Ma reggel - a busz ablakából - láttam egy hajléktalan férfit, aki egy kis beugróban a táskáit rendezte. A lépcsőn ülve valamit eszegetett, és unottan keresgélt egyik szatyor mélyén. Magamat láttam benne, semmiresejó kacatjaimmal, amiktől csak nem sikerül szabaddá válnom. A bizonytalanságomat, hogy nem tudom merre visz ez az EGÉSZ. Hogy enni kell, élni kell (amellett, hogy ezeket is magam választom egy szűk listáról). Jó lenne mindent elvaterázni, és nyakamba venni a világot. Menni a pereméig, aztán csak nézni a naplementéket. A hátamra venni mindent, ami fontos; csak annyit megtartani, amit elbírok a vállaimon.
Megosztás
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Utazás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Utazás. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 18., szerda
2012. április 6., péntek
Cancún - a homok kagylobol szuletik
Vegere ertunk a piramis-nezonek. Nagyon meleg es paras idoben izzadtuk vegig az utolso napokat. Jol esik a tengerparti szel, a huvos hullamok erintese. A feher homok nem egeti a talpat, mert kagylotormelek alkotja. A szemet viszont vedeni kell a latvanyatol. Ahogyan sejtheto volt, repul az ido. Kicsit caminos hangulata van a visszaszamlalasnak is. Vicces, hogy mar javaban szundikaltok, amikor itt meg koktelokat szurcsolunk. Az egesz szalloda nagyon nyugodt, kedvesek es figyelmesek mindenutt. Holnap nem kell idoben ebredni, micsoda kivaltsag ez! Aki husvetot unnepel, annak csondet es beket kivanok az idei atkelesehez a tengeren. Remelem Tamas erzi, hogy mar itt vagyok a szomszedban...
Hetfore otthon vagyunk, Europa! :)
Megosztás
Hetfore otthon vagyunk, Europa! :)
Megosztás
2012. április 2., hétfő
Indianorszag, ahol bogarbol szovik a szemeket
Hogy milyen orszag Mexico? ... Vannak pramisok, sokan. Aztan avokado, meg tortilla, es persze a csokolade. Van sok szott, faragott, ontott, csiszolt es festett miegymas. Szinek, illatok, molyok, banatok, mint a bolygo egyeb tajain. De gondoltatok volna valaha, hogy itt az ejszakanal is melyfeketebbek a szemek? Ez itt a legeslegeslegcsodabb dolog, ugyhiddel. Fel kilo kakaobabbol is lehet csokit fozni? Remelem. Nem merek fotot feltolteni, mert akkor ugrana a ma estem. Camino a javabol, egyfolytaban itt kavarogtok velem, bennem, mellettem.
Most kis gegembol ennyi telik. Csokozon reggelig!
Megosztás
Most kis gegembol ennyi telik. Csokozon reggelig!
Megosztás
2012. március 24., szombat
2012. január 21., szombat
2011. július 12., kedd
Amikor vége
Az a 60-70 km az elszámolásnál 87 lett. Letkésig északnak fordultunk (pár lépésre csak Ipolytölgyestől), aztán át a szlovák oldalra. A külföldi emelkedőknél a lábaim - pontosan: a combjaim - megadták magukat; víz, szőlőcukor sem segített már rajtuk. Toltam Balambért, mert járni azért még tudtam. A lejetős szakaszokon gurultam, majd kisebb kerekezés után ismét gyalogszerrel. Az albergue hideg vize visszaadta az életem, a vacsora idejére már a bukás során szerzett horzsolások is megnyugodtak.
A bicikliút gyönyörű szakaszon vezetett, a Dunakanyar vonalát követte, néha árnyékos erdőn át. A visegrádi vár még közelibbnek tűnik kerékpárról, mint sétahajón libegve, vagy vonaton kattogva. Milyen sokat láttam Tölgyesre menet és vissza. Vasárnap reggel elsőként ébredtem, a zuhanyzás nem tudja ellensúlyozni a Nap erejét - korán nyomott a levegő, sétálok a ház előtt. A teraszunkkal szemben kis veréb tollászkodik a villanydróton, neki is rövidesen indul a műszak. Tökéletes mű, izeg-mozog minden porcikája. A szarkalábak fölött pávaszem mintás lepkék gyűjtögetik a nedűt, odatéved vendégként egy dongó közéjük. Lassú, hétvégi mocorgás, egy-egy autó elsuhan a Kozmonautov utca elején. Útvonal tervezés: átgurulok Esztergomba, komasszonyékhoz, aztán vonatra (vagy buszra) váltok. Eddig volt az út. Vége van.
Mint ahogy Jocikám szenvedéseinek, a Kör szűréseinek, a péntek esti vidámságnak is. Megint haláloznék? Egyik ismerősöm kitálalt az Anyukájának, hogy meleg. Sok mindent kapott válaszul, főleg nempátiát. Most azon dolgozik, hogy legalább egy könyvet ad a kezébe, hátha elindul a feldolgozás (a találkozás) irányába. Lehet, hogy felszabadul pár szombat délutánom, így elkezdődhet valami más... pl. bejárhatok rendszeresen a Lászlóba. Mikor az őserdőben kidől egy famatuzsálem, hamarosan gigászi küzdelem indul, és ennek árán mások töltik be a helyét. A világ nem kedveli az üres állapotot, az élet befalja az elmúlást, mint a meditáció az időt és az egyesülés a teret.
Ébredés után alig találtam tollat-papírt, félkarú órásként kutattam az írás után. Mire megérett ez a gondolat, előteremtek a szükséges eszközök hozzá. Vizem is van.
Mindennek vége? Nem. Minden kezdődik... (Hogy velem vagy nélkülem, ez a dilemma nem érinti a folytatást. Én is kezdődök valahol máshol, másként.)
Megosztás
A bicikliút gyönyörű szakaszon vezetett, a Dunakanyar vonalát követte, néha árnyékos erdőn át. A visegrádi vár még közelibbnek tűnik kerékpárról, mint sétahajón libegve, vagy vonaton kattogva. Milyen sokat láttam Tölgyesre menet és vissza. Vasárnap reggel elsőként ébredtem, a zuhanyzás nem tudja ellensúlyozni a Nap erejét - korán nyomott a levegő, sétálok a ház előtt. A teraszunkkal szemben kis veréb tollászkodik a villanydróton, neki is rövidesen indul a műszak. Tökéletes mű, izeg-mozog minden porcikája. A szarkalábak fölött pávaszem mintás lepkék gyűjtögetik a nedűt, odatéved vendégként egy dongó közéjük. Lassú, hétvégi mocorgás, egy-egy autó elsuhan a Kozmonautov utca elején. Útvonal tervezés: átgurulok Esztergomba, komasszonyékhoz, aztán vonatra (vagy buszra) váltok. Eddig volt az út. Vége van.
Mint ahogy Jocikám szenvedéseinek, a Kör szűréseinek, a péntek esti vidámságnak is. Megint haláloznék? Egyik ismerősöm kitálalt az Anyukájának, hogy meleg. Sok mindent kapott válaszul, főleg nempátiát. Most azon dolgozik, hogy legalább egy könyvet ad a kezébe, hátha elindul a feldolgozás (a találkozás) irányába. Lehet, hogy felszabadul pár szombat délutánom, így elkezdődhet valami más... pl. bejárhatok rendszeresen a Lászlóba. Mikor az őserdőben kidől egy famatuzsálem, hamarosan gigászi küzdelem indul, és ennek árán mások töltik be a helyét. A világ nem kedveli az üres állapotot, az élet befalja az elmúlást, mint a meditáció az időt és az egyesülés a teret.
Ébredés után alig találtam tollat-papírt, félkarú órásként kutattam az írás után. Mire megérett ez a gondolat, előteremtek a szükséges eszközök hozzá. Vizem is van.
Mindennek vége? Nem. Minden kezdődik... (Hogy velem vagy nélkülem, ez a dilemma nem érinti a folytatást. Én is kezdődök valahol máshol, másként.)
Megosztás
2010. október 10., vasárnap
Őszi napfény
Újpest - Dömös - Prédikálószék - Vadálló kövek - Dömös - Újpest. Ez volt a Pilisben tett túránk útvonala röviden.
A patak partján haladtunk sokáig:
Aztán fölötte:
Nagymaros - Visegrád:
Még egy pillantás:
Végül lefelé, ezeken a lejtőkön:
A patak partján haladtunk sokáig:
Aztán fölötte:
Nagymaros - Visegrád:
Még egy pillantás:
Végül lefelé, ezeken a lejtőkön:
2010. október 7., csütörtök
Csúcs, reggel
Tegnap és ma később ébredtem a szokásosnál. Lassú készülődés közben a gondolataim megtalálják a saját medrüket; többnyire ugyanazokat a vájatokat mélyítik rendre, amíg rálelnek a maguk nyugvópontjára.
A végállomáson már sűrűn állnak, többen inkább kivárják a következő metrót. Így teszek magam is, ha nem marad ülőhely számomra a tömött szerelvényen. Ha nincs helyem, várok... - ismételgetem csak úgy, mintegy nyugtató mantrát. Ha nincs helyem... Néhány napja jutott eszembe, hogy a szeretet azt jelenti: helyet készíteni magamban valaki számára. Konkrét, teremtő aktus. A semmiből hozza létre azt a kivételes, sohanemvolt szépséget, ami egyvalakinek a tágasságára van szabva. Másnak talán szűkös lehet, vagy elvész benne tanácstalanul. De aki ihlette ezt az alkotást, annak ideális fészek. (Tartja, nem esik ki belőle. Úgy védi, hogy közben az ég nyitva marad...)
Ha nincs helyem, nem szállok fel. Amíg nincs helyem, nem bölcs kopogtatni sem az ajtókon. Állok a végállomáson, pedig úgy szeretnék végre utazni. Csak nézni ki az ablakon, bámulni az elsuhanó tájat; haladni valaki mellett. A metró hálás jószág, pár perc múlva hellyel bőven rakottan kínálja magát újra. Képes vagyok ajtót nyitni ma reggel? És ez a hely vajon kinek vonzó? Fülöp atya híres mondata, hogy "a nyitott ajtó rabul ejti az embert" jó pár éve itt pislákol, zakatol, duruzsol bennem.
Lennék hely és lennék vendég is ebben a reggeli, álmos forgatagban...
[Most Médea és gyermekei érkeztek hozzám vendégségbe. Kicsit foglalkozom velük útközben. Veszélyes népség: már kétszer majdnem odaragadtam az üléshez!]
A végállomáson már sűrűn állnak, többen inkább kivárják a következő metrót. Így teszek magam is, ha nem marad ülőhely számomra a tömött szerelvényen. Ha nincs helyem, várok... - ismételgetem csak úgy, mintegy nyugtató mantrát. Ha nincs helyem... Néhány napja jutott eszembe, hogy a szeretet azt jelenti: helyet készíteni magamban valaki számára. Konkrét, teremtő aktus. A semmiből hozza létre azt a kivételes, sohanemvolt szépséget, ami egyvalakinek a tágasságára van szabva. Másnak talán szűkös lehet, vagy elvész benne tanácstalanul. De aki ihlette ezt az alkotást, annak ideális fészek. (Tartja, nem esik ki belőle. Úgy védi, hogy közben az ég nyitva marad...)
Ha nincs helyem, nem szállok fel. Amíg nincs helyem, nem bölcs kopogtatni sem az ajtókon. Állok a végállomáson, pedig úgy szeretnék végre utazni. Csak nézni ki az ablakon, bámulni az elsuhanó tájat; haladni valaki mellett. A metró hálás jószág, pár perc múlva hellyel bőven rakottan kínálja magát újra. Képes vagyok ajtót nyitni ma reggel? És ez a hely vajon kinek vonzó? Fülöp atya híres mondata, hogy "a nyitott ajtó rabul ejti az embert" jó pár éve itt pislákol, zakatol, duruzsol bennem.
Lennék hely és lennék vendég is ebben a reggeli, álmos forgatagban...
[Most Médea és gyermekei érkeztek hozzám vendégségbe. Kicsit foglalkozom velük útközben. Veszélyes népség: már kétszer majdnem odaragadtam az üléshez!]
2010. július 21., szerda
Fülöncsípett sakál és a Nagy Koszorúigazító
A depresszió villámai csapkodnak a környezetemben. Depi-öngyi-uncsi hangulatban leledzenek az ismerőseim. Pedig nyár van, nyár - röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár. ;) Engem is el-el kap valami nosztalgikus búskomorság és nagyon nehéz kinézni belőle. Ezért találták fel a biciklit. Napi két óra kerekezés kifújja belőlelm az önsajnálat és lehangoltság minden füstjét. Olyan jókat kacarászok, dalszövegeket írok (persze fonák stílusban) és elő is adom magamnak. Abban csak reménykedni tudok, hogy a buszmegállóban nem hallják az egész sort...
Az Olof Palme sétány közepén villant be egy gondolat: az a megfogalmazásom, hogy "rossz érzés", a sakálszótáramból jön. Annyi értelme van a zsiráfvilágban, mint annak, hogy oktalan láz, csúnya lakmuszpapír. Az érzéseink vannak, nem szorulnak indoklásra és értelmezésre, minősítésre végképp nem. Lehetek az aki, átélhetem a valóságot olyan irreális nagyításban vagy kicsinyítésben, ahogy tetszik. Ezek nem versenyezhetnek az igazságtartalmukkal. A mindenkinek igaza van rabbis viccek hallatlan élettapasztalattól terhesek. A sakálfül két irányban is elhelyezkedhet: (1) kifelé fordítva a másik felelősségét hallja, aki bánt, nem vesz figyelembe, gonosz velem; (2) befelé hallgatózva viszont hülye-hisztis-picsának, reménytelen, magányos, elvesztett szerencsétlennek titulálja magát. A Stadionokhoz érve már kezemben volt a kis sakál. Hagytam kapálózni kicsit, aztán letettem.
A másik reggeli élményem az Ismeretlen katona sírjánál várt rám. Három koszorú díszeleg rajta, más-más nemzetek zászlóival a hasukon. A lengyel tegnap reggelre leesett, talán lefújta a szél. Még délután is ott feküdt az emlékmű mellett. Ma reggelre visszakerült a becses helyére. De ki rakta vissza? Trapitis stílusban generáltam egy új foglalkozást, a Nagy Koszorúigazító-t. Valakit, akinek az van a munkaköri leírásában, hogy ha a városban valmi rendetlenség adódik, például egy szalag rosszul áll, egy kicslány cipőfűzője kibomlik, vagy a galambok nem találják a kiflicsücsköt, akkor ott terem és helyrehozza a csorbákat. Megpályáznám ezt a melót, az tutti.
Az Olof Palme sétány közepén villant be egy gondolat: az a megfogalmazásom, hogy "rossz érzés", a sakálszótáramból jön. Annyi értelme van a zsiráfvilágban, mint annak, hogy oktalan láz, csúnya lakmuszpapír. Az érzéseink vannak, nem szorulnak indoklásra és értelmezésre, minősítésre végképp nem. Lehetek az aki, átélhetem a valóságot olyan irreális nagyításban vagy kicsinyítésben, ahogy tetszik. Ezek nem versenyezhetnek az igazságtartalmukkal. A mindenkinek igaza van rabbis viccek hallatlan élettapasztalattól terhesek. A sakálfül két irányban is elhelyezkedhet: (1) kifelé fordítva a másik felelősségét hallja, aki bánt, nem vesz figyelembe, gonosz velem; (2) befelé hallgatózva viszont hülye-hisztis-picsának, reménytelen, magányos, elvesztett szerencsétlennek titulálja magát. A Stadionokhoz érve már kezemben volt a kis sakál. Hagytam kapálózni kicsit, aztán letettem.
A másik reggeli élményem az Ismeretlen katona sírjánál várt rám. Három koszorú díszeleg rajta, más-más nemzetek zászlóival a hasukon. A lengyel tegnap reggelre leesett, talán lefújta a szél. Még délután is ott feküdt az emlékmű mellett. Ma reggelre visszakerült a becses helyére. De ki rakta vissza? Trapitis stílusban generáltam egy új foglalkozást, a Nagy Koszorúigazító-t. Valakit, akinek az van a munkaköri leírásában, hogy ha a városban valmi rendetlenség adódik, például egy szalag rosszul áll, egy kicslány cipőfűzője kibomlik, vagy a galambok nem találják a kiflicsücsköt, akkor ott terem és helyrehozza a csorbákat. Megpályáznám ezt a melót, az tutti.
2010. július 9., péntek
Drótszamáron munkába
Sejthettem volna, mikor egy hete megvettem életem első biciklis sisakját. Ma reggel megtörtént. 55 perc alatt tekertem be a munkahelyemig. Akik tudják, hol van az út két végpontja, most nagy gratulációkat mondanak...
Jó volt látni az ébredező Hősök terét, amikor még a körúton sincs vészes forgalom. Kétkeréken vicces az is, hogy az 1-es villamosnál ácsorgunk, mikor pár másodperc alatt ide lehet gurulni. Azt hiszem, nem veszek augusztusi bérletet.
Jó volt látni az ébredező Hősök terét, amikor még a körúton sincs vészes forgalom. Kétkeréken vicces az is, hogy az 1-es villamosnál ácsorgunk, mikor pár másodperc alatt ide lehet gurulni. Azt hiszem, nem veszek augusztusi bérletet.
2010. június 5., szombat
Camino Portugues: 0 km
Ezen a hétvégén Balatonszemesen tréningezünk. Olyan gyorsan telt velünk az idő, hogy szinte meglepetés volt a napnyugta a tó fölött. Úgy nyelték el az északi part hegyei, mint nyaraló gyerekek a déli fagyit. A napokban Alex jegyezte meg, hogy kétszer is a halálra utaltam a beszélgetésünk közben. Pontosítok: folyamatosan a halálról fecsegünk vagy hallgatunk. Egy szerelmi vallomás, tudományos előadás egyaránt terhes az elmúlás gondolatával. Ettől olyan felemelő és könnyed is.
Anitával úgy döntöttünk, hogy mától kezdünk készülni mentálisan a közös utunkra. Párhuzamosan olvassuk Jálics Ferenc Szemlélődő lelkigyakorlatok c. könyvét. Ennek a tíz napi programja éppen megfelelel az indulásig hátra lévő tíz hetünknek.
Azt tanácsolja, hogy naponta egy órát sétáljunk a természetben. Vacsora után el is kezdtem. A tópartról a Kodály utca platánsorán fel és le, majd a sineken túl találomra felmásztam a Bagolyvár utcához. A gesztenyefák úgy állnak két oldalt, mint hatalmas díszőrség, évek óta. Az utakon senki, a házakból egy-két nyaraló család nesze hallatszik ki csupán. Egy békés bolygó képét festi minden.
Aki egyedül indul a sivatagba, gyakran kerülőutakat tesz meg - írja Jálics. A pusztaság az önmagunkkal való találkozás helye. A lelkigyakorlat nem más, mint egy korlátozott idejű és irányított pusztai megtapasztalás. Az ember magatartását három elem határozza meg: az észlelés, a gondolkozás és a cselekvés.
(1) Az észlelés (percepcio) által tudomásul veszünk valamit a realitásból;
(2) a gondolkozás segítségével rendszerezzük azt, amit észleltünk;
(3) a kivitelezéssel pedig belátásunkat tettekké formáljuk.
A cél, hogy maradjunk meg az észlelésnél, azaz a jelenben. Az észlelés a pihenés legtökéletesebb formája: felfrissíti és újraéleszti erőinket. Nehéz feladat a gondolkozást és a cselekvést félretenni. Fáradtságos az elkalandozásból újra és újra visszatérni a most valóságához, értékelés és tervezgetés nélkül. Elfogadni úgy, amit vannak a dolgok. Engedni, hogy hassanak rám, hogy átjárjon egészen az, ami éppen előttem áll.
Minden, ami jelen van, annak szabad jelen lennie. Semmit sem kell megváltoztatnunk. Mindent úgy hagyunk, ahogy az valójában van. Mert a szemlélés önzetlen, a megfigyelés valamit meg akar szerezni magának.
Anitával úgy döntöttünk, hogy mától kezdünk készülni mentálisan a közös utunkra. Párhuzamosan olvassuk Jálics Ferenc Szemlélődő lelkigyakorlatok c. könyvét. Ennek a tíz napi programja éppen megfelelel az indulásig hátra lévő tíz hetünknek.
Azt tanácsolja, hogy naponta egy órát sétáljunk a természetben. Vacsora után el is kezdtem. A tópartról a Kodály utca platánsorán fel és le, majd a sineken túl találomra felmásztam a Bagolyvár utcához. A gesztenyefák úgy állnak két oldalt, mint hatalmas díszőrség, évek óta. Az utakon senki, a házakból egy-két nyaraló család nesze hallatszik ki csupán. Egy békés bolygó képét festi minden.
Aki egyedül indul a sivatagba, gyakran kerülőutakat tesz meg - írja Jálics. A pusztaság az önmagunkkal való találkozás helye. A lelkigyakorlat nem más, mint egy korlátozott idejű és irányított pusztai megtapasztalás. Az ember magatartását három elem határozza meg: az észlelés, a gondolkozás és a cselekvés.
