Seasons in the sun

Westlife - Seasons in the sun

Goodbye to you my trusted friend
We've known each other since we were nine or ten
Together we've climbed hills and trees
Learned of love and ABC's
Skinned our hearts and skinned our knees
Goodbye my friend it's hard to die
When all the birds are singing in the sky
Now that spring is in the air
Pretty girls are everywhere
Think of me and I'll be there

We had joy, we had fun
we had seasons in the sun
But the hills that we climbed
Were just seasons out of time

Goodbye Papa please pray for me
I was the black sheep of the family
You tried to teach me right from wrong
Too much wine and too much song
Wonder how I got along
Goodbye Papa it's hard to die
When all the birds are singing in the sky
Now that the spring is in the air
Little children everywhere
When you see them, I'll be there

We had joy, we had fun
We had seasons in the sun
But the wine and the song
Like the seasons have all gone
We had joy, we had fun
We had seasons in the sun
But the wine and the song
Like the seasons have all gone

Goodbye Michelle my little one
You gave me love and helped me find the sun
And every time that I was down
You would always come around
And get my feet back on the ground
Goodbye Michelle it's hard to die
When all the birds are singing in the sky
Now that the spring is in the air
With the flowers everywhere
I wish that we could both be there

Lóci és a szakadék

"Apu!..." Igazán csoda volt, de
még elkaptam a gyereket.
"Látod?!..." mutattam le a mélybe.
Hallgattunk. Lóci reszketett.

Reszketett és csak nagysokára
mondta: "Rémes, hogy az ilyen
életveszélyektől az ember
nem szabadul, csak..." s hirtelen

elakadt. "Csak, ha..." szava ismét
fátyolos lett és remegő.
"Csak ha szót fogad!" mondtam én. És:
"Csak ha már meghalt!" mondta ő.

(Szabó Lőrinc)

A bőrönd és a lépcső

Akár mese is lehetne, mégsem az. Mindkét eset a budapesti metró lépcsőin történt, kb. 15 év korkülönbséggel.

Első ízben egy nyugdíjas házaspár indul felfelé a Moszkva tér mozgólépcsőjén. A bácsi először csak ingadozott, majd egyre ijesztőbben, szinte filmbe illő valószínűtlenséggel hátra felé lépdelt, a kezében lévő bőröndött elejtette, annak minden titka szanaszét gurult, darálódott a lépcsőfokok között. Kétségbeesett arccal, tehetetlenül adta meg magát, ötször-hatszor bukfencezett a törmelék fölött, mire valaki megállította a vas-szörnyeteget. Most éppen nem lettem libabőrös ettől a történettől.

Tegnap viszont csodát láttam. Harmincas éveiben járó hölgy a gurulós bőröndjével "veszett össze" a Népligetnél. Az makacs módon (mint rakoncátlan gyerek) visszakívánkozott az aluljáróba, így gazdája mosollyal az arcán engedett neki. Néhány tétova ide-oda csapódás után a garvitáció rajta is elvégezte munkáját. Ekkor a nő már fennhangon kacarászott. Egy másik bőrönd felett, egy másik lécsőn.

Ugyanebben a városban, ugyanebben az országban, ugyanezen a bolygón.

De jó, hogy sokféle csomagunk van!

Erény-e az engedelmesség?

Az engedelmességre-alárendelődésre az Újszövetségnek hat szava van... Az akoué (hallgatok) ige segítségével fejezte ki Jézus ezeket a vonatkozásokat. Az említett hat szóból három ennek az akoué tőnek az »alá« jelentésű igekötővel (hüpo-) ellátott származékszava. A másik háromból kettő ugyanezen igekötővel ellátott származékszava a tasso (rendelkezem) igének. A hatodik kifejezés a peitho (bízom) és az archeo (uralkodom) igének az összetétele. (Bulányi György)

Az alábbi felsorolásban az Evangéliumok beszámolói jelzi a négy evangélium nem Jézus ajkán felhangzó anyagát. A Páli hagyomány az ún. corpus paulinum 13 levelét, az Újszövetség többi része pedig a fennmaradó 10 könyvet takarja.

Jézusnak tulajdonított:
Akouó (hallgatok) kb. 120-szor,
Hüpakouó (engedelmeskedem) 1-szer,
Hüpakoé (engedelmesség) nem fordul elő,
Hüpékoos (engedelmes) nem fordul elő,
Peitharchó (engedelmeskedem) nem fordul elő,
Hüpotassó (alárendelek) 1-szer,
Hüpotagé (alárendelődés) nem fordul elő.

Evangéliumok beszámolói:
Akouó (hallgatok) 230-szor,
Hüpakouó (engedelmeskedem) 4-szer,
Hüpakoé (engedelmesség) nem fordul elő,
Hüpékoos (engedelmes) nem fordul elő,
Peitharchó (engedelmeskedem) nem fordul elő,
Hüpotassó (alárendelek) 2-szer,
Hüpotagé (alárendelődés) nem fordul elő.

Páli hagyomány:
Akouó (hallgatok) 34-szer,
Hüpakouó (engedelmeskedem) 11-szer,
Hüpakoé (engedelmesség) 11-szer,
Hüpékoos (engedelmes) 2-szer,
Peitharchó (engedelmeskedem) 1-szer,
Hüpotassó (alárendelek) 23-szor,
Hüpotagé (alárendelődés) 4-szer fordul elő.

Újszövetség többi része:
Akouó (hallgatok) 163-szor,
Hüpakouó (engedelmeskedem) 5-ször,
Hüpakoé (engedelmesség) 4-szer,
Hüpékoos (engedelmes) 1-szer,
Peitharchó (engedelmeskedem) 3-szor,
Hüpotassó (alárendelek) 12-szer,
Hüpotagé (alárendelődés) nem fordul elő.

Az adatok módfelett elgondolkodtatóak. Az engedelmeskedés hat kifejezésével 85 ízben találkozunk. Az előfordulások döntő többsége Pálra esik, Jézusnál csaknem teljesen hiányzik ez a fogalom… Szókincsünket Jézus ajkán tehát mindössze két ízben találjuk. Az eperfa engedelmeskedik a tanítványoknak, ha van hitük (Lk 17,6). Továbbá a tanítványoknak, akik Jézustól kapott hatalommal meggyógyítják a betegeket, ily módon alá vannak rendelve a gonoszlelkek (Lk 10,20). Tény, hogy Jézus nem használta e kifejezéseket ember és ember, ember és Isten vonatkozásában…

Isten az embert nem engedelmeskedésre teremtette meg. Ő maga nem kíván tőlünk engedelmességet, hanem rá hallgatást és belülről azonosulást vele. Isten nem kívánja tőlünk annak megtételét, amit nem látunk helyesnek. Ezért az élet szolgálatában – kizárhatjuk közösségeinkből az uralkodás, a parancsolgatás, a másokat magunknak alárendelés, az engedelmeskedtetés minden fajtáját – Jézus szavaira emlékezve: "Ti mindnyájan testvérek vagytok" (Mt 23,8).

Az érett emberi magatartást nem a valakitől való félelem határozza meg, hanem az önmagával harmóniában maradni akarás meggyőződése. Ha hisz Istenben, akkor lelkiismeretében Isten gondolatait, vele szemben tanúsított elvárásait ismeri fel. Ha hallgat Istenre (ráhallgatás, akoé), akkor harmóniában marad vele és önmagával. Ha nem hallgat Istenre (szív megkeményítése, sklérokardia), meghasonlik Istennel és önmagával. Engedelmességről illetve engedetlenségről nem beszélhetünk, mert ezeknek az alanya csak olyan személy lehet, aki olyan valakinek veti alá akaratát, aki rajta kívül van. Isten viszont Lelke által jelen van bennünk.

A kölcsönös szeretet következtében embertársaink sem csupán rajtunk kívül léteznek. Aki engem szeret, nem mondhatja nekem: "Engedelmeskedj!", mert bennem van, belülről érvel. Csak a szeretet világán kívül jelentkezik az engedelmességet elváró magatartás. Ha a társam igényét bensőleg helyesem, akkor hallgatok rá, ha nem vagyok képes azzal azonosulni, akkor engedetlenné válok vele szemben (vö. polgári engedetlenség, civil disobedience).

