2009. február 28., szombat

2009. február 27., péntek

Rettenet

Feldolgozhatatlan, hogyan képes valaki az éjszaka közepén rágyújtani embertársára a házát, majd a menekülő apát kisfiával a karján agyonlőni. Milyen érzések ébrednek benne most, a híradások hallgatása közben? Hogyan képes még mások arcába nézni? Hogyan lehet ezt túlélni tiszta elmével?

2009. február 25., szerda

Bátorítás

Elkezdtem olvasni a korábban beszerzett útikönyvet a Camino Francés-ről. A szerző (John Brierly) a második kiadás köszönetnyilvánításában mondja:

Ebben a kiadásban közlöm a részleteket arra vonatkozóan, hogy hogyan tudod kiegyensúlyozni a káros üvegházhatást és hogyan tudsz környezettudatosan utazni. Ennek az útikalauznak az a központi gondolata, hogy a zarándoklat abban a pillanatban megkezdődik, amikor tudatosul benned, hogy az élet maga is egy megszentelt út, amin a pillanatnak megfelelő cselekvés felelősségével a vállunkon járunk.

A borító hasznos, napi bontásban mutatja az ajánlott szakaszokat. Bejelöltem, hogy augusztus 25-től szeptember 24-ig éppen hol fogok járni. Annyi tervezhető az életből, hogy a pillanatnak megfelelő cselekvés felelősségét éljük (most és majd anno is).

2009. február 23., hétfő

Potter, az érzelem-kerülő

Endogen opiat tiltakozásából idézek: "Az elkerülő személynek nincsenek fontos kötődései, nem igényli, nem fogadja szívesen."

Goodfriend is úgy összegzi a tulajdonságait, hogy úgy bánnak vele a szülei, mint egy idegennel, és viszont. Közönyös a potenciális romantikus partnerrel szemben, gyakran nem szereti magát túlságosan, és nagyon nehezen bízik meg másokban. Pesszimista, általában céltudatosan elszigetelődik...

Harry-nek a Dudley-ékkel való kapcsolata nem igényel sok kommentárt. "Otthoni" élete során megtanul sértett és bizalmatlan lenni. Veron bácsi elviszi az állatkertbe, de nem hisz neki. Harry pedig utólag belátta, hogy "túl szép volt mindez, hogy sokáig tartson". Nem tud hinni abban, hogy jó dolgok történhetnek vele.

Nem hitte el Hagridnak, amikor az megmondta neki, hogy varázsló. Nem hiszi, hogy meg tudja venni az előírt iskolai felszerelést. Aztán azt hiszi, ő lesz a legrosszabb tanuló; a házbeosztásra várva biztos benne, hogy a Hugrabugba vagy a Mardekárba kerül. Végül attól fél, hogy a Teszlek Süveg egyszerűen kirúgja őt a Roxfortból.

Noha első éve rendkívül jól sikerül, továbbra sem bízik meg másokban. Az első nyári szünetben hamar meggyőzi magát, hogy Ron és Hermione igazából nem is a barátai. Később pesszimizmusa sértődöttséggé változik. Hajlamos kirohanni mások ellen, eltaszítva őket magától. Csapong a féltékenység, a fensőséges felháborodottság és a bűntudat között, ám képtelen uralni érzéseit és megérteni mások szempontjait. Eljut a típusára jellemző magányra. A Roxfort Expresszen üres fülkét keres, amikor legelőször próbálja ki a láthatatlanná tévő köpenyt, szándékosan nem hívja magával Ront a kalandra.

A Voldemort-ral vívott összecsapás előtt Hermione megöleli, de Harry nem ölel vissza; csak áll, feszélyezi a lány érzelmi kitörése. Noha Ron a legjobb barátja, Harry nem sokat tesz a barátságuk megőrzéséért, amikor a Tűz Serlegéből rejtélyesen előkerül a neve. Dühösen és sértetten reagál Ron vádjaira, hetekig haragot tartanak.

Szerelmes Cho Changba, de mindvégig passzív marad, csak akkor mutatja ki érzelmeit, ha rákényszerítik. Sikeres kapcsolatához Ginny Weasley-vel is a lány teszi meg az első lépést, amikor egy megnyert kviddicsmeccs után odaszalad és megcsókolja.

2009. február 19., csütörtök

Között

Képzeljük el Londont a II. világháború tetőpontján. A várost állandó bombázások fenyegették. A szülők csak egyvalamitől féltek jobban, amint a haláltól: a gyerekeik halálától. A kormány vidékre költöztette a gyerekeket biztonságuk érdekében. A háború után a családok újra egyesültek. A gyerekek testileg rendben voltak. Ugyanakkor fellépett egy előre nem látott mellékhatás: fejlődésük kritikus szakaszában váltak el szüleiktől, és fiatal felnőttként különböző pszichológiai rendellenességek jelentek meg náluk. Sok kamasznak az jelentette a fő problémát, hogy nem tudtak erős szeretetkapcsolatot létesíteni másokkal.

A pszichológusok ennek a jelenségnek az alapján figyelték és alkották meg a kötődéselméletet. A kötődéselmélet arra koncentrál, hogy a családi környezet hogyan befolyásolja a formatív évek során az egyén képességét a normális, felnőtt kapcsolatok kialakítására és fenntartására - ideértve a romantikus kapcsolatokat is. A pszichológusok mára három jól elkülöníthető kötődési mintázatot, vagyis a potenciális szerelmi partnerrel való interakció szempontjából releváns viselkedési mintát azonosítottak. Talán véletlen, de a három mintázat szinte tökéletes formájában megfigyelhető a Harry Potter-sorozat három főszereplőjén: Hermione Grangeren, Ron Weasley-n és Harry Potteren.

John Bowlby brit pszichológus a londoni gyerekek tömeges evakuálása okozta érzelmi problémák nyomán kezdett bele a szülő-gyermek kötelékek hosszú távú vizsgálatába. Megfigyelt csecsemőket elsődleges gondozóikkal (általában az édesanyjukkal), és észrevette, hogy nyugtalanná váltak, amikor az anyjuk elment, még ha csak rövid időre is. Bowlby egyik tanítványa, Mary Ainsworth úttörő kutatásai mutatták ki, hogy a különböző emberek különböző kötődési mintázatokkal rendelkeznek. Három fő kötődési mintázat létezik: (1) a biztonságos, (2) az ellenálló és (3) az elkerülő. Noha a modern kutatók folyamatosan vitatkoznak azon, hogyan kellene elnevezni és mérni ezeket a mintákat, nagyfokú egyetértés alakult ki abban a tekintetben, hogy az egyes kötődési mintázatok mit jelentenek a viselkedés szempontjából. Két kulcsfontosságú életszakasszal hozhatók összefüggésbe: (1) kora gyermekkori élmények a családban és (2) a felnőtt kapcsolatok kialakítása és - talán - fenntartása. Mivel a felnőttek életében nagyon fontosak a romantikus kapcsolatok, a kutatások arra összpontosultak, hogy a kora gyermekkorban kialakult kötődési mintázat milyen hatást gyakorol a későbbi romantikus kapcsolatokra.

A kötődési mintázatok méréséra sok kmódszer létezik, napjainkban az egyik legnépszerűbb eszköz az "Élmények a közeli kapcsolatokban" elnevezésű skála. Az alábbiakban a tízmondatos, rövidített változat olvasható (a teljes kérdőív sokkal hosszabb). A vizsgált személynek azt kell megadnia, hogy mennyire ért egyet az állításokkal.

Ellenállás
1. Félek, hogy elveszítem partnerem szeretetét.
2. Gyakran aggódom amiatt, hogy partnerem nem akar velem maradni.
3. Gyakran aggódom amiatt, hogy partnerem nem szeret igazán.
4. Gyakran kívánom, hogy a partnerem bárcsak ugyanolyan erős érzelmeket táplálna irántam, mint én iránta.
5. Amikor a partnerem távol van, aggódom, hogy valaki más felkeltheti az érdeklődését.

Elkerülés
6. Nem szeretem kimutatni a partnerem előtt, hogy mélyen legbelül mit érzek.
7. Nehezen bízom meg romantikus partnereimben.
8. Nem szívesen nyílok meg romantikus partnereimnek.
9. Feszélyez, ha a partnerem túl közel akar kerülni hozzám.
10. Jobban szeretek távolságot tartani.

