Egy fiatal szerzetes azzal fordult az apátjához, hogy lelki válságban van. Akár imádkozik, akár Bibliát olvas, minden kiesik a fejéből.
Az öreg kezébe adott egy fonott kosarat ezekkel a szavakkal:
- Eredj le a hegy aljában fakadó forráshoz, és hozz nekem vizet.
A novícius engedelmesen megmerítette a kosarát, és már fordult is vissza az ösvényen, de közben minden víz kifolyt a kosárból.
- Eredj másodszor is, hozz vizet...
- Atyám, hiába járok, mindig üres marad a kosár - panaszkodott a fiú.
Miután harmadszor is csontszárazak voltak a vesszők, bánatában megtaposta a kosarat és kifakadt, hogy ez értelmetlen vállalkozás.
- Igazad van - mondta az öreg -, de nézd meg: milyen tiszta lett a kosár!
2009. június 30., kedd
2009. június 29., hétfő
Tollak, gyermekkori koponyák
Rózsa Huba egyik szigorlat előtt megkérdezte a csoportot: "Tudják milyen lesz a vizsga? Mint amikor a menyét bemegy a tyúkólba. Folyik a vér, röpködnek a tollak..." De nem erről akarok most írni.
Múlt év júliusában idéztem Israel Shamir cikkéből, a Szent Mihály kardja bejegyzésben. Azóta többször visszaköszönt nekem ez a kérdés. Már másként gondolkodom az erőszak természetéről. Lehetséges, hogy ha a keresztények valóban komolyan veszik alapítójukat (Boldogok a szelídek; mert ők bírják a földet. Mt 5,4), ezt a vallást úgy emlegetnénk csupán, mint az ókorban kiveszett régiséget? A páli mém nélkül Jézus törékeny alakját is bedarálta volna a történelem?
Tegnap valamelyik TV-s vallási magazinban Henri Boulad Egyiptomban élő jezsuita szerzetes - válaszolva a riporter kérdéseire -, az iszlám veszélyeire hívta fel a figyelmet. Megörültem, hogy nem kell emlékezetből leírnom, mert a Magyar Kurir egyik számában szinte szó szerint idézi a szavait. Boulad szerint
Elmondta:
Ha arra gondolunk, hogy nem is olyan rég a keresztények is térden imádták Szent Mihály arkangyal szárnytollát, vagy Jézus gyermekkori koponyáját (ezen költői túlzásoknak rendre fellelhetőek a történelmi megfelelői), akkor gondolhatjuk, hogy szabadkőműves, egyházellenes beállítottságunk van. A keresztes hadjáratok és az inkvizíció régi lemezeit rakosgatjuk öreg lejátszónkra.
Minap olvastam a neten, hogy ördögűző szeánszon próbálták meg kiűzni a "homoszexuális démonokat" egy fiatalkorú fiúból az egyesült államokbeli Bridgeport város egyik szabadegyházának vezetői.
Mindenki söpörjön...
Múlt év júliusában idéztem Israel Shamir cikkéből, a Szent Mihály kardja bejegyzésben. Azóta többször visszaköszönt nekem ez a kérdés. Már másként gondolkodom az erőszak természetéről. Lehetséges, hogy ha a keresztények valóban komolyan veszik alapítójukat (Boldogok a szelídek; mert ők bírják a földet. Mt 5,4), ezt a vallást úgy emlegetnénk csupán, mint az ókorban kiveszett régiséget? A páli mém nélkül Jézus törékeny alakját is bedarálta volna a történelem?
Tegnap valamelyik TV-s vallási magazinban Henri Boulad Egyiptomban élő jezsuita szerzetes - válaszolva a riporter kérdéseire -, az iszlám veszélyeire hívta fel a figyelmet. Megörültem, hogy nem kell emlékezetből leírnom, mert a Magyar Kurir egyik számában szinte szó szerint idézi a szavait. Boulad szerint
az iszlám és a kereszténység fel-fellángoló ellentétét történelmi események igazolják. Véleménye szerint azonban az iszlám nem csupán vallás, hanem politikai rendszer is, amely vallást, társadalmat, politikát és kultúrát egyesít. Az iszlámban a vallás elválaszthatatlan a politikától.
Az utóbbi évekig Európa toleráns és elfogadó módon viszonyult az iszlámhoz, mivel tisztelet érdemlő vallásnak tartotta. Ha az iszlám beérné azzal, hogy böjtölést, imát és alamizsnálkodást ír elő híveinek, nem lenne semmi gond. De az Európában jelenleg megjelenő radikális és hódító iszlám alapjaiban veszélyezteti a kontinenst. A bevándorlás, a demográfiai folyamatok és az áttérések következtében az iszlám kevesebb mint egy évszázadon belül többségbe kerül, és a demokrácia többségi elve folytán rákényszeríti Európára a saját látásmódját és a saját törvényeit. Vége lesz a drágán megszerzett szabadságnak! A tolerancia nevében Európa az intoleranciát fogja beengedni!
Elmondta:
az 57 muzulmán ország egyikében sincs vallásszabadság; a muzulmán vallást elhagyókra halálbüntetés vagy halálos fenyegetés, brutális kínzás, gyilkosság vár. S ami még riasztóbb: már Európában is előfordul, hogy keresztényeket (pl. az utcán apácákat) fenyegetnek. Az iszlámnak létezik egy felvilágosult, liberális irányzata, ez azonban oly mértékben kisebbségben van, hogy az iszlamista többség mellett szinte nincs befolyása. A sok európai számára vonzónak tűnő misztikus szufizmus pedig eretnekségnek számít az iszlámon belül.
Hogyan viszonyuljunk tehát a muzulmán bevándorlókhoz? Az előadó szerint megértőnek és humánusnak kell lenni a bevándorlókhoz, akik tanácstalanok a számukra idegen kultúrában. De a befogadó és megértő hozzáállás nem jelenthet teljes nyitottságot. Európának fokozottan kell ügyelnie, nehogy megtelepedjék a kontinensen a fanatizmus.
Ha arra gondolunk, hogy nem is olyan rég a keresztények is térden imádták Szent Mihály arkangyal szárnytollát, vagy Jézus gyermekkori koponyáját (ezen költői túlzásoknak rendre fellelhetőek a történelmi megfelelői), akkor gondolhatjuk, hogy szabadkőműves, egyházellenes beállítottságunk van. A keresztes hadjáratok és az inkvizíció régi lemezeit rakosgatjuk öreg lejátszónkra.
