2012. január 27., péntek

Kadis

1945. január 27-én szabadították fel a szovjet csapatok a leghírhedtebb náci koncentrációs lágert, az auschwitzi haláltábort. Az Oszwieczim (német nevén Auschwitz) melletti `halálgyárat` Lengyelország német-orosz leigázását követően, 1940-ben állította fel az SS-parancsnokság. A kezdetben munkatáborként is működő auschwitzi tábort a tömeges megsemmisítés céljára alakították ki: az auschwitzi törzstáborban és a hozzá tartozó, 1942-ben kiépült Birkenauban, valamint Majdanekben építették fel az első gázkamrákat. A zárt kamrába beengedett Cyklon B gázzal végrehajtott népirtás első áldozatai 1942 márciusában szovjet hadifoglyok voltak. Az auschwitzi német adminisztráció fennmaradt iratai és más, újabb kutatások szerint a táborkomplexumba hurcoltak – nem a megöltek – száma összesen: 1 041 000 volt, közülük Lengyelországból 300 000, Görögországból 55 000, Németországból 69 000, Hollandiából 60 000, Franciaországból 69 000, Szlovákiából 27 000, Belgiumból 25 000, Magyarországról 436 000 embert deportáltak. 1942, a tömeges népirtás programszerű megkezdése után Auschwitz az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált. Az akkortól érkező tömegek már nem kaptak számot sem, 70-75 százalékukra az azonnali halál várt. Ez az oka annak, hogy az adatok becsültek és eltérőek. Az auschwitzi múzeum 1,1 millióra teszi az Auschwitzba irányított európai zsidók számát, de akár 1,5 millióan is lehettek. Többségük elpusztult. Négy év alatt napi átlagban 3500-4000 deportáltat gyilkoltak meg. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget. Amikor 1945 elején a szovjet csapatok elérték a tábort, alig több mint hétezer foglyot, többségében végsőkig legyengült nőket és gyerekeket találtak ott. 2005. november 1-jén az ENSZ-közgyűlés nemzetközi emléknappá nyilvánította január 27-ét. A határozat szerint az emléknapot ezentúl minden évben megtartják.



A kaddis (a héber-arámi szó jelentése: szent) imát sokan, tévesen gyászimádságnak tekintik, holott az egyértelműen Isten dicsőítéséről szól. A tévedés onnan ered, hogy a gyászolók is ezt szokták elmondani a zsinagógában. Valójában azonban a gyásszal sújtott hozzátartozók ezzel csupán azt szeretnék kifejezésre juttatni, hogy súlyos fájdalmuk ellenére sem veszítették el hitüket - írja Raj Tamás.

A kaddis ima magyar fordítása:

Dicsérjük és magasztaljuk az Ö nagy nevét, ámen, az Általa teremtett világban, s teljesedjék be uralma a mi életünkben és napjainkban, s Izrael egész háza életében, mielőbb, s mondjátok együtt: úgy legyen.
Legyen az Ő neve áldott mindörökké.
Legyen áldott, tiszteletteljes, fenséges, dicsőséges és magasztos az Ő szent neve, aki áldásra méltó.
Áldott Ő!
Minden valaha elmondott áldásmondásnál, ódánál, himnusznál és vigasztaló éneknél emelkedettebben (a megtérés szombatján: és magasztosabban), s mondjátok együtt: úgy legyen.
Legyen nagy békesség és élet számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen.
Aki békét szerez a magasságban, Ő teremtsen békét számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen.
Megosztás

2012. január 21., szombat

Most már aztán jól kinézek...

Mi lesz abból, ha keresztezzük Latin Amerikát és a Caminót?

Ez:


Megosztás

2012. január 1., vasárnap

Létszomj

Másként kell élni az életünket, ha a legrosszabb hibát, a létszomjat szeretnénk levetkőzni. Az élet folytonos akarásának legyőzése azáltal lehetséges, hogy nem feledkezünk bele a szenvedéseinkbe, és nem magasztaljuk fel azokat, nem tápláljuk általuk bosszúvágyunkat. Az önuralom elvezet a megbocsátáshoz és a belső harmónia megtalálásához.

Aki a tudás, gazdagság, hatalom vagy az élvezetek halmozásával akarja megmenteni az életét (Mt 16,25), azt szintén az létszomj kínozza. A halál félelme azzal fenyegeti, hogy kiesik a dolgok irányításából, hogy számára elrettentő erők kiszolgáltatott játékszerévé válik. Pedig a halál természetes. A kultúránk menekül tőle, a jelenléte szinte irritál bennünket. Nem találkozunk halottakkal, vagy a meghalás folyamatával. Megfelelő személyzet pillanatok alatt elsöpri a szemünk elől bárhonnan - kórházi zárt osztályok belügyévé teszi. Azt képzeljük: a vele való szembesülés megakadályozza, hogy élhessük a kötelességeinkkel teli, mégis sok kellemes pillanatot tartogató életünket.

A bisztami Ba Jazid tanítványai körében ült a mecset kertjében, egyikük így szólt:
- Volt idő, mikor csak Isten létezett, és semmi más.
- Akárcsak most - felelte Ba Jazid.

Megosztás