Ha a lelkiismeretem szava nem tiltakozik elvárásával szemben, bár mást tartok helyesnek, praktikusan alkalmazkodom elvárásaihoz. Ha el akarom kerülni az alkalmazkodást, akkor munkahelyet, illetve állampolgárságot cserélek. Ha a másik ember az akaratát fegyverrel akarja rámkényszeríteni, akkor – a teljes tehetetlenségem esetén túl – valójában három válasz-magatartás lehetséges.

Engedetlenség: védekezem, fellázadok. Engedelmesség: elviselem, eltűröm. A harmadik a jézusi út: nem engedelmeskedem, amennyiben eszmeileg védekezem (érvelés), bár fizikailag eltűröm az erőszakot. "Ne szálljatok szembe a gonosszal" (Mt 5,39).

Az erőszakmentességnek a rosszat jóval legyőzni akaró magatartása közösséget (koinonia) teremt, mely a jézusi "ország" (basileia) szinonimája. A közösség célja az egész emberiség maradéktalan egyesítése Istenben, ami maga a szeretet, ezért per definitionem a "Kiváltságokat Nem Ismerő".

Dosztojevszkij szerint "soha, sehol nem volt semmi elviselhetetlenebb az emberi közösség számára, mint a szabadság." Hans Küng gondolatkísérlete, hogy vajon nem kapná-e Jézus valóban ugyanazt a választ – amennyiben megjelenne a Szent Péter bazilikában a pápa által pontifikált misén –, mint amit az őt letartóztató főinkvizítor szájába adott az orosz író: "Miért jöttél hát, hogy zavarj bennünket? Kijavítottuk, amit okoztál, s a csodára, a titokra és a tekintélyre építettük. Az emberek pedig örültek, hogy ismét nyájként vezetjük őket, s végre megszabadítjuk szívüket ettől a rettenetes ajándéktól, amely oly sok kínlódást okozott nekik."

Hatalom vagy erőszak

Jézus és a hatalom

Az új szövetséget csakugyan egy áldozat pecsételi meg: Jézusé. Őbenne a Mindenható teljesen kinyilatkoztatja magát, és általa fejezi be művét. Jézus Krisztus a mindenható Ige, aki egy alázatos Szűz méhében ölt testet. Ez az eljövetel a Szentléleknek, a Fölséges erejének műve. A messiás általa nyert felkenést, és a Lélek rajta nyugszik. Jézus csodákkal nyilvánítja ki hatalmát; ezek hitelesítik küldetését, és nemcsak azt igazolják, hogy vele van az Isten, és hogy az Atya küldötte, hanem azt is, hogy ő a "velünk levő Isten" (Mt 1,23).
A szinoptikus evangélisták közül Máté (4,1–11) és Lukács (4,1–13) bővebben is kifejti Jézus pusztai megkísértésének mibenlétét. A három próba közül egyik éppen a hatalomra vonatkozó csábítás, melyet a názáreti rabbi kategorikusan hárít magától.

Majd felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és így szólt az ördög: »Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.« Jézus ezt válaszolta neki: »Írva van: ‘Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj’«.

Jézus és az erőszak

Az erőszak Jézus történetéből sem hiányzik. Itt nemcsak a vele szemben alkalmazott, egyre erősödő, s végül a halálát okozó erőszakról lehet szó, hanem arról is, amely az ő érdekében megnyilvánulhatna, ha ő maga engedné. A történészek szemében az evangéliumok egyik kulcsa éppen az a félreértés, amely a Királyság eljövetelének bejelentéséből adódik. A függetlenségétől megfosztott, s emiatt régóta zúgolódó nép lelkében reménység támad, ugyanakkor viszont Jézusnak a tanítványait le kell beszélnie arról, hogy a korszellem szerint elfogadott eszközökhöz nyúljanak: "Aki kardot ragad, kard által vész el..." (Mt 26,52)

Jézus közvetlen környezete nincs meggyőződve arról, hogy "a szelídeké lesz a föld". Családja is úgy véli, hogy Jézus "megzavarodott" (Mk 3,21). Valószínűleg ez a feszültség okozta a csoporton belüli szakadást, amire János evangéliuma utal: "Ti is el akartok menni?" (6,67) – kérdezi Jézus azoktól, akik a kritikus percekben vele maradtak. Tulajdon tanítványaival – nevezetesen Péterrel – is szembe kell helyezkednie. Végül pedig a kereszten a nép kigúnyolja.

Az evangélisták visszafogottsága akadályoz meg bennünket abban, hogy felmérjük, mennyire férkőzött közel Jézus személyéhez ez az erőszak, amely az írások szerint megkísértette. A Jézus keresztre feszítését követően hazatérő emmauszi tanítványok esete Jézus rokonainak csalódottságát jelzi: "Azt reméltük pedig, hogy meg fogja váltani Izraelt". Lukács ezzel Jézus földijeinek gondolkodásmódjára utal, akiket elmondása szerint az a reménység éltetett, hogy Izrael megszabadul ellenségeitől, és abban a várakozásban éltek, hogy újból felragyog a nép szerencsecsillaga, s a hatalmasok és gazdagok megkapják méltó büntetésüket. Még Mária éneke, a Magnificat is erről szól.

Magához Jézushoz sem csatlakozott volna senki, ha e remény nem lett volna összeegyeztethető személyiségével. Jézusnak nincsenek erőszakos tettei, hacsak nem számítjuk azt, amikor egy alkalommal ostort használt a templomban; mégis ezt az alkalmat ragadják meg, hogy elítéljék. Megértik ugyanis, hogy szándékai radikálisok. Tetteivel ellentétben, beszéde gyakran nemcsak határozott ("Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem" – Mt 5,37), hanem kimondottan heves. "Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán... Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le..." Ha Jézus esetében nem kívánunk erőszakról beszélni, legalább azt elismerjük, hogy szélsőséges.
A hegyi beszéd, az erőszakmentességnek ez a chartája ("Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak" – Mt 5,39) minden képzeletet felülmúl. Az evangéliumok pedig arról tanúskodnak, hogy a bűnösök kényszerítik Jézusra a keresztet, amelyet ugyanakkor ő maga szabadon választ. A Messiás – engedelmességből az iránt, aki őt küldte – önként enged a közösségi erőszaknak.

Két japán rajz

1. Ölelés

az úton
két árnyék
aztán csak egy

a vízen
két örvény
aztán csak egy

az ágyon
két párna
aztán csak egy

2. Szakítás

az úton
két árnyék
aztán csak egy

a vízen
két örvény
aztán csak egy

az ágyon
két párna
aztán csak egy

aztán csak egy

(Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő c. kötet)

Mágiai alaptörvény N.1

Bogar bárd harmadik meséjének magyarázatában idézi Dumbledore professzor Adalbert Goffrid egyes számú mágiai alaptörvényét:

Csak akkor bolygasd a legmélyebb titkokat - az élet forrását, az egyén létének lényegét -, ha készen állsz vállalni a legszörnyűbb következményeket.

Öt ember öt könyv

Ria hívta fel a figyelmem az alábbi játékra.

A játék szabályai:
Válassz ki öt könyvet azok közül, amiket 2008-ban olvastál, és add meg a könyvek fő adatait: szerző, cím. Ha kedved tartja, rövidebb-hosszabb ismertetőt is írhatsz róluk.
Nevezz meg öt embert, akiknek továbbküldenéd a játékot, és értesítsd őket.
Linkelj vissza erre a bejegyzésre.

A kiválasztott könyvek:
1. Sigmund Freud: Mózes
2. J. K. Rowling: magyar nyelven megjelent munkái
3. Kéki Béla: Az írás története
4. Mircea Eliade: A szent és a profán
5. Vermes Géza: A zsidó Jézus

Akiknek továbbküldöm a játékot:
1. Endogen opiat
2. Lord Soth
3. Úgy hidd el...
4. Ocean Drive
5. Sohaország

Istenről beszélünk?

"Isten valószínűleg nem létezik. Ne aggódjatok, élvezzétek az életet!"

- ez olvasható Londonban 800 busz oldalán. London, Barcelona és Madrid után Genovát is eléri az ateista autóbuszkampány. A liguriai fővárosban február 4-én indul el két autóbusz, amelyeknek oldalán a következő felirat szerepel:

"A rossz hír, hogy Isten nem létezik. A jó hír, hogy nincs is rá szükséged."

Egy 2007. februári felmérés (USA Today/Gallup) szerint az amerikaiak 95 százaléka szavazna egy felkészült katolikus elnökjelöltre, 92 százalék adná voksát egy zsidó jelöltre, 72 százalék egy mormonra. A megkérdezettek 45 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egy egyébiránt alkalmas ateista jelöltet is támogatna.

Obama az eskütételkor arra a bibliára helyezte kezét, amelyet elődje, a rabszolgaság intézményének Amerikában véget vető 16. elnök, Abraham Lincoln használt 1861-ben, s amelyet elnöki beiktatási ünnepségen azóta sem használtak. Az új elnök az eskü szövegét megtoldotta az Isten engem úgy segéljen szavakkal; a feljegyzések szerint már az első elnök, George Washington így tett. Biden és Obama eskütétele előtt Rick Warren evangéliumi tiszteletes, a kaliforniai Saddleback Egyház lelkésze mondta el a bevezető imát.

Csak kapkodom a fejem. Számomra szinte kinyilatkoztatás erejű volt az a tévéhír, amelyben a képernyőn Borisz Jelcin mellett feltűnt Alekszij pátriárka is. Ez legalább annyira perverz ötletnek tűnt akkor, mintha az új pápát a G8-ak vezető politikusai vinnék hordszéken a koronázásra. II. Alekszij halála után a Kommerszant című moszkvai lap írta, hogy az első orosz ortodox egyházfő volt, akinek megválasztásába nem szólt bele az állam, és olyannyira közelíteni tudta az egyházi és az állami hatalom érdekeit, hogy szinte lehetetlenné vált az elválasztásuk egymástól...

Megértem az ateistákat, hogy elegük van ebből az asszisztenciából. A vallási legitimációból, a trón és oltár szövetségéből. Amennyire joguk van a hívő polgároknak érvelni az meggyőződésük mellett, igénybe véve minden lehetséges eszközt, úgy ez a szabadság dukál a másik oldalnak is. Tessék választani! Tessék pozitív identitást kialakítani! Csak azt fenyegeti a másik eltérő véleménye, ízlése, származása, aki nem biztos a magáéban.

Bolond világ

A múlt hónapban világméretű felmérést indított az ENSZ. Egy kérdés volt:

"Kérem, mondja el őszinte véleményét, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?"

A felmérés kudarccal végződött.

Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer".
Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén".
Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a "hiány".
Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény".
Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás".
Dél-Amerikában nem tudták, mit jelent a "kérem".
Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része".

B-t nem kérdezték meg. Pedig van válasza: fordítva ülünk a lovon. Élelmiszer-túltermelést űzünk, amivel eddig sem tudtuk (mert nem is akartuk) felszámolni az éhezést. Most sem akarjuk. A célunk szaporodni és sokasodni, betölteni a Földet. Arról sajnos nem szól a Bibliánk, hogy mi a teendő túltöltés idejére. Ha élhető bolygót szeretnénk, akkor éppen csökkentenünk kellene az élelmiszerek előállítását, szépen lassan, de tudatosan. Nem lenne éhséglázadás, nem lenne botrány, viszont nem feszítenénk az elviselhetetlenségig a bolygó kereteit.

Azt nehéz felfognunk és megemésztenünk, hogy a homo sapiens fajra is igaz, ami a hörcsögök, vadludak vagy bölények esetében millió évek óta szabályozta a létszámukat. Mert nem füstből van a testünk, nem kőből vagy fából, hanem élelemből. Ha tehát több az ember, akkor az csak több ehető anyagból születhet a világra. Ha kisebb létszámú planétát akarunk, csökkentenünk szükséges a táplálék-beviteli oldalt is.

Tömören

Ma este meglátogattam Balázst az irodában. Ezt a pillanatfelvételt fontosnak tartom megörökíteni: A vallás a tér és idő strukturálása, valamint az időjárás befolyásolására tett kísérlet.

Felén túli félelem

A gazdasági jog a legtöbb országban ismeri a tisztességtelen haszon fogalmát.
Ennek egyik példája többek közt az ún. felén túli sérelem. Számos európai jogban él a római magánjognak ez az alapelve: a laesio enormis. Ez a feltűnő értékkülönbözet esetére a szerződés megtámadhatóságát jelentette. Lefordítva nem jogász olvasóknak: ha aránytalanul drágán (értsd: tisztességtelen módon magas haszonnal) értékesít valaki szolgáltatást vagy terméket, akkor ez az adás-vétel megtámadható.

Edzés után fél órát szoktam gyalogolni a futópadon. Az órára néha ránézve nyugtázom, hogy hol járok éppen a harminc percen belül. Amikor túljutok a tizenötön, akkor jóérzésfog el, hogy (kisebb képzavarral élve) már kifelé megyek az "erdőből". Ma a Flórián téri fiókban vendégtanultam, és délben bevillant: a műszak felén már túl vagyok. Sőt, az éppen olvasott könyvemnek is megnéztem a középre eső oldalszámát. Apai nagymamám (a hétből az egyik Sándor mama) 83 évet élt. Ha az ő mintáját másolom, akkor márciusban leszek félidős.

Tessék mondani, hol lehet reklamációt benyújtani!?

Erdő közepében

Republic - Erdő közepén, fényes utakon

Magyarisztán mosolya

Ciklontól tudom (tehát igaz), hogy török testvéreink hűen őrzik a rokonságunk emlékét. Kifejezik ezt azzal is, hogy országunkat Magyarisztán néven jegyzik. A helyesírás-javító ezt látva felajánlja a Magyarfajtán / Magyarlaktán / Magyarországán kifejezéseket is: alighanem igaz a hír...

Megboldogult közjegyzői asszisztens koromból származik az alábbi történet. Mindenható titkárnőnk (Editke) éppen borsos kedvében volt a tengernyi feladata közepén, amikor két keleties kinézetű férfi tért be hozzánk. Az aláírás-hitelesítéshez elkértem a dokumentumaikat. Ekkor kezdődött a bonyodalom. A török hatóságok ugyanis az illető apja nevét tüntetik fel az iratokban, nálunk viszont az anyja neve dukál (biztos ami biztos alapon). Hosszas tépelődésünket látta az ügyfél is, akivel Editke kezdett egyre ingerültebben kommunikálni. A férfi csöppet sem jött ettől zavarba, nem is fújt visszavonulót, inkább muszáj-Herkulesként a sarkára állt és így szólt:

- Legyen kedves hozzám! Itt voltunk 150 évig. Lehet, hogy rokonok vagyunk.

Ez a pár mondat bearanyozta a napunkat, kisimultak az arcok és hamar megtaláltuk a jogi kiskaput is. Azóta is, ha társaságban elmesélem, vagy csak rá gondolok, vidámságot teremt körülöttem ez az ismeretlen rokonunk. Magyarisztánnak jó a humora.

Ma

Ma is bejöttem dolgozni, ma este is megyek edzeni. Ma is olvastam pár oldalt, ma is beszélgettem néhány emberrel. Olyan volt mint a többi. Egy eltéréssel: amit ma tettem az korai lett volna még tegnap és füsbe ment terv bármikor a jövőben. Linásan szólva - elég jó napom volt. Milyen lehet az elég jó hét, hónap, év, élet? Hogyan fogok majd visszanézni egy hasonló hétköznap után az egészre? Bizonytalanság van bennem azzal kapcsolatban, mit is várok a jövőben. Talán, hogy az apró mozzanatok összeállnak egy nagyszerű képpé; hogy végül minden értelmét nyeri; megfényesedik a jelentősége az eldobott ruháknak, félbe szakadt viszonyoknak, ki nem mondott szavaknak és fáradt mozdulatoknak.

Még tart a ma, itt van tagadhatatlanul. Valaki ma is éhen halt, megfertőződött a HIV vírussal, éppen most fagy halálra az utcán. Valaki ma lett szerelmes, ma született meg az első gyermeke, ma kapott határozatlan idejű munkaszerződést. És mind együtt keringünk ma egy jelentéktelen kis bolygón. Ma itt ülök egy kőolajból gyártott gépezet előtt, és azt hiszem, gondolkodom. Ma is sikerült. Elég jó napunk volt.

Föld és ég között

Zsiráfban van-e jelentős különbség a két kérés között?

1. Ne harapj!
2. Menj el, és többé ne vétkezz! (Jn 8,1-11)

Elment a nap

Balázs Fecó - Érints meg...

