Kis virágaink fölött

József Attila: Isten

Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szívemet,
De apró szívem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész az ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szívükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az útjuk végén –
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

1925 ősze

- De azért ugye hiszel Istenben? Nem vagy ateista?
- Jobban érdekel mostanában, hogy van-e élet a halál előtt...

Többnyire ebben maradunk, itt ér véget bimbózó párbeszédünk. Hogy van-e Isten (és ha igen, mennyien vannak) valóban érdektelen játék lett számomra. Aki vagy ami megmutatkozott hitelesen nekem az életem szövetében, az elegendő útravaló a folytatáshoz, tételes vallások nélkül is. Nem szükséges, hogy legyen értelme. A lét elég széles, a hossza is rendben van. Amennyiben létezik, elnéz kis virágaink fölött.

CV hat lépésben

Egy: harangszó, ételszentelés, pócsi búcsú.
Kettő: Biblia, kultúra, Debreceni Kollégium.
Három: laktanya, szegénység, esztergomi ferencesek.
Négy: teológia, evangélium, besnyői rendház.
Öt: melegség, közösség, Megálló Csoport.
Hat: valami? valakikkel? valahol Európában?
Nincs hetedik.

Csont ez

A mai edzés után felmásztam az éttermekhez. A kínai lányok már zárták a rácsot, a török kebab étkezdében még forgott a nyárs. Az égett hús szaga olyan vonzó volt, vadságot és életet jelentett.

Falatozás közben eszembe jutottak a téli disznóvágások. Apám jól átpirította a fület gázperzselővel és mikor már ropogósra égett, vágott a vékony részéből nekem. Van ebben valami szépség a ragadozó énünkből. A nagyszüleimnél is hasonló volt a protokoll. Hét szilvafa helyett nekem hét nagymama jutott, a két vér szerinti felmenő mellett nagypapám unokanővérei is. A régi családi portát felparcellázták, így egymás mellet sorakoztak a nagyszülők házai, kivéve Vince mamámat. Ő a falu közepén élt alkoholista férjével és fiával, egy csodavilágban. Varrónőként mindig volt egy-két - gyerekszemmel nagyon értékes -, szabásból lehullott szövetdarabja, csillogó gombjai. Egy elvarázsolt kastély, aztismondhatnám.

Amikor pár évesen nem bírtam el a porcos füllel, ezekkel a szavakkal reklamáltam nála: "Csont ez Vince mamám, hiába rágom..." Még kamaszkoromban is nevetve, könnyes szemmel emlegette ezt a mondatot.

Ma este egyedül ültem a vendéglő közepén, és arra gondoltam, hogy csont ez az élet, hiába...

Amikor a helyettesítő nem okoz örömet

Pénteken Balázzsal beszélgettünk a TA (tranzakcióanalízis) rejtelmeiről. Az érzésekkel kapcsolatban nagy lépés volt számomra Ian Stewart és Vann Joines A TA - MA c. könyvéből a helyettesítő érzés elmélete. Hosszú idézet következik!

A helyettesítő érzelmet úgy definiáljuk, hogy ez egy ismerős érzés, amelyet gyermekkorban tanulunk, és amelyre gyermekkorunkban tanítottak és bíztattak, amelyet sok különböző stresszhelyzetben megtapasztaltunk és használhatatlannak bizonyultak a problémamegoldás felnőtt eszközeiként... a helyettesítés olyan folyamat, amelyben valaki felkészül arra, hogy helyettesítő érzelmet tapasztaljon és érzi is ezt az érzést. Ez a felkészülés kívül esik az egyén tudatosságán.

Bármikor, ha helyettesítő érzelmet tapasztalsz meg, akkor sorskönyvben vagy... a helyettesítő érzelmeket tanítják és erősítik a gyermekkorban. Minden családnak megvan a saját engedélyezett helyettesítő érzelmeinek köre és az érzéseknek egy másik szélesebb köre, amelytől elriasztják és tiltják. (A felnőttkori helyettesítő érzelem szerepe, hogy amikor megtapasztalom, újrajátszom egy idejétmúlt gyermekkori stratégiát.)

Amikor a gyermek a tiltott érzések egyikét tapasztalja meg, gyorsan átkapcsol egy másik érzelemre, amely megengedett. Még az is lehet, hogy nem engedi meg magának, hogy tiltott érzés tudatában legyen. Amikor felnőtt korban helyettesítő érzelmeket tapasztalunk meg, ugyanezen a folyamaton megyünk keresztül. Ezen a módon a helyettesítő érzés mindig pótlék egy másik érzés helyett, egy olyan érzés helyett, amely gyermekkorunkban tiltott volt.

Ennek ellentéteképpen az autentikus érzések azok, amelyeket fiatal gyermekként tapasztalunk meg, mielőtt még megtanulnánk kiselejtezni azokat a család helytelenítése miatt. (Egyesek nemcsak az autentikus érzéseket borítják be helyettesítő érzelmekkel, de egyik helyettesítőt beborítják másik helyettesítővel...)

Melyek az autentikus érzések, azok az érzések, amelyeket akkor érzünk, amikor nem cenzúrázunk? A TA-ban négyet nevezhetünk meg:

1. DÜH
2. SZOMORÚSÁG
3. RÉMÜLET
4. ÖRÖM

Ezekhez hozzáadhatunk különféle fizikai észleleteket, amelyeket egy gyerek érezhet, például: kipihent, éhes, tele van, fáradt, izgatott, undorodik, álmos stb.

Két rövid észrevétel:
A) Mindig azt gondoltam, hogy az undor egy tanult viselkedés, amit a környezet programoz belénk.

B) Az EMK azon elmélete, hogy érzések egész arzenáljával rendelkezünk, amiknek a finomságát elfelejtettük, átértékelésre szorul. Ettől még működhet az 1.0-ás verzióban, hiszen a zsiráf elsősorban nem terápiás eszköz. Az idomítottság is átcsoroghat a gyakorlatba, anélkül, hogy komoly önreflexióval járna kéz a kézben.

Ellentétben az autentikus érzések rövid listájával, sok oldalt tölthetnénk meg azokkal a nevekkel, amelyeket az emberek helyettesítő érzelmeiknek adnak. A nem autentikus érzésekkel lehet kezdeni, amelyeket általában "érzelmeknek" nevezünk: zavarodottság, féltékenység, bűntudat stb. Ezekhez még hozzáadhatjuk azokat a homályosabb kifejezéseket, amelyek azt mondják el, hogy mit éreznek az emberek önmagukkal kapcsolatban, amikor sorskönyvben vannak: elveszett, megakadt, sarokba szorított, gyámoltalan, kétségbeesett, és így tovább. Egyes helyettesítő elnevezések nyilvánvalóan inkább a gondolkodáshoz kapcsolódnak, mint az érzéshez: zavart, üres, tépelődő stb.

Nem minden helyettesítő érzelmet neveznek "rossznak" az azt megtapasztaló emberek... (elsimerést kaphat helyettesítő boldogságáért). Más helyettesítő érzések, amelyeket "jónak" tapasztalunk meg: győzelemittasság, agresszivitás, szégyentelenség vagy eufória. Ezek az érzések azonban mind nem autentikusak. Gyermekkorban tanultuk őket és felnőtt korban azzal kísérletezünk, hogy támogatást manipuláljunk ki a környezettől.

Az érzések megnevezésének másik bonyodalma a következő: az autentikus érzéseknek adott elnevezéseket a helyettesítő érzéseknek is adjuk. Lehet autentikus dühöd vagy helyettesítő dühöd, autentikus szomorúságod és helyettesítő szomorúságod... Megtörténhet, hogy helyettesítő érzésednek ugyanaz a neve, mint autentikus érzéseid egyikének.

Amennyiben a helyettesítő érzelmeket nem mindig "rosszként" tapasztaljuk meg, miért fontos, hogy különbséget tegyünk a helyettesítő és az autentikus érzések között? A válasz a következő: az autentikus érzések kifejezése megfelelő eszköz az itt-és-most problémamegoldáshoz, míg a helyettesítő érzelmek kifejezése nem megfelelő.
Más szavakkal, amikor egy autentikus érzésnek adunk kifejezést, valami olyasmit csinálunk, ami elősegíti a helyzet megoldását. Amikor helyettesítő érzelmet fejezünk ki, befejezéstelenül hagyjuk a helyzetet...

Mára ennyi.

Aki A-t mond, mondhatna mást is

Tegnap este beszélgettem A-val és B-vel, C-re várok tovább.

