Papipar

A mai poszthoz nincs köze az ipafai fapipának. Szombat-vasárnap az Élő Könyvtár keretében ronggyá olvastak a látogatók. Ahogy visszaérkeztem az előző kölcsönzővel, már ott várt a következő. Az utolsó este, zárás után is jött egy magyar-kínai fiú, így már a fejünk fölött bontották a sátrat, mikor elköszöntünk egymástól. Igyekeztem mindenkinek mást mondani, hogy a szótárak (tolmácsok) se unatkozzanak. :)

Ami furán hatott, hogy milyen igényük van a beszélgetésre, a megértésre. Ha kicsit fiatalabb lennék, még alapíthatnék egyházat is. :) Úgy tűnik, táltosnak születtem. Jövőre folytatjuk.

Megosztás

Boldog az az ember...

Kedves Barátaink!

Szeretettel meghívjuk Önöket a Zarándokolni jó című konferenciára, melyet a Párbeszéd Háza és a Pesti Jézus Szíve jezsuita templom közösen szervez. A program megnyitójaként László Dániel Mária út című kiállítását tekinthetik meg, február 17-én, 19 órakor a Párbeszéd Házában.

A tárlatot Székely Miklós művészettörténész fogja megnyitni. Az azt követő két napban, február 18 és 19 között kerül megrendezésre a konferencia, melynek mottójaként a 84. zsoltár következő sorai szolgának:

Boldog az az ember, akit te segítesz,
Akinek a szíve zarándokútra készül.
Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt,
És a korai eső is áldásodba öltözteti.
Erősségről erősségre mennek, mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon.

Helyszín és időpont:
Párbeszéd Háza (1085 Bp., Horánszky utca 20.)
Február 18-19 (péntek 16:30 - szombat 18:00)

A konferencia idején teát, kávét kínáló zarándokfogadó működik, valamint interaktív zarándoklaton való részvételi lehetőség lesz mindkét napon.

A belépés díjtalan.

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Üdvözlettel:
a Szervezők

Február 18., péntek:
16:30 Köszöntő ─ Kocsis Fülöp püspök
16:45 A zarándoklás biblikus gyökerei ─ Nemeshegyi Péter SJ
17:15 A zarándoklás története és néprajza ─ Csukovits Enikő történész, Barna Gábor néprajzkutató
18:15 Kávészünet
18:30 Jelek az úton ─ Vértesaljai László SJ
18:45 Szent Ignác, lovag, zarándok és rendalapító ─ Lukács János SJ
19:00 Kerekasztal az előadókkal

Február 19., szombat:
9:30 A keleti zarándok ─ Orosz Atanáz gk. szerzetes
10:00 A zarándoklás lélektana ─ Rozsnyai Margit pszichológus
10:30 Ágoston zarándokpasztoráció ­─ Mezősi Erika OSA
11:00 Kávészünet
11:30 Kerekasztal (az előadókkal)

12:30 Ebédszünet (szendvics, kávé)

13:30 Kerekasztal öt zarándokhely képviselőjével: Máriazell, Máriapócs, Mátraverebély-Szentkút, Csíksomlyó
14:30 Előadó az El Caminóról ─ Papp János színművész
15:30 Kávészünet
15:45 Zarándokok (4-5 tanúságtevő) és Papp János beszélgetése
16:45 Zárszó

Cipők

Szalaghírek

A naptáramban szaporodnak a programok. Januárban három hétvégém foglalt. Addig akad egy-egy színház, kirándulás, miegymás.

Lassan ki kell dolgoznom egy pogány szertartáskönyvet. Mondjuk a temetésre már most is szükségem van rá.

A pszichodráma csoportot kezdjük elengedni. Még három alkalom... Hogy ne maradjak munka nélkül, az IPE képzési rendszerében keresem a helyemet.

JZS KRSZTS

Tegnap este Szabival megnéztük a Madáchban a Szupersztárt. A szereposztással többé-kevésbé elégedett voltam.

Júdás: Serbán Attila
Jézus: Tóth Attila
Pilátus: Sasvári Sándor
Mária Magdolna: Polyák Lilla
Heródes: Szerednyey Béla
...

Érdekes egy régi barátomat a színpadon látni, korábbi beszélgetéseinket megzenésítve hallani. Szólnék, hogy nem egészen..., meg ezt már másként..., különben pedig tévedés volt... De magával ragad a zene, Mária Magdolna szívszaggató búcsúja, az áruló csók süket csöndje. A magyar szöveg jól érthető, követhető és aktuális.

Ezt még egyszer látni kell! Ki jönne velem?

4 óra munka, 4 óra pihenés, 4 óra ...

A mai napomat így tudom legrövidebben összefoglalni:

Reggel 8-tól délig a a társasházunk padlásteréből az ott felejtett régi palát hordtuk le, a víz dézsákban folyt a testemen. Azt hiszem nem akarom esőben végigjárni a portugál utat...

Délután 3-tól este hétig Pozitív Körben jártam. Olyan jól érzem ott magam, és olyan jó lenne, ha nem lenne rá szükség...

Éjjel 11-től holnap hajnali háromig az Action Bárban szociális mediátorkodom (gyakorlatilag óvszerosztás). Vajon a sok test között látok-e valami többet?

42 éve negatív

Aki a Pozitív Kört az AA mintájára akarja elképzelni, nem jár messze az igazságtól. Tegnap délután voltam először. Kíméletlenül őszinte légkörben rábízhatod magad a többiekre. Ott a helyem, könnyű volt ott lennem.

Azt viszont sohasem fogom megszokni (legalábbis nem szeretnék eljutni a közömbösségnek erre a szintjére), amikor valaki úgy mutatkozik be, hogy "19 éves vagyok, 1 éve HIV fertőzött".

Több volt a humor, mint az önsajnálat. Bátorítást kaphatsz arra, hogy vállald be a depressziódat a minden OK cukormáz helyett. A-tól hallottam, hogy amikor védekezel, akkor egy magas falat húzol magad köré, és először örülsz, hogy nincs ablak, amin mások belátnának hozzád. Egy baj van ezzel: később ezt a falat vakolgatod, fested be újabb rétegekkel, és te sem tudsz kilépni, mások sem tudnak átmászni hozzád, akkor sem, ha már akarnád.

Olyan lehúzós az végszónak, hogy 42 éve vagyok negatív. A vércsoportom pl. 0 Rh+...

Hol a határ?

F. Várkonyi Zsuzsa kedvenc szerzőm, számomra világos és pontos a fogalmazásmódja. A Már százszor megmondtam... sorai között találtam egy érdekességet a rossz és bűn témájában.

Két gyerekjátszmának az a közös vonása, hogy a megengedhető viselkedés határait próbálja kitapogatni. Az "ÚGYSEM MERSZ MEGÜTNI!" szülője abból indul ki, hogy sosem árt korlátozni a gyereket, úgyis valami rosszaságot forgat a fejében. A "BÜNTESS MEG!" szülője viszont mindenáron hinni akar gyereke jó szándékában. A megbotránkoztató viselkedés mögött is az okot és az orvoslás módját kutatja. Szomorúságának és tehetetlenségének megoldását a gyerektől várja... reakciójából végül nemcsak a durvaság hiányzik, hanem a biztonságot adó erő is. Mindenáron igyekszik a gyerek belátására és önfegyelmére építeni. A háttérben leggyakrabban az a vágya bujkál, hogy gyerekéből konfliktus nélkül nevelhessen alkalmazkodó embert...

Ennek az elvárásnak kétszeresen nehéz eleget tenni. Egyrészt az önfegyelem, az önkorlátozás olyan nagy feladat, amelyre a gyerekek csak fokozatosan válnak képessé. Mindig könnyebb külső, mint belső parancsra lemondani valamiről. Egyedül, saját erőből ellenállni minden kísértésnek: gyerekkorban nagy lelkiismereti teher.
Másrészt a szülő feltétel nélküli hite a gyerekben azt a hamis látszatot kelti, mintha a felnőtt valóban nem tudna rosszaságot vagy rossz szándékot feltételezni gyerekéről... Ha a szülő ezt nem hajlandó észrevenni - pontosabban: jelezni, hogy észrevette -, akkor a gyerekben egyre nő a bűntudat, [hogy "Becsapom aput, anyut...!"].

A lelepleződés és büntetés vágya egyre nő. (Erre a pszichés igényre épül a gyónás évezredes kultusza, mely nem véletlenül érinti a gondolatban elkövetett bűnöket is: ezek okozzák a legnagyobb bűntudatot és hajlamosítanak leginkább a tudattalan önbüntetésre. Ez alól mentesít a gyónás.) ... A gyerek egyre szélsőségesebb viselkedéssel igyekszik elérni célját: vegyétek már észre, hogy én rossz vagyok, nagyon rossz! Már nem megértésre, hanem megtisztulásra vágyik. El akarja mondani vétkeit, anélkül, hogy azokat kicsinyítenék. Látni és tapintani akarja a kívülről megszabott határokat. Enélkül nem tud tájékozódni. Segítség, amit kér.

Ha az "ÚGYSEM MERSZ MEGÜTNI!"-t játszó gyerek kérdése azt fürkészi, hogy hol van most éppen a határ, akkor a "BÜNTESS MEG!"-gyerek kérdése így fogalmazható meg: "Hát hol van már végre a határ?!"

A mai Izmael klub előtt különös aktualitása van ezeknek a soroknak. Miért tartjuk fenn a büntető-szabályozó Isten archetípusát? Az autonómia elől bujkálunk, amikor nem vállaljuk be a döntés szabadságával járó kételyt? ("Valaki mondja már meg végre, mi a jó és mi a rossz!")

Izmaelita alaptétel, hogy a bukásunk egyik oka (egyben kitapintható bizonyítéka is) az a téveszménk, miszerint elvehetjük - és el is vettük - az istenek kezéből a jó és rossz tudásának képességét. Hogy a világ leírható két színnel (fekete-fehér). Hogy van univerzális és nem mellesleg totális igazság (az élet egyetlen helyes útja), ami természetesen kötelez. Ennek megállapítása és betartatása viszont gyanús körülmények között rendre azonos személyek hatáskörébe kerül. A hatalom, a kormányzat, a vallási potentátok, az önként választott guruk kezébe. Sok-sok óriás apu-anyu dönthet helyettünk és értünk. Csak hátra kell dőlni a fotelben!

Alternatíva: keresd meg a határt, a te határodat, mielőtt valaki kijelölné azt számodra. Mert akkortól már nem lesz módod tovább keresni (kizárólag az ő akaratát KELL majd követned).

... vagy amit akartok

Itthon - úton

Kedves ismerős és ismeretlen barátom!

Nagyon sokakkal beszélgettem az elmúlt időben arról, hogy mi van, mi lehet a Camino után. Az útról, az ott szerzett élményekről és a tapasztalatok "hasznosításáról" mindenképpen érdemes beszélni. Ennek fényben karácsony előtt előadást tartok azoknak, akiket érdekel a téma, maga a Camino, illetve az utána kanyargó út.

Az előadás helye: Puskin mozi;
ideje: 2009. december 17. (csütörtök) 18:00 óra;
belépő: 500 Ft.

(Varga Lóránt)

Két gondolat Lóránttól:

Az élet legnagyobb csodája a teremtés. Mert újat hoz létre a semmiből... Amikor megfőzöl egy ételt, amikor megszülsz egy gyereket, amikor kinyögöd, hogy meleged van: az mind teremtés. Ezért önmagunk meghatározása a legnagyobb teremtés. Mert minden ebben a világban számunkra van. A kvantumfizika mostanában olyan elméletekig elmegy, hogy a világ azért van, mert te minden pillanatban újjáteremted. Nekem szimpatikus megoldás, de azért adok erre egy másik (szerényebb) magyarázatot is... Amikor a világban élsz, például most is, minden pillanatban kihasítasz egy darabot a világból. Ez vagy te. Amikor a világot nézed, akkor a világ olyannak mutatja magát, amilyen részt te kihasítottál belőle. Ha a világot félelmetesnek látod, akkor a világ félelmetes, mert számodra azt az arcát mutatja... Te képes vagy - mint ahogy ezt megtanultad - meghatározni, hogy milyen alakot vágsz ki a világból. Ennél többet nem is tehetsz. Ezt hívják teremtésnek. Mindazokat a szándékokat, gondolatokat, cselekvéseket, amivel maghatározod a világot magad körül, teremtésnek hívják. Teremetsz. Megteremted a saját világodat. A legizgalmasabb dolog minden között... rájössz, hogy a világ éppen olyan, amilyennek te alakítod, amilyennek te teremted. Amikor vacsorát főzöl az nem nagy dolog. Elhiszed, hogy ha megfőzöd, akkor kész lesz. De hidd el, hogy ez minden mással is így van. Bármi megtörténhet, ha azt elhiszed, és megteremted magad körül.

Mindig csak a jelen létezik. Nincs jövő és nincs múlt. Mindig az az egy lépés létezik, amit éppen megteszel. És amikor elérsz egy út végéhez, tudod: egy út vége egy új út kezdetét jelenti. Emlékeinkben megőrizhetjük a régit, de soha ne bánkódjuk érte. Az az út a múlté, és ha túl sokat törődünk vele, akkor nem tudunk odafigyelni arra, amelyiken éppen járunk. Pedig az az út is megérdemli a teljes figyelmünket. Amikor Jézus meghalt, csend támadt, majd égzengés, amikor Buddha meghalt földrengés volt. Egy út végét mindig jól lehet látni és érezni. Ti is érezni fogjátok, ezért aztán érezzetek mindent belőle. Érezzétek át. Legyetek neki hálásak, sírjatok vagy örvendezzetek, vagy ami bennetek van. És ha ez megtörtént, akkor felejtsétek el. Mint a kérdést. Mert akkor lesz igazán a tiétek... Ott vannak a megtett utak, amik nem tolakodnak, és nem veszik el a látványt attól az úttól, amit éppen jártok. Feledjétek hát el, és akkor nem fogjátok elfeledni. Megmarad. Talán érzések, talán hangok, vagy egy röpke gondolat formájában. Az mindegy. Ezért [a hátra lévő] szakaszt használjátok fel ennek az útnak az ünneplésére, és az eljövendő utak üdvözlésére. Ne ragaszkodjatok, mert akkor nem látjátok a jövőt. De ne aggódjatok, mivel azok vagytok, amikből lettetek, mivel magatok teremtitek a világot önmagatok körül, mivel a cselekedetek, amiket elvégeztetek, ti magatok vagytok. Ezért aztán, még ha akarnátok, akkor sem tudnátok elfeledni a múltat. Ilyenkor egyszerűen csak lenyugtatjátok azt, a helyére teszitek. Olyan ez, mint az étel. Akkor finom, amikor eszitek, és ha nem szabadultok meg a fölösleges résztől, akkor megbetegedtek. A leves, amit megesztek, eltűnik, de mégis bennetek marad, hiszen ettől éltek tovább, de mégsem mondjátok, hogy "egy leves vagyok, és amiatt élek". Így kell kezelni a múltat is. A hála jó érzés a múlttal kapcsolatban, a várakozás jó érzés a jövővel kapcsolatban, a csend pedig jó viselkedés a jelennel kapcsolatban.

"Ahhoz, hogy a hangot megismerjük, először a csendet kell létrehozni."

Nézz, ne csak láss!

Minden napod úgy kell élned, mintha az utolsó lenne, mert egyszer igazad lesz. (Ray Charles)

Ma délelőtt hárman indultunk el a Láthatatlan Kiállításra. Tízkor még nem tudták elkezdeni, így kinn várakoztunk az E-klub épülete előtt. Kellemes volt a levegő és vakvezető labradorokkal is barátkozhattunk. Közben a barátomnak egy fontos telefonhívása jött, ezért Farkassal ketten kezdtünk el ismerkedni a látható résszel. Ez a "tárlatnak" az az előszobája, ahol a hétpróbás háziasszonyok is jó konyhai ötleteket kaphatnak a tojásfőzéstől a fokhagymapucolásig. A zoknipárosítás ugyancsak látványos módon nem csak a szemükkel látók gondja. A vakírás mellett a számítógép használata és a "vakosított" játékok is látómezőbe kerülnek, hogy stílusosak maradjunk.

A következő 50 percet végigtapogattuk, mert tökéletes sötétben jártuk körbe a szobákat, a falak és egymás biztonságába kapaszkodva. A beszéd nem csupán információközlő csatorna, hanem tájékozódási eszköz is ebben a "világtalanságban". Mennyire avítt ez a szó, mert a vakoknak nagyon is van világuk. Formák, hőmérsékletek, szagok, hangok változatos ösvényén járnak. Az agyunk igyekezett az utolsó fényfoszlányokat a szemünk elé varázsolni, de azt is tudatosítottuk, hogy ez csalóka ábránd. A világon semmit sem látunk, csak a kezünkkel-fülünkkel tántorgunk a sötétségben. Amikor elfogytak a segítségek, kétségbeestem: hogyan tovább? A hangok után menni se olyan egyszerű, ha köztetek van egy autó, vagy egy lépcső, esetleg lejt az út. És akkor a jelzetlen utcai gödröktől meg is kímélték a kedves látogatót.

