Optimális vagy maximális világot akarsz?

Lin-csi apát egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az ottani apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak szerzetesei.

- Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod! Sokat dolgozunk, de sokat is keresünk. Annyi bambuszfáklyát adunk el a városban, hogy kolostorunk vagyona vetekszik Vang nagyúréval.

- Na és miért szorgoskodtok ilyen nagyon, apát uram? – kérdezte tőle Lin-csi.

- A munkánk hasznából munkásokat veszünk a faluból, és velük még több bambuszfáklyát gyártunk. Majd azt is eladjuk a városban.

- És a hasznából újabb fáklyákat gyártotok és újabb hasznot termeltek? –kérdezett újból Lin-csi.

- Igen. A haszonból újabb hasznot termelünk, abból megint újabbat, és így tovább – válaszolt az apát, majd szétrepesztette a büszkeség.

- Mondd, minek nektek ehhez a kolostor? – firtatta Lin-csi. – Nyugodtan kint maradhattatok volna a városban, ott is mindenki ilyesmivel van elfoglalva.

- Elárulom neked Lin-csi. Már csak néhány év, s a miénk lesz az ország leggazdagabb kolostora. Ezután megint néhány év, és úgy élünk majd itt, mint palotájában a császár. És amikor gazdagok leszünk, már nem gyötörjük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyelünk. Teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét. Boldog idők várnak ránk, barátom! Nekem elhiheted. Ezért gürcölünk.

- Mondd, apát! Mit csináltatok ti, mielőtt nekiláttatok pénzt keresni?

- Mielőtt nekiláttunk pénzt keresni, – kezdte az apát – bizony nagyon csendesen éltünk. Igaz nem gyötörtük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyeltünk. Teát ittunk naphosszat, s a Tanításról beszélgettünk. Elmélkedtünk, és hallgattuk a kert madarainak énekét. De akkor szegények voltunk, Lin-csi, nagyon szegények – sóhajtott az apát, s várta, hogy Lin-csi sajnálja őket. De Lin-csi csak ennyit mondott.

- Feltaláltad a macskát, jó apát, amelyik se kint, se bent nem fog egeret! – s bár valóban őszintén szánta a csapdába esett apátot, dühösen elviharzott. Soha többé nem látogatta meg azt a kolostort.

Forrás

Politika, botrány...

Ma kaptam egy kedves körlevelet. Akinek nincs ötlete arra, hogyan lehet újévi jókívánságba csomagolni propagandát, az jól nyissa ki a szemét! Így:

Szeretett Barátaim!

"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt. és íme új jött létre. Mindez pedig Isten től van, aki megbékéltetett önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát." (2.Kor 5.17-18)

2010 az újbóli feltámadó remény és a változtatás éve lehet a magyar társadalom számára. Én bízom az emberekben, hogy végre kellő bölcsességgel élnek a demokrácia adta ehetőséggel, és országunk számára megfelelő vezetőket választanak tavasszal. Az erkölcsi morális állapot, amelyben ez az ország létezik fenntarthatatlan, ezért nincs jövőnk. Egyre fogy nemzetünk, a vidék elnéptelenedik, minden romlik és pusztul. Nagyon bízom, hogy a család mint a társadalom legkisebb egységének megerősítésében, a munka becsületének visszaállításában, a helyes értékrend megjelenésében minden területen a jó és a követendő a helyére kerül Egyházainknak feladata megtalálni ebben az elidegenedett, fordított logikájú világban, a módot arra, hogy ne csak a hívőkhöz, hanem az egyháztól eltávolodott egyháztagokhoz, sőt az egyházainkon kívüliekhez is eljusson Jézus örök érvényű üzenete. Ez nehéz feladat, nagy kihívás, de csak utána kezdődhet az újjáépítés.

Ehhez a munkához kívánok minden Krisztusban Szeretett Barátomnak Boldog Új Évet Határoktól Függetlenül!

Akkor KSzBBÚÉHF nektek! :)

Hangulatjelentés

Csend van. A munkahelyem olyan, mintha felére lassították volna a filmet. Pedig semmi tudatmódosítót nem szedünk. Az ügyfelek is takarékos üzemmódba kapcsoltak. Egy-egy unott: "Te hol szilveszterezel?"-t leszámítva kifejezetten gondolatébresztő a közeg. Nincs több lap a Szabó család naptárában. "Most volt január..." - mondogatják a bölcsek.

Jövő évre sok a tervem. Persze ugyanúgy átcsusszanok 2010-be, mint hétfőről keddre, nincs benne semmi rendkívüli. Ha megtudom a pszichodráma őszi beosztását, akkor hozzákezdek körző-vonalzóval megszerkeszteni a Portugál Caminómat. Szinte tetszik, hogy a Lisszabontól Portóig tartó út nincs meg nagyon részletesen, így akár el is tévedhetek. Csak találjon meg valaki... :)

Szemben a budai hegyek lassan szürkébe burkolóznak. A körút zaja csiklandozza a fülemet. Előszilveszter ma este. Vajon kik lesznek ott? És mitől lesz más, mint egy utószilveszter, vagy pótszilveszter? Alkalom az ivásra? A találkozásra? Úgy is jó.

Van még valami, amit szeretnék megtapasztalni, ami nélkül szomorú lenne egy ma esti halál? Azt hiszem, hogy nincs. Jó nap ez a mai.

Hablo español!

Beiratkoztam telefonon. Januártól a Cervantes Intézetben tanulok spanyolul, hétfő és szerda délutánonként. Így megértem, mit is írt Lourdes karácsonyra. ;)

Zavar a jászolban?

Ezzel a címmel találtam egy fordítás részletet Umberto Ecotól, melyben azon töpreng, hogy pár tizenéves fiatal a Louvreban nem tudja eldönteni, hogy "Fra Angelico képén miért épp egy szárnyas buzeránssal beszélget az a nőalak..." A végkicsengése kb. az, hogy fordítsunk gondot a jó nevelésre.

Bennem egészen más irányban indultak el a gondolatok. Mit közvetítenek a vallásaink? Itt elsősorban a zsidó bölcsőben (jászolban) ringatott irányzatokat értem elsősorban, mivel a többit nem ismerem behatóan. Valaki a Földre jött, vagy küldött két kőtáblát, vagy a prófétát, hogy helyrehozza azt, amit mi elrontottunk. Jóságos és könyörületes, ezért megment bennünket. Bár nem vagyunk elég jók, de ő segít nyomorúságos helyzetünkön. Ugyan Jób még megoldás nélkül töpreng a szenvedéseink értelmén, vallásaink mégis kipipálták ezt a rejtélyt, minden megbocsátva... Kicsit ugyan dolgozni kell érte, alapvetően mégis csak hátradőlhetünk a fotelünkben (megfelelő ülőalkalmatosság behelyettesíthető) és szemlélhetjük az égi bravúrt.

Mi történik akkor, ha kiderül, mégsem vagyunk született pokol-fajzatok? Ha ráébredünk arra, hogy zavart működésünk a körülményeink játékának és nem belső romlottságunknak tudhatók be. Sőt: éppen az bizonyítja EGÉSZséges voltunkat, hogy ebben az EMBERtelen közegben nem vagyunk képesek természetünknek megfelelő minőségű életet produkálni. Bontsuk ki végre teljes nagyságában a kérdést: mi történik akkor, ha eleve nincs szükségünk megváltásra?

A jászolban fekvő kisded a keresztre kívánkozik: értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért szállott le a mennyből, testesült meg (a Szentlélek erejéből) Szűz Máriától... Ha nagypéntekre munkaszünetet kap, akkor a karácsony estére is visszahat ez a "válság". A szenvedés gumicsontján rágódva sokan arra a végkövetkeztetésre bukkantak, hogy vagy nincs is Isten, vagy nem elég jóságos az Isten; mindenesetre az óvatosabbak is inkább nyugdíjba küldték őt.

Azt kevesen kockáztatták meg, hogy a börtönünk rácsát magunk készítettük, és a kulcsa is itt van a kezünkben. Nem az ókori mondák kusza szimbolikájába vesző régi bukás okozta a világunk betegségét, hanem egy jól kitapintható daganat, ami kezelhető. Mi történne akkor, ha az ENSZ vagy bárki más, két egyetemes törvényt csempészne be holnap reggelre minden földlakó szívébe (esetleg a Vatikán és szövetségesei heves tiltakozása mellett)?

I. Az ember születésétől fogja rendben van, nincs szüksége külső irányításra.
II. Minden, a bolygón található energia, élelmiszer, "nyersanyag" az egész bioszféra közös tulajdona, mely nem idegeníthető el sem egyének, sem fajok által.

Vagy inkább igazítsuk meg csipkés párnácskáját és leheljünk jó-éjszakát-puszit értünk ráncolódó homlokára?

Asszociációk szülinapra

újra hosszú hétvége
Saul rabbinak hála

megszületett az angyalok királya...

mennyből az angyal...

ma is jól elvagyok magammal

csendes a város
a konditerem sincs tömve

pásztorok, pásztorok örvendezve...

krizmás tenyér
halászlé, fehér kenyér

csendes éj...

ha szopat az élet
fogazz vagy mélytorok

csordapásztorok...

Tudni és tudomással bírni

Lóránt múlt csütörtöki előadásáról még nem írtam. Eszterrel együtt hallgattuk végig; én másnap Zsolttal is találkoztam még, így mindkét előttem járóval 24 órán belül. Ma estére lettem kész a blogbejegyzések átírásával. Közben képeket is társítottam a gondolatokhoz. Jó volt olvasgatni az ott született sorokat, lélekben végigjárni ismét az utat.

Amiben Lóránt segített, az volt, hogy ne ragadjak bele ebbe az emlékbe. Vannak, akik ott rekednek Spanyolországban, vagy visszajáró lelkekké válnak. Pedig az út itt van mindig a lábunk alatt. Nem elég róla tudomással bírni, biztos tudást is kaphatunk arról, hogy a jelen életünk valóságosabban utazás, mint a kinti szép gyakorlat. Eddig úgy üldögéltem Santiago főterén, mint a kivetített alak:

Szép lesz karácsonyra hazatérni, és folytatni az utat itteni zarándoktársaimmal, elfogyasztani a budapesti zarándokmenüket, esténként elfogadni a népes credencialomba a mai nap hitelesítését. Reggelenként felmérni az erőimet, összerakni a zsákomat és rálépni a napi ösvényemre.

Buon Camino drágáim!