2009. április 10., péntek

Feliratok a kutyás házak kapuján:

Bodri 6 másodperc alatt gyorsul százra. És te?
--------------------------------------------------
Nem veszünk semmit, nem adunk el semmit, nem térünk át semmilyen hitre. És ezt a kutyák is tudják.
--------------------------------------------------
Csöpike sem vegetáriánus!
--------------------------------------------------
Kutya : Betörő - 15 : 0
--------------------------------------------------
Nyugi', csak az eleje harap!
--------------------------------------------------
Amputációt és alakformálást vállalok. Próbád ki. Gyere be csengetés nélkül!
--------------------------------------------------
A kutyák szabadon mozognak. Ön szabadon dönt!
--------------------------------------------------
Kedves betörő! A kutya mindenkit beenged, a gond kifelé jövet kezdődik.
--------------------------------------------------
A farkaskutya veszélyes, a másiktól meg még én is félek!

2009. április 7., kedd

Magánkérdés - közválasz

Név nélkül idézek egyik hozzám címzett levélből:

Ha olyan módon van baj a világgal, amit egészen új gondolkodású emberek változtathatnak csak meg, és nem elég, ha valami jó kis tervet kovácsolunk a környezet megóvására, akkor miért érdemes ezzel a problémával foglalkozni? ... Intellektuális érdeklődésből csupán?

A levél kapcsán újra elgondolkodtam ezen a dilemmán. Most úgy látom, hogy ez a megkülönböztetés: új szemléletmóddal vagy anélkül cselekedni között érdekes. Mert a teljes passzivitás alapján értelmetlen maga a rágondolás is. Talán azért beszél annyit arról Daniel Quinn, hogy amíg meg nem változik a világhoz való hozzáállásunk, az összes program a jelen helyzetet kívánja fenntartani, kozmetikázni (hogy még többet tudjunk kizsákmányolni a bolygó készleteiből). Úgy is fogalmazhatnám, hogy bánat (tanulság) nélküli gyónás, megtérés (Isten-tapasztalat) nélküli keresztség. Csak a karikatúrája a kívánt folyamatnak.

Az új szemléletmód alapján lehet, hogy kis, személyes életközösségek jönnek létre, akik nem építenek majd Mars-járművet, nem repülnek keresztbe-kasul a légkörben, stb. Valamit ők is tesznek, ha nem is akkora volumenben, mint a jelen társadalom. A kecskefejés és bogyógyűjtögetés is tevékenység, csak emberibb léptékű.

Az átalakulás, az átmenet ebbe a világba se hullik csak úgy az ölünkbe. Azt sem gondolom, hogy elkezdünk vadászó-gyűjtögetőként létezni és szépen hozzánk csábul az emberiség maradék 99,9 %-a. Persze lehet, hogy a katasztrófaelmélet jön be. Akik véletlenül túlélik az összeomlást, azok dönthetnek, hogy elindítják az újabb elvevő forradalmat a romokon, vagy tanulva a bukásból egy más "emberiség" formálódik ki.

From Kajszi Boy



Csak ne lenne annyira természetes...

2009. április 6., hétfő

Család

A KSH adatai alapján a következő volt a 15 év feletti magyar lakosság családi állapot szerinti megoszlása:

1990. január, 2009. január

20,3 %, 31,7 % nőtlen, hajadon
61,1 %, 46,5 % házas
11,2 %, 11,3 % özvegy
7,4 %, 10,5 % elvált

A tények makacs dolgok. Szegény AB!

2009. április 5., vasárnap

Bábszínház

Milyen a lepkének visszatekinteni elhagyott bábruhájára? Ez védte a madarak csőrétől, a Nap perzselő melegétől. Táplálta, bölcsőként őrizte felnövekedéséig. És most egy gyűrött, kiszolgált sejtcsomó, ránézni is rossz.

A nagyheti készülődés során próbálom összerakni eddigi húsvétok tapasztalataiból a magam szárnyait. Zavarba ejtő bábok közt matatva tegnapelőtt az álmodtam, hogy a beszűkült létre ad választ Jézus önátadása. Szinte csonthéjként vettek körül az életem eseményei, gondjai és tervei. Egyszer, mint egy varázsütésre felpattant a burok, és szabadság levegője járta át az egész testem.

Beindult a húsvétgyár. A lepkék unatkoznak a bábszínházban. Hacsak meg nem teremtik a saját lepkeszínházukat.

2009. április 1., szerda

Még április 1-e

Néhány perc van csak hátra a bolondok napjából. Az ókorban divatos cím volt a "Krisztusért balga" megnevezés. Azon törpögök, hogy mekkora őrültséget volnék képes bevállalni...

Az esti programom minden előzetes számításon túltett, végül nemcsak d_v munkahelyi szobáját és múzeumát láttam, hanem együtt is vacsoráztunk. Jól esett ez az ajándék program. Belegondoltam abba is, hogy szeptemberben lesz sok meglepetésben részem az előre nem kalkulálható események miatt. Vajon hogyan fogom viselni ezeket a rögtönzéseket? Talán minden korábbinál inkább vágyom a kiszámíthatóságra és biztonságra.

Ha csak a változás állandó, hol találom azt a szilárd pontot, ami megtartja az én pókhálómat. Sok-sok jelentős személy, akiktől eddig tanulhattam, már meghalt. Őrzöm hagyatékukat, ízlelgetem sorskönyvi utasítás-szerű programjaikat. Néhányan az élők közül olyan messze kerültek, hogy a (nem pusztán fizikai) távolság éppoly kérlelhetetlenül üvegfalat vont közénk, mint az elmúlás. Magam sem vagyok ugyanaz, mint tíz perce; és szeretnék sokat változni, gazdagodni ezután is.

Azt választotta ki, ami a világ szemében balga... (1Kor 1,18-31) - ezt a részt kértem felolvasni a szerzetesi örök fogadalmam alkalmával, és ezt idéztem a kezemben lévő Bibliából a hódmezővásárhelyi templomban tartott első misémen is. Ma, hajnali egy perckor kinek olvasnám fel? Felolvasnám-e egyáltalán?