Bertie beszéde

A tartalmas filmek napok-hetek múlva is dolgoztatnak. Így jártam a A király beszéde c. alkotással is. A cselekmény visszafogott, éppen hogy alkalmaz külső helyszínt. Mindez a belső dinamikát működteti.

Vegyünk két személyt, akik eltérő társadalmi osztályban születtek. Más-más útravalóval indultak neki az életüknek. Egy ponton mégis keresztezik egymás pályáját, amiből gazdagodhatnak, ha észreveszik ezt a kivételes alkalmat. Attól izgalmas, hogy elsikkasztható ez a kegyelem.
Felfedezik, hogy valami mélyen közös bennük: a küzdeni tudás, amivel felülemelkedhetnek a szembe jövő probléma-hegyeken. Az együttműködésüknek viszont ára van.

Akkor működik, ha egyenrangú partnerekké válnak. Sem a tanári katedra, sem a királyi trón nem alkalmas arra, hogy megteremje ezt a minőséget. Felállva társadalom adta bársonyszékeikből, mások kreálta tekintélyüktől elvonatkoztatva, a komfortzónájukon kívülre hívja őket a kaland. A vége bejósolható siker.

Megosztás

Aircontact (45 + 10 liter)

Még augusztus 10-ig vettem bérletet. Pár napot biciklivel járok munkába. Még négy edzés, még három hétvége, három masszázs... Még itt vagyok, még nincs kész a csomagom, még nem félek, még...

Megosztás

A világ legszomorúbb filmje

Pszichológusok tudományos módszerrel kiválasztották a világ legszomorúbb filmjét, írja a Smithsonian magazin. A film nem egy egyhangúan remekműnek kikiáltott alkotás, hanem Franco Zeffirelli A bajnok című 1979-es, jobbára negatív kritikai fogadtatásban részesült bokszdrámája, pontosabban annak az a jelenete (spoiler következik!), amelyben a főhős (Jon Voight) meghal, és elkeseredett szőke kisfia (Rick Schroder) zokogva siratja...
Origo



Megosztás

Csak jön, a levegőn át

Megosztás

Néha veszélyes trapitizni

Trapitizni sokféleképpen lehet. Ha lehunyod a szemed, és azt mondod, Afrika szavannái fölött szállsz egy óriási léggömbön, s alattad zsiráfok, elefántok és csavaros szarvú antilopok legelésznek, az is trapitizés.
Vagy az is trapitizés, hogy lehajolsz, s azt figyeled, hogy a picike hangyapajtás hogyan cipeli a nálánál jóval nagyobb morzsát, ami a te vajaskenyeredről hullott alá.
Trapitizés az is, ha azt mondod a szomszédnak reggel, hogy trapiti. Mire ő elmosolyodik és visszabiccent magának, azt is trapiti.

Vagy trapitizés, ha látsz az utcán egy kislányt, aki keservesen sír, záporoznak a könnyei, mire te odalépsz hozzá, és megkérdezed:
- Trapiti?
- Trapiti, trapiti! - bömböli a kislány, mire te megsimogatod a haját, és bátorítóan rámosolyogsz:
- Ugyan már, trapiti!
- De biztos, hogy trapiti? - hüppög a kislány.
- Persze, hogy trapiti - bizonygatod, mire a kislány elmosolyodik, sőt már nevet is, csak úgy repkednek a copfjai.

És trapitizés az is, ha fölmászol egy fára, és nem tudsz lejönni onnan. Vagy beleesel egy elfelejtett kútba, és nem tudsz kimászni onnan.
- Trapiti, trapiti - kiáltozol keservesen.
- Trapiti, trapiti - dünnyög a tűzoltóparancsnok, amikor lemászik érted, a hóna alá csap, és kimászik veled a kútból.

