2008. szeptember 21., vasárnap
2008. szeptember 20., szombat
...a hit legyél te magad
9.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei elismerésre és megerősítésre vadásznak
Az irányítás külső és belső színhelyéről van szó. Amikor megszületik egy gyerek, nagyjából a környezete diktálja, hogy mit érezzen önmagával kapcsolatban. A család, a barátok, az iskolai és az egyházi közösség mind hatással vannak rá, de a legnagyobb hatást a "fontos mások"-nak nevezett emberek gyakorolják. A gyermek világában ők a szülök, a tőlük kapott üzenetekből kezdi megismerni, hogy ki is ő valójában. Amint idősebb lesz, ezek az üzenetek belevésődnek, és nagymértékben hozzájárulnak a magáról kialakított képhez. A mozgás az irányítás belső színhelye felé tart.
A gyermekként kapott üzenet nagyon zavaros volt: nem a feltétel nélküli szeretet. Nem azt mondták, hogy "Szerintem te nagyszerű vagy!", hanem: "Nem vagyok túl boldog azért, amit az előbb tettél." A meghatározások nem voltak világosak, és az üzenetek vegyesen záporoztak feléd. "Igen, nem, szeretlek, menj el!" Ezért meglehetős zavarokkal nőttél fel önmagaddal kapcsolatban. Negatívan értékeled azokat a megerősítéseket, amelyeket gyermekkorodban nem kaptál meg minden nap.
Most, amikor már kapsz megerősítést, nagyon nehéz azt elfogadni. Ha elfogadnád, az a magadról kialakított kép megváltoztatását jelentené.
9.B) "...a hit legyél te magad."
Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad. (Weöres Sándor: Tíz lépcső)
Többféle módon meríthetünk önbizalmat a saját képességeinkből. Az első módszer a többiek támogatásán és buzdításán alapul. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei ezt a bátorítást keresik, de nem tudják felhasználni. Nagyon nehéz megbíznod valakiben, ha azt tanították neked, hogy a bizalom csak fájdalmat okoz, ha a gyerekként kapott üzenetek következetlenek voltak. Azt a programot kaptad, hogy ne bízz senkiben, hanem hidd azt, hogy amit az emberek mondanak, azt nem feltétlenül gondolják is úgy. Ez rendkívül megnehezíti a bizalmas viszony kialakítását. Ezért ha valaki támogat és bátorít, külön feladat számodra ezt megérezni, elfogadni és felhasználni.
Éppen ezért keresed továbbra is a buzdítást, mert olyan nehéz befogadnod. Csak, ha már olyan mértékben bombáznak elismeréssel, hogy többé nem tudod letagadni, akkor fogod elhinni. Tehát első lépésként döntsd el, kockáztasd meg, hogy megengeded magadnak a buzdítás és a támogatás legalább egy részének érzését, elfogadását. Kezdd azzal, hogy kiválasztasz néhány olyan embert, akikben megbízhatsz. Néhány kritériumot is felállíthatsz:
Önbizalmat nyersz, ha a magad elé kitűzött feladatokat teljesíted. Lehetnek ezek bármilyenek, az a fontos, hogy kötelezd el magad az elvégzésükre, miután meggyőződtél arról, hogy reálisak. A szerencsétlenséged vagy a sikertelenséged tervezgetése helyett töltsd a jelenben az idődet. Nem fog minden egyes gondolatod megvalósulni, de ha igen, az sem történhet meg csak úgy "magától", nélküled. Részed van a sikerben. Ha viszont nem sikerül egyik terved, akkor továbbléphetsz, hogy megpróbálj valami újat. ("Ez az étel már odaégett, főzök másikat...")
Nem vagy felelős mindenért, ami nem jön össze; és nem merő véletlen minden, ami viszont működik körülötted.
Az irányítás külső és belső színhelyéről van szó. Amikor megszületik egy gyerek, nagyjából a környezete diktálja, hogy mit érezzen önmagával kapcsolatban. A család, a barátok, az iskolai és az egyházi közösség mind hatással vannak rá, de a legnagyobb hatást a "fontos mások"-nak nevezett emberek gyakorolják. A gyermek világában ők a szülök, a tőlük kapott üzenetekből kezdi megismerni, hogy ki is ő valójában. Amint idősebb lesz, ezek az üzenetek belevésődnek, és nagymértékben hozzájárulnak a magáról kialakított képhez. A mozgás az irányítás belső színhelye felé tart.
A gyermekként kapott üzenet nagyon zavaros volt: nem a feltétel nélküli szeretet. Nem azt mondták, hogy "Szerintem te nagyszerű vagy!", hanem: "Nem vagyok túl boldog azért, amit az előbb tettél." A meghatározások nem voltak világosak, és az üzenetek vegyesen záporoztak feléd. "Igen, nem, szeretlek, menj el!" Ezért meglehetős zavarokkal nőttél fel önmagaddal kapcsolatban. Negatívan értékeled azokat a megerősítéseket, amelyeket gyermekkorodban nem kaptál meg minden nap.
Most, amikor már kapsz megerősítést, nagyon nehéz azt elfogadni. Ha elfogadnád, az a magadról kialakított kép megváltoztatását jelentené.
9.B) "...a hit legyél te magad."
Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad. (Weöres Sándor: Tíz lépcső)
Többféle módon meríthetünk önbizalmat a saját képességeinkből. Az első módszer a többiek támogatásán és buzdításán alapul. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei ezt a bátorítást keresik, de nem tudják felhasználni. Nagyon nehéz megbíznod valakiben, ha azt tanították neked, hogy a bizalom csak fájdalmat okoz, ha a gyerekként kapott üzenetek következetlenek voltak. Azt a programot kaptad, hogy ne bízz senkiben, hanem hidd azt, hogy amit az emberek mondanak, azt nem feltétlenül gondolják is úgy. Ez rendkívül megnehezíti a bizalmas viszony kialakítását. Ezért ha valaki támogat és bátorít, külön feladat számodra ezt megérezni, elfogadni és felhasználni.
Éppen ezért keresed továbbra is a buzdítást, mert olyan nehéz befogadnod. Csak, ha már olyan mértékben bombáznak elismeréssel, hogy többé nem tudod letagadni, akkor fogod elhinni. Tehát első lépésként döntsd el, kockáztasd meg, hogy megengeded magadnak a buzdítás és a támogatás legalább egy részének érzését, elfogadását. Kezdd azzal, hogy kiválasztasz néhány olyan embert, akikben megbízhatsz. Néhány kritériumot is felállíthatsz:
- Mennyire ismer téged az a személy?
- Olyan, akivel gyakran találkozol?
- Elfogad ő olyannak téged, amilyen éppen vagy?
- Te mennyire tudod az ő személyét elfogadni?
Önbizalmat nyersz, ha a magad elé kitűzött feladatokat teljesíted. Lehetnek ezek bármilyenek, az a fontos, hogy kötelezd el magad az elvégzésükre, miután meggyőződtél arról, hogy reálisak. A szerencsétlenséged vagy a sikertelenséged tervezgetése helyett töltsd a jelenben az idődet. Nem fog minden egyes gondolatod megvalósulni, de ha igen, az sem történhet meg csak úgy "magától", nélküled. Részed van a sikerben. Ha viszont nem sikerül egyik terved, akkor továbbléphetsz, hogy megpróbálj valami újat. ("Ez az étel már odaégett, főzök másikat...")
Nem vagy felelős mindenért, ami nem jön össze; és nem merő véletlen minden, ami viszont működik körülötted.
2008. szeptember 17., szerda
Halom hasított fa?
8.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei túlzott mértékben reagálnak az olyan változásokra, amelyeket nem tudnak irányítani
Ezt nagyon egyszerű megérteni. Gyermekkorában nem volt beleszólása az ügyekbe. Az alkoholista szülő ráerőszakolta az életét, éppúgy, mint a környezetét is. Felnővén pedig ezt meg kellett fordítania ahhoz, hogy az egészet túlélje. Nekilátott tehát a körülötte lévő személyek és dolgok gondját viselni. Ez nagyon fontossá vált, és így is maradt. Megtanult jobban bízni magában, mint bárki másban, mert lehetetlen számára, hogy egy másik ember ítéletében higgyen.
Ennek eredménye az, hogy gyakran megvádolnak azzal, hogy mindenkit irányítani akarsz, merev vagy, nem spontán. Ez valószínűleg igaz. De nem abból származik, hogy mindent a magad módján akarsz tenni, mert elkényeztetett vagy, illetve nem vagy hajlandó meghallgatni mások ötleteit. Ez abból a tényből fakad, hogy ha nem te irányítasz, ha hirtelen változás következik be, anélkül, hogy te is részt tudnál venni benne, rögtön elveszted az uralmat az életed felett.
Ez eltúlzott reagálás, melyet a múltbeli tapasztalatok okoznak; majdhogynem akaratlan reflex. Amikor később visszagondolsz a reakcióidra és viselkedésedre, butának érzed magad, de az adott helyzetben egyszerűen képtelen voltál visszakapcsolni a sebességből.
8.B) "Akár egy halom hasított fa..."
Akár egy halom hasított fa,
Hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nics, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra. (József Attila: Eszmélet)
Rendszerint azok a helyzetek, amelyekhez mások könnyedén alkalmazkodnak, az alkoholbetegek felnőtt gyermekeinek nehézséget jelentenek. A túlzott reakciók általában az ember múltjával hozhatók kapcsolatba. Valami hasonló már sokszor megtörtént, főként gyerekkorban. Egy váratlan esemény olyan, mint az utolsó csepp, amely már túlcsordul a pohárból. Visszaidézi valamennyi tervet, amelyet sohasem valósítottak meg, az összes be nem tartott ígéretet, és azokat a büntetéseket, amelyeket nem tudtál "bűnöddel" kapcsolatba hozni.
Ez történik, amikor hirtelen szétfoszlik a városnézés terve, amikor valaki elkésik... Pillanatok alatt ismét átéled a gyerekként megtapasztalt fájdalmakat, és eszedbe jut régi fogadalmad, hogy senki, soha többé senki nem fogja ezt veled ismét megtenni.
Nagy önismeret kell ahhoz, hogy megbirkózzunk ezzel a problémával. Az első, amit tenned kell az, hogy vedd észre, amikor túlzottan reagálsz:
Egy másik mód a változtatásra az, ha megváltoztatod a napirendedet. Vess egy pillantást a napodra:
A lazítás téged is fellazít majd, és elég szabadságot nyújt ahhoz, hogy mindazt befolyásold, amit csak tudsz, valamit elfogadd azokat a dolgokat, amelyeken képtelen vagy változtatni. Ez nem azt jelenti, hogy mindennek tetszenie kell, ami csak történik. Nem az a cél, hogy ne érezz csalódást, ha egy nem várt változás bekövetkezik, hanem az, hogy ez a változás ne taroljon le; mert nem törvényszerű, hogy az egész lényedre hatással legyen.
Ezt nagyon egyszerű megérteni. Gyermekkorában nem volt beleszólása az ügyekbe. Az alkoholista szülő ráerőszakolta az életét, éppúgy, mint a környezetét is. Felnővén pedig ezt meg kellett fordítania ahhoz, hogy az egészet túlélje. Nekilátott tehát a körülötte lévő személyek és dolgok gondját viselni. Ez nagyon fontossá vált, és így is maradt. Megtanult jobban bízni magában, mint bárki másban, mert lehetetlen számára, hogy egy másik ember ítéletében higgyen.
Ennek eredménye az, hogy gyakran megvádolnak azzal, hogy mindenkit irányítani akarsz, merev vagy, nem spontán. Ez valószínűleg igaz. De nem abból származik, hogy mindent a magad módján akarsz tenni, mert elkényeztetett vagy, illetve nem vagy hajlandó meghallgatni mások ötleteit. Ez abból a tényből fakad, hogy ha nem te irányítasz, ha hirtelen változás következik be, anélkül, hogy te is részt tudnál venni benne, rögtön elveszted az uralmat az életed felett.
Ez eltúlzott reagálás, melyet a múltbeli tapasztalatok okoznak; majdhogynem akaratlan reflex. Amikor később visszagondolsz a reakcióidra és viselkedésedre, butának érzed magad, de az adott helyzetben egyszerűen képtelen voltál visszakapcsolni a sebességből.
8.B) "Akár egy halom hasított fa..."
Akár egy halom hasított fa,
Hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nics, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra. (József Attila: Eszmélet)
Rendszerint azok a helyzetek, amelyekhez mások könnyedén alkalmazkodnak, az alkoholbetegek felnőtt gyermekeinek nehézséget jelentenek. A túlzott reakciók általában az ember múltjával hozhatók kapcsolatba. Valami hasonló már sokszor megtörtént, főként gyerekkorban. Egy váratlan esemény olyan, mint az utolsó csepp, amely már túlcsordul a pohárból. Visszaidézi valamennyi tervet, amelyet sohasem valósítottak meg, az összes be nem tartott ígéretet, és azokat a büntetéseket, amelyeket nem tudtál "bűnöddel" kapcsolatba hozni.
Ez történik, amikor hirtelen szétfoszlik a városnézés terve, amikor valaki elkésik... Pillanatok alatt ismét átéled a gyerekként megtapasztalt fájdalmakat, és eszedbe jut régi fogadalmad, hogy senki, soha többé senki nem fogja ezt veled ismét megtenni.
Nagy önismeret kell ahhoz, hogy megbirkózzunk ezzel a problémával. Az első, amit tenned kell az, hogy vedd észre, amikor túlzottan reagálsz:
- Helytelen a reakciód az adott helyzetben?
- Egy olyan valaki mondja, hogy túl lőttél a célon, akinek adsz a véleményére?
- Ésszerűtlenül viselkedsz?
- Érdemes ilyen erősen reagálni?
- Mit válaszolsz, ha valaki azt mondja neked: "Miért olyan nagy dolog ez? Miért kell ennek ekkora feneket keríteni?"
- Mi volt az, ami így felnagyította a helyzetet?
- Miért fontos neked annyira, hogy a segítséged nélkül történt a változás?
- És ez mit jelentett számodra?
- Megtörtént már ez előbb is?
Egy másik mód a változtatásra az, ha megváltoztatod a napirendedet. Vess egy pillantást a napodra:
- Merev vagy a tervezésben?
- Tudsz új útvonalakon hazamenni?
- Lehetséges, hogy szerda helyett csütörtökön vásárolj be ezen a héten?
- Úgy cserélgeted a feladataidat, hogy ne okozz magadnak túl nagy felfordulást?
A lazítás téged is fellazít majd, és elég szabadságot nyújt ahhoz, hogy mindazt befolyásold, amit csak tudsz, valamit elfogadd azokat a dolgokat, amelyeken képtelen vagy változtatni. Ez nem azt jelenti, hogy mindennek tetszenie kell, ami csak történik. Nem az a cél, hogy ne érezz csalódást, ha egy nem várt változás bekövetkezik, hanem az, hogy ez a változás ne taroljon le; mert nem törvényszerű, hogy az egész lényedre hatással legyen.
2008. szeptember 15., hétfő
Lélektől lélekig
7.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén
Amikor felnőnek, nagyon szeretnének egészséges kapcsolatokat kialakítani, de ez különösen nehéz számukra. Az első és legnyilvánvalóbb ok az, hogy nincsen mintájuk egy bensőséges kapcsolathoz. Az egyetlen modell számukra a szüleik példája, és ez a minta nem volt követendő. Magukban hordozzák a "Gyere ide, menj el!" élményt - a szerető szülő-gyermek kapcsolat hiányát. Az egyik nap úgy látják, hogy szeretik őket, a másik nap pedig úgy, hogy visszautasítják. Ez a közelítés-távolodás terrorja mindent ellep.
Az elhagyatottságtól való félelem az a szörnyű rettegés, amellyel felnőnek. Ha ez a félelem nem is megsemmisítő, mégis bizonyosan jelen van. Ha nem ismerjük, hogy milyen egy tartós, napról-napra épülő, bensőséges kapcsolat egy másik emberrel, akkor ez nagyon fájdalmassá és komplikálttá teszi számunkra egy ilyen viszony kialakítását. Múltbeli élményei miatt felnőtt korában ugyanazt a konfliktust éli át:
Tehát az elhagyástól való félelem a kapcsolatok kialakításának útjába áll. Valamennyi kapcsolathoz kölcsönös figyelem és problémamegoldás szükséges. Rendszerint adódik valami vita vagy harag, amit a pároknak fel kell oldaniuk.
Az elhagyástól való félelem eredményeként nem vagy biztos magadban. Nem érzed jól magad a bőrödben, és nem hiszed, hogy szeretetreméltó vagy. Ezért keresed másokban, hogy mi az, amit nem tudsz magadnak megadni ahhoz, hogy jól érezd magad. Madarat lehet veled fogatni, ha valaki más azt mondja neked, hogy jó vagy. Fölösleges mondani, hogy óriási hatalmat adsz ki a kezedből: megadod a másiknak azt a lehetőséget, hogy felemeljen vagy letaszítson. Csodálatosan érzed magad, ha jól bánnak veled, és azt mondják, hogy nagyszerű vagy; de amikor nem, akkor elveszted a bizalmad az életben.
Az elhagyatottság, vagy visszautasítás mindent elárasztó félelme megakadályozza a könnyedséget egy kapcsolat kialakításánál. A sietség érzésével párosulva - "Csak ez az idő áll rendelkezésemre; ha most nem teszem, soha nem fog megtörténni" - nyomást gyakorolnak a kapcsolatra. Ez sokkal nehezebbé teszi a szokásosan lassú fejlődést, hogy két ember mélyen megismerhesse egymást, és hogy kikutassa egymás érzéseit és viselkedését a legkülönfélébb területeken. A sürgetettség érzése a másik emberben a megfojtás képzetét kelti, bár ez nem szándékos.
A bizonytalanság, a bizalommal kapcsolatos nehézségek, és az olyan kérdések, mint hogy valakit meg fogsz-e bántani, nem kizártak az alkoholbetegek felnőtt gyermekeinél. A legtöbb ember ilyen gondokkal küszködik, kevesen kezdenek bele úgy egy kapcsolatba, hogy teljesen biztosak abban, hogy az elképzeléseik szerint fog alakulni. Reménykedve, és egyben félelmekkel indul el mindenki. Tehát amiért aggódsz, egyáltalán nem egyedülálló. Egyszerűen a súlyossága más nálad.
7.B) Lélektől lélekig
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik! (Tóth Árpád: Lélektől lélekig)
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nem tudják, hogyan tegyenek szert egy bensőséges kapcsolatra. A bizalmas viszonytól való félelem, bárki közeledbe engedése szorongással tölt el. Ennek a félelemnek egy része magától az ismeretlentől való félelem. Kiegyensúlyozott kapcsolat nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. Sok összetevője van, amelyeket mind meg kell osztani egymással. A bensőségesség szintjét az osztozás, a közösség szintje határozza meg: mennyit hajlandóak adni egymásnak a felek. Sok hallgatólagos szerződés is van, de neked találnod kell valamilyen formát az ellenőrzésre.
Egy kapcsolatnak több fontos alkotóeleme van. Ezek érvényesek akkor is, ha a másik ember éppen a kedves, a szülő, a gyerek, a házastárs, a munkaadó vagy a kolléga. A forma, vagy a szint változhat a közelség természetétől függően. A következő listával nem lehet sorrendet vagy fontosságot meghatározni. Azt szükséges szem előtt tartani, hogy minden lényeges összetevő jelen legyen, és a kölcsönösség jellemezze a kapcsolatot. Ha a felsosorltak közül bármelyik is hiányzik, azzal a személlyel kapcsolatban érdemes újragondolnod a viszonyod.
(A bensőségességet az határozza meg, hogy a partnerek milyen szintig hajlandók a felsorolt kritériumok szerint együttműködni. Bizonyos kapcsolatokban egyik fontosabb és odaillőbb, mint másokban.)
