Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
(József Attila)
Megosztás
2011. szeptember 26., hétfő
2011. szeptember 23., péntek
Köszönjük!
Ma reggel egy ismerős lakásban ébredtem. Még szokatlan, hogy ekkora területem van egyedül. A billentyűzeten ékezetek nélkül akar írni a kezem. A jobb lábam az elefántéra hasonlít most is...
Szóval itt vagyok újra a tartós albergue falai között. Hogy hol vagyok otthon, az még nyitott kérdés.
A világvége messziről:
...és közelről:
Zárókép:
Hajnali csendélet:
Megosztás
Szóval itt vagyok újra a tartós albergue falai között. Hogy hol vagyok otthon, az még nyitott kérdés.
A világvége messziről:
...és közelről:
Zárókép:
Hajnali csendélet:
Megosztás
2011. szeptember 20., kedd
... fuss el vele!
Itt a veg! 33 napja jovunk, holnap este ott vagyunk a vilagitotoronynal. Ket napja azert fohaszkodunk, hogy szep idonk legyen, lathassuk lemenni a napot az ocean vizeben. Elteltem a caminoval, jo lesz mar hazamenni. Ez a bucsuzkodos szakasz nem volt olyan latvanyos termeszetileg, kicsit ujraeljuk az elozo heteket - ugy emlegetunk helyeket es szemelyeket, mint kedves halottakat szokas: "amikor a draga jo uram..."
Nem vitas, hogy a halal korul forog a lezaras; az elengedes, a megnyugvas probaja ez a 3-szor 24 ora. Azt hiszem, lehet az elettel betelten, bekevel tavozni. Amikor a dolgok a helyukre kerulnek, az oroksegunk jo kezekben kamatozik tovabb es nem faj a baratoknak az arva asztal sem, vagy nem kibirhatatlanul. Kis parasztgyerekkent baratkoztam meg a halallal. Nekem unneploruhas, a csaladot osszehozos, napsugaras delutan az elmulas. A plebanos is mosolyog egy kicsit a tomjenfust mogott. Es akik halaval emlekeznek meg rolunk, visznek egy is fenyt a sirunkbol magukkal haza. Ha paran megeritek a temetesemet - bar az en koromban ennek kicsi a valoszinusege ;) - legyetek kedvesek majd orulni velem! Olyan hamuszorosat kerek, vizsugarral, a zenet majd Vikinek tollbamondom.
Visszaterve Galiciaba, hihetetlen mennyisegu tehenszarral van dolgunk, a szaga pedig betolti a levegot. Minek itt teregetni a szabadban? Ma kiszorultunk az onkormanyzati alberguebol, pedig elindultunk reggel 6-kor. Egy privat szallason viszont, ami fenyevekkel elegansabb es tisztabb, csak a minimalar duplajaert alszunk. Mar nem aggodunk semmiert sem, olyan szepen osszeernek a dolgaink, a kello idoben megtortenik minden, kapunk segitot, ha arra van eppen szuksegunk. Feri az elso utjarol nem kivankozik haza, halogatna meg az indulast. Olyan jo, hogy ennyire maskent is megelheto ugyanaz a valosag.
Dobjuk fel nehany fotoval ezt a szomorkas bejegyzest!
Jezus haver es a repulonyonyeg (az ezeregy legendak egyike; Elveszett Evangelium 23,41-55):
Van, hogy csak ennyi feny jut indulashoz:
Ide visszamegyunk disznofulet enni:
Mult a jovoben, az ido fikcio:
Oreg hid, nem ven hid:
Megyunk az ismeretlenbe:
Megosztás
Nem vitas, hogy a halal korul forog a lezaras; az elengedes, a megnyugvas probaja ez a 3-szor 24 ora. Azt hiszem, lehet az elettel betelten, bekevel tavozni. Amikor a dolgok a helyukre kerulnek, az oroksegunk jo kezekben kamatozik tovabb es nem faj a baratoknak az arva asztal sem, vagy nem kibirhatatlanul. Kis parasztgyerekkent baratkoztam meg a halallal. Nekem unneploruhas, a csaladot osszehozos, napsugaras delutan az elmulas. A plebanos is mosolyog egy kicsit a tomjenfust mogott. Es akik halaval emlekeznek meg rolunk, visznek egy is fenyt a sirunkbol magukkal haza. Ha paran megeritek a temetesemet - bar az en koromban ennek kicsi a valoszinusege ;) - legyetek kedvesek majd orulni velem! Olyan hamuszorosat kerek, vizsugarral, a zenet majd Vikinek tollbamondom.
Visszaterve Galiciaba, hihetetlen mennyisegu tehenszarral van dolgunk, a szaga pedig betolti a levegot. Minek itt teregetni a szabadban? Ma kiszorultunk az onkormanyzati alberguebol, pedig elindultunk reggel 6-kor. Egy privat szallason viszont, ami fenyevekkel elegansabb es tisztabb, csak a minimalar duplajaert alszunk. Mar nem aggodunk semmiert sem, olyan szepen osszeernek a dolgaink, a kello idoben megtortenik minden, kapunk segitot, ha arra van eppen szuksegunk. Feri az elso utjarol nem kivankozik haza, halogatna meg az indulast. Olyan jo, hogy ennyire maskent is megelheto ugyanaz a valosag.
Dobjuk fel nehany fotoval ezt a szomorkas bejegyzest!
Jezus haver es a repulonyonyeg (az ezeregy legendak egyike; Elveszett Evangelium 23,41-55):
Van, hogy csak ennyi feny jut indulashoz:
Ide visszamegyunk disznofulet enni:
Mult a jovoben, az ido fikcio:
Oreg hid, nem ven hid:
Megyunk az ismeretlenbe:
Megosztás
2011. szeptember 18., vasárnap
Unnep van - pihen a labunk
Elertuk. Par nap alatt a francia hatartol itt vagyunk a celnal. Valojaban Finisterre a befejezes, szomoru is lenne most abbahagyni. Kivanjuk meg a gyaloglast, a hallgatast, a murvas talaj zizegeset a bakancsunk alatt. Jo lesz elmenni az oceanig, latni a ket szemunkkel, hogy nincs tovabb.
Lassatok ti is valamit az elmult sok-sok pillanatbol!
Itt a mozi neked "Marti", ha nem ul banat a sziveden:
Kutya camino:
Oket kerulgetuk par napig:
Aki mindig velunk van:
Falusi bolt, ari nenivel:
A sobradoi kolostor kerengoje:
A hataron:
Jakab sirja:
Megosztás
Lassatok ti is valamit az elmult sok-sok pillanatbol!
Itt a mozi neked "Marti", ha nem ul banat a sziveden:
Kutya camino:
Oket kerulgetuk par napig:
Aki mindig velunk van:
Falusi bolt, ari nenivel:
A sobradoi kolostor kerengoje:
A hataron:
Jakab sirja:
Megosztás
2011. szeptember 17., szombat
Monte Gozoban, 5 km Santiago
Napokig nem jutottunk internethez, az igazat megvallva nem is hianyzott. A faradtsag es orom keveredik folyton bennem, elvezem az ut veget is. Tegnap a francia utat osztonosen kerulve eltevedtunk, es igy levagtunk egy szakaszt. Ma kenyelmesen indultunk, holnap pedig csak besetalunk a varosba.
A bar netes gepe nem fogadja el az euroimat, rovidre fogom ezert a mai bejegyzest. Holnap Santiagoban toltok majd fel kepeket is. Hihetetlenul nehez valogatni kozuluk, mert mindegyikhez fuz valami elmeny.
Egyet megis sikerult. Csak kesobb vettuk eszre, hogy feltuntettek az arunkat a hatterben:
Megosztás
A bar netes gepe nem fogadja el az euroimat, rovidre fogom ezert a mai bejegyzest. Holnap Santiagoban toltok majd fel kepeket is. Hihetetlenul nehez valogatni kozuluk, mert mindegyikhez fuz valami elmeny.
Egyet megis sikerult. Csak kesobb vettuk eszre, hogy feltuntettek az arunkat a hatterben:
Megosztás
2011. szeptember 11., vasárnap
Lourenzá - bucsu a tengertol
Ma reggel Ribadeo folyotorkolatatol indultunk el, mert az albergue ott talalhato a parton. Es ezzel el is koszontunk a Cantabriai tengertol, Finisterrenel mar hivatalosan is az Atlanti ocean vize var bennunket. Meg 10 napunk van talpon, egy het mulva erunk Santiagoba.
Gyulnek a belyegzok a Credencialomba, es a kepek a memoriakartyara. Ma volt eddig a legszebb napom, legalabbis igy erzek aktualisan. Egesz nap gyonyoruseges hegyek kozott jottunk, mar Galiciaban (pontosan Lugo tartomany). Alig lattunk embert, semmi autoforgalom, csak az ude zold taj, hatalmas ereju szel fuj, a hatizsak nelkul papirsarkanykent kapna fel bennunket az utrol. Nagy csend es beke vesz korul. Pedig ejszakankent horkolnak a kozelemben, a sarkam fajdalma csak arra par kiveteles felorara szunik, amikor sikerul alomba esnem. Annyi orom van itt, tegnap sikerult idoben erkeznunk, mindent kimosni es megszaritani. A ruhaim tele vannak tengerillattal, neha a siras kerulget, vagy enekelgetek magamban. Tobbnyire nepdalokat.
Jok a spanyolok, szeretem a konyhajukat. Segitenek, figyelnek es utbaigazitanak, ha eltevednenk. Szeretnek itt maradni utjelzokonek. Hogy valaki oruljon ha ramnez, es megnyugodva folytassa a napi szakaszt, hogy rendben mennek a dolgai. Hogy a csigak es a kismadarak megpihenjenek rajtam, vagy egy vadaszo macska elbujhasson az arnyekomban, ha kismadar menut szeretne vacsorara. Az elet itt csordogal korulottunk es bennunk, tehenszaga van, meg csacsifule, meg kakastorka, meg emberszive. Es resze vagyok en is a mesenek, itt irom a labammal, a velem botorkallo Farkassal, az idoben szolo es idoben hallgatni kepes Ferkoval. Es veletek, akik napkozben varatlanul toppantok elo a lelekem buveszkalapjabol, megsimogatlak benneteket, es engedlek tovabb, ha mar nagyon mocorogtok.
Nem hagyott el a regi enem sem. Ha valaki elkoveti azt a kiveteles bunt, hogy meg mindig mekerdezi: "Milyen volt?", annak azt fogom valaszolni, hogy a legferfiasabb utam volt a harom kozul. A leghosszabb es a legkemenyebbb. Aztan varrjon ra gombot... (Ezzel remelem par folosleges kerdest ki is iktattam.) :)
Olyan jo, hogy megerkeztel Viki, es hogy igy erkeztel haza, gyozteskent. Buszke csak magadra lehetsz, engem viszont nagy orom tolt el, amikor csak rad gondolok. Koszonom neked, hogy reszese lehettem az utadnak, szeretnek a folytatasban is tarsad lenni, ha nincs terhedre. Hatalmas oleles innen, elolegkent!!!
Annyi nap es elmeny az utolso poszt ota - kepet sajnos nem enged feltolteni ez a gep, varnotok kell meg par napot ra. :(
Megosztás
Gyulnek a belyegzok a Credencialomba, es a kepek a memoriakartyara. Ma volt eddig a legszebb napom, legalabbis igy erzek aktualisan. Egesz nap gyonyoruseges hegyek kozott jottunk, mar Galiciaban (pontosan Lugo tartomany). Alig lattunk embert, semmi autoforgalom, csak az ude zold taj, hatalmas ereju szel fuj, a hatizsak nelkul papirsarkanykent kapna fel bennunket az utrol. Nagy csend es beke vesz korul. Pedig ejszakankent horkolnak a kozelemben, a sarkam fajdalma csak arra par kiveteles felorara szunik, amikor sikerul alomba esnem. Annyi orom van itt, tegnap sikerult idoben erkeznunk, mindent kimosni es megszaritani. A ruhaim tele vannak tengerillattal, neha a siras kerulget, vagy enekelgetek magamban. Tobbnyire nepdalokat.
Jok a spanyolok, szeretem a konyhajukat. Segitenek, figyelnek es utbaigazitanak, ha eltevednenk. Szeretnek itt maradni utjelzokonek. Hogy valaki oruljon ha ramnez, es megnyugodva folytassa a napi szakaszt, hogy rendben mennek a dolgai. Hogy a csigak es a kismadarak megpihenjenek rajtam, vagy egy vadaszo macska elbujhasson az arnyekomban, ha kismadar menut szeretne vacsorara. Az elet itt csordogal korulottunk es bennunk, tehenszaga van, meg csacsifule, meg kakastorka, meg emberszive. Es resze vagyok en is a mesenek, itt irom a labammal, a velem botorkallo Farkassal, az idoben szolo es idoben hallgatni kepes Ferkoval. Es veletek, akik napkozben varatlanul toppantok elo a lelekem buveszkalapjabol, megsimogatlak benneteket, es engedlek tovabb, ha mar nagyon mocorogtok.
Nem hagyott el a regi enem sem. Ha valaki elkoveti azt a kiveteles bunt, hogy meg mindig mekerdezi: "Milyen volt?", annak azt fogom valaszolni, hogy a legferfiasabb utam volt a harom kozul. A leghosszabb es a legkemenyebbb. Aztan varrjon ra gombot... (Ezzel remelem par folosleges kerdest ki is iktattam.) :)
Olyan jo, hogy megerkeztel Viki, es hogy igy erkeztel haza, gyozteskent. Buszke csak magadra lehetsz, engem viszont nagy orom tolt el, amikor csak rad gondolok. Koszonom neked, hogy reszese lehettem az utadnak, szeretnek a folytatasban is tarsad lenni, ha nincs terhedre. Hatalmas oleles innen, elolegkent!!!
Annyi nap es elmeny az utolso poszt ota - kepet sajnos nem enged feltolteni ez a gep, varnotok kell meg par napot ra. :(
Megosztás
2011. szeptember 5., hétfő
A felén túli öröm - elértük Gijónt
Csak a cimben irok ekezettel, mert nagyon bonyi. Tegnap voltunk a 450 km-en tul, 17 nap alatt. A kovetkezo 17 napbol ma mar el is telt egy, nem akarmilyen: tobbszaz metert masztunk fel, majd visszaereszkedes a tengerszintre, mindez majdnem 40 km hosszan. Reggel hat utan, meg a sotetben indultunk el, fejlampaval keresgelve a jeleket. Harom kisebb pihenovel es etkezessel 18 utan erkeztunk Gijonba, ami maga nagy megprobaltatas, mert a jelek eltunnek a varosba erkezve. Az informacios irodaban megtudtuk, hogy benn nincs albergue, igy egy viszonylag olcso (12 EUR) szallast vettunk ki egy ejszakara. Persze, hogy csak egyre... :)
A labam mar napok ota faj, inkabb a sarkaim. Nem tudok vele mit kezdeni, csak hagyom, hogy fajjon. Mosni nagyon keves idonk es lehetosegunk adodott az elmult napokban. Holnap hasznalt poloban megyek. Ez is elviselheto, es a terep is kegyes lesz hozzank, semmi szintemelkedes, vagy csak keves.
Nagy vigasz, hogy minden utat eleg csak egyszer vegigjarni (nem jon vissza tobbe) - es figyelmezteto is, hogy tudatosan lepkedjunk rajta, mert nem jon vissza tobbe. Azert van az a szerelem, amiert megtennem meg ketszer is... Az a sok apro lepes ma mar a vilagurbol is lathato szakassza epult ossze, pedig csak par napja kezdtuk el. Neha egy-egy mondat is gyogyito erovel vertez fel, erot ad tovabb menni. Az etvagyam kituno, kozben pedig sorvadozok. ¿Hol vannak mar a gyonyoru combjaim? :)
A kedvem is ilyen ossze-vissza, mint a mai poszt - neha duhongeni tudnek a hulye jelzesek miatt (vagy a hianyuktol), egy pillanat mulva mindez elfelejtve - egy csodas kilatas, vagy egy kedves gesztus felulirja oket. Hagyom, hogy erezzek mindent, es igyekszem nem zavarni a zajt. Ha a zarandokok zacskocsorgeto versenybe kezdenek reggel, vagy bennem tombol mindenfele vihar. A zajon tul ott a csond, amiert jottem.
Hianyoztok, ezt mondjuk tudtam mar eddig is. Csak megerositem, hogy nem valtozott a ragaszkodasom hozzatok. Csak a kapcsolatokert erdemes egy lepest is tenni, minden mas esetleges, keves, neha folosleges is. Olyan keves dolog kell az elethez. Ma ennyire futja... Plusz kepek, kepek, kepek.
Egy este a cisztereknel:
Eszunk szorgosan:
Albergue a sineken (konkretan a vasutallomason):
Nem latunk mindig tisztan:
A mosonok itt is...
Meg tengert!
Ma itt alszunk:
Csodakapu:
Lattuk Marti hazat is:
Es most a legeslegutolso:
Pedig sok van meg... Jo ejszakat!
Megosztás
A labam mar napok ota faj, inkabb a sarkaim. Nem tudok vele mit kezdeni, csak hagyom, hogy fajjon. Mosni nagyon keves idonk es lehetosegunk adodott az elmult napokban. Holnap hasznalt poloban megyek. Ez is elviselheto, es a terep is kegyes lesz hozzank, semmi szintemelkedes, vagy csak keves.
Nagy vigasz, hogy minden utat eleg csak egyszer vegigjarni (nem jon vissza tobbe) - es figyelmezteto is, hogy tudatosan lepkedjunk rajta, mert nem jon vissza tobbe. Azert van az a szerelem, amiert megtennem meg ketszer is... Az a sok apro lepes ma mar a vilagurbol is lathato szakassza epult ossze, pedig csak par napja kezdtuk el. Neha egy-egy mondat is gyogyito erovel vertez fel, erot ad tovabb menni. Az etvagyam kituno, kozben pedig sorvadozok. ¿Hol vannak mar a gyonyoru combjaim? :)
A kedvem is ilyen ossze-vissza, mint a mai poszt - neha duhongeni tudnek a hulye jelzesek miatt (vagy a hianyuktol), egy pillanat mulva mindez elfelejtve - egy csodas kilatas, vagy egy kedves gesztus felulirja oket. Hagyom, hogy erezzek mindent, es igyekszem nem zavarni a zajt. Ha a zarandokok zacskocsorgeto versenybe kezdenek reggel, vagy bennem tombol mindenfele vihar. A zajon tul ott a csond, amiert jottem.
Hianyoztok, ezt mondjuk tudtam mar eddig is. Csak megerositem, hogy nem valtozott a ragaszkodasom hozzatok. Csak a kapcsolatokert erdemes egy lepest is tenni, minden mas esetleges, keves, neha folosleges is. Olyan keves dolog kell az elethez. Ma ennyire futja... Plusz kepek, kepek, kepek.
Egy este a cisztereknel:
Eszunk szorgosan:
Albergue a sineken (konkretan a vasutallomason):
Nem latunk mindig tisztan:
A mosonok itt is...
Meg tengert!
Ma itt alszunk:
Csodakapu:
Lattuk Marti hazat is:
Es most a legeslegutolso:
Pedig sok van meg... Jo ejszakat!
Megosztás
2011. szeptember 1., csütörtök
Barkasszentvince ugyhiddel = van hazimacskank
Holnap elerjuk Asturia tartomanyt. Mostanaban ritkan esett, a hegyek is dombokka szelidultek, vagy a labunk szokta meg inkabb a szantast. Minden nap egy ujabb siker, hiszen haladunk a celunk fele. A gondolatok lassan jonnek, inkabb az egymasra figyeles muveszete foglalkoztat, mint valami fennkolt igazsag belatasa. Ket napja nagyon jo kedvem van, folyton viccelodunk egymassal, a helyzetekkel. Par napja megharapott egy kutya, szerencsere inkabb csak megkapott a fogaval, mar a helye is alig latszik. Cobrecesben ciszterci szerzeteseknel szalltunk meg, reszt vettunk a completoriumon, azaz ejszakai iman is, kilenc ora tajban.
San Vincente de la Barquera a varos neve, ahol ma alszunk. Ma ismet sokat lattuk a tengert, kellemes kis varos. A szallasok hol nepesek, hol csak 6 fos pequenos zugok. Nem gond, minden nap tovabb allunk. Naponta eszunk egyszer etteremben, elsosorban a haleteleket preferaljuk. Mar itt vagyok egeszen, nem tudom milyen nap van, csak a masnapi szakasz fontos. Lepesrol lepesre haladunk elore, mert van celunk. Kozben talalkozunk es elvalunk, ahogy az ut adja elenk.
Neha hallagtunk a sarga nyilakra, olykor felulbiraljuk oket. Szabadk vagyunk, rengeteg idonk van. Ha arra gondolok, hogy meg a haromotode hatra van, kicsit megriadok tole, pedig aprankent jol viselheto. A TV musorban eppen idojaraselorejelzes van, felhangositom kicsit. Eleg jol ertem, pedig jo tempoban beszel a ficko.
Jojjenek a szokasos kepek, megint nem tudatos a valogatas, inkabb csak kostolo nektek a hetkoznapjainkbol.
Jeruzsalemet inkabb kihagyjuk...
Ezert barkas:
Es ezert macskas:
Megosztás
San Vincente de la Barquera a varos neve, ahol ma alszunk. Ma ismet sokat lattuk a tengert, kellemes kis varos. A szallasok hol nepesek, hol csak 6 fos pequenos zugok. Nem gond, minden nap tovabb allunk. Naponta eszunk egyszer etteremben, elsosorban a haleteleket preferaljuk. Mar itt vagyok egeszen, nem tudom milyen nap van, csak a masnapi szakasz fontos. Lepesrol lepesre haladunk elore, mert van celunk. Kozben talalkozunk es elvalunk, ahogy az ut adja elenk.
Neha hallagtunk a sarga nyilakra, olykor felulbiraljuk oket. Szabadk vagyunk, rengeteg idonk van. Ha arra gondolok, hogy meg a haromotode hatra van, kicsit megriadok tole, pedig aprankent jol viselheto. A TV musorban eppen idojaraselorejelzes van, felhangositom kicsit. Eleg jol ertem, pedig jo tempoban beszel a ficko.
Jojjenek a szokasos kepek, megint nem tudatos a valogatas, inkabb csak kostolo nektek a hetkoznapjainkbol.
Jeruzsalemet inkabb kihagyjuk...
Ezert barkas:
Es ezert macskas:
Megosztás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)