2011. február 28., hétfő

Mikor már?


Norbi a szekrényben pihen, ki sem dugja az orrát ilyen télben. Én meg járok edzeni, spanyolozni, meg-megsimogatni Farkas oldalát... csak úgy, barátságból. Jó lehet szekrényben élni, nem törődni a bolond időzítésekkel, a folyton késésben levéssel, a minden kevéssel. Csak várni a jelet, amikor az lehet majd, amiért született - vándor az úton.

2011. február 23., szerda

Caminante no hay camino

Akivel van remény találkozni, az elindult felém. Még ha szándékában csak mozdulatlanul tervezgeti az első lépését, akkor is arccal már rám néz, idefordult.
Más a rátalálás (elcsodálkozás), mikor odaérkezünk valakinek az útkereszteződéséhez. Ilyenkor rendre háttal áll nekünk, csak a hangját és az érvelését halljunk, nem az érverését... (Én kérek elnézést!)

Keresem a mindennapos beszélgetőtársaimat. Közben öt-hat, tizenhárom, huszoniksz vagy harmincöt év távolságból toppannak elő személyek a Facebook, egy időben átadott névjegykártya révén. Révén = ami összeköt bennünket térben-időben.

Nincs vigasztalóbb egy régi-új barátnál. Hogy még beszéljük egymás nyelvét, vannak közös pontjaink, tudunk hasonló irányba fordulni, lelkesedni. A találkozás mindig ünnep; nem is értem, miért kreáltam külön cimkéket nekik. Annyira egybefonódnak, mint a halál+élet.

Plusz élet? Igen, ettől több. Ez a minőségi ugrás, ami a vegetáció, a szintentartás fölé röpít, vagy a felszín alá - kinek melyik képi világ fekszik jobban. Rövidebben is tudom: vannak utak a tengeren át!

Baj van a Caps Lock-al

túélésre játszó jogtudósok jól fizetett tanácsAdó kluBja

2011. február 20., vasárnap

Hazudj még nekem!

Cipő olyan fülbemászóan énekli, az Engedj közelebb-ben, hogy már-már elhittem. Furcsa viszonyom van a mellé beszédhez. Egy alkoholista család tele van titkolózással, az iszákos szülők fedezésével. A saját melegségem is hosszú ideig véka alatt pihent. Aztán (talán túl korán) jött mások titka. Szabadulni ebből olyan, mintha az idő rám kövült hagymaleveleit törném fel napról-napra.

Nincs sok épp eszű alternatíva számomra. A közel s távolban ezen a zátonyon zúzzák szét magukat személyek, szerelmek, barátságok. Attól tartózkodom, hogy a történeteket szép és csúnya jelzőkkel cicomázzam fel. Ha van, akkor okkal van és okkal szűnik majd meg a hazugság. Most kicsit mélyebbre szeretnék tekinteni. A folyamatra magára, amit élethazugságnak is nevezhetünk.

Tegnap hallottam valakit a halál torkában tipródni. Mindenki hibás volt, aki nem segít neki; természetesen olyan módon, ahogy ő majd megmondja. Annak az esélye, hogy legalább egy kivezető mondat eljusson a hallójáratáig - konkrétan: a jelenlegi helyzete az előző döntéseinek a logikus következménye -, a nullához közelített. Mivel nem kapott visszaigazolást a maga csődtömegének a dédelgetéséhez, tovább robogott vele. És most is viszi tovább, mint Örkény mentőse a mérgezett pogácsát. Hazudjak még neki? Jobb, ha sosem ébred fel a valóságra?