(1) Az észlelés (percepcio) által tudomásul veszünk valamit a realitásból;
(2) a gondolkozás segítségével rendszerezzük azt, amit észleltünk;
(3) a kivitelezéssel pedig belátásunkat tettekké formáljuk.
A cél, hogy maradjunk meg az észlelésnél, azaz a jelenben. Az észlelés a pihenés legtökéletesebb formája: felfrissíti és újraéleszti erőinket. Nehéz feladat a gondolkozást és a cselekvést félretenni. Fáradtságos az elkalandozásból újra és újra visszatérni a most valóságához, értékelés és tervezgetés nélkül. Elfogadni úgy, amit vannak a dolgok. Engedni, hogy hassanak rám, hogy átjárjon egészen az, ami éppen előttem áll.
Minden, ami jelen van, annak szabad jelen lennie. Semmit sem kell megváltoztatnunk. Mindent úgy hagyunk, ahogy az valójában van. Mert a szemlélés önzetlen, a megfigyelés valamit meg akar szerezni magának.
2010. január 28., csütörtök
Startpisztoly
1. nap: 2010.08.20. péntek Budapest - Lisboa2. nap: 2010.08.21. szombat Lisboa - Alhandra (33,0 km)
3. nap: 2010.08.22. vasárnap Alhandra - Azambuja (24,0 km)
4. nap: 2010.08.23. hétfő Azambuja - Santarém (32,0 km)
5. nap: 2010.08.24. kedd Santarém - Golegã (30,5 km)
6. nap: 2010.08.25. szerda Golegã - Tomar (22,0 km)
7. nap: 2010.08.26. csütörtök Tomar - Avaiazere (32,0 km)
8. nap: 2010.08.27. péntek Avaiazere - Rabaçal (33,0 km)
9. nap: 2010.08.28. szombat Rabaçal - Coimbra (32,0 km)
10. nap: 2010.08.29. vasárnap Coimbra - Mealhada (26,0 km)
11. nap: 2010.08.30. hétfő Mealhada - Águeda (31,0 km)
12. nap: 2010.08.31. kedd Águeda - Albergaria A Velha (19,5 km)
13. nap: 2010.09.01. szerda Albergaria A Velha - Oliveira de Azeméis (23,0 km)
14. nap: 2010.09.02. csütörtök Oliveira de Azeméis - Grijó (33,5 km)
15. nap: 2010.09.03. péntek Grijó - Porto (23,5 km)
16. nap: 2010.09.04. szombat Porto - Vilarinho (36,9 km)
17. nap: 2010.09.05. vasárnap Vilarinho - Barcelos (16,4 km)
18. nap: 2010.09.06. hétfő Barcelos - Ponte de Lima (33,6 km)
19. nap: 2010.09.07. kedd Ponte de Lima - Rubiães (22,1 km)
20. nap: 2010.09.08. szerda Rubiães - Valença do Minho (17,8 km)
21. nap: 2010.09.09. csütörtök Valença do Minho - Redondela (31,5 km)
22. nap: 2010.09.10. péntek Redondela - Pontevedra (15,5 km)
23. nap: 2010.09.11. szombat Pontevedra - Caldas de Reis (21,5 km)
24. nap: 2010.09.12. vasárnap Caldas de Reis - Padrón (19,5 km)
25. nap: 2010.09.13. hétfő Padrón - Santiago (24,3 km)
26. nap: 2010.09.14. kedd Santiago - Budapest
Összesen: 634 km
2010. január 3., vasárnap
Show a fotelből
Az újév első napjaiban régnemlátott ismerőseimhez látogattam. Ciklonéknál már megelőzött az utca elejéről Tojásos Margit néni, aki az érkezésem után is még kb. két órán át ücsörgött együtt velünk. Saját kifejezésével élve ez "emberfeletti"-re sikeredett, amolyan erőlködés nélküli stand-up comedy, ami több alkalommal komolyra fordult. Bajnai reality showba. Megtudtunk sok-sok apró részletet a falu életéről, hogy a háborúban kinek az árulása miatt végeztek ki egy tucat fiatalt...
Később azt találgattunk, hogy vajon nekünk milyen történeteink lesznek öregkorunkra. Mi mesélhető a saját hétköznapjainkból és az ünnepeinkből?
Margit néni vidám történeteibe beleszőtte, hogy éjszakánként, álmatlanul forgolódva elő-előjönnek nyugtalanító képek. Ez is emberfeletti, alig mesélhető, osztható meg másokkal. Mint az, ha valaki két fiát is eltemette már...
