Profán imádság

Égbolt, hegyek, víz és fenyvesek

Székelyvarság zenéje a vég nélkül csobogó patakok, források hangja. Végigfut a kertek alján, az út mentén, fafeldolgozók között. Nyáron hűsíti a kirándulók talpát, de fürdésre, mosakodásra is tökéletes.


A sziklák néha kisebb zuhanásra hívják, a mohák, "anyaországiak" és páfrányok örömére:


Örökzöldek között is télen elalszanak a zöldgyapjas legyezők:


A természeti csodákon túl vannak emberiek is. A kerítések elválasztanak, bekeretezik a bírtokot. Jelzik, hogy eddig és nem tovább. Mégis nyílik egy kis rés, egy átlépő a szomszéd vagy vándor lábainak, hogy könnyedén túllendülhessen az első látszatra elriasztó "fal"-on.

Jézus Szíve TSZ

A mai napon egy régi vágyam teljesült, amikor megnéztük a székelyudvarhelyi Jézus kápolnát. A 13. század óta áll ezen a helyen háborítatlanul. A bő szobányi kis rotundában helyenként megbontották a vakolatot és régi freskók nyomára bukkantak.


Eszembe jutott egyháztörténelem tanárom, Szántó Konrád, aki a szerzetesi közösség pénztárát Jézus Szíve téeszcsének becézte. A humanisták eredeti módon élik meg azt, hogy a közösség az általunk bevitt javakból áll, semmi másból. Ha akarod, és meg is teszed valósággá válik. Vajon hol, miből és kikkel együtt épül az én egyházacskám... És fennmarad-e nyolc-kilencszáz évig. Hamvas szerint csak százezer évre érdemes berenedezkedni... Alatta kétséges lehet?

Buona sera buona gente!

A mai nap volt a leghosszabb itt Milànòban. Tegnap a szàllàsunkra èrkezès utàn megnèztuk a Dòmot, a Scala kulsore nem volt megnyero. Olyan jo èrzès, hogy a WC-s nènitol a papig meg tudom èrtetni magam egy tobb, mint 10 ève tanult nyelven.

Osszeirtam kb. fèl oldalt olaszul az eroszakmentes kommunikàciòròl, amit igy konnyen meg tudtam osztani a reggeli beszèlgetèsen. Csak èn voltam ott magyar. Sikere volt az olasz nyelven nyomtatott EMK oldalnak is. Mikor àtmentem egy emelettel feljebb a kovetkezo csoportba, valaki megkopogtatta a vàllam, hogy tudok-e mèg adni a zsiàf nyelvrol tàjèkoztatòt. ;)


A szervezès molto mediterraneo, a programok minimum egy, inkàbb màsfèl òràs csuszàssal kezdodnek. Nem csoda, hogy kevès a nèmet rèsztvevo. Vàrom a holnapi osszegzèst, meg a bulit. Most viszont vado a dormire, sono molto stanco.

Baccio a tutti voi,
il vostro Bruno

Karácsonyi rejtvény

Volt egyszer egy tökéletes nő és egy tökéletes férfi. Találkoztak, és mivel a kapcsolatuk is tökéletes volt, összeházasodtak. Az esküvő tökéletes volt; a közös életük szintúgy. Egy havas-viharos karácsony éjszakán ez a tökéletes pár egy kanyarokkal teli úton utazott, amikor észrevettek valakit az út szélén, aki szemmel láthatóan lerobbant. Mivel ők voltak a tökéletes pár, megálltak, hogy segítsenek. A télapó volt az, egy óriási zsákkal, tele ajándékokkal. Nem akarták, hogy a gyerekeknek karácsony este csalódniuk kelljen, a tökéletes pár autójába invitálta a télapót az ajándékokkal együtt. És mar úton is voltak, hogy kiosszak az ajándékokat. Sajnálatos módon az amúgy is rossz útviszonyok egyre romlottak, végül balesetet szenvedtek.

Csak egyikőjük élte túl.

Ki lehetett az? (Gondolkodj, azután olvasd tovább!)















































A tökéletes nő volt az. Ő volt az egyetlen, aki valaha is létezett. Mindenki tudja, hogy a télapó nem létezik, tökéletes férfi még annyira sem.

A nők számára itt a bejegyzés vége!

A férfiak olvassák tovább!















































Tehát ha nem létezik a télapó és a tökéletes férfi, akkor a nő vezetett. Ez megmagyarázza, hogy miért történt a baleset.

Ha nő vagy, és meg mindig olvasod, akkor ez még valamit bizonyít: a nők sohasem azt csinálják, amit mondanak nekik! SOHA! :)

Kapcsolat-centrikus kommunikáció

Hava honlapján (www.emk.hu) szerepel a következő felhívás a társtréner képzéssel kapcsolatban:

A teljes képzés elvégzése arra jogosítja fel a résztvevőket, hogy Magyarországon tarthatnak tréningeket egy nemzetközi akkreditációval rendelkező tréner szupervíziója mellett. Ha önállóan szerveznek tréninget, a nemzetközi központ javasolja, hogy az Erőszakmentes Kommunikációra, mint forrásra hivatkozzanak, és tréningjüket más néven kínálják.

Ez adta a biztatást ahhoz, hogy mostantól következetesen a kapcsolat-centrikus kommunikáció meghatározást használjam.

A milánói fórumra készülve a következő oldalak listáját találtam:

Ausztria - http://www.gewaltfrei-austria.org/
Belgium - http://www.nvc-europe.org/belgique
Dánia - http://www.giraf4connexion.dk/
Egyesült Királyság - http://www.nvc-uk.info/
Finnország - http://www.nvcfinland.org/
http://www.savannaconnexions.fi/
Franciaország - http://www.nvc-europe.org/france
Hollandia - http://www.geweldlozecommunicatie.nl/
Kanada - http://www.reseaugirafesquebec.com/
http://www.nvctoronto.org/
http://www.bcncc.org/
http://www.sociogest.ca/
Németország - http://www.gewaltfrei.de/
Olaszország - http://www.centroesserci.it/
Spanyolország - http://www.comunicacionnoviolenta.org/
Svájc - http://www.nvc-europe.org/suisse
http://www.cnvsuisse.ch/
Svédország - http://www.cnvc.se/
USA - http://www.cnvc.org/
http://www.cnvc.org/contact.htm
http://www.nonviolentcommunication.com/

Sakálból zsiráfba

A nempátiától az empátia felé vezető folyamat gyönyörű példája számomra Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz c. verse.

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.