Piroska

- Nagymama, miért olyan nagy a szád? Nagymama, miért olyan nagy a szemed? Nagymama, miért olyan nagy az orrod?
- Jaj Piroska, hagyd már azt a nagyítót!

Ismerős homokszemek

A hosszú hétvégén már másodszor (szokás!) voltam tréningen az új telefonos csoporttal. A hívásgyakorlások szüneteiben, étkezések alatt vidám témák cseréltek gazdát: közszájról-közszájra. Egyik arról szól, hogy a meleg bárokban, szórakozóhelyeken három alaptípus található. Amikor a 69 Szaunában szociális mediátorkodom, magam is ezt tapasztalom mostanság. Van olyan évtizedes ismerős, aki látványosan nem ismer fel...

Szóval a három képlet:
1 - futóhomok
2 - homokvár
3 - homokbucka

Megfejtés:
1 - ebbe a csoportba tartoznak azok, akik vég nélkül szaladgálnak a folyosókon, szinte lehetetlen elkapni a tekintetüket. Hozzájuk szólni pedig egyenesen reménytelen. Csak keresgélnek, fújja őket a vágy szele.
2 - ők az első réteg ellentétét képzik. Kitartóan, ásítozva ácsorognak, arról álmodozva, hogy valaki majd csak felkeni őket a falra. Fehér ló sem kizárt...
3 - a bucka a legkeményebb. Kelleti magát, amikor komolyabbra fordulna az ügy, hirtelen, bunkó módon visszautasít.

De mi lehet a homokvihar megfelelője?

Éppen most?

Küng

Hans Küng "Adjanak egyházunknak perspektívát!" mottóval fordult a püspökökhöz. Az üresen kongó templomok mellett újabb botrányok: öt évvel XVI. Benedek pápa hivatalba lépése után a katolikus egyház legmélyebb bizalmi válságát éli a reformáció óta. Az eredeti szöveg alapján fordította özv. Bessenyeiné Élthes Eszter.

Tisztelt Püspökök!

Joseph Ratzinger, most XVI. Benedek, és én voltunk 1962 és 1965 között a zsinat legfiatalabb teológusai. Most mi vagyunk a két legidősebbek és az egyetlenek, akik még aktívak. Saját teológiai munkásságomat mindig az Egyházért végzett szolgálatnak tekintettem. Ezért fordulok most, Benedek pápa hivatalba lépésének ötödik évfordulóján egy nyílt levélben Önökhöz, ezt, a mi egyházunk iránti aggodalomban teszem, mely a legmélyebb bizalmi válságát éli most a reformáció óta. Nem áll más lehetőség rendelkezésemre, hogy Önökhöz forduljak.

Nagyra értékeltem, amikor Benedek pápa engem, kritikusát, rögtön hivatalba lépése után, négyórás beszélgetésre invitált, mely barátságos légkörben zajlott le. Ez a találkozás akkor azt a reményt ébresztette bennem, hogy Joseph Ratzinger, korábbi kollégám a tübingeni egyetemen, mégis csak meg fogja találni az utat az Egyház további megújulásához és az ökumenikus megegyezéshez a II. Vatikáni Zsinat szellemében.

Elszalasztott lehetőségek

De sajnos e reményem és oly sok elkötelezett katolikus nő és katolikus férfi reménye nem vált valóra, és ezt én Benedek pápával levélváltásainkban több ízben is tudattam. Kétségtelen, hogy mindennapi pápai kötelezettségeit lelkiismeretesen elvégezte, és számunkra három hasznos enciklikát ajándékozott a hitről, a reményről és a szeretetről.

Mindazonáltal ami korunk nagy kihívásait illeti, úgy pontifikátusa egyre inkább az elszalasztott lehetőségek és nem a kihasznált esélyek pápaságának bizonyul.

– Az evangélikus egyházakhoz való közeledés elmulasztása: Ezek – szerinte – eredeti értelemben egyáltalán nem egyházak, ezért nem lehetséges hivatalaik elismerése és a közös Úrvacsora-ünnep.

– A zsidókkal való tartós megegyezés elmulasztása: A pápa újra bevezet egy zsinat-előtti könyörgést a zsidók megvilágosulására, és visszavesz az Egyházba hírhedt antiszemita szakadár püspököket, szorgalmazza XII. Pius szentté-avatását, és a zsidóságot, csak mint a kereszténység történelmi gyökerét veszi komolyan és nem mint egy most is létező, saját üdvözülési úttal rendelkező hitközösséget. A zsidók felháborodása világszerte Benedek házi prédikátora miatt a pápai nagypénteki liturgián, aki a pápa elleni kritikát az antiszemita uszítással hasonlítja össze.

– A muzulmánokkal való bizalomteljes párbeszéd elmulasztása: Tipikus erre Benedek regensburgi beszéde, melyben ő, rossz tanácsot követve, az iszlámot mint az erőszak és az embertelenség vallását figurázta ki, és ezzel a muzulmánok között hosszantartó bizalmatlanságot idézett elő.

– Latin-Amerika gyarmatosított őslakosaival való kibékülés elmulasztása: A pápa komolyan azt állítja, hogy ezek az európai hódítóik vallására "vágytak".

Az AIDS ellen küzdelem

– Az afrikai népek megsegítésének elmulasztása: A túlnépesedés elleni küzdelemben a fogamzásgátlás helyeslésével, és az AIDS elleni harcban a kondomok engedélyezésével.

– A modern tudományokkal való békekötés elmulasztása: Az evolúció elméletének egyértelmű elfogadásával és az új kutatási területek, mint például az őssejt-kutatás differenciált helyeslésével, üdvözlésével.

A II. Vatikáni Zsinat szellemisége

– Annak elmulasztása, hogy a II. Vatikáni Zsinat szellemisége végre a Vatikánban is a katolikus Egyház iránytűjévé váljon és a zsinat reformjait előrevigyék.

Ez az utolsó pont, tisztelt Püspökök, különösen súlyos. Ez a pápa újra és újra relativizálja a zsinat szövegeit és a zsinati atyák szellemiségével szemben azokat hátrafelé interpretálja. Sőt, kifejezetten szembehelyezkedik az ökumenikus zsinattal, amely pedig a katolikus egyházjog szerint a katolikus Egyház legmagasabb tekintélyét testesíti meg.

– A tradicionalista Pius Közösség katolikus Egyházon kívül, illegálisan felszentelt püspökeit, akik a zsinat központi pontjait elutasítják, előfeltételek nélkül vette vissza az Egyházba.

– Minden eszközzel segíti a középkori tridenti misét, sőt az Eucharisztiát alkalomadtán maga is latinul, a népnek háttal ünnepli.

– Nem realizálja a hivatalos ökumenikus dokumentumokban (ARCIC) felvázolt megegyezést az anglikán egyházzal, hanem megpróbál nős anglikán egyháziakat a cölibátus-kötelezettségről való lemondással a római-katolikus Egyházba csábítani.

– Zsinat-ellenes fő-hivatalnokok (államtitkárság, liturgikus kongregáció stb.) és világszerte reakciós püspökök kinevezésével az Egyházban az anti-zsinati erőket erősítette.

A restaurációs politika meghiúsulása

XVI. Benedek pápa láthatóan egyre inkább eltávolodik az egyházi nép többségétől, mely egyébként is egyre kevésbé törődik Rómával és legjobb esetben is csak a helyi közösséggel és a helyi püspökkel azonosul. Tudom, hogy Önök közül is sokan szenvednek emiatt: a pápát anti-zsinati politikájában a római kúria teljes egészében támogatja, mely megpróbálja a püspöki karban és az egyházban megfogalmazódó bírálatot elfojtani és magát a bírálókat minden eszközzel diszkreditálni.

Rómában a barokk pompa újbóli alkalmazásával és média-hatásos megnyilatkozásokkal próbálnak egy abszolutisztikus "Krisztus Helytartójával" egy erős Egyházat demonstrálni, aki a törvényhozó, a végrehajtó és az ítélkező hatalmat a kezében egyesíti.

De Benedek restaurációs politikája megbukott. Összes fellépése, utazása és dokumentuma együttesen sem volt képes a legtöbb katolikus véleményét a vitás kérdésekben, különösen a szexuális erkölcs terén, a római doktrína szellemében megváltoztatni. Még maguk a pápai ifjúsági találkozók, melyekre főleg a konzervatív karizmatikus csoportok látogatnak el, sem voltak képesek se az egyházból való kilépések számát megfékezni, se papi hivatásokat ébreszteni.

