Ragyogjatok! - hiába (szilánkos hangulatjelentés)

Szokásos reggeli tülekedés, lassított felvétel.
Egyszerre két orvoshoz lenne jó menni.
Nincs annyi időm, így a sürgősebbet választom.
Szép, izmos hullák leszünk valamennyien.
Pedig annyi 'örömre ok' ...
meg kedvesség, szép emberek, siker.

A pékinas a testét árulja.
A filozófus festéket kapar, ha szerencsés.
A huszonéves még-szinte-gyerek-kisfiú drogot szállít.
-- Mutassak egy normális családot?
--
(Egy üres sor áll itt!)

Kiket is? Nem tudom...
Eladunk.
Prostituáljuk Maslow építményét.
Átlátszó manipulációk, aki mondja sem hiszi.

Közben valami édeskés jóérzés lengi be a bevásárlóközpont giccsfenyőit.

Itt vagyunk, nem tehetünk másként.
Vagy válasszuk a szabadságot inkább?
"A Lehel tér következik..."
ezredszer is, újra.
Hol is kezdjem a rendteremtést?
A testemtől a Szíriuszig, vagy visszafelé sorrendben?
Miért is nem füstölöm szénné a tüdőmet?
Nem csak esztétikai kérdés.
Átszállunk.
De visz-e valamerre tovább?!

Kilenc év különbség, nem sok idő;
ragyogjunk hát!
Talán mégse hiába...

A röntgen-ablakból azt a nevet várom, amivel mások is engem azonosítanak negyveniksz éve már.
Mi közöm hozzá?
Mi közöm bármihez is?
Szorongok egy közelgő jövőtől - talán menekülnöm kell innen...
Szeretnék jókedvemben távozni.
Tessék mondani, szabad?

Van, akit képtelen vagyok felhívni, pedig naponta vele vagyok.
Nincs szó, nincs értelem, hideg van.

Segítsetek hófödte háztetők!
Éjszaka van. Ragyogjon, ami árva,
a semmi napja mielőtt
megjelenne. Ragyogjatok hiába!

(Pilinszky János: Utószó)

Megosztás