A fiúk nagyon humorosak. Elegáns modorban és gátlások nélkül mesélnek az életükről, válaszolnak a néha tétován finomkodó kérdésekre. Könnyedén megértetik, hogy mi látók miért nem emlékszünk a második bemutatkozó mondat után az illető nevére: velük ellentétben, akik nincsenek lekötve a ruházattal és frizurával. Úgy beszélnek, olyan biztonsággal, mintha jártak volna a mi oldalunkon, mi pedig csak most merészkedünk átlépni az ő küszöbüket. A sötét blokkban megtapasztalható egy utcai szituáció is, autóval, motorral, utcai szemetessel, a bárban pedig rendelhetünk italokat, csokikat, és fémpénzzel fizethetünk, már ha képesek vagyunk erre segítség nélkül. A konyhában például iszonyú rumlit csaptunk perceken belül.

Jó ideje ismerek vakokat, most mégis tudtak újat mondani a számomra. Mégpedig azt, hogy nézzek is a dolgokra (nem csak a mélyükre), és ne csupán lássam őket.

Körlevél

Az elmúlt években számos aktivitást szerveztünk, amiről hallhattál is (pl. fáklyás békejel, TB mentők kampány, erőszakmentesség világnapja, fesztiválok, Világ Körüli Menet a Békéért és az Erőszakmentességért stb.). Most arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne, ha ez a humanista törekvés és szellemiség egy konkrét, fizikai helyen is megnyilvánulna. Egy olyan helyen, ami a mienk és persze mindenkié.

Konkrétan az a tervünk, hogy egy humanista parkot hozzunk létre Magyarországon a "Parkok világszerte" terv keretében. Jelenleg Dél-Amerikától Indiáig összesen 12 ilyen park készült el vagy van építés alatt. A magyarországi parkkal az a szándékunk, hogy itthon is létrehozzunk egy olyan helyet, amely nyitott mindenki számára, ahol életkortól, végzettségtől, vallási és politikai nézetektől függetlenül lehet szabadon elmélkedni, találkozni másokkal, akiknek hasonlók a törekvéseik, talákozókat, elvonulásokat, programokat szervezni, vagy tanulmányokat folytatni. Egy olyan helyet, ami segít abban, hogy kapcsolatba lépjünk azzal, ami igazán jó bennünk és másokban. Ahol ellazulhatunk, elmélyülhetünk, és a hétköznapiaknál érdekesebb tapasztalataink lehetnek, amikből inspirációt meríthetünk.

Ez a hely szeretne vonatkozássá válni mindazon emberek számára, akik a megbékélésben, az együttérzésben, a jóságban hisznek, és akik szeretnék ha Magyarországon egyre erősebb lenne ez az irány, főleg ezekben a minden szempontból válságos és bizonytalan időkben.

Első kampányunk július végéig tart. Addigra egyrészt szeretnénk megtalálni az ideális helyet (1-2 hektáros föld, rajta egy 80-100 nm-es ház, Budapesttől max. 1 óra busszal-vonattal), másrészt szeretnénk összegyűjteni 10 millió forintot, ami a számításaink szerint elegendő lesz ehhez a kezdeti szakaszhoz.

Ha úgy érzed, hogy ez egy olyan kezdeményezés, ami érdekes a számodra, akkor nagyon örülnék, ha lehetőségeid szerint Te is aktívan hozzájárulnál.

Jelenleg elsősorban anyagilag lehet segíteni, a parkot lehet 5.000, 10.000 vagy 20.000 forinttal (meg persze ennél többel is:-)) támogatni.
A későbbiekben természetesen sok minden másban is lehet segíteni, hiszen rengeteg segítő kézre lesz majd szükség az esetleges felújításnál, berendezésnél, további építkezéseknél, és a park fenntartásában, gondozásában is számítunk mindenki segítségére.

A parkról ezen az oldalon olvashatsz bővebben.

Szeretnénk, ha ez a park nemcsak a humanisták parkja lenne majd, hanem nagyon sok ember érezné magáénak, és hozzájárulna ahhoz, hogy Magyarországon egy új szellemi irány terjedjen el.

Ha érdekel a terv, akkor telefonon is kérhetsz tájékoztatást a részletekről Domán Sanyitól (06 30 343 32 34).

Addig

Mielőtt egy új fejezet elkezdődik, a régit be kell fejezni. Hagyd abba azt, aki voltál, és változz azzá, aki vagy. (Paulo Coelho)

Még 81 alvás, 34 edzés (már beosztottam a naptárban), kb. 6 ügyelés, sok-sok móka és kacagás. Bakancsvásárlás ma. Spanyoltanulás éjszakánként. Minden augusztus 25-höz mérve. De a camino után is van élet, ezért indulás előtt tisztázom, hogy októbertől milyen pszichodráma csoportba kapcsolódhatok be.

Zsolt küldte ezt a hírt:

Camino Klub a Békatanodában: Szent Jakab útján...

800 km gyalog, spanyol és portugál földön, Hanti Vilmos élménybeszámolója zarándokútjáról, 75 perces zenés fényképes összeállítással. (A Francia és a Portugál út.) Az élménybeszámolónak az ad aktualitást, hogy négy nap múlva Hanti Vilmos ismét elindul az El Caminora, ezúttal a Madridi utat teszi meg.

Hanti Vilmos, az Útról: "Szabad akaratából mindenki a saját útját járja. Az út döntően bennünk van. Rajtunk múlik milyen irányba megyünk rajta. Érhetünk virágos búzamezők keresztjeihez, de árpádsávos szögesdrótok sötétségébe is. Rajtunk múlik... "

A több, mint ezer éves keresztény zarándokutat, a Szent Jakab útját az Európa Tanács 1987-ben a világ első számú kulturális útjává, az UNESCO 1993-ban a Világörökség részévé nyilvánította.

Az élménybeszámoló ideje: 2009. június 6., szombat 18 órától
Helye: a Békatanoda (Bp. VIII., Bérkocsis utca 41.)
A belépés ingyenes.

Megköszönjük, ha részvételi szándékát előzetesen jelzi az info@gyermekbarat.hu e-mailen, vagy a 282-38-52-es üzenetrögzítős telefonszámon. Egymás kínálására kis ételt-italt szívesen fogadunk.

Klubvezetőség

Ott leszek. Ma reggel kézbe vettem újra John Brierley útikalauzát. A sportrovathoz tévedtem, ahol a hazatérésről ír pár gondolatot. Akinek inge, íme:

Mindnyájan a magunk előállította spirituális sivatagban élünk, ahonnan száműztük a misztikus és a szent dolgokat, mivel megtévesztőnek és csalókának bélyegeztük őket. Ennek megfelelően háromdimenziós világban élünk, és elutasítjuk azt, hogy kinyissuk a kaput egy magasabb realitás felé. Kiszipolyoztuk magunkat, makacsul határt szabtunk saját lehetőségeinknek. A körülöttünk tapasztalt zűrzavar által megfélemlítve, hagytuk magunkat elcsábítani, annak sötét oldala által. Annyira belefeledkeztünk ebbe a félelmetes elképzelésbe, hogy elmulasztottuk észrevenni: magunk kreálta börtönünk kulcsa a kezünkben csörög. Akkor sétálunk ki belőle, amikor csak akarunk...

A zarándoklat egyik leghatásosabb jellemzője, hogy hosszú időre távol tart életed megszokott dolgaitól. Ez lehetővé teszi a lélek belső átalakulását azzal, hogy elkezdi ezt a munkát... Világunkban teljes a káosz, ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amellyel létrehoztuk, nem leszünk képesek rendet csinálni a zűrzavarban... Gondolkodásunk átalakításával gyorsabban tudunk békességet teremteni... A zarándoklat célja, hogy időt adjon régi meggyőződéseinknek és túlhaladott "igazságainknak", hogy a múltba hulljanak, ezzel teremtve új és emelkedettebb távlatokat. Lehet, hogy azt veszed észre, hogy otthon maradt kollégáid és társaid fenyegetőnek érzik az élettel kapcsolatos új felfogásodat. Megtörni a "törzsi" viselkedés szabályait, feszegetni a határokat és megkérdőjelezni a közmegegyezés valóságát általában a legjobb esetben is oda nem illőnek tűnik, de a legrosszabb esetben eretneknek kiáltják ki. Bármely új felfogásunk ereje azzal mérhető, hogy mennyire állunk készen képviselni is azt a külvilág felé, és mennyire vagyunk igazságunkhoz hűek az ellenzőkkel szemben is akár, akik gyakran éppen azok, akik azt állítják, hogy szeretnek bennünket...

Marianne Williamson szavai, melyek Nelson Mandela utolsó szó jogán mondott beszédeként váltak halhatatlanná:

Igazi félelmünk nem az, hogy kevesen vagyunk. Igazi félelmünk az, hogy módfelett sok hatalmunk van. A fényességünk, és nem a sötét oldalunk az, ami a legfenyegetőbb számunkra. Azt kérdezzük magunktól, ki vagyok én, hogy csak úgy nagyszerű, káprázatos, tehetséges és csodálatos legyek? Valójában, mi jogon ne lennél az?