A rasszizmusról - másként

T. Hartmann könyvének végéhez közeledve még egy érdekes gondolatot találtam:

A modern Amerikában sokan szeretik használni a rasszizmus bélyegét... Malcolm X-et a fehérek és a feketék közül is sokan rasszizmussal vádolták, amikor arra biztatta az afroamerikaiakat, hogy támaszkodjanak saját identitástudatukra és gyakorolják kultúrájuk szertartásait ahelyett, hogy a könnyebb utat választva egyszerűen megpróbálnának a "fehér kultúra" részei lenni. A "fehér szeparatista mozgalom" tagjai a rasszista szónak abban a jelentésében hisznek, hogy az egyes fajoknak külön kell élniük egymástól, a keveredés elfogadhatatlan számukra. A "rasszista" szó a mai időkben azért pejoratív kifejezés, mert egy olyan kultúra fogalomtárában szerepel, amely a dominanciának hódol. Ez az oka annak is, hogy az emberek rasszizmuson alapuló különválasztása olyan katasztrofális...

Amerika idősebb kultúráiban (vagyis az együttműködő kultúrákban) teljes mértékben elfogadható dolog (tulajdonképpen kívánatos) az, hogy törzsileg, származásilag különbözőek legyünk és megőrizzük identitásunkat, mert a különbözőség nem jelent felsőbbrendűséget, sem alárendeltséget... viszont növeli a sokszínűséget. Kultúránk rasszizmusa abból a fiatalabb kultúra típusú elképzelésből ered, hogy egyesek fent vannak, mások pedig lent...

Fiatalabb kultúránk bekebelező típus: mindent elfogyaszt, ami az útjába kerül, és mindent a saját hasznára próbál fordítani. (Azonban többnyire csak a kultúra irányítói kovácsolhatnak előnyt maguknak mindebből.) A fiatalabb kultúra gondolkodásmódjának alapeleme az a monda, hogy "ami különböző, az rossz". Bármennyire is próbálkozunk szépen felöltöztetni ezt a mondát olyan kifejezésekbe burkolva, mint a "nagy olvasztótégely" vagy "szivárványkultúra", a szög mindig kibújik a zsákból.

Az Észak-Amerika benszülött törzseinek (Oklahomában) szervezett konferencián az egyik felszólaló, aki azt vallotta, hogy az indiánoknak igenis segíteniük kéne a fehéreknek saját törzseik megalkotásában, a következőt mondta:

A fehérek közül csak a zsidókban maradt meg valamennyi törzsi szellem. Ők még mindig gyakorolják törzsi szertartásaikat, vannak szent helyeik, szent tárgyaik, és még ma is óvják az ősi vérvonalukat. A többiek viszont már rég elvesztek, és tudat alatt irigykednek a zsidókra. Ezért árasztotta el az antiszemitizmus a fehérek és a feketék társadalmait...

Ez egy igen érdekes, habár kissé leegyszerűsített gondolatmenet, amelyet ettől függetlenül érdemes tüzetesebben megvizsgálnunk: láthatjuk, hogy az embereknek igenis szükségük van a törzsi szertartásokra és arra az érzésre, hogy kötődnek bizonyos ősi gyökerekhez. Azok a törzsek, amelyek az idősebb kultúrák együttműködést hangsúlyozó szemléletén alapulnak, nagyobb eséllyel maradnak fenn anélkül, hogy erőszakot kéne alkalmazniuk másokon, vagy az örök kárhozattal kéne megfenyegetniük azokat, akik nem értenek egyet velük, és nem követik őket. (Jelenleg például nincsen olyan rabbi, aki az egész világ zsidóságának vallási vezetője lenne.)

MOST élsz!

[Azt hisszük, hogy igenis "megtapasztaljuk" a világot. Látunk, amit látunk, hallunk, amit hallunk, érzünk, amit érzünk...] Ehelyett annyit teszünk, hogy amint kapunk egy adag érzék-inputot, azonnal meg akarjuk fogalmazni, szavakba akarjuk önteni, és beszélni kezdünk róla magunkkal a saját fejünkben. Ez a belső dialógus, ami többnyire ítélkezés, kiértékelés, összehasonlítás és asszociáció, eltávolít bennünket az érzékek valóságától. Mégis, azt hisszük, a valóságot látjuk. Még annak sem vagyunk tudatában, hogy egy extra lépésen megy keresztül minden, mielőtt elfoglalná gondolatainkat. (Ebben a belső, gondolatoktól nyüzsgő világban töltjük el életünk nagy részét...)

A környező világra adott reakcióink (vagyis milyen típusú belső párbeszédek zajlanak le bensőnkben) alapjai azok a mondák, amelyeket a világ természetéről mondunk magunknak. Ha felhagyunk a folyamatos csevegéssel, a kiértékeléssel és az ítélkezéssel, akkor a történetek maguktól leperegnek, ami hátramarad, az a valóság pillanata, a szent most pillanata.

Ha ez absztraktnak vagy didaktikusnak tűnik, akkor végezzük el a következő egyszerű kísérletet... Függeszd fel az olvasást és nézz körül egy pillanatra! Figyelj a hangokra, a bőrödön és a testedben fellépő érzésekre, majd a látványra. Próbáld meg nem megbeszélni magaddal a fejedben, amit tapasztalsz. Ha képes vagy arra, hogy három másodperc erejéig egyetlen szó se hangozzon el a fejedben, és teljesen benne légy az érzékek világában, akkor elmondhatod magadról, hogy többet tudsz a legtöbb kezdő meditációs tanulónál. Ha képes vagy akár egy vagy két percig is ebben a tiszta, gondolatok nélküli tudatállapotban létezni, akkor elérted azt a szintet, amiről a misztikusok beszélnek.

Jobb, szabadabb, boldogabb

A) Életük az őket körülvevő természettől függ. Minden egyes napjuk különleges jelentőséggel bír és valódi értelemmel telített. Az idős emberek hosszú élete a biztosíték arra, hogy tetemes bölcsesség és szakértelem áll a rendelkezésükre. A törzs a túlélésen kívül biztonságot és emberi társaságot nyújt számukra.

B) Dobozokban laknak, dobozokat vezetnek és évente kidugják a fejüket a természetbe, hogy fél órára átéljék a vele való közösséget. Az öregeket intézményekbe száműzik, ami szociális halálukat jelenti. Napi több órás megfeszített munkával sem tudhatják magukat biztonságban. Atomizálódott társadalmuk boldogság-pótlékokat keres.

Te mit választanál?

Miért nem a férfiak adnak tanácsokat a női magazinok levelezési rovataiban?

Kedves József!

Szeretném, ha segítenél nekem. Tegnap, amikor elmentem otthonról dolgozni, a férjem otthon maradt és tévét nézett (szokása szerint). De nem jutottam túl messzire, mert a kocsim motorjával történt valami. Hazasétáltam, hogy a férjem segítségét kérjem. Amikor haza értem, nem hittem a szememnek...

A hálószobai nagy tükörben illegette magát az én fehérneműimben, lábán az új szandálommal és a piperetáskám tartalmát is magára kente. 32 éves vagyok, a férjem 34 és 12 éve vagyunk házasok. Amikor így lebukott, azt próbálta bemesélni, hogy azért öltözött az én alsóruháimba, mert nem találta a sajátját. De amikor azt kérdeztem, hogy miért festette ki az arcát, könnyekben tört ki, és bevallotta, hogy már 6 hónapja viseli titokban a cuccaimat. Megfenyegettem, hogy ha nem hagyja abba, elválok tőle. 6 hónapja bocsájtották el a munkahelyéről, és azóta teljesen a padlón van. Nagyon szeretem a férjemet, de mióta ultimátumot kapott, három lépés távolságot tart. Úgy érzem, hogy nem tudok közelebb kerülni hozzá. Kérlek, segíts!

Köszönettel: Mónika

================================================================

Kedves Mónika!

Annak, hogy megállt a kocsi motorja ilyen rövid vezetés után, nagyon sok oka lehet. Először is azt nézd meg, hogy van-e elég benzined. Ha igen, akkor lehetséges, hogy a benzinpumpával van a baj. De ha az is működik, akkor biztos, hogy nem kap elég levegőt, vagy a gyertyák piszkosak és nincsen szikra. Remélem, ezzel segíteni tudtam.

Üdv: József

Kapsz tejet-vajat, honlapra is marad... és az igazmondó mérleg

Ma délelőtt merészkedtem le először az edzőterembe. Az első napokban még nem bérlettel közlekedtem, meg a barátok is számot tartottak rám, mesélőleg-újralátólag... Azt már a hazaérkezésemkor tudomásul vettem, hogy lötyög rajtam a farmernadrág. Kicsit kíváncsi lettem, mennyit nyomok most a mérlegen. Első próbálkozás: 71,9 kg. Jó. Akkor most döntsük el, hogy mérünk, vagy hülyéskedünk!!! Második, harmadik eredmény ugyanaz.

Tejóisten! Pontosan 10 kilót fogytam egy hónap alatt. Ebből reklámfilmet forgathatnék... Vesztettem az izomzatomból is, oda kell figyelnem a fehérjebevitelre. Mi is volt ma ebédre? Csülökpörkölt. :)))

A bal kezem még szokja a szántást; a fekvenyomás és társai egy darabig kihúzva az étlapról. Alig bírtam visszarakni a rudat az állványra. Beszélek Ádámmal (személyi edző), hogy ilyenkor mitévőazemberfia. Az evezőgépen 5 percet úgy tudtam végigküzdeni, hogy egy nagy pohár hideg tejre koncentráltam. Így is lett, hazafelé menet beszereztem a jóvátétel kellékeit.

Ha az utcán megláttok egy hozzám hasonló, nagyon-nagyon csinos valakit, nyugodtan kössetek bele, mert én vagyok az!

Az én családom! :)

Kommentár már belefőzve...