A hazugság szorosan fogja egyik rokonának (a birtoklásnak) a kezét. Abból az egészen megfontolt pozícióból építi fel magát, hogy "nekem ez IS!" jár. Nekem az egész élet jár, és aki ezt korlátozni, visszafogni, csökkenteni szeretné, az agresszor. A kiiktatása pedig csak ízlés, jólneveltség, taktika kérdése. Lehet altatni a figyelmét: hihetőbbnél-hihetőbb vásznakat szőve a szeme elé. Vagy cinkossá tenni egy "tudom-hogy-tudod-hogy-tudom"-ban. Az nagy titok számomra, hogy miért van ez a tévesztés a habzsolás és a telítettség, a markolászás és a biztos fogás között. Hogy miért hiszi el valaki, hogy a világ görcsös önmaga alá gyűrése szilárd szigetté fog tömörödni. Ez a bolygó nem az "egy, aki mindent visz" törvényére állt be, hanem az éppen elégséges működteti, ameddig hagyjuk. Kérlelhetetlenebb ez, mint a gravitáció, amit csak átmeneti hazugságokkal vonhatunk kétségbe. Szegény Voldemort!

Fenntartom az empátiámat mindazok számára, akiknek az előzőek nem sokat segítenek a jelen helyzetük elviselésében, mert számukra minden egész darabokban hever szanaszét. A halál előszobája ez, éppen tőle menekülve szerezzük kék-zöld foltjainkat. Mert ha két lábban akarok állni az életben, akkor biztonságot kell teremtenem. A biztonság legjobb tőkéje (a rövidebb emberemlékezetünk óta) a kecskék, tevék és egyéb négylábúak száma. Volt idő, amikor a törzsi közösség bizalmi-szövedéke nyújtotta mindezt, jóval kiszámíthatóbban, hogy ne mondjam: fenntarthatóan. Nem lebecsülve a materializmus nyújtotta szusszanásnyi pihenőt, többen fogékonyak vagyunk az élménytőke kovácsolására is. Minél több érzelmi felizzás, minél színesebb és izgalmasabb életrajzi film fogatása, sok-sok statisztával. Mert az élmény én vagyok, általa növök, teljesedek.

A találkozásban nincs birtoklás, csak haszon. Nincsenek mellékszereplők, és nem létezik én és te. Magamat becsapni pedig a bölcs magatartás ellen volna. Amikor az őszinteséget zálogba adjuk (egy remélt ínyencség kedvéért), akkor a találkozás lehetőségeit sikkasztjuk el. Azt, ami nekem egyetlen örömem és jutalmam; halálon innen és túl.

2011. február 16., szerda

Irány Irán?

Hogy a meleg büszkeség körül lesznek konfliktusok, az előre látható volt. A Gay Pride a magyar jobboldalisággal nem kvadrál. Ha a filozófiai forrásvidék a KDNP, akkor bizony lárvás vizet iszik a kormányzó erő, és kellemetlen helyzetbe kerül, amikor ehhez kellene hozzászólnia. A legkényelmesebb az volna, ha Ahmadinezsádhoz hasonlóan kijelenthetnénk, Magyarországon nincsenek is homoszexuálisok; de ez sajnos egy ilyen kiszolgáltatott, kényelmetlenül nyitott országban nem fog menni. A melegek menetelni akarnak, sőt elvárják, hogy az esetleges náci csőcseléktől védje meg őket a rendőrség.

Ráadásul most egyenesen a Kossuth térig masíroznának, mivel nagyon úgy néz ki, hogy a Fidesz – a fertőzött forrás hatása alatt – a saját zsebalkotmányában szeretné kizárni az egyneműek házasságát, amiben az egyneműek érthetően ellenérdekeltek. Erre mondta most a rendőrség, hogy menjenek már anyjukba, aránytalanul akadályozzák a forgalmat, mégse lehet összevissza vonulgatni.

2006 november 4-én a Fidesz az Andrássy út 60-tól az Astoriáig szervezett vonulást, a rendőri brutalitás elleni tiltakozásul, a brutális rendőrség azonban ezt tudomásul vette, bár a forgalmat kétségtelenül akadályozták. (Mint ahogy akadályozták október 23-án az Astoria kellős közepén is.) A brutális rendőrség ezt nyilván azért engedélyezte, mert értesültek róla, hogy demokráciákban időnként vannak ilyen menetek, amelyeknek tulajdonképp az az egyik céljuk, hogy akadályozzák a forgalmat, és ezzel is feltűnést keltsenek.

Nehéz ezt kezelni a magyar jobboldalnak. A magyar jobboldal ugyanis talajtalan, szervetlen, konfúz szerveződés, amely stresszhelyzetben reflexszerűen imádkozni kezd, mert más biztos pontot nem ismer. Semjén Zsoltnak igaza van: a KDNP a forrásvidék. Márpedig a bibliában benne van, hogy a buzulás bűn, és a bűn zsoldja a halál. Ebből az következik, hogy itt melegfelvonulás ne legyen. Vagy ne nagyon.

A szívem szakad meg szegény, korlátolt hülyékért. Rettenetes lehet ebből a térképből tájékozódni.

És remélem, hogy most az egyszer, legalább a saját kárukon képesek tanulni, és belátni, hogy ha folyton a forrásvidéken totyorognak, akkor elnyeli őket a mocsár. Azok az országok, ahol a melegfelvonulást betiltják vagy szétverik, nem tagjai az Európai Uniónak. Mi annak nemcsak tagja vagyunk, de momentán a soros elnöke. Ezt a manővert nem engedhetjük meg magunknak. Igen, a szélsőjobb ugatni fog, és magához rántja azt a pár szerencsétlent, akinek tényleg nincs más öröme az életben, mint hogy utálhatja a buzikat. Hadd menjenek. Rosszul mutattak az ilyen sötét bunkók a Fideszben mindig is. Igen, döccen a keresztény alapvetés, de az abortuszvitából már úgyis kiderült, hogy a hitbuzgalomra nem érdemes, nem is lehet politikát alapozni. Ott, az abortuszról szóló csatában a KDNP szépen visszagyűrte a segge alá a bibliát, és sűrű bólogatással elismerte, hogy abból főzni baromság volna.

Óriási botrány lesz, ha Magyarországon nem lehet megrendezni a melegfelvonulást, vagy ha a melegek nem tüntethetnek a Parlament előtt az őket kirekesztő alkotmánytervezet ellen. Ez a botrány nemcsak hozzáadódik, hanem szorozza a médiatörvénnyel már kivívott rossz hírünket. Nem éri meg. Aki államférfinek készül, annak ezt kiszámolni a beugró feladat.

Tóta W. Árpád

2011. február 14., hétfő

Mi corazón



Spanyol szöveggel:

2011. február 13., vasárnap

Az inuitok dilemmája

Az inuit az eszkimó nyelvek egyik ága. Most azt a funkciót tölti be, mint Daniel Quinn Izmael nevű gorillája. A képzeletbeli beszélgetés egy kanadai misszionárius és egy inuit vadász között zajlik.


Vadász: Elmagyaráztad nekünk a valódi helyzetünket, hogy Isten színe előtt reménytelen adósok vagyunk; kegyelme nélkül semmit sem tehetünk.
Misszionárius: Így van!

Vadász: Megmutattad azt is, hogy Jézus Krisztus keresztáldozata az egyetlen menekülés számunkra.
Misszionárius: Valóban.

Vadász: Végül megtanítottál minket a Lélek világosságában élni.
Misszionárius: Igen, nagyon örülök, hogy hitre jutott a törzsetek.

Vadász: Mint felnőtt keresztények, most már azt is tudjuk a Bibliából, hogy a Mennyei Atya irgalmas, és elnézi a tudatlanság korszakát. Nem rója fel nekünk bűnül, amit sötétségben járva követtünk el...
Misszionárius: Ő méltányos és emberszerető!!!

Vadász: Akkor csak egy kérdésem maradt hátra. Mi a f*szért jöttél ide, hogy felvilágosíts minket a helyzetünkről?
Misszionárius: ???

2011. február 11., péntek

Mikor a szar az úr

‎Mit lehet tenni a trágya-özön ellen? Orrunkat befogni, semmi egyebet. Mert aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyről a másikra hordja és közben maga is szaporítja a rondaságot. A trágya-özön magától fog lefolyni, lassan, míg a trágya-korszak embere az utolsóig bele nem fullad. Aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágya-özön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S ahogy a vízözön után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnemű, jeléül, hogy trágyaözön nem lesz többé. (Weöres Sándor)

2011. február 8., kedd

Instant kapcsolat = örök kaland

A főzés művészet. Éppen úgy, mint az emberi kapcsolatok. Meg lehet oldani kis befektetéssel és gyorsan is, akár a párkeresést. Csak egy hibát nem érdemes elkövetni: az instant-leveses tasakból vasárnapi húslevest remélni. Lássuk mindezt a gyakorlatban!

1. modell

Öntsük a tasak tartalmát egy csészébe és adjunk hozzá 2 dl forró vizet. Keverjük jól el, hagyjuk 5 percig állni és máris fogyasztható!

Kapj elő egy (mások által gyártott) mintát, hozd működésbe és fogyaszd el! A többire ott a gravitáció...

2. modell

Hozzávalók:
1 kg színhús
50 dkg csont
50 dkg vegyes zöldség (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé)
1 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
10-15 szem bors
1 körömnyi cseresznyepaprika
1 csapott mokkáskanál sáfrányos szeklice
1 csokor petrezselyem
15 dkg kelkáposzta
1 zöldpaprika
1 paradicsom

10-15 dkg levelestészta

Elkészítés:
Minden hozzávalót alaposan megmosunk, megtisztítunk. Egy nagyobb fazék aljára fektetjük a szétütött csontokat, arra a 3-4 darabba vágott húst, és felöntjük annyi hideg vízzel, hogy jócskán (4-5 ujjnyira) ellepje. Forrásig hevítjük - a régi hagyományt követve lehabozzuk -, hozzáadjuk (teatojásba zárva) a szemes borsot, a fokhagymát, a sáfrányos szeklicét - szép színt ad a levesnek -, a cseresznyepaprikát, a hagymát egészben és egy kevés sót. Fedő nélkül, lassú forralással, gyöngyöztetve fél óráig főzzük. Ezután beletesszük a hasábokra vágott zöldségeket, a kelkáposztát, a zöldpaprikát és az egész paradicsomot, a csokorban hagyott petrezselymet, és további lassú forralással, fedő nélkül az egészet puhára főzzük.

Enyhén sós vízben megfőzzük a levestésztát, leszűrjuk, egy kevés húslevest merünk rá, és melegen tartjuk.

Ezután következik a művészet: a húsleves felszínéről eltávolítjuk a zsiradékot; a nagyját egyszerűen kanállal, a "kisebbjét" itatóspapírral vagy papírszalvétával, majd sűrű szövésű szitakanálon keresztül, merőkanállal - éppen csak szelíden megbillentve a fazekat, hogy fel ne zavarosítsuk a levest - előmelegített levesestálba szűrjuk.

A tésztát a forró leveshez adjuk, külön tálon kínáljuk a zöldséget és a húst, amelyet fogyaszthatunk a leveshez, vagy utána, második fogásként is különféle mártásokkal.

Fontos:
- A levest nem szabad megkavarni, mert zavaros lesz;
- azért kell egy kicsivel több vízzel feltenni, mert a főzés közben elpárolgott folyadékot utólag nem ajánlatos vízzel pótolni;
- ha azt akarjuk, hogy a leves ízletesebb legyen, hideg vízbe tegyük fel főni a húst, így jól kioldódnak belőle az ízek, mert a rostok nyitottak maradnak;
- ha a hús zamata fontosabb, forrásban lévő vízbe tesszük, ami a rostokat hirtelen összekapja, és a húsban marad az ízek java.

Megjegyzés:
- Előző este is elkészíthető, így másnap a fagyos zsiradékot maradéktalanul el lehet távolítani a tetejéről.
- A sóval bánjunk csínján, mert másnapra a leves sósabb lesz, mint frissen főztében érezzük.
- A tésztát ne tegyük bele a levesbe, külön tálaljuk, mert ha van maradék, a tészta egyfelől megdagad és felszívja a levest, másfelől előfordulhat, hogy másnapra megsavanyítja.
- A húslevest 1-2 napnál tovább nem tanácsos tárolni; a zöldségeket és a húst mindig külön edényben tegyük el.
- Gyakorlatilag bármely húsból főzhetünk húslevest - az alapreceptben felsorolt hozzávalókból és módon-, a lényeg az, hogy a hús ne legyen nagyon zsíros, ámde lehetőleg csontos legyen. Ha mégsem, főzzünk bele néhány marha- vagy borjúcsontot, mert sokkal ízletesebb lesz tőle.
- A vadhúsból, ürühúsból (bárányból, birkából) készített levest erőteljesebben fűszerezhetjük, pl. borókabogyó, babérlevél, szerecsendió, cayenne bors hozzáadásával.

Jó étvágyat!

Gondold végig, mit is szeretnél. Vásárolj be hozzá körültekintően. Tisztítsd meg a hozzávalókat, és gondosan adagold őket, a maguk idejében. Ellenőrizd, hogy a folyamatok rendben követik-e egymást. Ne cserélgesd ötletszerűen a lépéseket, mindennek adj elegendő időt a kiforráshoz. Ügyelj a tálalásra is! Aztán, ha jól laktál, gazdálkodj okosan a maradékkal...

Ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél, akkor mindig azt fogod kapni, amit mindig is kaptál. Ha valami mást akarsz kapni, tegyél valami mást! (NLP)

2011. február 6., vasárnap

Halállista

A medve halállistát készít. Odajön a róka:
- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
- Igen.
- Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?
- De.
Hazamegy a róka, nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól, majd visszamegy. A medve széttépi és megeszi.
Jön a farkas:
- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
- Igen.
- Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?
- De.
Hazamegy a farkas, nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól, majd visszamegy. A medve széttépi és megeszi.
Jön a nyuszika:
- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
- Igen.
- Nem lehetne kihúzni?
- De.


Új egyházi törvény elfogadására készül az Orbán-kormány, amely különbséget tenne egyházak és nem egyházi vallási felekezetek között. Megvonnák az egyházi státuszt azoktól, akiket a történelminek mondott egyházak riválisaiknak tekintenek – írja az Amerikai Népszava.

A korlátozások bevezetéséhez olyan egyházakra hivatkoznak, amelyek az adómegkerülés céljából működnek egyházként, de valójában nem azok. Ugyanakkor a törvény nem ezek kiszűrésére irányul, nem ezen a területen alkalmazna megszorításokat, hanem a nagyegyházaknak kihívást jelentő kisegyházakat hoznák egyöntetűen lehetetlen helyzetbe. Ez a törvény, elfogadása esetén, különbséget tesz hit és hit, hívő és hívő között, gátolja a történelmi egyházaknak nem tetsző felekezetekben vallásukat gyakorló magyar állampolgárok lelkiismereti szabadságát.

Az új alaptörvény rögzítené azt, ami a mostani alkotmányban is szerepel, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz, hogy vallását és meggyőződését szabadon megválassza és megváltoztassa, és azt akár egyénileg, akár másokkal együtt nyilvánosan vagy a magánéletben, vallásos cselekményeken, szertartásokon, vagy egyéb módon kinyilváníthassa, illetve ezt mellőzhesse, gyakorolhassa vagy tanítsa.

Ugyanakkor szeretné megteremteni az alapját annak, hogy "a lelkiismereti- és vallásszabadságról szóló, várhatóan tavasszal elfogadandó törvény különbséget tehessen egyházak és vallási egyházi felekezetek között". A különbségtétel során szempont lehet az egyház történelmi beágyazottsága, társadalmi támogatottsága, híveinek száma, illetve a közfeladatok ellátásában vállalt szerepe. Azért szükséges ennek a törvénynek az átdolgozása az alkotmány elfogadása után, mert az elmúlt húsz évben nagyon sokan visszaéltek az egyházi jogállással.

Már az Antall-kormány idején is szerették volna elérni a történelminek mondott keresztény egyházak, hogy a kisegyházak ne kaphassanak egyházi státuszt, és ennek révén térhódításukat az állam korlátozza. Az elmúlt húsz évben folyamatosan próbálta a politikai jobboldal kiszolgálni ezt a nagyegyházi igényt, szektakampányok indultak, hivatkoztak a visszaélésekre a mostanihoz hasonló módon, de a vallásszabadságot szabályozó 1990. évi IV. törvényt nem tudták megváltoztatni, mert soha nem tudtak kétharmados támogatást szerezni céljaiknak. Ez a helyzet változott most meg.

Arra hivatkoznak, hogy "ki kell szűrni azokat, akik csupán adóelkerülési célból alapítottak vallási közösségeket. A nagy intézményfenntartó egyházak és az egyéb, valós teológiai tartalmakat hirdető vallási közösségeknek járna csak a különleges jogállás". Az új egyházi törvény azonban az egyházi státuszt, a "különleges jogállást" nemcsak azoktól vonná meg, akik az adóelkerülés céljából hoznak létre egyházi közösséget, hanem "a nagy intézményfenntartó egyházakon" kívül mindenkitől. Ennek a különbségtételnek a fonákja ráadásul az, hogy a "nagy intézményfenntartó egyházak" nagy intézményeit nem az egyházak, hanem az állam tartja fenn, nekik. Az adóelkerülést úgy lehetne megszüntetni, hogy megvonnák az adómentességet az egyházaktól. Ebben az esetben senki nem alapítana adómegkerülés szándékával egyházat. Az ilyen egyházakat a jelenlegi törvények alapján is ki lehetne szűrni, de itt ez csupán hivatkozás, a nyilvánvaló szándék nem ez.

Az egyházi státusz elnyeréséhez a következő szempontokat veszi figyelembe: az egyház történelmi beágyazottsága, társadalmi támogatottsága, híveinek száma, illetve a közfeladatok ellátásában vállalt szerepe. Ez utóbbinak semmi köze nincs a lelkiismereti és vallásszabadsághoz. A társadalmi támogatottság és a hívők létszáma nagyjából ugyanazt jelenti. Régi vágya a katolikus és a református egyháznak, hogy 10 ezer fő legyen az egyházi bejegyzés alsó határa. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a 12 apostolával nem tekinthető egyháznak. A Biblia meghatározása szerint, "ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). Jézus Krisztus nem köti 10 ezer – tudtán kívül – megkeresztelt csecsemőhöz az egyházi státuszt. Sok egyház nem úgy szerveződik, mint a katolikusok vagy később a reformátusok, hogy egy hierarchiát alkotnak, hanem minden gyülekezetük önálló. Ezek egyike sincs külön-külön 10 ezer fős. Az új egyházi törvény arra kényszerítene felekezeteket, hogy katolikus mintára szerveződjenek, ha egyházi elismerést akarnak kapni.

Ezzel a létszámhatárral az állam beavatkozik a vallási piacba, gátat vet az új vallási mozgalmak kialakulásának és működésének, és állami védelmet nyújt azoknak a régi, megcsontosodott tradícióknak, amelyeket az újabb és újabb reformációs hullámok bontanak meg. Ehhez az államnak nincs joga. Azokat a hívőket, akik nem az állam által preferált vallási közösségbe tartoznak, másodrangú hívőkké teszik, mert az a szervezet, ahol ők a vallásukat gyakorolják, nem lesz bevett vallási felekezet. Ezzel velük szemben a gyanakvást és az elutasítást ébresztik fel. Ez a törvény Semjén Zsolt agyszüleménye, és semmi más célt nem szolgál, mint a katolikus és a vele szövetséges református egyház hegemóniájának megerősítését, hogy a más felekezetekben hívő emberekről elmondhassák: az nem egyház, ahova azok járnak. Egyház csak az, amit Semjén – a kétharmaddal a háta mögött – annak mond.

A tervezett törvénymódosítás nem az egyházi státusszal visszaélőket érinti majd elsősorban, hanem a teológiai kihívást jelentő reformegyházakat. Így a baptistákat, a metodistákat, a szabadkeresztényeket, pünkösdistákat, a karizmatikusokat, az adventistákat. Ha nem kapnak egyházi státuszt, akkor a lelkészeik nem lesznek lelkészek, az egyházi intézményeik elveszítik kedvezményeiket, támogatásukat, teológiai intézményeik nem számítanak teológiai iskolának, az állandó objektumokkal nem rendelkezők még istentiszteleti helyeket sem bérelhetnek, mert nem lesznek egyházi jogi személyek, az istentiszteleteik nem minősülnek istentiszteletnek. Istentiszteleteiket bármikor meg lehet zavarni, mert nem élvezik az egyházakra vonatkozó törvényi védelmet.

Mindazok a magyar állampolgárok, akik ilyen felekezethez fognak tartozni, üldöztetésnek lehetnek kitéve, megbélyegzésnek, akadályokba ütközik a szabad vallásgyakorlásuk. Az egyházi törvény ilyen szellemű megváltoztatása durvább megsértése lesz a lelkiismereti- és vallásszabadságnak, mint ahogyan a médiatörvény sérti a sajtószabadságot.

Rétvári szerint "nem szabad engedni, hogy business-egyházakat jegyezzenek be, és ki kell szűrni azokat az álegyházakat, amelyek valójában semmiféle vallástanítást nem hirdetnek, illetve követnek" – fogalmazott a parlamenti államtitkár, hozzátéve: az állam természetesen a vallási tanítás tartalmát az állam és egyház elválasztása miatt továbbra sem vizsgálhatja, abban állást sem foglalhat. Ez utóbbi mondat tagadja az előzőeket, mert ha az állam nem vizsgálhatja a vallási tanítás tartalmát, amikor milyen alapon jelenti ki bármelyik egyházról, hogy az "ál-egyház, vagy business-egyház". Milyen alapon választja ki azokat, amelyek "valós teológiai tartalmakat hirdető vallási közösségek"? A létszám meghatározása hogyan szűri ki az "ál-egyházat"?

A korábban megjelent kiszivárogtatások szerint az új egyházi törvény nem csupán a jövőre vonatkozóan tagadná meg az egyházi státuszt azoktól, akiktől a történelmi egyházak ezt jónak tartják, hanem visszamenőleges hatállyal azoktól is, akik ezt a státuszt már korábban elnyerték. Újra kellene regisztráltatni magát mindenkinek, és az új törvény alapján – a végkielégítéseknél használt eljáráshoz hasonlóan – visszamenőleges hatállyal szüntetnék meg az egyházi státuszokat.

Az Országgyűlés március elején fogadhatja el az új alkotmány szabályozási elveiről szóló határozati javaslatot, amely alapján a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium elkészíti az új alaptörvény normaszövegének tervezetét; ezt kezdi tárgyalni a parlament – ún. alkotmányozó országgyűlésként – március 15-e után, s dönt róla várhatóan április 25-én, húsvéthétfőn.

Éljen a magyar feltámadás! (Továbbá az egyház és az állam szétválasztása...)

2011. február 1., kedd

Igazodási pont

Augusztus 18. Budapest - Wien - Bilbao - Irún
2 fő
Irún - Santiago: 725 km
Szeptember 22. Santiago - Wien - Budapest