2008. szeptember 29., hétfő

Miseria - misericordia

Avilai Teréz, egyik kedvenc szentem, azt tanítja a Római levél alapján (5,20), hogy "Minél nagyobb a miseria (a nyomorúság), annál nagyobb a misericordia (az irgalom)." Pár napja arról beszélgettünk Csabival hazafelé metrózva, hogy a TA életpozíciói hogyan lehetnek összefüggésben az ember kegyelmi állapotaival.

A bűnös állapotnak az OK vagyok, nem vagy OK-t feleltettük meg. Ezt nagyon biblikusnak találom, annak folytán is, hogy az első bűn történetében (Ter 3,4-5) a Teremtő iránti bizalmatlanság, Isten ártatlanságának az elvitatása a döntő mozzanat számomra.

Amikor valaki meghaladja saját univerzumát, és mer szembesülni félkész voltával, átbillenhet a bűnbánat világába, a megtérés előszobájába: a nem vagyok OK, OK vagy helyzetbe. Sajnos sok közösség és egy-egy hívő is megrekedhet ebben a köztes létben. Az összkereszténység évszázadokig, sőt Luther megújító mozgalma ellenére (vagy éppen okán) máig hatóan nyögi ezt az igát.

A teljes megoldás, a valódi felszabadulás azonban akkor következik be, amikor meglátjuk az Atya alázatát, elfogadását és jóságát, azaz megtérünk az irgalmas Istenhez. Ki tudjuk mondani felé és minden alkotása irányába (beleértve magunkat is), hogy OK vagyok, OK vagy!

Engem kifejezetten foglalkoztatni kezdett az a gondolat, hogy vannak-e közös elemek az egyéni történetekben, amikor valaki egyik helyzetből a másikba "megy át". Mi segít letenni egónk bűvöletét, és elismerni szegénységünket? Mi visz tovább a megbetegítő önvád, a mentális rokkantság zsákutcájából a tényleges feloldozottság ingyen öröméhez? Hogyan tudjuk egymást és magunkat kondicionálni ezekre a lépésekre?

Most hajlok arra, hogy mindez inkább a kegyelem játéka (ami vagy aki szeret meglepetéseket okozni), mint az ügyes kommunikációnk, nagyszerű életpéldánk eredménye. Vagy a kettő együtt. Talán ez a három... :)

2008. szeptember 27., szombat

Vándor éji dala

Immár minden bércet
Csend ül,
Halk lomb, alig érzed,
Lendül:
Sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
Te is nemsokára
Nyugszol, ne félj...

Goethe (Tóth Árpád fordítása)

Útközben

13.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei impulzívak. Hajlamosak anélkül cselekedni, hogy komolyan megfontolnának más viselkedésformákat, vagy a lehetséges következményeket. Ez az impulzív viselkedés zavarodottsághoz, önutálathoz, és a környezetük felett gyakorolt irányítás elvesztéséhez vezet. Ennek eredményeként több energiát használnak fel a zűrzavar megszüntetéséhez, mintha először megfontolták volna a választási lehetőségeket és a következményeket

Ez talán tudat alatt utánzott viselkedés. Például az alkoholistának támad egy ötlete: "Megállok, és iszom egy pohárral útban hazafelé." Ez igazán egyszerű ötlet, és akármilyen gondolatot, amely ennek útjába állna, ésszerűsít: "Megígértem, hogy időben hazaérek." "Egy ital miatt még nem fogok elkésni", vagy: "Megígértem, hogy abbahagyom az ivást", "egy pohár még nem ivás". Attól kezdve, hogy az ötlet megszületett az alkoholbeteg fejében, kényszerítve van; nincs több választási lehetősége. Az ötlet csak az első italig terjedt ki.

A forgatókönyv többi része világos. Az első ital után a kényszer átveszi az irányítást, és az alkoholista elveszti a kontrollt. Egy ideig ésszerűsít, és aztán annyira belemélyed ennek taglalásába, hogy egy idő után már nem is tudja, mi járt először a fejében. Nincs időbeli kerete annak az ötletnek, amely ezt az impulzív viselkedést kiváltja. Ebben az itt és mostban nem méri fel komolyan, hogy mi történt a legutolsó alkalommal, vagy mik lesznek ennek a következményei. Mivel az ötlet a pillanatra korlátozódott, semmibe veszi azt a tényt, hogy ha elveszti a kontrollt, nem fogja tudni irányítani a viselkedését.

Az impulzivitás meglehetősen infantilis (gyermekies) tulajdonság. Normális körülmények közt a gyerekek ösztönösek. De amikor te gyerek voltál, inkább szülőként funkcionáltál, ezért a jelenlegi ösztönös viselkedésed azt pótolja, amit a gyermekkorodban hiányoltál. Ha kihagysz egy stádiumot, nagyon gyakran életed egymásik időpontjában pótolhatod be. Gyermekként nem tudtad egyetlen viselkedési forma kimenetelét sem kiszámítani, így most sem tudod, hogy hogyan kell. Otthon nem volt következetesség sem. Néha rendben mentek a dolgok, máskor nem. Alapvetően ez nem is számított igazán. Senki sem mondta neked, hogy: "Ezek a viselkedésed lehetséges következményei. Beszéljük meg, milyen más lehetőségeid vannak."

A helyzetet tovább bonyolítja a sürgetettség szörnyű érzése. Ha nem cselekszel azonnal, úgy gondolod, nem kapsz második lehetőséget. És megszoktad, hogy folyton a szakadék szélén állsz, egyik krízis jön a másik után. Ha minden simán megy, az még nyugtalanítóbb, mint a krízishelyzetben lenni. Ezért nem meglepő, ha krízist idézel elő. Ez az impulzív viselkedés nem szándékos, vagy előre kiszámított. Olyan viselkedés, amely felett nincs hatalmad. Ez az a tulajdonságod, ami miatt a leginkább nyugtalan vagy, ez a legfélelmetesebb, és ezen szeretnél leginkább változtatni.

Kényszerré válik, és nem vagyok már képes arra, hogy lássam magam a jövőben, hogy vajon milyen lenne igazán, hogy tényleg ezt akarnám-e tenni... A pillanatnyi érzés általában az egyetlen, ami számít.

Ennek a viselkedésnek eredményeként legtöbbször a fény az alagút végén egy közelgő vonat első lámpája. Nem voltál képes arra, hogy lásd tetteid kiváltó okát vagy következményeit. Ennek eredménye, hogy sok kellemetlen helyzetet teremtesz magadnak. Utólag nagyon aggaszt a viselkedésed, de mielőtt meg tudnád változtatni, rengeteg időt és energiát kell eltöltened azzal, hogy ki tudj mászni a bajból. A nehézség legnagyobb része abból fakad, hogy az alkoholbetegek felnőtt gyermekei hajlamosak a pillanatnyi örömöt keresni a késleltetett helyett. Bármi jut eszedbe, azt tegnap akarod elérni. Nehéz másokkal (de leginkább önmagaddal) szemben türelmesnek lenned.

Nem olyan nehéz megérteni: a dolgok halogatása olyan sok gonddal járhat, hiszen gyermekként, ha nem kaptad meg rögtön azt, amit kértél, akkor már soha sem kaptad meg. Tudtad, hogy a jövőre tett ígéreteket megszegik. Ez kifejezetten következetes dolog volt az életedben. Ez volt számodra a realitás. Ha nem fogtál neki azonnal, akkor egyszerűen nem történt meg. Ez nagyon bonyodalmassá teszi számodra az előre tervezést. Ott duruzsol a fejedben, hogy "ez az utolsó lehetőségem".

13.B) A boldogság nem a végállomás, hanem az utazás maga

Vannak módszerek, amelyek révén elkezdheted legyőzni ösztönös viselkedésed. Fel fogod ismerni az ösztönösséget, mert sok energiát rejt magában. Felismered, mert úgy érzed majd, hogy hajt, ösztökél, és semmi másra nem tudsz gondolni. Amikor úgy tapasztalod, hogy ez az erő működik benned, mondd magadnak: "Kit befolyásol még a viselkedésem?" Nem tanácsolom, hogy azt mondd: "Ez jó!" Vagy: "Nem kellene ezt tennem." Esetleg: "Ezt kellene tennem." Hiszen abban a pillanatban csak egy módon látod a dolgot, és igazából nem számít, hogy tetszik-e neked, vagy sem. Abban a pillanatban csak egyetlen módon tudsz reagálni: ösztönösen.

Nézd meg a többi embert, akikre kihat a viselkedésed. "Még kire lesz befolyással, amit most cselekszem? Hogyan fogja őket érinteni, amit teszek?" Lehet, hogy amikor a cselekedet felülemelkedik a megfontoláson, már nem érdekel, hogy miként fog az téged később motiválni. Éntudatod elveszíted, jóllehet, te azt gondolod, hogy teljes mértékben kézben tartod önmagadat. A cselekvés elhalasztásához elég kell, hogy legyen, ha felteszed magadnak ezt a két kérdést. Az időnyerés lehetőség arra, hogy megvizsgáld a következményeket és a lehetséges alternatívákat.

Egy ösztönös döntés nem biztos, hogy mindig rossz. Egy munkahely elhagyása jó dolog is lehet. De ezeket a döntéseket a lehetőségek és következmények mérlegelése után kell meghozni. Tiszta fejjel, hogy biztosan jól is érezd magad az új kapcsolati hálódban. Lehet, hogy ami jó neked, az nem kellemes a körülötted lévő embereknek. Nem árt őket is figyelembe venni. Nyerj időt, és fontold meg a működésed következményeit. Ha tudatosan, aktív módon választasz, és hajlandó vagy elszámolni a viselkedéseddel, akkor jobban fogod érezni magad a bőrödben, bármilyen döntést is hoztál. Élettapasztalatod azt mutatta eddig, hogy ha nem történt meg valami rögtön, amit ígértek neked, akkor az már sohasem történt meg. Most azonban nem ugyanabban a környezetben élsz, és a szabályok változhatnak.

El kell kezdened egy szélesebb látókörből szemlélni az életed. Egyik mód erre a fantáziálás. Hol szeretnél lenni öt év múlva? Ugyanazt akarod tenni, amit most? Vagy más irányt akarsz szabni az életednek? Gondold ki a szükséges lépéseket ahhoz, hogy célhoz érj. Amikor egyenként szemügyre veszed a lépéseket, meglátod majd, hogy nem csak a végeredményben találhatsz örömöt. Ha éppen egyetemen tanulsz, nem a diplomaosztás napján gyűjtöd be az összes jóleső érzést. Útközben is sok kis öröm ér téged. Gondolj erre, és építsd be ezeket az örömöket. Építsd be a lépések közé a jutalmazási rendszeredet is. Ha túl gyorsan végzel el valamit, néha rossz kérdéseket teszel fel, rossz döntéseket hozol. Az a döntés, hogy "nem így akarok élni" átváltozhat arra, hogy "nem fogok így élni".

Nem állítom, hogy minden esetben szebb az az öröm, amelyre vágysz, mint ami mellett az adott pillanatban döntöttél. Néha a késleltetett öröm valóban szebb és élményben gazdagabb, de az is igaz, hogy hiányzik belőle annak az izgalma, hogy akkor valósul meg a vágyad, amikor éppen akarod. Eljuthatsz arra a felismerésre, hogyha csak az egyik oldalt látod, átvered magad. Próbáld felismerni, hogy bolondot csinálsz magadból (játékot játszol magaddal), ahányszor eldöntöd, hogy valamit rögtön, abban a percben kell megtenned. Vedd ezt az elhatározást szabályos átverésnek. Kérdezd meg magadtól, hogy mik lennének a döntésed folyományai. Előfordulhat, hogy nagyobb távlatba helyezve korántsem olyan csábító és kellemes egy aktuális fellángolás.

Ha feltártad a lehetséges következményeket, az újabb kérdés: "Érdemes-e?" Ha igen a válasz, élvezd a pillanat örömét. De ha nemleges a döntésed: az adott pillanatban rejlő örömről tudatosan lemondasz vagy önként elhalasztod annak megélését, akkor szintén jól fogod magad érezni. Elégedett leszel, mert volt választási lehetőséged. A lehetőség felismerése szabadságot ad a cselekvésre, vagy nem cselekvésre, és ez a legnagyobb ajándék, amit adhatunk magunknak. Megszabadít az ösztönös cselekvések kényszerítő parancsától, és a saját kezedbe adja sorsod irányítását. Milyen csodálatos helyzet ez!

2008. szeptember 26., péntek

Karaoke



A 137. zsoltár teljes szövege:

Amikor Babilon folyói mellett ültünk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: "Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!" Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön? Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek! Emlékezz, Uram, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: "Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!" Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél. Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!

Szárnyas hűség

12.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei rendkívül hűségesek, még akkor is, ha szembesülnek annak a bizonyítékával, hogy hűségüket nem érdemlik meg

Az alkoholista otthona olyan helynek tűnik, ahol nagyon hűségesek az emberek. A családtagok sokáig tűrnek, pedig számos okból kifolyólag menniük kellett volna már. Az ún. "hűség" sokkal inkább a félelem és bizonytalanság eredménye, mint bármi másé; az a viselkedés a modell, amely szerint senki sem távozik, egyszerűen azért, mert a járás nehezére esik. Ez az érzés teszi, hogy az ilyen gyermek felnőttként gyermek marad olyan kapcsolatokban, amelyeket jobb lenne megszakítania.

Mivel a barátkozás vagy a kapcsolat kialakítása nehéz és komplikált, miután megtette ezt az erőfeszítést, örökérvényűnek tekinti az eredményt. Ha valaki szeret annyira, hogy a barátod, szerelmed vagy házastársad legyen, akkor köteles vagy mindig vele maradni. Ha engedted, hogy megismerjenek, és ők felfedezték, hogy ki vagy, és nem utasítottak vissza, akkor egyedül ez a tény elég ahhoz, hogy folytasd a kapcsolatot. Az a tény, hogy esetleg rosszul bánnak veled, nem számít. Ezt tudod értelmezni. Bármit tesznek vagy mondanak, tudsz valami magyarázatot adni viselkedésük felmentésére, és saját magad hibáztatására. Ez újra és újra megerősíti negatív önképedet, és továbbra is lehetővé teszi, hogy a kapcsolatot fenntarthasd. Hűséged páratlan.

Egy kapcsolat sok biztonságot is ad. Ismerős, és az ismerős mindig biztonságosabb, mint az ismeretlen. Mivel nagyon nehezen viseled a változást, inkább a jelenlegi állapotnál maradsz. Azt sem tudod igazán, hogy milyen egy jó kapcsolat. Tehát maradsz annál, amid van, nem tudva, hogy lehetne számodra kielégítőbb, más is. Valahogy átvergődsz a problémákon.

12.B) "Mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön." (Ancsel Éva)

A hűség csodálatra méltó tulajdonság. Azonban bármelyik képesség szélsősége káros lehet számodra. Válogatás nélkül mindenkihez lojális vagy, aki csak az utadba kerül. Rendkívül értékes vagy bármelyik kapcsolatodban. Az elhagyatottságtól való félelmed majdnem lehetetlenné teszi, hogy te hagyj el másokat. Ha olyan emberekkel vagy viszonyban, akik nem úgy bánnak veled, amire vágysz, akkor újra kell értelmezned a hűségedet. Talán nem érdemlik meg, talán nem tartozol automatikusan lojalitással. Azokról a kapcsolatokról van szó, amelyekben napról-napra azt mondogatod magadnak: "Miért érdekel? Miért maradok? Érdemes? Miért vagyok én ilyen bolond? Miért nem tudom elengedni?"

Többféle lépés is alkalmas arra, hogy megszabadulj egy nem kívánatos kötődéstől. Az első, hogy reálisan határozd meg a helyzetedet. Kérdezd meg magadtól: "Milyen természetű ez a kapcsolat? Mi zajlik jelen pillanatban?" Amikor a "De..."-ket kezded válaszolni, már nem vagy többé az adott pillanatban (a valóságban), hanem a múlt vagy a jövő képzelődései között időzöl. Nem lehet olyan, mint régen, mert ez a régen már nem létezik. Érted a különbséget? Egy kapcsolat első időszakában a felek másként bánnak egymással, mint amikor már megszokottá válik az együttlétük. Lehet, hogy veled ez nem így van, de másokkal többnyire igen. Amint fejlődnek, és az emberek mélyebb tudást szereznek egymásról, a viszonyon is változtatni szükséges. Értelmesebb, vagy értelmetlenebb is lehet. Figyelmesebbekké, vagy figyelmetlenebbekké válhatnak a társak, semmi sem áll egy helyben. Nem lehet reális az a fantáziálás, hogy "ha át tudom vészelni ezt a nehéz időt, akkor újra csodálatos lesz minden".

Nem jó ötlet a jövőben élni, mert azt képtelenség megjósolni. Amikor egészséges kapcsolatban élő párok nehéz időszakon mennek keresztül, megosztják egymással érzéseiket. Érdekes dolgok történnek, amikor hátrálni kezdesz, és nagyobb egyenlőséget igényelsz a párodtól. Ha reálisan látod a kezdeti időszakot, észreveheted, hogy rengeteg energiát fektettél bele, és ezt akkor élvezted is. Partnered erre reagált. Közben talán úgy gondoltad, hogy túl sokat adsz, és visszavettél egy kicsit a gondoskodó énedből, ami a másiknak nem tetszett. Lehet, hogy ettől az időtől kezdve már nem bánt veled úgy, ahogyan te akartad. Talán ez volt az a pont, amikor boldogtalanná kezdtél válni.

A jelen a valóság. Kérdezd meg magadtól: "Mi lenne most nekem a legjobb? Érdemes hűségesnek lennem ehhez az illetőhöz?" Helyénvaló a hűség egy kapcsolatban, ha a másik fél például egy nehéz helyzeten keresztülment gyermek, vagy időközben megbetegedett, és már nem tudja azt nyújtani, amit régen. Ha a hűséggel kapcsolatban döntéseket akarsz hozni, a következő lehet a kérdésed: "Mi a többlet ebben a kapcsolatban számomra? Mennyire kifizetődő? Miért tartom meg ezt a viszonyt? Kicsoda számomra ez a másik ember?" Ezekre a kérdésekre gyakran igen meglepőek a válaszok. Észreveheted például, hogy az adott személy elméletben valaki mást képvisel az életedben, mint a valóságban. Szerelmed hasonlíthat alkoholbeteg szülődre. Lehet, hogy felnövekedve egy mintát ismételgetsz, mert az az ismerős számodra. Lehet, hogy nem bontottál fel megfelelő módon egy régi kapcsolatot, és most ismét csapdába kergeted magad.

Felismered, hogy hol vannak a határaid, és hol kezdődik az ő hatósugara. Tégy különbséget a kettőtök felelőssége között: kinek hol végződik az illetékessége. Azok az emberek, akik nem érdemlik meg a lojalitásunkat, igen gyakran erősen kritikusak velünk szemben. Azt hajtogatják, ami nem stimmel velünk. Amikor úgy döntesz, hogy meghallgatod mások kritikáját, bizonyosodj meg arról, hogy a másik kiről is beszél tulajdonképpen. Tényleg rád illenek a kijelentései, vagy csak saját magát vetíti ki rád? A társad fájdalma, bánata őhozzá tartozik. Lehetsz együttérző, megértő, sajnálhatod, de az ő gondja-baja nem a tiéd. Az olyan hűség, amelyben elveszíted önmagad, és teljesen elmerülsz egy másik személyben, nem az érdeked.

Lehet, hogy b
űntudatod miatt olyan kapcsolatba lépsz bele, amely nem jó neked. Ha könnyen lehet manipulálni a bűntudatoddal, akkor azt gondolod, hogy tartozol másoknak valamivel. Ha valaki szeret, azért teszi, mert téged érdemes szeretni. A barátságod ajándék. nincsenek kötelezettségeid vele szemben csak azért, mert összebarátkoztatok. Te értékes vagy. Ha tartozol azért, mert barátságot kötöttél, akkor valójában azt állítod: "Nem vagyok értékes." Amikor hátrálni kezdesz, a másik megpróbál bűntudatot kelteni benned. Azt mondja majd, hogy mennyire akar téged, szüksége van rád, és te nehezen tudsz majd elszakadni tőle. Óvatosan kell kezdened azt, ha bűntudat miatt maradsz meg egy kapcsolatban. A barátságod ajándék, ápolni szükséges. Nézd meg, hogy mit adtál, és mit kaptál. Még mindig úgy érzed, hogy lekötelezett vagy, vagy annak kell maradnod?

Azért is folytathatsz olyan viszonyokat, amelyek nem tesznek jót neked, mert közben félsz az egyedülléttől, az elszigeteltségtől. Valószínűleg nem ez az utolsó alkalom, hogy legyen barátod, vagy legyen egyetlen ember, aki szeretni fog téged. Azért is kitarthatsz egy kapcsolat mellett, mert így felsőbbrendűnek érzed magad. Ha a partnered nem ad annyit, amennyit te adsz neki, fontosabbnak gondolhatod magad nála: hogy lekötelezted, és ragaszkodással tartozik neked. Vagy az egész csak képzelődés. Bár szüntelenül panaszkodsz, mégis van benne valami, ami örömöt okoz?

Gondolhatod komolyan, hogy szerelmes vagy valakibe. Ha meg kellene határoznom a szerelmet, növekedésnek mondanám. Ha te és én szerető kapcsolatban vagyunk egymással, akkor szüntelenül fejlesztjük egymást. Többen vagyunk ketten, mintha nem lennénk egymásnak. Valószínűleg inkább hűséges vagy, mint szerelmes, még ha szerelemnek is hívod ezt a kötődést. A legfontosabb kérdés az, hogy: "Jó ez nekem?"

Ha úgy döntesz, hogy meg kell változtatnod egy barátságot, mert inkább másnak kínálnád fel a hűségedet, a félelmeid miatt nehéz lehet teljesen elszakadnod a másiktól. Miért korlátoznád magad? Miért ne szereznél más barátságokat is? Miért ne fektetnéd azokba az energiáidat, és próbálnál meg ott önmagad lenni? Amint az új kapcsolatok fejlődnek, úgy csökkennek a számodra kevésbé jók. Nem kell mindent vagy semmit játszanod. Nem kell teljesen kitörölnöd emlékeidből azt a személyt, akitől meg akarsz válni, csak egyszerűen csökkentsd a rád gyakorolt befolyását.

2008. szeptember 23., kedd

A létezés szelídségében

11.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei vagy nagyon felelősségteljesek, vagy nagyon felelőtlenek

Vagy mindent magadra vállalsz, vagy mindent feladsz. Nincs középút. Próbáltál a szüleid kedvében járni, egyre többet téve ezért. Aztán eljutottál arra a pontra, hogy rájöttél, mindez nem számít, ezért inkább semmit sem tettél. Olyan családot nem láttál, amelynek a tagjai együttműködnek egymással.

Nem tudod, milyen érzés a terv egy részét kivitelezni, vagy hogy miként kell másokkal együtt dolgozni. Hagyni, hogy minden rész a helyére kerüljön és egy egészet formáljon. Vagy mindent te végzel, vagy semmit. Saját korlátaidról nincs igazán fogalmad. Kiváltképp nehéz számodra, hogy nemet mondj, ezért egyre több mindent végzel. Nem azért, mert valós képed van a teherbírásodról, hanem inkább azért, (1) mert nem ismered reálisan a korlátaidat; vagy (2) mert, ha nemet mondasz, akkor félsz, hogy megtudják, milyen vagy. Megtudják, hogy alkalmatlan vagy. A munkád minősége nem befolyásolja az érzéseidet önmagaddal kapcsolatban. Tehát egyre többet vállalsz magadra, míg végül kiégsz.

Sok energiád - amit a fejlődésedre fordíthatnál -, elvész, mert attól félsz, hogy megtudják milyen vagy. Nem arra a naprakészségre, amit a munkaadód kér, mivel valószínűleg többet adsz, mint amit elvár, hanem arra, hogy sokkal hatékonyabb legyél.

Valaki a munkájával kapcsolatos érzéseiről így beszélt:

Senki sem mondott semmit, nem panaszkodtak a munkámra. Ha mondtak valamit, akkor dicsértek. Mindannyian jók voltak hozzám; nagyon megértők, amikor beteg voltam, de még mindig várom az elbocsátásomat. Pedig a helyzet az, hogy tudom, jól dolgozom. Csak annyira bizonytalan vagyok magamban, és ez az érzés nagyobb minden jó dolognál, amit csinálok. Továbbra is csak azt várom, hogy mikor rúgnak ki.

A benne élő bizonytalanság miatt így viselkedik:

Szervezés terén az őrületbe kergettem magam. Olyan kis részekre apróztam az időmet és az energiámat, hogy elképesztő nyomás nehezedett rám. Ez olyan állapotban kergetett be ma az irodába, hogy amikor még egy "szükségem van rád"-ot hallottam, elkezdtem sírni. Úgy látszik, tényleg lehet valami ezzel a felelősséggel, mert mindig úgy érzem, mintha mindent magamra kellene vállalnom, akár van hozzá közöm, akár nincs. Akarom, hogy képes legyek megtenni azt, és úgy gondolom, hogy meg kellene tudnom tenni.

11.B) "A teljes működés: változás-nélküli."

A teljes lét: élet-nélküli.
A teljes öröklét: idő-nélküli.
A teljes működés: változás-nélküli.
A teljes hatalom: erő-nélküli.
A teljes tudás: adat-nélküli.
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.
A teljes szeretet: érzés-nélküli.
A teljes jóság: irány nélküli.
A teljes boldogság: öröm-nélküli.
A teljes zengés: hang-nélküli. (Weöres Sándor: Tíz erkély)

A probléma itt a tökéletesség-fogalmaddal lehet. "Ha nem vagyok tökéletes, semmi vagyok. Ha nem vagyok tökéletes, visszautasítanak. Elhagynak. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de ha erősen törekszem rá, akkor tökéletlenségemet eltitkolhatom. Ezért tökéletes beosztott, tökéletes házastárs, tökéletes szülő, tökéletes barát, tökéletes gyerek leszek. Mindig tökéletesen fogok kinézni, mindig az oda illőt fogom mondani. Ha tökéletes vagyok, szeretni fognak a főnökeim, a szüleim, a barátaim. Csak azt kell megtennem, amit kérnek tőlem, és még egy kicsit többet. Csak mindent meg kell tennem. Csak nehogy a szőnyeg alá söpörjenek!"

Ugye, már csak ennek az olvasásától is érzed a feszültséget? A változás feladata óriási. Ha nem a nagyon sikeres, hanem a nagyon felelőtlen típus vagy, akkor különösen nagy feladat számodra a változás, bár sokkal könnyebben megfogalmazható: "Ha ez mind igaz is, miért törődjek vele?" - kérdezheted.

Lehet, hogy szeretnek, de az is lehet, hogy neheztelnek a tökéletességedre, mert nem szállhatnak versenybe veled; de azért is szerethetnek, ha szeretik azt a képet, amit magadról kivetítettél. Mi haszna van a szeretetüknek? Továbbra is feszültnek kell lenned ahhoz, hogy az elismerésükbe kapaszkodhass. Sok túlzottan felelősségteljes embernek meg kell betegednie ahhoz, hogy leállítsa magát. Addig nem is találnak elfogadható okot erre. Nem kell addig várnod, amíg hasonló, szélsőséges helyzetbe kerülsz ahhoz, hogy dolgozni kezdj ezen a problémán. A nehézség egy része lehet, hogy abban rejlik, hogy nem becsülöd fel reálisan a képességeidet. Esetleg nem mérted fel jól, milyen sok az, amit mások tőled igényelnek. Talán nem tanultad meg kiadni a kezedből a felelősséget.

Amikor valaki arra kér, hogy tegyél meg neki egy szívességet, kérdezd meg magadtól: "Ezt tényleg meg kell tennem?" Pontosabban: "Ezt tényleg meg akarom tenni?" Nem biztos, hogy a válasz mindig nemleges lesz, de ez a helyzet választási lehetőséget is nyújt számodra. A következő lépés, hogy megtanulj nemet mondani, ha ez a döntésed. Ezt nagyon nehéz megtenni. Gyakorlat kell hozzá és kockázatvállalás. Lehet, hogy nem veszik szívesen, és nem fogadják el, ha nemet mondasz, vagy hogy a negatív válasz az éned szerves része. Tekintsd át ilyenkor a lehetséges következményeket, és készülj fel arra, hogy megbirkózz velük. Érdemes-e nemet mondanod, és mi az indítékod?

Esetleg nem ugrasz rögtön fejest abba, hogy nemet mondasz. Ehelyett talán úgy döntesz (időt nyerve): "Most nem tudok dönteni. Később még visszatérünk erre." Ha azonnali elhatározást várnak tőled, akkor is mondhatod, hogy: "Időre van szükségem, hadd gondolkodjam rajta." Ha időt nyersz, az arra is lehetőséget ad, hogy közben más alternatívákon töprengj, hogy felelősségteljes döntést hozz majd.

Vess egy pillantást életed szereplőire és kapcsolataid természetére. Kapsz annyit, amennyit adsz? Olyan erős emberekkel vetted körül magad, akikkel kölcsönösen gyarapítjátok egymást? Az is lehet, hogy nem engedted a körülötted lévőknek, hogy megajándékozzanak téged. Szuper erős embert játszottál, de most eljött annak az ideje, hogy lehetőséget biztosíts másoknak a segítésre. Így visszanyerheted az erődet. Nem lehetsz mindig, mindeki számára a minden. A mártírokat ritkán becsülik meg életükben. A túlzottan felelősségteljeseket általában kihasználják. Majdhogynem megkövetelik a szolgálataikat.

Amennyiben túl felelőtlen vagy, és ez nem a fáradtságod, a kiégésed eredménye, hanem eddig nem is kezdtél el semmit - a probléma egy kicsit más. Először is azt szükséges megtudnod, mit vársz az élettől. Kidolgozhatsz egy tervet valakivel, aki tudja, hogy mi zajlik a pszichéd szintjén, és fel tudja mérni, hogy milyen nehéz számodra felelősségteljesebbé válni, hogy félsz a sikertől és mindentől, amit ez magába foglal. Ha segítségre lenne szükséged, ez nem jelenti azt, hogy beteg vagy. Csak azt jelenti, hogy olyan akadállyal találtad magad szemben, amelynek legyőzése valakivel szövetségben lehetséges: támogatást kell igénybe venned. Valószínűleg a döntésed legnehezebb része éppen ez.

2008. szeptember 21., vasárnap

Ray Boltz

Sokkolta az amerikai vallásos mozgalmakat, hogy Ray Boltz gospelénekes, a keresztény rock egyik legnagyobb sztárja, egy négygyermekes családapa 33 évi házasság után felvállalta homoszexualitását és kijelentette, elege van az egész életét megkeserítő hazudozásból. A The Washington Blade melegmagazinban kijelentette: közelebb érzi Istent azóta, hogy nem gyűlöli magát többé.

A kortárs keresztény zenének (CCM), röviden keresztény rocknak nevezett feltörekvő zenei műfaj 55 éves előadójának neve fogalom a keresztény zene világában. Közel 20 éves karrierje során 4,5 millió lemezt adott el, féltucat albuma lett aranylemez, háromszor is megkapta a Gospel Zenei Szövetség (GMA) Dove-díját, 12 dala került fel a keresztény rádiók slágerlistájának első helyére.


Thank You című dala Boltz valóságos védjegyévé vált, 1990-ben a GMA az év dalává nyilvánított és nem múlhat el keresztény temetés e dal nélkül. Más olyan nagy slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Watch the Lamb, a The Anchor Holds vagy az I Pledge Alliance to the Lamb.

Ray Boltz több lépcsőben bújt elő: először, 2004 decemberében, a délkelet-ázsiai szökőár okozta katarzis hatására a saját családja, 2007 decemberében pedig egy melegbarát egyházban vállalta fel magát. Most pedig a Washington Blade-nak adott interjúval vált teljessé a coming-out a széles nyilvánosság előtt is.

A vallási dalok előadója az elmúlt években ráébredt, hogy hiábavaló volt a három évtizeden át való imádkozás és megváltozni akarás, a hatalmas áldozatok árán sem lett belőle heteroszexuális. Noha formálisan nem csinálta végig a homoszexualitásból állítólag kigyógyító terápiát, amelyet vallásos szervezetek kínálnak azoknak a melegeknek, akikbe jó mély bűntudatot sikerül beleplántálniuk, elolvasott és kipróbált mindent, amit a "megtérni" akaró melegeknek kínálnak az "ex-gay terápia" hirdetői.

Természetes énjének elfojtása azonban csak elleplezett kínlódáshoz, klinikai depresszióhoz vezetett. Rádöbbent, hogy nem folytatódhat tovább úgy az élete, mint addig. - Rájöttem, hogy az alakoskodás nem folytatódhat tovább - mondta Boltz, aki végül elvált feleségétől és Floridában kezdett új életet.

Családját természetesen ledöbbentette, amikor megtudták, hogy az apa és férj valójában a saját neméhez vonzódik, de végül is mindannyian szeretetükről és támogatásukról biztosították. Jó barátságban maradt a feleségével is, aki ráadásul immár a Soulforce melegszervezetben küzd a melegek elfogadtatásáért. "Az elfogadás egy bámulatos utazása volt ez a részükről" - mondta Boltz.

Az addig ünnepelt énekes 2004-ben kezdett csendben, apró lépésekben visszavonulni a zenei élettől, a koncertezéstől, a nyilvánosságtól. 2005 nyarán elvált feleségétől és a floridai Fort Lauderdale-be költözött, ahol alig ismert pár embert, de éppen az ismertség hiánya, a teljes anonimitás tette könnyűvé számára egy másfajta élet elkezdését. Azt mondja, hogy ma már normális melegéletet él, immár önmaga lehet és "csodálatos embereket" ismert meg új életében.

Bár a kortárs keresztény zene világában is volt már példa az előbújásra, olyan nagy formátumú énekes, mint Boltz, eddig még soha nem vállalta fel másságát. Boltz előbújásán kívül a vallásos köröket külön kiábrándította az, hogy a Dove-díjakat odaítélő Gospel Zenei Szövetség, a GMA semleges nyilatkozatban reagált a keresztény rocker coming-outjára. A szervezet közleményben tudatta, hogy nem kívánja kommentálni az előadók életvitelét, mert a GMA "nem vallási vagy politikai, hanem a gospel és a keresztény zene felvirágoztatásán munkálkodó szervezet". Az igazi nagyágyút, Ray Boltzot azonban nem érdekli művészi pályafutása. A lényeg, hogy megtalálta önmagát.

"Ha Isten ilyennek teremtett, akkor így élem az életemet. Ha Isten azt akarta, hogy ilyen legyek, akkor nem azért tette, hogy a pokolba küldjön azért, mert az vagyok, aminek teremtett... Közelebb érzem magamhoz Istent azóta, hogy többé nem gyűlölöm magamat" - mondta.

Hatter.hu

Filléres emlékeink?

Közelebb ülhetsz

10.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei általában úgy érzik, hogy mások, mint a többi ember

Az alkoholbetegek gyermekei másnak, különbözőnek érzik magukat a többi embertől, mert valamennyire tényleg különböznek. Azonban számszerűen többen vannak ők, mint hinnénk.
Azt feltételezik, hogy mások bármilyen társaságban jól érzik magukat, és csak ők érzik magukat furcsán. Ez nem is különös számukra. Természetesen egyikük sem néz utána, és így nem is tudnak arról, hogy mindenki a maga sajátos módján próbál nem-furcsának tűnni. Ez rád is igaz?

A másság érzésével már gyermekkorod óta együtt élsz, és ha a körülmények nem is bizonyítják ezt, akkor is dominál benned ez az érzés. A többi gyereknek volt arra lehetősége, hogy gyermek legyen. Téged sokkal inkább az foglalkoztatott, ami otthon zajlott. Nem tudtad teljesen elengedni magad, a problémák miatti aggodalom minden mást elhomályosított az életedben.

Az történt veled, ami a családod többi tagjával is. Elszigeteltté váltál. Ennek eredményeként egyre nehezebb volt társadalmi életet élned, egy társaság részévé válnod. Egyszerűen nem fejlődött ki benned a megfelelő társadalmi készség ahhoz, hogy része legyél egy közösségnek, vagy jól érezd magad benne. Találgattad, hogy mi lenne a jó.

Van, aki a vesztegetéssel próbálkozott:

Általában azt adom meg az embereknek, amire az adott pillanatban szükségük van, hogy kedveljenek. Mikor gyerek voltam, figyeltem, amint apám így manipulálta a környezetét, és láttam, milyen remekül sikerül neki. Azt hiszem, ezért gondolhattam azt, hogy nekem ugyanúgy bejön majd.

Van, aki példaképek kreálásával:

Irreálisnak tűnő alanyokat választok ki - eszes, okos, szerető embereket. Olyan példaképeket, akik csak édesek, csak kedvesek, csak szeretők, és így tovább. Nem követhetőeket, hanem csodálhatóakat, olyanokat, akik tökéletesnek tűnnek. Nem választottam magamnak olyat, aki szájhős vagy zsarnok volt.

Vagy a másik szélsőségbe estél:

Mindenki rosszabb volt nálam, akivel barátkoztam. Kiválasztottam az összes tinédzser alkoholistát; azokat a nőket, akik nem tudtak közeli szexuális kapcsolatba kerülni férfiakkal. Nagyon frusztrált voltam serdülő koromban. Kövér lányokkal jártam, nem mertem szép nővel randevúzni. Még most is kevés barátom van.

Az alkoholisták gyermekei nehezen hiszik el, hogy el lehet őket fogadni önmagukért, és azt is, hogy ezt nem kell kiharcolniuk. A másság és elszigeteltség érzése a lelkialkatod részévé vált.

10.B) Közelebb ülhetsz

Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz... (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

A gyermekként átélt elszigeteltség rendkívül megnehezíti a másik emberrel való érintkezést. Érintkezésre vágytál, de nem tudtad elérni. Felnőttként is ugyanezek a nehézségek gyötörnek. Nehéz - ha nem lehetetlen - teljesen legyőzni ezeket az érzéseket, de van mód az elszigeteltség érzésének csökkentésére. Kockázatot és komoly, de szükséges erőfeszítést igényelhet. Először is meg kell kockáztatnod, hogy "esetleg" osztozol másokkal. Ez segít felismerni, hogy bár magányos ember vagy, de azért mégsem különbözöl annyira másoktól.

Lehetőleg tudj meg mindent arról, hogy mit éreznek az alkoholbetegek gyermekei. Ez segít megérteni, hogy nem vagy más. Ha az eszeddel megérted az még nem fogja túlzottan megváltoztatni az érzéseidet, de egy kicsit könnyebbé teszi a törekvéseid. Segíthet, ha csatlakozol egy csoporthoz. Ez lehet egy alkoholbetegek felnőtt gyermekeit szolgáló közösség, vagy bármi más, ahol az emberek megosztják egymással a gondolataikat és az érzéseiket. Mivel nem minden érzésed fonódik össze a múltaddal, segíthet, ha megtudod, melyek kapcsolatosak vele, és melyek nem. Nehezen fogsz olyan csoportot találni, amelyben nincs néhány alkoholbeteg felnőtt gyermeke; tehát nem leszel az egyetlen, bár a csoportban gyakran eltitkolják jelenlétüket a hozzád hasonlók.

Bátran mutasd meg magad. A kockázatban benne van, hogy megengeded másoknak, hogy megismerjenek, és az is, hogy te is jobban megismered önmagad. A fizetség pedig az, hogy elkönyvelhetsz magadnak egy kis sikert a kapcsolatteremtés terén. Kezd csökkenni a magány: hogy egyedül vagy a nagyvilágban.

Csak úgy kaphatod meg azokat a dolgokat, amelyekre igazán vágysz, ha elajándékozod őket. Ha azt szeretnéd, hogy mások megértsenek, biztosítsd ezt úgy, hogy megértést kínálsz fel a környezetednek. Ugyanez igaz akkor is, ha bizalmas közelségben szeretnél érezni valakit magadhoz. Te is közel engeded őt magadhoz, ha azt mondod (nem feltétlenül hangosan): "Közel jöhetsz hozzám, nem félek tőled. Felajánlom neked magamat, a barátságomat, a szeretetemet. Megosztom veled, amire szükségem van, és ez mindkettőnk számára csökkenti az elszigeteltséget."

Nem vagyok biztos abban, hogy az ember valaha is elveszítheti az elszigeteltség érzését. Abban sem, hogy valaki ilyen múlttal valaha is teljes egészében elveszti ezt az érzést. Azonban nem csak az alkoholbetegek felnőtt gyermekei érzik valamelyest másnak vagy nem szorosan a csoporthoz tartozónak magukat. (Például, ha szakember vagy munkahelyi vezető vagy, akkor akaratlanul is elszigetelődsz azoktól, akik az irányításod alatt dolgoznak. Barátságosak lesznek veled, de nem tartozol közéjük: elkülönültnek érzed magad a csoporttól.)

Ha reálisabban kezded látni magad, felfedezted, hogy ki vagy, és a saját belső törvényeid szerint éled az életed, kissé elidegenedettnek fogod érezni magad. Ezt úgy kerülheted el, ha időről-időre úgy döntesz, hogy a csoport normái szerint élsz és cselekszel. Nem fog minden esetben átjárni a közösséghez tartozás érzése, de amikor ez bekövetkezik, örömmel kapcsolódsz majd a csoport döntéseihez.

Fontos néhány különleges embert kiválasztani az életedben, és kölcsönösen megosztani velük a terveidet. Kockáztatás nélkül magad maradhatsz, de éppen a kockázat vállalása ad lehetőséget a változtatásra. Nem elég egyszer nekilendülni, minden nap ígérd meg magadnak, hogy lépsz egyet a többiek felé, vagy teszel valamit azért, hogy jobban megismerd őket, és te is feltárod magad a számukra. Ezzel elindítod a bensőséges érintkezés folyamatát, fokozatosan megtanulod elfogadni mindazt, amit megosztanak veled.

Vénülő kezemmel

2008. szeptember 20., szombat

...a hit legyél te magad

9.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei elismerésre és megerősítésre vadásznak

Az irányítás külső és belső színhelyéről van szó. Amikor megszületik egy gyerek, nagyjából a környezete diktálja, hogy mit érezzen önmagával kapcsolatban. A család, a barátok, az iskolai és az egyházi közösség mind hatással vannak rá, de a legnagyobb hatást a "fontos mások"-nak nevezett emberek gyakorolják. A gyermek világában ők a szülök, a tőlük kapott üzenetekből kezdi megismerni, hogy ki is ő valójában. Amint idősebb lesz, ezek az üzenetek belevésődnek, és nagymértékben hozzájárulnak a magáról kialakított képhez. A mozgás az irányítás belső színhelye felé tart.

A gyermekként kapott üzenet nagyon zavaros volt: nem a feltétel nélküli szeretet. Nem azt mondták, hogy "Szerintem te nagyszerű vagy!", hanem: "Nem vagyok túl boldog azért, amit az előbb tettél." A meghatározások nem voltak világosak, és az üzenetek vegyesen záporoztak feléd. "Igen, nem, szeretlek, menj el!" Ezért meglehetős zavarokkal nőttél fel önmagaddal kapcsolatban. Negatívan értékeled azokat a megerősítéseket, amelyeket gyermekkorodban nem kaptál meg minden nap.

Most, amikor már kapsz megerősítést, nagyon nehéz azt elfogadni. Ha elfogadnád, az a magadról kialakított kép megváltoztatását jelentené.

9.B) "...a hit legyél te magad."

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad. (Weöres Sándor: Tíz lépcső)

Többféle módon meríthetünk önbizalmat a saját képességeinkből. Az első módszer a többiek támogatásán és buzdításán alapul. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei ezt a bátorítást keresik, de nem tudják felhasználni. Nagyon nehéz megbíznod valakiben, ha azt tanították neked, hogy a bizalom csak fájdalmat okoz, ha a gyerekként kapott üzenetek következetlenek voltak. Azt a programot kaptad, hogy ne bízz senkiben, hanem hidd azt, hogy amit az emberek mondanak, azt nem feltétlenül gondolják is úgy. Ez rendkívül megnehezíti a bizalmas viszony kialakítását. Ezért ha valaki támogat és bátorít, külön feladat számodra ezt megérezni, elfogadni és felhasználni.

Éppen ezért keresed továbbra is a buzdítást, mert olyan nehéz befogadnod. Csak, ha már olyan mértékben bombáznak elismeréssel, hogy többé nem tudod letagadni, akkor fogod elhinni. Tehát első lépésként döntsd el, kockáztasd meg, hogy megengeded magadnak a buzdítás és a támogatás legalább egy részének érzését, elfogadását. Kezdd azzal, hogy kiválasztasz néhány olyan embert, akikben megbízhatsz. Néhány kritériumot is felállíthatsz:
  • Mennyire ismer téged az a személy?
  • Olyan, akivel gyakran találkozol?
  • Elfogad ő olyannak téged, amilyen éppen vagy?
  • Te mennyire tudod az ő személyét elfogadni?
Az önbizalmat aktív módon építened is kell. Kérdezd meg magadtól, hogy mit tettél ma, ami jó érzéseket váltott ki belőled. A válasz nem érkezik gyorsan vagy könnyen. Aztán kérdezd meg magadtól, hogy mi történt ma veled egyáltalán. Van valami, akármennyire is kicsi vagy egyszerű legyen, amit sikernek könyvelhetsz el? Vizsgáld át a napod. (Ez talán olyan kérés, amit nem túl gyakran kapsz.) Bármit is találsz, ne dobd el az elismerést magadtól: te megtetted, ezért ez a te eredményed.

Önbizalmat nyersz, ha a magad elé kitűzött feladatokat teljesíted. Lehetnek ezek bármilyenek, az a fontos, hogy kötelezd el magad az elvégzésükre, miután meggyőződtél arról, hogy reálisak. A szerencsétlenséged vagy a sikertelenséged tervezgetése helyett töltsd a jelenben az idődet. Nem fog minden egyes gondolatod megvalósulni, de ha igen, az sem történhet meg csak úgy "magától", nélküled. Részed van a sikerben. Ha viszont nem sikerül egyik terved, akkor továbbléphetsz, hogy megpróbálj valami újat. ("Ez az étel már odaégett, főzök másikat...")

Nem vagy felelős mindenért, ami nem jön össze; és nem merő véletlen minden, ami viszont működik körülötted.

2008. szeptember 17., szerda

Halom hasított fa?

8.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei túlzott mértékben reagálnak az olyan változásokra, amelyeket nem tudnak irányítani

Ezt nagyon egyszerű megérteni. Gyermekkorában nem volt beleszólása az ügyekbe. Az alkoholista szülő ráerőszakolta az életét, éppúgy, mint a környezetét is. Felnővén pedig ezt meg kellett fordítania ahhoz, hogy az egészet túlélje. Nekilátott tehát a körülötte lévő személyek és dolgok gondját viselni. Ez nagyon fontossá vált, és így is maradt. Megtanult jobban bízni magában, mint bárki másban, mert lehetetlen számára, hogy egy másik ember ítéletében higgyen.

Ennek eredménye az, hogy gyakran megvádolnak azzal, hogy mindenkit irányítani akarsz, merev vagy, nem spontán. Ez valószínűleg igaz. De nem abból származik, hogy mindent a magad módján akarsz tenni, mert elkényeztetett vagy, illetve nem vagy hajlandó meghallgatni mások ötleteit. Ez abból a tényből fakad, hogy ha nem te irányítasz, ha hirtelen változás következik be, anélkül, hogy te is részt tudnál venni benne, rögtön elveszted az uralmat az életed felett.

Ez eltúlzott reagálás, melyet a múltbeli tapasztalatok okoznak; majdhogynem akaratlan reflex. Amikor később visszagondolsz a reakcióidra és viselkedésedre, butának érzed magad, de az adott helyzetben egyszerűen képtelen voltál visszakapcsolni a sebességből.

8.B) "Akár egy halom hasított fa..."

Akár egy halom hasított fa,
Hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nics, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra. (József Attila: Eszmélet)

Rendszerint azok a helyzetek, amelyekhez mások könnyedén alkalmazkodnak, az alkoholbetegek felnőtt gyermekeinek nehézséget jelentenek. A túlzott reakciók általában az ember múltjával hozhatók kapcsolatba. Valami hasonló már sokszor megtörtént, főként gyerekkorban. Egy váratlan esemény olyan, mint az utolsó csepp, amely már túlcsordul a pohárból. Visszaidézi valamennyi tervet, amelyet sohasem valósítottak meg, az összes be nem tartott ígéretet, és azokat a büntetéseket, amelyeket nem tudtál "bűnöddel" kapcsolatba hozni.

Ez történik, amikor hirtelen szétfoszlik a városnézés terve, amikor valaki elkésik... Pillanatok alatt ismét átéled a gyerekként megtapasztalt fájdalmakat, és eszedbe jut régi fogadalmad, hogy senki, soha többé senki nem fogja ezt veled ismét megtenni.

Nagy önismeret kell ahhoz, hogy megbirkózzunk ezzel a problémával. Az első, amit tenned kell az, hogy vedd észre, amikor túlzottan reagálsz:
  • Helytelen a reakciód az adott helyzetben?
  • Egy olyan valaki mondja, hogy túl lőttél a célon, akinek adsz a véleményére?
  • Ésszerűtlenül viselkedsz?
  • Érdemes ilyen erősen reagálni?
  • Mit válaszolsz, ha valaki azt mondja neked: "Miért olyan nagy dolog ez? Miért kell ennek ekkora feneket keríteni?"
Ha az utóbbi kérdésre védekező magatartást veszel fel, akkor túlzott mértékben reagáltál. Amennyiben így van, kérdezd meg magadtól:
  • Mi volt az, ami így felnagyította a helyzetet?
  • Miért fontos neked annyira, hogy a segítséged nélkül történt a változás?
  • És ez mit jelentett számodra?
  • Megtörtént már ez előbb is?
A belátás hiánya keltette azt az érzést, hogy akarattal követtek el ellened igazságtalanságot. Az effajta gondolkodás kiterjesztése az élethez való paranoiás hozzáállás alapja. Kialakulhat ez a szélsőséges viselkedés, ha nem érted meg, hogy túlzott reakciód a múltad eredménye. Figyeld meg ezeket a megnyilvánulásaidat, és nézz mögé, hogy mi az, ami a múltadból ezt okozhatta.

Egy másik mód a változtatásra az, ha megváltoztatod a napirendedet. Vess egy pillantást a napodra:
  • Merev vagy a tervezésben?
  • Tudsz új útvonalakon hazamenni?
  • Lehetséges, hogy szerda helyett csütörtökön vásárolj be ezen a héten?
  • Úgy cserélgeted a feladataidat, hogy ne okozz magadnak túl nagy felfordulást?
A megszokott rendet megtörni nehezebb, mint gondolnád. De így egy kicsit rugalmasabbá válhatsz. A rugalmasság az életed egyik területéről lassanként átszivárog majd másokra is. Meglepődsz, hogy milyen pontosan illeszkedtél a megszokott rendbe, és milyen gondosan tervezted meg eddig a napjaidat. Időről-időre talán felrúgsz mindent, és egy másik irányba kezdesz el rohanni, mintha saját magad ellen lázadnál. Valószínű azonban, hogy a kivitelezés terén inkább a megszokás embere vagy.

A lazítás téged is fellazít majd, és elég szabadságot nyújt ahhoz, hogy mindazt befolyásold, amit csak tudsz, valamit elfogadd azokat a dolgokat, amelyeken képtelen vagy változtatni. Ez nem azt jelenti, hogy mindennek tetszenie kell, ami csak történik. Nem az a cél, hogy ne érezz csalódást, ha egy nem várt változás bekövetkezik, hanem az, hogy ez a változás ne taroljon le; mert nem törvényszerű, hogy az egész lényedre hatással legyen.

2008. szeptember 15., hétfő

Lélektől lélekig

7.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén

Amikor felnőnek, nagyon szeretnének egészséges kapcsolatokat kialakítani, de ez különösen nehéz számukra. Az első és legnyilvánvalóbb ok az, hogy nincsen mintájuk egy bensőséges kapcsolathoz. Az egyetlen modell számukra a szüleik példája, és ez a minta nem volt követendő. Magukban hordozzák a "Gyere ide, menj el!" élményt - a szerető szülő-gyermek kapcsolat hiányát. Az egyik nap úgy látják, hogy szeretik őket, a másik nap pedig úgy, hogy visszautasítják. Ez a közelítés-távolodás terrorja mindent ellep.

Az elhagyatottságtól való félelem az a szörnyű rettegés, amellyel felnőnek. Ha ez a félelem nem is megsemmisítő, mégis bizonyosan jelen van. Ha nem ismerjük, hogy milyen egy tartós, napról-napra épülő, bensőséges kapcsolat egy másik emberrel, akkor ez nagyon fájdalmassá és komplikálttá teszi számunkra egy ilyen viszony kialakítását. Múltbeli élményei miatt felnőtt korában ugyanazt a konfliktust éli át:

Mindenkivel szemben elutasító vagyok, aki hajlandó engem szeretni. Úgy érzem, hogy csak úgy fogok valaha is beleszeretni valakibe, ha tökéletes; és ahogy belép az ajtón, az máris egy automatikus, pillanatok alatt megszülető, tőkéletes kapcsolat lesz. Másként nem akarom a szerelmet. Megtetszik valaki, megyek utána, és abban a pillanatban, amikor érdeklődni kezd irántam, már nem akarom többé az egészet. Egyszerűen minden megsemmisül. Nem vagyok biztos abban, hogy félek-e valakit szeretni, vagy attól félek, hogy engem szeretnek. Az egyetlen dolog, ami eszembe jut, hogy félek. Nem mindig ismerem fel az igazi szerelmet, vagy ha az a szerelem igazi, valahogy elveszik tőlem.


Tehát az elhagyástól való félelem a kapcsolatok kialakításának útjába áll. Valamennyi kapcsolathoz kölcsönös figyelem és problémamegoldás szükséges. Rendszerint adódik valami vita vagy harag, amit a pároknak fel kell oldaniuk.

Mindent olyan komolyan veszek a párkapcsolataimban. Ha úgy érzem, hogy nem
bánnak velem rendesen, dühös leszek, és pánikba esem. Feszült leszek, mondok
valamit, és dühösen reagálok; közben tudom, hogy emiatt nem akarnak majd velem
maradni. Valamiért nem érdemes velem lenni. Én mindig rendesnek látom őket. Úgy
érzem, mintha csak nekem kellene tennem valamit azért, hogy velem maradjanak.
Olyan "Ne hagyj el!" íze lesz a viszonyaimnak.

Az elhagyástól való félelem eredményeként nem vagy biztos magadban. Nem érzed jól magad a bőrödben, és nem hiszed, hogy szeretetreméltó vagy. Ezért keresed másokban, hogy mi az, amit nem tudsz magadnak megadni ahhoz, hogy jól érezd magad. Madarat lehet veled fogatni, ha valaki más azt mondja neked, hogy jó vagy. Fölösleges mondani, hogy óriási hatalmat adsz ki a kezedből: megadod a másiknak azt a lehetőséget, hogy felemeljen vagy letaszítson. Csodálatosan érzed magad, ha jól bánnak veled, és azt mondják, hogy nagyszerű vagy; de amikor nem, akkor elveszted a bizalmad az életben.

Az elhagyatottság, vagy visszautasítás mindent elárasztó félelme megakadályozza a könnyedséget egy kapcsolat kialakításánál. A sietség érzésével párosulva - "Csak ez az idő áll rendelkezésemre; ha most nem teszem, soha nem fog megtörténni" - nyomást gyakorolnak a kapcsolatra. Ez sokkal nehezebbé teszi a szokásosan lassú fejlődést, hogy két ember mélyen megismerhesse egymást, és hogy kikutassa egymás érzéseit és viselkedését a legkülönfélébb területeken. A sürgetettség érzése a másik emberben a megfojtás képzetét kelti, bár ez nem szándékos.

A bizonytalanság, a bizalommal kapcsolatos nehézségek, és az olyan kérdések, mint hogy valakit meg fogsz-e bántani, nem kizártak az alkoholbetegek felnőtt gyermekeinél. A legtöbb ember ilyen gondokkal küszködik, kevesen kezdenek bele úgy egy kapcsolatba, hogy teljesen biztosak abban, hogy az elképzeléseik szerint fog alakulni. Reménykedve, és egyben félelmekkel indul el mindenki. Tehát amiért aggódsz, egyáltalán nem egyedülálló. Egyszerűen a súlyossága más nálad.

7.B) Lélektől lélekig

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik! (Tóth Árpád: Lélektől lélekig)

Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nem tudják, hogyan tegyenek szert egy bensőséges kapcsolatra. A bizalmas viszonytól való félelem, bárki közeledbe engedése szorongással tölt el. Ennek a félelemnek egy része magától az ismeretlentől való félelem. Kiegyensúlyozott kapcsolat nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. Sok összetevője van, amelyeket mind meg kell osztani egymással. A bensőségesség szintjét az osztozás, a közösség szintje határozza meg: mennyit hajlandóak adni egymásnak a felek. Sok hallgatólagos szerződés is van, de neked találnod kell valamilyen formát az ellenőrzésre.

Egy kapcsolatnak több fontos alkotóeleme van. Ezek érvényesek akkor is, ha a másik ember éppen a kedves, a szülő, a gyerek, a házastárs, a munkaadó vagy a kolléga. A forma, vagy a szint változhat a közelség természetétől függően. A következő listával nem lehet sorrendet vagy fontosságot meghatározni. Azt szükséges szem előtt tartani, hogy minden lényeges összetevő jelen legyen, és a kölcsönösség jellemezze a kapcsolatot. Ha a felsosorltak közül bármelyik is hiányzik, azzal a személlyel kapcsolatban érdemes újragondolnod a viszonyod.

(A bensőségességet az határozza meg, hogy a partnerek milyen szintig hajlandók a felsorolt kritériumok szerint együttműködni. Bizonyos kapcsolatokban egyik fontosabb és odaillőbb, mint másokban.)

SEBEZHETŐSÉG - Milyen szintig vagyok hajlandó csökkenteni a korlátaimat? Milyen szintig engedem, hogy valaki befolyásolja az érzéseimet?
MEGÉRTÉS - Jól értem a másikat? Megértem, hogy mire céloz azzal, amit mond, vagy amit tesz?
EMPÁTIA - Milyen szintig vagyok képes azt érezni, amit ő érez?
RÉSZVÉT - Őszintén törődöm azzal, ami a másik embernek gondot okoz?
TISZTELET - Úgy bánok a másikkal, mintha értékes lenne?
BIZALOM - Milyen mértékben és milyen szinten vagyok hajlandó engedni neki, hogy megismerje azt az oldalamat, amelyet nem akarok mindenkinek megmutatni?
ELFOGADÁS - Jó vagyok olyannak, amilyen vagyok? És a partnerem?
ŐSZINTESÉG - Igazságra épült ez a kapcsolat, vagy vannak benne játszmák is?
KOMMUNIKÁCIÓ - Képesek vagyunk nyiltan beszélni a kapcsolatban felmerülő fontos kérdésekről? Tudjuk, hogy hogyan lehet megértetni magunkat, hogy a megosztás révén fejlődjön a viszonyunk?
ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉG - Milyen mértékben kedveljük, és nem kedveljük ugyanazokat a dolgokat? Milyen mértékben számít az, ha bizonyos hozzáállásokban és meggyőződésekben különbözünk egymástól?
SZEMÉLYES SÉRTETLENSÉG - Milyen szintig vagyok képes megőrizni önmagamat, és ugyanakkor adni is a társamnak?
FIGYELMESSÉG - Tekintettel vagyok a másik és a saját igényeimre?

Reálisan szemlélem-e magamat és a másikat? Olyannak, amilyen ő valójában? Az a kapcsolat, amelyik fantáziákra alapul, nem tartható fenn hosszú távon. Az alkoholbetegek felnőtt gyerekei félnek attól, hogy elhagyják őket. Amikor felmerül egy probléma, pánikba esnek, és így csak nagyritkán mernek beszélni róla. Romboló hatású lehet, ha görcsös maradsz és a partnered olyan személy, akinek a kapcsolaton belül nagyobb szabadságra van szüksége.

Egy egészségesen fejlődő kapcsolatban megvitatják a reakciókat. Ezekről a kérdésekről még idő előtt beszélni szükséges, hogy amikor majd felmerülnek, minden ráaggatott körítés nélkül látsszék a valódi probléma maga. Két ember között felmerülő nehézség valójában a résztvevők saját magukkal való kapcsolatából ered. Bár gyakran úgy álcázhatják magukat, mint a viszonyban születő gondok, így rejtekben maradva könnyen rongálhatják is azt.

