Ne zavard a zajt!

Egy éjjel Brúnó testvér imádkozni akart, de egy kecskebéka brekegése megzavarta. Sikertelen volt minden kísérlete, hogy a zajt figyelmen kívül hagyja, ezért aztán lekiabált az ablakából: – Csendet! Éppen imádkozom. Tudnunk kell, hogy Brúnó testvér szent volt, ezért aztán a parancsát azonnal teljesítették. Minden élőlény visszatartotta hangját, hogy imádkozásra alkalmas csend legyen. Ekkor azonban egy másik hang zavarta meg Brúnó imáját, egy belső hang, ami így szólt: – Lehetséges ám, hogy Istennek legalább annyira tetszik a béka brekegése, mint a te zsoltáréneklésed. – Ugyan mi örömet lelhet Isten ennek a békának a brekegésében? – vágott vissza megvetően Brúnó. De a hang nem adta fel olyan könnyen: – Ha nem tetszene Istennek, akkor miért teremtette volna meg ezt a hangot? Brúnó elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. Kihajolt az ablakán, s kiadta a parancsot: – Énekelj! A kecskebéka ütemes brekegése betöltötte a levegőt, amihez tréfásan csatlakoztak a környékbéli békák is. S hangjuk már nem borzolta Brúnó idegeit, mert ahogy figyelmesen hallgatta őket, felfedezte: ha nem akar ellenállni, ez a zene valójában gazdagabbá teszi az éjszakát. Ezzel a felfedezéssel Brúnó szíve eggyé vált a világmindenséggel, és életében először ráébredt arra, hogyan is kell imádkozni. (Anthony de Mello SJ: Szárnyalás, Imádság)

Amikor kivonulsz a világból, hogy távolságot vegyél a hétköznapi gondoktól, azok nem engednek el egykönnyen. A természet csöndje sem jár automatikus ellazulással. Ott dübörögnek benned a munkahelyeden hagyott feladataid, az el nem varrt beszélgetések, csonkán maradt tervek és művek rémképei. A múlt szomorú árnyai és a várható viharfelhők között próbálsz egyensúlyozni, reménytelenül. Vagy régi dolgokon rágódsz, vagy a kismerhetetlen és talányos jövőben csatangolsz. Mindkettő elszakít a jelentől, amiben tevékeny maradhatsz. A zaj lehetőséget is kínál a számodra. Alkalom, hogy visszatalálj az itt és most világába. Vedd észre, hogy mi történik veled, benned és körülötted. Hagyd, hogy a gondolatok, mint játékos kiskutyák megtelepedjenek a lábadnál, aztán engedd őket útjukra. Ne marasztald egyiket se, ha tovább szeretnének állni. Ez az ütem lassan összeáll, és a zűrzavarból kellemes dallammá érve betölti az éjszakád.