Később azt találgattunk, hogy vajon nekünk milyen történeteink lesznek öregkorunkra. Mi mesélhető a saját hétköznapjainkból és az ünnepeinkből?
Margit néni vidám történeteibe beleszőtte, hogy éjszakánként, álmatlanul forgolódva elő-előjönnek nyugtalanító képek. Ez is emberfeletti, alig mesélhető, osztható meg másokkal. Mint az, ha valaki két fiát is eltemette már...
2009. október 31., szombat
Tréningosz
Ezen a hétvégén egy céges képzésen veszek részt a csoportvezető kollégáimmal. Íme a helyszín (Rosinante fogadó, Szentendre):
Tegnap este két csoportban görög drámát kellett írnunk és előadnunk az életünkről. Én voltam a kórus.
A belső hallatlanul otthonos és ízléses, az alkalmazottak udvariasak. Nem olyan modorosan, hanem valahogy belülről fakad ez a kedvesség. Mintha erre születtek volna.
Európában vagyunk, kérem:
És a szobám:
Csak egy hibádzik: egyedül aludtam a franciaágyon. Ha legalább Farkas itt dorombolna mellettem...)
Tegnap este két csoportban görög drámát kellett írnunk és előadnunk az életünkről. Én voltam a kórus.
A belső hallatlanul otthonos és ízléses, az alkalmazottak udvariasak. Nem olyan modorosan, hanem valahogy belülről fakad ez a kedvesség. Mintha erre születtek volna.
Európában vagyunk, kérem:
És a szobám:
Csak egy hibádzik: egyedül aludtam a franciaágyon. Ha legalább Farkas itt dorombolna mellettem...)
2009. július 5., vasárnap
Templomtúra
Márianosztra (kálvária) > Alsó-hegy > Kóspallag, elágazás > Békás-rét > Malom-völgy > Zebegény, templom (Kós K. tervezte) > Zebegény, szabad strand.
Táv: 15,5 km, szint: 330 m.
A délutáni félhomályban és orgonajáték mellett is "csak" mémgyárnak tűnt ez a szép épület:
2009. június 28., vasárnap
Pilises fejek
A pilis szó fejtetőt jelentett; a szerzetesek kopaszra nyírt fejbúbja (tonzúrája) alapján használták a pilises-pap kifejezést is. Amíg az elszabotált (II. Vatikáni néven jegyzett) zsinat el nem törölte kis időre. Ahogy haladunk előre, simán visszajöhet a gyakorlatba. Én mindenesetre már borotválom a fejemet...
A Szemcsey-kódex néven ismert kéziratgyűjteményben a "Papvilág Magyarországon" c. vers is megtalálható. Ebben a XVII. századi műben a szerzője így panaszkodik:
A hegy mai képe annyira nem pilises:
Amitől sokan tartottak: az eső alig lógatta le egy-két percre a talpát, de rögtön vissza is húzta, mintha láthatatlan esernyővégek rendre megcsiklandozták volna.
Tegnap, ebéd közben kb. ilyennek láttuk a völgybe simuló Pilisszentlélek házait:
A Szemcsey-kódex néven ismert kéziratgyűjteményben a "Papvilág Magyarországon" c. vers is megtalálható. Ebben a XVII. századi műben a szerzője így panaszkodik:
Pilises fejeknek hódult magyar nemzet,
Mire hogy magadat eszedbe nem veszed,
Hol van régi okos, hadviselõ eszed,
Hogy papok igáját nyakadba ereszted?
A hegy mai képe annyira nem pilises:
Amitől sokan tartottak: az eső alig lógatta le egy-két percre a talpát, de rögtön vissza is húzta, mintha láthatatlan esernyővégek rendre megcsiklandozták volna.
Tegnap, ebéd közben kb. ilyennek láttuk a völgybe simuló Pilisszentlélek házait:
2009. június 7., vasárnap
Túra esőben
Szob > Sukola-kereszt > Zuvár (középkori rom) > Nagy-Galla (körpanoráma) > Fekete-mocsár > Koldus-kút > Márianosztra.
Táv: 18 km, szintkülönbség: 660 m.
Mai vicc: mielőtt bevonultam a katonasághoz, a feleségem volt a jobb kezem. Ez a viszony most megfordult.
