A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Humor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Humor. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 8., szerda

Mese az igazság győzelméről

Az Egyfejű Királyfi elment a Hétfejű Sárkányhoz, és így szólt hozzá: – Otthon a gyűlésen arról beszélgettünk, hogy miért van neked hét fejed. Amikor nekünk csak egy van! Nos? – Így születtem – felelte a Sárkány jóindulatúan. Nekünk sárkányoknak hét fejünk van. – Ez nem mentség – replikázott a Királyfi. Sőt annál rosszabb rád nézve. Mert ha szerezted volna valahol azt a rusnya hét fejedet, akkor ezt talán mi is megtehetnénk. De így reménytelenül egyfejűek maradunk mindörökre! – Minek nektek ennyi fej, ha rusnyának látjátok? Miért irigyled? – Irigyli a nyavalya. Boldog vagyok, hogy csak egy fejem van! – Hát akkor? – Hát akkor még jobban idegesít minket, hogy ezzel a hét fejeddel rontod a közízlést, és elszívod elölünk a levegőt. – Levegőből van elég – mondta a Sárkány. Jut belőle nektek is, nekem is. – Csak egy rossz szagú, Hétfejű Sárkány beszélhet ilyen demagóg módón! – mondta a Királyfi. Hát tényleg nem akarsz olyan szép egyfejű lenni, mint mi valamennyien? Elkülöníted magad? Azt hiszed, hogy különb vagy nálunk? – Nem gondolom, hogy különb vagyok nálatok. Csak egyszerűen így nézek ki. – És hét kalapod is van – vádaskodott tovább a Királyfi. Nekünk meg csak egy. – Ti is vásárolhattok hét kalapot. Sőt hetvenhetet is. – De nem hordhatjuk egyszerre mind a hetet. Te pedig igen. – De nektek nincs is szükségetek rá, mert csak egy fejetek van. Hordjatok minden nap más kalapot. – Elég volt pimaszságból – háborodott fel a Királyfi. De adok neked még egy utolsó lehetőséget, hogy kimagyarázkodj. Mire használod a hét fejedet? – Látod, ez az! – könnyebbült meg a Sárkány. Elárulok neked egy titkot: én mind a hét fejemmel másképp látom a világot. – Micsoda? – ámult el a Királyfi. – Bizony. A világ nagyon nagy és bonyolult. Nem fér be egyik fejembe sem egészen. Ezért mindegyik fejemmel másik oldaláról veszem szemügyre, és más érdekeset fedezek fel benne. – Te szélhámos! Hát nem tudod, hogy az igazság egy és oszthatatlan?! – Ha egy fejjel gondolkozunk róla, akkor igen. De látod, én a hét fejemmel rájöttem arra, hogy annyi igazság van, ahány nézőpontból vizsgáljuk a dolgokat. Mindegyik fejem tud egy részigazságot. A hét együtt tudja az egészet. – Én például szép vagyok és okos és jó és erős? – kérdezte a Királyfi. – Ha ezzel a fejemmel nézlek, akkor igen. – És ha azzal a másikkal? – Akkor például már nem vagy annyira erős, mert vannak nálad erősebbek is. Hozzájuk képest kifejezetten gyenge vagy. – De okos? – Ez a harmadik fejem úgy látja, hogy okos vagy ugyan, de mégis nagyon keveset tudsz ahhoz képest, amit tudni lehet. Akár butának is gondolhatlak. – De szép vagyok? – Nézd, ez a negyedik fejem mindent nagyon közelről lát. Így nem vagy olyan szép. Például nagy lyukak vannak a bőrödön, tele faggyúval és szőrtüszőkkel. Ez az ötödik fejem pedig messziről néz. Olyan messziről, hogy csak egy pirinyó pontnak lát a mindenségben. Így sem vagy szép. – Fantasztikus! De remélem, mindegyik fejeddel igencsak jónak látsz. – Ezzel a hatodikkal – felelte a Sárkány feszengve – az a gyanúm támad, hogy nem vagy mindig jó. Néha hiú vagy, önző és erőszakos. – És milyennek lát a hetedik fejed? – A hetedik fejemmel egyáltalán nem látlak – felelte a Sárkány szomorúan. A hetedik fejem máshová figyel. – Nincs több dobásod, te büdös himpellér! – mondta a Királyfi határozottan. De egy kis műtéttel majd segítek rajtad! (Ezzel levágta a Sárkány hat fejét, csak a legelsőt hagyta meg.) – No, most milyennek látsz? – Furcsa – mondta a Sárkány. Most ezzel az egy fejemmel látlak sokféleképpen. Okosnak és butának, szépnek és csúnyának, erősnek és gyengének, jónak és gonosznak egyszerre. Valószínűleg ilyen vagy. (Ekkor a Királyfi levágta a Sárkány hetedik felét is. Rögtön úgy érezte, hogy tisztább lett a levegő a világon.)

2012. július 31., kedd

Oltalmazó erő

Miért van az, hogy az emberek megbüntetik a gyermekeiket, míg más állatok nem?

2011. december 14., szerda

Kőtutaj felé

Amikor az ASTRA szóról már nem Ausztria, hanem Asturia ugrik be... :D

Megosztás

2011. december 10., szombat

Ki a kurva?

Zsófi, 6 éves:
A kurva? Az egy csúnya szó, amit apu mond amikor nem megy a számítógépe.

Peti, 7 éves:
A kurva az egy olyan néni, aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni, mert félnek a sötétben.

Andris, 5 éves:
A tesóm szokta mondani ezt a szót a Lilire, aki sírva fakad. Csúnya szó, azért mondják, hogy sírjanak a lányok.

Eszti, 8 éves:
A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint.

Luca, 7 éves:
Apa szokta mondani anyára, hogy hülye kurva, de csak akkor ha anya nem hallja...

Bécike, 7 éves:
A kurva az a Fradi, mert apa mindig azt mondja, hogy "Kurva Fradi! Kurva Fradi!" Bár nem tudom hogy mi az a Fradi, de biztos az is nagyon csúnya szó.

Csilla, 6 éves:
Apa szokta mondani mikor nézem a barbis mesét, hogy "már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tévében", és én ilyenkor mindig sírok és anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a barbi nem is kurva, viszont apu egy köcsög. A köcsög az pedig az a váza amibe anyu virágot kap, de nem tudom miért mondja ezt apának, hiszen apa nem is váza.

Botond, 7 éves:
A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára.

Petra, 6 éves:
A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. Én is szeretnék majd kurva lenni.

Dénes, 4 éves:
A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja hogy megöli a kurva kutyát, szerintem a kurva az egy kutyafajta mint például a kuvasz, csak hangosabb.

Adri, 7 éves:
A kurva az az, aki ilyen nagy terepjárókból száll ki és szőke haja van és csizmája és nem tud rendesen tankolni és mobiltelefonál.

Karcsi, 5 éves:
A kurva az a Liptai Klaudia. Apa mondja mindig mikor meglátja a tévében és anya mondja, hogy nem kurva, hanem színésznő. De apa azt hiszi, hogy kurva, tehát az is olyan, mint a színésznő, csak sorozatokban játszik és a fiúk azt nem szeretik.

Brigi, 7 éves:
A kurva az az, aki pénzért szexel, ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el.

Pistike, 6 éves:
A kurva az egy olyan néni, aki pénzért ad puszit. Anyu ingyen ad tehát anyu nem kurva.

Viola, 5 éves:
A kurva az a nagynéném, mert anyáék mindig azt mondják, hogy "már megint jön kölcsönkérni az a kurva", és akkor megjön a nagynéném.

Zolika, 6 éves:
A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a punciját, aztán elszalad.

Dezső, 29 éves:
A kurva az az, aki azt csinálja pénzért, amit te ingyen sem.

Megosztás

2011. december 1., csütörtök

Ezdekedves

Telepszegleten szeszelde
csermely mellett elhelyezve,
benne kedve tetszelegne,
teszem fel, nem esteledne.

Egek rendre estelednek,
erek, berkek csendesednek.
Dereglye sem megy keresztbe,
hever e fekete csendbe.

Szeszelde bezzeg nem csendes,
zeng-peng benne zene rendes.
Szesz ereje szerteterjed,
embereknek kedve gerjed.

Hej, menyecske, kedves lelkem,
erjedt hegylevet kell nyelnem!
Legyen hetven esztendeje,
de meg heves szesz ereje!

Zenemester, sebesebben!
Kerekedett fene kedvem.
Keresetem szerteverem,
lelkemet meg eltemetem.

Megjelennek rendelettel:
csendesebben kedvetekkel!
Telep feje heveredne,
esetleg elszenderedne!

Legyen vele beste lelke,
te meg eredj fene helyre!
Zene zengjen, szedte-vedte,
pendelyemnek lehet veszte!

Esmeg mennek, reteszt vernek:
Legyenek csendesek kendtek!
Szentek lelke legyen velek,
kedves egyetlenem beteg.

Feleletet egy meg nem tett,
berekesztnek szesznyeletet.
Zene menten befejezve,
s szertemennek csendesedve.

Megosztás

2011. november 29., kedd

Gyermeki önzetlenség

Az alábbi sztori a kolléganőmtől származik.

Lányom felkelés után azt mondja: "Álmodtam egy Buzz kilövőt Kendének." Mire Kende vállát átölelve: "Nekem nem kell álmodnod, álmodj csak nyugodtan azt, amit te szeretnél."

Megosztás

2011. október 27., csütörtök

Nagyanyám

Apukám anyukája nagyon jól tudott úszni,
mert a Maros mellett született,
és ott szinte kötelező.
Bajnok is lehetett volna,
de egyszer
majdnem belefulladt a folyóba.
Így aztán nem lett.

Én sajnos
ne tudok úgy úszni, mint ő,
pedig én egy szigeten születtem.
A házunktól majdnem odaláttunk a Dunára,
de apáék mindig a hidakat választották.

(Birtalan Ferenc: ...aztán lett az úttest)

Megosztás

2011. október 13., csütörtök

Ezer ördög és...

Menny

Ahol a rendőrök angolok,
a szakácsok franciák,
a műszerészek németek,
a szeretők olaszok
és az egészet a svájciak szervezik.

Pokol

Ahol a szakácsok angolok,
a műszerészek franciák,
a szeretők svájciak,
a rendőrök németek
és az egészet az olaszok szervezik.

Megosztás

2011. augusztus 15., hétfő

Generációs sorskönyv

Egy asszony sült sonkát tálalt a férjének, aki megkérdezte tőle, miért vágja le a hús két végét. - Anyám is mindig így csinálta - válaszolta az asszony.
A legközelebbi látogatás alkalmával a férfi megkérdezte az anyósát, miért vágja le a sonka végeit. - Mert az anyám így készítette el - felelte az anyós.
Amikor a nagymama jött hozzájuk látogatóba, a férfi neki is feltette ugyanazt a kérdést. - Mert csak így fért bele a tepsimbe - adta meg a magyarázatot a nagyi.

Megosztás

Bennfentes kínai


Megosztás

2011. május 14., szombat

Kis humán abszurd: a kétszemélyes törzs

Öreg vagyok, csúnya és szegény...
Keresem szép, fiatal, gazdag férfi társaságát!

- így szól az abszolút párkereső hirdetés teljes szövege. Azon túl, hogy jópofán karikírozza a tökéletes légy kutatását a halpiacon, tartalmaz még egy izgalmas réteget.
A kapcsolat-kezdeményezéseink alapvető rugója leginkább a biztonság utáni vágyban érhető tetten. A férfi és nő közötti átlagos korkülönbség több utód nemzését / szülését engedte, akikre majd öregkorban támaszkodni lehet. A csecsemőhalandóságot is felvéve a képletünkbe, a sokgyermekes családmodell sem pusztán szellemi igény - inkább egy biztosítási forma.

Hosszú ideig bajlódtam azzal a talánnyal, hogy mi a csuda hozta létre és tartja fenn olyan kérlelhetetlenül a meleg közösségen belüli ifjúság-kultuszt. Az internetes oldalakon és beszélgetőszobákban tíz évek röppenek le a valós életkorból, hátha így nő az esély. Kár, hogy aztán személyesen is a szemébe kell nézni az átvert fickóval... vagy lelépni, mielőtt komolyra fordul az ügy. Az izmos test esztétikája és a nagyobb szexuális élvezet csak részben adnak magyarázatot erre. Ezeken túl az évek hiánya nem garancia sem az emberi érettségre, sem a szerelmi teljesítőképességre. A közeli napokban beszélgettem valakivel, aki váratlan gyorsasággal veszítette el a nála fiatalabb társát. A "pedig azt hittem, hogy majd ő fog gondozni..." mondata orkánszerűvé erősödött a fülemben.

Hajlok arra a leegyszerűsítő tételre, hogy a legtöbb félelmünk, szorongásunk mélyén a halálfélelmet találjuk. Az a bizonytalanság, hogy létbe hívtak bennünket a megkérdezésünk nélkül (általunk nem ismert helyen, időben és körülmények között), majd ráeszméltünk arra is, hogy a távozás sem lesz más protokoll alapján. E két megfoghatatlan pont között tele vagyunk döntési helyzetekkel, és azok olykor nyomasztó sürgetésével. Minden elhatározásunk következménye, hogy a szabadságunk kapuit csapják be sorra. Ez sem kevéssé riasztó, főként ha a szilveszterek is sűrűsödnek egyre... Nem pusztán filozofikus tény: a munkahely elvesztése is a halál előszobája, hiszen az élelemforrástól vagy a lakhatástól való megfosztottság szele legyint meg ilyenkor minket.

A vágyott aranykor pedig a törzsi élet holtig tartó hálója, a kiszámíthatóság és intimitás, egymásra hagyatkozás és megbecsülés. Ahol egyedi nevünk és történetünk van, ahol csakis közös koplalás és együttes jóllakás képzelhető el. Ahol nincs, mert szükségtelen az autóriasztó, értékpapírszámla, közlekedési bérlet, nyugdíjpénztár, rendőrség, bürokrácia... Ezt a halom vágyat egybegyúrjuk, amikor a szerelemben egy megbízható és egészséges társat, gyakorlatias és okos felünket, elbűvölő és szórakoztató partnerünket óhajtjuk. Nem kevesebbet, mint hogy töltse be az orvos, a pap és a varázsló, a szakács és bohóc szerepét egy gázsiért. Ő legyen minden kérdésemre a válasz, adjon biztonságot az öregség és a halál idejére, legalább egy kis nyugalmas oázist gondozzon számomra a pörgés napjaiban.

Egy szóval is tudom mondani: tökéletes legyen. A vicc az, hogy mindannyian azok vagyunk már születésünk óta. A biblikus irodalomban van egy józan interpretációja ennek a szónak. Egy rozoga ladik, ami átsegít engem a túlsó partra (ezzel betölti az igényem szerinti célját), tökéletes a maga módján. Ha egy rozsdás, girbegurba kalapáccsal tudok szöget verni a falba, az szintén tízből tíz pontot kap.

Már csak azt lenne jó tudnunk, hogy mi egy párkapcsolat "feladatköre". Mikor mondható ki, hogy a viszonyunk betölti azt a reményt, amit elvárhatunk tőle? Megnyugtat? Gyönyörködtet? Elgondolkoztat? Anyagi biztonságot nyújt? Csillapítja a magányomat? De jó, hogy nincs hivatalos verziónk.

Az álmaink darabokra esnek, ha egy megmászhatatlan hegy oldalának rugaszkodunk nap mint nap. A kétszemélyes törzs törékeny és sérülésre hajlamos. Nem válthatja be azt a reményünket, hogy egy önfenntartó közösség családiasságát és biztonságát adja nekünk. Alapítsunk törzset, amíg még merünk álmodni róla!

Megosztás

2011. május 4., szerda

Láthatatlan előadás

Pavel Alekszejevics rendelkezett a tudós legfontosabb tulajdonságával - tudott helyes kérdéseket feltenni... Figyelmesen követte a fiziológia és az embriológia területén folyó modern kutatásokat, és mindig lenyűgözte az a fáradhatatlan, sőt bizonyos mértékig jelentéktelen törvényszerűség, amely az eljövendő ember életét már az anyaméhben meghatározza, és amelynek megfelelően minden egyes esemény nagy pontossággal - nem hétre vagy napra, hanem órára, percre - megy végbe. És ez az óramű olyan pontossággal működött, hogy éppen a hetedik napra minden egyes megtermékenyített petesejt, amely gömb formára összetorlódott egyforma sejtekből áll, két lapocskára hasadt, egy belsőre és egy külsőre, majd csodálatos dolgok kezdtek történni velük - meghajlottak, összefűződtek, kifordultak, csomókba és hurkokba rendeződtek, a felszín egy része belülre fordult, és mindez elképzelhetetlen pontossággal milliószor és milliószor megismétlődött... Ki és hogyan adja ki azokat a parancsokat, amelyek alapján ez a láthatatlan előadás lejátszódik?

A legmagasabb rendű, megnevezhetetlen bölcsesség abban fejeződött ki, hogy egyetlenegy sejtből, amely egy alig-alig mozgó és kissé szétáradó őssejtből, amit tüszős sejtek sugaras koszorúja övez, valamint egy hosszú orrú, orsófejű és spirál alakú, izgő-mozgó farkincájú spermiumból keletkezik, elkerülhetetlenül félméteres, ordítozó, háromkilós, teljesen öntudatlan emberi lény alakul ki, belőle pedig, ugyanannak a törvénynek engedve, zseni, gazember, szépség, bűnöző vagy éppen szent fejlődik ki...

(Ljudmila Ulickaja: Kukockij esetei)

De miért lenne az ember születése csodálatosabb bármelyik más lény világra jöttétől? Hacsak el nem fogadjuk azt az előfeltételt, hogy minden értünk, a mi üdvösségünkért történik az ősrobbanás óta.


Lehetséges, hogy a mi fajunk is egy láthatatlan előadás részese, aminek vannak keretei és kérlelhetetlen törvényei. Az egyik például úgy szól, hogy aki azt gondolja: rá és tetteire ezek nem érvényesek, az maga válik láthatatlanná. KIHA..LNI .ES.ÉLYES!

Megosztás

2011. április 26., kedd

Egyszemélyes köztársaság

Egyik teológiai tanár a Pázmányon elég rossz véleménnyel volt a szerzetesekről. Tanítványai szerint kizárólag egy rendet ismert el, azt ő maga alapította, egyetlen tagja volt és nem vett fel senkit sem... Ő jutott most eszembe, mert 2012. január elsejétől saját respublikát alapítok.

Preambulum: nincs

1. cikk: Az alaptörvényünk szerint a "szent" korona egy múzeumi tárgy, ami bukott, elnyomó és hierarchikus társadalmak szimbóluma - nálunk ez már nem divat.

2. cikk: A nyelvünket szeretjük és ápoljuk, például igyekszünk helyesen írni és fogalmazni, de nem találjuk semmiben sem egyedülállóbbnak, mint a spanyolt vagy a kínait.

3. cikk: Mivel igen kis ország vagyunk, pótcselekvésnek tartjuk a közigazgatási egységekkel való bűvészkedést.

4. cikk: Családnak azt az életformát tekintjük, ahol intimitás és egymás elfogadása van jelen, nem csupán a szaporodás és fogyasztás. A felelősségvállalás a szeretet szabad tette, ami külső eszközökkel nem kényszeríthető ki.

5. cikk: Egyszemélyes köztársaságunkban nem engedhető meg semmilyen többség arroganciája a másik részek fölött. A döntések konszenzussal születnek, mérlegelést követően és a jelen pillanat frissességében.

6. cikk: Törekszünk jószomszédi politikát folytatni a környező államokkal, és amennyiben a barátságunk működőképes, közös céljaink érdekében együtt is dolgozunk mindnyájukkal.

7. cikk: A kielégítő mértékű megértésre építkező perszonálunió alkotmányos lehetőségünk. Ebben az esetben a közös bel- és külpolitika, valamint a közös fizetőeszköz bevezetése időszerű.

Záradék: A jövő évtől semmisnek tekintünk és hatályon kívül helyezünk minden határt, diplomáciai kapcsolatot és előírást, melyek a múltban kötöttek bennünket. Csak azok jogait keltjük ismét életre, amelyek megfelelnek az országunk sérthetetlenségének. Ezek főszabály szerint ott érnek véget, ahol mások szabadsága kezdődik.

Kelt ma, köztársaságunk első gondolatával, én felségem teljes megelégedésére.

2011. április 25., hétfő

A jogászt nem ütik agyon

A héten Zalában oktattam. Volt egy jogi blokk is a programban. Mikor a közokiratokról beszélgettünk, akkor osztotta meg a kolléganőm a saját kölcsönszerződésének egyik humoros pillanatát. A közjegyző a haszonélvező kifejezésből elhagyta a Z-t, és így is olvasta fel, ünnepélyesen, ahogy illik... ;)

2011. április 13., szerda

B*szok veszek?

Kovács a feleségével ül az étteremben, mikor egy csinos nő átinteget az asztalukhoz. Kovácsné megkérdezi:

- Hát ez ki?
- Ki lenne, hát a szeretőm... - válaszolja nyugodtan a férj.

Az asszony felháborodik, dúl-fúl, de nem akar jelenetet rendezni... Egyszer csak belép egy pár az étterembe. Mire kovácsné:

- Te Géza, az ott nem a főnököd, Szabó? De ki az a nő vele?
- Ki lenne, hát a szeretője.
- Hát, a mi szeretőnk azért csinosabb...


Van olyan verziója is, hogy a férj elmondja, mi mindent veszíthet a neje egy válóper esetén. De mit veszített már eddig? És mennyi mindent elveszteget, ha továbbra is ebben a viszonyban marad...

2011. március 29., kedd

A magyar olvasóknak

"Olyan világban élünk, amely egyre kisebb és kisebb lesz. Ez akár veszélyes is lehetne, de nézzük inkább másként: Így közelebb kerülhetünk egymáshoz." (Ljudmila Ulickaja)

- Hogyan mondjuk azt röviden, hogy a rózsafüzér beleesett az aludttejbe?
- Író-olvasó találkozó...

2011. március 3., csütörtök

Örök vicc

A világot Isten teremtette...
a kormányzó párt tervei alapján.

2011. február 23., szerda

Baj van a Caps Lock-al

túélésre játszó jogtudósok jól fizetett tanácsAdó kluBja

2011. február 13., vasárnap

Az inuitok dilemmája

Az inuit az eszkimó nyelvek egyik ága. Most azt a funkciót tölti be, mint Daniel Quinn Izmael nevű gorillája. A képzeletbeli beszélgetés egy kanadai misszionárius és egy inuit vadász között zajlik.


Vadász: Elmagyaráztad nekünk a valódi helyzetünket, hogy Isten színe előtt reménytelen adósok vagyunk; kegyelme nélkül semmit sem tehetünk.
Misszionárius: Így van!

Vadász: Megmutattad azt is, hogy Jézus Krisztus keresztáldozata az egyetlen menekülés számunkra.
Misszionárius: Valóban.

Vadász: Végül megtanítottál minket a Lélek világosságában élni.
Misszionárius: Igen, nagyon örülök, hogy hitre jutott a törzsetek.

Vadász: Mint felnőtt keresztények, most már azt is tudjuk a Bibliából, hogy a Mennyei Atya irgalmas, és elnézi a tudatlanság korszakát. Nem rója fel nekünk bűnül, amit sötétségben járva követtünk el...
Misszionárius: Ő méltányos és emberszerető!!!

Vadász: Akkor csak egy kérdésem maradt hátra. Mi a f*szért jöttél ide, hogy felvilágosíts minket a helyzetünkről?
Misszionárius: ???