A Harry Potter pszichológiája több szempontból összeveti a muglik és varázslók társadalmának és oktatási rendszerének a működését. Roxfortban a diákok szívesen tanulják a mi természettudományunknak megfelelő varázs-tárgyakat. Csak a biológiát a gyógynövénytan és a legendás lények gondozása helyettesíti, a kémiát a bájitaltan, az átváltoztatástan pedig a gravitációval vagy kvantummechanikával állítható párhuzamba.
A kviddics évszázadai több helyen utal arra, hogy a varázstalan világgal analóg módon, a mágusok is törik újításokon a fejüket, azaz fejlődnek, tökéletesednek. Csak a belső égésű motorok helyett a hopp hálózatra jöttek rá. Az iskola nálunk a tapasztalatszerzés helye, az életre készít fel. A tanulás sokkal inkább a régi céhek mester-tanítvány viszonyait tükrözi, mintsem elméleti blokkok betáplálását a fiatal generáció elméjébe.
Képletesen szólva: a cipész és takácsinasok ebben a virtuális világban a mesterek felügyelete alatt cipőt készítenek vagy vásznat szőnek; és a sikeres cipészinasok cipészmesterek lesznek, nem elméleti cipőtudósok. A mugli diákoknak el kell hinniük, hogy amit megtanultak, az helyes és potenciálisan hasznos is. Amikor Dolores Umbridge SVK (sötét varázslatok kivédése) órái a "defenzív mágia elmélete" tankönyv alapján szerveződnek, a felháborodott diákok megszervezik a D.S. önképzőcsoportot, és Harry irányításával saját órákat tartanak.
Az órák gyakorlatiasak és az alkalmazott tudásról szólnak. A diákok azt tanulják meg, hogyan etessenek hippogriffeket, hogyan ültessék át a mandragórákat, hogyan lebegtessenek csészéket és hogyan főzzenek bájitalokat. Az oktatás nagyrészt a gyakorlásra való felszólításból áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése