Dunába vizet - San Bol házhoz jön

Nehezen felejthető az a látvány, ami Hornillos és Castrojeriz között fogad a Meseta nevű fennsík elején. Amikor felérve egy magaslatra megpillantod a nyárfaliget árnyékában meghúzódó kis remeteséget. Pár méterre van a főcsapástól, mégis jelentős szűrőt képez. Vannak, akik MÉGIS bemennek oda, mint én is, kisebb hezitálás után.


A ház fából faragott, egyszerű bélyegzője a legkedvesebb emlékeim egyike:


Ma este egy újabb spanyol szót tanultam: quemada (égetett). Hozzávalók: fél liter házi pálinka (legalább 40-45 fokos), egy banán, fél doboz ananász kompót, kristálycukor és egy csésze erős kávé. Az egészet felmelegítjük és gyakran megkavarjuk:


Aztán kis mértékben fogyasztható:


Judit a San Bolban járt zarándokokat meghívta egy belvárosi teaházba egy kis beszélgetésre. Telefonon kérte, hogy vigyünk (körbe adható) képeket, az élményeink megosztásához. Így esett, hogy egy tucat caminosnak mutattam meg a képeimet, de nem papírra nyomtatva. Eredetileg nem készültem vetítésre, viszont akadt ott egy laptop és érdeklődés mellé, így csak elfogadtam a felhívást a keringőre. Olyan volt a helyzet, mint papoknak prédikálni, Dunába vizet hordani... Egy vitathatatlan előnye viszont van: nem kell mesélni mellé, mert a hallgatóság nagyon jól tudja, mi történt ott, akkor velem.


Csilla és Rozi is eljött; Csilla ráadásul még egy nagy meglepetéssel szolgált: közös ismerőssel húsz-huszonhárom évvel ezelőtti életemből. Kezd szűkülni ez a kis bolygó...

Férjhez mentünk...

Ma kaptam meg Anditól az esküvői képeit. Íme egy kocka:

Mint az árnyék (Zsolt 144,4)

Az ember egyetlen eszköze saját életének vizsgálatára, a világ vizsgálatára, a dolgok vizsgálatára, hogy összehasonlítja azokat. A fizikusok csak akkor képesek valamit megmérni, ha tudják, mihez képes lehet mérni. Csak akkor tudjuk, hogy valami nagyon nagy, vagy nagyon kicsi, ha tudjuk, hogy hozzánk képest mekkora. A hasonlat nem jelent mást, mint azonosságot keresni a dolgokban...

Elhatároztátok, hogy vállalkoztok egy 800 km hosszúságú útra, ami igen nagy, távol van a vége, és beláthatatlan, ha mindazt számba akarjátok venni, ami majd történni fog rajta. Ez az út (végülis ki kell mondani) az életetek. Azaz egy hasonlat az életetekre...

Ha feltételezzük, hogy szép életetek van és lesz, akkor feltételezhetünk 80 leélt évet. Lehet, hogy sok, de extrém körülményeket leszámítva olyan nagyon nem tévedünk. Ebben az esetben kb. kilenc-tíz kilométerenként haladtok egy évet előre. Lehet, hogy ez bután hangzik kezdetben, de ha komolyan vesszük a hasonlatot, akkor így van. ... Az analógiának megfelelően tehát 830 méter kb. egy hónap. És 27 méter egy nap. Na hogy fest?

...ne feledjétek, hogy kb. egy kilométer alatt 36 napot tesztek meg. Az élet is ilyen elképesztő gyorsan múlik el. Alig vesszük észre, hogy eltelt egy-két hónap, vagy év; mint ahogy alig veszitek észre a megtett egy-két kilométert (ez később majd máshogy lesz). Ezért aztán - még ha nehéz is - élvezzétek az utat, és legalább havonta (úgy 830 méterenként) nézzetek fel és tudatosítsátok magatokban, hogy hol vagyok, miért vagytok itt. Tudatosítsátok magatokban, hogy éltek, és hogy - bármi is történjen - jó itt, mert tanít, mert ti akartátok, mert ez az életetek.

(Varga Lóránt: Útmutató)

Alteregó

Utólag már szabhatjuk?

Lehetséges, hogy M. B. Rosenberg valami apró dologban nem mondott nekünk igazat?
Elképzelhető az a kellemetlen igazság, hogy a sakál módszere egyszerűen hatékonyabb? Nem szebb, nem finomkodóbb, viszont - a zsiráféval szemben - hosszú távon fenntartható. Mint azoknak a törzsi kisközösségeknek az élete, akik emberemlékezet óta a szeszélyes megtorló játékot játszották: "Úgy bánj másokkal, ahogy veled bánnak, de azért ne légy nagyon kiszámítható."

Ennyi. Valóban ennyi?

Gyerekszáj

A kolléganőm kislánya ma reggel így szólt:

Mami, kicsi vagyok! Mikor leszek én már nagy? Nem tudok nőni... Mami, értsd meg, nem megy!

Esküszöm, bíró úr!

Szószerinti idézetek bírósági jegyzökönyvekből:

1.
Kérdés: Maga szexuálisan aktiv?
Válasz: Nem, én csak ott fekszem.

2.
K: Mikor van a születésnapja?
V: Július tizenöt.
K: Melyik évben?
V: Minden évben.

3.
K: Ez a myasthenia gravis befolyásolja a memóriáját?
V: Igen.
K: És milyen módon befolyásolja a memóriáját?
V: Nem emlékszem.
K: Szóval elfelejtette. Mégis, tudna egy példát mondani valamiről, amit
elfelejtett?

4.
K: Hány éves a fia, aki magával lakik?
V: Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan.
K: Hány éve lakik magával?
V: Negyvenöt.

5.
K: Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet csinálták magáról?

6.
K: Szóval a teherbe esése napja augusztus 8?
V: Igen.
K: És maga mit csinált ez alatt?

7.
K: Szóval van három gyermeke, igaz?
V: Igaz.
K: Hány fiú?
V: Egy sem.
K: Hány lány?

8.
K: Hogy végződött az első házassága?
V: Halállal.
K: Kinek a halálával?

9.
K: Tudna egy személyleírást adni az alanyról?
V: Közepes magasságú, szakállas.
K: Nő vagy férfi?

10.
K: Tehát azt mondja hogy a lépcső lefelé vezetett a pincébe?
V: Igen.
K: Lehetséges hogy ugyanez a lépcső felfelé is vezetett?

11.
K: Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon?
V: Minden boncolást hullákon végzek.

12.
K: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
V: Orális.

13.
K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
V: A boncolás kb. este 8:30-kor kezdődött.
K: És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
V: Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott hogy miért boncolom.

14.
K: Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a vérnyomását?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a légzését?
V: Nem.
K: Tehát lehetséges hogy az egyén életben volt amikor elkezdte a boncolást?
V: Nem. Mert AZ egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban.
K: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
V: Igen, lehetséges hogy AZ egyén életben volt és ügyvédként praktizált valahol.

15.
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kisvárosban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:

-- Takács néni, ismer engem? -- mire a hölgy:
-- Persze, hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek.

Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
-- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
-- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.

A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
-- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.