Egyedül nem megy

Újévi ajándékként kaptam Robitól P. Coelho: A zarándoklat c. könyvét. Egyik helyen hivatkozik a Senki sem sziget... gondolatra, majd kifejti, hogy a harcaink megvívásához "segítségre van szükségünk. Szükségünk van barátokra, és amikor a barátok nincsenek kéznél, a magányt kell fő fegyverünkké átalakítanunk... Anélkül, hogy megértenénk, hogy mindenre és mindenkire szükségünk van, öntelt harcosok leszünk."

Bárki belügye engem is érint. Ha a barátom élete hever darabokban, az az én fájdalmam és feladatom is egyben. Szokták mondani, hogy amikor egy csecsemő leejti a csörgőjét, abba a Szíriusz is beleremeg, csak földi műszereinkkel ez a változás még nehezen mutatható ki. A tökéletességért folytatott tevékenységünkben be kell várnunk egymást. Nem lehetek kész és elégedett, amíg a társaim élete is be nem érkezett.

Köszönöm, rosszul

Csütörtökön este voltam edzőteremben. Furcsán csengett egy - idén remélem utolsó - BÚÉK az edzőm részéről. Azokat az udvarias "Hogy vagy?" - "Kösz, jól!" semleges kommunikációs helyzeteket idézte, amelyeket viccesen így folytatunk: "Bővebben?" - "Rosszul!"

Eredetileg Balázs A „Tankember” és a karácsonyfa c. bejegyzéséhez terveztem kommentelni. Ahogy magamban forgattam a gondolatokat, túlnőtték ennek kereteit. A címválasztásban Habsburg Ottó egyik interjúja befolyásolt. A nacionalizmus múltját és jövőjét firtatva - nem szó szerint - valahogy így nyilatkozott: "A korábbi időkben is, most is kb. ugyanannyi a nacionalisták száma. A különbség, hogy a maiak ettől rosszul érzik magukat." És ez előrelépés.

Balázs idézi a B története refrénként visszatérő gondolatát: "A világot nem régi szemléletű emberek fogják megmenteni új programokkal. Ha a világ megmenekül, új szemléletű emberek fogják megmenteni, programok nélkül".

Úgy gondolom, hogy ha az új szemléletű emberek tömegei nem vásárolnának fenyőt, akkor kikényszerítenék azok termesztésének leállítását, közvetve élőhelyek megmentését, közvetve a biodiverzitás megőrzését. Ebben a lépésben látom az új szemléletmód kivitelezhetőségét. Az ide vezető ösvény lehet fájdalmas, mert rossz érzés jár át az elvevő kultúránk miatt. Ez azonban nem visszaránt, hanem cselekvésre ösztönöz.

Izmael repülős hasonlatával élve: ha hátradőlünk az ülésben, hogy mi nem is vagyunk igazán repülőépítők, csak valahogy idekerültünk a gépre, attól még együtt fogjuk összezúzni magunkat a többiekkel. És ha az utasok jelentős része magáévá teszi az új látásmódot, akkor is. Ha az új szemlélet fabatkát sem ér a gyakorlati szinten, hiszen ezek mind-mind "csak" programok, akkor nincs mit tenni, mint kivárni a világvégét. Hátha túléljük, vagy nem.

Ettől vagyok rosszul.

Elnöki ebéd

George Bush amerikai elnök szerdán szokatlan módon közös ebéden látta vendégül a Fehér Házban utódát, Barack Obamát, valamint a még életben levő három egykori elnököt, Jimmy Cartert, Bill Clintont és apját, George H. W. Busht. A közös találkozó - amely nem tartozik az elnöki hatalomátadási tradíciók közé, az élő elnökök utoljára 1981-ben látták egymást a Fehér Házban - Obama ötlete volt, amelyet Bush magáévá tett.

Obama a fotózáskor köszönetet mondott Bushnak a meghívásért, a rendkívüli találkozóért. Azt mondta, elődei ismerik az elnökséggel járó nyomást, és szívesen találkozik velük a jövőben is. Bush kijelentette: minden elnök Obama sikerét kívánja. Mint Martha Joynt Kumar, az elnöki hatalomátadási folyamat szakértője rámutatott: az életben lévő elnökök nagyon ritkán találkoznak egymással, főleg nem a januári hatalomátadási periódusban, és a Fehér Ház leendő lakójával közösen. Ha összegyűlnek, akkor többnyire egy korábbi elnököt gyászolnak, ezúttal azonban azért találkoztak, hogy támogassák a hivatalba lépő elnököt.

Most dőlj hátra és képzeld el, hogy 2010 tavasza van. Az Országház Vadász termében díszebédet szolgálnak fel a megválasztott új miniszterelnök tiszteletére. Az eseményen jelen vannak: Boross Péter, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc, akik egy emberként támogatják az ország új vezetőjét, és sikeres kormányzást kívánnak neki... És ő egy új személy lesz ezen a poszton... Ne ébredj vissza! Jobb lesz így.

Közlekedj okosan!

Ortodox diakónus ismerősöm mondogatta, amikor piros lámpa alatt ment át a zebrán, hogy "A KRESZ azoknak való, akik nem tudnak közlekedni..." Az ő szavain elindulva gondolkodtam el azon, mi a szerepe az életemben a szabályoknak.

B története szerint a bűnözés az államhatalom megjelenéséhez köthető. A törzsi társadalmakban is létezik természetesen helytelen vagy számunkra kellemetlen viselkedés, amire megfelelő kezelési módot dolgoztak ki. Vonatkozik ez a kisebb bomlasztó jelenségektől a gyilkosságig mindenre. Mivel nem létezett kihívható rendőrség, nem állíthatták bíróság elé vagy csukhatták börtönbe a rendbontókat, nem bűntényként élték meg ezeket a folyamatokat.

Még egy összefüggés: a bűnözés az írásbeliség hajnalán jelent meg, amikor törvényeket kezdtek írni. A Római levél gondolatával harmonizálnak a fentiek: "...a törvényből csak a bűn felismerése adódik." (3,20b) és "...a bűn nem róható fel, ha nincs törvény." (5,13b)

A zsiráf nyelv is arra int, hogy ne cselekedjünk kényszerből, mert annak többszörösen fizetjük meg az árát. Autonóm személy többnyire nincs is tisztában a törvény előírásaival. Nem azért teljesíti paragrafusait, mert külső következményei vannak (azaz jön a büntetés), hanem azért, mert számára ez a leglogikusabb döntés.

Nem jut eszembe erdőket felgyújtani, embereket halomba lőni, de közterületen meztelenkedni vagy falat firkálni sem. Ettől nagyobb misztérium számomra, hogy mások miért vágynak erre. Pár napja annak voltam szemtanúja, hogy egy tavasziasan öltözött fiút a biztonsági őrök kísérnek ki az újpesti metróállomás területéről, mert a kocsiban földhöz vágta a mobiltelefonját és hangoskodott. Már a szerelvény begurulása előtt is furán viselkedett. Amikor elmenetem a közelében (jól emlékszem erre a pár pillanatra), arra gondoltam, hogy ez a férfi szociálisan beteg. Valami olyanféle fordult meg a fejemben, hogy a kultúránk zavarba ejtő és zavarban tartó. Bizonytalanság, kiszámíthatatlanság vesz körül, különösebb fogódzó pontok nélkül. Csoda hát, ha elszabadulnak az indulatok, őrületbe menekül az elme?

Az okos közlekedés szabálya számomra most úgy áll össze, hogy teszem, amit jó lelkiismerettel belátok, és kerülöm azt, ami nem minőségi választás lenne a részemről. Amikor valami külső normaként ágaskodik rám, igyekszem racionalizálni, feltárni a helyzetet. Azért veszek BKV bérletet, hogy a közlekedés finanszírozható maradjon. Azért vételezek szabályosan áramot, gázt, vizet, mert a közösség működésnek zálogát látom ebben a tudatosságban. A piros lámpa jelzésekor viszont simán átmegyek a zebrán, ha körültekintően úgy ítélem meg: nem veszélyeztetem magam és mások testi épségét.

Mi menthet meg bennünket az öntörvényűségtől? Talán semmi, talán nem is szorulunk rá erre a "megváltóra".

Endogen nyelvlecke

BÚÉK

Bódi (Cipő) László, Koncz Zsuzsa - Csodálatos világ