Cserbenhagyva

Pont Önök, mint püspökök bánják a legjobban: a zsinat óta papok tízezrei hagyták el hivatásukat, mindenekelőtt a cölibátus-törvény miatt. A papok, de a szerzetesek, szerzetesnők és laikus barátok utánpótlása is mind minőségi, mind mennyiségi szempontból lecsökkent. A klérusban, és annak éppen a legaktívabb tagjai között rezignáció és frusztráció hatalmasodott el.

Sokan érzik úgy, hogy bajukban cserben hagyták őket, és szenvednek az egyházban. Az Önök egyházmegyéinek többségében így lehet ez: egyre több az üres templom, a papszeminárium, a plébánia. Némely országban paphiány miatt összevonják a plébániákat, gyakran akaratuk ellenére hatalmas „lelkipásztori egységekbe” tömörítik őket, melyekben a kevés pap tökéletesen túl van terhelve, és amivel az egyházi reform csak látszatra megy végbe.

És most e sok válságszerű jelenséghez még égbekiáltó botrányok is társulnak: mindenekelőtt egyháziak által gyermekek és ifjak ezrei ellen elkövetett visszaélések az Egyesült Államokban, Írországban, Németországban és más országokban – mindez összekapcsolva egy soha nem létezett vezetői és bizalmi válsággal.

Nem szabad hallgatni

Nem szabad elhallgatni, hogy a klerikusok által elkövetett szexuális bűntettek világszerte hatályba léptetett eltussoló szisztémáját Ratzinger bíboros római hittani kongregációja (1981-2005) irányította, és ahol már II. János Pál alatt az ilyen eseteket a legszigorúbb titoktartás mellett gyűjtötték össze.

Ratzinger még 2001. május 18-án is ünnepélyes iratot küldött minden püspöknek a súlyosabb vétségekről ("Epistula de delictis gravioribus"). Ebben a visszaélési ügyeket a "Secretum Pontificum" alá helyezték, melyek megsértése komoly egyházi büntetést vonhat maga után. Ezért az akkori prefektustól és mostani pápától jogosan várnak el sokan egy személyes "Mea culpa"-t. De sajnos ő az alkalmat ennek megtételére a nagyhéten elszalasztotta. E bocsánatkérés helyett inkább ártatlanságát igazoltatta a bíboros-dékánnal a húsvétvasárnapi "urbi et orbi" áldás előtt.

Mind ezen botrányok következménye a katolikus Egyház tekintélye szempontjából megsemmisítő. Ezt időközben már magas rangú hivatalviselők is elismerték. Számtalan feddhetetlen és mélyen elkötelezett lelkipásztor és ifjúsági nevelő szenved az általánosított gyanúsítgatás miatt.

Önöknek, tisztelt püspökök, fel kell tenniük a kérdést, vajon mi legyen a jövőben egyházunkkal és az Önök egyházmegyéjével. De nem reform-programot szeretnék Önöknek felvázolni, hiszen ezt a zsinat előtt és után már többször megtettem.

Az írás második fele még nincs lefordítva.

Hans Küng 1928-ban született Svájcban. 1948-tól 1957-ig a pápai Gregoriana egyetemen tanult filozófiát és teológiát, majd tanulmányait a párizsi Sorbonne egyetemen és a párizsi Katolikus Intézetben folytatta. 1954-ben szentelték pappá a bázeli egyházmegyében. 1960-ban meghívták a németországi Tübingenbe, az Eberhard Karl egyetem katolikus-teológiai fakultására professzornak. 1962-től 1965-ig peritusa volt a zsinat egyik meghívott teológusának, Rottenburg püspökének, Carl Joseph Leiprecht püspöknek. A tübingeni egyetemen 1963-1980-ig a dogmatika és az ökumenikus teológia professzora volt, valamint az ökumenikus kutatás intézetének igazgatója. Az ő tanácsára hagyta ott 1966-ban Joseph Ratzinger a münsteri Wilhelms-Egyetemet, és lett Tübingenben a katolikus dogmatika professzora. Kettőjük barátságában a törés az 1968-as diák-lázadások idején következett be. Miután Küng könyveiben és a médiában nyíltan szembefordult az Egyház tanításával és több dogmát is tagadott, a Vatikán 1979-ben úgy döntött, hogy Küng nem számít többé római-katolikus teológusnak. A német püspöki konferencia 1979 decemberében megvonta tőle a katolikus oktatói engedélyt (Missio canonica). Ezért Küng 1980-től nyugalomba vonulásáig az egyetem "fakultásoktól független" professzoraként működött tovább.

Levél apámnak

A múltkori drámán, a visszajelző körben elhangzott egy számomra érdekes mondat. Kb. ez volt a tartalma: lennék egy üres papírlap, amire leírod apukádnak, hogy mit érzel, mit gondolsz vele kapcsolatban. Dolgozik még mindig bennem az élmény, ennek hatására lekezdtem írni a levelem. Egy szóban annyi lett volna, hogy "nagyon hiányzol!"; a másik véglet, hogy az elmúlt harminc évemmel teleírok egy noteszt. A köztes verziót választottam: négy oldalon szedtem össze azt, ami fontos nekem, amit soha nem tudtam elmondani. Nagyon jól esett a lelkemnek.

Minden nap

Ha valamikor ágyad megvetnéd,
újra ott a képzelet rétjén,
hol végre nem a messze szép,
hol elfut a sötétség.
Ha valamikor újra elhinnéd,
hogy a lelked napsütötte még;
mi elveszett, az semmiség,
a minden benned alszik még.
Mondd, hányezerszer kérdezted
szeress-e?
Hányezerszer mondtam, nem lehetsz te
kit a ráfonódó félelem
majd elenged?
Oda, hol hangom rejti el a folytatást,
tenyerem selyme fogja fel a lázadást,
lassuló lélegzetbe simul
minden indulat.

Hányszor tudtad már
mi az igazság?
Hányszor jött a jel?
Kicsit hallgass rá!
Mi bánatgyönggyel elgurult
rátalál majd más.
Ne sajnáld a jót, ami megszökött.
Nézd, helyébe már újabb költözött,
ha jól vigyázol, nem hagy el,
s majd nem kell más.
Ha hozzád ér egy
megkerült gondolat,
egy szembefordult,
elvesztett pillanat;
egy nyitva maradt éjszakán
csodát találsz.
Épp mikor eltévedtél
a sorok között,
számodra semmi nincs már
a sorok mögött.
Amit nem tudtál és nem hittél,
most elhiszed.

Te minden nap születsz
és minden nap szeretsz,
nem érdemes csak
félig élni az életet.
S mert minden nap nevetsz
és minden nap temetsz,
nem érdemes csak
félig élni az életet.
Hát minden nap szüless
és minden nap szeress,
nem érdemes csak
félig élni az életet.

Tudd, az idő oly ritkán válogat,
csak rádpillant és máris továbbszalad;
még nem hiszed, hogy nem hagy el,
hogy hozzáférsz.
Nézd, a varázs új utat keresgél:
hozzád simul, megy, marad, nevetgél,
még nem hiszed, hogy nem hagy el
és bármikor tiéd.
Még nem hiszed, hogy van titok átadó,
a keresve talált szó is nagyon jó,
még nem hiszed, hogy egyszer
válaszom leszel.
De mikor arcodon váratlan könny pereg,
arcomon megszületik egy könnygyerek,
amit nem tudtál és nem hittél
most elhiszed.

Hogy minden nap születsz
és minden nap szeretsz,
nem érdemes csak
félig élni az életet.
S mert minden nap nevetsz
és minden nap temetsz,
nem érdemes csak
félig élni az életet.
Hát minden nap szüless
és minden nap szeress,
nem érdemes csak
félig élni az életet.
Hidd el nekem...

Végtelenek a párhuzamosban

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tojás.
Benn meleg volt, biztonság, béke.
Élettől duzzadt, így beleütközött a kemény mészfalába.
Belülről végtelennek tetszett,
akármelyik irányba indult el rajta.

Feszengett, mozgolódott,
míg fel nem törte korlátozó burkát.
Egy ideig csak topogott az összeszáradt törmelék között,
maga sem értette, hogyan lehetett ez az ő otthona.
Szemei most hunyorognak a fénytől,
apró teste fázik a szélben.

Mégis van valami nyugtalanító ebben a szikrázóan kék búrában, itt fölötte.
Ha egyszer kinő mindegyik szárnytolla,
nekifeszül újra a végtelennek.

Boldog születésnapot Csabi!

MINDEN NAP SZÜLESS!