Ez a könyv nem a delfinekről szól – és nem az éhező milliók megsegítéséről; pedig egészséges ivóvízhez és hajlékhoz juttatásuk a legnagyobb kihívás, ami a posztmodern emberiség elé tornyosul. A zarándoklatról beszél, arról a folyamatról, hogy eljuthatunk A pontból B pontba, aztán B-ből C-be és így tovább... Hogy ez az utazás lépésről-lépésre megvalósulhasson, az nem kivételes csoda gyümölcse. Naponta csinosított fecskefészekhez hasonló mű. Ami ebben a folyamatban a kezünkre játszik, azt önképzésnek, szembesülésnek és belátásnak hívják. Mindannyian ugyanabból a biomasszából jövünk, és hasonló sanszunk van meghaladni azt. Mert kihűlő félben lévő mosogatóvízben, maszatos szivaccsal is van esélyünk a használt tányérokat tisztábbá varázsolni, a szó prózai értelmében.
Megosztás
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem a mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
2012. december 24., hétfő
2012. december 3., hétfő
Szép és rút
Az út során szép, sőt időnként ámulatba ejtő látványosságok adták magukat. Évszázados kőépítmények (hidak és templomok), emellett a természet csodái. Egy váratlan fordulóban a tenger szabdalta kis öböl; az izzasztó hegymászás után elénk terülő erdők, sziklák. Kis falusi ösvények vagy zúgó, aszfaltozott autópályák. És egy halom kellemetlen jelenség. Unalmas gyárépületek, a forgalom kerülgetése, kellemetlen, alkalmasint részvét nélküli emberek. A kedves és felejthető dolgok úgy kapcsolódtak egymásba, mint a hajfonat szárai. Egyik a másikba ment át, néha pár perces váltással. Egy-egy nap végi zuhanyzás elmosta az élét, szúró hegyét bármilyen megpróbáltatásnak. Mert beérett a napi küzdelem, megteremtük, megteremtettük az ünnepet. Megértettük, vagy csak sejtésszerűen megéreztük, hogy az ünnep a ránk telepedő hétköznapok értelme. Ez az öröm teszi elfogadhatóvá és törvényessé a hozzá vezető utat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)