A Nagy-Galla:
És a nagy Galla:
2009. május 28., csütörtök
Részekben lobban
Minden egész eltörött, minden egész darabokban, minden láng csak részekben lobban... (Ady)
Mozaikdarabos bejegyzés, néhány szösszenet az előző napokról.
Az edzőteremben hallottam Vér Tomitól: egyik tanítványa annyira tiszteli az ütemet, hogy sohasem lép rá.
Szaunázás közben arra gondoltam, hogy spanyolul még nem tanultunk énekeket. Az eddigi nyelvórákon ez rendre előkerült. Kati néni megtanította az osztálynak oroszul a Várj reámot és a Moszkvaparti estéket is. Klárika, a Tábita Diakónusképző óraadója az első német órán azzal indított, hogy Ich geh mit mainer Laterne... Besnyőn, Fidél atyával a Santa Lucia-t kántáltuk fél olasz órán. Sőt Grosszer Tomi is hozott az ivritre egy-két héber nyelvű éneket. Tőle tudom Sir l'salom, vagy a Jerusalaim sel zahav, de még a hanukai gyertyagyújtás dallamát is.
Több, mint vicces, hogy a Loretoi litánia dallama szintén a szaunában kúszott elő az emlékeim közül. Még szerencse, hogy egyedül ücsörögtem ott, bár az öltözőben így is hallhatták.
A Mozaik Közösség vezetője azt kérdezte a minap tőlem telefonon, hogy "ha majd túl leszek ezen a válságon", akkor elképzelhető-e, hogy rendszeresen járok. Nehéz értelmeznem ezt a kérdést. Annyit tudtam válaszolni, hogy olyan szorongatott helyzetben találom most magam, mint amikor egy új világról szeretnék mesélni, csak a régi fogalomkészletének a segítségével. Ez tűnhet a túloldalon akár gyötrő kiúttalanságnak is, csak objektíve mégsem az.
Kedden volt egy zárt csoportos megbeszélésünk, ahol egyik társunk nagyon mély és nehéz emlékeket osztott meg a múltjából. A teher mellett jó volt megtapasztalni a bizalmat és a többiek iránti figyelem csöndjét is.
Hétvégén Nagyalföldön jártam, pipacsmezőt láttam. Többet is. Meg fácánt, meg vadnyulat. Igazán vadak voltak, és jó nagyok.
2009. április 27., hétfő
Hol a Duna? Mögötted?
Régi kedves viccem: Hogyan fociznak a kecskeméti legények?
- Hol a labda?
- Mögötted!
- Dehogyis öttem mög!
Tegnap a Börzsönyben kirándultunk a hamiskártyásokkal. Vonattal Nagymarosig, aztán Zebegényt gyalog közelítettük meg, nem egészen légvonalban haladva, mint a választott nép a pusztában.
A Hegyes tetői kilátóban elmodhattuk:
Mögöttem Duna;
előttem Visegrád.
- Hol a labda?
- Mögötted!
- Dehogyis öttem mög!
Tegnap a Börzsönyben kirándultunk a hamiskártyásokkal. Vonattal Nagymarosig, aztán Zebegényt gyalog közelítettük meg, nem egészen légvonalban haladva, mint a választott nép a pusztában.
A Hegyes tetői kilátóban elmodhattuk:
Mögöttem Duna;
előttem Visegrád.
2009. április 22., szerda
Újratervezés
Vicces volt, úgy hidd el, amikor Ada Bojana felé többször megkergült a GPS Bosznia-Hercegovina háború rajzolta úthálózatán. Szinte vártuk a kellemes figyelmeztetést: "Újratervezés!"
Vajon lehet-e karriert, házasságot, életet gyökeresen újraépíteni.
A pap egyesek számára magányos agglegény, a vallás rideg tisztviselője. Mások szerint önmagát önzetlenül, a közösség szolgálatára szentelő személy, aki jobban tud szeretni. Annyi jól-rosszul összeállított képem volt eddig is a saját papságomról. Legnagyobb segítséget Nemeshegyi Péter SJ adta, azzal a mondatával, hogy "...nem különleges teremtmény, csak Isten közvetlenségével jár az emberek között..."
Talán ez működik, ahol legalább még egy valaki található. Vagy ahol utak léteznek, amelyek köztudottan az emberekhez vezetnek. Vagy ahol a Teremtő felismerhető, hiszen az egész valóság érkezik be Hozzá. Vagy nem is kell külső támpont, elég ha a legbelső szobában ünnep van?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)