A kereszténység egyik legfrappánsabb meghatározását Balázstól hallottam: egyik ember elmondja a másiknak, hogy hol lehet kenyeret kapni. Múlt héten kaptam, szintén tőle, Ran Prieur négy írását kinyomtatva. Egy-két elgondolkoztató sorát közreadom itt.
Az elit országok lakóit olcsó élvezetekkel jutalmazzák azért, amiért hozzájárulnak egy olyan rendszerhez, amely gyilkolja és kirabolja a szegény országok lakóit és a világ többi élőlényét. És még mindig nincsenek megelégedve. A státuszt és a pénzt hajszolják, s élvezetelvűséggel meg játékszerekkel szórakoztatják önmagukat, hogy ezzel próbálják leplezni létezésük ürességét. Létezésemnek csak azért érzem értelmét, mert elkezdtem átlátni az egész ámításon, és mert azon vagyok, hogy kitaláljam, mit tegyek ellene.
A civilizáció kritikája (pontosabban a civilizáció természetalapú kritikája) bizony valódi alternatívát kínál. Ezért olyan veszélyes. Az élet értelméhez nincs szükség teológusokra vagy filozófusokra. Még nyelvre sincs szükség hozzá. Megtalálhatod egy kődarab alatt, egy gazos házhelyen, az autópálya szélén: a nagyobb történet, melybe életünk illeszkedik, nem az, hogy tartunk valahová, hanem hogy otthon vagyunk.
...azt javaslom, hogy válaszd el a jövedelmedet a szeretett tevékenységtől. Találd meg a lehető legkönnyebb, legkevésbé stresszes pénzszerzési lehetőséget, aztán pedig csináld ingyen azt, amit szeretsz. Lehet, hogy végül lesz belőle pénzed, de az is lehet, hogy nem. A "csináld azt, amit szeretsz, a pénz majd megjön magától" egy hazugság. Az igazi szabály ez: "Ha azt csinálod, amit szeretsz, nem fog érdekelni, hogy soha egy filléred sem lesz belőle – de pénzre attól még szükséged van."
Az utolsó szövegnek Hogyan szálljunk ki? a címe, amelyben kérdés-felelet formában fogalmazza meg a mondandóját:
Nem képmutatás vagy ellentmondás, ha az ember az általa megvetett társadalom erőforrásait használja?
Mi rossz van abban, ha kihasználsz valamit, amit megvetsz? Ha hadifogolytáborban lennél, akkor talán képmutatás vagy ellentmondás lenne élelmet lopni az őröktől? Úgy enni, hogy közben elkerülöd a kényszer-munkát? ...nem a tisztának maradásról vagy a bűntudat elkerüléséről van szó, hanem az alkalmazkodásról és a szabadabbá válásról.
A rendszerrel való érintkezés azért kerülendő, hogy fenntartsuk az önrendelkezésünket, nem azért, hogy elkerüljük a bűntudatot. Lehetőleg felhasználok hát mindenféle mellékterméket vagy erőforrást, egészen addig, amíg kevés hátránnyal jár, vagy semennyivel... Ahogy William Kötke mondja, nemcsak rendben van, hogy felhasználjuk a jelenlegi rendszer erőforrásait a következő felépítésére, hanem ideális esetben az összes erőforrását erre használnánk.
A "kiszállás" hibás hasonlat. Nem arról szól, hogy "kint" vagyunk, nem pedig "bent" - a viszonylag szabaddá és önellátóvá válásról szól, és az utánunk jövők segítéséről. Gyakorlatilag nem az a probléma, hogy sokan próbálnak különféle módokon élni, hanem az, hogy nem elegen... A világ tele van olyan emberekkel, akiknek a képességeivel és tudásával fel lehetne építeni a paradicsomot, de még csak neki sem láthatnak, mert elveszítenék a parancs-struktúrákban való adatmozgatásból, a figyelemelterelő szerkentyűk gyártásából vagy az elit számára való fölöslegtermelésből álló munkájukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése