Köszönjük!

Ma reggel egy ismerős lakásban ébredtem. Még szokatlan, hogy ekkora területem van egyedül. A billentyűzeten ékezetek nélkül akar írni a kezem. A jobb lábam az elefántéra hasonlít most is...

Szóval itt vagyok újra a tartós albergue falai között. Hogy hol vagyok otthon, az még nyitott kérdés.

A világvége messziről:

...és közelről:

Zárókép:

Hajnali csendélet:

Megosztás