2012. január 1., vasárnap

Létszomj

Másként kell élni az életünket, ha a legrosszabb hibát, a létszomjat szeretnénk levetkőzni. Az élet folytonos akarásának legyőzése azáltal lehetséges, hogy nem feledkezünk bele a szenvedéseinkbe, és nem magasztaljuk fel azokat, nem tápláljuk általuk bosszúvágyunkat. Az önuralom elvezet a megbocsátáshoz és a belső harmónia megtalálásához.

Aki a tudás, gazdagság, hatalom vagy az élvezetek halmozásával akarja megmenteni az életét (Mt 16,25), azt szintén az létszomj kínozza. A halál félelme azzal fenyegeti, hogy kiesik a dolgok irányításából, hogy számára elrettentő erők kiszolgáltatott játékszerévé válik. Pedig a halál természetes. A kultúránk menekül tőle, a jelenléte szinte irritál bennünket. Nem találkozunk halottakkal, vagy a meghalás folyamatával. Megfelelő személyzet pillanatok alatt elsöpri a szemünk elől bárhonnan - kórházi zárt osztályok belügyévé teszi. Azt képzeljük: a vele való szembesülés megakadályozza, hogy élhessük a kötelességeinkkel teli, mégis sok kellemes pillanatot tartogató életünket.

A bisztami Ba Jazid tanítványai körében ült a mecset kertjében, egyikük így szólt:
- Volt idő, mikor csak Isten létezett, és semmi más.
- Akárcsak most - felelte Ba Jazid.

Megosztás

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kanyó Zsuzsa vagyok. Nagyon szépet írtál.Az viszont igaz, hogy amíg él az ember, a létszomjat érzi.Gondolkodik, mit tegyen, hogy azt érezze, igazán él,igazít valamit a világon, igyekszik a világról többet tudni. A meditáció is nagyon kellemes,de a munka és az emberi kapcsolatok keresése hozza meg a flow élményt, azt,hogy eggyéolvadtam az élettel.

Brúnó írta...

Arról a pozícióról gondolkodom, olvasva a soraidat Zsuzsa, hogy az életünk minden pillanatában rendelkezésünkre áll-e minden eszköz annak érdekében, hogy boldogok legyünk... A tanítók valami egybehangzó módon ide rímelnek a fülemben. Ha ez így van, akkor a másik valóban nem eszköz (vagy nem csupán eszköz) a boldogságra törekvésem útján, hanem önmagáért szerethető társ. A létszomj az én értelmezésemben valaminek a túlhajtása, nem helyén kezelése, melléfogás. Mondhatnám bűnnek is, ha nem lenne ez a szó reménytelenül átmoralizálva.

A flow élménye fel tud izzani a hétköznapi keretek között is, amikor nincs új elem a rendszerben. Pusztán a valóság mélyebb megtapasztalása, nem több behabzsolása. Az olthatatlan szomj a bizonytalanság, az otthontalanság érzésével párosul számomra. A megalégedettség viszont békét, harmóniát rejt. Valami hasonlók jártak a fejemben.