Üdvözlet északról

Ez a könyv nem a delfinekről szól – és nem az éhező milliók megsegítéséről; pedig egészséges ivóvízhez és hajlékhoz juttatásuk a legnagyobb kihívás, ami a posztmodern emberiség elé tornyosul. A zarándoklatról beszél, arról a folyamatról, hogy eljuthatunk A pontból B pontba, aztán B-ből C-be és így tovább... Hogy ez az utazás lépésről-lépésre megvalósulhasson, az nem kivételes csoda gyümölcse. Naponta csinosított fecskefészekhez hasonló mű. Ami ebben a folyamatban a kezünkre játszik, azt önképzésnek, szembesülésnek és belátásnak hívják. Mindannyian ugyanabból a biomasszából jövünk, és hasonló sanszunk van meghaladni azt. Mert kihűlő félben lévő mosogatóvízben, maszatos szivaccsal is van esélyünk a használt tányérokat tisztábbá varázsolni, a szó prózai értelmében.

Megosztás

Szép és rút

Az út során szép, sőt időnként ámulatba ejtő látványosságok adták magukat. Évszázados kőépítmények (hidak és templomok), emellett a természet csodái. Egy váratlan fordulóban a tenger szabdalta kis öböl; az izzasztó hegymászás után elénk terülő erdők, sziklák. Kis falusi ösvények vagy zúgó, aszfaltozott autópályák. És egy halom kellemetlen jelenség. Unalmas gyárépületek, a forgalom kerülgetése, kellemetlen, alkalmasint részvét nélküli emberek. A kedves és felejthető dolgok úgy kapcsolódtak egymásba, mint a hajfonat szárai. Egyik a másikba ment át, néha pár perces váltással. Egy-egy nap végi zuhanyzás elmosta az élét, szúró hegyét bármilyen megpróbáltatásnak. Mert beérett a napi küzdelem, megteremtük, megteremtettük az ünnepet. Megértettük, vagy csak sejtésszerűen megéreztük, hogy az ünnep a ránk telepedő hétköznapok értelme. Ez az öröm teszi elfogadhatóvá és törvényessé a hozzá vezető utat.