Minél több állítással ért egyet a vizsgált személy, annál távolabb került a biztonságos kötődési mintázattól. Más szóval, ha az 1-5. kijelentésekkel ért egyet valaki, akkor az ellenálló kategóriába esik; ha a 6-10. kijelnetésekkel, akkor az elkerülőbe. Amennyiben egyikkel sem ért egyet, akkor pedig a biztonságosba.

Noha felmerülhet az az ellenérv, hogy a Harry Potter-regényekben szereplő gyerekek túl fiatalok ahhoz, hogy romantikus kapcsolatokkal rendelkező személyeknek tekintsük őket, tökéletesen lehetőséget nyújtanak az első romantikus kapcsolatok kialakításával próbálkozó fiatalok megfigyelésére.

Hogyan közelednek egymáshoz?
Hogyan próbálnak érzelmi kötelékeket kialakítani?
Hogyan vetnek véget a kapcsoaltoknak?

Szerencsére a három főszereplő teljesen más személyiség, és külön-külön jól példázzák a három fő kötődési mintázatot. Herminone Granger a biztonság, Ron Weasley az ellenállás, Harry Potter az elkerülés tankönyvi példája.

(Wind Goodfriend: Kötődési mintázatok a Roxfortban)

Hogy hol lehetek én? Talán Ron és Harry között...

2009. február 16., hétfő

2009. február 15., vasárnap

You Raise Me Up



Westlife - You Raise Me Up

When I am down and oh my soul, so weary,
When troubles come and my heart burdened be,
Then I am still and wait here in the silence,
Until you come and sit a while with me.

You raise me up, so I can stand on mountains,
You raise me up, to walk on stormy seas,
I am strong, when I am on your shoulders,
You raise me up To more than I can be.

You raise me up To more than I can be.

Borocskánk, ki vagy a korsóban

Pár perce félálmosan néztem, vagy csak hallgattam a Pax TV egyik összefoglalóját, a Márton napi ünnepekről. Azon gondolkoztam, hogy a szőlő és a búza, mint kultúrnövényeink adják az eucharisztia alapját. A földművelő emberiség munkájának gyümölcsei.
Egy "liturgikus" imánál (mek.oszk.hu/01600/01679/01679.doc 78. oldaltól), ami a mustkeresztelést dokumentálta, hamar felébredtem:

Borocskánk, ki vagy a korsóban,
Tartsd meg a Te tekintélyedet,
Jöjjön el hozzánk a Te illatod,
Legyen a Te ízed mind a hordóban, úgy a pohárban.
Add meg nekünk ma a jó ízt,
De ne engedj el bennünket a poharaktól,
Mint ahogy mi sem hagyunk Téged az üvegben.
Ne engedj el a hordó mellett,
Hanem ments meg minket a szomjúságtól,
Most és mindörökké.

Mód László és Simon András összefoglalója hosszan idézi a különböző katolikus imák profanizálását. A Mindenszentek-litániáját pl. a borfajtákhoz való könyörgés helyettesíti, azon belül a Szentháromságot a Kocsmáros, a Kocsmárosné és a Borkirálynő. De van itt Rizling-Ave Maria is.

Ami engem foglalkoztat, az nem a jókedvű gazdák szempontja, akik játszadoznak vallásuk és munkájuk elemeivel. Az rendben van önmagában. Azt szeretném megfejteni, hogy az Utolsó vacsora főszereplője milyen gondolatokkal vette a kezébe a poharat. Aggasztotta-e a repülőnk gyorsulása? Művész az, aki nem érti a világot, de érti létet. Jézus értette a világot és a létet is? Annyira szeretném, hogy így legyen.

2009. február 13., péntek

Itt a helyed! - Hol a helyed?

Az az elképzelés, hogy az iskola olyan hely, ahol az egyének közötti különbségek felszínre kerülnek, nem csak a varázsvilágra jellemző. A mugli iskoláknak is van szelektáló funkciójuk, ahogy a diákok felismerik céljaikat és saját érdeklődési körük felé fordulnak. Az iskolák emellett "vertikálisan", a teljesítmény alapján is szétválogatják a diákokat. A pszichológusok nagyon kíváncsiak voltak, mit gondolnak az emberek az iskolákban folyó szelektálásról. A muglik ezt elvárják az oktatási intézményektől. Két nagyon eltérő attitűd vagy meggyőződés létezik azt illetően, hogyan kellene működnie ennek a szelektálásnak.

Az egyik attitűd szerint az iskola feladata a diákok képességeinek felmérése. Minden diák rendelkezik a képességek egyedi kombinációjával. Az iskolák feltárják ezeket az egyéni jellemvonásokat, és meghatározzák az azokhoz illő oktatási/karrier utat. Carol Dweck (1991) entitáselméletnek nevezte el ezt az attitűdöt. Az emberek adott mennyiségű jellemvonással jönnek a világra. A klasszikus példa erre az intelligencia. Azt feltételezzük, hogy az emberek okosnak vagy butának születnek. A zsenik kivételes belső tehetséggel bírnak. A fejlődés az egyén veleszületett intelligenciájának a kibontakoztatását jelenti.

Dweck a másik nézetet inkrementális elméletnek nevezte el. Ez a nézet a fejlődést és a személyes jellemvonások megváltoztathatóságát hangsúlyozza. A mottója az, hogy a nagy gondolkodók lesznek, nem születnek. Az iskolának nem a felismerés, hanem a gondozás a feladata. Hogy lehetőséget biztosítson a diákok erőfeszítéseit egyedi céljaik elérésére fordítani.

Durván fogalmazva az egyik nézet szerint az iskola szelektál ("Neked itt a helyed"), a másik szerint a diákok szelektálják magukat ("Ott akarok lenni").

A mágiának egyértelműen van esszencialista összetevője. Egyesek varázserővel születnek, mások nem. Noha sok mágikus képesség nem örökölhető olyan egyértelműen, mint a faji identitás, nem tűnik megváltoztathatatlannak. A kviblik nem tudnak szert tenni varázserőre. Hasonlóképpen, a Teszlek Süveg mintha a diákok lényegi identitását tárná fel, amikor beosztja őket a házakba. Noha a H.P. könyvek ezt nem mondják ki nyíltan, esszencialista intuíció, hogy a házidentitáson nem lehet módosítani: egy mardekárosból ugyanúgy nem lehet soha griffendéles, ahogy egy leopárd sem tud megszabadulni a foltjaitól. (Harry egyedülálló abban, hogy a Teszlek Süveg felkínálja neki a választást: a Griffendélt szeretné vagy a Mardekárt.)

Az egyenlőség és a haladás iránti szilárd elkötelezettségük ellenére az európai és amerikai iskolák hajlamosak a belső esszencia és entitás elméleteit hangsúlyozni. Ezzel szemben ázsiai társaik és az őket működtető társadalmak a változásra helyezik a hangsúlyt. Az amerikai attitűd szerint a krémje majd a felszínre kerül; a japánok úgy vélik, hogy még a legközönségesebb kavics is csillogni fog, ha évekig csiszolják. A H.P. szövegek alapján Roxfortban a veleszületett képesség többet számít, mint a kemény munka a mágia tanulása során.

Tegnap ismét - már-már rutinszerű érzéketlenséggel - elküldtünk egy kolléganőt, aki nem teljesítette a minimum szintet az írásbeli teszten. Amikor a feladatkörre gondolok, akkor nyugodtan ki tudom jelenteni, hogy nem neki való ez a fajta befogottság és pörgés. Amikor az embert nézem, akkor szomorú vagyok, hogy a befektetett energiák és odaszánás sajnos nem volt elég. Lehet, hogy máshol van a helye? Lehet, hogy versenyző társadalmunkban nincs türelmük megvárni a kavicsok csillogását?

2009. február 12., csütörtök

Isten igéjét olvassa Mózes...

A ma esti Mozaik alkalom rivalda volt. Kajszi így vezette be a szentírási részt: Isten igéjét olvassa Mózes, Ézsaiás könyvéből.

És tényleg Mózes olvasott.

2009. február 11., szerda

Lehet másként

A Harry Potter pszichológiája több szempontból összeveti a muglik és varázslók társadalmának és oktatási rendszerének a működését. Roxfortban a diákok szívesen tanulják a mi természettudományunknak megfelelő varázs-tárgyakat. Csak a biológiát a gyógynövénytan és a legendás lények gondozása helyettesíti, a kémiát a bájitaltan, az átváltoztatástan pedig a gravitációval vagy kvantummechanikával állítható párhuzamba.

