Babéros Néró

Előre kérem a trapitizók türelmét, ha a könyvben szereplő költővel kapcsolatban remélnek tőlem bejegyzést. A neve most csupán apropóul szolgált, amikor arról töprengtem, hogy mi lehet hasonló a történelmi császár és azok között, akik annyira fáznak, hogy magukra "gyújtják" a világot.

Az EMK (kapcsolat-centrikus kommunikáció) a belső világunk kifejezése során arra hívja fel a figyelmet, hogy az érzéseink lehetnek áldozati-, vagy autonóm érzések. Előfordul, hogy maga a megfogalmazás viszi félre a párbeszédet, illetve áll annak útjába, hogy a találkozás egyáltalán létre jöhessen. Az áldozati érzés: "megbántottnak érzem magam" - egy külső ok, vagy személy felé mutat, őt téve meg bűnbaknak az aktuális rosszullétem miatt. A zsiráf ezért nem megszomorított, hanem szomorú, és fellelkesített helyett fellelkesült. A különbség képletesen szólva akkora, amit a boldog és megboldogult állapotok közötti eltérés (a megboldogultat kifejezetten evilági értelemben használva, nem az üdvösség távlatában).

Ezért az EMK első szabálya, hogy a megfigyelés és az érzés között vágjak el minden logikai, ok-okozati összefüggést. Amit látok/hallok, az nem felelős a belső világom történéseiért:

Karácsony közeledtével az is eszembe ötlött, hogy az öröm, harmónia keresése során is belebonyolódhatunk hasonló labirintusba: azaz nem választjuk el következetesen a külső eseményeket (a fej szintjét) azoktól, amik a szív szintjén zajlanak. A csillagszóró, Stille Nacht, gőzölgő halászlé és pihe-puha hóesés önmagában nem bír hatalommal jóérzéseink felett. Ami megadja a benső "fenyőillatot", az a szükségleteink kielégülése. Ez vonatkozhat biztonságra, meghittségre, intimitásra, találkozásra, de természetesen táplálékra vagy szexualitásra is. Amikor az érzéseinket össze tudjuk kapcsolni a szükségleteinkkel, akkor ez a tett képes kiemelni bennünket a hétköznapok locsogásából és fecsegéséből az ünnep magaslatába:

Az ünnep a ránk telepedő hétköznapok értelme.

Meleg?

Tá ti-ti tá

A mai ebédnél a kapcsolat-centrikus kommunikáció (EMK) "gyenge pontjai"-ról beszélgettünk. Felmerült, hogy mások miért fogadják olyan nehezen az elismerést. Miért hárítanak a dicséret hallatán: "Én nem is vagyok olyan jó..." Amikor bókot kapunk, nehéz teher lehet számunkra, ha nem nyújtanak segítséget annak közös megünnepléséhez. A pozitív visszajelzés is tud ellenállást kiváltani, mert elvárásnak, követelésnek hathat: "Szeretlek addig, amíg ilyen vagy!" Félelmmel tölt el, hogy ha nem hozom a formám, elveszíthetem a barátságot.

Ezért a zsiráf táncnak van egy ritmusa, amely akkor is támaszt ad, ha a saját térfelünkön táncolunk (mi osztjuk meg örömünket, elismerésünket), akár a másik derűjében fürdünk meg (fogadjuk az ő pozitív szavait). A már ismert: megfigyelés-érzés-szükséglet-kérés négyes így áll össze:


1. Amikor azt hallom tőled, hogy...
2. Akkor fellelkesült, boldog, stb. vagyok,
3. mert olyan világban szeretnék élni, amelyben...
4. Milyen ezt hallanod?

A 2. és 3. lépés szorosan összetartozik: nem a másik viselkedését (az építő viselkedését sem!!!) teszem meg felelősnek a bennem ébredő érzésekért, hanem a benső igényeim, szükségleteim rezonálására összpontosítok. A kérés lehet csupán az is, hogy maradjuk kapcsolatban, ünnepeljünk együtt.

A másik "udvarlását" fogadva hasonló a táncrend; tá ti-ti tá. A ki nem fejtett elismeréseket hallva: "Tök jó voltál!" - kérd meg a társad arra, hogy "Sokkal többet szeretnék profitálni a dicséretedből. (1) Megmondanád, hogy mi volt az a szavaim közül, ami felkeltette a figyelmedet? (2) Ezt hallva azt érezted, hogy... (3) mert arra van szükséged, hogy... (4) Nagyon érdekel, hogy sikerült-e pontosan kifejeznem, ami benned történik. Visszajeleznéd, hogy mit hallottál ki a szavaimból?"

Az érzés-szükséglet nem csak összetartoznak, hanem a szükséglet együtt-mondása emel ki a pillanatnyi helyzetből, olyanformán, mint amikor beszállunk a liftbe. Ha belemegyek az érzéseimbe, akkor még csak a földszinten ácsorgok. Attól kezd emelkedni velem a felvonó, ha azonosítottam, hogy milyen igényeimre adott reakció a felébredt érzés. Feloldozom ezzel a kapcsolat másik tagját a félelemtől, hogy szabadon, önállóságunkat megtartva kapcsolódhassunk össze (az emeleten).

Jel

Az aktív erőszakmentesség jele új szimbólum, mely az emberiség legősibb törekvéseire hangol: fizikailag két koncentrikus körből áll, melyek között egy-egy körív teremti meg a kapcsolatot. A kör évezredek óta sok jelentéssel bír, de a legtöbbjük a tökéletességhez kötődik. Jelképezheti például az emberi lényt, mivel az emberi lelket is tekinthetjük tökéletesnek, de akár az univerzumot, mint a tökéletes mindenséget.


Két, egymáshoz kapcsolódó, de önálló tartalommal is bír. Első értelmezés szerint a belső kör a személyt szimbolizálja, a külső kör az őt körülvevő társadalmat, bolygót, univerzumot; a két körív pedig a közöttük lévő kapcsolatot, hisz az aktív erőszakmentesség egy alkotó életmódot javasol, ahol sokat teszünk az emberiségért, de mi magunk is sokat gyarapszunk ebből.


A másik értelmezés ezzel párhuzamosan az erőszakmentesség két legfontosabb, számos vallás és kultúra által ismert javaslatára épül. Eszerint a belső kör jelöli a belső egységet (Tedd azt, amit érzel és gondolsz!), a külső kör jelöli a külső egységet (Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!); a két körív pedig ezen javaslatok szétválaszthatatlanságát, egységét képviseli.

A teljes jel, mint szimbólum pedig egyértelműen egy spirálszerű, mozgásban lévő, dinamikusan táguló képzetet kelt, ami az aktív erőszakmentesség erejét és világot átalakító szerepét mutatja meg.


Neked mi jut eszedbe róla?

Tarka magyar - öninterjú

A magyar jobboldal két, jobb időket megélt szereplője, Cs. István és M. Krisztina is a neves magyar emlősállatra asszociált a tegnapi rendezvény kapcsán. Lelkük rajta. Ezt is lehet jól érteni, ha már nem kézenfekvő a Nemzeti dal mozgósítására utalás, vagy egyszerűen az első olvasatból is kitűnő sokszínűség megbecsülése.

A magyar tarka fajta a 19. század második felében még uralkodó magyar szürke fajtának a szimentáli fajtával végzett fajta-átalakító keresztezéséből származik. A fajta kialakításában ezen kívül az itt élő egyéb fajták és tájfajták is részt vettek. A fajta-átalakító keresztezést, ezzel a magyar tarka szarvasmarha fajta kialakítását elsősorban az indokolta, hogy a tejtermeléssel és hústermeléssel szemben támasztott növekvő igényeket az őshonos fajta már nem tudta kielégíteni.

A magyar tarkaság (akár piros-fehér-zöldben gondoljuk, akár a szivárvány ezer árnyalatában) tehát a gazdagság, a nemesedés útja, szemben a négy láb jó, két láb rossz egyenruhájával.


Az Index helyi tudósítója Csabival mikrofonvégre kapott bennünket, feltéve a szokványos kérdések egész hadát. Nem tudom mi lett az interjú sorsa, így arra jutottam, hogy megkérdezem magamat ismét.

Mi értelme van ennek a rendezvénynek? Fog ettől változni bármi is?

Hadd kérdezzek vissza: Mi értelme van egy szál rózsának, a szülinapi tortáknak, a menyasszonyi ruhának, vagy halottak napi gyertyáknak? Nyilván semmi, mert ezek nélkül is lehet élni. Másfelől nyilván nagyon sok, mert a szimbolikus cselekedetek erővel bírnak, megadják az ünnep és emberi életünk karakterét. Amennyiben tisztul a szimbolikus világunk, az kihat a hétköznapi mozdulatainkra és gondolatainkra is. Van értelme tehát kifejezni az összetartozásunkat, bátorítani a velünk együttműködő társainkat.

Tapasztalható Magyarországon kirekesztés, megkülönböztetés?

Igen. Amikor júliusban ugyanezen az útvonalon kordonok között vonultam, és a "Mocskos buzik!" méltatás mellett utcakövek is röpültek felénk, nem az elfogadás légkörét mélyítette el bennem. Egyébként sem gondolom, hogy a kirekesztés és gyűlölet visszautasítása egyszer elintézendő, majd kipipálható feladat. Minden családban, egyházban, munkahelyen, baráti körben reggelenként elvégezhető munka. A kövérek, a dohányzók, a szemüvegesek, a szőkék, a magasak vagy éppen az ellenkező tulajdonságokkal bírók egy-egy alig észrevehető, gúnyos megjegyzéssel, legyintéssel is kirekeszthetők. Meg is tesszük rendre, kisebb lelkiismeret furdalás nélkül. Pedig a magunk mentális levegőjét, vizét mérgezzük meg. Régi vicc, hogy ha valaki rosszat kíván embertársának, ahhoz hasonló, aki bevesz egy nagy adag mérget, és várja, hogy a másikra hasson. Másik kép: azért nem érdemes üldözni az üldözőinket, mert a futás bennünket is kifáraszt.


Mit tud elérni ez a pár ezer ember?

Erről a kérdésről jut eszembe: az antiszemitizmus ott kezdődik, amikor a zsidó először hátralép. (Természetesen behelyettesíthető ez cigány, meleg, vak, kerekesszékes, stb. csoportok tagjaival.) Azaz elfogadja, hogy ő megalázható, félresöpörhető, elvitatható az emberi méltósága. Másik szempontom, hogy én az ellendrukkerekért is jelen vagyok, hogy számukra, és az ő gyermekeik-unokáik számára is élhetőbb legyen a világ. Ébreszteni kevés ember is képes, ha nem is operálunk a mustármag vagy a kovász evangéliumi biztatásával (Mt 13,31-33).

Tökfőzelékháború

Ha érdekelnek a bizurr-mizurr népnek a fura szokásai, ha nem tudod ki volt Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil, vagy hogyan uralkodott alattvalók nélkül a bátor Szakács király, neked való ez a könyv:

Díszlet változik - szerep marad

TA Mester tegnap ezzel a képpel örvendeztetett meg:



I. Amikor az OK vagyok, nem vagy OK pozíció (+-) létrejön, annak két forrása is lehet bennünk (a kék nyilak jelölik). Vagy a Kritikus szülői, vagy a Lázadó gyermeki énállapotból beszélünk. Ha egy vallási közösségen kívüli személy az intolerancia tárgya, a maga tökéletességétől eltelt keresztény reakciója: "Te hitetlen vagy!" A csoporton belüli normákat megszegők is könnyen megkaphatják a "Te nem is hiszel igazán!" c. testvéri feddést.

II. A második szintre lépve (piros rész), a nem vagyok OK, OK vagy üzenet (-+) a Gondoskodó szülőiből és az Alkalmazkodó gyermeki énünkből táplálkozhat. Olyan megnyilvánulásokat eredményezhet, hogy "Ő odaadóbban hisz!", vagy "Istennek tetszőbb az élete, mint az enyém..."

III. Ezektől eltávolodva, kiszélesedik a horizontunk, ráébredhetünk az OK vagyok, OK vagy (++) világára. A hit szféráját nézve mindez a "Rendben van az Isten-kapcsolatod!", sőt: "Nem kívánom azt minősíteni sem!", azaz "Elfogadlak testvéremként..." üzenetekben realizálódik.

Ebben a gyümölcsöző folyamatban a Szülői vagy a Szabad gyermeki állapotunk vesz részt, amelyek soha nem szennyeződnek (kontaminálódnak) a Felnőtt énünkkel. A külvilágból beérkező információkat a Felnőtt dolgozza fel. Amennyiben az nem tiszta a másik két állapot befolyásától, előidézheti akár az I., akár a II. pontban kifejtett helyzeteket. Lehetetlenné válik a személyes kiteljesedésünk, növekedésünk Istenben.

Szokták volt mondani, hogy a fénynek (ismeretnek) nem a sötétség (tudatlanság) az igazi ellensége, mert azt egy pillanat alatt be tudja ragyogni a fénysugár, hanem a tömör homály, ami ellenáll a befogadásának. Ennek egyik emblematikus formája, amikor valaki azért szakít a csoportjával, mert csalódik a helyi kisközösség, vagy a nagy szervezet vezetőiben, anyagi ügyintézésében, missziói módszereiben, stb., viszont a "+-" állapotát tovább örökíti a következő élethelyzetébe is. Az érés elmarad; a díszletet újra cseréljük, az előadás szövege viszont nem változik iótányit sem, a maszk (a szerepszemélyiség) hozzánk nő, rajtunk marad.