2010. május 18., kedd

El punto G

Csabi barátom törődik a spanyol tudásom karbantartásával. A téma számomra is felkavaró!!! :)

2010. május 17., hétfő

Grande fadista

Legyünk család!

Az Országgyűlés
.../2010. (...) OGY POLITIKAI NYILATKOZATA
a Nemzeti Együttműködésről

"Legyen béke, szabadság és egyetértés."

A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.

A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.

A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik.

Szilárd meggyőződésünk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következő éveit.

Budapest, 2010. május 14.

Orbán Viktor s.k.
Fidesz — Magyar Polgári Szövetség


Elkezdődött. Láthatjuk végre a konkrétumokat. A szövegben kiemeltem pár, számomra beszédes mozzanatot. Egyrészt nem vártam hiába a szavazás miatt, kitörtem egy forradalmat. Lehet, hogy az államformát is megdöntöttem már, csak még nem jöttem rá.

Sokszínű magyar nemzet tagja vagyok, amelynek egyik tartóoszlopa a család. Lábjegyzetben nem szerepel, hogy "egy férfi és egy nő szövetsége", ezért még reménykedem, hogy becsúszhatok a léc alatt.

Mivel minden magyaroknak tekintem magam, dőreség lenne a részemről elvárni, hogy e kis szösszenet a kor-nem-vallás-politika-határoninnen mellet még szexuális orientáció címen is helyre tegyen. Tudom én azt, magamtól is.

Vannak céljaim. Ha te ezekre teszed fel az életedet, nincs más mondanivalóm: HAJRÁ OVI!

Tigrismancs

A mosolygó katona arca,
a kiskutyás hűség,
a locsi-fecsi harmincas,
a szeszben oldódó feszültség
és az ébren-álmodó figyelem mögött
ott táncol egy huncut kisfiú.

2010. május 15., szombat

Izmael a villamoson, metrón

Tegnap reggel az egyes villamoson egy fiatal fiú Izmaelt olvasott, a régebbi (Föld Napja Alapítvány) kiadásban. Már szinte megszólítottam, hogy jöjjön a klubba, aztán mégis az internet mindenhatóságára bíztam az ügyet... Legközelebb bátrabb leszek, azt hiszem.

Újabb szösszenet: a hármas metróval utaztam, amikor a Deák és az Arany között az alagútban hirtelen elaludtak a fények, és a kocsi lassan, fékezés nélkül megállt. A vezető többször beleszólt a hangosbemondóba, hogy kis fennakadás van, várnunk kell... aztán a külső fények is kihunytak, csak két gyerek élvezte a rendkívüli eseményt, a felnőttel elkezdtek mobil-telefonálni.

Egy rövid percre végigjártam a gondolatot, hogy már nem jutunk ki a föld alól, vagy nem lesz érdemes a felszínre jönni. Milyen az, amikor egy kultúra leáll?

Borítékolom... nehéz időkre

Tegnap késő este indultam haza, a 220-as busz éppen benn állt. Hirtelen egy korábbi tanítványom ugrott elém, aki már nem dolgozik az OTP-ben. Kb. 3 éve járt az egyik alapcsoportomban. Amióta trénerkedem, az utolsó közös napunkon minden kollégámnak adok egy lezárt borítékot, azzal a felszólítással, hogy csak akkor bontsák ki, ha az életük egy reménytelen szakaszba kerül, amikor nem látnak már semmi megoldást. Kriszti kedvesen megjegyezte, hogy otthon őrzi a neki szánt levelet. Voltak már nehéz helyzetek, mégsem bontotta fel eddig. Átmelegedett a szívem. Úgy örülök, hogy éveken át lehet hatása egy-egy gesztusnak.

Esőisten sirat

Ma volt az első komoly protagonista játékom. Az egész délelőttöt kitöltötte. Senkinek nem hittem volna el, ha előre megmondja, hogy pillanatok alatt szűnni nem akaró sírás jön rám a halott apámmal beszélgetve, vagy egy gyerekkori élmény megjelenítésekor. Valahogy ma lettem igazán csoporttag, a történetemet még hatan végigbőgték velem.

Jó, hogy esik. Az arcom olyan természetes lehet ebben a megvilágításban...