Úgy vesszük, mintha "Jó étvágyat!" kívántál volna! Kérünk, vedd úgy, mintha megköszöntük volna!
A levelzőlistán ezt a magyarázatot fűztem hozzá ma reggel:
Amikor azt tapasztaltam, hogy a rövidre szabott ebédidő alatt a konyhába belépők zöme a "Jó étvágyat!" mondattal köszön, és gyakorlatilag ez teszi ki a beszélgetésünket, akkor gondolkoztam el ennek az értelmén, vagy inkább számomra értelmetlenségén. Nem beszélve arról, hogy jól nevelt napközis módjára kényszerem támadt arra, hogy gyorsan lenyeljem az éppen aktuális falatot és viszonozzam egy halk "Köszönöm!"-el. Ilyenkor zavarban vagyok, és tehetetlennek érzem magam.
Igényem van arra, hogy étkezés közben tartalmas, de legalábbis személyes beszélgetéssel töltsem az időmet, nem szakmai konzultációval vagy udvariaskodással.
Ezért arra kérlek, hogy az idézett mondatot tekintsd ajánlatnak. [...] Nem kívánom megtiltani senkinek, semmiféle szokását, gyakorlatát, időtöltését. Csupán annyit kérek tőled, hogy fogadd el az enyémet. Nyugodtan kívánhatsz nekem is mindenfélét, csak te ne tekintsd majd bárdolatlanságnak, ha nem fogok rá felelni, főleg tele szájjal...
2 megjegyzés:
Ügyes, tetszik. Elsősorban az ötleteség tetszik.
[Ezt a megerősítő izét itt a kommentezésnél meg vedd már ki, lécci! :)]
De jó, kivetted! :))
Megjegyzés küldése