A kviddics évszázadai több helyen utal arra, hogy a varázstalan világgal analóg módon, a mágusok is törik újításokon a fejüket, azaz fejlődnek, tökéletesednek. Csak a belső égésű motorok helyett a hopp hálózatra jöttek rá. Az iskola nálunk a tapasztalatszerzés helye, az életre készít fel. A tanulás sokkal inkább a régi céhek mester-tanítvány viszonyait tükrözi, mintsem elméleti blokkok betáplálását a fiatal generáció elméjébe.

Képletesen szólva: a cipész és takácsinasok ebben a virtuális világban a mesterek felügyelete alatt cipőt készítenek vagy vásznat szőnek; és a sikeres cipészinasok cipészmesterek lesznek, nem elméleti cipőtudósok. A mugli diákoknak el kell hinniük, hogy amit megtanultak, az helyes és potenciálisan hasznos is. Amikor Dolores Umbridge SVK (sötét varázslatok kivédése) órái a "defenzív mágia elmélete" tankönyv alapján szerveződnek, a felháborodott diákok megszervezik a D.S. önképzőcsoportot, és Harry irányításával saját órákat tartanak.

Az órák gyakorlatiasak és az alkalmazott tudásról szólnak. A diákok azt tanulják meg, hogyan etessenek hippogriffeket, hogyan ültessék át a mandragórákat, hogyan lebegtessenek csészéket és hogyan főzzenek bájitalokat. Az oktatás nagyrészt a gyakorlásra való felszólításból áll.

2009. február 7., szombat

House of the rising sun

Szörnylény

"Miféle szörnylény hát az ember? Micsoda eddig nem volt teremtmény, szörnyeteg, zűrzavar, micsoda ellentmondás, a természet milyen csodája? ... Ismerd hát meg, kevély ember, milyen paradoxon vagy önmagad szemében... tanuld meg, hogy az ember végtelenül több, mint ember..." (B. Pascal: Gondolatok, 434.)

Popper Péter úgy töpreng a Nők lapja évszakok 2008. téli számában, hogy biztonságot akarunk, de kalandokat is. Hűségesek akarunk lenni, de csábulékonyak is vagyunk. Szellemi és kulturális értékeket tisztelünk, de a pénz után rohanunk. Nagyvonalúak akarunk lenni, és megbocsátó keresztények, de bosszúra vágyunk. Mikor igazságügyi pszichológusként a bíróság elnöke azt vetette a szemére, hogy: "Szakértő úr, a maga véleménye tele van ellentmondásokkal!" - így válaszolt: "Elnök úr! Az ember lelke van tele ellentmondásokkal. Ezt tükrözi a véleményem."

Csakhogy a mi kultúránk nem tűri az ellentmondásokat. Azt követeli, hogy legyünk egyértelműek. Jobboldaliak vagy baloldaliak, szeressünk vagy gyűlöljünk, esetleg lehetünk még közömbösek, legyünk keresztények, zsidók vagy buddhisták, hívők vagy istentagadók. De egyszerre nem lehet ennyiféle bennünk. S ha mégis ilyen sokféleséget hordozunk? Akkor egyet élhetünk át, a többit el kell fojtanunk... Jézus először kinőtte a családját, aztán Galileát, majd a népét és a Római Birodalmat is. Ezért tartották Barabásnál is borzasztóbbnak.

Ezeket a belső ellentmondásokat már sokan vizsgálták, különböző eredményekkel. József Attila az Ódában azt írja, hogy a test nyugalomra vágyik, a lélek pedig lángoló szenvedélyekre. Ám számolnunk kell egyéb hatásokkal is. Például azzal, hogy környezetünk elvárja, hogy holnap is ugyanolyanok legyünk, mint ma. Füst Milán példája: "Ez a fecsegő ember hallgatag lett. Talán megbolondult?" Holott esetleg csak megvilágosodott.

A változásoktól való megriadás legfőbb oka a félelem az ismeretlentől. Mert az emberi létezés legnagyobb terhe az élet bizonytalansága. Egyrészt a sorsunkat meghatározó tényezők annyira bonyolultak, hogy lehetetlen számba venni őket. Másrészt az érzelmeink, amelyek döntően befolyásolják viselkedésünket, nem állnak akaratlagos szabályozásunk alatt. Döntünk, választunk, vagy csak sodródunk - ebből a szempontból mindegy. Végső soron kiengedjük kezünkből a sorsunk irányítását, mert nem tudjuk kiszámítani döntéseink következményeit. Seneca mondta: "Vezetik a végzetek azt, aki hagyja magát vezetni, aki nem, azt vonszolják." Halálos szerelemben házasodunk, és három év múlva már rá sem bírunk nézni egymásra a válóper idején. Ennyi telik tőlünk a jövő megformálása terén.

A legtöbbünk ezért biztonságot keres, eszmékben, ősi keleti és megreformált, nyugaton elterjedt vallásokban, szektákban, tradíciókban, félreértett erkölcsi normákban, vagy legalább a jelenlegi emberi viszonyok megőrzésében. Még akkor is, ha egy kapcsolat már meghalt. Meddig él egy viszony? Ameddig úton vannak, valahonnan valahová (egy irányba fordulva) tartanak. Őrzik az egy közös álmot. Amikor már nincs közös ösvényük, vagy csak ismétlik megszokott önmagukat, csak végszavaik, monológjaik vannak, vagyis megszűnt közöttük a valódi kommunikáció - akkor a kapcsolat már nem él. De a többség megborzong az ismeretlen jövőtől, akárcsak a haláltól. Hiszen minden lemondás, elhagyás egy kis halál.

S együtt élnek tovább egy már funkcióit vesztett fészekben. Két motivációt is felfedezhetünk ebben. A fő kérdés ugyanis ez: Ki vagy mi a fontos? A helyzet vagy az ember? Ha a helyzetet akarom megőrizni, a lakást, a telket, a jövedelmet, a pozíciót - ez a romlásba vezető reménytelen út. De ha a társ, a partner az első, az ő öröme, lelki egyensúlya, akkor még újraépülhet a kapcsolat, megmenthető az enyészet torkából is. Ennek a puszta belátása is igen nagy fokú, sokszor fájdalmas őszinteséget igényel magunkkal szemben.

2009. február 6., péntek

Szépséghiba

Bölcsességében és mindenhatóságát latba veteve megalkotta munkatársaként az embert. Kertet telepített számára, hogy őrizze és gondozza azt. Férfinak és nőnek teremtette... nomeg hermafroditának...

Hermafroditizmus (másnéven "kétneműség", interszexualitás): olyan veleszületett rendellenesség, melynek következtében egyazon személynél férfi és női szervek és nemi jellegek is kialakulnak. Nem egységes betegségcsoport. Előfordulását nehéz pontosan meghatározni, mert sok esetben az állapotot nem azonosítják, vagy a magzatok többsége spontán vetélés áldozata lesz. Születéskori gyakoriságát legalább 1/10.000 összes születésre becsülik.

2009. február 5., csütörtök

Végszó

Ma befejeztem Paulo Coelho: A zarándoklat c. könyvének olvasását. Az utolsó mondata:

Mégis, ha nagyon erőlködnék - ahogy erőlködöm is -, talán egy napon sikerülne megértenem, hogy van az, hogy az ember mindig pontosan akkor érkezik a megfelelő helyre, ahol és amikor várják.

2009. február 4., szerda

A kutya esete elektroszex-szel

Tegnap este arra figyeltem fel, hogy halasztom a könyvek olvasásának befejezését. A H.P. is elfogyott, és nincs tovább. Azaz mégsem. Balázs polcán kiszúrtam egy érdekes kötetet: Neil Mulholland szerkesztésében jelent meg a Harry Potter pszichológiája. Kedvcsinálónak álljon itt két rövid bekezdés:

A cselekvésképtelenség érzése a negatív események közepette elvezethet a tanult tehetetlenséghez - ami azt jelenti, hogy az ember meg sem próbál kitérni a rossz dolgok elől. A tanult tehetetlenség klasszikus kísérletében (Overmeier & Seligman) egy kutyát ketrecbe zártak és a padlóba áramot vezettek. A kutya eleinte megpróbált kijutni, de a szökés lehetetlen volt, és akármit is tett, nem tudta megállítani az áramütéseket. A kutya kudarcba fulladt kísérletek után feladta - lekuporodott és tűrte az áramütéseket. Amikor később áttették egy másik ketrecbe, amiből könnyűszerrel kijuthatott volna, meg sem próbálkozott a szökéssel - megint csak lekuporodott, mintha az áramütéseket várta volna.

Tanult tehetetlenség embereknél is kialakulhat ismétlődő vagy tartós kellemetlen események során, melyek fölött nem bírnak irányítással, ilyen például a krónikus bántalmazás. Beszűkülnek a lehetőségekről alkotott elképzeléseik. Annak alapján, ahogy Sirius beszélt Voldemort uralmáról, ez az időszak sok varázslónak olyan volt, mint a kutya tapasztalatai az első ketrecben. Voldemort gonosztettei jelentették az áramütéseket - elkerülhetetlenek voltak. Noha a varázslók és a boszorkányok kimerítették repertoárjukat, semmivel sem tudták megállítani. Így a legtöbb nem auror varázsló vagy csak szemlélhette a rémisztő eseményeket, vagy azok áldozatává vált...

Szintén tegnap küldtem el pár listára és az iwiw-es üzenőfalra ezt a linket. Elkövettem azt a kivételes bűnt, hogy nem olvastam előtte végig. Kettős érzésem van az üggyel kapcsolatban. Részben a fenti tehetetlenség a tehetetlenségtől. A másik a csalódottság, mert egy szakmai és komolyan alátámasztott művet reméltem. Ehelyett egy stílusában és tartalmában is szedett-vetett, korrekt forrásokat nélkülöző maszlagot kaptam, amiből többek között kiderült, hogy a lengyelek (sic) négyszer annyit dolgoznak, fele annyi bérért.

Ettől szánalmasabb már csak az lehetett, hogy a katolikus egyház fogja megmenteni a civilizációnkat, a maga nagy szervezetével. És majd mosolygunk reggeltől-estig, mint T. Katona Ágnes.

Dani írta: Egyébként elég abszurd lenne Noé bárkájává átalakítani a katolikus egyházat: elvégre arra hivatott hogy Krisztus örömhírét terjessze a világban és hogy mindenkit megpróbáljon megtéríteni, és nem arra, hogy túlélők egyesülete legyen. Mennyire más volt a korai kereszténység, mennyivel optimistább ... a három fő értéke: az "elpisz" (remény), a "pisztisz" (hitnek fordítják, de én inkább bizakodásként értelmeznem: a görög szó egy érzelmet vagy egy lelkiállapotot jelez, és nem azt hogy az ember kikapcsolja a gondolkodását) és az "agape".

Ma esti beszélgetésben tettem fel a kérdést, hogy miért nem ordítanak még mindig a keresztény templomok szószékeiről a környezetünk pusztítása, az egészséges ivóvíz és levegő megőrzése miatt. Vasárnap délelőtt nem lehetne elsétálni a templomokba gyalog, vagy ráérősebben tömegközlekedéssel? Tényleg ilyen mértékű fogyasztás szükséges az életben maradásunkhoz? Kik hirdethetnének vásárlói bojkottot hatásosabban a pápáknál? Vagy lapuljunk szépen a padlóhoz, hátha nem esünk nagyot?

2009. február 2., hétfő

Csak ma

Holnap talán már nem bírod... Csak ma estig tarts ki! A jövőről senki semmit nem tud. Azt sem tudom felbecsülni, lesz-e erőm hozzá. Elég a mának a maga baja...

2009. február 1., vasárnap

Élet, erő, egészség

Egyik meséből a másikba

Trapitinek nem okozott különösebb gondot egy mese határának az átlépése. Így történhetett meg, hogy a vadász szabadsága alatt a farkas nem ette meg sem Piroskát, sem a nagymamát. (Minden mese egy birodalom. Az összes szép, kedves, szomorú és izgalmas történet, amit a felnőttek valaha elmeséltek, Meseország beláthatatlan birodalmát alkotja, és ott mindig van hely.)

Elmehetne a Hófehérke és a hét törpe mesébe is, csak az már akkor a Hófehérke, a hét törpe és az egy Trapiti című lenne. Nélküle is elég szép a mese. Mivel tiszteli ezeket a történeteket, nem lehet egy mesébe csak úgy berontania, hogy "Kérem, itt vagyok, és helló". Akkor persze nincs mit tenni, ha a vadász elmegy szabadságra. Akkor közbe kell lépni...

Talán genetikus gátolt vagyok abban, hogy mások közös álmába betörjek. Vajon kinek a meséjében mentek mostanában szabadságra? Az enyémben egy ideje jut hely másnak is. Hét törpe helyett egy Trapiti megteszi.