(Darvasi László)

Megosztás

Mint két kicsi lego

A nyelvünket örökségbe kaptuk. Kódolva van benne annak a közösségnek a tapasztalata, életszemlélete és jövőképe, amelyikben születtünk, szocializálódtunk. Abban a falusi közegben, ahonnan jövök, az összeállni a vadházasságot jelentette, mikor egy párnak nem volt igénye (vagy lehetősége) házasságot kötni. Az anyakönyvvezető ingyen volt, a lakodalom megrendezése korántsem. Lehet, hogy beárnyékol ez az emlék, és nem tudom magam teljesen átadni a műélvezetnek, mikor Fluor Tomi alább idézett szövegét hallgatom.

Zúzunk az éjszakában
én meg pár haver
na mondd csak, mi a pálya
ha hívnak, menni kell
régóta nincs kiút
csak lányok és fiúk
nekem bejön ez a szitu...

Kicsilány, ou, szia, helló!
álljunk össze, mint két kicsi lego
na figyu már, mondom mi a szitu
te lány, én meg fiú
na mizu, mizu, mizu?

Valami nyugtalanít ebben a képletben. Tényleg csak a csatlakozásról (a technikáról) szól egy viszony? Mint két kicsi lego... Csereszabatosak. Összerakhatók és szétszedhetők, sérülés nélkül, ez a szitu.

Az ókori drámáktól nagymamáink világáig tartott egy korszak, amikor az esküvő a család anyagi beruházása volt (a királyoktól a módos gazdákig), így a gyakorlatban szinte felbonthatatlan. [Több pénzért persze kinyílhatott pár jogi kiskapu.] Ezzel karöltve járt az a tény, hogy az érzelmi szálak nem szükségszerűen a szentségi kötelékben összeboronált személyeket fűzték össze. A szerelem levált a házasságról. Minimum a szexuális forradalom óta tudunk arról a folyamatról is (mármint felvállalt tömegjelenségként), hogy a nemi öröm és a szerelem sem alkotnak oszthatatlan egységet. Lehet valakivel ágyba bújni komolyabb szándék és elköteleződés nélkül is. Az internet világa pedig közel hozta, hogy a szexuális örömszerzés és a testi kontaktus is élhetnek külön egymástól, a virtuális (gyakran arc nélküli) játékok tárházát felhasználva.

A valóság másik szemlélete, hogy a kapcsolat miatt vagyunk itt, ez ad értelmet és jelentést a létünknek. A sebezhetőségünk felvállalása valaki közelében, az intimitás törékeny egyensúlyát megteremni reggelente. Elhinni, hogy elegendőek tudunk lenni a másik számára, gyengéden figyelni két univerzum egymásba ágyazódását, ütközés nélkül. Ez nem pusztán lego-vár, hanem összenövés. Az egyén szabadságát megőrizve meghaladása a különállásnak, a magánynak. A visszavonulás lehetőségét megőrizve meghaladása az egymásban elveszésnek. Csupa mozgás, vásári kavalkád.

Vajon mit látunk majd visszatekintve? Sok kicsi legót?

Megosztás

Az egy tál lencse íze

Az újszülött egyházi törvényen még meg sem száradt a tinta, máris sokaknál kiverte a biztosítékot. Jobbára politikai szempontok hangoznak el a vitákban, hiszen: "Lélek, lélek, de miből élek?" Az én lelkem maradék keresztény része is tiltakozik, legalább annyira, amennyire hallgatnak az ország főpapjai.

Pedig nagy baj van. Ugyanis Jézus Krisztus egyházfogalmába (miszerint: ahol ketten vagy hárman együtt vannak a nevemben...) becsúszott egy csúnya perjel. Ez a karakter esetünkben nem egyházi méltóságot, csupán írásjelet takar. Mert ha parlamenti 2/3-dal lehet egy közösség egyház, az egészen más tészta, andere operett. Hogy a mohó hatalom igyekszik rávetni magát Isten népére, nem új keletű dolog. Így volt ez az ókori társadalmakban és Konstantin óta nem ismeretlen az újszövetség népe számára sem.

Belülről nem tudom, milyen lehet hivatalos (és hivatásos vagy hitvalló)keresztényként egyházat üldözni. Ha olykor kritikát írok, azt a barát szempontjából teszem, mert Nietzsche örökérvényű megfogalmazásával vallom: az a baj velük, hogy nem eléggé megváltottak. Az atyai örökség elherdálása csúnya dolog. A testvér elől csellel ellopni szintén etikai problémákat vet fel. Ezért a tál lencse (legyünk korszerűek: harminc ezüstpénz) áron aluli ajánlat. Kár, hogy a történelmi egyházak ilyen olcsón vesztegetik el a becsületüket.

Ha a munkahelyem bejárata fölött az állna, hogy "Magyarország összes templomának feje, anyja és tanítója" akkor egyrészt mérhetetlenül szomorú lennék, hogy a világ (és fejedelmei) ismét bele akarnak tenyerelni a szentek örökségébe, másrészt minden társadalmi tekintélyemet és ismertségemet latba vetve prófétai tiltakozásomnak adnék hangot. Valahogy így:

Mint a magyar katolikusok pásztora [a református, zsidó, stb. testvérekkel egyetértésben] elfogadhatatlannak tartom, hogy állami intézkedéssel, politikai döntés alapján történjen hazánkban az egyházak elismerése. Nagyon közeli és rossz emlékeim vannak, püspöktársaimmal együtt, arról az - előző rezsim adminisztratív hivatala (ÁEH) által végzett - alattomos munkáról, mikor a vallásszabadság leple alatt a diktatúra döntéseinek kierőszakolása folyt egyházi asszisztenciával.

Ezért a leghatározottabban visszautasítjuk, hogy önmagunk definiálásának Istentől adott jogát (egyéni és közösségi szinten) bármely politikai irányzat, vagy választott többség saját territóriumának tekintse, és az istenhívők kisebb-nagyobb csoportjait abból kizárja.

Ez az igényünk nem mond ellent a méltányosság azon követelményének, hogy anyagi támogatás a társadalmi szerepvállalásunk függvényében és mértékében illessen meg bennünket. A finanszírozás igazságos rendszerének kialakítása és működtetése nem biztosít elégséges alapot a világi törvényhozásnak arra, hogy beavatkozzon a vallási kérdésekbe. Lelkiismereti ügyekben kizárólag a teremtő Isten hatásköre mérlegelni és ítéletet alkotni.

Ezért azt a felelősségteljes döntést hoztuk, hogy visszautasítjuk a tálcán kínált jogi státuszt mindaddig, ameddig a hazánk területén élő minden állampolgár méltóságát és szabadságát egyaránt tisztelő törvény kerül bevezetésre. Ez a kincsünk nem bocsátható áruba, és semmiféle alku tárgyát nem képezheti.

Tájékoztatásul közöljük a széles nyilvánossággal, hogy saját szabályozásunk és belső viszonyaink között továbbra is egyházként fogunk élni és megnyilvánulni - csakúgy, mint a jelenlegi döntéshozók által ebből a kategóriából kiszavazott testvéreink. Velük, tanácstalanságukat és félelmeiket mélyen megértve, a végsőkig szolidaritást vállalunk.

+ Péter
a magyar katolikus egyesület elnök-püspöke

Kedves Péter!

Tévedni emberi dolog, beismerni isteni gondolat. Hittársainkat azért diszkriminálják, mert kisded nyájnak látszanak felülről. Voltunk ezzel így magunk is. Az emlékezés erejében bízva talán nem leszünk Krisztus testének árulói. Jákob csalással szerezte testvére jussát, mégis ősatyává válhatott. De egy szélesebb perspektívában nem feltétlenül tűnik szilárd modellnek a döntése. Hamvas szerint csak százezer évre érdemes berendezkedni. Csak ebben a távlatban is kétséges, hol lesz akkorra a te széked és palotád. Az örökkévalóság dimenzióiba bele sem gondolva, tisztelettel köszöntelek!

Megosztás