Vallás és társadalom (kritika)

Az örök boldogság régóta minden ember álma.
De sajnos felrobbant a híd, amely elvezet a Kánaánba.
Jézus eljön és úrrá lesz az AIDS-en és a rákon.
Tudod Atyám, elhiszem, ha majd a két szememmel látom.
Na és vasárnap a templom előtt a sok fanatikust is látva
Legalább némelyikük néhanapján magába szállna
Mert itt imádsággal és áhítattal semmit nem érnek el
Ezért engem ez már, ezért engem ez már nem érdekel...

Az sem, hogy partizánt játszol az ellenzék ülésen
De én mondtam már, hogy nem veszek részt semmilyen tüntetésen
Mondd, te azt hiszed, hogy megesik rajtad a szíve a hadvezérnek
Vagy a háztetőről már célba is vevő mesterlövésznek
Nem fogok miattad mártírként hősi halált halni
Dobáld nyugodtan kővel a tankot, nem kell beszarni
Tudod, sok jó ember ez kis helyen, csak már alig férnek el
Ezért engem ez már, ezért engem ez már nem érdekel...

(Alvin és a mókusok: Nem érdekel)


Egyéb irodalom: Bejött az élet; 21 múltam; Amikor a földön véget ér az élet; Jézusnak volt-e szakálla; Kurva élet

Születésnapomra

Már egy ideje tervezem, hogy a sok régen őrzött papír között megkeresem Viola Gyuri 11 éve írt köszöntőjét. Most látom csak, hogy töltőtollal, kézzel írta, a tőle megszokott gondos és szépen rendezett stílusban. Az irodalmi érték nem számít - a szeretet él, ami itt és most is összeköt vele.

Születésnapodra

Harminckét éves e jó legény -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

Ajándék, mellyel megleplek
ez íróasztal szegleten
fiam
fiam.

Harminckét éved elszelelt
s havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazánk!

Lehettél volna oktató,
nem ily golyóstoll-koptató
szegény
legény.

De nem lettél, mert Ősbudán
eltanácsolt egy prűd leány
ócska
sora.

Intelme gyorsan, nyersen ért
egy dugdosott leveledért
a hont
kivont

plajbásszal óvta ellened.
Rossznak nevezte szellemed
hevét
s nevét:

"Ön míg a szóból értek én,
nem lesz titkár e féltekén"
gagyog
s ragyog.

Ha örült az az úrleány,
hogy a fiam már [nem] titkár
sekély
e kéj -

Te jó barátodat fogod
nem kistitkári fokon
hevi-
teni.

Budapest, 1999. szeptember 29.

Papus

Drága Gyuri!

Már bizonytalan vagyok, megérted-e azt, hogy mégis oktató lettem. Nekem még mindig ott állsz Bagolyirtáson, a kályha mellett, és várod, hogy befejezzem a misémet. Ez a tapintat és finomság jellemezte a kapcsolatunkat, akkor is, mikor a Lipótra vittem neked húslevest, vagy elküldted a prágai képeidet. Kutatok az emlékeim között, hálás vagyok neked ezért az átköltésért...

A mise most nem ért véget...
Maradj még egy kicsit, kérlek! :'(

Kedvet kaptam d_v-től

Ami félig van kész, az ma félig marad...

Olvasgatom a naplómat, és tanácstalan vagyok, hogy mit is oszthatnék meg abból veletek. Ennek az útnak annyira személyes volt a töltése, hogy szinte az érthetőség határát súrolja, ha ezeket a részeket kiemelem a szövegből. A külső történéseket a kamera hűségesen rögzítette, így idén ezt tudom nektek ajándékozni. Az északi útra lehet, hogy nem viszek mobiltelefont sem... Jó előkészület lesz a hat hetes remeteségre, és csak a spanyol tudásomra, meg a rátermettségemre számíthatok majd. Ha belegondolok, most sem sokat használtam, egy-két SMS-t leszámítva. A könyv tehát csukva marad, de a mi történt, az folytatódik bennem és közöttünk is.

Puha, mint az éjszaka

Lássátok!

Ma legalább háromszor végignéztem a kétezer fölötti számban készült fotót, és egy válogatást feltöltöttem ide. Akinek van ideje, belepillanthat az útba.

Feijoada portuguesa

Portóban arra kértem a pincért, hogy ajánljon valami helyi specialitást. A receptje itt olvasható.

Megjegyzés: a négyféle hús pacal, füstölt sonka, kolbász és sertésoldalas volt a vajbab mellett; köretnek pedig párolt rizst kaptam.