Minap olvastam a neten, hogy ördögűző szeánszon próbálták meg kiűzni a "homoszexuális démonokat" egy fiatalkorú fiúból az egyesült államokbeli Bridgeport város egyik szabadegyházának vezetői.
Mindenki söpörjön...
2009. június 28., vasárnap
Pilises fejek
A pilis szó fejtetőt jelentett; a szerzetesek kopaszra nyírt fejbúbja (tonzúrája) alapján használták a pilises-pap kifejezést is. Amíg az elszabotált (II. Vatikáni néven jegyzett) zsinat el nem törölte kis időre. Ahogy haladunk előre, simán visszajöhet a gyakorlatba. Én mindenesetre már borotválom a fejemet...
A Szemcsey-kódex néven ismert kéziratgyűjteményben a "Papvilág Magyarországon" c. vers is megtalálható. Ebben a XVII. századi műben a szerzője így panaszkodik:
A hegy mai képe annyira nem pilises:
Amitől sokan tartottak: az eső alig lógatta le egy-két percre a talpát, de rögtön vissza is húzta, mintha láthatatlan esernyővégek rendre megcsiklandozták volna.
Tegnap, ebéd közben kb. ilyennek láttuk a völgybe simuló Pilisszentlélek házait:
A Szemcsey-kódex néven ismert kéziratgyűjteményben a "Papvilág Magyarországon" c. vers is megtalálható. Ebben a XVII. századi műben a szerzője így panaszkodik:
Pilises fejeknek hódult magyar nemzet,
Mire hogy magadat eszedbe nem veszed,
Hol van régi okos, hadviselõ eszed,
Hogy papok igáját nyakadba ereszted?
A hegy mai képe annyira nem pilises:
Amitől sokan tartottak: az eső alig lógatta le egy-két percre a talpát, de rögtön vissza is húzta, mintha láthatatlan esernyővégek rendre megcsiklandozták volna.
Tegnap, ebéd közben kb. ilyennek láttuk a völgybe simuló Pilisszentlélek házait:
2009. június 26., péntek
2009. június 24., szerda
html Balázstól
Tegnap este izgalmas oktatáson voltam. Balázs barátom erre tanított meg:
2009. június 23., kedd
Segítség! Viharfelhők!
Ma beszélgettünk a munkahelyi programokról és lehet, hogy két hónapot is csúszik a nyárra tervezett nagy projektünk. Ha ez így lesz, akkor októberben indulok. Megyek, ez nem vitás.
2009. június 22., hétfő
Ateista tücsök és prosti hangyák
La Fontaine: A tücsök és a hangya c. állatmeséje egyik kedves gyerekkori élményem. Versbe szedve így szól:
Mit csinált a tücsök nyáron?
Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
s fölkopott a koma álla.
Szomszédjában élt a hangya:
éhen ahhoz ment panaszra,
s arra kérte, egy kevéske
búzát adjon neki télre.
"Búzát? - szólt a hangya sógor. -
Már ez aztán sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?"
"Mit csináltam? Kérem szépen
muzsikáltam - szólt szerényen
tücsök mester. - Aki kérte,
nótát húztam a fülébe."
"Nótát húztál, ebugatta?
Nohát akkor - szólt a hangya -
járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok."
Színes, kemény lapos mesekönyvemből úgy tűnik, hogy a végén mégis megenyhül hangya koma, és befogadja a félig átfagyott tücsköt kuckójába. Majd elhangzik az intő szózat: "Aki nem dolgozik..." (Vö.: 2 Tessz 3,10)
Ran Prieur szavai: egész életünkben prostituáltaknak neveltek bennünket - pénzt kérünk olyasmiért, amit ingyen kellene adnunk a szeretteinknek, mivel tőlünk is pénzt kérnek mások...
Természetünk szerint lusták vagyunk - a primitív emberek életében is vannak pillanatok, amikor igen nagy erőfeszítéseket tesznek, viszont nem rohannak keresztül az életen, nem törtetnek, és a közvélekedéssel ellentétben nem élnek erős stresszhatás alatt az éhhalál küszöbén. Még a középkori jobbágyok is kevesebbet és lassabban dolgoztak, mint a mai ipari munkások. Ivan Illich azt írta, hogy az ipari kor hajnalán egy vízzel fokozatosan feltöltött gödörbe állították az embert, adtak neki egy pumpát, és egész álló nap pumpálnia kellett, hogy ne fulladjon meg. Az emberekben akkora a nehéz munkával szembeni természetes ellenállás, hogy ilyesféle módszerekkel kellett hozzászoktatni őket az ipari munkákhoz. Manapság az iskolarendszert használják erre a célra, és a kálvinista tant, miszerint a nehéz munka erény. Azért nincsenek kálvinisták, mert teljes győzelmet arattak - az ipari világ lakói, különösen az amerikaiak, ma mind kálvinisták.
A nehéz munka ellentéte a minőségi munka. A minőségi munkát gyorsan is el lehet végezni, de sosem siettetik. Az egész munka a feladat minél jobb elvégzése körül forog, és megtalálja a saját tempóját.
A nehéz munka egy másik ellentéte a játékos munka. A minőségi munkához hasonlóan ezt is lehet gyorsan végezni, de sosem siettetik. A játékos munka azonban közömbös a minőség, sőt még a siker iránt is. Ha játékos munkát végzel, nem érdekel, hogy teljes kudarccal végződik-e, mert olyan jól érzed magad közben, hogy örömmel megismételnéd az egészet.
Mit csinált a tücsök nyáron?
Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
s fölkopott a koma álla.
Szomszédjában élt a hangya:
éhen ahhoz ment panaszra,
s arra kérte, egy kevéske
búzát adjon neki télre.
"Búzát? - szólt a hangya sógor. -
Már ez aztán sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?"
"Mit csináltam? Kérem szépen
muzsikáltam - szólt szerényen
tücsök mester. - Aki kérte,
nótát húztam a fülébe."
"Nótát húztál, ebugatta?
Nohát akkor - szólt a hangya -
járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok."
Színes, kemény lapos mesekönyvemből úgy tűnik, hogy a végén mégis megenyhül hangya koma, és befogadja a félig átfagyott tücsköt kuckójába. Majd elhangzik az intő szózat: "Aki nem dolgozik..." (Vö.: 2 Tessz 3,10)
Ran Prieur szavai: egész életünkben prostituáltaknak neveltek bennünket - pénzt kérünk olyasmiért, amit ingyen kellene adnunk a szeretteinknek, mivel tőlünk is pénzt kérnek mások...
