Halállista

A medve halállistát készít. Odajön a róka:
- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
- Igen.
- Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?
- De.
Hazamegy a róka, nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól, majd visszamegy. A medve széttépi és megeszi.
Jön a farkas:
- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
- Igen.
- Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?
- De.
Hazamegy a farkas, nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól, majd visszamegy. A medve széttépi és megeszi.
Jön a nyuszika:
- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
- Igen.
- Nem lehetne kihúzni?
- De.

Új egyházi törvény elfogadására készül az Orbán-kormány, amely különbséget tenne egyházak és nem egyházi vallási felekezetek között. Megvonnák az egyházi státuszt azoktól, akiket a történelminek mondott egyházak riválisaiknak tekintenek – írja az Amerikai Népszava.

A korlátozások bevezetéséhez olyan egyházakra hivatkoznak, amelyek az adómegkerülés céljából működnek egyházként, de valójában nem azok. Ugyanakkor a törvény nem ezek kiszűrésére irányul, nem ezen a területen alkalmazna megszorításokat, hanem a nagyegyházaknak kihívást jelentő kisegyházakat hoznák egyöntetűen lehetetlen helyzetbe. Ez a törvény, elfogadása esetén, különbséget tesz hit és hit, hívő és hívő között, gátolja a történelmi egyházaknak nem tetsző felekezetekben vallásukat gyakorló magyar állampolgárok lelkiismereti szabadságát.

Az új alaptörvény rögzítené azt, ami a mostani alkotmányban is szerepel, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz, hogy vallását és meggyőződését szabadon megválassza és megváltoztassa, és azt akár egyénileg, akár másokkal együtt nyilvánosan vagy a magánéletben, vallásos cselekményeken, szertartásokon, vagy egyéb módon kinyilváníthassa, illetve ezt mellőzhesse, gyakorolhassa vagy tanítsa.

Ugyanakkor szeretné megteremteni az alapját annak, hogy "a lelkiismereti- és vallásszabadságról szóló, várhatóan tavasszal elfogadandó törvény különbséget tehessen egyházak és vallási egyházi felekezetek között". A különbségtétel során szempont lehet az egyház történelmi beágyazottsága, társadalmi támogatottsága, híveinek száma, illetve a közfeladatok ellátásában vállalt szerepe. Azért szükséges ennek a törvénynek az átdolgozása az alkotmány elfogadása után, mert az elmúlt húsz évben nagyon sokan visszaéltek az egyházi jogállással.

Már az Antall-kormány idején is szerették volna elérni a történelminek mondott keresztény egyházak, hogy a kisegyházak ne kaphassanak egyházi státuszt, és ennek révén térhódításukat az állam korlátozza. Az elmúlt húsz évben folyamatosan próbálta a politikai jobboldal kiszolgálni ezt a nagyegyházi igényt, szektakampányok indultak, hivatkoztak a visszaélésekre a mostanihoz hasonló módon, de a vallásszabadságot szabályozó 1990. évi IV. törvényt nem tudták megváltoztatni, mert soha nem tudtak kétharmados támogatást szerezni céljaiknak. Ez a helyzet változott most meg.

Arra hivatkoznak, hogy "ki kell szűrni azokat, akik csupán adóelkerülési célból alapítottak vallási közösségeket. A nagy intézményfenntartó egyházak és az egyéb, valós teológiai tartalmakat hirdető vallási közösségeknek járna csak a különleges jogállás". Az új egyházi törvény azonban az egyházi státuszt, a "különleges jogállást" nemcsak azoktól vonná meg, akik az adóelkerülés céljából hoznak létre egyházi közösséget, hanem "a nagy intézményfenntartó egyházakon" kívül mindenkitől. Ennek a különbségtételnek a fonákja ráadásul az, hogy a "nagy intézményfenntartó egyházak" nagy intézményeit nem az egyházak, hanem az állam tartja fenn, nekik. Az adóelkerülést úgy lehetne megszüntetni, hogy megvonnák az adómentességet az egyházaktól. Ebben az esetben senki nem alapítana adómegkerülés szándékával egyházat. Az ilyen egyházakat a jelenlegi törvények alapján is ki lehetne szűrni, de itt ez csupán hivatkozás, a nyilvánvaló szándék nem ez.

Az egyházi státusz elnyeréséhez a következő szempontokat veszi figyelembe: az egyház történelmi beágyazottsága, társadalmi támogatottsága, híveinek száma, illetve a közfeladatok ellátásában vállalt szerepe. Ez utóbbinak semmi köze nincs a lelkiismereti és vallásszabadsághoz. A társadalmi támogatottság és a hívők létszáma nagyjából ugyanazt jelenti. Régi vágya a katolikus és a református egyháznak, hogy 10 ezer fő legyen az egyházi bejegyzés alsó határa. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a 12 apostolával nem tekinthető egyháznak. A Biblia meghatározása szerint, "ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). Jézus Krisztus nem köti 10 ezer – tudtán kívül – megkeresztelt csecsemőhöz az egyházi státuszt. Sok egyház nem úgy szerveződik, mint a katolikusok vagy később a reformátusok, hogy egy hierarchiát alkotnak, hanem minden gyülekezetük önálló. Ezek egyike sincs külön-külön 10 ezer fős. Az új egyházi törvény arra kényszerítene felekezeteket, hogy katolikus mintára szerveződjenek, ha egyházi elismerést akarnak kapni.

Ezzel a létszámhatárral az állam beavatkozik a vallási piacba, gátat vet az új vallási mozgalmak kialakulásának és működésének, és állami védelmet nyújt azoknak a régi, megcsontosodott tradícióknak, amelyeket az újabb és újabb reformációs hullámok bontanak meg. Ehhez az államnak nincs joga. Azokat a hívőket, akik nem az állam által preferált vallási közösségbe tartoznak, másodrangú hívőkké teszik, mert az a szervezet, ahol ők a vallásukat gyakorolják, nem lesz bevett vallási felekezet. Ezzel velük szemben a gyanakvást és az elutasítást ébresztik fel. Ez a törvény Semjén Zsolt agyszüleménye, és semmi más célt nem szolgál, mint a katolikus és a vele szövetséges református egyház hegemóniájának megerősítését, hogy a más felekezetekben hívő emberekről elmondhassák: az nem egyház, ahova azok járnak. Egyház csak az, amit Semjén – a kétharmaddal a háta mögött – annak mond.

A tervezett törvénymódosítás nem az egyházi státusszal visszaélőket érinti majd elsősorban, hanem a teológiai kihívást jelentő reformegyházakat. Így a baptistákat, a metodistákat, a szabadkeresztényeket, pünkösdistákat, a karizmatikusokat, az adventistákat. Ha nem kapnak egyházi státuszt, akkor a lelkészeik nem lesznek lelkészek, az egyházi intézményeik elveszítik kedvezményeiket, támogatásukat, teológiai intézményeik nem számítanak teológiai iskolának, az állandó objektumokkal nem rendelkezők még istentiszteleti helyeket sem bérelhetnek, mert nem lesznek egyházi jogi személyek, az istentiszteleteik nem minősülnek istentiszteletnek. Istentiszteleteiket bármikor meg lehet zavarni, mert nem élvezik az egyházakra vonatkozó törvényi védelmet.

Mindazok a magyar állampolgárok, akik ilyen felekezethez fognak tartozni, üldöztetésnek lehetnek kitéve, megbélyegzésnek, akadályokba ütközik a szabad vallásgyakorlásuk. Az egyházi törvény ilyen szellemű megváltoztatása durvább megsértése lesz a lelkiismereti- és vallásszabadságnak, mint ahogyan a médiatörvény sérti a sajtószabadságot.

Rétvári szerint "nem szabad engedni, hogy business-egyházakat jegyezzenek be, és ki kell szűrni azokat az álegyházakat, amelyek valójában semmiféle vallástanítást nem hirdetnek, illetve követnek" – fogalmazott a parlamenti államtitkár, hozzátéve: az állam természetesen a vallási tanítás tartalmát az állam és egyház elválasztása miatt továbbra sem vizsgálhatja, abban állást sem foglalhat. Ez utóbbi mondat tagadja az előzőeket, mert ha az állam nem vizsgálhatja a vallási tanítás tartalmát, amikor milyen alapon jelenti ki bármelyik egyházról, hogy az "ál-egyház, vagy business-egyház". Milyen alapon választja ki azokat, amelyek "valós teológiai tartalmakat hirdető vallási közösségek"? A létszám meghatározása hogyan szűri ki az "ál-egyházat"?

A korábban megjelent kiszivárogtatások szerint az új egyházi törvény nem csupán a jövőre vonatkozóan tagadná meg az egyházi státuszt azoktól, akiktől a történelmi egyházak ezt jónak tartják, hanem visszamenőleges hatállyal azoktól is, akik ezt a státuszt már korábban elnyerték. Újra kellene regisztráltatni magát mindenkinek, és az új törvény alapján – a végkielégítéseknél használt eljáráshoz hasonlóan – visszamenőleges hatállyal szüntetnék meg az egyházi státuszokat.

Az Országgyűlés március elején fogadhatja el az új alkotmány szabályozási elveiről szóló határozati javaslatot, amely alapján a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium elkészíti az új alaptörvény normaszövegének tervezetét; ezt kezdi tárgyalni a parlament – ún. alkotmányozó országgyűlésként – március 15-e után, s dönt róla várhatóan április 25-én, húsvéthétfőn.

Éljen a magyar feltámadás! (Továbbá az egyház és az állam szétválasztása...)