A: Mi újság veled? Évek óta nem beszéltünk...
Én: [Spanyol, pszichodráma, edzés] és voltam tavaly a francia Caminón.
A: Ez olyan divatféle mostanában...

B: Mi újság veled? Évek óta nem beszéltünk...
Én: [Spanyol, pszichodráma, edzés] és voltam tavaly a francia Caminón.
B: Én is töltöttem egy hónapot Indiában. Jó volt teljesen elszakadni a napi rutinomtól, távolságot venni a hétköznapoktól...

C: Mi újság veled? Évek óta nem beszéltünk...
Én: [Spanyol, pszichodráma, edzés] és voltam tavaly a francia Caminón.
C: Tényleg? Milyen volt neked?

Csillagszem

Az idő illúzió, amely csak nyugtalanítani tud. Azért maradtam életben, mert még az idő fogalmát is elfelejtettem. (Pi)

Mióta nézlek? Mióta látlak téged?
Vajon bejárnám érted én is
a lélek hosszát vagy a messzeséget?

Néhány nap, pár hétvége, nyaralás
és karácsony maradt még, ami kettőnkre vár.
Mindez mire elég?

Vinnélek! Takarnám szegénységem
és a te gyengéid. Gyógyuló énem
szaladna eléd...

amikor csak megtorpan a küszöbön.
Mitől lesz majd hozzád közöm?
Talán ha asztalunkon gőzölög az ebéd...

Karjaim helyett a reggeli SMS-ek
ölelnek át; képzeletben cirógatom tested,
ott köröz fölötted minden gondolatom.

Nem hiszek a véletlenekben, mégis akarom
a varázst, hogy csakúgy a nyakunkba essen:
legyen káprázat, ünnep, a Nap is értünk nevessen!

Jó itt a földön. Átgondolni mit rejt a tenyerünk;
hogy nem múlik, nem kopik az öröm velünk
és megbecsülünk minden lélek-morzsát.

Csak el ne ágazzon, szét ne szaladjon az út,
maradhasson rajta mind a két lábunk,
amikor a másik gesztusaira várunk
felsejlik a mélyben szövődő szabadság.

Nem vagy enyém, de magadé sem csupán.
Tárgy, birtok, eszköz is kizárva, miután
összeforrt egy kóbor éjszakán a tekintetünk.

Közös a vonat, közös az asztal és a paplan -
egymagában jár a gondolat s az álom; ami a szavak alatt van
(társas magányunk) együtt utazik velünk.

Mi rímel itt mire? - a széteső törek
halomba hullt harmóniája követ
megmozdítok érted én minden ... Érted!?

Utazok cserebogár hátán, követlek
a szivárvány ívén átsuhanva az ég kéklő
határán, míg lélegzel és levegőt
veszek magam is.

Amíg időmből telik,
itt vagyok, jelen vagyok
neked. Pár lim-lomot hagyok
magam után. Ami történt azt úgysem tudja
felfogni semmilyen cég adathordozója.
Holtomban veled halok.

Mától az "addig"-lázban égek, nem engedem
veszni a felkínált lehetőséget. Józan fejem
rendre kikövetelt hatalmát.

Városok némulnak el utánam,
melyekben a lábnyomod nem találtam,
csak széttaposott, üres szalmát.

Jó-e neked ez a hátán-háza élet?
A négylábjó-kórus a háttérben béget
hosszan, kitartóan ontva a nótát.

Lehetnék csillogó és áttetsző üveg ...
ennek súlyosságát vajon ki érti meg?
Kinek szól esténként a tücsökhegedű?
Bánatodban nem hagylak egyedül.

Eszem minden ágbogán szemed csillog.
Felhős az ég, enyhe szellő, tíz fok...
Bennem pedig ott izzik a billog.

A Dávid szobor visszatért

A New York-i Metropolitan Museum örömmel fogadta Michelangelo Dávidját, "aki" két évig vendégeskedett az Egyesült Államokban, a múzeum egyik leglátogatottabb kiállítási tárgyaként.


Két év után most visszatér Olaszországba...


Köszönjük nagylelkű szponzoraink támogatását:

Fényév távolság

Szabi hívta fel a figyelmem erre a dalszövegre. Halljátok ti is:



Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a hang,ami hív
de a jel,ami szól
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim...

Padlás