Természetünk szerint lusták vagyunk - a primitív emberek életében is vannak pillanatok, amikor igen nagy erőfeszítéseket tesznek, viszont nem rohannak keresztül az életen, nem törtetnek, és a közvélekedéssel ellentétben nem élnek erős stresszhatás alatt az éhhalál küszöbén. Még a középkori jobbágyok is kevesebbet és lassabban dolgoztak, mint a mai ipari munkások. Ivan Illich azt írta, hogy az ipari kor hajnalán egy vízzel fokozatosan feltöltött gödörbe állították az embert, adtak neki egy pumpát, és egész álló nap pumpálnia kellett, hogy ne fulladjon meg. Az emberekben akkora a nehéz munkával szembeni természetes ellenállás, hogy ilyesféle módszerekkel kellett hozzászoktatni őket az ipari munkákhoz. Manapság az iskolarendszert használják erre a célra, és a kálvinista tant, miszerint a nehéz munka erény. Azért nincsenek kálvinisták, mert teljes győzelmet arattak - az ipari világ lakói, különösen az amerikaiak, ma mind kálvinisták.
A nehéz munka ellentéte a minőségi munka. A minőségi munkát gyorsan is el lehet végezni, de sosem siettetik. Az egész munka a feladat minél jobb elvégzése körül forog, és megtalálja a saját tempóját.
A nehéz munka egy másik ellentéte a játékos munka. A minőségi munkához hasonlóan ezt is lehet gyorsan végezni, de sosem siettetik. A játékos munka azonban közömbös a minőség, sőt még a siker iránt is. Ha játékos munkát végzel, nem érdekel, hogy teljes kudarccal végződik-e, mert olyan jól érzed magad közben, hogy örömmel megismételnéd az egészet.
2009. június 21., vasárnap
Újabb részletek a szerelemről
LEILA egy 17 éves középiskolás tanuló és MOHAMED az ő tanára, aki boldog házasságban él. AHMED szintén tanár ugyanabban az iskolában. MOHAMED az ő kollégája. TARIK LEILA nagyapja, aki már régóta nem látta kedvenc kis unokáját, és most egy tea mellett az egész éjszakát átbeszélgették. DZSAFAR egy pszichopata gyilkos. Csupán szerencse kérdése volt, hogy MOHAMEDet csupán arcon vágta.
2009. június 18., csütörtök
Leila és Mohamed
A Nílus egy hosszú, hosszú folyó, mely észak felé fut. Sok krokodil él benne és csupán néhány híd ível át felette.
LEILA a folyó bal partján él. LEILA 17 éves lány, aki halálosan szerelmes MOHAMEDbe. MOHAMED a Nílus túlsó partján lakik. LEILA eltökélte, hogy meglátogatja szerelmét, ezért elmegy AHMEDhez és kéri, hogy vigye át a túlpartra. Annak ellenére, hogy AHMEDnek ideje és csónakja is van, mégsem viszi át LEILÁt a túlpartra.
LEILA nem adja fel, és elmegy TARIKhoz, és megkéri, hogy vigye át őt a folyó túlsó partjára. TARIK beleegyezik, de csak a következő reggelen és csak akkor, ha LEILA vele tölti az éjszakát. Így is történik. LEILA minden áron meg akarta látogatni MOHAMEDet, így az éjszakát TARIKkal töltötte. TARIK a következő reggelen átvitte őt a túlpartra.
LEILA repült szerelme karjaiba, és elmesélte neki, hogy milyen nehézségek árán sikerült átjutnia. MOHAMED elzavarta LEILÁt. LEILA boldogtalanul sétált a Nílus partján, harcolva könnyeivel, amikor is találkozott DZSAFARral. DZSAFAR megkérdezte tőle, miért oly szomorú és LEILA elmesélte neki történetét. DZSAFAR elment MOHAMEDhez és két erős pofont mért arcára minden szó nélkül.
Feladat:
Rendezd sorrendbe a szereplőket. Az öt szereplő között öt pontszámot oszthatsz ki (1-től 5-ig). A kedvenc szereplődnek add a legmagasabb, azaz az 5-ös pontszámot. A számodra legkevésbé kedves szereplő kapjon 1-et. Mindegyik szereplőnek adj pontot.
Folytatás holnap...
2009. június 17., szerda
Ütött az óra (avagy Isten tervez...)
Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt... Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók... (János első levele 2,18-19)
Az Antikrisztus szót a görög αντίχριστος (antíkhristos) szóból fordították, a jelentése pedig "Krisztus ellentéte". Másik jelentése "Krisztus helyett".
DQ így ír a B története utolsó két lapján:
Az összes üdvözítő vallásunk félt egy olyan személy megjelenésétől, aki eltéríti az igazakat az üdvözülés útjáról. Az Antikrisztus nem egyszerűen Jézus ellentéte, ugyanúgy Buddha, Illés, Mózes, Mohamed, Nanak, Joseph Smith, Mahárádzs Dzsí - a világ összes megváltója és üdvözülés szállítója ellentéte. Valójában ő az Antimegváltó.
Az Antikrisztus mondájával összekapcsolódott az a bizarr és szinte nevetséges felfogás, hogy erőteljes világméretű vonzerejét a féktelen gonoszsága fogja jelenteni...
[Igaz] teljes mértékben, hogy B el szándékozik lopni az emberek szívét önöktől, hogy a világ élhessen...Csak egy faj vagyunk több milliárd közül. Az istenek nem szeretnek bennünket jobban, mint amennyire a pókokat, a medvéket, a bálnákat vagy a vízililiomokat szeretik. A Nagy Felejtés kora véget ért, s összes hazugsága és tévedése eloszlott. Most emlékszünk arra, hogy kik vagyunk.
A rokonaink nem az angyalkák, a szeráfok, a királyok, a fejedelmek és a hatalmasságok. A rokonaink a kérészek, a makimajmok, a kígyók, a sasok és a borzok. A Nagy Felejtésben elszenvedett érzéketlenítésünk enyhült, úgyhogy már nem képzeljük azt, hogy az ember rosszul lett megalkotva. Már nem képzeljük azt, hogy az istenek elfuserálták a művüket, amikor ránk került a sor... többé nem élhetünk úgy, mint ha rajtunk kívül semmi sem számítana. Többé nem hihetjük azt, hogy az istenek a szenvedést szánták nekünk osztályrészül. Többé nem hihetjük azt, hogy a halál édes elszabadulás az igazi rendeltetésünk felé. Többé nem sóvárgunk a nirvánai nemlét után. Többé nem álmodunk aranykoronák viseléséről a mennyei fejedelem udvarán.
Helyesen látják, hogy mi letérünk az üdvözülés útjáról... De figyeljenek, nem a bűn és a gyarlóság kedvéért térünk le... Letérünk az üdvözülés útjáról, mert emlékszünk arra, hogy egykor a világhoz tartoztunk, és elégedettek voltunk azzal...
2009. június 16., kedd
Kiscserkész levele a táborból
Kedves Szüleim!
Az őrsvezetőnk azt mondta, hogy írhatnánk végre nektek, mert bizonyára láttátok az árvizet a TV-ben, és nagyon aggódtok.
Semmi bajunk. A víz csak egy sátrunkat és két hálózsákot vitt el. Közülünk senkit, mert az árvíz időpontjában valamennyien a hegyekben voltunk, és Kristófot kerestük, aki elveszett. Kérlek, hívjátok fel Kristóf anyukáját, és mondjátok meg neki, hogy már minden rendben, és hogy megkerült. Kristóf nem tud neki írni, mert eltörte mindkét kezét, amikor lezuhant egy szikláról. Kristóf keresésére az őrsvezető terepjárójával indultunk el. Az igen komoly volt.
Soha nem találtuk volna meg Kristófot abban a sötétben, ha nem villámlik annyira. Az őrsvezető rohadtul begurult, hogy Kristóf elment a hegyekbe, anélkül, hogy bárkinek is szólt volna. Kristóf mondta, hogy hiszen szólt, csak ez a tűzvész idején volt, és biztos nem hallotta meg.
Tényleg, tudtátok, hogy ha beledobunk egy benzines palackot a tűzbe, felrobbanhat? A nedves erdő nem égett le, de egy sátrunk igen, meg még néhány ruha. Na meg szegény Pisti is érdekesen fog kinézni, mire újra kinő a haja.
Szombatra otthon leszünk, ha az őrsvezető megjavítja addig az autót. Az a baleset tényleg nem az ő hibája volt! A fékek még jók voltak, amikor elindultunk. Az őrsvezető azt mondta, hogy az autó már annyira öreg, hogy joga volt tönkremenni. Valószínű ezért nem akarta senki sem biztosítani. De összességében azt hiszem, ez az autó tök jó.
Akárcsak az őrsvezető. Nem szól be, ha összekoszítjuk a kocsit, és ha nagyon meleg van bent, megengedi, hogy kiüljünk a tetejére. És hogyne lenne meleg bent, ha tízen ülünk az autóban. De mióta megállított minket a rendőr az autópályán, azóta nem hagyja, hogy kint utazzunk.
Mondtam-e már, hogy az őrsvezető tök jó sofőr? A baleset előtt tanította Ricsit vezetni. De nyugi, gyorsan menni csak a hegyi utakon hagyta, ahol nincs forgalom, csak néhány teherautó.
Ma reggel a srácok a szikláról ugráltak a vízbe, és a tóban fürödtek. Az őrsvezető nekem nem engedte meg, mert nem tudok úszni, és Kristófnak, a kezei miatt. Mi ezalatt kajakoztunk. Szép tó. És mély. Bár néhány fa csúcsa kilátszik a vízből. Az őrsvezető nem olyan ideges, mint a többiek. Azon se akadt ki, hogy nem húztunk mentőmellényt. Tudjuk, hogy nagyon el van foglalva az autó szerelésével, nem akarjuk húzni az agyát.
Megszereztük az első életmentő-kitüntetéseket. Amikor Dávid búvárkodott, és elvágta mindkét kezét, mi raktuk fel neki a szorítókötéseket. Márk és én elhánytuk magunkat, de az őrsvezető azt mondja, ez ételmérgezés lehet, azoktól a csirkemaradványoktól, amiket tegnap ettünk. Azt mondta, ő is ugyanígy hányt a kajától, amit a börtönben kapott. Nagyon örülünk, hogy kijött a börtönből, és a mi őrsvezetőnk lett. Azt mondta, hogy most már sokkal okosabb, és teljesen máshogy csinálná AZT, amit akkor. Nem nagyon tudom, miről lehet szó. De most be kell fejeznem. Indulunk a városba, hogy feladjuk a leveleket, és hogy töltényeket vegyünk.
Ne aggódjatok miattam. Minden OK.
Üdv.
Az őrsvezetőnk azt mondta, hogy írhatnánk végre nektek, mert bizonyára láttátok az árvizet a TV-ben, és nagyon aggódtok.
Semmi bajunk. A víz csak egy sátrunkat és két hálózsákot vitt el. Közülünk senkit, mert az árvíz időpontjában valamennyien a hegyekben voltunk, és Kristófot kerestük, aki elveszett. Kérlek, hívjátok fel Kristóf anyukáját, és mondjátok meg neki, hogy már minden rendben, és hogy megkerült. Kristóf nem tud neki írni, mert eltörte mindkét kezét, amikor lezuhant egy szikláról. Kristóf keresésére az őrsvezető terepjárójával indultunk el. Az igen komoly volt.
Soha nem találtuk volna meg Kristófot abban a sötétben, ha nem villámlik annyira. Az őrsvezető rohadtul begurult, hogy Kristóf elment a hegyekbe, anélkül, hogy bárkinek is szólt volna. Kristóf mondta, hogy hiszen szólt, csak ez a tűzvész idején volt, és biztos nem hallotta meg.
Tényleg, tudtátok, hogy ha beledobunk egy benzines palackot a tűzbe, felrobbanhat? A nedves erdő nem égett le, de egy sátrunk igen, meg még néhány ruha. Na meg szegény Pisti is érdekesen fog kinézni, mire újra kinő a haja.
Szombatra otthon leszünk, ha az őrsvezető megjavítja addig az autót. Az a baleset tényleg nem az ő hibája volt! A fékek még jók voltak, amikor elindultunk. Az őrsvezető azt mondta, hogy az autó már annyira öreg, hogy joga volt tönkremenni. Valószínű ezért nem akarta senki sem biztosítani. De összességében azt hiszem, ez az autó tök jó.
Akárcsak az őrsvezető. Nem szól be, ha összekoszítjuk a kocsit, és ha nagyon meleg van bent, megengedi, hogy kiüljünk a tetejére. És hogyne lenne meleg bent, ha tízen ülünk az autóban. De mióta megállított minket a rendőr az autópályán, azóta nem hagyja, hogy kint utazzunk.
Mondtam-e már, hogy az őrsvezető tök jó sofőr? A baleset előtt tanította Ricsit vezetni. De nyugi, gyorsan menni csak a hegyi utakon hagyta, ahol nincs forgalom, csak néhány teherautó.
Ma reggel a srácok a szikláról ugráltak a vízbe, és a tóban fürödtek. Az őrsvezető nekem nem engedte meg, mert nem tudok úszni, és Kristófnak, a kezei miatt. Mi ezalatt kajakoztunk. Szép tó. És mély. Bár néhány fa csúcsa kilátszik a vízből. Az őrsvezető nem olyan ideges, mint a többiek. Azon se akadt ki, hogy nem húztunk mentőmellényt. Tudjuk, hogy nagyon el van foglalva az autó szerelésével, nem akarjuk húzni az agyát.
Megszereztük az első életmentő-kitüntetéseket. Amikor Dávid búvárkodott, és elvágta mindkét kezét, mi raktuk fel neki a szorítókötéseket. Márk és én elhánytuk magunkat, de az őrsvezető azt mondja, ez ételmérgezés lehet, azoktól a csirkemaradványoktól, amiket tegnap ettünk. Azt mondta, ő is ugyanígy hányt a kajától, amit a börtönben kapott. Nagyon örülünk, hogy kijött a börtönből, és a mi őrsvezetőnk lett. Azt mondta, hogy most már sokkal okosabb, és teljesen máshogy csinálná AZT, amit akkor. Nem nagyon tudom, miről lehet szó. De most be kell fejeznem. Indulunk a városba, hogy feladjuk a leveleket, és hogy töltényeket vegyünk.
Ne aggódjatok miattam. Minden OK.
Üdv.
2009. június 14., vasárnap
Top 1 (in 4)
Ma azt kérdezte tőlem András, hogy milyen olvasmányélmények voltak meghatározóak eddigi életemben. Eloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége c. könyvecskéjét már a hódmezővásárhelyi őrtornyok aljában barátommá fogadtam. Gyakran nyitogattam későbbi szerzetesi éveimben is.
Íme néhány gondolat, amik azóta is hatnak:
(1) ...ha birtokolnánk javakat, fegyverhez is kellene nyúlnunk, hogy megvédjük... a birtoklás miatt minden emberi kapcsolat hazuggá válik, megromlik, a rabszolgatartó és a rabszolga viszonyára degradálódik.
(2) Ha mi valóban tudnánk imádni Istent, igazából semmi sem nyugtalanítana minket. A nagy folyók nyugalmával haladnánk át a világon.
(3) ...a szentség nem önmagunk kiteljesítése, még csak nem is valamiféle teljesség, melyet az ember megszerez önmagának. A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban, és elfogadunk; és Isten maga jön, hogy betöltse azt abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére.
(4) Az ember legmagasabb rendű cselekedete és érettsége nem abban áll, hogy egy eszményt hajszol, legyen az mégoly nemes és szent is, hanem hogy alázatosan és örömmel elfogadja azt, ami van, mindent, ami létezik. Az ember, aki saját ideálját követi, bezárva marad önmagába. Nem alkot igazi közösséget más létezőkkel, és soha nem ismeri meg a mindenséget. Hiányzik neki a csend, a mélység és a béke. Az ember nagysága abban áll, hogy mennyire képes befogadni... ahol mi elítélésre és büntetésre méltó hibát találunk, ott Isten először is ínséget lát, melyen segíteni kell... úgy tekintem az előttem álló embert, hogy van benne valami sokkalta nagyobb és nemesebb, mint gondolná. És ez új öntudatra ébreszti.
Az emberekhez kell mennünk. Feladatunk igen kényes, mert az emberek világa egy óriás csatamező, ahol a gazdagságért és a hatalomért törik magukat. És a túl sok szenvedés és durvaság elfedi előlük Isten arcát. És főleg nem úgy kell mennünk közéjük, mint egy újfajta vetélytárs. A Magasságbeli békés tanúinak kell lennünk. Irigység és megvetés nélküli embereknek. Képeseknek arra, hogy valóban barátaik legyünk.
Íme néhány gondolat, amik azóta is hatnak:
(1) ...ha birtokolnánk javakat, fegyverhez is kellene nyúlnunk, hogy megvédjük... a birtoklás miatt minden emberi kapcsolat hazuggá válik, megromlik, a rabszolgatartó és a rabszolga viszonyára degradálódik.
(2) Ha mi valóban tudnánk imádni Istent, igazából semmi sem nyugtalanítana minket. A nagy folyók nyugalmával haladnánk át a világon.
(3) ...a szentség nem önmagunk kiteljesítése, még csak nem is valamiféle teljesség, melyet az ember megszerez önmagának. A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban, és elfogadunk; és Isten maga jön, hogy betöltse azt abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére.
(4) Az ember legmagasabb rendű cselekedete és érettsége nem abban áll, hogy egy eszményt hajszol, legyen az mégoly nemes és szent is, hanem hogy alázatosan és örömmel elfogadja azt, ami van, mindent, ami létezik. Az ember, aki saját ideálját követi, bezárva marad önmagába. Nem alkot igazi közösséget más létezőkkel, és soha nem ismeri meg a mindenséget. Hiányzik neki a csend, a mélység és a béke. Az ember nagysága abban áll, hogy mennyire képes befogadni... ahol mi elítélésre és büntetésre méltó hibát találunk, ott Isten először is ínséget lát, melyen segíteni kell... úgy tekintem az előttem álló embert, hogy van benne valami sokkalta nagyobb és nemesebb, mint gondolná. És ez új öntudatra ébreszti.
Az emberekhez kell mennünk. Feladatunk igen kényes, mert az emberek világa egy óriás csatamező, ahol a gazdagságért és a hatalomért törik magukat. És a túl sok szenvedés és durvaság elfedi előlük Isten arcát. És főleg nem úgy kell mennünk közéjük, mint egy újfajta vetélytárs. A Magasságbeli békés tanúinak kell lennünk. Irigység és megvetés nélküli embereknek. Képeseknek arra, hogy valóban barátaik legyünk.
2009. június 12., péntek
A hátsó szélvédőről
Nyomjad neki, már várják a vesédet!
Dudálj csak nyugodtan, most cserélek tárat!
Lassú vagyok, de előtted megyek!
A lóerők hiányát bátorsággal pótolom!
Bocs, de leelőztelek!
Na és, főzni sem tudok…
Ne villogj, ne dudálj, KÜZDJ!
Ön dönt, ISZIK vagy VEDEL!
Ne kövess, én is eltévedtem!
Szex, csak mosolyogj!
Kinder-tojásban találtam!
Suzuki, a ti autótok…
Dudálj csak nyugodtan, most cserélek tárat!
Lassú vagyok, de előtted megyek!
A lóerők hiányát bátorsággal pótolom!
Bocs, de leelőztelek!
Na és, főzni sem tudok…
Ne villogj, ne dudálj, KÜZDJ!
Ön dönt, ISZIK vagy VEDEL!
Ne kövess, én is eltévedtem!
Szex, csak mosolyogj!
Kinder-tojásban találtam!
Suzuki, a ti autótok…
2009. június 11., csütörtök
1000 kéz tánca
Tekintettel a hozzá szükséges rendkívüli koordinációra, a teljesítmény akkor is bámulatos lenne, ha nem volnának valamennyien süketek, azonban mind a 21 táncos teljesen süket-néma. Csupán a táncoktatóknak a színpad négy sarkából adott jelzései alapján hozzák létre ezek a különleges táncosok az összetett, kavargó látványt.
Nemzetközi debütálásuk a 2004-es paralimpia záróünnepségén volt Athénban, azóta a csoport több, mint 40 országban járt. A 29 éves vezető táncosuk magasszintű művészeti képzettséggel rendelkezik. A felvétel Pekingben készült az ezévi tavaszi fesztiválon.
Nemzetközi debütálásuk a 2004-es paralimpia záróünnepségén volt Athénban, azóta a csoport több, mint 40 országban járt. A 29 éves vezető táncosuk magasszintű művészeti képzettséggel rendelkezik. A felvétel Pekingben készült az ezévi tavaszi fesztiválon.
2009. június 10., szerda
Quisiera tener tus alas
Quisiera tener tus alas,
las tenia anoche en mis suenos,
persiguiendo miposas,
hastaque es sol me sorprendio.
Esta noche el cielo deslumbro mis ojos
al descubrir un nido de angeles,
tengo que toca ese cielo magico
para acariciarlos en su nido.
Refr.:
A veces quisiera ser un angel
a veces quisiera ser como tu.
A veces quisiera ser un angel,
aveces ser como tu.
Cjon la niel dulce de arriba
baname entera con tu amor
y cuando das vueltas por mi alma
de tus besos de miel me alimento.
Quisiera tener tus alas
como anoche en mis suenos
estabe perdido en el paraiso
desee no baber abierto mi ojos.
Refr.
Pro hay peligro en el aire
desean tanto de asustarnos.
Pero hy peligro en el aure, desean
tanto de asustarnos, pero nosotros
no tenemos niedo.
Refr.
2009. június 9., kedd
Létem ha végleg...
Létem ha végleg lemerült,
ki imád tücsökhegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt?
S ki viszi át a fogában tartva
a szerelmet a túlsó partra?
(Nagy László: Ki viszi át a szerelmet?)
2009. június 8., hétfő
Új időszámítás
Lunes: soy amable.
Martes: soy amable.
Miércoles: soy amable.
Jueves: soy amable.
Viernes: soy amable.
Sábado: soy amable.
Domingo: soy amable.
(Hétfő: szerethető vagyok... stb.)
Martes: soy amable.
Miércoles: soy amable.
Jueves: soy amable.
Viernes: soy amable.
Sábado: soy amable.
Domingo: soy amable.
(Hétfő: szerethető vagyok... stb.)
2009. június 7., vasárnap
Túra esőben
Szob > Sukola-kereszt > Zuvár (középkori rom) > Nagy-Galla (körpanoráma) > Fekete-mocsár > Koldus-kút > Márianosztra.
Táv: 18 km, szintkülönbség: 660 m.
Mai vicc: mielőtt bevonultam a katonasághoz, a feleségem volt a jobb kezem. Ez a viszony most megfordult.
A Nagy-Galla:
És a nagy Galla:
2009. június 5., péntek
A zsiráfok is esznek
A munkahelyi ebédlőnk ajtajára tegnap kiragasztottam az alábbi szöveget:
A levelzőlistán ezt a magyarázatot fűztem hozzá ma reggel:
Úgy vesszük, mintha "Jó étvágyat!" kívántál volna! Kérünk, vedd úgy, mintha megköszöntük volna!
A levelzőlistán ezt a magyarázatot fűztem hozzá ma reggel:
Amikor azt tapasztaltam, hogy a rövidre szabott ebédidő alatt a konyhába belépők zöme a "Jó étvágyat!" mondattal köszön, és gyakorlatilag ez teszi ki a beszélgetésünket, akkor gondolkoztam el ennek az értelmén, vagy inkább számomra értelmetlenségén. Nem beszélve arról, hogy jól nevelt napközis módjára kényszerem támadt arra, hogy gyorsan lenyeljem az éppen aktuális falatot és viszonozzam egy halk "Köszönöm!"-el. Ilyenkor zavarban vagyok, és tehetetlennek érzem magam.
Igényem van arra, hogy étkezés közben tartalmas, de legalábbis személyes beszélgetéssel töltsem az időmet, nem szakmai konzultációval vagy udvariaskodással.
Ezért arra kérlek, hogy az idézett mondatot tekintsd ajánlatnak. [...] Nem kívánom megtiltani senkinek, semmiféle szokását, gyakorlatát, időtöltését. Csupán annyit kérek tőled, hogy fogadd el az enyémet. Nyugodtan kívánhatsz nekem is mindenfélét, csak te ne tekintsd majd bárdolatlanságnak, ha nem fogok rá felelni, főleg tele szájjal...
2009. június 4., csütörtök
Európa az európaiaké
Olyan furcsa, hogy csak kis távolságot veszek, és nincsenek határok. (Természetesen Kína felé sincsenek.)
