A pap egy tinédzser fiút gyóntat:
- Atyám, vétkeztem szóban, tettben és gondolatban... Lefeküdtem egy fiúval, pedig csak fél órája ismertük egymást...
- Te vagy az, Tamás fiam?
- Igen, én vagyok, atyám.
- Na akkor mondd el nekem: ki volt az a fiú!
- Nem mondhatom el, atyám, vigyáznom kell a jóhírére.
- Ugyan már! Nekem mindent elmondhatsz!
- Tudom, de ezt nem.
- Na... Ki volt az? A Kovács Feri?
- Nem mondhatom el...
- Hát akkor a Szabóék fia?
- Nem mondhatom el...
- A Kis Józsi volt innen a szomszéd utcából?
- Nem mondhatom el...
- Nagyon véded te azt a fiút... Makacsságodat azzal büntetem, hogy fél évig nem jöhetsz a templomba ministrálni!
Odakinn találkozik a fiú az egyik haverjával:
- Na mi volt a papnál?
- Kaptam fél év szabit meg három tuti tippet!
2009. szeptember 30., szerda
Süssünkfőzzünkvalamit!
[Nem túl guszta, viszont eredeti.]
Hortobágy koktél:
Végy egy poharat, melynek száját kend meg szalonnabőrrel és utána mártsd pirospaprikába. Töltsd bele fél citrom levét, 1 dl szilvapálinkát, majd díszítsd 2 vöröshagyma karikával és koktél-szotyival.
Paraszt-raffaello:
Fokhagymagerezd, disznózsír golyóban, köménymagban megforgatva.
Hortobágy koktél:
Végy egy poharat, melynek száját kend meg szalonnabőrrel és utána mártsd pirospaprikába. Töltsd bele fél citrom levét, 1 dl szilvapálinkát, majd díszítsd 2 vöröshagyma karikával és koktél-szotyival.
Paraszt-raffaello:
Fokhagymagerezd, disznózsír golyóban, köménymagban megforgatva.
Az idő aranykalitkája
Folytatva az olvasást, újabb kincsre bukkantam:
Talán az idő nem is valós dolog, csak az agyunk szüleménye. Valami, amit azért hoztunk létre, hogy különbséget tudjunk tenni e között meg a között. Azonban amikor csak ülsz és tökéletesen jelen vagy a most pillanatában, az idő megszűnik létezni. Csak a most van...
[Ha kb. 30 napig úgy élsz, hogy nem tudod milyen nap van és hány óra, de ez nem is hiányzik számodra, akkor hihetőbbek a fenti sorok.]
Talán az idő nem is valós dolog, csak az agyunk szüleménye. Valami, amit azért hoztunk létre, hogy különbséget tudjunk tenni e között meg a között. Azonban amikor csak ülsz és tökéletesen jelen vagy a most pillanatában, az idő megszűnik létezni. Csak a most van...
[Ha kb. 30 napig úgy élsz, hogy nem tudod milyen nap van és hány óra, de ez nem is hiányzik számodra, akkor hihetőbbek a fenti sorok.]
2009. szeptember 29., kedd
Csillagpor
Folytatom Thom Hartmann könyvének (Az ősi napfény utolsó órái) az olvasását. Találtam egy érdekes meghatározást a meditációra, amit nagyon támogatnak az elmúlt hónap során megélt tapasztalataim. Íme:
A meditáció legfontosabb célja nem más, mint megtalálni magunkban azt a csendes helyet, ahol a gondolatok végződnek és az éber tudat kezdődik... igazi ereje abban nyilvánul meg, hogy segítségével tudatossá válhatunk a jelen pillanatra.
Ha szeretnél ezen a pesszimista arányon javítani, ajánl egy meditációt. Beírom azt is:
Emlékszel arra, amikor gyerekként egy éjszaka a szabadban állva egymagadban, csodálattal vegyes áhitattal próbáltál az univerzum mélyére látni és megrészegültél a sok ezernyi apró villódzó pont láttán? E pontok mindegyike egy csillag, a mi Napunkhoz hasonló, sokuk körül bolygók is keringhetnek. Elképzelhetetlenül messze vannak tőlünk, és az égbolt leghalványabban pislákoló csillaga mögött még további milliárdok sorjáznak.
Próbáld felidézni magadban ezt a pillanatot. Lásd, amit akkor láttál, érezd és halld, amit akkor éreztél és hallottál. Ahogy elolvastad ezt a mondatot, nézz fel és tekints körbe magad körül. A következő "titkot" többnyire csak a fizikusok és a csillagászok ismerik: amikor az imént végigvitted tekinteted a környezeteden, egy halott csillag maradványait láttad mindenhol. Amikor a világegyetem megszületett, az egész űr szubatomi részecskékkel volt tele. Ezek a részecskék a gravitáció hatására évmilliók során hidrogénatomokká álltak össze, és az űr megtöltődött hidrogéngázzal. Abban az időben még a hidrogén volt az egyetlen létező elem. A gravitáció hatására a gázból tömörebb hidrogénfelhők keletkeztek, ezek idővel magukba roskadtak, majd a növekvő nyomástól hőmérsékletük rendkívül megemelkedett. A nagy hőtől begyulladt a hidrogén, és nukleáris reakción keresztül égni kezdett. Ezzel megszületett a csillag.
E korai csillagok egyikének a szívében az atomfúziós reakció hatására két hidrogénatomból egy héliumatom képződött, így létrejött a második elem. Ez a reakció óriási hőt és fényt termelt. A nyomás oly nagy volt, hogy a folyamat nem állt meg ezen a ponton. A héliumatomok nagyobb és nehezebb atomokká fuzionáltak, és a csillag magja megtöltődött a periódusos tábla összes ismert elemével. Ilyenek a vas, szén, arany, bór, oxigén, neon, argon, nitrogén, kalcium, kálium és tucatnyi más.
Ahogy az elemek képződése folytatódott, a csillag magjának tömege egyre nőtt. Amikor az éghető hidrogén végül fogyni kezdett, a csillag külső része tágulásnak indult, és a színe eltolódott a vörös felé. Ez volt e távoli csillag halálának első állomása. [E csillag tüzes magjának maradványaiból van a képernyőd is, amin e sorokat most olvasod.] A következő pár százmillió évben a csillag tovább tágult addig, amíg elért egy kritikus pontot, ahol már nem volt képes egybentartani önmagát. Ekkor felrobbant és forró maganyagát milliárd kilométerekre szórta, miközben a közelében minden megsemmisült. Ez a csillag halála, más néven szupernóva.
Ebből a folyamatból származik a világ minden anyaga (kivéve a hidrogént): minden egy csillag szívében képződött. És hogy az elemek elérhessenek hozzánk, a csillagnak meg kellett halnia.
Miután a csillag felrobbant, a robbanáskor kilökődött anyagból a gravitációs erő hatására óriási fizikai/anyagi felhők tömörültek... A nagyobbakból lettek a bolygók, és lassan hűlni kezdtek (ez Földünknek ötmilliárd évébe telt). A kilökődött anyag többsége egy másik, még élő és égő csillag gravitációs terének foglya lett, és keringeni kezdett új vendéglátója körül. Új napjukból hőhöz jutottak, ami a Föld esetében elindította a fotoszintézis folyamatát, és az élethez vezetett, ahogy a csillag halála során szétrepülő elemekből a növényeket és az állatokat [köztük az embereket] alkotó anyag lett.
Emlékszel hát arra a múlt ködébe vesző éjszakára, amikor az eget nézted áhítattal? Emlékszel, mily távoliaknak tűntek azok a csillagok és mily elképzelhetetlennek tartottad, hogy egyet közelről láss és megérintsd az anyagát? Nézz körül a szobádban, és gondolj bele, hogy minden, amit látsz, egy csillag szívében képződött anyagból való. A csillagnak meg kellett halnia ahhoz, hogy anyaga szétszóródhasson a sötét űrben és összeállhasson azzá, amit mi Föld bolygónak hívunk.
Nemcsak a körülötted lévő dolgok vannak csillaganyagból, hanem te magad is. Tested minden egyes sejtje olyan elemekből áll, amelyek egykor egy tüzes csillag magjában születtek. Képes vagy észrevenni a világ isteni természetét, egyszerűen csak nézz körül, érintsd meg a lakásod dolgait, hallgasd a külvilág hangjait (ami nem más, mint vibráló csillaganyag, amit a csillaganyagból álló levegő juttat el csillaganyagból lévő dobhártyáidhoz).
Csillagporos szép éjszakákat és nappalokat mindenkinek!
A meditáció legfontosabb célja nem más, mint megtalálni magunkban azt a csendes helyet, ahol a gondolatok végződnek és az éber tudat kezdődik... igazi ereje abban nyilvánul meg, hogy segítségével tudatossá válhatunk a jelen pillanatra.
Az ébren lévő milliók csak fizikai munkára alkalmasak. Egymillióból csak egyetlen ember elég éber bármiféle intellektuális erőkifejtéshez, és csak egy a százmillióból éber eléggé ahhoz, hogy valódi költő vagy pap lehessen. Ha ébren vagy, akkor élsz. Még soha senkivel nem találkoztam, aki elég éber lett volna... (Henry David Thoreau, Walden, 1854)
Ha szeretnél ezen a pesszimista arányon javítani, ajánl egy meditációt. Beírom azt is:
Emlékszel arra, amikor gyerekként egy éjszaka a szabadban állva egymagadban, csodálattal vegyes áhitattal próbáltál az univerzum mélyére látni és megrészegültél a sok ezernyi apró villódzó pont láttán? E pontok mindegyike egy csillag, a mi Napunkhoz hasonló, sokuk körül bolygók is keringhetnek. Elképzelhetetlenül messze vannak tőlünk, és az égbolt leghalványabban pislákoló csillaga mögött még további milliárdok sorjáznak.
Próbáld felidézni magadban ezt a pillanatot. Lásd, amit akkor láttál, érezd és halld, amit akkor éreztél és hallottál. Ahogy elolvastad ezt a mondatot, nézz fel és tekints körbe magad körül. A következő "titkot" többnyire csak a fizikusok és a csillagászok ismerik: amikor az imént végigvitted tekinteted a környezeteden, egy halott csillag maradványait láttad mindenhol. Amikor a világegyetem megszületett, az egész űr szubatomi részecskékkel volt tele. Ezek a részecskék a gravitáció hatására évmilliók során hidrogénatomokká álltak össze, és az űr megtöltődött hidrogéngázzal. Abban az időben még a hidrogén volt az egyetlen létező elem. A gravitáció hatására a gázból tömörebb hidrogénfelhők keletkeztek, ezek idővel magukba roskadtak, majd a növekvő nyomástól hőmérsékletük rendkívül megemelkedett. A nagy hőtől begyulladt a hidrogén, és nukleáris reakción keresztül égni kezdett. Ezzel megszületett a csillag.
E korai csillagok egyikének a szívében az atomfúziós reakció hatására két hidrogénatomból egy héliumatom képződött, így létrejött a második elem. Ez a reakció óriási hőt és fényt termelt. A nyomás oly nagy volt, hogy a folyamat nem állt meg ezen a ponton. A héliumatomok nagyobb és nehezebb atomokká fuzionáltak, és a csillag magja megtöltődött a periódusos tábla összes ismert elemével. Ilyenek a vas, szén, arany, bór, oxigén, neon, argon, nitrogén, kalcium, kálium és tucatnyi más.
Ahogy az elemek képződése folytatódott, a csillag magjának tömege egyre nőtt. Amikor az éghető hidrogén végül fogyni kezdett, a csillag külső része tágulásnak indult, és a színe eltolódott a vörös felé. Ez volt e távoli csillag halálának első állomása. [E csillag tüzes magjának maradványaiból van a képernyőd is, amin e sorokat most olvasod.] A következő pár százmillió évben a csillag tovább tágult addig, amíg elért egy kritikus pontot, ahol már nem volt képes egybentartani önmagát. Ekkor felrobbant és forró maganyagát milliárd kilométerekre szórta, miközben a közelében minden megsemmisült. Ez a csillag halála, más néven szupernóva.
Ebből a folyamatból származik a világ minden anyaga (kivéve a hidrogént): minden egy csillag szívében képződött. És hogy az elemek elérhessenek hozzánk, a csillagnak meg kellett halnia.
Miután a csillag felrobbant, a robbanáskor kilökődött anyagból a gravitációs erő hatására óriási fizikai/anyagi felhők tömörültek... A nagyobbakból lettek a bolygók, és lassan hűlni kezdtek (ez Földünknek ötmilliárd évébe telt). A kilökődött anyag többsége egy másik, még élő és égő csillag gravitációs terének foglya lett, és keringeni kezdett új vendéglátója körül. Új napjukból hőhöz jutottak, ami a Föld esetében elindította a fotoszintézis folyamatát, és az élethez vezetett, ahogy a csillag halála során szétrepülő elemekből a növényeket és az állatokat [köztük az embereket] alkotó anyag lett.
Emlékszel hát arra a múlt ködébe vesző éjszakára, amikor az eget nézted áhítattal? Emlékszel, mily távoliaknak tűntek azok a csillagok és mily elképzelhetetlennek tartottad, hogy egyet közelről láss és megérintsd az anyagát? Nézz körül a szobádban, és gondolj bele, hogy minden, amit látsz, egy csillag szívében képződött anyagból való. A csillagnak meg kellett halnia ahhoz, hogy anyaga szétszóródhasson a sötét űrben és összeállhasson azzá, amit mi Föld bolygónak hívunk.
Nemcsak a körülötted lévő dolgok vannak csillaganyagból, hanem te magad is. Tested minden egyes sejtje olyan elemekből áll, amelyek egykor egy tüzes csillag magjában születtek. Képes vagy észrevenni a világ isteni természetét, egyszerűen csak nézz körül, érintsd meg a lakásod dolgait, hallgasd a külvilág hangjait (ami nem más, mint vibráló csillaganyag, amit a csillaganyagból álló levegő juttat el csillaganyagból lévő dobhártyáidhoz).
Csillagporos szép éjszakákat és nappalokat mindenkinek!
Az út pora és a fekete zongora
[Palma de Mallorca - Bécs - Pécs - Budapest - Markó utca]
Nehezem szántam rá magam az utolsó poszt beírására, valahogy telítődtem a hazatérés után. Most van egy kis kedvem hozzá, így közhírré teszem, nehogy elvesszen.
Mivel az utolsó este Santiagoban lemaradtam a zarándok-vacsoráról és a végére a készpénzem is igen mepcsappant, igénybe vettem a modern Spanyolország két áldását: a bankjegykiadó automatát és a Burger Kinget. Mindkettő megszólalásig hasonlít a hazai rokonára. Este kicsit bóklásztam még a belvárosban, a tér lassan kiürült. Nézem a templom esti homlokzatát, amint feloldódik a sötétben. Másnap többrétegben ébredek, vissza-visszafekszem kicsit, csak 9:30-kor kell elhagyni a szobát. Ágyban várom meg a napkeltét, megborotválkozom még indulás előtt. Még az út elején (Najera-ban) kaptam egy hámositást elősegítő gyógyszert (Cicactiv gél). Mivel fogytán van a tubusa, felírom a nevét, hátha otthon is be lehet szerezni. Megfordítom, mi van a hátoldalán? "Fabricante Gedeon Richter Ltd., 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21, Hungary" Hazamegyünk, hazamegyünk! - mondogatom magamnak. De hol is van az az otthon? A szülői házban már rég "nincsen maradásom"; az albérleteim esetlegesek, mint a kutya vacsorája; még csak azzal sem vigasztalódhatok, hogy valójában a párkapcsolatom az a békés sziget, ahová vissza tudok vonulni, a hely pedig igazán nem fontos. Belül, magamban most csend van. Itt keresem azt az egy bizonyos pontot, ahol megkapaszkodhatok, és ahonnan sarkaiból fordul a világ. "Meghasadnak az evidenciák..." - írja Pilinszky Kérdés c. versében.
Lehet, hogy le kell számolnom néhány fiktív igazság-bálványommal is? Az út pora még a ruháimba ivódottan, ott virít a bakancsom peremén. Itt leng még képzeletben a reggelek hangulata, a találkozások öröme. Kimossa vajon az élet automata gépezete őket? - MIKOR látom újra a felkelő Napot?
A reptérre indulás előtt megtöltöm még hűséges palackomat vízzel a közeli parkban és zacsiba csomagolom: amolyan zarándok-ösztönből. Ki kell használnom az alkalmas pillanatokat, mert nem jönnek vissza. Carmela-t csak futólag üdvözöltem este, szeretném még újra látni és átölelni beérkezettként. Talán a misén? Leülök a főtéren, az a legbiztosabb módszer, ha valakit üldözöl, hogy te nem mozogsz, hanem bevárod őt egy fix helyen. Tudják ezt a vadászok (mármint a hajtók nélkül működők). Na ez az ötletem nem jött be sajnos, majd írok neki e-mailt.
Voltam a piacon is, vettem szilvát, aztán a tisztára mosott utcákon sétáltam. Mindjárt 11:00 óra, hogy rohan az idő itt idegenben... (A kedvünkért meglengetik a híres óriás-füstölőt is áldás végeztével.)
Mise után elmegyek ebédelni egy közeli vendéglőbe. Kedvező (8,5 EUR) áron önkiszolgáló rendszer van, majd lassan felsétálok a buszpályaudvarig. Komolyra fordult az ügy. A busz (spanyolos tempóban) kési 5 percet, viszont ráhagyással terveztem a lépéseket, igy mindenre jut elégendő idő majd. A pertéren viszont elröppen a várakozás. Telefonon beszélek Csabival, ezt hallva egy soproni férfi (Gál Sándor) szólít meg, akiről Robi korábban már mesélt nekem. Kicsi a világunk. Újra itt ülök a repülőn, Mallorca-tól szomszédom sincs. "Sinen vagyunk."
Csabi vár a kijáratnál, ahogyan mondta. Hajnal van már, mire Pécsre érünk, az általam javasolt rövidebb út hosszabbnak bizonyult, mert a GPS a nem működő réven is át akart evickélni velünk... :) Lefekvés előtt még egy sör altatónak. A bokáim vizesek, elefántlábam lett, ahogy megszűnt az igénybevételük. Hiányolják a hosszú meneteléseket, én magam is. Két párnával felpolckolom éjszakára (nagyon hatásos módszer). Ez a kis utókezelés néhány napig eltarthat. Gergővel hamar megtaláljuk a közös szót és a jó játékokat. Délután pedig felmegyünk a TV-toronyba, megnézni a várost. Pécs csodás természeti környezetben fekszik, olyan élhető város. Csabi nagyon elismerően nyilatkozik róla.
Közösen vacsorázunk, a gyerekek már a lefekvéshez készülődnek. Nézegetem a halak táncát az akváriumban: olyan egyszerű kis mikrokozmosz a lakás közepén. [Tudtátok, hogy a macskák bolondulnak az olivabogyóért? Aki nem hiszi, járjon utánuk!]
Az IC a munkahelyem mellett haladt el vasárnap délután, kis visszacsöppenés a köznapokba. A busz már Újpesten kanyarog. Olyan nagy ez a lakás. Biztosan itt laktam én? Egymás után mosom a hátizsákom tartalmát. Nem akaródzik az írás.
Tegnap délután vettem át a postám Margitkától, a felső emelten lakó szomszéd asszonyomtól. A levelek között egy idézés a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól. Lopás vétsége miatt. Engem tanúként hívtak, ne izguljatok! A Markó utca folyosóján pórázon tartott fiatal emberek. Ők lennének a bűn (vagy a magántulajdon) nevű halálos játék balekjai? Nincs bűnöző arcuk. Milyen az a bűnöző arc?
Nehezem szántam rá magam az utolsó poszt beírására, valahogy telítődtem a hazatérés után. Most van egy kis kedvem hozzá, így közhírré teszem, nehogy elvesszen.
Mivel az utolsó este Santiagoban lemaradtam a zarándok-vacsoráról és a végére a készpénzem is igen mepcsappant, igénybe vettem a modern Spanyolország két áldását: a bankjegykiadó automatát és a Burger Kinget. Mindkettő megszólalásig hasonlít a hazai rokonára. Este kicsit bóklásztam még a belvárosban, a tér lassan kiürült. Nézem a templom esti homlokzatát, amint feloldódik a sötétben. Másnap többrétegben ébredek, vissza-visszafekszem kicsit, csak 9:30-kor kell elhagyni a szobát. Ágyban várom meg a napkeltét, megborotválkozom még indulás előtt. Még az út elején (Najera-ban) kaptam egy hámositást elősegítő gyógyszert (Cicactiv gél). Mivel fogytán van a tubusa, felírom a nevét, hátha otthon is be lehet szerezni. Megfordítom, mi van a hátoldalán? "Fabricante Gedeon Richter Ltd., 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21, Hungary" Hazamegyünk, hazamegyünk! - mondogatom magamnak. De hol is van az az otthon? A szülői házban már rég "nincsen maradásom"; az albérleteim esetlegesek, mint a kutya vacsorája; még csak azzal sem vigasztalódhatok, hogy valójában a párkapcsolatom az a békés sziget, ahová vissza tudok vonulni, a hely pedig igazán nem fontos. Belül, magamban most csend van. Itt keresem azt az egy bizonyos pontot, ahol megkapaszkodhatok, és ahonnan sarkaiból fordul a világ. "Meghasadnak az evidenciák..." - írja Pilinszky Kérdés c. versében.
Hol járunk már az éden fáitól!
Világunk büszke madarának
csőrében porladunk.
Hullám befagy,
lüktetés, csobogás eláll,
meghasadnak az evidenciák.
Akárhonnan,
érkezhet mondat
akárhonnan?
Lehet, hogy le kell számolnom néhány fiktív igazság-bálványommal is? Az út pora még a ruháimba ivódottan, ott virít a bakancsom peremén. Itt leng még képzeletben a reggelek hangulata, a találkozások öröme. Kimossa vajon az élet automata gépezete őket? - MIKOR látom újra a felkelő Napot?
A reptérre indulás előtt megtöltöm még hűséges palackomat vízzel a közeli parkban és zacsiba csomagolom: amolyan zarándok-ösztönből. Ki kell használnom az alkalmas pillanatokat, mert nem jönnek vissza. Carmela-t csak futólag üdvözöltem este, szeretném még újra látni és átölelni beérkezettként. Talán a misén? Leülök a főtéren, az a legbiztosabb módszer, ha valakit üldözöl, hogy te nem mozogsz, hanem bevárod őt egy fix helyen. Tudják ezt a vadászok (mármint a hajtók nélkül működők). Na ez az ötletem nem jött be sajnos, majd írok neki e-mailt.
Voltam a piacon is, vettem szilvát, aztán a tisztára mosott utcákon sétáltam. Mindjárt 11:00 óra, hogy rohan az idő itt idegenben... (A kedvünkért meglengetik a híres óriás-füstölőt is áldás végeztével.)
Mise után elmegyek ebédelni egy közeli vendéglőbe. Kedvező (8,5 EUR) áron önkiszolgáló rendszer van, majd lassan felsétálok a buszpályaudvarig. Komolyra fordult az ügy. A busz (spanyolos tempóban) kési 5 percet, viszont ráhagyással terveztem a lépéseket, igy mindenre jut elégendő idő majd. A pertéren viszont elröppen a várakozás. Telefonon beszélek Csabival, ezt hallva egy soproni férfi (Gál Sándor) szólít meg, akiről Robi korábban már mesélt nekem. Kicsi a világunk. Újra itt ülök a repülőn, Mallorca-tól szomszédom sincs. "Sinen vagyunk."
Csabi vár a kijáratnál, ahogyan mondta. Hajnal van már, mire Pécsre érünk, az általam javasolt rövidebb út hosszabbnak bizonyult, mert a GPS a nem működő réven is át akart evickélni velünk... :) Lefekvés előtt még egy sör altatónak. A bokáim vizesek, elefántlábam lett, ahogy megszűnt az igénybevételük. Hiányolják a hosszú meneteléseket, én magam is. Két párnával felpolckolom éjszakára (nagyon hatásos módszer). Ez a kis utókezelés néhány napig eltarthat. Gergővel hamar megtaláljuk a közös szót és a jó játékokat. Délután pedig felmegyünk a TV-toronyba, megnézni a várost. Pécs csodás természeti környezetben fekszik, olyan élhető város. Csabi nagyon elismerően nyilatkozik róla.
Közösen vacsorázunk, a gyerekek már a lefekvéshez készülődnek. Nézegetem a halak táncát az akváriumban: olyan egyszerű kis mikrokozmosz a lakás közepén. [Tudtátok, hogy a macskák bolondulnak az olivabogyóért? Aki nem hiszi, járjon utánuk!]
Az IC a munkahelyem mellett haladt el vasárnap délután, kis visszacsöppenés a köznapokba. A busz már Újpesten kanyarog. Olyan nagy ez a lakás. Biztosan itt laktam én? Egymás után mosom a hátizsákom tartalmát. Nem akaródzik az írás.
Tegnap délután vettem át a postám Margitkától, a felső emelten lakó szomszéd asszonyomtól. A levelek között egy idézés a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól. Lopás vétsége miatt. Engem tanúként hívtak, ne izguljatok! A Markó utca folyosóján pórázon tartott fiatal emberek. Ők lennének a bűn (vagy a magántulajdon) nevű halálos játék balekjai? Nincs bűnöző arcuk. Milyen az a bűnöző arc?
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.
2009. szeptember 24., csütörtök
Finisterre - Vamos a la playa!!!
Most mar elarulhatom a titkom, meg a vegen lezuhan a gepem es magammal viszem a tenger fenekere. Ehhez a projekthez ket motivaciom volt: (1) hogy lefogyjak vegre es (2) egy kicsit megdobjam a blogom latogatottsagat [jelenleg: 3.224 talalat]. Az egyik celt ketsegkivul sikerult elernem. ;)
Tegnap este netezes vegen megjelent Robi (a 311-es szobaban alszik). Igyekszem a Paradorba, es en vagyok a 10. a vacsoravendegek kozott. Mar 18:10-kor betelt a nevsor, erdemes volt igyekezni vissza a buszpalyaudvarrol. Jol esett minden falat. A teren meg e-mail cimet valtunk Victorral felajanlja, hogy segit tokeletesiteni a spanyol tudasomat. A szeminarium elotti kerek koepitmeny padja sut a delelotti tuzo napsutestol. A lassan hulo levegon olyan ulni rajta, mintha gyogyfurdoben aztatnam magam. Olyan egyszeruen ment eddig minden, orautesre egymast kovetik az esemenyek.
Holnap egesz nap vakacio, megnezem, milyen a tenger... Finisterrebe 3 ora az ut busszal csak oda, es velhetoen ugyanennyi vissza is. :) [Ez a hipotezis kesobb megdolt.]
Ma reggel szoktatom szivemet az utazashoz, nem oly nehez. Egy honapig csak az apostolok lovan ultem. Sok kis tengerparti falu mellettunk elbuszan, balra elotunik egy-egy kis obol, majd viszzahuzodik az uttol. Vegul csak 2,5 ora lett a vegallomasig, a spanyolok más o menos (kb.) elnek.
Es itt vagyok, tessek-lassek a 0 km-nel, ez sok camminos alma:
Hat tenyleg nincs tovabb? Egy nagy vizet latok... (Lehet, hogy csomagom erkezik Amerikabol? - Latabar) Most gondolok csak bele, hogy eloszor latom az Atlanti oceant. A tulparton mar az amcsik suttetik a hasukat. Amerre csak nezek, a viz pereme egybeolvad az eg kekjevel. Nehez lenne eldonteni, hol kezdodik az egyik, es hol er veget a masik. Barcsak elmehetnek a szerelemben is a vegsokig! (Bujjunk egymas arnyekaba...)
Talaltam egy huvos kis zugot a sziklak kozott, itt huzom meg magam egy orara. Aztan lassan visszaereszkedem a muuton a buszmegalloig. Kevesen jonnek ki ide, pedig megeri. Valahogyan most ert veget igazan az utazas, hogy elfogyott a labam alatt a fold. Vilagvegi csend, de a baratsagos fajtabol. A sziklak olyan magasak, hogy a hullamveres ovatos csobogaskent hatol fel ide. Egy kismadar tiped kozel hozzam, illegeti magat. Forgatja a fejet, mintha azt merne fel, nem vagyok-e emberborbe bujt roka vagy vadmacska. Egy-ket halaszhajo uszkal a tavolvan, a viz tukre ilyen magasbol teljesen nyugodtnak latszik.
Elszamoltam magam a visszafele vezeto uttal. Keves volt a 45 perc, szinte futva ertem csak el a visszajaratot. De osszejott ez is. Temetesi menet jon velunk szemben, nem ertettem, miert araszolgat csak a buszunk. Falusi jellegu az egesz, a gyerekkoromat idezo. Nem csak a zarndokok halnak. A busz jo keson erkezik, csak 18:25-kor erek a catedralis ele, addigra mar a vacsora eluszott. Talalkozom viszont Guidoval (e-mail cimet ad) es Carmelaval is. A nyereseg nem kicsi a mai merlegemen...
Holnap tenyleg hazateres, mar varom. Jo lesz ujra ismeros arcok kozott, ismeros kornyezetben mozogni. Teljesen erteni minden szot, minden izt, illatot...
¡Adiós Pequeño, Adiós!
Tegnap este netezes vegen megjelent Robi (a 311-es szobaban alszik). Igyekszem a Paradorba, es en vagyok a 10. a vacsoravendegek kozott. Mar 18:10-kor betelt a nevsor, erdemes volt igyekezni vissza a buszpalyaudvarrol. Jol esett minden falat. A teren meg e-mail cimet valtunk Victorral felajanlja, hogy segit tokeletesiteni a spanyol tudasomat. A szeminarium elotti kerek koepitmeny padja sut a delelotti tuzo napsutestol. A lassan hulo levegon olyan ulni rajta, mintha gyogyfurdoben aztatnam magam. Olyan egyszeruen ment eddig minden, orautesre egymast kovetik az esemenyek.
Holnap egesz nap vakacio, megnezem, milyen a tenger... Finisterrebe 3 ora az ut busszal csak oda, es velhetoen ugyanennyi vissza is. :) [Ez a hipotezis kesobb megdolt.]
Ma reggel szoktatom szivemet az utazashoz, nem oly nehez. Egy honapig csak az apostolok lovan ultem. Sok kis tengerparti falu mellettunk elbuszan, balra elotunik egy-egy kis obol, majd viszzahuzodik az uttol. Vegul csak 2,5 ora lett a vegallomasig, a spanyolok más o menos (kb.) elnek.
Es itt vagyok, tessek-lassek a 0 km-nel, ez sok camminos alma:
Hat tenyleg nincs tovabb? Egy nagy vizet latok... (Lehet, hogy csomagom erkezik Amerikabol? - Latabar) Most gondolok csak bele, hogy eloszor latom az Atlanti oceant. A tulparton mar az amcsik suttetik a hasukat. Amerre csak nezek, a viz pereme egybeolvad az eg kekjevel. Nehez lenne eldonteni, hol kezdodik az egyik, es hol er veget a masik. Barcsak elmehetnek a szerelemben is a vegsokig! (Bujjunk egymas arnyekaba...)
Talaltam egy huvos kis zugot a sziklak kozott, itt huzom meg magam egy orara. Aztan lassan visszaereszkedem a muuton a buszmegalloig. Kevesen jonnek ki ide, pedig megeri. Valahogyan most ert veget igazan az utazas, hogy elfogyott a labam alatt a fold. Vilagvegi csend, de a baratsagos fajtabol. A sziklak olyan magasak, hogy a hullamveres ovatos csobogaskent hatol fel ide. Egy kismadar tiped kozel hozzam, illegeti magat. Forgatja a fejet, mintha azt merne fel, nem vagyok-e emberborbe bujt roka vagy vadmacska. Egy-ket halaszhajo uszkal a tavolvan, a viz tukre ilyen magasbol teljesen nyugodtnak latszik.
Elszamoltam magam a visszafele vezeto uttal. Keves volt a 45 perc, szinte futva ertem csak el a visszajaratot. De osszejott ez is. Temetesi menet jon velunk szemben, nem ertettem, miert araszolgat csak a buszunk. Falusi jellegu az egesz, a gyerekkoromat idezo. Nem csak a zarndokok halnak. A busz jo keson erkezik, csak 18:25-kor erek a catedralis ele, addigra mar a vacsora eluszott. Talalkozom viszont Guidoval (e-mail cimet ad) es Carmelaval is. A nyereseg nem kicsi a mai merlegemen...
Holnap tenyleg hazateres, mar varom. Jo lesz ujra ismeros arcok kozott, ismeros kornyezetben mozogni. Teljesen erteni minden szot, minden izt, illatot...
¡Adiós Pequeño, Adiós!
Santiago de Compostella - Birtokolni vagy letezni?
[Tegnap nem tudtam a szeminarium gepen belepni a blogomba, ezert korlevelet irtam. Most ezt is a szeles olvasokozonseg ele tarom:]
Tegnap delutan igazi nyari hoseg volt, a levego se rezdult. Kimostam az osszes szennyesem, het orara minden csotszaraz lett. Igy hazaig kibirom mosas nelkul, csak Csabi ki ne forduljon az autobol... Kozel a varoshoz az utak osszeernek. Idos szomszedom is az eszaki uton jott (Bilbao felol). Egy kis elelmiszeruzletben kapok zoldseget es gyumolcsot, a kenyer viszont tul nagy (nem daraboljak fel). Ulok az ut mellett es nezem a beerkezo tarsaim arcat. Olyan jol latszik, ki hol kezdett el vandorolni. Amit korabban "rostelltem", hogy en (csak) Pamplonatol indultam, az mostanra dicsosegemme valtozott. Kevesek kivaltsaga, hogy egy egesz honapot raszanhatnak a caminora. Ezuton is koszonet Gyurinak, hogy segitett ebben!
A felso lako ketszer is az agyam szelen ul, amikor belepek a szobaba. Semmi "Elnezest!", vagy hasonlo, csak kelletlenul felall, mikor meglat engem. Mivel idosebb nalam, nem karaok vele vitazni a tobbiek elott. Viszont ravilagit egy fontos tenyre. Igenyem van arra, hogy tiszteletben tartsak az intimszferamat. Amikor a gyerekkorom konfliktusait nezem vegig, ez a szal megtalalhato. Vagyis: hogy az autonomia es a tisztelet iranti szuksegletem nem elegult ki. Mire visszamegyek a vacsorabol, mar kicsit halas is vagyok neki ezert a megvilagitasert (meg azert is, hogy vegre a sajat teruleten pihen). A negy korosabb lako mar alszik, ideje a villanyoltasnak. A sotetben kibotorkalok meg a mosdoba. Visszafele benyitok a szobaba es ugyanazzal a mozdulattal fordulok is ki onnan. Ez biztosan nem lehet valosagos. Ujra kinyitom az ajtot. A folyosorol beszurodo fenyben Victor apolja a labat. Napok ota pasztazza a szemem a kavezok teraszait, hatha feltunik ujra, es most egy szobaba osztanak be minket. A letezo 99 masik barmelyikebe kerulhettunk volna... mondja valaki, hogy ez nem csoda! A tobbiek miatt most csak odasugom neki: "Roma victor!" es bokszolom oromomben, ahol csak erem... O is meg van lepve a talalkozasunk szervezesen, es korabban gondolta, hogy meg lathatjuk egymast.
Reggel 7:00-kor tervezem az ebredest, de egy oraval elobb mar csorog valakinek a telefonja. Inkabb elkezdek en is mocorogni. Victor koszon es elindul, valami okbol inkabb egyedul megy be. Hozzaszoktam mar, hogy az elsore nehezen ertheto jelensegeket ne akarjam azonnal feltorni. Meg van az elegseges oka mindennek. Meg huvos van es sotet. Kicsit ulok az eloterben, jegyzetelek.
Reggeli ebredes utan jott a gondolat - tehat fontos -, hogy a camino nem letezik. Csupan egy fikcio, projekcios felulet, kinek melyik tetszik. Erdei, falusi foldutak es varosokat atszelo aszfaltozott burkolatok onkenyesen kijelolt szovedeke ez. Igazan barhol lehetne. Az ut bennunk van, a bensonkben jarjuk. Neha kitekintunk a tarsunkra, es boldogsag tolt el, ha osszevillan a tekintetunk, aztan ujra egyedul, megint csak egyedul maradunk a fajdalmainkkal. A legfontosabb pillanatokban nem foghatjuk egymas kezet, az az elet parodiaja lenne. Most aztan ne tobbet, Uram!
Be lehet setalni Santiagoba, at lehet masirozni a szent kapu alatt, lehet fotozni aranylo tornyait, de nem higyjem egy pillanatra sem, hogy birtokolhatom. Az elet nem az enyem, hanem tortenik velem. A masik sem az enyem, csak talalkozik a tortenetunk egy-ket ponton.
Megreggelizek indulas elott es megvarom a hajnalt, hogy latva lassak. Legalabb haromszor kinezek a konyhaablakon, hogyan alakulnak a fenyviszonyok. Vegre! Ma is terkep nelkul haladok, nincs szukseg a konyvre sem, csak a kovetkezo sarga nyilig kell eljutnom. A varoska minden elozetes felelmem dacara nem nyomaszt. Ugy siklok be a katedralisig, mintha ide jarnek par eve. Rivid kitero es fotozas utan sorbaallok a bucsu-cedulamert. Latin nyelven valami olyanfele van rairva, hogy Isten-kiraly-csaszar vagyok, mert eljottem a spanyol nemzeti kegyhelyre; meg, hogy csak igy tovabb... [ecetetra-ecetetra]
Megerkeztem volna? A mise 12:00-kor kezdodik, a szeminarium egy oraval utana nyit kaput (koreai testver szerint kesobb fel oraval, neki lett igaza). Mire vegzek a zarandok hivatalban, kb. szaz (nem tulzas!) fiatal tolong mogottem, teljesen ellepik a lepcsot egeszen a bejaratig. Oldalazva is nehezsegek aran vergodok at a tomegen. Megint nyertem egy ora, hogy kicsit furgebb voltam. A teren jon Victor, o volt ma az elso bucsujaro a compostellaert, most meg gyonni keszul. Es meg o nem vallasos... [A misen mellettem tudja az enekes valaszokat is spanyolul, a latin betetek viszont kifognak rajta, eloszor olasznak veli.]
Picasso bacsi a bal oldalhajoban imadkozik, fel-feltunik egy ismeros arc az utrol... A baldachin meleltt a Haromkiralyaim, de nem vesznek eszre. Az ahitat keves (mint mackosajtban a brummogas) a soknyelvu zsongas viszont annal inakabb betolti a teret. Mindenen tultesz azonban a nemet idegenvezeto hangja. Lattam messzirol, uvegfal mogott Szt. Jakab apostol ezust-koporsojat is. Harom masolatot keszittetek a tanusitvanyomrol, mar Eszter is megmondta X-szer (azert meg lehet igaz!), hogy a Hotel Paradorban ingyen lehet vele "elvileg haromszor" vacsorazni vagy reggelizni. A konyvemben az all, hogy "reggel 9 elott es delutan 19 elott" az elso 10 sorbanallo kap etelt. [Tudom Eszter! A melygarazsban kell gyulekezni...]
Mar 11 elott beulok a Catedral-ba, hogy legyen helyem, a zsakom egy oszlop toveben, Farkas vigyaz ra.
Remelem, hogy mindkettot felengedik a repulore. A beigert SMS Kajszieknak: "Itt ulok en is..." A templom fohajoja mar most completo, de csak jonnek egyre az ujabb erdeklodok. A predikacio kicsit avitt (extra ecclesiam nulla salus izu), a korulottem ulo-allo tarsaim arca viszont meghato. En is sirok. Ugy dontok, hogy kispap leszek ujra... A Seminario Menor fele egy nagypap vezet el (papi civilben van, elegans modoru) es dicseri a spanyol tudasom. Remelem nem folyik mar itt mala educacion. A kozossegi szallas 10 EUR, 5 EUR felarert viszont privat szobat kaphatok. Majd hulye leszek kihagyni! Mar vege a szenvedes es a chinchesek idejenek. Egyebkent a 305-os szobat kapom, az advocatus diaboli meg hasznat veheti ennek az infonak.
Holnap vilagvege, aztan haza. Tenyleg eltelt az ido, pedig meg annyi jo otletem volna!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)