A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Közhír. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Közhír. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. november 27., hétfő
2012. március 23., péntek
Mindenki gyalogosnak született
Néhány napja vettem észre egy új óriásplakát szövegét, ami gondolatokat ébresztett bennem. Egy országos közlekedési kampány népszerűsítésére szolgál ez a jeles mondat.
Tegnap egy beszélgetésen voltam, az idei Szent Jakab útra készülünk. Talán emiatt is felerősödött a plakát üzenete. A "kinek való ez a gyaloglás?" kérdésre adott zsigeri válasz, hogy bárkinek, aki érti. Mert a zarándok-lét valamennyiünk sajátja. Vannak a kultúránknak gyorsított sztrádái, sőt VIP várótermei is, egyik sem végleges, egy sem állandó ezek közül.
A mi közös kincsünk, hogy tartunk, utazunk valamerre. És amennyire született nudisták vagyunk, annyira született vándorok is. Ideig-óráig lehet csak ezt a tényt elkendőzni vagy palástolni - kinek, melyik kifejezés otthonosabb. Gyalogosnak lenni azt jelenti, hogy elfogadom az út porát, a kényelmetlen emelkedőket, a napsütést, vagy az eső kopogtatását. Merem magam kitenni a meglepetéseknek, a váratlan találkozásoknak, és szabadságom van a magam idejében és igénye szerint haladni, majd megpihenni. Mert van emberléptékű élet, emberarcú közösség, kapcsolat, emberszívű elfogadás. Aki úton van, az tudja azt is, hogy minden szállás átmeneti, esteleges és változó; akár a saját testünk is legyen az a hajlék. Aki a gyaloglást választja, az esélyt teremt magának arra, hogy ne suhanjanak el mellette a lehetőségek, legyen figyelme és értelme észrevenni az alkalmas pillanatot (egy virág szirmának nyitogatását, vagy a Nap reggeli felkelését, esti lenyugvását).
Aki tapasztalja a jelen simogatását, vagy ordítását: az él. Az tudja, hogy csak ebben a folyamatosan változó pillanatban lehet hatékony, válthatja be álmait és engedheti el a múlt árnyait örökre.
Mert egyetemleges az az örökségünk, hogy visszataláljunk a mába, ahol az öröm és a gyász is felerősödik, megkapja a maga határozott keretét, mint amikor csillogóra töröljük a beporosodott szemüvegünket, és bepárásodott szemeinket.
Megosztás
Tegnap egy beszélgetésen voltam, az idei Szent Jakab útra készülünk. Talán emiatt is felerősödött a plakát üzenete. A "kinek való ez a gyaloglás?" kérdésre adott zsigeri válasz, hogy bárkinek, aki érti. Mert a zarándok-lét valamennyiünk sajátja. Vannak a kultúránknak gyorsított sztrádái, sőt VIP várótermei is, egyik sem végleges, egy sem állandó ezek közül.
A mi közös kincsünk, hogy tartunk, utazunk valamerre. És amennyire született nudisták vagyunk, annyira született vándorok is. Ideig-óráig lehet csak ezt a tényt elkendőzni vagy palástolni - kinek, melyik kifejezés otthonosabb. Gyalogosnak lenni azt jelenti, hogy elfogadom az út porát, a kényelmetlen emelkedőket, a napsütést, vagy az eső kopogtatását. Merem magam kitenni a meglepetéseknek, a váratlan találkozásoknak, és szabadságom van a magam idejében és igénye szerint haladni, majd megpihenni. Mert van emberléptékű élet, emberarcú közösség, kapcsolat, emberszívű elfogadás. Aki úton van, az tudja azt is, hogy minden szállás átmeneti, esteleges és változó; akár a saját testünk is legyen az a hajlék. Aki a gyaloglást választja, az esélyt teremt magának arra, hogy ne suhanjanak el mellette a lehetőségek, legyen figyelme és értelme észrevenni az alkalmas pillanatot (egy virág szirmának nyitogatását, vagy a Nap reggeli felkelését, esti lenyugvását).
Aki tapasztalja a jelen simogatását, vagy ordítását: az él. Az tudja, hogy csak ebben a folyamatosan változó pillanatban lehet hatékony, válthatja be álmait és engedheti el a múlt árnyait örökre.
Mert egyetemleges az az örökségünk, hogy visszataláljunk a mába, ahol az öröm és a gyász is felerősödik, megkapja a maga határozott keretét, mint amikor csillogóra töröljük a beporosodott szemüvegünket, és bepárásodott szemeinket.
Megosztás
2011. március 16., szerda
Magyarország, ÉN NEM így...
A TASZ, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet és a Magyar Helsinki Bizottság közös értékelést készítettek az alkotmányozás folyamatáról. A szervezetek eljuttatták álláspontjukat a Velencei Bizottságnak, az Európa Tanács alkotmányozási kérdésekben illetékes, hazánk alkotmányozásáról a közeljövőben véleményt formáló szervezetének is.
A dokumentum szerint az alkotmányozás módja önmagában kétségessé teszi azt, hogy a Magyarország új alkotmányának nevezett dokumentum alkotmányként tisztelhető lesz, mert az alkotmányozás szükségességét soha nem indokolták elfogadható érvekkel, az alkotmány tervezete titokban készült, kidolgozását valódi társadalmi vagy szakmai vita nem előzte meg, és elfogadásának eljárási szabályai miatt a dokumentum egypárti alkotmányként születik meg.
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért kritikai megjegyzései tételesen a következők:
1. Az alkotmányozás szükségességét nem támasztották alá világos és meggyőző indokolással, annak céljai ismeretlenek. A politikai közösségnek pedig nem volt módja kinyilvánítani, hogy akar-e új alkotmányt.
2. Az alkotmányozás tempója lehetetlenné teszi az alkotmánytervezet érdemi megvitatását.
3. Az új alkotmány titokban készült, nem ismert, hogy mely testületek mely tagjai szövegezték az alkotmányt. Az Országgyűlés által felhatalmazott bizottság koncepcióját nem használták, később pedig a hírek szerint három politikus, Szájer József, Gulyás Gergely és Salamon László írták az alkotmányt, akiket erre országgyűlési aktus soha nem hatalmazott fel. Így az új alkotmány megszövegezését kétes demokratikus legitimációval rendelkező személyek végezték.
4. Magyarország új alkotmánya egypárti alkotmányozás eredménye, mivel a kormánytöbbség indokolás nélkül hatályon kívül helyezte azt az alaptörvényi rendelkezést, mely konszenzusra kényszerítette volna az alkotmányozás során. Így az új alkotmány kizárólag a kormánypártok közreműködésével készült, sem az alkotmányozás szükségességéről, sem módjáról, sem pedig az új alkotmány tartalmáról nincs politikai, szakmai vagy társadalmi konszenzus.
5. Az alkotmányozás nélkülözte az alkotmányról szóló szakmai vitát. 2010 végén és 2011 elején számos tudományos és közéleti konferencia foglalkozott az alkotmányozással, ám mivel úgy az alkotmányozás céljai és elvei, mint az új alkotmány normaszövege is ismeretlen maradt, tartalmi kérdésekről, az egymástól eltérő szabályozási megoldásokról nem folyhatott szakmai vita.
6. Az új alkotmány társadalmi vitája elmaradt. Az új alkotmány társadalmi vitáját két intézkedés szolgálta: az Alkotmányblog elindítása, valamint a nyolcmillió állampolgárnak megküldött 12 kérdés. Azonban sem az Alkotmányblog magányos látogatói, sem a kérdőívet lelkiismeretesen kitöltők nem kapcsolódnak be érdemben az alkotmányozás folyamatába. Ahogy nem tudható, hogy a blogon közzétett hozzászólásoknak mi lesz a sorsuk, úgy az sem ismeretes, hogy a kitöltött és visszaküldött kérdőíveket feldolgozzák-e, ki teszi ezt meg, és mindezek miképpen befolyásolják az alkotmányozás menetét. Mivel két héttel a kérdőívek postázása után már be is nyújtották a Parlamentnek az új alkotmány tervezetét, a visszaküldött válaszokat nyilvánvalóan nem vehették figyelembe a szöveg véglegesítésénél. Ráadásul a kérdések között olyan alapvető fontosságú dilemmák nem szerepelnek, mint az Alkotmánybíróság hatásköre vagy az állam és az egyház viszonyának szabályai.
Az értékelés teljes szövege magyar nyelven itt, angol nyelven pedig itt olvasható.
A dokumentum szerint az alkotmányozás módja önmagában kétségessé teszi azt, hogy a Magyarország új alkotmányának nevezett dokumentum alkotmányként tisztelhető lesz, mert az alkotmányozás szükségességét soha nem indokolták elfogadható érvekkel, az alkotmány tervezete titokban készült, kidolgozását valódi társadalmi vagy szakmai vita nem előzte meg, és elfogadásának eljárási szabályai miatt a dokumentum egypárti alkotmányként születik meg.
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért kritikai megjegyzései tételesen a következők:
1. Az alkotmányozás szükségességét nem támasztották alá világos és meggyőző indokolással, annak céljai ismeretlenek. A politikai közösségnek pedig nem volt módja kinyilvánítani, hogy akar-e új alkotmányt.
2. Az alkotmányozás tempója lehetetlenné teszi az alkotmánytervezet érdemi megvitatását.
3. Az új alkotmány titokban készült, nem ismert, hogy mely testületek mely tagjai szövegezték az alkotmányt. Az Országgyűlés által felhatalmazott bizottság koncepcióját nem használták, később pedig a hírek szerint három politikus, Szájer József, Gulyás Gergely és Salamon László írták az alkotmányt, akiket erre országgyűlési aktus soha nem hatalmazott fel. Így az új alkotmány megszövegezését kétes demokratikus legitimációval rendelkező személyek végezték.
4. Magyarország új alkotmánya egypárti alkotmányozás eredménye, mivel a kormánytöbbség indokolás nélkül hatályon kívül helyezte azt az alaptörvényi rendelkezést, mely konszenzusra kényszerítette volna az alkotmányozás során. Így az új alkotmány kizárólag a kormánypártok közreműködésével készült, sem az alkotmányozás szükségességéről, sem módjáról, sem pedig az új alkotmány tartalmáról nincs politikai, szakmai vagy társadalmi konszenzus.
5. Az alkotmányozás nélkülözte az alkotmányról szóló szakmai vitát. 2010 végén és 2011 elején számos tudományos és közéleti konferencia foglalkozott az alkotmányozással, ám mivel úgy az alkotmányozás céljai és elvei, mint az új alkotmány normaszövege is ismeretlen maradt, tartalmi kérdésekről, az egymástól eltérő szabályozási megoldásokról nem folyhatott szakmai vita.
6. Az új alkotmány társadalmi vitája elmaradt. Az új alkotmány társadalmi vitáját két intézkedés szolgálta: az Alkotmányblog elindítása, valamint a nyolcmillió állampolgárnak megküldött 12 kérdés. Azonban sem az Alkotmányblog magányos látogatói, sem a kérdőívet lelkiismeretesen kitöltők nem kapcsolódnak be érdemben az alkotmányozás folyamatába. Ahogy nem tudható, hogy a blogon közzétett hozzászólásoknak mi lesz a sorsuk, úgy az sem ismeretes, hogy a kitöltött és visszaküldött kérdőíveket feldolgozzák-e, ki teszi ezt meg, és mindezek miképpen befolyásolják az alkotmányozás menetét. Mivel két héttel a kérdőívek postázása után már be is nyújtották a Parlamentnek az új alkotmány tervezetét, a visszaküldött válaszokat nyilvánvalóan nem vehették figyelembe a szöveg véglegesítésénél. Ráadásul a kérdések között olyan alapvető fontosságú dilemmák nem szerepelnek, mint az Alkotmánybíróság hatásköre vagy az állam és az egyház viszonyának szabályai.
Az értékelés teljes szövege magyar nyelven itt, angol nyelven pedig itt olvasható.
2011. január 31., hétfő
Boldog az az ember...
Kedves Barátaink!
Szeretettel meghívjuk Önöket a Zarándokolni jó című konferenciára, melyet a Párbeszéd Háza és a Pesti Jézus Szíve jezsuita templom közösen szervez. A program megnyitójaként László Dániel Mária út című kiállítását tekinthetik meg, február 17-én, 19 órakor a Párbeszéd Házában.
A tárlatot Székely Miklós művészettörténész fogja megnyitni. Az azt követő két napban, február 18 és 19 között kerül megrendezésre a konferencia, melynek mottójaként a 84. zsoltár következő sorai szolgának:
Boldog az az ember, akit te segítesz,
Akinek a szíve zarándokútra készül.
Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt,
És a korai eső is áldásodba öltözteti.
Erősségről erősségre mennek, mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon.
Helyszín és időpont:
Párbeszéd Háza (1085 Bp., Horánszky utca 20.)
Február 18-19 (péntek 16:30 - szombat 18:00)
A konferencia idején teát, kávét kínáló zarándokfogadó működik, valamint interaktív zarándoklaton való részvételi lehetőség lesz mindkét napon.
A belépés díjtalan.
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!
Üdvözlettel:
a Szervezők
Február 18., péntek:
16:30 Köszöntő ─ Kocsis Fülöp püspök
16:45 A zarándoklás biblikus gyökerei ─ Nemeshegyi Péter SJ
17:15 A zarándoklás története és néprajza ─ Csukovits Enikő történész, Barna Gábor néprajzkutató
18:15 Kávészünet
18:30 Jelek az úton ─ Vértesaljai László SJ
18:45 Szent Ignác, lovag, zarándok és rendalapító ─ Lukács János SJ
19:00 Kerekasztal az előadókkal
Február 19., szombat:
9:30 A keleti zarándok ─ Orosz Atanáz gk. szerzetes
10:00 A zarándoklás lélektana ─ Rozsnyai Margit pszichológus
10:30 Ágoston zarándokpasztoráció ─ Mezősi Erika OSA
11:00 Kávészünet
11:30 Kerekasztal (az előadókkal)
12:30 Ebédszünet (szendvics, kávé)
13:30 Kerekasztal öt zarándokhely képviselőjével: Máriazell, Máriapócs, Mátraverebély-Szentkút, Csíksomlyó
14:30 Előadó az El Caminóról ─ Papp János színművész
15:30 Kávészünet
15:45 Zarándokok (4-5 tanúságtevő) és Papp János beszélgetése
16:45 Zárszó
2011. január 3., hétfő
Itthon is
2011. július 18-25. Budapest (0 km vagy Normafa) - Lébény. Hétfőtől hétfőig. www.szentjakabut.hupont.hu
2010. december 30., csütörtök
Még ebben az évben...
Nem tudom, hogy elhiszem-e, annyira valószínűtlen. Egyik volt munkatársam meghalt. Nem várta meg 2011-et. Összeomlott a keringése, ennyi volt.
Nyugodj békében Laci!
Gerván József pályamunkás, élete 37. évében, a rákosi rendezőpályaudvaron, tolatás közben
Sugár Vilmosné, sz. Dvornik Lenke, a drága Lenci mama, hosszú és nagy türelemmel viselt szenvedés után
Poch Évike, élete hetedik évében
Baltazár Sándor, vállalatunk régi és kipróbált munkatársa, szolgálatának teljesítése közben, Londonban, tragikus hirtelenséggel, ereje teljében
A IX. kerületben, az Üllői út 84. előtt, a 42-es villamos özvegy Boros Bálintnét, aki féktávolságon belül lépett a szerelvény elé
Rózsa Mihály 61 éves épületbádogos
A gép utasai, úgymond Fodor Árpád, Fodor Árpádné, Fodor Anikó, továbbá Nardai Imre és még hárman, akiknek személyazonosságát még nem sikerült
Hollós Albert
Kerkó Rozália
És sokan mások
Te még nem
(Örkény István: Nem te)
Nyugodj békében Laci!
2010. november 29., hétfő
2010. október 29., péntek
Minden hatalmat a dolgozó OVinak!
Felhívás az alkotmányosság védelmében
Pár napja az Országgyűlés előtt van az az alkotmánymódosítási javaslat, amely korlátozni kívánja az Alkotmánybíróság által felülvizsgálható törvények körét. Ha a javaslatot elfogadják, a hatályos alkotmányszöveg végérvényesen elszakad az alkotmányos jogállami értékrendtől. Csak akkor mondhatjuk, hogy valóban van alkotmányunk, ha az ki is kényszeríthető.
Ha az alkotmánybíráskodást bizonyos tárgykörökben eltörlik, az ezekben a témákban az alkotmány kikényszeríthetőségét szünteti meg. Az alkotmány így többé nem funkcionálna a közhatalmat korlátok közé szorító és az egyének jogait garantáló alaptörvényként, szabályainak betartása kizárólag a kormányzat jószándékától függene. Olyan nincs, hogy ez ellen semmit nem lehet tenni. A képviselők még elutasíthatják a javaslat elfogadását, vagy akár az előterjesztője is visszavonhatja, ám erről meg kell őket győzni.
A nép – értékelhető hányadban – mi magunk vagyunk, akár egyenként is. Nemcsak lehetőség, mindenkinek egyéni felelőssége is, hogy állást foglaljon az alkotmányosság lerombolásával szemben. Ki-ki vérmérséklete és lehetőségei szerint gondolja végig, mit tehet: különböző módokon élhet politikai szabadságjogaival. Jelenleg két tüntetés szerveződik, preferenciái szerint mindenki részt vehet az egyik vagy a másik demonstráción, vagy akár mindkettőn. Írhat blogbejegyzést, csatlakozhat valahol a tiltakozókhoz, levelet írhat a parlamenti képviselőknek, csinálhat magának alkotmánybírósági kitűzőt. Tegyen bármit, valamit!
Eötvös Károly Intézet
Magyar Helsinki Bizottság
Pár napja az Országgyűlés előtt van az az alkotmánymódosítási javaslat, amely korlátozni kívánja az Alkotmánybíróság által felülvizsgálható törvények körét. Ha a javaslatot elfogadják, a hatályos alkotmányszöveg végérvényesen elszakad az alkotmányos jogállami értékrendtől. Csak akkor mondhatjuk, hogy valóban van alkotmányunk, ha az ki is kényszeríthető.
Ha az alkotmánybíráskodást bizonyos tárgykörökben eltörlik, az ezekben a témákban az alkotmány kikényszeríthetőségét szünteti meg. Az alkotmány így többé nem funkcionálna a közhatalmat korlátok közé szorító és az egyének jogait garantáló alaptörvényként, szabályainak betartása kizárólag a kormányzat jószándékától függene. Olyan nincs, hogy ez ellen semmit nem lehet tenni. A képviselők még elutasíthatják a javaslat elfogadását, vagy akár az előterjesztője is visszavonhatja, ám erről meg kell őket győzni.
A nép – értékelhető hányadban – mi magunk vagyunk, akár egyenként is. Nemcsak lehetőség, mindenkinek egyéni felelőssége is, hogy állást foglaljon az alkotmányosság lerombolásával szemben. Ki-ki vérmérséklete és lehetőségei szerint gondolja végig, mit tehet: különböző módokon élhet politikai szabadságjogaival. Jelenleg két tüntetés szerveződik, preferenciái szerint mindenki részt vehet az egyik vagy a másik demonstráción, vagy akár mindkettőn. Írhat blogbejegyzést, csatlakozhat valahol a tiltakozókhoz, levelet írhat a parlamenti képviselőknek, csinálhat magának alkotmánybírósági kitűzőt. Tegyen bármit, valamit!
Eötvös Károly Intézet
Magyar Helsinki Bizottság
2010. október 22., péntek
El secreto de sus ojos
Vasánap este mozizunk Kajszival. A Szemekbe zárt titok nyerte idén a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. A főhős regényt készül írni a 25 évvel korábbi dolgokról, hátha választ talál az élete kérdéseire.
Ahogy elkezdi összerakosgatni a múlt darabkáit, lassan rá kell jönnie, hogy a megtörtént eseményeket lehetetlen tökéletesen rekonstruálni. Az emlékeket csupán újraírni lehet, új valóságot teremteni a világ általunk megismerhető töredékeiből...
Ahogy elkezdi összerakosgatni a múlt darabkáit, lassan rá kell jönnie, hogy a megtörtént eseményeket lehetetlen tökéletesen rekonstruálni. Az emlékeket csupán újraírni lehet, új valóságot teremteni a világ általunk megismerhető töredékeiből...
2010. október 4., hétfő
Megtalálták a HIV-vírus eredetét
[Sajnos még nem az ellenszerét!]
Egy új felfedezés teljesen más megvilágításba helyezi az AIDS történetét. A tudósok ugyanis bizonyítékot találtak arra, hogy a betegséget okozó kórokozó, a HIV elődje már legalább 32 ezer éve veszélyt jelentett az emberszabásúakra. Eddig csak néhány száz évesre becsülték a vírust a kutatók, de a jelek szerint - eddigi ismereteinket megcáfolva - már sokkal korábban is fertőzött.
A majmokra vadászó emberek valószínűleg már több tízezer éve ki voltak téve a SIV-nek, azaz a majom-immunhiány vírusnak - áll egy legújabb amerikai kutatásban. Minden egyes vadászat alkalmával, amikor - főként táplálkozási célból - majmot zsákmányoltak az ősemberek, megvolt a fertőzés kockázata - számolt be róla a The New York Times. A feltételezés azonban bonyolítja az utóbbi évek AIDS-kutatásával kapcsolatos kérdéseket. Mivel eddig a HIV kialakulását a 20. század elejére tették - hiszen ekkor ütötte fel a fejét az emberekre veszélyes vírus -, fölmerül a kérdés, hogy vajon mi ment végbe Afrikában a 20. század hajnalán. Hogyan történhetett, hogy egy enyhe majombetegség egyszer csak az embereket is megtámadta, majd erősen fertőző kórokozóvá mutálódott, és a történelem egyik legnagyobb gyilkosa vált belőle, amely már 25 millió ember életét vette el? Egyes elméletek szerint mindebben szerepet játszott az afrikai városok hirtelen növekedése és az olcsó fecskendők megjelenése és elterjedése.
A biokói majompopuláció és a SIV
Az ősvírus-elmélet magyarázattal szolgál arra, hogy az afrikai majmok miért fertőzőképesek, azonban nem mutatják a betegség tüneteit. Mivel a vírus sok nemzedéken keresztül szedte áldozatait, így a bacilusgazda szervezete egy idő után alkalmazkodott hozzá, és a kórokozó hordozójává, terjesztőjévé vált anélkül, hogy a betegség pusztítást végzett volna a szervezetében. A kutatás során a tudósok megvizsgáltak 79 majmot Biokóról, egy a nyugat-afrikai partoktól 19 mérföldre lévő vulkáni szigetről. Bioko egykor félsziget volt, amely a mai Kamerunnál állt összeköttetésben az afrikai kontinenssel, azonban 10 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén a tengerszint emelkedése elvágta az afrikai partoktól.
Azóta a sziget hat majomfaja a kontinens majompopulációjától elkülönülve fejlődött a területen. A louisianai Tulane Egyetem Nemzeti Főemlős-kutató Központja és más amerikai és afrikai egyetemek tudósai felfedezték, hogy a hat fajból négy - a cerkóffélék közé tartozó drill, a vörösfülű és a fehértorkú cerkóf és az ördögmajom - körében gyakori volt a SIV-fertőzés. A négy faj genetikailag jelentősen különbözik a kontinens cerkófféle majmaitól, amely azt bizonyítja, hogy ember által nem jutottak majmok a szigetre az elmúlt néhány évszázad leforgása alatt.
Azonban a szárazföldi populációban is akadtak fertőzött egyedek, tehát a vírusnak léteznie kellett már akkor, mielőtt Bioko elszakadt volna a szárazföldtől. Ismerve azt, hogy mind a négy faj legalább 10 ezer éves, a tudósok újra kiszámították a vírus molekuláris óráját, azaz, hogy milyen gyorsan mutálódhatott. Ezek után kiderült, hogy az afrikai SIV-fertőzöttek egy 32 és 78 ezer évvel ezelőtt élt közös őstől kapták a kórt.
A HIV története napjainkig
Preston A. Marx, a Tulane Főemlős-kutató Központjának virológusa - aki a tudományos értekezés szerzője is egyben - kifejtette: valóban nem túl valószínű, hogy a vírus pár száz év alatt terjedt volna el az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánon keresztül a kontinensek déli pereméig. Beatrice H. Hahn, a birmighami Alabama Egyetem virológusa, a SIV felfedezője is alátámasztotta, hogy az előző számítási módszerek mindeddig arra mutattak rá, hogy a vírus néhány száz, esetleg kétezer éves lehet, azonban bebizonyosodott, hogy ez téves elmélet volt.
A víruselőd - amely egy másik, eddig ismeretlen fajból került át a majmokra - lehet, hogy évmilliókon keresztül létezett. Ennek bizonyításaként kimutatták egyes madagaszkári makikban egy - a SIV-hez nagyon hasonló - vírus genomjának maradványait. Madagaszkár - amely ma 250 mérföldre található Afrika délkeleti partjaitól - 160 millió évvel ezelőtt szakadt le a kontinensről. A sziget állatvilágának legismertebb képviselői a már legalább 10 millió éve itt élő lemurok.
A makik ősei feltehetően a víz felszínén lebegő növényzeten érkeztek ide, és már ekkor magukban hordozták, s így a szigetre is bevitték a vírust. Így lehetséges, hogy még messzebbre kell visszatekintenünk az időben a kórokozó pontos korának meghatározásához. Az egész világon halálos veszélyt jelentő HIV azonban újdonság az ember számára. Hiszen - amint arra Dr. Marx rámutatott - az emberek a 20. század előtt nem is találkoztak a kórral, addig, amíg a rabszolga-kereskedelem el nem kezdődött, és Amerikába nem hurcoltak 12 millió afrikait.
Az első HIV-fertőzöttek
A humán immundeficiencia-vírusnak két típusa ismert: a gyakoribb HIV-1, és a - csak Nyugat-Afrikában előforduló - HIV-2. Ez utóbbi a kormos mangábéról került át az emberre, amely egy Nyugat-Afrikában előszeretettel fogyasztott cerkófféle. A HIV-1-nek négy alcsoportja van: az M, N, O és a P. Az első a leggyakrabban előforduló, emellett fertőzött csimpánzokban is jelen van, akárcsak az N és az O. A P azonban kizárólag a gorillákra jellemző, amit az is alátámaszt, hogy egyetlen egyszer fedezték fel emberben, Kamerunban. Itt ugyanis elterjedt, hogy a síkvidéki gorillákat táplálkozási célból vadásszák.
Nagyon valószínű, hogy a történelem folyamán a vadászok kapták el először a kórt, miközben megvágták magukat egy majom elejtése, darabolása közben, s így érintkeztek a fertőzött vérrel. A megbetegedett vadászok nagy eséllyel meghaltak, de előbb továbbadták a vírust a velük közvetlen kapcsolatban állóknak. A legkorábbi emberi HIV-fertőzést egy kinshasai, akkori nevén belga-kongói ember vérében mutatták ki 1959-ben. Az 1800-as évek elején és 1959 között eddig ismeretlen okból már az emberek megfertőződtek a SIV-vel, amely ezután elég széles körben elterjedt ahhoz, hogy modern HIV-1 vírussá fejlődjön.
A HIV útjára indul...
Dr. Marx úgy véli, hogy a döntő esemény az volt, amikor az 1950-es években több millió olcsó, sorozatgyártott fecskendőt szállítottak Afrikába. A kampány eredetileg a framboesia, a szifilisz, a malária, a himlő és a gyermekbénulás felszámolását tűzte ki célul, de egy sokkal súlyosabb kór terjedését indította el. A probléma akkor kezdődött, amikor - gyakran hivatalos jóváhagyással - használt fecskendőket alkalmazták injekciózásra. A népi gyógyítók is átvették, és szereiket ezekkel juttatták a beteg testébe.
Egy ugandai tanulmány szerint az 1960-as években a családok 80 százalékánál találtak fecskendőt.
A vírus korát meghatározó új felfedezéssel azonban nem mindenki ért egyet. Michael Worobey, az Arizona Egyetem virológusa két korai vérmintát hasonlított össze, majd arra a következtetésre jutott, hogy a vírus körülbelül 1910-ben bukkant fel. Ekkor azonban a fecskendők még kézzel készültek, drágák és ritkák voltak, így nem ezek okozhatták a vírus tömeges méretű elterjedését. Ő és Dr. Hahn a baj fő okozóját a gyarmati városok növekedésében látják. 1910 előtt a közép-afrikai városokban ugyanis nem élt több tízezer embernél. Ekkortól kezdve nőtt a városi migráció, gyakoribbakká váltak a szexuális kapcsolatok és elterjedtek a vörös lámpás negyedek.
Forrás: nepszava.hu / The New York Times
Egy új felfedezés teljesen más megvilágításba helyezi az AIDS történetét. A tudósok ugyanis bizonyítékot találtak arra, hogy a betegséget okozó kórokozó, a HIV elődje már legalább 32 ezer éve veszélyt jelentett az emberszabásúakra. Eddig csak néhány száz évesre becsülték a vírust a kutatók, de a jelek szerint - eddigi ismereteinket megcáfolva - már sokkal korábban is fertőzött.
A majmokra vadászó emberek valószínűleg már több tízezer éve ki voltak téve a SIV-nek, azaz a majom-immunhiány vírusnak - áll egy legújabb amerikai kutatásban. Minden egyes vadászat alkalmával, amikor - főként táplálkozási célból - majmot zsákmányoltak az ősemberek, megvolt a fertőzés kockázata - számolt be róla a The New York Times. A feltételezés azonban bonyolítja az utóbbi évek AIDS-kutatásával kapcsolatos kérdéseket. Mivel eddig a HIV kialakulását a 20. század elejére tették - hiszen ekkor ütötte fel a fejét az emberekre veszélyes vírus -, fölmerül a kérdés, hogy vajon mi ment végbe Afrikában a 20. század hajnalán. Hogyan történhetett, hogy egy enyhe majombetegség egyszer csak az embereket is megtámadta, majd erősen fertőző kórokozóvá mutálódott, és a történelem egyik legnagyobb gyilkosa vált belőle, amely már 25 millió ember életét vette el? Egyes elméletek szerint mindebben szerepet játszott az afrikai városok hirtelen növekedése és az olcsó fecskendők megjelenése és elterjedése.
A biokói majompopuláció és a SIV
Az ősvírus-elmélet magyarázattal szolgál arra, hogy az afrikai majmok miért fertőzőképesek, azonban nem mutatják a betegség tüneteit. Mivel a vírus sok nemzedéken keresztül szedte áldozatait, így a bacilusgazda szervezete egy idő után alkalmazkodott hozzá, és a kórokozó hordozójává, terjesztőjévé vált anélkül, hogy a betegség pusztítást végzett volna a szervezetében. A kutatás során a tudósok megvizsgáltak 79 majmot Biokóról, egy a nyugat-afrikai partoktól 19 mérföldre lévő vulkáni szigetről. Bioko egykor félsziget volt, amely a mai Kamerunnál állt összeköttetésben az afrikai kontinenssel, azonban 10 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén a tengerszint emelkedése elvágta az afrikai partoktól.
Azóta a sziget hat majomfaja a kontinens majompopulációjától elkülönülve fejlődött a területen. A louisianai Tulane Egyetem Nemzeti Főemlős-kutató Központja és más amerikai és afrikai egyetemek tudósai felfedezték, hogy a hat fajból négy - a cerkóffélék közé tartozó drill, a vörösfülű és a fehértorkú cerkóf és az ördögmajom - körében gyakori volt a SIV-fertőzés. A négy faj genetikailag jelentősen különbözik a kontinens cerkófféle majmaitól, amely azt bizonyítja, hogy ember által nem jutottak majmok a szigetre az elmúlt néhány évszázad leforgása alatt.
Azonban a szárazföldi populációban is akadtak fertőzött egyedek, tehát a vírusnak léteznie kellett már akkor, mielőtt Bioko elszakadt volna a szárazföldtől. Ismerve azt, hogy mind a négy faj legalább 10 ezer éves, a tudósok újra kiszámították a vírus molekuláris óráját, azaz, hogy milyen gyorsan mutálódhatott. Ezek után kiderült, hogy az afrikai SIV-fertőzöttek egy 32 és 78 ezer évvel ezelőtt élt közös őstől kapták a kórt.
A HIV története napjainkig
Preston A. Marx, a Tulane Főemlős-kutató Központjának virológusa - aki a tudományos értekezés szerzője is egyben - kifejtette: valóban nem túl valószínű, hogy a vírus pár száz év alatt terjedt volna el az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánon keresztül a kontinensek déli pereméig. Beatrice H. Hahn, a birmighami Alabama Egyetem virológusa, a SIV felfedezője is alátámasztotta, hogy az előző számítási módszerek mindeddig arra mutattak rá, hogy a vírus néhány száz, esetleg kétezer éves lehet, azonban bebizonyosodott, hogy ez téves elmélet volt.
A víruselőd - amely egy másik, eddig ismeretlen fajból került át a majmokra - lehet, hogy évmilliókon keresztül létezett. Ennek bizonyításaként kimutatták egyes madagaszkári makikban egy - a SIV-hez nagyon hasonló - vírus genomjának maradványait. Madagaszkár - amely ma 250 mérföldre található Afrika délkeleti partjaitól - 160 millió évvel ezelőtt szakadt le a kontinensről. A sziget állatvilágának legismertebb képviselői a már legalább 10 millió éve itt élő lemurok.
A makik ősei feltehetően a víz felszínén lebegő növényzeten érkeztek ide, és már ekkor magukban hordozták, s így a szigetre is bevitték a vírust. Így lehetséges, hogy még messzebbre kell visszatekintenünk az időben a kórokozó pontos korának meghatározásához. Az egész világon halálos veszélyt jelentő HIV azonban újdonság az ember számára. Hiszen - amint arra Dr. Marx rámutatott - az emberek a 20. század előtt nem is találkoztak a kórral, addig, amíg a rabszolga-kereskedelem el nem kezdődött, és Amerikába nem hurcoltak 12 millió afrikait.
Az első HIV-fertőzöttek
A humán immundeficiencia-vírusnak két típusa ismert: a gyakoribb HIV-1, és a - csak Nyugat-Afrikában előforduló - HIV-2. Ez utóbbi a kormos mangábéról került át az emberre, amely egy Nyugat-Afrikában előszeretettel fogyasztott cerkófféle. A HIV-1-nek négy alcsoportja van: az M, N, O és a P. Az első a leggyakrabban előforduló, emellett fertőzött csimpánzokban is jelen van, akárcsak az N és az O. A P azonban kizárólag a gorillákra jellemző, amit az is alátámaszt, hogy egyetlen egyszer fedezték fel emberben, Kamerunban. Itt ugyanis elterjedt, hogy a síkvidéki gorillákat táplálkozási célból vadásszák.
Nagyon valószínű, hogy a történelem folyamán a vadászok kapták el először a kórt, miközben megvágták magukat egy majom elejtése, darabolása közben, s így érintkeztek a fertőzött vérrel. A megbetegedett vadászok nagy eséllyel meghaltak, de előbb továbbadták a vírust a velük közvetlen kapcsolatban állóknak. A legkorábbi emberi HIV-fertőzést egy kinshasai, akkori nevén belga-kongói ember vérében mutatták ki 1959-ben. Az 1800-as évek elején és 1959 között eddig ismeretlen okból már az emberek megfertőződtek a SIV-vel, amely ezután elég széles körben elterjedt ahhoz, hogy modern HIV-1 vírussá fejlődjön.
A HIV útjára indul...
Dr. Marx úgy véli, hogy a döntő esemény az volt, amikor az 1950-es években több millió olcsó, sorozatgyártott fecskendőt szállítottak Afrikába. A kampány eredetileg a framboesia, a szifilisz, a malária, a himlő és a gyermekbénulás felszámolását tűzte ki célul, de egy sokkal súlyosabb kór terjedését indította el. A probléma akkor kezdődött, amikor - gyakran hivatalos jóváhagyással - használt fecskendőket alkalmazták injekciózásra. A népi gyógyítók is átvették, és szereiket ezekkel juttatták a beteg testébe.
Egy ugandai tanulmány szerint az 1960-as években a családok 80 százalékánál találtak fecskendőt.
A vírus korát meghatározó új felfedezéssel azonban nem mindenki ért egyet. Michael Worobey, az Arizona Egyetem virológusa két korai vérmintát hasonlított össze, majd arra a következtetésre jutott, hogy a vírus körülbelül 1910-ben bukkant fel. Ekkor azonban a fecskendők még kézzel készültek, drágák és ritkák voltak, így nem ezek okozhatták a vírus tömeges méretű elterjedését. Ő és Dr. Hahn a baj fő okozóját a gyarmati városok növekedésében látják. 1910 előtt a közép-afrikai városokban ugyanis nem élt több tízezer embernél. Ekkortól kezdve nőtt a városi migráció, gyakoribbakká váltak a szexuális kapcsolatok és elterjedtek a vörös lámpás negyedek.
Forrás: nepszava.hu / The New York Times
2010. augusztus 5., csütörtök
Balambér és a szemafor
Megvan! Reggel olyan szépen gurult ki a drótszamaram a lépcsőházból, hogy megesett a szívem a névtelenségén. Mától Balambér a becsületes neve, bűnözői pedig nem lesz neki.
Abban is gyakorlottak vagyunk már, hogy a Rózsa utcát átszövő sok jelzőlámpánál hogyan álljunk meg, az autósoktól elég távol. Az utca végén a Chinoin kéménye magasodik elém. Ha végére érünk az olajunknak, akkor nem csak a szemafor szemei sötétülnek el, hanem a gyárkémények is munkanélkülivé, hajléktalanná válnak. Fogunk-e még akkor biciklizni? A kerekeim gumiból vannak... De milyen gyártósorok tudnák pótolni őket? Be vagyunk zárva, azt hiszem.
A nap pozitív mérlege: végre láttam eredetiben a ligeti ügyvéd ("FUIT") síremlékét. Anyada és Vili kicsit késtek, ezért szinte mellette ültem le a padra. És kaptam egy jó tippet, hogy útközben hol tudok utcára néző péktől friss kiflit-zsömlét-akármilyenpéksüteményt venni. Egy kifli például csak 20 Ft. Tudtátok?
Abban is gyakorlottak vagyunk már, hogy a Rózsa utcát átszövő sok jelzőlámpánál hogyan álljunk meg, az autósoktól elég távol. Az utca végén a Chinoin kéménye magasodik elém. Ha végére érünk az olajunknak, akkor nem csak a szemafor szemei sötétülnek el, hanem a gyárkémények is munkanélkülivé, hajléktalanná válnak. Fogunk-e még akkor biciklizni? A kerekeim gumiból vannak... De milyen gyártósorok tudnák pótolni őket? Be vagyunk zárva, azt hiszem.
A nap pozitív mérlege: végre láttam eredetiben a ligeti ügyvéd ("FUIT") síremlékét. Anyada és Vili kicsit késtek, ezért szinte mellette ültem le a padra. És kaptam egy jó tippet, hogy útközben hol tudok utcára néző péktől friss kiflit-zsömlét-akármilyenpéksüteményt venni. Egy kifli például csak 20 Ft. Tudtátok?
2010. július 21., szerda
Láthatatlanság köpenye
Megcáfolta nevét az AIDS kialakulásához vezető fertőzés okozója, a HIV. Elnevezése egy angol kifejezés rövidítése, amely "emberi immunhiányt előidéző vírus"-ként fordítható. Pedig nem okoz immunhiányt, csak elrejti a fertőzött sejteket a védőmechanizmusok elől. Talán már nem sokáig.
Ha lerántjuk a láthatatlanná tévő köpenyt megfertőzött sejtjeinkről, szervezetünk képes elpusztítani az AIDS-et okozó vírust – vélik a Harvard Egyetem kutatói. Ne gondoljuk, hogy túlbuzgó Harry Potter-hívőkről van szó: a kórokozó valóban képes úgy álcázni szervezetünk fertőzött sejtjeit, amelyekben él és szaporodik, hogy azok felismerhetetlenek legyenek az immunrendszer számára.
Minden emberi sejt sajátsága, hogy felületén olyan fehérjéket hordoz, amelyek jelzik belső őreinknek, hogy a szervezet sajátjai – vagyis nem elpusztítandó idegenek. A szervátültetéseknél épp amiatt kell gyengíteni az immunrendszert, mert a más testéből átvett szövet felszínén másféle fehérjék ülnek, ami miatt a befogadó szervezet idegennek érzi és kilöki. Az emberi szövetek és szervek önmaguktól tehát nem tudják becsapni az immunrendszert – a HIV viszont "okosabb" náluk.
Ez a vírus is hordoz a felszínén fehérjéket, sőt, ha bejut egy emberi sejtbe, akkor egy ideig annak a felszínén is megjelennek a vírusnak ezek a "jelzői", az ún. HIV-antigének (lásd az ábrán az első rajzot). A megfertőzött ember immunrendszere ellenanyagokat (anti-HIV-antitesteket) termel ellene, amelyek hozzákötődnek a HIV-antigénekekhez, és ezzel beindul ugyanaz a kilökési folyamat, mint bármely más idegen anyag szervezetbe jutásakor. Csakhogy a HIV nem hagyja magát, és egy idő után magára ölti az említett láthatatlanná tévő köpenyt – egy fehérjeburkot, tudományos nevén a CD59 nevű fehérjét. Ez eltakarja a HIV-antigéneket, és a megfertőzött sejt az immunrendszer szemszögéből épp olyan lesz, mint egy egészséges (lásd az ábrán a második rajzot).
"A HIV-fertőzöttek szervezetében igen erős védőtevékenység zajlik – nyilatkozta dr. Qigui Yu, az Indiana Egyetem kutatója –, csak sajnos nem mennek vele semmire". A lepel takarásában a vírus zavartalan életet él a sejt belsejében. Beavatkozás nélkül már csak idő kérdése a halálos kórkép, az AIDS kialakulása. El kell tehát távolítani a fehérjeköpenyt, és akkor van esély a gyógyulásra – vélték a Harvard kutatói. Olyan anyagot kerestek, amely képes lehet a CD59 lebontására.
Az emberi torok természetes flórájában van egy baktérium, amelynek méreganyaga, toxinja, az intermedilizin, hozzá tud kötődni a CD59-hez. Megnézték, hol és hogyan tud kapcsolódni a toxin a köpenyhez, és a kémiai struktúrát elemezve létrehoztak egy új molekulát. Ennek egyelőre csak "munkaneve" van, rILYd4, de lehetséges, hogy hamarosan valamilyen jól hangzó márkanevet kap, hiszen úgy tűnik, működik. Amikor HIV-fertőzöttek véréhez adták, a szervezet saját – már a fertőzés kezdete óta a vérben lévő – antitestjei újra képessé váltak a HIV elpusztítására. Következő lépésként – mint arról beszámoltak az amerikai immunológusok idei, baltimore-i kongreszszusán – a kutatók emberi szövetekből készített tenyészetet fertőztek meg HIV-vel laboratóriumukban. Amikor később rILYd4-et és HIV-antitesteket is adtak a szövettenyészethez, sikerült elpusztítani a fertőzött sejtek bizonyos részét. A láthatatlanná tévő köpeny – legalább részben – tehát lekerült a sejtekről (lásd az ábrán a harmadik rajzot).
A kongresszus hallgatósága nagyra értékelte a bejelentést, de a Johns Hopkins Egyetem AIDS-szakértője, dr. Robert Siliciano rögtön hozzátette: a dolog csak addig működik, amíg a fertőzött sejtek nem jutnak el az ún. nyugalmi stádiumig. Ez a szakasz a fertőzés után bizonyos idővel következik be a sejtek életében, és többek között azzal jár, hogy a felszínükről eltűnnek a HIV-antigének. Mondhatjuk úgy is: ekkor már nincs semmi a lepel alatt, nem érdemes tehát lerántani sem. A harvardiaknak azonban erre is volt válaszuk. Stratégiájuk szerint mielőtt az rILYd4-et bejuttatnák a betegek szervezetébe, előbb újra aktívvá teszik a már nyugalmi stádiumba jutott sejteket, hogy azokon ismét megjelenjenek a HIV-antigének.
Néha viszont az ép (HIV-vel nem fertőződött) sejtek felszínén is kialakul a CD59-burok. A Harvard Egyetemen dolgozó munkacsoport egy része azon fáradozik, hogy megpróbálják minél nagyobb eséllyel kivonni az rILYd4 hatóköréből ezeket az egészséges sejteket. Ha a CD59-burok ezekről is lekerülne, esetleg ezeket is megtámadná az immunrendszer. De lehet, hogy ez csak túlzott óvintézkedés, hiszen ha egy nem fertőzött sejtnek ilyen köpenye van, az alatt biztosan nincsenek HIV-antigének.
Forrás: Nol.hu
Ha lerántjuk a láthatatlanná tévő köpenyt megfertőzött sejtjeinkről, szervezetünk képes elpusztítani az AIDS-et okozó vírust – vélik a Harvard Egyetem kutatói. Ne gondoljuk, hogy túlbuzgó Harry Potter-hívőkről van szó: a kórokozó valóban képes úgy álcázni szervezetünk fertőzött sejtjeit, amelyekben él és szaporodik, hogy azok felismerhetetlenek legyenek az immunrendszer számára.
Minden emberi sejt sajátsága, hogy felületén olyan fehérjéket hordoz, amelyek jelzik belső őreinknek, hogy a szervezet sajátjai – vagyis nem elpusztítandó idegenek. A szervátültetéseknél épp amiatt kell gyengíteni az immunrendszert, mert a más testéből átvett szövet felszínén másféle fehérjék ülnek, ami miatt a befogadó szervezet idegennek érzi és kilöki. Az emberi szövetek és szervek önmaguktól tehát nem tudják becsapni az immunrendszert – a HIV viszont "okosabb" náluk.
Ez a vírus is hordoz a felszínén fehérjéket, sőt, ha bejut egy emberi sejtbe, akkor egy ideig annak a felszínén is megjelennek a vírusnak ezek a "jelzői", az ún. HIV-antigének (lásd az ábrán az első rajzot). A megfertőzött ember immunrendszere ellenanyagokat (anti-HIV-antitesteket) termel ellene, amelyek hozzákötődnek a HIV-antigénekekhez, és ezzel beindul ugyanaz a kilökési folyamat, mint bármely más idegen anyag szervezetbe jutásakor. Csakhogy a HIV nem hagyja magát, és egy idő után magára ölti az említett láthatatlanná tévő köpenyt – egy fehérjeburkot, tudományos nevén a CD59 nevű fehérjét. Ez eltakarja a HIV-antigéneket, és a megfertőzött sejt az immunrendszer szemszögéből épp olyan lesz, mint egy egészséges (lásd az ábrán a második rajzot).
"A HIV-fertőzöttek szervezetében igen erős védőtevékenység zajlik – nyilatkozta dr. Qigui Yu, az Indiana Egyetem kutatója –, csak sajnos nem mennek vele semmire". A lepel takarásában a vírus zavartalan életet él a sejt belsejében. Beavatkozás nélkül már csak idő kérdése a halálos kórkép, az AIDS kialakulása. El kell tehát távolítani a fehérjeköpenyt, és akkor van esély a gyógyulásra – vélték a Harvard kutatói. Olyan anyagot kerestek, amely képes lehet a CD59 lebontására.
Az emberi torok természetes flórájában van egy baktérium, amelynek méreganyaga, toxinja, az intermedilizin, hozzá tud kötődni a CD59-hez. Megnézték, hol és hogyan tud kapcsolódni a toxin a köpenyhez, és a kémiai struktúrát elemezve létrehoztak egy új molekulát. Ennek egyelőre csak "munkaneve" van, rILYd4, de lehetséges, hogy hamarosan valamilyen jól hangzó márkanevet kap, hiszen úgy tűnik, működik. Amikor HIV-fertőzöttek véréhez adták, a szervezet saját – már a fertőzés kezdete óta a vérben lévő – antitestjei újra képessé váltak a HIV elpusztítására. Következő lépésként – mint arról beszámoltak az amerikai immunológusok idei, baltimore-i kongreszszusán – a kutatók emberi szövetekből készített tenyészetet fertőztek meg HIV-vel laboratóriumukban. Amikor később rILYd4-et és HIV-antitesteket is adtak a szövettenyészethez, sikerült elpusztítani a fertőzött sejtek bizonyos részét. A láthatatlanná tévő köpeny – legalább részben – tehát lekerült a sejtekről (lásd az ábrán a harmadik rajzot).
A kongresszus hallgatósága nagyra értékelte a bejelentést, de a Johns Hopkins Egyetem AIDS-szakértője, dr. Robert Siliciano rögtön hozzátette: a dolog csak addig működik, amíg a fertőzött sejtek nem jutnak el az ún. nyugalmi stádiumig. Ez a szakasz a fertőzés után bizonyos idővel következik be a sejtek életében, és többek között azzal jár, hogy a felszínükről eltűnnek a HIV-antigének. Mondhatjuk úgy is: ekkor már nincs semmi a lepel alatt, nem érdemes tehát lerántani sem. A harvardiaknak azonban erre is volt válaszuk. Stratégiájuk szerint mielőtt az rILYd4-et bejuttatnák a betegek szervezetébe, előbb újra aktívvá teszik a már nyugalmi stádiumba jutott sejteket, hogy azokon ismét megjelenjenek a HIV-antigének.
Néha viszont az ép (HIV-vel nem fertőződött) sejtek felszínén is kialakul a CD59-burok. A Harvard Egyetemen dolgozó munkacsoport egy része azon fáradozik, hogy megpróbálják minél nagyobb eséllyel kivonni az rILYd4 hatóköréből ezeket az egészséges sejteket. Ha a CD59-burok ezekről is lekerülne, esetleg ezeket is megtámadná az immunrendszer. De lehet, hogy ez csak túlzott óvintézkedés, hiszen ha egy nem fertőzött sejtnek ilyen köpenye van, az alatt biztosan nincsenek HIV-antigének.
Forrás: Nol.hu
2010. július 13., kedd
Currículum Vitae español
Datos personales
Nombre y apellidos: Bertalan Sándor
Fecha de nacimiento: 30, de septiembre de 1967
Lugar de nacimiento: Vásárosnamény (Hungría)
Dirección: Plaza Szent László, nº 6 escalera 1ª piso 2º nº 9, 1046 Budapest
Teléfono móvil: +36 30 343 21 55
Correo electrónico: sandorber@citromail.hu
Datos académicos
1987–1995 Escuela Superior Teológica Franciscana (Budapest)
1981–1985 Escuela Secundaria especializada en económicas Széchenyi István – ramo monetario (Nyíregyháza)
1973–1981 Escuela primaria (Beregsurány, Csaroda)
Experiencia profesional
Desde 2005 OTP Bco. S.A. en régimen abierto, Dirección Informática
Campo de actividad: instructor
1999–2005 OTP Bco. S.A. en régimen abierto, Dirección Informática
Campo de actividad: atención al cliente
1998–1999 OTP Bco. S.A. en régimen abierto, Dirección Informática
Campo de actividad: teleoperador
1998 Oficina de notario público de Dr. Bakonyi Elvira
Campo de actividad: dependiente officinal
1996–1997 Escuela profesional de formación los diáconos de la Iglesia Reformada de Hungría
Campo de actividad: secretario de la escuela – director de finanzas
Otras calificaciones
1990 Lenguaje Bliss (educación de las personas afasianas)
Organizador: Fundación Bliss (se adjunta certificado)
2000 y 2010 Examen jurídico de tramitación de papeles de valor
Organizador: Fundación divulgatora de mercado de papeles de valor y formación de broker Centroeuropea (se adjuntan certificados)
2001 Autentificación de firmas
Organizador: S. en C. Hidvégi (se adjunta certificado)
Desde 1998 Cursos de formación de entrenadores, de atención al cliente y de comunicación
Organizador: Compañía limitada Mistral–Tréning (se adjuntan certificados)
Desde 2007 Comunicación no violenta
Organizador: Fundación SEAL–Hungary, véase pág. http://www.comunicacionnoviolenta.org/ (se adjunta certificado)
Idiomas
Ruso - Estudios de primera y segunda enseñanza (durante 8 años)
Alemán - 1986 (un semestre), después por vía individual
Organizador: TIT, Budapest
Italiano - 1992 (curso intensivo, durante 192 horas), después por vía individual
Organizador: Colegio Internacional S. Lorenzo da Brindisi, Roma
Hebraico moderno - 1995–2002 (4 horas por semana)
Organizador: Agencia Judaica por Israel, Budapest
Español - 2009 (curso, durante 24 horas), después por vía individual
Organizador: Centro de idioma extranjero „Millennium”, Budapest
Desde 2010 (4 horas por semana) en Instituto Cervantes, Budapest
Informática
Microsoft Word, Excel, PowerPoint, Outlook, Internet Explorer
2010. július 9., péntek
Végtagok és önkényuralom
Balázstól idézek:
Nekem tetszik! Mármint a betiltás szorgalmazása. Mint ahogyan azt a korábbi ötletét sem találtam ördögtől valónak, hogy nyilvánítsák önkényuralmi jelképnek a feszületet - aminek a "zászlaja" alatt annyi kegyetlenség, árulás és erőszak kapott már helyett, és ennek sincs még vége.
Tiltsák be a nekrofil felvonulást a Bazilika környékén!
Mélyen sérti a természetes emberi jó ízlést, hogy augusztus 20-án sokan megbotránkoztató öltözetben (férfiak – úgynevezett "papok" – hivalkodó, női ruhákban) masíroznak végig Budapest utcáin, egy gusztustalan, amputált végtaggal.
A négy fal között azt csinálhatnak, amit akarnak, de ne vigyék ki a perverziójukat az utcára, ahol gyerekek is láthatják őket!
Nekem tetszik! Mármint a betiltás szorgalmazása. Mint ahogyan azt a korábbi ötletét sem találtam ördögtől valónak, hogy nyilvánítsák önkényuralmi jelképnek a feszületet - aminek a "zászlaja" alatt annyi kegyetlenség, árulás és erőszak kapott már helyett, és ennek sincs még vége.
2010. június 3., csütörtök
Hála és pénz
Egy somogyi kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte. Népes, jól öltözött kisvárosi cigánycsalád jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék. A szülést levezető orvos is hamar előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók.
Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas diszdoboz desszertet. Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és
kézfogás helyett lekezelően kicsattant:
- Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek! Nagy csend lett. Aztán a férfi csendben megkérdezte:
- Bocsánat, hanem mit?
- Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik. Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép számban!
- Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek?
- Hát... 30-40.000 forintot.
- Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet.
Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20-ezrest, majd 2 db-ot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti. A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből.
A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a nevetéstől...!!!
2010. május 31., hétfő
Kinek a dolga?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bizonyos város, ahol egy idő után a kiskamaszok ijesztő gyakorisággal vetették le magukat a magas épületekről. Senki egy pillanatig nem tűnődött azon, hogy kinek kell foglalkoznia ezzel az aggasztó fejleménnyel. A városi tanács összeült, és gyorsan megfogalmazott egy rendeletet, amely kötelezővé tette a védőkorlátok állítását a magas épületék tetején. Ekkor azonban az öngyilkosságnak ettől a módjától megfosztott gyerekek a jóval alacsonyabb épületekről vetették le magukat, és hamarosan minden három emeletnél magasabb épületre védőkorlátot kellett állítani, vagy pedig meg kellett akadályozni a tetőre jutást. A költségek hatalmasak voltak, ám természetesen ami az egyik embernek kiadás, az egy másiknak bevétel, így hát a gazdaság továbbra is virágzott.
Sajnos azonban a kiskamaszok öngyilkossági rátája nem csökkent. Most már nem épületekről ugrottak le, hanem a várost átszelő folyóba ölték magukat. Ez annál is zavarba ejtőbb volt, mert senki sem tudta, hogy gyakorlatilag miként lehetne távol tartani az öngyilkosjelölteket a folyótól. Ugyanakkor senki sem tűnődött azon, hogy kinek a dolga megakadályozni a fulladásokat. A városi tanács összeült, és végül úgy döntött, hogy a folyóparton ötszáz méterenként őrtornyokat kell állítani. Sajnos ezzel csak azt érték el, hogy ezután az öngyilkosságokat nem nappal, hanem éjjel követték el, amikor az őrtornyok vaksötétben álltak. Természetesen szóba sem jöhetett, hogy fényszórókat állítsanak fel egy ekkora területen. Ésszerűbbnek látszott, ha a tizenöt év alattiaknak megtiltják a kijárást.
Így hát a nappali őrséggel megerősített őrtornyok és az éjszakai kijárási tilalom hatására elmaradtak a folyóba fulladások – azonban az öngyilkosságok sajnos nem. A gyerekek akasztáshoz folyamodtak. A város vezetői azonnal látták, hogy ennek az új fejleménynek a kordában tartásához szükség lesz a szülők együttműködésére, így aztán komoly oktatási program keretében mutatták meg nekik, hogy miként korlátozhatják az otthoni és a környékbeli akasztásokat. Hét lakat alá zárták a köteleket. Eltüntették a derékszíjakat, a nyakkendőket és a harisnyatartókat. A hálószobákban rutinszerűen kutatták a kötélfonás nyomait.
Ahogyan azonban kevesebb lehetőség nyílt az akasztásra, a gyerekek más alkalmas eszközöket találtak: palackokat, befőttesüvegeket, és a gyógyszerszekrényekben, melegházakban és garázsokban található dobozokat. Ezekkel aztán sikerült magukat beteggé, vakká, eszméletlenné, agysérültté tenniük, és bizony nagyon gyakran egészen halottá is. Új oktatási programokat indítottak, és a város kiterjesztette a toxikológiai központ tevékenységi körét a családlátogatásokra és az ellenőrzésekre is. A kórházakban hamarosan kevesebb lett a pusztán beteg, vak, eszméletlen vagy agysérült kiskamasz – viszont drámaian megnőtt a mérgezésben meghaltak száma.
A helyi újság egyik riportere hamarosan megtalálta az okot is. Mivel otthon már nem jutottak mérgekhez, a gyerekek az iskolában kezdték el pótolni a hiányt. Ott a mérgek nemcsak könnyen hozzáférhetők voltak, hanem a piaci verseny hatására kiváló minőségűek is, vagyis az otthon találomra fellelhető mérgekkel ellentétben garantáltan halálosak.
Természetesen a rendőrségnél azonnal elrendelték a játszótéri méregkereskedelem elleni fellépést. És természetesen ez nem vetett véget a kereskedelemnek, csak felvitte az árakat. A feledést vásárló pénzekért küzdő kiskamaszok körében elharapóztak a bűncselekmények.
Egy nap aztán a rendőrök lelőttek egy tizenegy éves fegyverest egy rablás helyszínén. Az öngyilkosjelölteknek ez kinyilatkoztatással ért fel, hiszen hirtelen rájöttek, hogy most már könnyebb lelövetni magukat egy rendőrrel, mint meghalni a szokványos, a város által oly sok fáradság árán elérhetetlenné tett módokon. A város kiskamaszainak egyötöde egyik napról a másikra ámokfutásba kezdett, hogy vonzó célpontot biztosítson a halálos erőnek.
A városi tanács sietve összeült a válság kezelésére. Ott volt a rendőrkapitány, hogy a polgárok biztonságát követelje. Ott volt a rendőrszakszervezet vezetője, hogy a rendőrök biztonságát követelje. Ott volt a számvevőhivatal vezetője, hogy elmagyarázza: egyáltalán nem maradt elég pénz a költségvetésben a probléma kezelésére. Az iskolafelügyelő rendkívüli őrjáratokat szeretett volna az osztálytermekben és a folyosókon. A tanárszakszervezet vezetője ezzel szemben azért érvelt, hogy korábban zárjon be az iskola. A városi ügyész egy előrejelző rendszer kifejlesztését indítványozta, hogy az öngyilkosságra készülő kamaszokat a saját érdekükben le lehessen csukni. A fogház vezetője tudatta vele, hogy a fogdák már így is dugig vannak öngyilkosjelöltekkel, s döbbenetesen sokan kénytelenek a padlón aludni.
Végre valahára sikerült szót kapnia a nagyközönség soraiból egy asszonynak – egy hétköznapi polgárnak.
– Ahelyett, hogy ennyi időt, energiát és pénzt költenénk arra, hogy megakadályozzuk a gyerekeket az akaratuk végrehajtásában, miért nem költjük a pénz egy részét inkább arra, hogy kitaláljuk, hogy egyáltalán miért akarnak meghalni? Mi ösztönzi őket öngyilkosságra? Választ kell találnunk erre a kérdésre, és ha megvan, akkor tennünk kell valamit. Akkor aztán nem kell majd járőröznünk a folyó mentén, nem kell védenünk a tetőket, nem kell elzárnunk a nyakkendőinket, és így tovább.
A gyülekezet egy pillanatra döbbent csönddel fogadta az elhangzottakat. Azután zavart pillantások és vállrándítások járták körbe a termet, majd a városi tanács tagjai pontosan onnan folytatták tovább a beszélgetésüket, ahol félbeszakították őket.
(Részlet Daniel Quinn, Környezetvédelem: Kinek a dolga? c. előadásából)
Sajnos azonban a kiskamaszok öngyilkossági rátája nem csökkent. Most már nem épületekről ugrottak le, hanem a várost átszelő folyóba ölték magukat. Ez annál is zavarba ejtőbb volt, mert senki sem tudta, hogy gyakorlatilag miként lehetne távol tartani az öngyilkosjelölteket a folyótól. Ugyanakkor senki sem tűnődött azon, hogy kinek a dolga megakadályozni a fulladásokat. A városi tanács összeült, és végül úgy döntött, hogy a folyóparton ötszáz méterenként őrtornyokat kell állítani. Sajnos ezzel csak azt érték el, hogy ezután az öngyilkosságokat nem nappal, hanem éjjel követték el, amikor az őrtornyok vaksötétben álltak. Természetesen szóba sem jöhetett, hogy fényszórókat állítsanak fel egy ekkora területen. Ésszerűbbnek látszott, ha a tizenöt év alattiaknak megtiltják a kijárást.
Így hát a nappali őrséggel megerősített őrtornyok és az éjszakai kijárási tilalom hatására elmaradtak a folyóba fulladások – azonban az öngyilkosságok sajnos nem. A gyerekek akasztáshoz folyamodtak. A város vezetői azonnal látták, hogy ennek az új fejleménynek a kordában tartásához szükség lesz a szülők együttműködésére, így aztán komoly oktatási program keretében mutatták meg nekik, hogy miként korlátozhatják az otthoni és a környékbeli akasztásokat. Hét lakat alá zárták a köteleket. Eltüntették a derékszíjakat, a nyakkendőket és a harisnyatartókat. A hálószobákban rutinszerűen kutatták a kötélfonás nyomait.
Ahogyan azonban kevesebb lehetőség nyílt az akasztásra, a gyerekek más alkalmas eszközöket találtak: palackokat, befőttesüvegeket, és a gyógyszerszekrényekben, melegházakban és garázsokban található dobozokat. Ezekkel aztán sikerült magukat beteggé, vakká, eszméletlenné, agysérültté tenniük, és bizony nagyon gyakran egészen halottá is. Új oktatási programokat indítottak, és a város kiterjesztette a toxikológiai központ tevékenységi körét a családlátogatásokra és az ellenőrzésekre is. A kórházakban hamarosan kevesebb lett a pusztán beteg, vak, eszméletlen vagy agysérült kiskamasz – viszont drámaian megnőtt a mérgezésben meghaltak száma.
A helyi újság egyik riportere hamarosan megtalálta az okot is. Mivel otthon már nem jutottak mérgekhez, a gyerekek az iskolában kezdték el pótolni a hiányt. Ott a mérgek nemcsak könnyen hozzáférhetők voltak, hanem a piaci verseny hatására kiváló minőségűek is, vagyis az otthon találomra fellelhető mérgekkel ellentétben garantáltan halálosak.
Természetesen a rendőrségnél azonnal elrendelték a játszótéri méregkereskedelem elleni fellépést. És természetesen ez nem vetett véget a kereskedelemnek, csak felvitte az árakat. A feledést vásárló pénzekért küzdő kiskamaszok körében elharapóztak a bűncselekmények.
Egy nap aztán a rendőrök lelőttek egy tizenegy éves fegyverest egy rablás helyszínén. Az öngyilkosjelölteknek ez kinyilatkoztatással ért fel, hiszen hirtelen rájöttek, hogy most már könnyebb lelövetni magukat egy rendőrrel, mint meghalni a szokványos, a város által oly sok fáradság árán elérhetetlenné tett módokon. A város kiskamaszainak egyötöde egyik napról a másikra ámokfutásba kezdett, hogy vonzó célpontot biztosítson a halálos erőnek.
