2009. június 4., csütörtök

Addig

Mielőtt egy új fejezet elkezdődik, a régit be kell fejezni. Hagyd abba azt, aki voltál, és változz azzá, aki vagy. (Paulo Coelho)

Még 81 alvás, 34 edzés (már beosztottam a naptárban), kb. 6 ügyelés, sok-sok móka és kacagás. Bakancsvásárlás ma. Spanyoltanulás éjszakánként. Minden augusztus 25-höz mérve. De a camino után is van élet, ezért indulás előtt tisztázom, hogy októbertől milyen pszichodráma csoportba kapcsolódhatok be.

Zsolt küldte ezt a hírt:

Camino Klub a Békatanodában: Szent Jakab útján...

800 km gyalog, spanyol és portugál földön, Hanti Vilmos élménybeszámolója zarándokútjáról, 75 perces zenés fényképes összeállítással. (A Francia és a Portugál út.) Az élménybeszámolónak az ad aktualitást, hogy négy nap múlva Hanti Vilmos ismét elindul az El Caminora, ezúttal a Madridi utat teszi meg.

Hanti Vilmos, az Útról: "Szabad akaratából mindenki a saját útját járja. Az út döntően bennünk van. Rajtunk múlik milyen irányba megyünk rajta. Érhetünk virágos búzamezők keresztjeihez, de árpádsávos szögesdrótok sötétségébe is. Rajtunk múlik... "

A több, mint ezer éves keresztény zarándokutat, a Szent Jakab útját az Európa Tanács 1987-ben a világ első számú kulturális útjává, az UNESCO 1993-ban a Világörökség részévé nyilvánította.

Az élménybeszámoló ideje: 2009. június 6., szombat 18 órától
Helye: a Békatanoda (Bp. VIII., Bérkocsis utca 41.)
A belépés ingyenes.

Megköszönjük, ha részvételi szándékát előzetesen jelzi az info@gyermekbarat.hu e-mailen, vagy a 282-38-52-es üzenetrögzítős telefonszámon. Egymás kínálására kis ételt-italt szívesen fogadunk.

Klubvezetőség

Ott leszek. Ma reggel kézbe vettem újra John Brierley útikalauzát. A sportrovathoz tévedtem, ahol a hazatérésről ír pár gondolatot. Akinek inge, íme:

Mindnyájan a magunk előállította spirituális sivatagban élünk, ahonnan száműztük a misztikus és a szent dolgokat, mivel megtévesztőnek és csalókának bélyegeztük őket. Ennek megfelelően háromdimenziós világban élünk, és elutasítjuk azt, hogy kinyissuk a kaput egy magasabb realitás felé. Kiszipolyoztuk magunkat, makacsul határt szabtunk saját lehetőségeinknek. A körülöttünk tapasztalt zűrzavar által megfélemlítve, hagytuk magunkat elcsábítani, annak sötét oldala által. Annyira belefeledkeztünk ebbe a félelmetes elképzelésbe, hogy elmulasztottuk észrevenni: magunk kreálta börtönünk kulcsa a kezünkben csörög. Akkor sétálunk ki belőle, amikor csak akarunk...

A zarándoklat egyik leghatásosabb jellemzője, hogy hosszú időre távol tart életed megszokott dolgaitól. Ez lehetővé teszi a lélek belső átalakulását azzal, hogy elkezdi ezt a munkát... Világunkban teljes a káosz, ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amellyel létrehoztuk, nem leszünk képesek rendet csinálni a zűrzavarban... Gondolkodásunk átalakításával gyorsabban tudunk békességet teremteni... A zarándoklat célja, hogy időt adjon régi meggyőződéseinknek és túlhaladott "igazságainknak", hogy a múltba hulljanak, ezzel teremtve új és emelkedettebb távlatokat. Lehet, hogy azt veszed észre, hogy otthon maradt kollégáid és társaid fenyegetőnek érzik az élettel kapcsolatos új felfogásodat. Megtörni a "törzsi" viselkedés szabályait, feszegetni a határokat és megkérdőjelezni a közmegegyezés valóságát általában a legjobb esetben is oda nem illőnek tűnik, de a legrosszabb esetben eretneknek kiáltják ki. Bármely új felfogásunk ereje azzal mérhető, hogy mennyire állunk készen képviselni is azt a külvilág felé, és mennyire vagyunk igazságunkhoz hűek az ellenzőkkel szemben is akár, akik gyakran éppen azok, akik azt állítják, hogy szeretnek bennünket...

Marianne Williamson szavai, melyek Nelson Mandela utolsó szó jogán mondott beszédeként váltak halhatatlanná:

Igazi félelmünk nem az, hogy kevesen vagyunk. Igazi félelmünk az, hogy módfelett sok hatalmunk van. A fényességünk, és nem a sötét oldalunk az, ami a legfenyegetőbb számunkra. Azt kérdezzük magunktól, ki vagyok én, hogy csak úgy nagyszerű, káprázatos, tehetséges és csodálatos legyek? Valójában, mi jogon ne lennél az?

Nincsenek megjegyzések: