2010. február 24., szerda

2010. február 21., vasárnap

Szürke kövek

Néha megtörténik, hogy egy-egy banális mondat átizzik, és új jelentőséget kap. A tegnapi drámán dobta be valaki félig poénból, hogy "most kezdődik életed hátralévő része". A szokásos tetszésnyilvánításon túl jóleső borzongással töltött el ez a gondolat. Ami öt perce történt, azon rajta az idő nagy pecsétje, feltörhetetlen. Ami öt perc múlva következik, az tele van várakozással, a szülés-születés csodájával, teremtő szabadsággal.

Betti idézte a munkahelyi kapcsolatok két paragrafusát:
1. Házinyúlra nem lövünk (csak ha támad).
2. Ha nem támad, ingereljük.

A (torkos)csütörtöki kóser vacsorán ajándékot kaptam Balázstól. Nyíri Balázs: Pszichológusok a szófán c. könyvét. A hátsó borítóról idézek:
"Mi a különbség a pszichológus és a betege között? A beteg azt hiszi, hogy 2 x 2 az 5. A pszichológus tudja, hogy 4, csak marhára kevesli."

2010. február 19., péntek

Hormonoktól függő játék

A legújabb kutatások eredményei alapján eleve vesztes csatát akarnak megvívni azok a szülők, akik azért, hogy megvédjék gyermekeiket a nemi sztereotípiák kialakulásától, e szempontból semleges játékokat vásárolnak kicsinyeiknek, főként, ha a szóban forgó gyermekük fiú.

(Oravecz Elvira, Népszabadság, 2010. február 18.)

Úgy tűnik, a méhen belül ható, majd a születés után a babák testében az első néhány hónapban felszabaduló hormonok felelősek azért, hogy milyen típusú játékok vonzzák a fiúkat.

Hároméves korukra a fiúk és a lányok már más játékok iránt mutatnak érdeklődést. A fiúkat jobban vonzzák a labdák, a járművek és a szerelős játékok, mint a lányokat, és szívesebben játszanak nagyobb csoportokban, míg a lányok kisebb csoportban érzik jól magukat. A kutatók hevesen vitatkoznak azon, hogy ezek a különbségek vajon a biológiai programozás, vagy a társadalmi nyomás hatására alakulnak ki.

A legújabb vizsgálatok azt sugallják, hogy a méhen belül ható hormonok szintje határozza meg fiúkban és lányokban is a későbbi, játékokhoz való viszonyulást. Korábban senki nem vizsgálta, hogy vajon a születés utáni első néhány hónapban tapasztalt tesztoszteron és az ösztrogén hormonok mennyisége hatással van-e a kicsik későbbi viselkedésére. Gerianne Alexander, a texasi A&M Egyetem munkatársa szerint a szakemberek eddig úgy vélték, e korai fejlődési szakaszra a hormonok nem fejtenek ki hatást.

E hatásának vizsgálata céljából Alexander és kollégái egy szemmozgást követő szoftvert használtak 3-4 hónapos csecsemők (21 fiú és 20 lány csecsemő) vizsgálatához. A babáknak labda és baba képét, illetve egy vagy több számot tartalmazó képet mutattak, és megfigyelték, melyik kép vonja magára a picik figyelmét. A kutatók mérték a kislányok nyálában található ösztrogén, illetve a fiúkéban található tesztoszteron mennyiségét, valamint összehasonlították a mutatóujjuk és középső ujjuk hosszúságát, amely érték a babákat ért születés előtti tesztoszteronszintekkel mutat öszszefüggést.

A lányok viselkedését úgy látszik, sem a vizsgálatkor mért, sem a születés előtti hormonszint nem befolyásolta. A fiúk képekhez való vonzódását azonban mindkettő, némileg eltérő módon. A vizsgálatkor azok a fiúk, akiknek a nyálában több tesztoszteront mértek, nagyobb érdeklődést mutattak a több mint egyetlen számot tartalmazó kép iránt, mint azok a fiúk, akiknél a nyálban mért tesztoszteronszint alacsonyabb volt. Az ujjhosszúság alapján a méhen belüli fejlődés során nagyobb tesztoszteronmennyiségnek kitett fiúk a kisebb mennyiségű férfihormonnak kitett társaiknál jobban vonzódtak a labdához, mint a babához.

A kísérletben részt vevő picik túl fiatalok voltak ahhoz, hogy valóban választhassanak a felkínált játékok közül, azonban Alexander szerint a már ebben a zsenge korban tapasztalható ösztönös vonzódás jelezheti a későbbi viselkedést. A következőkben azt szeretnék megvizsgálni, hogy a 3 hónapos korban mutatkozó érdeklődés alapján meg lehet-e jósolni a kicsik későbbi viselkedést.

Ha több gyermekkel is elvégzik a vizsgálatokat, az eredmények alapján az is meghatározható lesz, hogy vajon hogyan befolyásolják a viselkedést, vagy akár a nemi hovatartozást a hormonokat tönkretevő vegyszerek akár a méhen belüli, akár a születés utáni első néhány hónapban. Ilyen anyagok például a rendkívül illékony ftalátok – melyeket főként a műanyagok lágyítására használnak, és melyek megtalálhatók a legkülönfélébb festékekben, burkolóanyagokban, háztartási cikkekben, kozmetikumokban vagy élelmiszer-ipari csomagolóanyagokban – vagy a peszticidek.

2010. február 18., csütörtök

2010. február 17., szerda

A zsiráf és a (disznó)sajt - állatmesék

Ez ópusz elég prózai lesz,
vájtfülektől bocsesz!


1. Zsiráfos - valós - történet

Eladó: Jó estét! Mit parancsol?
Vásárló: A szeletelt disznósajtból kérek 20 dekát.

Eladó: Miért? Van nem szeletelt is?
Vásárló: Nem tudom, én arra koncentrálok, amit szeretnék.

[csomagolás, mérés alatt kis szünet]

Eladó: Tessék! Más valamit adhatok?
Vásárló: Köszöm, ennyi volt. Viszont látásra!
Eladó: Viszont látásra!

2. "Vaddisznós" - virtuális - történet

Eladó: Jó estét! Mit parancsol?
Vásárló: A szeletelt disznósajtból kérek 20 dekát.

Eladó: Miért? Van nem szeletelt is?
Vásárló: Kisasszony, ne szórakozzon velem! Azt hiszem, érethetően beszélek. Nem érdekel az árukészlete, azt adja, amit mondtam!!!

[csomagolás, mérés alatt kis szünet, zavart pillantások oda-vissza]

Eladó: Tessék! Más valamit adhatok?
Vásárló: Isten ments'!
Eladó: [nincs válasz]

3. Nyuszis - virtuális - történet

Eladó: Jó estét! Mit parancsol?
Vásárló: A szeletelt disznósajtból kérek 20 dekát.

Eladó: Miért? Van nem szeletelt is?
Vásárló: Elnézést! Nem is figyeltem. A szeleteltből legyen kedves...!

[csomagolás, mérés alatt kis szünet, pironkodás a vásárló arcán]

Eladó: Tessék! Más valamit adhatok?
Vásárló: Kösznöm szépen! Még egyszer bocsánat az ügytlenkedésem miatt!
Eladó: Semmi baj! Viszont látásra!

4. Elefántos - virtuális - történet

Eladó: Jó estét! Mit parancsol?
Vásárló: A szeletelt disznósajtból kérek 20 dekát.

Eladó: Miért? Van nem szeletelt is?
Vásárló: Ja, végül is mindegy! Adjon a szeleteltből.

[csomagolás, mérés alatt kis szünet, bosszankodás a pult mögött]

Eladó: Tessék! Kér még más valamit???
Vásárló: Kösz', ennyi! Helo!
Eladó: Viszont látásra, Uram [az utolsó szó nagy nyomatékkal]!

5. Rókás - virtuális - történet

Eladó: Jó estét! Mit parancsol?
Vásárló: A szeletelt disznósajtból kérek 20 dekát.

Eladó: Miért? Van nem szeletelt is?
Vásárló: Aha! Viccelődünk... Engedje meg, hogy bemutatkozzak: ÉN vagyok a vevő! Én fizetem ÖNT.

[csomagolás, mérés alatt kis szünet, átsuhanó félelem az eladó arcán]

Eladó: Tessék! Segíthetek még valamiben?
Vásárló: Ez már elfogadható hang! Köszönöm!
Eladó: Viszont látásra, Uram [az utolsó szó erőltetett mosoly kíséretében]!

2010. február 16., kedd

Pénteken délben

Péntek délben, 1714. július 20-én, Peru legszebbik hídja leszakadt, s öten, akik éppen átmenőben voltak, a mélységbe zuhantak... A peruiak a szerencsétlenségről hallván keresztet vetettek, azt számítgatták magukban, mikor is haladtak át rajta utoljára, s mikor szándékoztak újra átmenni. Az emberek suttogva ténferegtek körülötte, mintegy megbabonázva, s képzeletükben átélték, hogy ők maguk is belezuhantak a szakadékba...

Minden más emberfia így szólt volna magában titkos örömmel:
- Tíz perccel később én magam is!...

De Juníper atyában más gondolat villant föl:
- Miért történt ez éppen ezzel az öttel?

Ha egyáltalán van tervszerűség a világmindenségben, ha van céltudatosság az ember életében, akkor ezt a lappangó titkot okvetlenül föl lehet deríteni e hirtelen derékba tört emberi életek mélyén. Vagy véletlenül élünk, és véletlenül halunk meg, vagy pedig terv szerint élünk, és terv szerint halunk meg...

Egyesek azt mondják, hogy ezt sohasem ösmerhetjük meg, s hogy mi az isteneknek olyanok vagyunk, akár a legyek, melyeket kisgyermekek egy nyári napon agyoncsapnak, mások pedig velük ellentétben azt állítják, hogy a verébfinak se hullhat ki egyetlen tolla anélkül, hogy Isten ujja ne érintené.

(Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja)

A családomban elég magas az alkoholfüggők aránya. Béla, az unokabátyám trikó és/vagy sírfelirata így szólt: "Láttam kocsmában tisztább szíveket már, mint akiket naponta lát térdelni az oltár..." Nagypénteken délben halva találták az árokparton. A plébános ki is aknázta ezt a krisztusi hasonlatot a gyászbeszédében.

A legújabb halottam - akiről most tudok - Irén néném. Ma reggel, ébredés közben úszott be egy kép vele kapcsolatban. Amikor távolabbra utaztam, akkor gyakran kellett hajnalban kelnem. Hiába a megbízható ébresztőóra, ő szinte kivétel nélkül minden ilyen alkalommal talpon volt; jött hűségesen (három házzal távolabb lakott tőlünk) és beszólt a nyitott ablakon át, vagy hűvösebb időben megkocogtatta az üveget, hogy le ne késsem az első buszjáratot. Ha válaszoltam, akkor nyugodtan hazament, nem jött újra. Talán az is erősítette a kapcsolatunkat, hogy az ő gyerekei velem hasonló időben születtek, így a családjaink élete könnyen átjárható volt oda-vissza. Az sem meglepő, hogy az életem fontos mozzanatai nem történhettek nélküle; a pappászentelésemnek magától értetődő módon lelkes résztvevője volt ő is. A képen balról a harmadik helyen áll:


Ez a fotó vitt közelebb egy szintén fontos belátásomhoz, hogy már kétszer veszítettem el a nagycsaládom. Az első a vér szerinti, a második a választott szerzetesi közösségem volt. Pedig mást sem óhajtottam, keresgéltem, akartam jobban, mint - Pilinszky drága szavaival mondva - "hazajutni végül, ahogy megjött ő is a Bibliában".

A nagynénémet pénteken 11-kor temetik, délben már a fagyos föld kopog koporsója fedelén. Az emlékeim majd ott köröznek fölötte, kis epizódokként a gyermekkorom világából.

Ahogy közelít az én péntekem, egyre talányosabb, lesz-e saját családom; olyan egy főtől népesebb csoportom, ahol ismét otthon érzem magam. Lehetne, bármelyik órától. Vagy engedjem el, mint Frodó az Egy Gyűrűt vagy Harry a Pálcák Urát?

Flóra és Fauna

A múlt héten úgy dolgoztam, mint egy állat.
Ezen a héten pedig, mint egy növény.

2010. február 13., szombat

10 érv a melegházasság ellen

Ma kaptam, olvassátok:

1) A melegség nem természetes. Egy egészséges ember visszautasít minden olyan természetellenes dolgot, mint pl. a szemüveg, a poliészter, vagy a légkondicionálás.

2) A melegházasság melegségre fogja bátorítani az embereket, ugyanúgy, ahogy magas emberek társaságában magasabbak leszünk.

3) A melegházasság legalizálása ajtót nyit majd mindenféle őrült viselkedés előtt. Az emberek még a házi kedvenceikkel is össze akarnak majd házasodni, mert egy kutya emberi jogokkal rendelkezik, és alá tudja írni a házassági szerződést.

4) A hetero házasság régóta létezik, és egyáltalán nem változott azóta; a nő még mindig tulajdon, a feketék nem házasodhatnak fehérrel, és a válás törvénytelen.

5) Ha a melegházasság megengedett lenne, az a hetero házasság jelentőségét csökkentené; Britany Spears 55 órás, "csak buliból" köttetett házasságának szentsége romba dőlne.

6) A hetero házasság indokolt, mert gyermekek születnek belőle. A meleg, vagy terméketlen pároknak, és az öregeknek nem szabadna házasodniuk, mert az árvaházaink még nincsenek tele, és a világnak több gyerekre van szüksége.

7) Nyilvánvalóan a meleg szülők gyereke is meleg lesz, ahogyan a hetero szülők csak hetero gyereket nevelnek.

8) A melegházasságot nem támogatják a vallások. A miénkhez hasonló teokráciákban egyetlen vallás értékrendje követendő az egész országban. Ezért van csak egyetlen vallás nálunk.

9) Egy gyerek sikeres felneveléséhez szükség van egy férfi és egy női szerepmodellre. Társadalmunk ezért kifejezetten tiltja az egyedülálló szülőknek a gyereknevelést.

10) A melegházasság a társadalom alapját változtatja meg; soha nem tudnánk új szociális normákhoz alkalmazkodni. Ugyanígy nem alkalmazkodtunk az autókhoz, a szolgáltatási szektorhoz a gazdaságban, vagy a hosszabb élettartamhoz.

Küldd tovább, ha szerinted a házasság alapja a szeretet!

2010. február 11., csütörtök

Sándorok

Ma délután keresett az unokabátyám, hogy a nagynéném (apám utolsó életben maradt testvére, született: Sándor Irén) tegnap 19:15-kor meghalt.

Ma este írt Csabi SMS-t, hogy Sándor Pistiék már León előtt járnak "Bercijánosnál" (Bercianos-nál).

Én pedig (ifj. Sándor Bertalan) itthon ülök, egy kezdődő és múló influenzával a nyakamban.

Három sakál - egy üzenet

1. Fel kellett idegesítenem, hogy végre elmondja...
2. Büntetni kell a gyereket, különben a fejünkre nő.
3. Mindig is ilyen voltál, csak jól játszottál!

2010. február 10., szerda

Eltűntek 2003-ban

Dr. Vanyó László (1942, 1972, egri; patrológus, egy. tanár, a Központi Szeminárium volt rektora, a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja) aug. 5-én; tem. az egyetemi templomban aug. 16-án.

Dr. Huszár Dezső Viktriciusz (1913, 1938, kapucinus; volt karnagy, provinciális, lelkipásztor) okt. 4-én; tem. Máriabesnyőn okt. 10-én.

Pacsay János Fidél (1926, 1950, veszprémi, kapucinus; guardián és plébános) okt. 20-án Budapesten; tem. Máriabesnyőn okt. 28-án.

Marosi Izidor István (1916, 1941, 1979, váci; 1987–1992 váci megyéspüspök) nov. 14-én Budapesten; tem. Vácott nov. 25-én.

Teológiai tanárom, tartományfőnököm, novíciusmesterem és szentelő püspököm. Olyan furcsa egy naptárban nézni őket.

2010. február 9., kedd

Módosító jelek

Zenei tálemtumok türelmét jóelőre kérem. Az itt látható indormációk nem a kottaírás szabályait követik. Csak egy-két hasonlóságra hajaznak.

A zsiráftáncnak üteme is van, a tá-titi-tá. A négy lépés, vagy négy elem (megfigyelés, érzés, szükséglet és kérés) e szerint rendeződik el. A megfigyelést nem kötjük az érzésekhez, a másikat vagy a külső körülményeket (sors, főnök, Isten, haza, embertárs) okolva a bennünk támadt impulzusok miatt. Az érzés és szükséglet viszont olyan szorosan összetartoznak, mint az érem két oldala (titi).


A pont az ötvonalas világban nyújt. Mi épppen azt modjuk, hogy a megfigyelés legyen a lehető legrövidebb, sallangoktól és minősítéstől mentes. Ami a kerszet, mint módosító jelet illeti, felszállít. Az érzés és szükséglet összeadása eredményezi azt, hogy kiemelnek a szituációból, nagyobb belső távlatban nézünk rá a pillanatnyi eseményre. A kérdőjel nem a zenei életből jött, megerősítés képpen szerepel az ábrán. A kérés az első pár mondat során többnyire arra vonatkozik, hogy maradjunk kapcsolatban. A társam szavainak a megismétlése nem egyéb, mint hogy lefordítom a mondandóját a saját anyanyelvemre; (az üzenet értelmének sérülése nélkül) egy számomra otthonos világba ültetem azt.

A sakál is zsiráf-dialektus. Nem szükséges agymosás, a múlt eltagadása, vagy gyökeres kiírtása ahhoz, hogy zsiráfban nyilvánulhassunk meg. Balázstól kaptam kölcsön egy CD-t a sakálok életéről. Tudtátok, hogy életre szóló párkapcsolatot létesítenek? Az idősebb testvérek segítenek a szülőknek az új alom kölykeinek a gondozásában, és nagyon fejlett szociális kapcsolataik vannak...

Statisztika

Sírás vagy picsogás?

Az érzések jogosságáról és intenzitásáról is szót ejtettünk. Lehet-e túlzó valakinek a reakciója? Ha az érzés nem vitatható, akkor hogyan kommunikálhatom, hogy ebben nem értünk egyet?

A zsiráf nem a jóságról, jogosságról szól, hanem az alkalmazott megoldások hatékonyságáról. Elképzelhető, hogy én történetesen nem félek a békától. Ahhoz viszont, hogy egy szorongó kisgyerek (vagy felnőtt) világához közelebb léphessek, szükséges elfogadnom (én nem átélnem!!!) az ő félelmét úgy, ahogy éppen van.

Az emberi szenvedés olyan, mint a gáznemű anyagok halmazállapota: egy bizonyos gázmennyiség minden teret egyenletesen kitölt, amibe belepumpálják, legyen az bármilyen nagy. Ugyanígy a szenvedés: függetlenül attól, hogy milyen nagy vagy milyen kicsi, elborítja az illető lelki világát és tudatát. Megtörténhet, hogy "nagy" tragédiát nem önmagában, hanem relatíve élünk meg, s fordítva: hatalmas örömet okoz valami, ami külön állva csekélységnek tűnik.

Viktor E. Frankl megoszt az olvasóival még egy döbbenetes történetet. Auschwitzból Bajorországba, Dachau egyik altáborába szállították őket. A csoportban egyre növekedett a feszültség, amikor a sínek elágaztak Mauthausen irányába. Amikor a Duna-híd után egyértelművé vált, hogy "csak" Dachau felé irányították a transzportot, gyökeresen megváltozott a helyzet.

Elképzelhetetlen az a valóságos örömtánc, amit a foglyok a vagonban jártak... egy két napon és három éjszakán át tartó utazás után! A vagon padlóján nem volt annyi hely, hogy mindenki guggolhasson... Igen, jó hangulatunkban nevettünk és tréfálkoztunk, pedig esőben és hideg szélben addig kellett a felvonulási téren állnunk, amíg az egyik hiányzó foglyot meg nem találták... majd büntetésből a hosszú és keserves út minden kiállt megpróbáltatása után egész éjjel, másnap délelőttig ott kellett állnunk átázva és átfagyva... s mégis: semmi mást nem éreztünk, csak örömteli izgalmat! Mert ebben a táborban nem volt "kémény", Auschwitz pedig messze volt...

Újragombolt zsiráf

A szombati EMK tréningen foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy a zsiráf egy önző állat. Nem nyári mikulás, nem jókodik senkivel sem. Csak a saját szempontjából szeretne másként viselkedni, hogy ezáltal a környezete is harmóniában legyen.

Van értékrendje, amit nem akar a másikra ráerőltetni, szabadon szeretne társulni hozzá. Nem totális relativizmust hirdet, a maga értékei mellett határozottan kiáll.

Kijelenthetjük-e, hogy az élet, vagy az emberi élet abszolút érték? A várandós nő vagy a magzat élete az előbbre való? És mi lesz az özvegyen hagyott férjével, az árván hagyott idősebb gyermekeivel, ha a szülés az anya életébe kerül?

A prezentációban szerepelő mondatot az alábbiak szerint cseréltem le:
"Az élet védelme érdekében a zsiráf oltalmazó erőt vehet igénybe." - helyébe az lépett, hogy "Az értékei védelmében a zsiráf oltalmazó erőt vehet igénybe."

Ha ez történetesen valaki túlélése, akkor azt is választhatja. Ha ez valaki meg nem születése, akkor pedig azt. Nincs recept, csak tendenciák vannak. Az én vezérem bensőmből vezérel... (József Attila: Levegőt!)

2010. február 8., hétfő

Másik bolygó


A négy kontinensen forgatott kreatív dokumentum-játékfilm gyereksorsokon keresztül ad képet planétánk rejtett arcáról, és fogalmazza meg világunk átfogó és morális válságát. Hét történetben követjük nyomon a kiszolgáltatottság különböző, irracionális stációt, melynek kiskorú szereplői lázadás nélkül, szinte megadóan vállalják sorsukat. Gyermekrabszolgák, gyermek prostituáltak, gyerekkatonák megdöbbentő hétköznapjai tárulnak fel előttünk Kongóban, Kambodzsában és Ecuadorban.

Álmodj, királylány!

Ez a két szó a magyar rendszerváltás előszelének egyik szomorú emblémája. Amikor a kapitalizmus keze betette a lábát Hegyeshalom felől. A vasfüggöny csak múló epizód a mi közös mesénkben. Gettókat építettünk egymás számára pl. az indián-rezervátumok (milyen fehér kesztyűs, steril kifejezés ez), a cigány telepek formájában is.

Nem tudom elég hangosra venni a következő mondatot, ezért ismételgetem mániákus módon: az a harc (valóságos háború), amivel "koncentráljuk" a vadállatok élőtereit a nemzeti parkok, vadvédelmi területek irányába, az nem más, mint egy tervszerű fajirtás, bioholokauszt bűnjele. Lehet, hogy csak kápók vagyunk a nagytőkés nácik táborában, de a szögesdróton belül táncolunk mindannyian.

Egy rugalmasan táguló és öngyógyító planétán mi lehetnénk a császárok... Egy baj van, orvosolhatatlan, hogy a Föld nevű űrhajó - jelenlegi tudásunk szerint - nem bővíthető. Azaz a láger kerítései körbezártak bennünket. Mindannyian be vagyunk zárva. Ennek a szörnyűségnek a füstje beteríti a munkánkat és a pihenésünket, az utazásainkat és a kiskertünket egyaránt. A felejtésre vannak természet adta (alvás) és magunk faragta eszközeink (alkohol, tudatmódosító szerek). A legszélesebb körben fogyasztott - az óra pillanatnyi állása szerint - az álom.

Mit is mondott Frankl doktor a tábor pszichológiájáról?

Hogy miről álmodik leggyakrabban a táborlakó? Kenyérről álmodik és tortaszeletekről... s egy jó meleg kádfürdőről. S mert legalapvetőbb igényei kielégítésére sincs mód, ezért azok beteljesülését ezen egyszerű vágyálmokban éli meg. Az már más kérdés, hogy milyen fájdalmat okoznak az álmodóknak az efféle álmok, amikor kénytelen ráébredni a táborélet valóságára, s rá kell döbbennie, micsoda rettenetes szakadék van álombéli illúziói és a tábor valósága között.
Soha nem fogom elfelejteni, amikor egyik éjjel a mellettem fekvő bajtársam hánykolódására ébredtem, aki nyilvánvalóan valamilyen szörnyű rémálom hatására hangosan jajgatott... Messzemenően együtt éreztem az olyan emberekkel, akiket szorongásokat keltő kényszerképzetek és rémálmok kínoztak. Már-már azon voltam, hogy felébresszem szegény, rémektől gyötört bajtársamat. Abban a pillanatban megrémültem: mit is akarok tenni valójában?
S már vissza is húztam a kezem, amivel az álmodót fel akartam rázni. Mert abban a pillanatban minden korábbinál erőteljesebben ébredtem annak tudatára, hogy nincs az az álom, még a legszörnyűbb sem, ami olyan kegyetlen lenne, mint az a valóság, ami a táborban körülvett bennünket, s én még azt akartam, hogy valakit ennek éber-tudatos átélésére ráébresszek...

Dallas
(értsd: happy end), az nem lesz.

2010. február 5., péntek

Hogy a Nap békében nyugodjon...





MSN, most már indul a buszod!

Egy elképzelt beszélgetés olvasható az alábbiakban:

Rudi: szia!
Maxi: szia, kis türelmed kérem

Maxi [kb. negyed óra elteltével]: itt is vagyok

Rudi: ez gyors volt...
Maxi: ?

Rudi: mi a mai programod?
Maxi: nem leszek gép előtt

Rudi: pozitívan is meg tudod fogalmazni a tervedet?
Maxi: nagyon sokat ülök itthon

Rudi: ?
Maxi: ?

Az MSN világában tett pár napos kirándulásom csöppet sem lelkesítő. Képzeld el, hogy 5-6 személy ül előtted egy széles padon, te pedig futkározol egyiktől a másikig. Néha oda dobsz egy mosolyt, vagy egy fél mondatot nekik. Talán a győztesnek már meg is hallgatod a monológját és kapcsolódsz hozzá. (Na, ez az, ami nem működtethető egy személyes találkozásban; talán ezért is fáznak annyira tőle.) Ebben a virtuális játékban sem befutó, sem induló nem kívánok lenni.

Olyan nyitott témákat, mint hogy "Mesélj a családodról!", vagy "Milyen érdekes könyvet olvastál mostanában?", esteleg "Milyen kérdés foglalkoztat éppen?" messze kerülni kell. Rövid sorok, gyors kattintgatás oda-vissza. Adatok tükröződnek vissza a soraidra válaszként, nem gondolatok.

Az első Kispál zeném rímel erre az állapotra leginkább:



A teljes szövegből a refrén különösen:

Emese, most már indul a buszod,
Menj haza szépen,
Látszik, hogy tudod,
Hogy meg vagy bolondulva,
S holnap ne gyere újra,
Ne gyere újra!

Ha valaki ma megkérdezné tőlem, hogy "Miért nem ismerkedsz neten?" - egy jól irányzott zsiráf-rúgással vágnám a sarokba...

2010. február 4., csütörtök

Fűrészpor, ismét

Tenap, késő este billenytűztem be az idézeteket. Most, újraolvasva még inkább hiányolom a címválasztás indoklását.

A magam életében sem történik másként, mint a történelemben. Vannak jobb, termékenyebb szakaszok és hanyatlás is. Ami megtörtént, az nem biztosíték a folytatásra. Egy sikeres nap nem sokszorozza magát garantáltan, egy növekvő civilizáció nem élhet a korábbi "sikereiből" csupán.

A jövő állandóan itt van, nem távolodik és nem közelít hozzánk. Nem jöhetne már ettől beljebbb. A túlélők között szeretnék lenni most, és majd akkor is.

2010. február 3., szerda

A múlt elmúlt... ne fűrészelj fűrészport!

Hamvas írja a Bor filozófiájában:

Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bármikor, bárhol, bárhogyan. De itt is, ott is minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot... ha szobában vagy, előbb mindig teríts asztalodra kendőt. A barbár viaszosvászonról iszik... Minden esetben előbb egyél, legalább néhány szem diót, mogyorót, vagy mandulát. Erre az olajos magra a bor íze kibontakozik. Késő ősszel asztalodon legyen mindig gesztenye, akár főve, akár sülve, akár valamilyen süteményben, és a még csípős újbort erre igyad. A krizantémról meg ne feledkezz! ...helyesen jó bort csak az tud inni, aki... állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik.

Talán a sors fintora, hogy 15 év elteltével most olvastam újra Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! c. könyvét. Egy hosszabb idézet ebben a blogban már olvasható volt tőle. Most jöjjön egy prózaibb szakasz:

...kibírtuk, hogy a táborban eltöltött idő alatt egyáltalán nem moshattunk fogat, s a minden bizonnyal tetemesen vitaminhiányos táplálkozás ellenére jobb állapotban volt az ínyünk, mint azelőtt bármikor... Kibírtuk azt is, hogy egy féléven át ugyanazt az inget kellett viselnünk, pedig a legjobb jóakarattal sem ismerhető föl többé, hogy az valamikor ing volt; kibírtuk, hogy napokon át nem mosakodhattunk, még elnagyoltan sem, mert a fürdő vízvezetéke befagyott... a földmunkától egyébként is piszkos kezeink tele voltak sérülésekkel... az az ember, akit korábban a szomszédos szobából hallható legkisebb zaj is felébresztett... most a mellette fekvő bajtársához préselődve annak horkolását a saját fülétől néhány centiméterre kénytelen elviselni, s ennek ellenére, alig hogy letette a fejét, mély álomba zuhan... az ember állítólag mindent meg tud szokni - de ne kérdezzék meg, milyen áron...

Miféle szörnylény hát az ember? - kérdezi Pascal (Gondolatok, 358.), és nem várat meg a válasszal:
Az ember sem nem angyal, sem nem állat, s a legnagyobb baj az, hogy aki angyal akar lenni, állattá lesz.

2010. február 2., kedd

Friss bagett illata

most csend van
és tél
és hó
és élet

2010. február 1., hétfő

Két évszak - három proletárok (megjavítjuk a macit)

És együtt alszik majd az oroszlán és a borjú, de a borjú nem alszik majd jól. (Woody Allen)

Szombat este nyolckor A hülyeség kora című filmet vetítették a Pocokban, majd beszélgettünk a látottakról. A film 2055-ben, egy pusztulásra ítélt világban játszódik. "Miért nem mentettük meg otthonunkat, a Földet, ameddig még lehetett?" - teszi fel a kérdést a főszereplő, egy idős történész - számára már archív, 2008-as filmfelvételek nézegetése közben. Az archív felvételeken olyan, ma élő hús-vér személyek története elevenedik meg, akik bár a világ különböző pontjain élnek, mégis egyformán szenvednek a klímaváltozás globális hatásaitól.

A társalgás - számomra egyre nehezebben viselhető módon - egy mederben csordogállt, főként a vitavezető ölében fekvő kérdőív miatt: "Mit tehetünk a változásokért?" mottóval. Maga a film is felveti, hogy a jelenlegi fogyasztás mellett Amerikának (értsd: USA) kb. 8 földgolyóra lenne szüksége. Azt, hogy gondolkodásbeli változás is szükséges, nem csupán takarékossági projektek, nemigen ment át a "közbeszéd" kemény falán. Hiába a riogatás, hogy két (igen szélsőséges) évszakra fog szűkülni az életünk, forró nyarakra és kemény telekre; hiába a vízió, hogy ázsiai éhség-menekült hullám fogja elárasztani a még jólétben terpeszkedő nyugatot...

De valóban mit tehetnénk? Megszavazzuk a társasházi közgyűlésen az ablakszigetelést, nem folyatjuk fogmosás közben fölöslegesen a csapot, szelektíven gyűjtjük a műanyag palackokat (nem üveg!). A Quinn-dogma szerint nem a programok, hanem új gondolkodásmód, programok nélkül... A kommunizmus ebből a szempontból nem volt jelentős váltás, csak a bölcső mellől száműzte az osztályellenség-uralkodókat és prolikra váltotta őket. Az alapmese, a mém tovább ring és ringat bennünket: értünk, emberekért, ÉRTÜNK VAN AZ EGÉSZ UNIVERZUM!

Ki beszéli azt az eretnek nyelvet, hogy a homo sapiens (egyik!) csoportja fajelméleti alapon, tervszerűen és kíméletlenül írtja a többieket?

Lehet, hogy nem fog fájni. Lehet, hogy jobb szomjan halni azzal a mondával az ajkunkon, hogy a szenvedésünk szükséges a világ üdvösségéhez? Jobb megbújni a "valaki majd csak megment minket" köpenye alatt, mint megtanulni tüzet gyújtani, állatbőrt kikészíteni, koplalni napokat... Jobb nem is foglalkozni ezzel az őrülettel.

Időjárás (húsztízre)

Soha senki nem vállalt még vértanúságot olyan csodákért, amelyekről hazudta, hogy a saját szemével látta őket. Mert az olyan csodákért, amilyenekben például a törökök hisznek a hagyomány hatása alatt, esetleg valóban vértanúságot is vállal az emberi esztelenség, olyanokért azonban sohasem, amelyeket állítólag maguk láttak.
(B. Pascal: Gondolatok, 844.)

Milyen lesz 2010 időjárása? Dávid Mihály nyíregyházi mérnök 1972 óta osztja meg előrejelzéseit. Erre az évre is közkinccsé tette prognózisát. Így már most megtervezhető a nyári szabadság és mindenféle szabadtéri elfoglaltság az idei esztendőben. Egy hónap bónusszal indul a jóslat! :)

Január rendkívül változékonyságát, a hőmérséklet-ingadozásokat már megtapasztaltuk és jelenleg is nyögjük. Különféle halmazállapotú csapadék bőségesen várható a továbbiakban is.

Február a mostani hónapéhoz hasonlóan alakul: 10-15-e között erősebb lehűlésre kell számítani, de a hónap végén már kis időre megmutatja magát a tavasz: a felmelegedés nappal elérheti a 12-13 fokot, ám az éjszakák továbbra is fagypont körüliek lesznek.

Márciusban a tavasz lendülete 20-án megtörik, akkor három-négy napra erősebb lehűlés jöhet.

Április ezúttal is szeszélyesnek ígérkezik: 10-én visszatér a tél, éjszakánként mínusz 5 fokra számíthatunk. Aztán végre kilábalunk ebből és 25-e körül már 22 C-fokot mutat a hőmérő. Csapadék ebben az időben nem várható.

Májusban is folytatódik a szeszélyes időjárás, a hőmérséklet nem lesz sokkal melegebb, mint április végén volt. Éjszaka 5, nappal 25 fok várható.

Június második fele nyárias jelleget ölt, a hőmérséklet folyamatosan emelkedik. A csúcs 28 fok körül várható.

Júliusban 10-e táján viszonylag hűvös, húsz fokos nappali hőmérséklet várható, majd a hónap második fele melegebbnek ígérkezik, huszadikától 30 fokos napok köszöntenek be.

Augusztus 25-ig tart a kánikula Közben ötödike táján hidegfront érkezik, s két napra húsz fokig esik vissza a hőmérséklet. A hónap végén szintén hűvösebb idő lesz.

Szeptember elején a kellemes napokat követően 10-e táján megint leesik a hőmérséklet, de ez csak átmeneti. A hónap második felében kellemes idő várható, beköszönt az igazi vénasszonyok nyara.

Októberben végérvényesen megjön az ősz, folyamatosan csökkenő hőmérséklettel. Az első talaj menti fagy 25-e körül várható. Ez a hónap is csapadékhiányosnak ígérkezik.

Novemberben beköszönt a tél, végig öt fokkal hidegebb lesz az ilyenkor szokásosnál, a hónap végén már mínusz tíz fok várható.

Decemberben kemény és tartós hidegre számíthatunk. A fehér karácsony szinte biztos, lesz hó bőségesen, ami 2011. januárjára sem olvad el.