A városi tanács sietve összeült a válság kezelésére. Ott volt a rendőrkapitány, hogy a polgárok biztonságát követelje. Ott volt a rendőrszakszervezet vezetője, hogy a rendőrök biztonságát követelje. Ott volt a számvevőhivatal vezetője, hogy elmagyarázza: egyáltalán nem maradt elég pénz a költségvetésben a probléma kezelésére. Az iskolafelügyelő rendkívüli őrjáratokat szeretett volna az osztálytermekben és a folyosókon. A tanárszakszervezet vezetője ezzel szemben azért érvelt, hogy korábban zárjon be az iskola. A városi ügyész egy előrejelző rendszer kifejlesztését indítványozta, hogy az öngyilkosságra készülő kamaszokat a saját érdekükben le lehessen csukni. A fogház vezetője tudatta vele, hogy a fogdák már így is dugig vannak öngyilkosjelöltekkel, s döbbenetesen sokan kénytelenek a padlón aludni.
Végre valahára sikerült szót kapnia a nagyközönség soraiból egy asszonynak – egy hétköznapi polgárnak.
– Ahelyett, hogy ennyi időt, energiát és pénzt költenénk arra, hogy megakadályozzuk a gyerekeket az akaratuk végrehajtásában, miért nem költjük a pénz egy részét inkább arra, hogy kitaláljuk, hogy egyáltalán miért akarnak meghalni? Mi ösztönzi őket öngyilkosságra? Választ kell találnunk erre a kérdésre, és ha megvan, akkor tennünk kell valamit. Akkor aztán nem kell majd járőröznünk a folyó mentén, nem kell védenünk a tetőket, nem kell elzárnunk a nyakkendőinket, és így tovább.
A gyülekezet egy pillanatra döbbent csönddel fogadta az elhangzottakat. Azután zavart pillantások és vállrándítások járták körbe a termet, majd a városi tanács tagjai pontosan onnan folytatták tovább a beszélgetésüket, ahol félbeszakították őket.
(Részlet Daniel Quinn, Környezetvédelem: Kinek a dolga? c. előadásából)
2010. május 25., kedd
Küng
Hans Küng "Adjanak egyházunknak perspektívát!" mottóval fordult a püspökökhöz. Az üresen kongó templomok mellett újabb botrányok: öt évvel XVI. Benedek pápa hivatalba lépése után a katolikus egyház legmélyebb bizalmi válságát éli a reformáció óta. Az eredeti szöveg alapján fordította özv. Bessenyeiné Élthes Eszter.
Az írás második fele még nincs lefordítva.
Hans Küng 1928-ban született Svájcban. 1948-tól 1957-ig a pápai Gregoriana egyetemen tanult filozófiát és teológiát, majd tanulmányait a párizsi Sorbonne egyetemen és a párizsi Katolikus Intézetben folytatta. 1954-ben szentelték pappá a bázeli egyházmegyében. 1960-ban meghívták a németországi Tübingenbe, az Eberhard Karl egyetem katolikus-teológiai fakultására professzornak. 1962-től 1965-ig peritusa volt a zsinat egyik meghívott teológusának, Rottenburg püspökének, Carl Joseph Leiprecht püspöknek. A tübingeni egyetemen 1963-1980-ig a dogmatika és az ökumenikus teológia professzora volt, valamint az ökumenikus kutatás intézetének igazgatója. Az ő tanácsára hagyta ott 1966-ban Joseph Ratzinger a münsteri Wilhelms-Egyetemet, és lett Tübingenben a katolikus dogmatika professzora. Kettőjük barátságában a törés az 1968-as diák-lázadások idején következett be. Miután Küng könyveiben és a médiában nyíltan szembefordult az Egyház tanításával és több dogmát is tagadott, a Vatikán 1979-ben úgy döntött, hogy Küng nem számít többé római-katolikus teológusnak. A német püspöki konferencia 1979 decemberében megvonta tőle a katolikus oktatói engedélyt (Missio canonica). Ezért Küng 1980-től nyugalomba vonulásáig az egyetem "fakultásoktól független" professzoraként működött tovább.
Tisztelt Püspökök!
Joseph Ratzinger, most XVI. Benedek, és én voltunk 1962 és 1965 között a zsinat legfiatalabb teológusai. Most mi vagyunk a két legidősebbek és az egyetlenek, akik még aktívak. Saját teológiai munkásságomat mindig az Egyházért végzett szolgálatnak tekintettem. Ezért fordulok most, Benedek pápa hivatalba lépésének ötödik évfordulóján egy nyílt levélben Önökhöz, ezt, a mi egyházunk iránti aggodalomban teszem, mely a legmélyebb bizalmi válságát éli most a reformáció óta. Nem áll más lehetőség rendelkezésemre, hogy Önökhöz forduljak.
Nagyra értékeltem, amikor Benedek pápa engem, kritikusát, rögtön hivatalba lépése után, négyórás beszélgetésre invitált, mely barátságos légkörben zajlott le. Ez a találkozás akkor azt a reményt ébresztette bennem, hogy Joseph Ratzinger, korábbi kollégám a tübingeni egyetemen, mégis csak meg fogja találni az utat az Egyház további megújulásához és az ökumenikus megegyezéshez a II. Vatikáni Zsinat szellemében.
Elszalasztott lehetőségek
De sajnos e reményem és oly sok elkötelezett katolikus nő és katolikus férfi reménye nem vált valóra, és ezt én Benedek pápával levélváltásainkban több ízben is tudattam. Kétségtelen, hogy mindennapi pápai kötelezettségeit lelkiismeretesen elvégezte, és számunkra három hasznos enciklikát ajándékozott a hitről, a reményről és a szeretetről.
Mindazonáltal ami korunk nagy kihívásait illeti, úgy pontifikátusa egyre inkább az elszalasztott lehetőségek és nem a kihasznált esélyek pápaságának bizonyul.
– Az evangélikus egyházakhoz való közeledés elmulasztása: Ezek – szerinte – eredeti értelemben egyáltalán nem egyházak, ezért nem lehetséges hivatalaik elismerése és a közös Úrvacsora-ünnep.
– A zsidókkal való tartós megegyezés elmulasztása: A pápa újra bevezet egy zsinat-előtti könyörgést a zsidók megvilágosulására, és visszavesz az Egyházba hírhedt antiszemita szakadár püspököket, szorgalmazza XII. Pius szentté-avatását, és a zsidóságot, csak mint a kereszténység történelmi gyökerét veszi komolyan és nem mint egy most is létező, saját üdvözülési úttal rendelkező hitközösséget. A zsidók felháborodása világszerte Benedek házi prédikátora miatt a pápai nagypénteki liturgián, aki a pápa elleni kritikát az antiszemita uszítással hasonlítja össze.
– A muzulmánokkal való bizalomteljes párbeszéd elmulasztása: Tipikus erre Benedek regensburgi beszéde, melyben ő, rossz tanácsot követve, az iszlámot mint az erőszak és az embertelenség vallását figurázta ki, és ezzel a muzulmánok között hosszantartó bizalmatlanságot idézett elő.
– Latin-Amerika gyarmatosított őslakosaival való kibékülés elmulasztása: A pápa komolyan azt állítja, hogy ezek az európai hódítóik vallására "vágytak".
Az AIDS ellen küzdelem
– Az afrikai népek megsegítésének elmulasztása: A túlnépesedés elleni küzdelemben a fogamzásgátlás helyeslésével, és az AIDS elleni harcban a kondomok engedélyezésével.
– A modern tudományokkal való békekötés elmulasztása: Az evolúció elméletének egyértelmű elfogadásával és az új kutatási területek, mint például az őssejt-kutatás differenciált helyeslésével, üdvözlésével.
A II. Vatikáni Zsinat szellemisége
– Annak elmulasztása, hogy a II. Vatikáni Zsinat szellemisége végre a Vatikánban is a katolikus Egyház iránytűjévé váljon és a zsinat reformjait előrevigyék.
Ez az utolsó pont, tisztelt Püspökök, különösen súlyos. Ez a pápa újra és újra relativizálja a zsinat szövegeit és a zsinati atyák szellemiségével szemben azokat hátrafelé interpretálja. Sőt, kifejezetten szembehelyezkedik az ökumenikus zsinattal, amely pedig a katolikus egyházjog szerint a katolikus Egyház legmagasabb tekintélyét testesíti meg.
– A tradicionalista Pius Közösség katolikus Egyházon kívül, illegálisan felszentelt püspökeit, akik a zsinat központi pontjait elutasítják, előfeltételek nélkül vette vissza az Egyházba.
– Minden eszközzel segíti a középkori tridenti misét, sőt az Eucharisztiát alkalomadtán maga is latinul, a népnek háttal ünnepli.
– Nem realizálja a hivatalos ökumenikus dokumentumokban (ARCIC) felvázolt megegyezést az anglikán egyházzal, hanem megpróbál nős anglikán egyháziakat a cölibátus-kötelezettségről való lemondással a római-katolikus Egyházba csábítani.
– Zsinat-ellenes fő-hivatalnokok (államtitkárság, liturgikus kongregáció stb.) és világszerte reakciós püspökök kinevezésével az Egyházban az anti-zsinati erőket erősítette.
A restaurációs politika meghiúsulása
XVI. Benedek pápa láthatóan egyre inkább eltávolodik az egyházi nép többségétől, mely egyébként is egyre kevésbé törődik Rómával és legjobb esetben is csak a helyi közösséggel és a helyi püspökkel azonosul. Tudom, hogy Önök közül is sokan szenvednek emiatt: a pápát anti-zsinati politikájában a római kúria teljes egészében támogatja, mely megpróbálja a püspöki karban és az egyházban megfogalmazódó bírálatot elfojtani és magát a bírálókat minden eszközzel diszkreditálni.
Rómában a barokk pompa újbóli alkalmazásával és média-hatásos megnyilatkozásokkal próbálnak egy abszolutisztikus "Krisztus Helytartójával" egy erős Egyházat demonstrálni, aki a törvényhozó, a végrehajtó és az ítélkező hatalmat a kezében egyesíti.
De Benedek restaurációs politikája megbukott. Összes fellépése, utazása és dokumentuma együttesen sem volt képes a legtöbb katolikus véleményét a vitás kérdésekben, különösen a szexuális erkölcs terén, a római doktrína szellemében megváltoztatni. Még maguk a pápai ifjúsági találkozók, melyekre főleg a konzervatív karizmatikus csoportok látogatnak el, sem voltak képesek se az egyházból való kilépések számát megfékezni, se papi hivatásokat ébreszteni.
