Múlt év júliusában idéztem Israel Shamir cikkéből, a Szent Mihály kardja bejegyzésben. Azóta többször visszaköszönt nekem ez a kérdés. Már másként gondolkodom az erőszak természetéről. Lehetséges, hogy ha a keresztények valóban komolyan veszik alapítójukat (Boldogok a szelídek; mert ők bírják a földet. Mt 5,4), ezt a vallást úgy emlegetnénk csupán, mint az ókorban kiveszett régiséget? A páli mém nélkül Jézus törékeny alakját is bedarálta volna a történelem?
Tegnap valamelyik TV-s vallási magazinban Henri Boulad Egyiptomban élő jezsuita szerzetes - válaszolva a riporter kérdéseire -, az iszlám veszélyeire hívta fel a figyelmet. Megörültem, hogy nem kell emlékezetből leírnom, mert a Magyar Kurir egyik számában szinte szó szerint idézi a szavait. Boulad szerint
az iszlám és a kereszténység fel-fellángoló ellentétét történelmi események igazolják. Véleménye szerint azonban az iszlám nem csupán vallás, hanem politikai rendszer is, amely vallást, társadalmat, politikát és kultúrát egyesít. Az iszlámban a vallás elválaszthatatlan a politikától.
Az utóbbi évekig Európa toleráns és elfogadó módon viszonyult az iszlámhoz, mivel tisztelet érdemlő vallásnak tartotta. Ha az iszlám beérné azzal, hogy böjtölést, imát és alamizsnálkodást ír elő híveinek, nem lenne semmi gond. De az Európában jelenleg megjelenő radikális és hódító iszlám alapjaiban veszélyezteti a kontinenst. A bevándorlás, a demográfiai folyamatok és az áttérések következtében az iszlám kevesebb mint egy évszázadon belül többségbe kerül, és a demokrácia többségi elve folytán rákényszeríti Európára a saját látásmódját és a saját törvényeit. Vége lesz a drágán megszerzett szabadságnak! A tolerancia nevében Európa az intoleranciát fogja beengedni!
Elmondta:
az 57 muzulmán ország egyikében sincs vallásszabadság; a muzulmán vallást elhagyókra halálbüntetés vagy halálos fenyegetés, brutális kínzás, gyilkosság vár. S ami még riasztóbb: már Európában is előfordul, hogy keresztényeket (pl. az utcán apácákat) fenyegetnek. Az iszlámnak létezik egy felvilágosult, liberális irányzata, ez azonban oly mértékben kisebbségben van, hogy az iszlamista többség mellett szinte nincs befolyása. A sok európai számára vonzónak tűnő misztikus szufizmus pedig eretnekségnek számít az iszlámon belül.
Hogyan viszonyuljunk tehát a muzulmán bevándorlókhoz? Az előadó szerint megértőnek és humánusnak kell lenni a bevándorlókhoz, akik tanácstalanok a számukra idegen kultúrában. De a befogadó és megértő hozzáállás nem jelenthet teljes nyitottságot. Európának fokozottan kell ügyelnie, nehogy megtelepedjék a kontinensen a fanatizmus.
Ha arra gondolunk, hogy nem is olyan rég a keresztények is térden imádták Szent Mihály arkangyal szárnytollát, vagy Jézus gyermekkori koponyáját (ezen költői túlzásoknak rendre fellelhetőek a történelmi megfelelői), akkor gondolhatjuk, hogy szabadkőműves, egyházellenes beállítottságunk van. A keresztes hadjáratok és az inkvizíció régi lemezeit rakosgatjuk öreg lejátszónkra.
Minap olvastam a neten, hogy ördögűző szeánszon próbálták meg kiűzni a "homoszexuális démonokat" egy fiatalkorú fiúból az egyesült államokbeli Bridgeport város egyik szabadegyházának vezetői.
Mindenki söpörjön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése