Süni az úton

[Balázsnak: ez az a poszt, amiről azt beszéltük, hogy ne olvasd el!]

Tegnap este éreztem meg idén először a tavasz "ízét". Hatalmas, rózsaszirmos illatfelhőben tudatta velem, hogy nem kell már a kiskabát sem. Csak szépen rakjam el a téli holmikat, sapkát-sálat-kesztyűket jobb időkre... A pót-masszőrömtől későn érkeztem haza; a bejárati kapunál éppen a kulcsaimmal bíbelődtem, mikor megláttam egy futó tűpárnát. Fiatal sün követte az útpadkát, ráesett az utcai világítás fénye. Beszéltem hozzá, hívogattam a veszélyből a kert irányába. Másként gondolta. Sarkon fordult, és átfutott az úttestem, amikor egy hirtelen beforduló autó takarta el. Reméltem, hogy átért, vagy éppen a kerekek közé sikerült kerülnie. Sajnos nem így történt. Egy másodperc múlva már az oldalára fordulva feküdt, a lábai élettelenül meredtek ki szúrós kabátjából.

Őt is én láttam utoljára élni. Tamás írta, hogy mostanában gyakrabban foglalkozom a halállal. Igen, mostanra lett szemem hozzá. Egyébként is folyton arról fecsegünk, pletykálgatunk, küzdünk vele, vagy beleringatózunk a gondolatába...

Nagy tisztesség valakinek megmutatni a halálunk pillanatát. Megengedni, hogy ebben a végső eszköztelenségben ránk pillantson, láthassa a meztelenségből is kivetkőzött valónkat. Mert akkor minden elhagy, minden kötél szakad, senki nem jöhet tovább mellettünk, még féltve óvott testünk sem. Akkor, mikor helyére kerül minden, és megkapja a maga szorzószámát sok öröm és bánat, mikor kiélesednek a színek, a hangok, a mondatok és hallgatások, árulások és kitartó hűségek... Akkor, a kocka legalján kit is viselhetnék el?

Süninek én voltam az utolsó teremtmény, aki szembenézett vele, aki szólt hozzá mielőtt apró testét elhagyta a létezés szikrája. Reggel is ellenőriztem, nincs változás. Ha vasárnapig nem teszi meg senki, ő lesz a következő temetésem. Hálás vagyok neki - a kis tüskés hátának, ami késő este is odavonzotta a tekintetem -, hogy láthattam: egy pillanat az egész, és minden megy tovább, mintha itt se lettünk (itt se lettem) volna. Nem fáj ez, dehogy. A sünök nem halnak meg. Már ő is itt marad velem, abban a csomagban, amit átengednek a szigorúan őrzött határ vámosai.

A magyar olvasóknak

"Olyan világban élünk, amely egyre kisebb és kisebb lesz. Ez akár veszélyes is lehetne, de nézzük inkább másként: Így közelebb kerülhetünk egymáshoz." (Ljudmila Ulickaja)

- Hogyan mondjuk azt röviden, hogy a rózsafüzér beleesett az aludttejbe?
- Író-olvasó találkozó...

Apró javítás

Selejtezek. Huszonéves kéziratok, jegyzetek mennek a darálóba. Megőriztem két dolgozatot, amelyeket még teológus hallgatóként készítettem. Egyik az öngyilkosság és az eutanázia témáját járja körbe. A belső borítóján idézetek (ószövetségi, újszövetségi és a katekizmus vonatkozó passzusai).

Ne ölj! (Kiv 20,13)

Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj. Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. (Mt 5,21-22)

Az emberi élet szent, mert kezdettől fogva Isten teremtő cselekedetét hordozza és örökre különleges kapcsolatban marad Teremtőjével, mint egyetlen céljával. Egyedül Isten az élet ura annak kezdetétől egészen a végéig: senki és semmilyen körülmények között nem tulajdoníthatja magának a jogot, hogy közvetlenül ártatlan életet pusztítson el. (KEK 2258)

Az utolsó részben egyetlen fölösleges szó szerepel: az "emberi". Olvassuk el még egyszer, nélküle!

Az élet szent, mert kezdettől fogva Isten teremtő cselekedetét hordozza és örökre különleges kapcsolatban marad Teremtőjével, mint egyetlen céljával. Egyedül Isten az élet ura annak kezdetétől egészen a végéig: senki és semmilyen körülmények között nem tulajdoníthatja magának a jogot, hogy közvetlenül ártatlan életet pusztítson el.

Ha nem szűkítjük le az életet az emberi életre (sőt leginkább a saját kultúránk kereteire), akkor meggondolandó egy bogár eltaposása, vagy egy ág letörése is. Mert az élet önmagáért szerethető és becses ajándék. Egyetlen parancs van, hogy ÉLJ! Ha elég igényes vagy, akkor jól fogod tenni - ezért fölösleges minden egyéb tanács.

gyerehaza.org

Külföldön mindig külföldi maradsz

Érezted már azt külföldön, hogy hiába fogadnak be, hiába érted meg a nyelvüket, mégsem leszel soha egy közülük? Sodorjon az élet hulláma akár a föld legvendégszeretőbb országába, mégsem érzed, hogy igazán otthon lennél. Mert Haza csak egy van. Magyarország.

Gyere haza, ha régen láttál
Beküldő: zum2011. Beküldés időpontja: 2011.03.23. 22:46.

Gyere haza, ha régen láttál tömegesen búskomor, megfélemlített embereket és ez hiányzik neked, ha azt akarod, hogy a rendőr azzal szórakozzon, hogy naponta igazoltat ugyanazon az utcasarkon és gyere haza egy olyan országba, ahol ezt a rendőr meg is teheti, igyekezz, ha újgazdag pökhendiséggel akarsz találkozni ott, ahol pénz van és akkor is siess, ha azt akarod, hogy pofán csapjanak, csak mert rámosolyogtál valakire és már holnap gyere, hiszen itt az államelnök nyíltan buta és kiszolgáltatott és ez mégis csak kuriózum, gyere haza, ha a Kádár rendszer kötelező ideológiája után vágyódsz még ha ellenkező előjelű is ez az ideológia és akkor is, ha keresztény vagy és úgy gondolod, hogy boldogsággal tölt el, hogy jogod van ezt a világnézetet másra is rákényszeríteni és ha félni akarsz, csak mert más a véleményed, akkor nagyon siess és ha ki akarod tenni magad annak a veszélynek, amit az okoz, hogy a középszer irányít mindent, akkor ki ne hagyd ezt az országot és egy percig ne habozz, ha az az álmod, hogy államilag finanszírozott internetes oldalon pillanatok alatt törlik a bejegyzésed, ha valami rosszat írsz a vezérről és ha azt akarod, hogy ezek után a hivatalok ellehetetlenítsék az életed. A rendőrállam vár.

Olvad az idő

Már nincs hátra 5 hónap!
Van még 5 hónapom?
Mire elég ez a fél-év-sem?
Mi minden történhet e rövidke fél évben?

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
(Máté Péter: Most élsz!)

Üvegmögötti csöndben

Vagyunk, az időn túl. Pedig hajnalodik, aztán itt is már a busz, az 1-es villamoson zötykölődök, és a temető főkapuja... Kicsit hűvös még a reggel, a ravatalozó lassan telik meg élettel. Még 45 perc, félrehúzódok egy családi kripta kispadjára, nézelődni csöndben.

Találkozunk, akár az őseink; mondjuk, ők csatákra is el-eljártak. Minket inkább a gyász ránt össze, mint egy kozmikus anyaméh pulzálása. [Szentlecke: az asszony is vajúdik, de aztán örül, hogy új ember született a világra... - továbbszületünk vagy újra?] Mi a folytatás?

Kicsi az urna, rövid a liturgia. Tavalyi bűnök, tavalyi penitencia. A virágokat és szalagokat már csöndben igazgatják az egyenruhás munkások a helyére billentett betonfedélen. Amikor még ott ült az ágya szélén, amikor még kévéra hívott meg a büfében, akkor bizonyosan itt volt. Emlékek után matatok csüggedten. Két betegtárs is itt van a kórházból - lehetséges barátokat szerezni az utolsó két hónapban is. Az autóban csönd, még a kijárat előtt kell valami zene. A rádióban Ruzsa Magdi: Most élsz! ... Meleg van, a szélvédőn át tűz a Nap, zakóban szinte izzadok. Nyissunk ablakot!

Csepel, lakótelep. Az emeletre gyalog - a nappaliban körben ülnek a törzstagok. Az ebéd és a beszélgetés nyugodt mederben csorog. A mise már beúszik a délutánba; egymásnak prédikálunk, mint apostolok. Mindenkinek van egy-egy emléke Erika gyerekkorától a haldoklása pillanatáig. Képeket adogatunk körbe, többségük fekete-fehér. Mindegyik lejárt szavatosságú, üres kövületek. Sok szereplőt azonosítani sem tudunk. Elmentek. Ezt a pár foltot hagyták ránk. Végül kincsre bukkanok a hatalmas kupac alján. Apai nagymamám (a hétből az egyik tényleges) unokáival az udvaron. Nem reméltem, hogy egyszer megláthatom közeli képen is az arcát. Pedig ő is formált, tőle is jövök...


Őáltala, ővele és őbenne... ketten-hárman ha tudják a választ - rövidítünk. A Miatyánk már olajozottabban megy - a hálaadás megtörtént, a mise is véget érhet. Rokonokat fedezek fel magamnak, nem a vér szava; valami nagy megnyugvás abban, ami eleve VAN. Egymásba kapaszkodó zárókör az áldás, mint egy kirándulócsoport. Csak más időben indultunk, de ugyanoda futunk be, kisebb-nagyobb csúszással.

...most azért, aki elsőként fogja követni az elhunytat... Volt már, hogy a pap következett; ott térdeltem két nap múlva a holtteste fölött. Történhetne velem valami ma is. Vagy odaérek Rolandhoz délután, vagy nem. Ettől lesz öröm, megismételhetetlen ajándék mindkettőnknek, ha mégis látjuk egymást, és átadhatom a könyvét. Pillanatról-pillanatra haladok, lassított felvétel...

Furcsa ez a lakás. Mit is keresek benne? Évek óta ezzel a mozdulattal zárom a bejárati ajtót, pedig elköltözöm innen. Volt, sok évvel ezelőtt, mikor más kulccsal, más zárakat nyitottam. Más falak között ébredtem. Mitől és meddig az a munkám, amiből megélni remélek? Mitől és meddig azok a barátaim, akiktől túlélést remélek? Mert bennük halok meg, és csak bennük van az örökkévalóságom.

Csak a vágóhíd melege,
muskátliszaga, puha máza,
csak a nap van. Üvegmögötti csöndben
lemosdanak a mészároslegények,
de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.
(Passió)

Akkor ki hazudik?

Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem. (Lázár János, polgármester és frakcióvezető - FIDESZ)

Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is. (Jézus Krisztus - Mt 6,19-21)

...kapzsiság, mértéktelenség húzódik meg a mostani világválság legmélyebb dimenzióiban ... "mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat által szegezték sok fájdalommal" (Orbán Viktor, elnök - FIDESZ)

Jó lenne már eldönteni, hogy az egy tábor egy szájából milyen szél fúj, mert ez így kurvára ciki, fiúk!