Cserbenhagyva
Pont Önök, mint püspökök bánják a legjobban: a zsinat óta papok tízezrei hagyták el hivatásukat, mindenekelőtt a cölibátus-törvény miatt. A papok, de a szerzetesek, szerzetesnők és laikus barátok utánpótlása is mind minőségi, mind mennyiségi szempontból lecsökkent. A klérusban, és annak éppen a legaktívabb tagjai között rezignáció és frusztráció hatalmasodott el.
Sokan érzik úgy, hogy bajukban cserben hagyták őket, és szenvednek az egyházban. Az Önök egyházmegyéinek többségében így lehet ez: egyre több az üres templom, a papszeminárium, a plébánia. Némely országban paphiány miatt összevonják a plébániákat, gyakran akaratuk ellenére hatalmas „lelkipásztori egységekbe” tömörítik őket, melyekben a kevés pap tökéletesen túl van terhelve, és amivel az egyházi reform csak látszatra megy végbe.
És most e sok válságszerű jelenséghez még égbekiáltó botrányok is társulnak: mindenekelőtt egyháziak által gyermekek és ifjak ezrei ellen elkövetett visszaélések az Egyesült Államokban, Írországban, Németországban és más országokban – mindez összekapcsolva egy soha nem létezett vezetői és bizalmi válsággal.
Nem szabad hallgatni
Nem szabad elhallgatni, hogy a klerikusok által elkövetett szexuális bűntettek világszerte hatályba léptetett eltussoló szisztémáját Ratzinger bíboros római hittani kongregációja (1981-2005) irányította, és ahol már II. János Pál alatt az ilyen eseteket a legszigorúbb titoktartás mellett gyűjtötték össze.
Ratzinger még 2001. május 18-án is ünnepélyes iratot küldött minden püspöknek a súlyosabb vétségekről ("Epistula de delictis gravioribus"). Ebben a visszaélési ügyeket a "Secretum Pontificum" alá helyezték, melyek megsértése komoly egyházi büntetést vonhat maga után. Ezért az akkori prefektustól és mostani pápától jogosan várnak el sokan egy személyes "Mea culpa"-t. De sajnos ő az alkalmat ennek megtételére a nagyhéten elszalasztotta. E bocsánatkérés helyett inkább ártatlanságát igazoltatta a bíboros-dékánnal a húsvétvasárnapi "urbi et orbi" áldás előtt.
Mind ezen botrányok következménye a katolikus Egyház tekintélye szempontjából megsemmisítő. Ezt időközben már magas rangú hivatalviselők is elismerték. Számtalan feddhetetlen és mélyen elkötelezett lelkipásztor és ifjúsági nevelő szenved az általánosított gyanúsítgatás miatt.
Önöknek, tisztelt püspökök, fel kell tenniük a kérdést, vajon mi legyen a jövőben egyházunkkal és az Önök egyházmegyéjével. De nem reform-programot szeretnék Önöknek felvázolni, hiszen ezt a zsinat előtt és után már többször megtettem.
Az írás második fele még nincs lefordítva.
Hans Küng 1928-ban született Svájcban. 1948-tól 1957-ig a pápai Gregoriana egyetemen tanult filozófiát és teológiát, majd tanulmányait a párizsi Sorbonne egyetemen és a párizsi Katolikus Intézetben folytatta. 1954-ben szentelték pappá a bázeli egyházmegyében. 1960-ban meghívták a németországi Tübingenbe, az Eberhard Karl egyetem katolikus-teológiai fakultására professzornak. 1962-től 1965-ig peritusa volt a zsinat egyik meghívott teológusának, Rottenburg püspökének, Carl Joseph Leiprecht püspöknek. A tübingeni egyetemen 1963-1980-ig a dogmatika és az ökumenikus teológia professzora volt, valamint az ökumenikus kutatás intézetének igazgatója. Az ő tanácsára hagyta ott 1966-ban Joseph Ratzinger a münsteri Wilhelms-Egyetemet, és lett Tübingenben a katolikus dogmatika professzora. Kettőjük barátságában a törés az 1968-as diák-lázadások idején következett be. Miután Küng könyveiben és a médiában nyíltan szembefordult az Egyház tanításával és több dogmát is tagadott, a Vatikán 1979-ben úgy döntött, hogy Küng nem számít többé római-katolikus teológusnak. A német püspöki konferencia 1979 decemberében megvonta tőle a katolikus oktatói engedélyt (Missio canonica). Ezért Küng 1980-től nyugalomba vonulásáig az egyetem "fakultásoktól független" professzoraként működött tovább.
2010. április 29., csütörtök
Izmael klub 2.0
Kedves Mindenki!
Az első Izmael-klubos találkozó megtörtént, de csak ketten voltunk egy ismerősömmel, akivel ezért egy nagyon jó, de nem publikus beszélgetést folytattunk (jegyzőkönyvet tehát nem tudok küldeni :-). A következőn, remélem, többen leszünk!
A hely ugyanaz (Tűzmadár Alapítvány épülete: Szent László Kórház, 1A pavilon alagsora, Budapest, Gyáli út 5-7.), az idő pedig: 2010. május 29., szombat, 15:30-18:00.
Az Izmael-klub továbbra is mindenkit szeretettel vár, aki ismeri Daniel Quinn írásait és gondolatvilágát, és az bármilyen irányban mozgatta-mozgatja az életét, gondolatait, világnézetét. A klubban erről beszélgetnénk, illetve közösen gondolkodnánk, hogy mit tehetnénk mi konkrétan, és miben tudnánk segíteni egymást. Aki jön, az küldjön nekem egy mailt, hogy tudjam, mennyien leszünk! Az is szóljon, aki szeretne, de nem tud jönni, és ezért szeretné, ha a következő időpontot megírnám neki! Szóljatok másoknak is, akikről tudjátok, hogy itt lenne a helyük!
Barna (+36 30 575 26 81)
Az első Izmael-klubos találkozó megtörtént, de csak ketten voltunk egy ismerősömmel, akivel ezért egy nagyon jó, de nem publikus beszélgetést folytattunk (jegyzőkönyvet tehát nem tudok küldeni :-). A következőn, remélem, többen leszünk!
A hely ugyanaz (Tűzmadár Alapítvány épülete: Szent László Kórház, 1A pavilon alagsora, Budapest, Gyáli út 5-7.), az idő pedig: 2010. május 29., szombat, 15:30-18:00.
Az Izmael-klub továbbra is mindenkit szeretettel vár, aki ismeri Daniel Quinn írásait és gondolatvilágát, és az bármilyen irányban mozgatta-mozgatja az életét, gondolatait, világnézetét. A klubban erről beszélgetnénk, illetve közösen gondolkodnánk, hogy mit tehetnénk mi konkrétan, és miben tudnánk segíteni egymást. Aki jön, az küldjön nekem egy mailt, hogy tudjam, mennyien leszünk! Az is szóljon, aki szeretne, de nem tud jönni, és ezért szeretné, ha a következő időpontot megírnám neki! Szóljatok másoknak is, akikről tudjátok, hogy itt lenne a helyük!
Barna (+36 30 575 26 81)
Pitypang
A pongyola pitypangot (gyermekláncfüvet) általában gyomnövényként tartjuk számon, hiszen vadon nő és nem túl gyakori a felhasználása. Ám akadnak olyanok is, akik gyógyászati céllal termesztik. Szinte az első tavaszi növény, mely élénksárga színével elvarázsolja a tájat.A természet patikájának kiemelkedő tagja, hiszen gyökerei és levelei ásványi anyagokban, vitaminokban bővelkednek. Szinte hihetetlen, hogy ez a kis növény erősíti a májműködést és elősegíti az emésztést, valamint vízhajtó hatással rendelkezik. Szárai oldják az epekövet és szabályozzák az epe működését. Sárgaság ellen is sikeresen alkalmazható.
A gyógynövényboltokban a gyermekláncfű tabletta formájában is megvásárolható, de most egyáltalán nincs rá szükség, hiszen úton-útfélen találkozhatunk a gyönyörű, sárga virágokkal.
Pitypangsaláta hozzávalói:
2 marék pitypanglevél
2 főtt krumpli
1 paradicsom
3 ek olívaolaj
1 ek citromlé
1/3 tk asafoetida
1/3 tk frissen őrölt bors
1 tk só
A főtt krumplit és a paradicsomot felkockázzuk. A pitypangleveleket alaposan megmossuk. Összerakjuk a hozzávalókat és egy kis tálban összekeverjük az öntetet: az olívaolajat, a citromlevet, az asafoetidát és a borsot. Leöntjük vele a zöldségeket, megsózzuk és elkeverjük. Kicsit állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek.
2010. április 2., péntek
Izmael-klub
Feladó: Barna Konkoly Thege [mailto: konkoly.thege.barna@gmail.com]
Küldve: 2010. március 31. 13:52
Tárgy: Izmael-klub
Kedves Mindenki!
Régóta halogatott belső kötelességemnek végre eleget téve, ezennel meghirdetem a magyar Izmael-klub első találkozását. A klub mindenkit szeretettel vár, aki ismeri Daniel Quinn írásait és gondolatvilágát, és az bármilyen irányban mozgatta-mozgatja az életét, gondolatait, világnézetét. A klubban erről beszélgetnénk, illetve közösen gondolkodnánk, hogy mit tehetnénk mi konkrétan, és miben tudnánk segíteni egymást.
Az idő és a hely:
2010. április 24. szombat, 15:30-18:00.
Tűzmadár Alapítvány épülete: Szent László Kórház, 1. pavilon alagsora (Budapest, Gyáli út 5-7.) A megközelíthetőség megtekintéséhez kattints ide.
Aki jön, az küldjön nekem egy mailt, hogy tudjam, mennyien leszünk! Az is szóljon, aki szeretne, de nem tud jönni, és ezért szeretné, ha a következő időpontot megírnám neki! Szóljatok másoknak is, akikről tudjátok, hogy itt lenne a helyük!
Barna
Küldve: 2010. március 31. 13:52
Tárgy: Izmael-klub
Kedves Mindenki!
Régóta halogatott belső kötelességemnek végre eleget téve, ezennel meghirdetem a magyar Izmael-klub első találkozását. A klub mindenkit szeretettel vár, aki ismeri Daniel Quinn írásait és gondolatvilágát, és az bármilyen irányban mozgatta-mozgatja az életét, gondolatait, világnézetét. A klubban erről beszélgetnénk, illetve közösen gondolkodnánk, hogy mit tehetnénk mi konkrétan, és miben tudnánk segíteni egymást.
Az idő és a hely:
2010. április 24. szombat, 15:30-18:00.
Tűzmadár Alapítvány épülete: Szent László Kórház, 1. pavilon alagsora (Budapest, Gyáli út 5-7.) A megközelíthetőség megtekintéséhez kattints ide.
Aki jön, az küldjön nekem egy mailt, hogy tudjam, mennyien leszünk! Az is szóljon, aki szeretne, de nem tud jönni, és ezért szeretné, ha a következő időpontot megírnám neki! Szóljatok másoknak is, akikről tudjátok, hogy itt lenne a helyük!
Barna
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)