Ortodox diakónus ismerősöm mondogatta, amikor piros lámpa alatt ment át a zebrán, hogy "A KRESZ azoknak való, akik nem tudnak közlekedni..." Az ő szavain elindulva gondolkodtam el azon, mi a szerepe az életemben a szabályoknak.
B története szerint a bűnözés az államhatalom megjelenéséhez köthető. A törzsi társadalmakban is létezik természetesen helytelen vagy számunkra kellemetlen viselkedés, amire megfelelő kezelési módot dolgoztak ki. Vonatkozik ez a kisebb bomlasztó jelenségektől a gyilkosságig mindenre. Mivel nem létezett kihívható rendőrség, nem állíthatták bíróság elé vagy csukhatták börtönbe a rendbontókat, nem bűntényként élték meg ezeket a folyamatokat.
Még egy összefüggés: a bűnözés az írásbeliség hajnalán jelent meg, amikor törvényeket kezdtek írni. A Római levél gondolatával harmonizálnak a fentiek: "...a törvényből csak a bűn felismerése adódik." (3,20b) és "...a bűn nem róható fel, ha nincs törvény." (5,13b)
A zsiráf nyelv is arra int, hogy ne cselekedjünk kényszerből, mert annak többszörösen fizetjük meg az árát. Autonóm személy többnyire nincs is tisztában a törvény előírásaival. Nem azért teljesíti paragrafusait, mert külső következményei vannak (azaz jön a büntetés), hanem azért, mert számára ez a leglogikusabb döntés.
Nem jut eszembe erdőket felgyújtani, embereket halomba lőni, de közterületen meztelenkedni vagy falat firkálni sem. Ettől nagyobb misztérium számomra, hogy mások miért vágynak erre. Pár napja annak voltam szemtanúja, hogy egy tavasziasan öltözött fiút a biztonsági őrök kísérnek ki az újpesti metróállomás területéről, mert a kocsiban földhöz vágta a mobiltelefonját és hangoskodott. Már a szerelvény begurulása előtt is furán viselkedett. Amikor elmenetem a közelében (jól emlékszem erre a pár pillanatra), arra gondoltam, hogy ez a férfi szociálisan beteg. Valami olyanféle fordult meg a fejemben, hogy a kultúránk zavarba ejtő és zavarban tartó. Bizonytalanság, kiszámíthatatlanság vesz körül, különösebb fogódzó pontok nélkül. Csoda hát, ha elszabadulnak az indulatok, őrületbe menekül az elme?
Az okos közlekedés szabálya számomra most úgy áll össze, hogy teszem, amit jó lelkiismerettel belátok, és kerülöm azt, ami nem minőségi választás lenne a részemről. Amikor valami külső normaként ágaskodik rám, igyekszem racionalizálni, feltárni a helyzetet. Azért veszek BKV bérletet, hogy a közlekedés finanszírozható maradjon. Azért vételezek szabályosan áramot, gázt, vizet, mert a közösség működésnek zálogát látom ebben a tudatosságban. A piros lámpa jelzésekor viszont simán átmegyek a zebrán, ha körültekintően úgy ítélem meg: nem veszélyeztetem magam és mások testi épségét.
Mi menthet meg bennünket az öntörvényűségtől? Talán semmi, talán nem is szorulunk rá erre a "megváltóra".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése