Sötétbe ugrás

Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem. (Pilinszky)

Egy lassan két évvel ezelőtti posztban: itt idéztem a mestertől egy gazdag gondolatsort. A fenti idézet ennek a napokban újra megfényesedett részlete.

Sokak fejében van egy olyan modell, hogy apránként megismerjük a társunkat, aztán amikor már elég információ gyűlt össze róla a fejünkben (és a mindennapi tapasztalat is meggyőzött minket arról, hogy az illető megbízható), akkor lassan-lassan kialakul iránta a vonzalom és a szeretet. Téglánként építünk fel egy hatalmas épületet. Mindig annyit lépünk előre a viszonyban, amennyire előre világít a tudás biztonságos fénye.

Azt hiszem, van egy másik út, ami sokkal valóságosabbnak (azaz járhatóbbnak) bizonyul számomra; és talán a hozzám hasonló karakterű személyek számára is. Arról szól, hogy a szeretet nem egy kiérdemelhető, és odaajándékozható valami. Sokkal inkább a kapcsolat alapja, ingyenesen megelőlegezett bizalom. Az előző világítós példát továbbszőve: maga a sötétségbe ugrás. Akkor tudom megismerni a másikat, ha szeretettel elfogadom minden rezdülését - és akkor tudom hitelesen szeretni, ha mélyen megismertem. Az ismeret és a szeretet úgy simulnak egymásra, mint egy üvegcsésze homorú és domború oldala, egyszerűen elválaszthatatlanok. Nincs külön életük.

Hogy ki melyik ösvényen közelít? Az tapasztalat, megszokás, nevelés... és többek között ízlés kérdése. Nem jobb vagy rosszabb egyik a másiktól. Az utak csak vezetnek a cél felé, nem azonosak egymással.

Az A22 hajó fedélzetén vagyok

Ma beiratkoztam a Cervantes Intézet őszi nyelvtanfolyamára. Szeptember 27-től január 24-ig (hétfő és szerda esténként) hatvan órás a kurzus. Még szerencse, hogy idén korábban ért véget az út.

Megyünk tovább Viki!

Csak ha sírni akartok...

Santiago - amikor mar otthon vagyok

Nem birom megallni, hogy ne irjak nektek. ;)

A mai 24 km olyan hamar telt el, mint maskor fel nap. Es meg mindig keves ember az uton. Az utolso (260 meteres) emelkedorol meglatom a katedralist, azt a pontot, amit egyedul ismerek ebbol az utbol. Megertem a zsidok lelkesedeset Jeruzsalem lattan. Siras es orom keverednek, megolelnem a vilagot, ugrandoznek oromomben. Pedig a jobb labam tovabbra is dagad es sajog.

Ugy setalok be a foterre, mintha haza mennek. Vakon megtalalom az onkiszolgalo ettermemet, a zarandokirodat, a piacot es a szallashelyet (ezuttal is a Seminario Menor). A szamitogep orzi a mult evi emlekem... Hat megerkeztem volna?

Meg eleven a fejemben az a kep, mikor egy evvel ezelott, ugyanezen az emeleten es folyoson beszelgettem Robival a portugal utrol. Es most itt vagyok, mogottem van mar sok gondjaval es csodas tapasztalataval. Az meg sem lep, hogy a jovo evit tervezgetem mar. Kimegyek a varosba, veszek a konyvesboltban utravalo terkepeket, leirasokat, barmit talalok, ami segit ebben.

Bocsass meg Balazs a csutortok miatt, a kovetkezo hettol egyiket sem hagyom ki. :)

Idezet augusztus 30-arol, Coimbra es Sernadelo kozott:

Vajon meddig elhetek ezen a bolygon? Hol jarhatok eppen az eletem fonalan? A fele elott allok, vagy csak par napom van hatra... Egyre megy. A teljesseg nem az idoben van, nem is az idovonal vegen, hanem a jelen szakralitasaban, szentsegeben. Most itt van minden, ami segit, hogy felizzon a valosag, es egy lehessek minden letezovel: az emberekkel, a kovekkel, a fakkal es a teherautokkal...

Padrón - a gyozelem ize

Hat itt vagyok a celegyenesben, 24 km maradt az utolso napra. Vajon mi lesz mas, ha hazamegyek? Tudom maskent latni az esemenyeket es az embereket? Mindenesetre elhatarozott szandekom, hogy visszmegyek Magyarorszagra. :)

A tegnapi megjegyzest szandekosan irtam sakalban. Zsirafban ugy mondanam, hogy elkeseredett es maganyos voltam, amikor annyi faradtsaggal kerestem kommunikacios lehetosegeket feletek a blog irasan keresztul, mert talalkozasra (kozossegre) vagyom koztem es koztetek - es nem lattam ezt visszatukrozodni a kommentekben. Szamomra csak azok a gondolatok leteznek most, amit leirtok. Nem baj, ha ugyanaz, olyan keves eredeti mondatunk es felfedezesunk van. "Az arc nem a tied..." (Omega)

Portotol az ut nagyon szep, a mai szakasz kulonosen az volt. Hihetetlen, de nehany kerekparost leszamitva szinte nem is talalkoztam zarandokokkal. Jo idoben indultam, a rohanosok es a lemaradok kozott. Kepeket sajnos nem tudok most mellekelni, technikai gondok miatt. Most kezd osszeallni a csapat, akikkel mar napok ota egyutt bandukolunk. Sokan cserelgetunk e-mail cimet, telefonszamot. Ha a fele megmarad ezeknek az uj ismerosoknek, azt is nehez frissen tartani, most orulok minden uj arcnak. Kicsit telitodtem is, mint Fuchi orra az uj szagokkal.

Jo ebben az orszagban kavezni delutanonkent, jo itt setalni az arboretumban, jo beulni a templomaiba. Eros a gyanum, hogy az eletem hatralevo reszet itt fogom tolteni. Nyelvtanulas es edzoterem.

Az egyik labam mar nem fog helyrejonni csak otthon. Estere megdagad es minden erintesre faj. Szerencsere a bakancsom reggelente fel tudom venni, es birom a napi 20-30 km gyaloglast, nem lesz gond mar miatta.

Mivel a zsido naptar szerint az unnep mar az elozo estevel bekoszont (a sabat penteken az esthajnalcsillag feljottevel), lassan elkezdem megunnepelni a gyozelmet. Hogy sikerult kitartani, felulemelkedni a fajdalmakon, az izzadason, az unalmas szakaszokon. Barsi Balazstol hallottam egyszer, hogy az unnep a ranktelepedo hetkoznapok ertelme. Ami megmagyarazza es elviselhetove teszi azt, ami addig tortent. Kivanom, hogy legyen sok-sok unnepetek es nagyon sok unnepelni valotok is egyben!

Santiagobol nem fogok irni, szerintem utana sem egy par napig. Szeptember 20-an, hetfon dolgozom eloszor. Kerem szepen, hogy addig ne keressetek semmilyen formaban (e-mail, telefon, SMS vagy telepatia). Ami megoszthato, azt igyekeztem itt elmondani; ami tul van ezen, az mar nem a szavak birodalma. Igerem, hogy nem fogok elnemulni vegleg. Rendezni szeretnem a gondolataimat es az erzeseimet, mielott ujrakezdem az otthoni eletem. Ekkora mutet utan a kimosakodas eppugy fontos, mint az elokeszulet.

Koszonom elore is a megerteseteket!

¡Buen camino amigos!

Caldas de Reis - ket lepcso az aranyig

Mar nem lesz 24 km-tol tobb egy napra, azt is mondhatnam: levezeto korok. Napkozben nem gondolok semmi kulonoset, csak nezem a kutyakat, a szederindakat az uton, vagy hallgatom a bakancsom karistolasat a murvas talajon. Elfogytak az emlekek, a jovo arnyai - azt hiszem, tenyleg megerkeztem. Ket nap eleg lesz elfogadni, hogy az idei szakasz eddig tartott. Kezdodhet a felkeszules testben es lelekben az eszaki caminora.

Az idei ut egyik felfedezese a magam szamara, hogy tobb csondre es visszavonultsagra van igenyem. Tanacstalan vagyok, hogyan fogom megteremteni, viszont elszantam magam, hogy veghezviszem.

A kovetkezo kepet Rianak kuldom, mert b*sztok kommentelni, lusta nepseg! ;)


Utoirat a tegnapi vacsorarol: itt a sult galambot a pincer hozza, gyongyhagymaval es gombaval talalva - igy is finom.

Pontevedra - haladunk

Hihetetlen es egyszerre orom is, hogy csak 3 szakasz maradt hatra. Sok talalkozas es meg tobb csond. Ma is, ha lehetett az erdos reszeken inkabb a maganyos bandukolast valasztottam. Koran megerkeztem. Hetagra sut a nap, meg a torolkozomet is kimostam. Nem az a fontos, hogy egy pillanatban szakitsuk at a celszalagot, hanem hogy mindenki a sajat utemeben erkezzen meg. Es nagyvonaluan elengedhetjuk magunk mellett a turistakat. Azt talaljak es olyan melysegben, ahogy beleereszkednek az egyedullet es szenvedes oceanjaba. Kimondhatatlanul igazsagos es meltanyos az ut.

Egy dolgot felejtettem el otthon indulaskor elcsomagolni: a nadragszijamat. Komoly gond, hogy esik le rolam a gatyam. Talan nyomok meg 70 kilot...

Tegnap kagylot kaptam eloetelnek, de ettem mar polipot is fott krumplival. A salatak is nagyon izletesek. Ma valami erdekesre vagyom. Melideben a mult evben finom volt a fott disznoful. Megprobalom, vegul is Galiciaban vagyunk mar.

Tominak ma lattam egy ket meteres zsirafot. Igaz fembol van, de nagyon kedves. Lefotozva viszem haza. ;)

Tartsatok ki! En is megyek tovabb Viki, mint a ballago diakok. Most peldaul a ma esti erettsegi bankett helyszinere. Mert ma is legyoztem a tavolsagot, ma is keszen allok folytatni, ma is tudok orulni az osszes megtett lepesnek. Kell meg ez a kis ido rendezni a gondolataimat es felkeszulni arra, hogy otthon folytassam. Az ut ott van, ahol nem allnak, az ut te vagy!

¡TU ERES EL CAMINO!