Elmélkedés a posztról

Ebben a gondolatsorban nem a naplóbejegyzésre utalok, hanem a betölthető posztra, arra a helyre, ami valakinek készült.

Tegnap este egy kb. 10 éve látott ismerősömmel azon töprengtünk, mi lehet a párkapcsolat nyitja, hol csúszhatunk félre. Azon túl, hogy gyakorlatilag bárhol, valami összeállt számomra a társalgás végén. Ilyen estetekben hajlottam arra, hogy valami nem tökéletes bennem (nem vagyok elég neki), vagy a másik nem tökéletes (ő nem rendelkezik elengedhetetlen tulajdonságokkal). Összefoglalva kívül néztem az okok után, a felszínen kapirgáltam. Ebben a kontextusban vagy képletben szerepel egy hiány, amit valamelyik félnek kell betöltenie, ő erre a kérdésre a megoldás, a válasz.

Van egy másik modell: hogy magamban rendben vagyok, és egész az életem. Nem eszközként keresek megoldást a társam személyében valamilyen életproblémára, hanem ebben az elért harmóniában osztozok vele örömmel. Mert jó megosztani. Amennyiben a szeretet azt jelenti, hogy helyet készíteni valakinek önmagamban, akkor ez a teremtés a kérdés. Van-e szándékom erre a munkára, elég tágas és vonzó-e ez a poszt a másiknak. Ha arra gondol, hogy velem, mellettem van, öröm tölti el a gondolatától? Egyáltalán eszébe jut, mikor engem lát? Vajon mit üzenek kifelé?

Tamási Áron után, szabadon: "Azért vagyunk a világban, hogy valakinek az otthonává váljunk, és valakinél mi is otthon érezzük magunkat..."

Boldog az az ember...

Kedves Barátaink!

Szeretettel meghívjuk Önöket a Zarándokolni jó című konferenciára, melyet a Párbeszéd Háza és a Pesti Jézus Szíve jezsuita templom közösen szervez. A program megnyitójaként László Dániel Mária út című kiállítását tekinthetik meg, február 17-én, 19 órakor a Párbeszéd Házában.

A tárlatot Székely Miklós művészettörténész fogja megnyitni. Az azt követő két napban, február 18 és 19 között kerül megrendezésre a konferencia, melynek mottójaként a 84. zsoltár következő sorai szolgának:

Boldog az az ember, akit te segítesz,
Akinek a szíve zarándokútra készül.
Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt,
És a korai eső is áldásodba öltözteti.
Erősségről erősségre mennek, mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon.

Helyszín és időpont:
Párbeszéd Háza (1085 Bp., Horánszky utca 20.)
Február 18-19 (péntek 16:30 - szombat 18:00)

A konferencia idején teát, kávét kínáló zarándokfogadó működik, valamint interaktív zarándoklaton való részvételi lehetőség lesz mindkét napon.

A belépés díjtalan.

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Üdvözlettel:
a Szervezők

Február 18., péntek:
16:30 Köszöntő ─ Kocsis Fülöp püspök
16:45 A zarándoklás biblikus gyökerei ─ Nemeshegyi Péter SJ
17:15 A zarándoklás története és néprajza ─ Csukovits Enikő történész, Barna Gábor néprajzkutató
18:15 Kávészünet
18:30 Jelek az úton ─ Vértesaljai László SJ
18:45 Szent Ignác, lovag, zarándok és rendalapító ─ Lukács János SJ
19:00 Kerekasztal az előadókkal

Február 19., szombat:
9:30 A keleti zarándok ─ Orosz Atanáz gk. szerzetes
10:00 A zarándoklás lélektana ─ Rozsnyai Margit pszichológus
10:30 Ágoston zarándokpasztoráció ­─ Mezősi Erika OSA
11:00 Kávészünet
11:30 Kerekasztal (az előadókkal)

12:30 Ebédszünet (szendvics, kávé)

13:30 Kerekasztal öt zarándokhely képviselőjével: Máriazell, Máriapócs, Mátraverebély-Szentkút, Csíksomlyó
14:30 Előadó az El Caminóról ─ Papp János színművész
15:30 Kávészünet
15:45 Zarándokok (4-5 tanúságtevő) és Papp János beszélgetése
16:45 Zárszó

Fiók alja

Karácsony óta átforgattam minden zugot és minden fiókot. Hetente egy zsáknyi szemetet, vagy valamiremégjólesz apróságot viszek ki a kukákhoz. A hajléktalanoknak szánt, használható cuccokat tiszta zacskókban a szemetes tetejére teszem. Egyre vidámabban nézek körül a lakásban. Van hely, sok tiszta hely körülöttem. Ha szabad akarsz lenni, dobj ki valamit naponta!

Elkezdtem szelektálni több kilónyi kéziratot: régi vázlatokat, előadásokat. Így került elő ez a vers:

Akartalak mielőtt megszerettelek.
Megszerettelek mielőtt akartam volna.
Éltem mielőtt meghaltam.
Meghaltam mielőtt élni tudtam volna.

(Baranyi Tamás)

Támadás érte hazánkat?

Ovi szerint megsértették Magyarországot. Valaki árulja már el ennek a beteges, öntelt fasznak, hogy ő nem az ország! Lehet ezt? Kommentár

Ne a mozdulatot

Pilinszky János: Intelem

Ne a lélekzetvételt. A zihálást.
Ne a nászasztalt. A lehulló
maradékot, hideget, árnyakat.
Ne a mozdulatot. A kapkodást.
A kampó csöndjét, azt jegyezd.

Arra figyelj, amire városod,
az örök város máig is figyel:
tornyaival, tetőivel,
élő és halott polgáraival.

Akkor talán még napjaidban
hírül adhatod azt, miről
hírt adnod itt egyedűl érdemes.

Írnok,
akkor talán nem jártál itt hiába.

Zárókör

A 150 órás drámacsoportunk tegnap ért véget. Az egész alkalom az elengedésről, a búcsúról szólt: ki, milyen játékban szerepelt, mit köszönünk egymásnak és mit nem szerettünk másokban...

Utoljára szorosan egymás mellé állva kört alkottunk, és egy közös ölelésben még egyszer átéreztük az együtt töltött időt. Aztán szép lassan távolodva végül elengedtük egymás kezét. Békével, megelégedetten kifordultam a körből, mindegyikünk elindult a maga céljai irányába.

Valami lezárult és nem jön vissza. A vég ebben a lekerekedett valóságában ünnepelhető és elhordozható. A francia úton idéztem, hogy az elköszönésben válik nyilvánvalóvá számunkra, mi is történt velünk a találkozás során. Amit átéltünk, az itt van velünk, bennünk kiszabadult az idő szorításából. Mert szabadon felidézhetem, tovább szőhetem, finomíthatom magamban.

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. (József Attila: A Dunánál)

Hálás vagyok a vezetőkért és a csoporttársaimért. A módszerért, azokért akik ezt tovább adták, míg eljutott hozzám is. Akik a fizikai létemet adták át emberöltőkön keresztül. Azokért a fajokért, amik elvezettek a homo sapiensig. Azokért a molekulákért, amikből összeállt a bolygónk... Minden rezdülésért, ami elősegítette vagy lehetővé tette, hogy itt legyek én is ebben a talányos álomban.

Ti amo (táncosnők nélkül)