, nem tanultad meg, hogy hogyan oldd meg a problémákat. Inkább elkerülted, mintsem megoldottad volna. A legnagyobb probléma az alkoholista otthonában, hogy a családtagok nem szívesen szembesülnek a valósággal.
Nem létezik olyan, hogy "normális". Csak valóság van, amelyet saját magad alakíthatsz olyan emberek segítségével, odaadásával, akiket érdekel a fejlődésed, hajlandóak és szeretnének ebben részt venni - ezáltal megerősítve a saját fejlődésüket is.
2008. szeptember 7., vasárnap
Az első
Viszonylag rövid nyilvános papi szolgálatom alatt is eskettem néhány párt. Az előtte kötelező módon letudott jegyesoktatások alkalmával elég jól tapintható volt a személyes érettség és a hitbeli elkötelezettség, vagy annak a súlyos hiánya. Nagy vonzereje van az orgonának, egy-két giccsesen előadott Ave Maria-nak, a templomi kereteknek.
Ilyen még nem volt az életemben, hogy a templomot és a vendéglőt is együtt építsük a párral. Hogy szertartáskönyv és személyre szóló pohár készül minden résztvevőnek. Hogy évek óta ismerem a vőlegényt és a menyasszonyt. Mindet egybevéve nem az évszázad esküvője történt, hanem sokkal nagyobb: az életem első házasságkötése. Nem lesz több, maximum a sajátom, de az már más kategória, mert ott nem én táltoskodom majd.
...Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!
Ilyen még nem volt az életemben, hogy a templomot és a vendéglőt is együtt építsük a párral. Hogy szertartáskönyv és személyre szóló pohár készül minden résztvevőnek. Hogy évek óta ismerem a vőlegényt és a menyasszonyt. Mindet egybevéve nem az évszázad esküvője történt, hanem sokkal nagyobb: az életem első házasságkötése. Nem lesz több, maximum a sajátom, de az már más kategória, mert ott nem én táltoskodom majd.
A felkészülés perceiben:
A jegyespár:
Bevezető rész:
Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket: Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket: Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk: Uram, irgalmazz!
Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, és bűneinket megbocsátva vezessen át minket az örök életbe.
Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket: Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk: Uram, irgalmazz!
Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, és bűneinket megbocsátva vezessen át minket az örök életbe.
Olvasmány az Énenek énekéből:
...Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!
Házasságkötési kérdések:
... Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból kötsz-e házasságot?
Ígéred-e, hogy tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól?
Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat?
... Krisztusunk, a te békéd lakjon a szívükben, és töltse el mindazokat, akik házukba lépnek, gyermekeik pedig gyarapodjanak bölcsességben és kedvességben előtted és az emberek előtt! ...
... Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból kötsz-e házasságot?
Ígéred-e, hogy tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól?
Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat?
Viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül:
Könyörgések:
... Krisztusunk, a te békéd lakjon a szívükben, és töltse el mindazokat, akik házukba lépnek, gyermekeik pedig gyarapodjanak bölcsességben és kedvességben előtted és az emberek előtt! ...
Felajánlás:
... Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségből kaptuk a bort. Felajánljuk neked, mint a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét, Ebből lesz számunkra a lélek itala .
Áldás Fuchival:
Istenünk, te hatalmad erejével a semmiből megteremtetted a világot, majd miután a mindenség alapjait leraktad, és képmásodra megalkottad az embert, a férfinak segítőtársul adtad az asszonyt, hogy ne ketten legyenek többé, hanem egy emberként éljenek. Jóságodban szövetséget kötöttél a zsidó néppel, melyet a hitvesi szeretet szemléltet számunkra. Krisztusban és életet adó Lelkedben ezt a szerelmet kiárasztottad mindnyájunkra.
Terjeszd áldó jobbodat föléjük, akik oltalmadat kérik a házasélet küszöbén. Az evangéliumból erőt merítve mindenki előtt tanúságot tegyenek Krisztusról, bizonyuljanak jó szülőknek, és lássák meg mindketten fiaiknak fiait. Házasságuk egész folyamán a te szereteted ajándékait osszák meg egymással, dicséretedet zengjék örömükben, és téged keressenek a bánatuk idején. Segítségedet élvezzék munkájuk közben, és érezzék, hogy mellettük állsz, amikor gondokkal küzdenek. Az élettel betelve, szép öregkort érjenek meg, és a jelenlévőkkel együtt a mennyei lakomának is boldog részesei legyenek egykor. Krisztus, a mi Urunk által.
Istenünk, te hatalmad erejével a semmiből megteremtetted a világot, majd miután a mindenség alapjait leraktad, és képmásodra megalkottad az embert, a férfinak segítőtársul adtad az asszonyt, hogy ne ketten legyenek többé, hanem egy emberként éljenek. Jóságodban szövetséget kötöttél a zsidó néppel, melyet a hitvesi szeretet szemléltet számunkra. Krisztusban és életet adó Lelkedben ezt a szerelmet kiárasztottad mindnyájunkra.
Terjeszd áldó jobbodat föléjük, akik oltalmadat kérik a házasélet küszöbén. Az evangéliumból erőt merítve mindenki előtt tanúságot tegyenek Krisztusról, bizonyuljanak jó szülőknek, és lássák meg mindketten fiaiknak fiait. Házasságuk egész folyamán a te szereteted ajándékait osszák meg egymással, dicséretedet zengjék örömükben, és téged keressenek a bánatuk idején. Segítségedet élvezzék munkájuk közben, és érezzék, hogy mellettük állsz, amikor gondokkal küzdenek. Az élettel betelve, szép öregkort érjenek meg, és a jelenlévőkkel együtt a mennyei lakomának is boldog részesei legyenek egykor. Krisztus, a mi Urunk által.
És a vacsora:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)