SEBEZHETŐSÉG - Milyen szintig vagyok hajlandó csökkenteni a korlátaimat? Milyen szintig engedem, hogy valaki befolyásolja az érzéseimet?
MEGÉRTÉS - Jól értem a másikat? Megértem, hogy mire céloz azzal, amit mond, vagy amit tesz?
EMPÁTIA - Milyen szintig vagyok képes azt érezni, amit ő érez?
RÉSZVÉT - Őszintén törődöm azzal, ami a másik embernek gondot okoz?
TISZTELET - Úgy bánok a másikkal, mintha értékes lenne?
BIZALOM - Milyen mértékben és milyen szinten vagyok hajlandó engedni neki, hogy megismerje azt az oldalamat, amelyet nem akarok mindenkinek megmutatni?
ELFOGADÁS - Jó vagyok olyannak, amilyen vagyok? És a partnerem?
ŐSZINTESÉG - Igazságra épült ez a kapcsolat, vagy vannak benne játszmák is?
KOMMUNIKÁCIÓ - Képesek vagyunk nyiltan beszélni a kapcsolatban felmerülő fontos kérdésekről? Tudjuk, hogy hogyan lehet megértetni magunkat, hogy a megosztás révén fejlődjön a viszonyunk?
ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉG - Milyen mértékben kedveljük, és nem kedveljük ugyanazokat a dolgokat? Milyen mértékben számít az, ha bizonyos hozzáállásokban és meggyőződésekben különbözünk egymástól?
SZEMÉLYES SÉRTETLENSÉG - Milyen szintig vagyok képes megőrizni önmagamat, és ugyanakkor adni is a társamnak?
FIGYELMESSÉG - Tekintettel vagyok a másik és a saját igényeimre?
Reálisan szemlélem-e magamat és a másikat? Olyannak, amilyen ő valójában? Az a kapcsolat, amelyik fantáziákra alapul, nem tartható fenn hosszú távon. Az alkoholbetegek felnőtt gyerekei félnek attól, hogy elhagyják őket. Amikor felmerül egy probléma, pánikba esnek, és így csak nagyritkán mernek beszélni róla. Romboló hatású lehet, ha görcsös maradsz és a partnered olyan személy, akinek a kapcsolaton belül nagyobb szabadságra van szüksége.
Egy egészségesen fejlődő kapcsolatban megvitatják a reakciókat. Ezekről a kérdésekről még idő előtt beszélni szükséges, hogy amikor majd felmerülnek, minden ráaggatott körítés nélkül látsszék a valódi probléma maga. Két ember között felmerülő nehézség valójában a résztvevők saját magukkal való kapcsolatából ered. Bár gyakran úgy álcázhatják magukat, mint a viszonyban születő gondok, így rejtekben maradva könnyen rongálhatják is azt.
Amikor a párok bensőséges kapcsolatot kezdenek kialakítani egymással, annak már az elején saját lendülete van. Kezdik élvezni, hogy önmagukat és egymást benső világuk szerint is felfedezik. Így nem csak az összekapcsolódás mellett kötelezik el magukat, hanem önmaguk iránt is, és ez az idő múlásával egyre különlegesebb lesz. (Amint a személyiséged fejlődésnek indul, és különböző szinteken vagy képes kapcsolatokat teremteni, szexuálisan is egyre kielégítőbben tudsz majd érintkezni. A testi kapcsolat csak egy része a viszonynak, ami a helyére illeszkedik, mint a mozaik darabja.)
Úgy tudhatod meg, hogy ki vagy, ha megismered a benső szükségleteidet: mi az, ami igazán jó neked. Ekkor fogod jól érezni magad a bőrödben, és tudsz majd az igényeid szerint élni. Teljes, egészséges, szabad életet másokkal.
Amikor felnőnek, nagyon szeretnének egészséges kapcsolatokat kialakítani, de ez különösen nehéz számukra. Az első és legnyilvánvalóbb ok az, hogy nincsen mintájuk egy bensőséges kapcsolathoz. Az egyetlen modell számukra a szüleik példája, és ez a minta nem volt követendő. Magukban hordozzák a "Gyere ide, menj el!" élményt - a szerető szülő-gyermek kapcsolat hiányát. Az egyik nap úgy látják, hogy szeretik őket, a másik nap pedig úgy, hogy visszautasítják. Ez a közelítés-távolodás terrorja mindent ellep.
Az elhagyatottságtól való félelem az a szörnyű rettegés, amellyel felnőnek. Ha ez a félelem nem is megsemmisítő, mégis bizonyosan jelen van. Ha nem ismerjük, hogy milyen egy tartós, napról-napra épülő, bensőséges kapcsolat egy másik emberrel, akkor ez nagyon fájdalmassá és komplikálttá teszi számunkra egy ilyen viszony kialakítását. Múltbeli élményei miatt felnőtt korában ugyanazt a konfliktust éli át:
Mindenkivel szemben elutasító vagyok, aki hajlandó engem szeretni. Úgy érzem, hogy csak úgy fogok valaha is beleszeretni valakibe, ha tökéletes; és ahogy belép az ajtón, az máris egy automatikus, pillanatok alatt megszülető, tőkéletes kapcsolat lesz. Másként nem akarom a szerelmet. Megtetszik valaki, megyek utána, és abban a pillanatban, amikor érdeklődni kezd irántam, már nem akarom többé az egészet. Egyszerűen minden megsemmisül. Nem vagyok biztos abban, hogy félek-e valakit szeretni, vagy attól félek, hogy engem szeretnek. Az egyetlen dolog, ami eszembe jut, hogy félek. Nem mindig ismerem fel az igazi szerelmet, vagy ha az a szerelem igazi, valahogy elveszik tőlem.
Tehát az elhagyástól való félelem a kapcsolatok kialakításának útjába áll. Valamennyi kapcsolathoz kölcsönös figyelem és problémamegoldás szükséges. Rendszerint adódik valami vita vagy harag, amit a pároknak fel kell oldaniuk.
Mindent olyan komolyan veszek a párkapcsolataimban. Ha úgy érzem, hogy nem
bánnak velem rendesen, dühös leszek, és pánikba esem. Feszült leszek, mondok
valamit, és dühösen reagálok; közben tudom, hogy emiatt nem akarnak majd velem
maradni. Valamiért nem érdemes velem lenni. Én mindig rendesnek látom őket. Úgy
érzem, mintha csak nekem kellene tennem valamit azért, hogy velem maradjanak.
Olyan "Ne hagyj el!" íze lesz a viszonyaimnak.
Az elhagyástól való félelem eredményeként nem vagy biztos magadban. Nem érzed jól magad a bőrödben, és nem hiszed, hogy szeretetreméltó vagy. Ezért keresed másokban, hogy mi az, amit nem tudsz magadnak megadni ahhoz, hogy jól érezd magad. Madarat lehet veled fogatni, ha valaki más azt mondja neked, hogy jó vagy. Fölösleges mondani, hogy óriási hatalmat adsz ki a kezedből: megadod a másiknak azt a lehetőséget, hogy felemeljen vagy letaszítson. Csodálatosan érzed magad, ha jól bánnak veled, és azt mondják, hogy nagyszerű vagy; de amikor nem, akkor elveszted a bizalmad az életben.
Az elhagyatottság, vagy visszautasítás mindent elárasztó félelme megakadályozza a könnyedséget egy kapcsolat kialakításánál. A sietség érzésével párosulva - "Csak ez az idő áll rendelkezésemre; ha most nem teszem, soha nem fog megtörténni" - nyomást gyakorolnak a kapcsolatra. Ez sokkal nehezebbé teszi a szokásosan lassú fejlődést, hogy két ember mélyen megismerhesse egymást, és hogy kikutassa egymás érzéseit és viselkedését a legkülönfélébb területeken. A sürgetettség érzése a másik emberben a megfojtás képzetét kelti, bár ez nem szándékos.
A bizonytalanság, a bizalommal kapcsolatos nehézségek, és az olyan kérdések, mint hogy valakit meg fogsz-e bántani, nem kizártak az alkoholbetegek felnőtt gyermekeinél. A legtöbb ember ilyen gondokkal küszködik, kevesen kezdenek bele úgy egy kapcsolatba, hogy teljesen biztosak abban, hogy az elképzeléseik szerint fog alakulni. Reménykedve, és egyben félelmekkel indul el mindenki. Tehát amiért aggódsz, egyáltalán nem egyedülálló. Egyszerűen a súlyossága más nálad.
7.B) Lélektől lélekig
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik! (Tóth Árpád: Lélektől lélekig)
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nem tudják, hogyan tegyenek szert egy bensőséges kapcsolatra. A bizalmas viszonytól való félelem, bárki közeledbe engedése szorongással tölt el. Ennek a félelemnek egy része magától az ismeretlentől való félelem. Kiegyensúlyozott kapcsolat nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. Sok összetevője van, amelyeket mind meg kell osztani egymással. A bensőségesség szintjét az osztozás, a közösség szintje határozza meg: mennyit hajlandóak adni egymásnak a felek. Sok hallgatólagos szerződés is van, de neked találnod kell valamilyen formát az ellenőrzésre.
Egy kapcsolatnak több fontos alkotóeleme van. Ezek érvényesek akkor is, ha a másik ember éppen a kedves, a szülő, a gyerek, a házastárs, a munkaadó vagy a kolléga. A forma, vagy a szint változhat a közelség természetétől függően. A következő listával nem lehet sorrendet vagy fontosságot meghatározni. Azt szükséges szem előtt tartani, hogy minden lényeges összetevő jelen legyen, és a kölcsönösség jellemezze a kapcsolatot. Ha a felsosorltak közül bármelyik is hiányzik, azzal a személlyel kapcsolatban érdemes újragondolnod a viszonyod.
(A bensőségességet az határozza meg, hogy a partnerek milyen szintig hajlandók a felsorolt kritériumok szerint együttműködni. Bizonyos kapcsolatokban egyik fontosabb és odaillőbb, mint másokban.)
SEBEZHETŐSÉG - Milyen szintig vagyok hajlandó csökkenteni a korlátaimat? Milyen szintig engedem, hogy valaki befolyásolja az érzéseimet?
MEGÉRTÉS - Jól értem a másikat? Megértem, hogy mire céloz azzal, amit mond, vagy amit tesz?
EMPÁTIA - Milyen szintig vagyok képes azt érezni, amit ő érez?
RÉSZVÉT - Őszintén törődöm azzal, ami a másik embernek gondot okoz?
TISZTELET - Úgy bánok a másikkal, mintha értékes lenne?
BIZALOM - Milyen mértékben és milyen szinten vagyok hajlandó engedni neki, hogy megismerje azt az oldalamat, amelyet nem akarok mindenkinek megmutatni?
ELFOGADÁS - Jó vagyok olyannak, amilyen vagyok? És a partnerem?
ŐSZINTESÉG - Igazságra épült ez a kapcsolat, vagy vannak benne játszmák is?
KOMMUNIKÁCIÓ - Képesek vagyunk nyiltan beszélni a kapcsolatban felmerülő fontos kérdésekről? Tudjuk, hogy hogyan lehet megértetni magunkat, hogy a megosztás révén fejlődjön a viszonyunk?
ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉG - Milyen mértékben kedveljük, és nem kedveljük ugyanazokat a dolgokat? Milyen mértékben számít az, ha bizonyos hozzáállásokban és meggyőződésekben különbözünk egymástól?
SZEMÉLYES SÉRTETLENSÉG - Milyen szintig vagyok képes megőrizni önmagamat, és ugyanakkor adni is a társamnak?
FIGYELMESSÉG - Tekintettel vagyok a másik és a saját igényeimre?
Reálisan szemlélem-e magamat és a másikat? Olyannak, amilyen ő valójában? Az a kapcsolat, amelyik fantáziákra alapul, nem tartható fenn hosszú távon. Az alkoholbetegek felnőtt gyerekei félnek attól, hogy elhagyják őket. Amikor felmerül egy probléma, pánikba esnek, és így csak nagyritkán mernek beszélni róla. Romboló hatású lehet, ha görcsös maradsz és a partnered olyan személy, akinek a kapcsolaton belül nagyobb szabadságra van szüksége.
Egy egészségesen fejlődő kapcsolatban megvitatják a reakciókat. Ezekről a kérdésekről még idő előtt beszélni szükséges, hogy amikor majd felmerülnek, minden ráaggatott körítés nélkül látsszék a valódi probléma maga. Két ember között felmerülő nehézség valójában a résztvevők saját magukkal való kapcsolatából ered. Bár gyakran úgy álcázhatják magukat, mint a viszonyban születő gondok, így rejtekben maradva könnyen rongálhatják is azt.
Amikor a párok bensőséges kapcsolatot kezdenek kialakítani egymással, annak már az elején saját lendülete van. Kezdik élvezni, hogy önmagukat és egymást benső világuk szerint is felfedezik. Így nem csak az összekapcsolódás mellett kötelezik el magukat, hanem önmaguk iránt is, és ez az idő múlásával egyre különlegesebb lesz. (Amint a személyiséged fejlődésnek indul, és különböző szinteken vagy képes kapcsolatokat teremteni, szexuálisan is egyre kielégítőbben tudsz majd érintkezni. A testi kapcsolat csak egy része a viszonynak, ami a helyére illeszkedik, mint a mozaik darabja.)
Úgy tudhatod meg, hogy ki vagy, ha megismered a benső szükségleteidet: mi az, ami igazán jó neked. Ekkor fogod jól érezni magad a bőrödben, és tudsz majd az igényeid szerint élni. Teljes, egészséges, szabad életet másokkal.
2008. szeptember 14., vasárnap
8 óra munka, 8 óra pihenés
6.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nagyon komolyan veszik önmagukat
Ez az állítás szorosan kapcsolódik az 5.A pontban megfogalmazott mondathoz. Ha nehezen szórakozol, akkor valószínűleg nagyon komolyan veszed magad, és fordítva, ha nem vennéd magad annyira komolyan, akkor fogékonyabb lennél a lazításra.
6.B) "8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás..." (Beatrice)
Mivel komolyan veszed magad, ahhoz, hogy le tudd győzni ezt a nehézséget, el kell választanod magad attól, amit teszel. El kell választanod magad a kötelezettségeidtől, mint amilyen például a munkád. Szükséges, hogy komolyan vedd a foglalkozásodat, mert az lényeges eleme az életednek és a kibontakozásodnak, de ne vedd magad annyira komolyan, hogy azzá válsz, amit teszel.
Az elszakadás egyik jó módja, ha időbeosztást készítesz. Ha a munkád 9-től 5-ig tart, akkor menj haza 5-kor. Ha tovább bent maradsz, hosszú távon csak rontja a hatékonyságodat, kibúvóként szolgálhat az élet elől.
Lelkiismeretesen kell tervezned ahhoz, hogy elkezdhesd magad elválasztani a tevékenységeidtől. Magától nem fog megtörténni. Pusztán attól nem sikerül, ha azt mondod: "Kevesebb órát fogok dolgozni. Megváltozom". Ennél pontosabban kell fogalmaznod és cselekedned. Ahhoz, hogy teljes életet élj, új élmények is szükségesek, különben szűklátókörű és behatárolt maradsz, nehezebb lesz feloldódnod.
Mit teszel csak önmagadért? Vagy pontosabban: mit tettél ma magadért?
Ez az állítás szorosan kapcsolódik az 5.A pontban megfogalmazott mondathoz. Ha nehezen szórakozol, akkor valószínűleg nagyon komolyan veszed magad, és fordítva, ha nem vennéd magad annyira komolyan, akkor fogékonyabb lennél a lazításra.
6.B) "8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás..." (Beatrice)
Mivel komolyan veszed magad, ahhoz, hogy le tudd győzni ezt a nehézséget, el kell választanod magad attól, amit teszel. El kell választanod magad a kötelezettségeidtől, mint amilyen például a munkád. Szükséges, hogy komolyan vedd a foglalkozásodat, mert az lényeges eleme az életednek és a kibontakozásodnak, de ne vedd magad annyira komolyan, hogy azzá válsz, amit teszel.
Az elszakadás egyik jó módja, ha időbeosztást készítesz. Ha a munkád 9-től 5-ig tart, akkor menj haza 5-kor. Ha tovább bent maradsz, hosszú távon csak rontja a hatékonyságodat, kibúvóként szolgálhat az élet elől.
Lelkiismeretesen kell tervezned ahhoz, hogy elkezdhesd magad elválasztani a tevékenységeidtől. Magától nem fog megtörténni. Pusztán attól nem sikerül, ha azt mondod: "Kevesebb órát fogok dolgozni. Megváltozom". Ennél pontosabban kell fogalmaznod és cselekedned. Ahhoz, hogy teljes életet élj, új élmények is szükségesek, különben szűklátókörű és behatárolt maradsz, nehezebb lesz feloldódnod.
Mit teszel csak önmagadért? Vagy pontosabban: mit tettél ma magadért?
Játszani is engedd...
5.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen szórakoznak
Mennyi szórakozást jelentett a gyerekkorod? Az alkoholbetegek gyermekei egyszerűen ritkán érzik magukat jól. Alig láttad a szüleidet nevetni, viccelődni. Az élet valami nagyon komoly, kemény dolog számodra. Nem tanultál meg igazán játszani a többi gyerekkel. A házban uralkodó hangulat elrontotta a szórakozásodat. A mulatság számodra elérhetetlen vágy maradt. A spontán gyermeket belül elnyomták. Tehát nem csoda, hogy nem szoktál jól szórakozni. Talán még helyteleníted is, ha mások bolondosan viselkednek. Pedig a szíved mélyén egy kicsit te is szeretnél olyan lenni.
A sok évvel ezelőtt elnyomott spontán gyermek próbál kiszabadulni. Háborúzol magaddal. Az ismeretlentől való félelem győzelmet arat. Végül is, mi történne, ha a gyerek szabadságot nyerne? Mit jelentene? Így ésszerűsítesz és egyszerűsíted le a kérdést. A szórakozás, bolondozás, játék egyenlő az ostobasággal. Az élet túl komoly műfaj.
Ugyancsak nehéz elszakadnod a munkádtól, ezért nagyon komolyan veszel bármilyen megbizatást, feladatot, amit végzel. Ezért elsőrendű pályázó lehetsz a kiégésre.
5.B) "Játszani is engedd szép, komoly fiadat!" (József A.)
A bennünk lévő gyermek szórakozik - ő az, aki még tudja, hogy hogyan kell játszani. Mivel benned őt régóta elnyomták már, fel kell fedezned, és elősegítened a fejlődését. Azzá a gyermekké válhatsz, aki sohasem voltál.
Korántsem meglepően, ezek a személyek nem alkoholbeteg felnőttek gyermekei.
Tudod, hogy mit mondanak az emberek, amikor felnőttet hintázni látnak, vagy a homokozóban egyedül játszani... De ha viszel magaddal egy gyereket, sok elismerést kapsz ezért, hogy milyen jó szülő vagy, vagy mennyire érdeklődő felnőtt. A gyerekek tudják, hogy hogyan lehet szórakozni. Ezért, ha tanulni akarsz tőlük, tölts el egy kis időt egy olyan gyerekkel, aki jól érzi magát. Tégy néhány olyan gyerekes dolgot, amelyet még sohasem próbáltál. Miről ábrándoztál gyermekkorodban? Milyen játékot szerettél volna játszani, amit sohasem játszhattál? Itt az idő, hogy elkezdj játszani. Idővel egyre kevésbé fogsz félni attól, hogy bolondnak néznek.
Az is előfordulhat, hogy lazítani kell megtanulnod. Egyszerűen szakíts időt magadra, és ne dönts úgy, hogy minden pillanatodnak termékenyen kell eltelnie. Kalkuláld be a felüdülést is a napodba.
Mennyi szórakozást jelentett a gyerekkorod? Az alkoholbetegek gyermekei egyszerűen ritkán érzik magukat jól. Alig láttad a szüleidet nevetni, viccelődni. Az élet valami nagyon komoly, kemény dolog számodra. Nem tanultál meg igazán játszani a többi gyerekkel. A házban uralkodó hangulat elrontotta a szórakozásodat. A mulatság számodra elérhetetlen vágy maradt. A spontán gyermeket belül elnyomták. Tehát nem csoda, hogy nem szoktál jól szórakozni. Talán még helyteleníted is, ha mások bolondosan viselkednek. Pedig a szíved mélyén egy kicsit te is szeretnél olyan lenni.
A sok évvel ezelőtt elnyomott spontán gyermek próbál kiszabadulni. Háborúzol magaddal. Az ismeretlentől való félelem győzelmet arat. Végül is, mi történne, ha a gyerek szabadságot nyerne? Mit jelentene? Így ésszerűsítesz és egyszerűsíted le a kérdést. A szórakozás, bolondozás, játék egyenlő az ostobasággal. Az élet túl komoly műfaj.
Ugyancsak nehéz elszakadnod a munkádtól, ezért nagyon komolyan veszel bármilyen megbizatást, feladatot, amit végzel. Ezért elsőrendű pályázó lehetsz a kiégésre.
5.B) "Játszani is engedd szép, komoly fiadat!" (József A.)
A bennünk lévő gyermek szórakozik - ő az, aki még tudja, hogy hogyan kell játszani. Mivel benned őt régóta elnyomták már, fel kell fedezned, és elősegítened a fejlődését. Azzá a gyermekké válhatsz, aki sohasem voltál.
Tudom jól érezni magam, de nem vagyok jó kezdeményező. Mivel magamtól nem tudok szórakoztató dolgokat kitalálni, olyan emberekkel töltöm az időmet, akik tudnak.
Korántsem meglepően, ezek a személyek nem alkoholbeteg felnőttek gyermekei.
Tudod, hogy mit mondanak az emberek, amikor felnőttet hintázni látnak, vagy a homokozóban egyedül játszani... De ha viszel magaddal egy gyereket, sok elismerést kapsz ezért, hogy milyen jó szülő vagy, vagy mennyire érdeklődő felnőtt. A gyerekek tudják, hogy hogyan lehet szórakozni. Ezért, ha tanulni akarsz tőlük, tölts el egy kis időt egy olyan gyerekkel, aki jól érzi magát. Tégy néhány olyan gyerekes dolgot, amelyet még sohasem próbáltál. Miről ábrándoztál gyermekkorodban? Milyen játékot szerettél volna játszani, amit sohasem játszhattál? Itt az idő, hogy elkezdj játszani. Idővel egyre kevésbé fogsz félni attól, hogy bolondnak néznek.
Az is előfordulhat, hogy lazítani kell megtanulnod. Egyszerűen szakíts időt magadra, és ne dönts úgy, hogy minden pillanatodnak termékenyen kell eltelnie. Kalkuláld be a felüdülést is a napodba.
2008. szeptember 13., szombat
Oké vagyok
4.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei kíméletlenül ítélik meg magukat
Amikor gyerek voltál, nem létezett, hogy eléggé jó lettél volna, sok kritikát kaptál. Azt hitted, hogy a családodnak jobb lenne nélküled, mert te vagy a baj okozója. Ha valamit elég sokszor és elég sokáig hallasz, a végén magad is elhiszed. Ennek eredményeként önmagaddal szembeni negatív érzésekké alakítottad át a kritikákat. Ezek megmaradtak máig. Mivel nem vagy képes elérni a tökéletesség azon mértékét, amelyet a gyermekkorból őriztél meg, a céljaid betöltetlenül maradnak. Némelyik ember akkor is megtartja magáról a negatív képet, amikor annak ellenkezője igaz rá. Bármi, ami jól megy, az valami rajtad kívül álló ok miatt megy jól: "Úgyis így történt volna." Vagy, ha túlságosan nyilvánvaló, hogy neked tulajdonítható egy pozitív eredmény, akkor így hessegeted el: "Ó, ez könnyű volt! Nem sokat számít!"
Ez valójában nem szerénység, hanem a valóság eltorzítása. Biztonságosabbnak érzed a negatív képet, mert már megszoktad. Ha elfogadod a dicséretet eredményességedért, az azt jelenti, hogy meg kell változtatnod a magadról alkotott képet, és talán egy kicsit kevésbé keményen ítélheted meg magad. Egy kicsit megértőbb lehetsz magaddal, s azt mondhatod: "Ezt a hibát én követtem el, de nem én vagyok a hiba."
Önmagad negatív megítélése az egyike azoknak, amihez a legjobban értesz, mert beleívódott a személyiségedbe. Néha még kellemes és megnyugtató érzést is ad. Másokat nem ítélsz meg olyan keményen, mint magadat, bár folyamatában sem könnyű megfigyelned mások viselkedését. Jellegzetesen fehéren-feketén, jónak vagy rossznak látsz. Tudod, hogy milyen érzés rossznak lenni; és aztán, ha jó vagy, még mindig ott van annak a kockázata, hogy ez nem tart sokáig. Bárhogyan is van, csapdába estél. Idegtépő, nagy nyomás nehezedik rád. Milyen nehéz csak leülni, és lazítani, azt mondva: "Az vagyok, aki éppen vagyok…"
4.B) OK vagyok, OK vagy (Thomas Harris)
"Bár lehet, hogy elkövetek hibákat, de nem én vagyok a hiba." Ezek a szavak azt mutatják, hogy elértél valamennyi szabadságot. Elkezdtél őszinte lenni önmagaddal anélkül, hogy elítélted volna magadat. Amikor a viselkedést el tudjuk választani a személytől, szabadon változhatunk és fejlődhetünk. Bár már gyermekkorodban elsorolták neked, hogy miért nem felelsz meg, fontos, hogy felismerd: minden kijelentésnek van pozitív és negatív oldala. Ki mondja meg, hogy mi jó? Ki mondja meg, hogy mi kevésbé jó? Csak annyi kell, hogy felfedezd, hogy lenyűgözzön, és megértsd, mit jelent.
Talán már rég eldöntötted, hogy életed olyan, mint egy görög tragédia. Az életet nem szükséges a szenvedés különböző szintjei szerint mérni. Mit nyersz azzal, ha elítéled magad? Miért nem választod inkább azokat a tulajdonságaidat, amelyek különlegessé és csodálatossá tesznek téged? A válasz valószínűleg egyszerű. A szenvedés ismerős, és te megtanultad, hogy hogyan bánj a kínnal. Az élet ismeretlen lesz számodra olyankor, amikor jól megy, ezért nem tudod, hogyan kezeld. Nem szokatlan, hogy az önmagadról alkotott hátrányos képben vigasztalást nyersz, hogy szabotálod a saját fejlődésed.
Az ismerthez való ragaszkodás gyakran elsőbbséget élvez. Végül is a legkorábbi hatások a legerőteljesebbek. Ha viszakozol és elhatározod, hogy te önmagad akarsz lenni, és ez így van jól, sokkal több lehetőséged lesz az életben.
A saját magad elítélésének egy másik oldala, amelyen még faragni kell, a dicséret/elmarasztalás elfogadása. Milyen jól fogadod el a dicséreteket? Automatikusan elveted őket? Ha valami rosszul megy, teljes felelősséget vállalsz érte. Ez csak segít megőrizni a magadról alkotott negatív képet. Nem engedi meg, hogy sikeresnek érezd magad a saját bőrödben.
Dönthetsz úgy, hogy szerénynek mutatkozol mások előtt, de mindenképpen fogadd el, ami jár neked. Azért, mert valami könnyen megy neked, még nem biztos, hogy nem fontos. Mindamellett, ha elkövetsz egy felelőtlen hibát, akkor ez sem lesz kevésbé fontos. Próbáld meg tudatosítani magadban azokat a dolgokat, amelyeket jól csinálsz. Ne taszítsd el ezeket magadtól, inkább használd fel arra, hogy fejlődj, és egész ember váljék belőled. Nem kell elítélned a hibáidat, hiszen a te teljes emberi lényednek a részét képezik.
Amikor gyerek voltál, nem létezett, hogy eléggé jó lettél volna, sok kritikát kaptál. Azt hitted, hogy a családodnak jobb lenne nélküled, mert te vagy a baj okozója. Ha valamit elég sokszor és elég sokáig hallasz, a végén magad is elhiszed. Ennek eredményeként önmagaddal szembeni negatív érzésekké alakítottad át a kritikákat. Ezek megmaradtak máig. Mivel nem vagy képes elérni a tökéletesség azon mértékét, amelyet a gyermekkorból őriztél meg, a céljaid betöltetlenül maradnak. Némelyik ember akkor is megtartja magáról a negatív képet, amikor annak ellenkezője igaz rá. Bármi, ami jól megy, az valami rajtad kívül álló ok miatt megy jól: "Úgyis így történt volna." Vagy, ha túlságosan nyilvánvaló, hogy neked tulajdonítható egy pozitív eredmény, akkor így hessegeted el: "Ó, ez könnyű volt! Nem sokat számít!"
Ez valójában nem szerénység, hanem a valóság eltorzítása. Biztonságosabbnak érzed a negatív képet, mert már megszoktad. Ha elfogadod a dicséretet eredményességedért, az azt jelenti, hogy meg kell változtatnod a magadról alkotott képet, és talán egy kicsit kevésbé keményen ítélheted meg magad. Egy kicsit megértőbb lehetsz magaddal, s azt mondhatod: "Ezt a hibát én követtem el, de nem én vagyok a hiba."
Az énem egyik legerősebb oldala, hogy minden felett ítélkezem, amit teszek, és ez részben azért van, mert minden annyira fekete-fehér; vagy teljesen rossz, vagy teljesen jó, nincs középút. A legtöbb dolgot, amit teszek, rossznak látom, bár az eszemmel tudom, hogy jó, de érzelmileg ugyanerre nem vagyok képes.
Önmagad negatív megítélése az egyike azoknak, amihez a legjobban értesz, mert beleívódott a személyiségedbe. Néha még kellemes és megnyugtató érzést is ad. Másokat nem ítélsz meg olyan keményen, mint magadat, bár folyamatában sem könnyű megfigyelned mások viselkedését. Jellegzetesen fehéren-feketén, jónak vagy rossznak látsz. Tudod, hogy milyen érzés rossznak lenni; és aztán, ha jó vagy, még mindig ott van annak a kockázata, hogy ez nem tart sokáig. Bárhogyan is van, csapdába estél. Idegtépő, nagy nyomás nehezedik rád. Milyen nehéz csak leülni, és lazítani, azt mondva: "Az vagyok, aki éppen vagyok…"
4.B) OK vagyok, OK vagy (Thomas Harris)
"Bár lehet, hogy elkövetek hibákat, de nem én vagyok a hiba." Ezek a szavak azt mutatják, hogy elértél valamennyi szabadságot. Elkezdtél őszinte lenni önmagaddal anélkül, hogy elítélted volna magadat. Amikor a viselkedést el tudjuk választani a személytől, szabadon változhatunk és fejlődhetünk. Bár már gyermekkorodban elsorolták neked, hogy miért nem felelsz meg, fontos, hogy felismerd: minden kijelentésnek van pozitív és negatív oldala. Ki mondja meg, hogy mi jó? Ki mondja meg, hogy mi kevésbé jó? Csak annyi kell, hogy felfedezd, hogy lenyűgözzön, és megértsd, mit jelent.
Talán már rég eldöntötted, hogy életed olyan, mint egy görög tragédia. Az életet nem szükséges a szenvedés különböző szintjei szerint mérni. Mit nyersz azzal, ha elítéled magad? Miért nem választod inkább azokat a tulajdonságaidat, amelyek különlegessé és csodálatossá tesznek téged? A válasz valószínűleg egyszerű. A szenvedés ismerős, és te megtanultad, hogy hogyan bánj a kínnal. Az élet ismeretlen lesz számodra olyankor, amikor jól megy, ezért nem tudod, hogyan kezeld. Nem szokatlan, hogy az önmagadról alkotott hátrányos képben vigasztalást nyersz, hogy szabotálod a saját fejlődésed.
Az ismerthez való ragaszkodás gyakran elsőbbséget élvez. Végül is a legkorábbi hatások a legerőteljesebbek. Ha viszakozol és elhatározod, hogy te önmagad akarsz lenni, és ez így van jól, sokkal több lehetőséged lesz az életben.
A saját magad elítélésének egy másik oldala, amelyen még faragni kell, a dicséret/elmarasztalás elfogadása. Milyen jól fogadod el a dicséreteket? Automatikusan elveted őket? Ha valami rosszul megy, teljes felelősséget vállalsz érte. Ez csak segít megőrizni a magadról alkotott negatív képet. Nem engedi meg, hogy sikeresnek érezd magad a saját bőrödben.
Dönthetsz úgy, hogy szerénynek mutatkozol mások előtt, de mindenképpen fogadd el, ami jár neked. Azért, mert valami könnyen megy neked, még nem biztos, hogy nem fontos. Mindamellett, ha elkövetsz egy felelőtlen hibát, akkor ez sem lesz kevésbé fontos. Próbáld meg tudatosítani magadban azokat a dolgokat, amelyeket jól csinálsz. Ne taszítsd el ezeket magadtól, inkább használd fel arra, hogy fejlődj, és egész ember váljék belőled. Nem kell elítélned a hibáidat, hiszen a te teljes emberi lényednek a részét képezik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)