Addig
Mielőtt egy új fejezet elkezdődik, a régit be kell fejezni. Hagyd abba azt, aki voltál, és változz azzá, aki vagy. (Paulo Coelho)
Még 81 alvás, 34 edzés (már beosztottam a naptárban), kb. 6 ügyelés, sok-sok móka és kacagás. Bakancsvásárlás ma. Spanyoltanulás éjszakánként. Minden augusztus 25-höz mérve. De a camino után is van élet, ezért indulás előtt tisztázom, hogy októbertől milyen pszichodráma csoportba kapcsolódhatok be.
Zsolt küldte ezt a hírt:
Camino Klub a Békatanodában: Szent Jakab útján...
800 km gyalog, spanyol és portugál földön, Hanti Vilmos élménybeszámolója zarándokútjáról, 75 perces zenés fényképes összeállítással. (A Francia és a Portugál út.) Az élménybeszámolónak az ad aktualitást, hogy négy nap múlva Hanti Vilmos ismét elindul az El Caminora, ezúttal a Madridi utat teszi meg.
Hanti Vilmos, az Útról: "Szabad akaratából mindenki a saját útját járja. Az út döntően bennünk van. Rajtunk múlik milyen irányba megyünk rajta. Érhetünk virágos búzamezők keresztjeihez, de árpádsávos szögesdrótok sötétségébe is. Rajtunk múlik... "
A több, mint ezer éves keresztény zarándokutat, a Szent Jakab útját az Európa Tanács 1987-ben a világ első számú kulturális útjává, az UNESCO 1993-ban a Világörökség részévé nyilvánította.
Az élménybeszámoló ideje: 2009. június 6., szombat 18 órától
Helye: a Békatanoda (Bp. VIII., Bérkocsis utca 41.)
A belépés ingyenes.
Megköszönjük, ha részvételi szándékát előzetesen jelzi az info@gyermekbarat.hu e-mailen, vagy a 282-38-52-es üzenetrögzítős telefonszámon. Egymás kínálására kis ételt-italt szívesen fogadunk.
Klubvezetőség
Ott leszek. Ma reggel kézbe vettem újra John Brierley útikalauzát. A sportrovathoz tévedtem, ahol a hazatérésről ír pár gondolatot. Akinek inge, íme:
Mindnyájan a magunk előállította spirituális sivatagban élünk, ahonnan száműztük a misztikus és a szent dolgokat, mivel megtévesztőnek és csalókának bélyegeztük őket. Ennek megfelelően háromdimenziós világban élünk, és elutasítjuk azt, hogy kinyissuk a kaput egy magasabb realitás felé. Kiszipolyoztuk magunkat, makacsul határt szabtunk saját lehetőségeinknek. A körülöttünk tapasztalt zűrzavar által megfélemlítve, hagytuk magunkat elcsábítani, annak sötét oldala által. Annyira belefeledkeztünk ebbe a félelmetes elképzelésbe, hogy elmulasztottuk észrevenni: magunk kreálta börtönünk kulcsa a kezünkben csörög. Akkor sétálunk ki belőle, amikor csak akarunk...
A zarándoklat egyik leghatásosabb jellemzője, hogy hosszú időre távol tart életed megszokott dolgaitól. Ez lehetővé teszi a lélek belső átalakulását azzal, hogy elkezdi ezt a munkát... Világunkban teljes a káosz, ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amellyel létrehoztuk, nem leszünk képesek rendet csinálni a zűrzavarban... Gondolkodásunk átalakításával gyorsabban tudunk békességet teremteni... A zarándoklat célja, hogy időt adjon régi meggyőződéseinknek és túlhaladott "igazságainknak", hogy a múltba hulljanak, ezzel teremtve új és emelkedettebb távlatokat. Lehet, hogy azt veszed észre, hogy otthon maradt kollégáid és társaid fenyegetőnek érzik az élettel kapcsolatos új felfogásodat. Megtörni a "törzsi" viselkedés szabályait, feszegetni a határokat és megkérdőjelezni a közmegegyezés valóságát általában a legjobb esetben is oda nem illőnek tűnik, de a legrosszabb esetben eretneknek kiáltják ki. Bármely új felfogásunk ereje azzal mérhető, hogy mennyire állunk készen képviselni is azt a külvilág felé, és mennyire vagyunk igazságunkhoz hűek az ellenzőkkel szemben is akár, akik gyakran éppen azok, akik azt állítják, hogy szeretnek bennünket...
Marianne Williamson szavai, melyek Nelson Mandela utolsó szó jogán mondott beszédeként váltak halhatatlanná:
Igazi félelmünk nem az, hogy kevesen vagyunk. Igazi félelmünk az, hogy módfelett sok hatalmunk van. A fényességünk, és nem a sötét oldalunk az, ami a legfenyegetőbb számunkra. Azt kérdezzük magunktól, ki vagyok én, hogy csak úgy nagyszerű, káprázatos, tehetséges és csodálatos legyek? Valójában, mi jogon ne lennél az?
2009. június 3., szerda
Az én egyházam
A fundamentális teológia egyházról szóló részét tanulva elhatároztam, hogy innentől fogva mindig nagy E betűvel fogom írni. Mára elmúlt ez a lelkesedésem. Lizával az ebédlőben arról beszélgettünk, hogy milyen is az én egyházam...
Ember-arcú, ember-központú, ember-szívű és ember-léptékű.
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Ember-arcú, ember-központú, ember-szívű és ember-léptékű.
Az én vezérem bensőmből vezérel!
2009. június 1., hétfő
Kenyeret lopni?
A kereszténység egyik legfrappánsabb meghatározását Balázstól hallottam: egyik ember elmondja a másiknak, hogy hol lehet kenyeret kapni. Múlt héten kaptam, szintén tőle, Ran Prieur négy írását kinyomtatva. Egy-két elgondolkoztató sorát közreadom itt.
Az elit országok lakóit olcsó élvezetekkel jutalmazzák azért, amiért hozzájárulnak egy olyan rendszerhez, amely gyilkolja és kirabolja a szegény országok lakóit és a világ többi élőlényét. És még mindig nincsenek megelégedve. A státuszt és a pénzt hajszolják, s élvezetelvűséggel meg játékszerekkel szórakoztatják önmagukat, hogy ezzel próbálják leplezni létezésük ürességét. Létezésemnek csak azért érzem értelmét, mert elkezdtem átlátni az egész ámításon, és mert azon vagyok, hogy kitaláljam, mit tegyek ellene.
A civilizáció kritikája (pontosabban a civilizáció természetalapú kritikája) bizony valódi alternatívát kínál. Ezért olyan veszélyes. Az élet értelméhez nincs szükség teológusokra vagy filozófusokra. Még nyelvre sincs szükség hozzá. Megtalálhatod egy kődarab alatt, egy gazos házhelyen, az autópálya szélén: a nagyobb történet, melybe életünk illeszkedik, nem az, hogy tartunk valahová, hanem hogy otthon vagyunk.
...azt javaslom, hogy válaszd el a jövedelmedet a szeretett tevékenységtől. Találd meg a lehető legkönnyebb, legkevésbé stresszes pénzszerzési lehetőséget, aztán pedig csináld ingyen azt, amit szeretsz. Lehet, hogy végül lesz belőle pénzed, de az is lehet, hogy nem. A "csináld azt, amit szeretsz, a pénz majd megjön magától" egy hazugság. Az igazi szabály ez: "Ha azt csinálod, amit szeretsz, nem fog érdekelni, hogy soha egy filléred sem lesz belőle – de pénzre attól még szükséged van."
Az utolsó szövegnek Hogyan szálljunk ki? a címe, amelyben kérdés-felelet formában fogalmazza meg a mondandóját:
Nem képmutatás vagy ellentmondás, ha az ember az általa megvetett társadalom erőforrásait használja?
Mi rossz van abban, ha kihasználsz valamit, amit megvetsz? Ha hadifogolytáborban lennél, akkor talán képmutatás vagy ellentmondás lenne élelmet lopni az őröktől? Úgy enni, hogy közben elkerülöd a kényszer-munkát? ...nem a tisztának maradásról vagy a bűntudat elkerüléséről van szó, hanem az alkalmazkodásról és a szabadabbá válásról.
A rendszerrel való érintkezés azért kerülendő, hogy fenntartsuk az önrendelkezésünket, nem azért, hogy elkerüljük a bűntudatot. Lehetőleg felhasználok hát mindenféle mellékterméket vagy erőforrást, egészen addig, amíg kevés hátránnyal jár, vagy semennyivel... Ahogy William Kötke mondja, nemcsak rendben van, hogy felhasználjuk a jelenlegi rendszer erőforrásait a következő felépítésére, hanem ideális esetben az összes erőforrását erre használnánk.
A "kiszállás" hibás hasonlat. Nem arról szól, hogy "kint" vagyunk, nem pedig "bent" - a viszonylag szabaddá és önellátóvá válásról szól, és az utánunk jövők segítéséről. Gyakorlatilag nem az a probléma, hogy sokan próbálnak különféle módokon élni, hanem az, hogy nem elegen... A világ tele van olyan emberekkel, akiknek a képességeivel és tudásával fel lehetne építeni a paradicsomot, de még csak neki sem láthatnak, mert elveszítenék a parancs-struktúrákban való adatmozgatásból, a figyelemelterelő szerkentyűk gyártásából vagy az elit számára való fölöslegtermelésből álló munkájukat.
Az elit országok lakóit olcsó élvezetekkel jutalmazzák azért, amiért hozzájárulnak egy olyan rendszerhez, amely gyilkolja és kirabolja a szegény országok lakóit és a világ többi élőlényét. És még mindig nincsenek megelégedve. A státuszt és a pénzt hajszolják, s élvezetelvűséggel meg játékszerekkel szórakoztatják önmagukat, hogy ezzel próbálják leplezni létezésük ürességét. Létezésemnek csak azért érzem értelmét, mert elkezdtem átlátni az egész ámításon, és mert azon vagyok, hogy kitaláljam, mit tegyek ellene.
A civilizáció kritikája (pontosabban a civilizáció természetalapú kritikája) bizony valódi alternatívát kínál. Ezért olyan veszélyes. Az élet értelméhez nincs szükség teológusokra vagy filozófusokra. Még nyelvre sincs szükség hozzá. Megtalálhatod egy kődarab alatt, egy gazos házhelyen, az autópálya szélén: a nagyobb történet, melybe életünk illeszkedik, nem az, hogy tartunk valahová, hanem hogy otthon vagyunk.
...azt javaslom, hogy válaszd el a jövedelmedet a szeretett tevékenységtől. Találd meg a lehető legkönnyebb, legkevésbé stresszes pénzszerzési lehetőséget, aztán pedig csináld ingyen azt, amit szeretsz. Lehet, hogy végül lesz belőle pénzed, de az is lehet, hogy nem. A "csináld azt, amit szeretsz, a pénz majd megjön magától" egy hazugság. Az igazi szabály ez: "Ha azt csinálod, amit szeretsz, nem fog érdekelni, hogy soha egy filléred sem lesz belőle – de pénzre attól még szükséged van."
Az utolsó szövegnek Hogyan szálljunk ki? a címe, amelyben kérdés-felelet formában fogalmazza meg a mondandóját:
Nem képmutatás vagy ellentmondás, ha az ember az általa megvetett társadalom erőforrásait használja?
Mi rossz van abban, ha kihasználsz valamit, amit megvetsz? Ha hadifogolytáborban lennél, akkor talán képmutatás vagy ellentmondás lenne élelmet lopni az őröktől? Úgy enni, hogy közben elkerülöd a kényszer-munkát? ...nem a tisztának maradásról vagy a bűntudat elkerüléséről van szó, hanem az alkalmazkodásról és a szabadabbá válásról.
A rendszerrel való érintkezés azért kerülendő, hogy fenntartsuk az önrendelkezésünket, nem azért, hogy elkerüljük a bűntudatot. Lehetőleg felhasználok hát mindenféle mellékterméket vagy erőforrást, egészen addig, amíg kevés hátránnyal jár, vagy semennyivel... Ahogy William Kötke mondja, nemcsak rendben van, hogy felhasználjuk a jelenlegi rendszer erőforrásait a következő felépítésére, hanem ideális esetben az összes erőforrását erre használnánk.
A "kiszállás" hibás hasonlat. Nem arról szól, hogy "kint" vagyunk, nem pedig "bent" - a viszonylag szabaddá és önellátóvá válásról szól, és az utánunk jövők segítéséről. Gyakorlatilag nem az a probléma, hogy sokan próbálnak különféle módokon élni, hanem az, hogy nem elegen... A világ tele van olyan emberekkel, akiknek a képességeivel és tudásával fel lehetne építeni a paradicsomot, de még csak neki sem láthatnak, mert elveszítenék a parancs-struktúrákban való adatmozgatásból, a figyelemelterelő szerkentyűk gyártásából vagy az elit számára való fölöslegtermelésből álló munkájukat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)