2011. augusztus 29., hétfő

Santander - caminos sobre la mar

Mindent osszevetve egy nappal korabban ideertunk. Szandekosan terveztuk igy, mert szeretnenk kimenni Finisterrebe gyalog. Mar csak egy plusz napra van szuksegunk, a hazautazashoz. Kesobb az is ossze fog jonni, mert tobb 20 km koruli szakasz osszevonhato, csak szallashely legyen. Arra nem vallalakoznek, hogy zanzasitsam az elmult napokat. Volt megint hoseg es eso egyforman. Gyonyoruseges tajakon jarunk, olykor csak tipegunk. Most kezdem ismet erezni a camino szellemet. Csak ne legyen meg vege...

Santanderhez egy kompon keresztul jutunk el. A kikotoben Vorosmarty teri hangulat van: kifozdek es kirakodovasar. Ott vacsoraztunk. Andesznek meglattam egy kedves ajandekot, meglepetes lesz, nem mondom el mi az. :)

Beszeljenek inkabb a kepek, csak ugy random modon feltoltok parat.


Megosztás

2011. augusztus 25., csütörtök

Portugalete - ahol a hid mozog

Az ido tegnap nem volt tul kegyes hozzank. Szinte egesz nap szitalo esoben csuszkaltunk, az alberge nyitasara is vartunk masfel orat egy eresz alatt. Nem ugy ma, mivel Bilbaon csak atsetaltunk (ami minden korabbi hiresztelessel ellentetben csodasan jelezve van, egy keresztezodesnel sem volt ketseges, merre megy tovabb az ut). Az eredeti 18 km helyett igy sikeredett ma 40-et megtenni, beneztunk egy szallast. Viszont itt nagyon jo helyunk van: centrifuga (!!!), also agy - internet es vendeglo a kozelben. Mar latjuk ujra a tengert is. A faradtsag varazsutesre mulik a zuhanyzas altal, nincs fajo hat, duzzadt lab (persze kicsit meg sajog), csak orom es tervezes a holnapra. A kepgaleriank az alabbi tagokkal bovul.

Deba varosaban lift vitt fel a szallashoz:


Eso utani koponyegek:


Tartomanyi parlament (Gernika):


Nyitas elott (Lezama):


Bilb(a)o buszkesege messzirol:


Utolso piheno a remelt cel elott - ekkor meg nem sejtettuk a + 8 kilometert:


Utolso erv a varos kenyelmerol:


Jo ejszakat mindenkinek! :)

Megosztás

2011. augusztus 23., kedd

Gernika-Lumo (ahogy terveztuk)

Hola Chicos!

Az otodik nap is a terveinknek megfeleloen tortent. Mar kora delutan Gernikaba erkeztunk. Itt van moso- es szaritogep a szallasunkon, mar bevasaroltunk, kapunk vacsorat es holnap reggelit. Szoval vidam az eletunk...

Tegnap halalos lejtokon jartunk. Mivel esett delelott (megaztunk, alaposan) minden csupa sar es csuszik. Ezt szorozzatok meg egy vegelathatatlan, minimum 45 fokos koves-sziklas lejtovel. A bokam rettenetesen fajt meg egesz este. A ciszterciek kolostorahoz mar hat ora utan estunk be, de igy is eppen ket hely maradt nekunk (a kilencbol) szabadon. Effelol nem volt ketsegem, csak nektek akarom elmondani az oromomet. ;)

Ot napi tav utan ugy latom elkezdodott az utunk, es lesz eronk kozosen vegigjarni. Jol figyelunk egymas szavaira, csondjere es igenyeire, nem is kerhettem volna tokeletesebb utitarsat Ferkonal.

Es par kep bizonyitekul. Minden varos igy kezdodik:


Aztan igy folytatodik:


A kilatasaink nagyon biztatok:


Neha nem:


Ezt a kepet Losonczy Peternek kuldom, szeretettel:


A csacsiknak se szeri, se szama, Viki:


Es meg egy raadas a huseges olvasoimnak:


Mindent koszonok!!! A gondolataitok burokban hordoznak egesz nap.

Megosztás

2011. augusztus 17., szerda

Hamuban sült szeretet

Alig tudom elkészíteni a leltárt, mi mindent kaptam útravalónak tőletek. Viki, aki javában a francia camino ösvényein jár, ma SMS-t küldött, mert nem viszek mobilt magammal. Zsuzska öt hétre meglepetéseket csomagolt, szomorúság, magány, stb. esetére. Szeri sütött, mindenki elköszönt legalább kétszer.

Márti ezzel az idézettel köszöntött reggel: "Az úton lét élet. Megérkezni: halál." Így indulok idén. Megvannak a napi gondolkozni valóim. Viszlek titeket is, egyenként.

Valahogy nagyobb rendet teszek, mint általában szoktam. Nem jön ilyenkor az álom. Talán a halálom előtti estét is átpakolgatom.

Megosztás

2011. augusztus 15., hétfő

Generációs sorskönyv

Egy asszony sült sonkát tálalt a férjének, aki megkérdezte tőle, miért vágja le a hús két végét. - Anyám is mindig így csinálta - válaszolta az asszony.
A legközelebbi látogatás alkalmával a férfi megkérdezte az anyósát, miért vágja le a sonka végeit. - Mert az anyám így készítette el - felelte az anyós.
Amikor a nagymama jött hozzájuk látogatóba, a férfi neki is feltette ugyanazt a kérdést. - Mert csak így fért bele a tepsimbe - adta meg a magyarázatot a nagyi.

Megosztás

Bennfentes kínai


Megosztás

Gyorsjelentés

Viki elhagyta Nájerát.
András és Rita ma este indulnak.
Mi pedig hármat alszunk itthon.

Megosztás

Papipar

A mai poszthoz nincs köze az ipafai fapipának. Szombat-vasárnap az Élő Könyvtár keretében ronggyá olvastak a látogatók. Ahogy visszaérkeztem az előző kölcsönzővel, már ott várt a következő. Az utolsó este, zárás után is jött egy magyar-kínai fiú, így már a fejünk fölött bontották a sátrat, mikor elköszöntünk egymástól. Igyekeztem mindenkinek mást mondani, hogy a szótárak (tolmácsok) se unatkozzanak. :)

Ami furán hatott, hogy milyen igényük van a beszélgetésre, a megértésre. Ha kicsit fiatalabb lennék, még alapíthatnék egyházat is. :) Úgy tűnik, táltosnak születtem. Jövőre folytatjuk.

Megosztás

2011. augusztus 14., vasárnap

Nyertes lista

A nyertesek sokféle potenciállal rendelkeznek. Nem a teljesítményük a legfontosabb, hanem a hitelességük. A hiteles ember a tudás, a létezés útján tapasztalja meg önmaga valóságát, és válik autentikus, felelős személyiséggé. A hiteles személyek kiaknázzák, megvalósítják a bennük rejlő egyedi értékeket, ugyanakkor elismerik mások egyediségét is.

A hiteles emberek, a nyertesek életének nem az a fő kérdése, hogy milyennek kellene lenniük. Hűek önmagukhoz, nem fecsérlik energiáikat színlelésre vagy mások manipulálására. A nyertesek valódi önmagukat mutatják meg, nem rejtőznek tetszetős, kihívó vagy csábító álarcok mögé. Ismerik a különbséget aközött, hogy valaki szeretetteljes, vagy csak megjátssza azt, hogy valaki ostoba, vagy csak naivnak tetteti magát. Ugyanígy különbséget tudnak tenni azok között, akik tényleg sokat tudnak, és azok között, akik csak ennek a látszatát keltik tudálékossággal, félműveltségük fitogtatásával. A nyertesnek nem is kell álarc mögé rejtőznie. A felsőbbrendűséget és a kisebbrendűség irreális képzeteit elutasítja. A nyertest nem rémíti meg az önállóság.

Minden embernek vannak autonóm pillanatai, még ha ezek gyakran csak átmenetiek is. A nyertesre viszont az jellemző, hogy autonómiáját képes tartósan megőrizni. Persze a nyertes lába alól is kicsúszik néha a talaj, sőt előfordul, hogy elbukik, de a visszaesések ellenére meg tudja őrizni az önbizalmát.

A nyertes nem fél gondolkodni, a tudását használni. Képes megkülönböztetni a tényeket és a véleményeket, és nem tesz úgy, mintha mindenre tudná a választ. Meghallgat másokat, mérlegeli az elhangzottakat, de a következtetéseket maga vonja le. A nyertes tiszteli a többi embert, de nem mások által határozza meg önmagát, nem hagyja, hogy mások eltiporják vagy magukhoz láncolják, és nem is csüng rajongva másokon.

A nyertes nem tesz úgy, mintha tehetetlen lenne, és nem okol másokat; felelősséget vállal saját életéért. Nem hagyja, hogy mások azt gondolják, hatalmuk van fölötte: a nyertes önmaga főnöke, és ezzel teljesen tisztában is van.

A nyertes jól tud időzíteni, és adott helyzetre megfelelő választ tud adni. Válaszai mindig az adott üzenethez kötődnek, és tiszteletben tartják a többi érdekelt fél fontosságát, értékét, teljességét és emberi méltóságát. A nyertes tudja, hogy mindennek oka van, és minden tevékenységnek megvan a maga ideje.

A nyertes számára az idő drága kincs, nem csak elüti az időt, hanem az "itt és most"-ban él. A jelenben élni nem azt jelenti, hogy a nyertes ostoba módon megfeledkezne a múltjáról, vagy hogy nem készülne fel a jövőjére. Inkább azt, hogy ismeri a múltját, tudatában van a jelenének, megéli azt, és várakozással tekint a jövőbe.

A nyertes ismeri a saját érzéseit és korlátait, és nem riad meg tőlük, nem bénítja meg saját lényének ellentmondásossága sem. Hiteles személyként tudja, mikor dühös, és mikor képes meghallgatni azt, aki dühös rá. A nyertes képes figyelmet és szeretetet adni és kapni.

A nyertes képes a spontaneitásra. Nem csak előre meghatározott, rugalmatlan módon tud reagálni, hanem az adott helyzet ismeretében meg tudja változtatni a terveit. A nyertes rajong az életért. Élvezi a munkát, a játékot, az ételt, a többi embert, a szexet és a természetet. Rosszérzés nélkül tudja élvezni a saját eredményeit, és irigység nélkül tekint mások teljesítményére.

Habár a nyertes jól tudja érezni magát, arra is képes, hogy késleltesse az örömet. Uralkodik magán a jelenben, hogy így a jövőbeni élvezet még teljesebb legyen. A nyertes nem fél a vágyai után menni... A nyertes nem a mások feletti uralkodásból szerzi biztonságérzetét. A nyertes nem a kudarcra készíti fel magát.

A nyertes törődik a világgal és a benne élőkkel. Nem szigetelődik el a társadalmi problémáktól, hanem együttérző módon foglalkozik velük, és igyekszik az élet minőségét javítani. Még nemzeti vagy nemzetközi konfliktusok idején sem látja magát tehetetlen embernek. A nyertes azon munkálkodik,hogy jobbá tegye a világot.

(Muriel James, Dorothy Jongeward: Nyeri születtünk)

Megosztás

2011. augusztus 8., hétfő

Szülés

Viki ma indult Pamplonából és a szívem kiugrik a helyéről, hogy mi van éppen most vele. Vajon hol fog éjszakázni? Milyen volt az első szakasz neki? És nem írt még blogot sem... Minek is vállal az ember gyereket, ha nem tud vele ott lenni 24 órában?!

Megosztás

2011. augusztus 7., vasárnap

Komolyan kopogtat

Eddig hónapokban számoltunk, aztán hetekben. Közel van, hogy napokra váltsuk a stopperórát. Pedig még annyi jó ötletem volna, hogyan tudok felkészülni testben és mentálisan. Azt hiszem, a halálra sem lehet tökéletesen készen állni. Csak közelítek a megnyugtató teljességhez. Van zsákom, új zoknim, mellényem és esőhuzatom. A régi társak is hűségesen mozgolódnak, várják a napot.

Itthon marad megint néhány füstbe ment terv, eltemetett halottak és élők. Csak öt hétre megyek, minden folytatódik itt, valakikkel szövetségben. Van min töprengeni ezen a szakaszon ismét.

Megosztás

2011. augusztus 6., szombat

Mizujs?

Néha villanásnyi időre találkozunk egymással. Rövid mosoly, kézfogás, egy-egy ölelés erejéig. Talán még arra is futja a lélekjelenlétünkből, hogy néhány személyes információt megosszunk, valós kérdéseket feltegyünk. Ma egy zebrán jött velem szembe egyik régi ismerősöm. A köszönésre is úgy maradt lehetőség, hogy mindketten visszafordultunk. Aztán megkérdezte: "Mizujs?"

A válasz meghallására semmi lehetősége nem maradt. Nem állt meg, nem fordult vissza. Csak úgy megkérdezte. Sajnos nincsenek "csakúgy" válaszaim, ezért egy reménytelen arckifejezéssel próbáltam kódolni a szomorúságom és tehetetlenségem. Ciklon szerint nem kell erre válaszolni. Valahogy mégsem tudok nyugodt lenni az instant közösségtől, a megválaszolatlan kérdéstől, az egymás felszínén elsuhanástól.

Legközelebb majd azt mondom: "Hagyjuk a nyüzsgést! Üljünk le most!"

Megosztás

Vesztes himnusz?

Zöld az erdő, zöld a hegy is. A szerencse jön is, megy is.
Gondok kése húsunkba vág, képmutató lett a világ.

Egész világ ellenségünk, űzött tolvajokként élünk.
Nem loptunk mi, csak egy szöget, Jézus vérző tenyeréből.

Isten, könyörülj meg nékünk, ne szenvedjen tovább népünk,
megátkoztál, meg is vertél, örök csavargókká tettél.

Megosztás

2011. augusztus 4., csütörtök