Amikor a párok bensőséges kapcsolatot kezdenek kialakítani egymással, annak már az elején saját lendülete van. Kezdik élvezni, hogy önmagukat és egymást benső világuk szerint is felfedezik. Így nem csak az összekapcsolódás mellett kötelezik el magukat, hanem önmaguk iránt is, és ez az idő múlásával egyre különlegesebb lesz. (Amint a személyiséged fejlődésnek indul, és különböző szinteken vagy képes kapcsolatokat teremteni, szexuálisan is egyre kielégítőbben tudsz majd érintkezni. A testi kapcsolat csak egy része a viszonynak, ami a helyére illeszkedik, mint a mozaik darabja.)

Úgy tudhatod meg, hogy ki vagy, ha megismered a benső szükségleteidet: mi az, ami igazán jó neked. Ekkor fogod jól érezni magad a bőrödben, és tudsz majd az igényeid szerint élni. Teljes, egészséges, szabad életet másokkal.

2008. szeptember 14., vasárnap

8 óra munka, 8 óra pihenés

6.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nagyon komolyan veszik önmagukat

Ez az állítás szorosan kapcsolódik az 5.A pontban megfogalmazott mondathoz. Ha nehezen szórakozol, akkor valószínűleg nagyon komolyan veszed magad, és fordítva, ha nem vennéd magad annyira komolyan, akkor fogékonyabb lennél a lazításra.

6.B) "8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás..." (Beatrice)

Mivel komolyan veszed magad, ahhoz, hogy le tudd győzni ezt a nehézséget, el kell választanod magad attól, amit teszel. El kell választanod magad a kötelezettségeidtől, mint amilyen például a munkád. Szükséges, hogy komolyan vedd a foglalkozásodat, mert az lényeges eleme az életednek és a kibontakozásodnak, de ne vedd magad annyira komolyan, hogy azzá válsz, amit teszel.

Az elszakadás egyik jó módja, ha időbeosztást készítesz. Ha a munkád 9-től 5-ig tart, akkor menj haza 5-kor. Ha tovább bent maradsz, hosszú távon csak rontja a hatékonyságodat, kibúvóként szolgálhat az élet elől.

Lelkiismeretesen kell tervezned ahhoz, hogy elkezdhesd magad elválasztani a tevékenységeidtől. Magától nem fog megtörténni. Pusztán attól nem sikerül, ha azt mondod: "Kevesebb órát fogok dolgozni. Megváltozom". Ennél pontosabban kell fogalmaznod és cselekedned. Ahhoz, hogy teljes életet élj, új élmények is szükségesek, különben szűklátókörű és behatárolt maradsz, nehezebb lesz feloldódnod.

Mit teszel csak önmagadért? Vagy pontosabban: mit tettél ma magadért?

Játszani is engedd...

5.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen szórakoznak

Mennyi szórakozást jelentett a gyerekkorod? Az alkoholbetegek gyermekei egyszerűen ritkán érzik magukat jól. Alig láttad a szüleidet nevetni, viccelődni. Az élet valami nagyon komoly, kemény dolog számodra. Nem tanultál meg igazán játszani a többi gyerekkel. A házban uralkodó hangulat elrontotta a szórakozásodat. A mulatság számodra elérhetetlen vágy maradt. A spontán gyermeket belül elnyomták. Tehát nem csoda, hogy nem szoktál jól szórakozni. Talán még helyteleníted is, ha mások bolondosan viselkednek. Pedig a szíved mélyén egy kicsit te is szeretnél olyan lenni.

A sok évvel ezelőtt elnyomott spontán gyermek próbál kiszabadulni. Háborúzol magaddal. Az ismeretlentől való félelem győzelmet arat. Végül is, mi történne, ha a gyerek szabadságot nyerne? Mit jelentene? Így ésszerűsítesz és egyszerűsíted le a kérdést. A szórakozás, bolondozás, játék egyenlő az ostobasággal. Az élet túl komoly műfaj.

Ugyancsak nehéz elszakadnod a munkádtól, ezért nagyon komolyan veszel bármilyen megbizatást, feladatot, amit végzel. Ezért elsőrendű pályázó lehetsz a kiégésre.

5.B) "Játszani is engedd szép, komoly fiadat!" (József A.)

A bennünk lévő gyermek szórakozik - ő az, aki még tudja, hogy hogyan kell játszani. Mivel benned őt régóta elnyomták már, fel kell fedezned, és elősegítened a fejlődését. Azzá a gyermekké válhatsz, aki sohasem voltál.

Tudom jól érezni magam, de nem vagyok jó kezdeményező. Mivel magamtól nem tudok szórakoztató dolgokat kitalálni, olyan emberekkel töltöm az időmet, akik tudnak.

Korántsem meglepően, ezek a személyek nem alkoholbeteg felnőttek gyermekei.

Tudod, hogy mit mondanak az emberek, amikor felnőttet hintázni látnak, vagy a homokozóban egyedül játszani... De ha viszel magaddal egy gyereket, sok elismerést kapsz ezért, hogy milyen jó szülő vagy, vagy mennyire érdeklődő felnőtt. A gyerekek tudják, hogy hogyan lehet szórakozni. Ezért, ha tanulni akarsz tőlük, tölts el egy kis időt egy olyan gyerekkel, aki jól érzi magát. Tégy néhány olyan gyerekes dolgot, amelyet még sohasem próbáltál. Miről ábrándoztál gyermekkorodban? Milyen játékot szerettél volna játszani, amit sohasem játszhattál? Itt az idő, hogy elkezdj játszani. Idővel egyre kevésbé fogsz félni attól, hogy bolondnak néznek.

Az is előfordulhat, hogy lazítani kell megtanulnod. Egyszerűen szakíts időt magadra, és ne dönts úgy, hogy minden pillanatodnak termékenyen kell eltelnie. Kalkuláld be a felüdülést is a napodba.

2008. szeptember 13., szombat

Oké vagyok

4.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei kíméletlenül ítélik meg magukat

Amikor gyerek voltál, nem létezett, hogy eléggé jó lettél volna, sok kritikát kaptál. Azt hitted, hogy a családodnak jobb lenne nélküled, mert te vagy a baj okozója. Ha valamit elég sokszor és elég sokáig hallasz, a végén magad is elhiszed. Ennek eredményeként önmagaddal szembeni negatív érzésekké alakítottad át a kritikákat. Ezek megmaradtak máig. Mivel nem vagy képes elérni a tökéletesség azon mértékét, amelyet a gyermekkorból őriztél meg, a céljaid betöltetlenül maradnak. Némelyik ember akkor is megtartja magáról a negatív képet, amikor annak ellenkezője igaz rá. Bármi, ami jól megy, az valami rajtad kívül álló ok miatt megy jól: "Úgyis így történt volna." Vagy, ha túlságosan nyilvánvaló, hogy neked tulajdonítható egy pozitív eredmény, akkor így hessegeted el: "Ó, ez könnyű volt! Nem sokat számít!"

Ez valójában nem szerénység, hanem a valóság eltorzítása. Biztonságosabbnak érzed a negatív képet, mert már megszoktad. Ha elfogadod a dicséretet eredményességedért, az azt jelenti, hogy meg kell változtatnod a magadról alkotott képet, és talán egy kicsit kevésbé keményen ítélheted meg magad. Egy kicsit megértőbb lehetsz magaddal, s azt mondhatod: "Ezt a hibát én követtem el, de nem én vagyok a hiba."

Az énem egyik legerősebb oldala, hogy minden felett ítélkezem, amit teszek, és ez részben azért van, mert minden annyira fekete-fehér; vagy teljesen rossz, vagy teljesen jó, nincs középút. A legtöbb dolgot, amit teszek, rossznak látom, bár az eszemmel tudom, hogy jó, de érzelmileg ugyanerre nem vagyok képes.

Önmagad negatív megítélése az egyike azoknak, amihez a legjobban értesz, mert beleívódott a személyiségedbe. Néha még kellemes és megnyugtató érzést is ad. Másokat nem ítélsz meg olyan keményen, mint magadat, bár folyamatában sem könnyű megfigyelned mások viselkedését. Jellegzetesen fehéren-feketén, jónak vagy rossznak látsz. Tudod, hogy milyen érzés rossznak lenni; és aztán, ha jó vagy, még mindig ott van annak a kockázata, hogy ez nem tart sokáig. Bárhogyan is van, csapdába estél. Idegtépő, nagy nyomás nehezedik rád. Milyen nehéz csak leülni, és lazítani, azt mondva: "Az vagyok, aki éppen vagyok…"

4.B) OK vagyok, OK vagy (Thomas Harris)

"Bár lehet, hogy elkövetek hibákat, de nem én vagyok a hiba." Ezek a szavak azt mutatják, hogy elértél valamennyi szabadságot. Elkezdtél őszinte lenni önmagaddal anélkül, hogy elítélted volna magadat. Amikor a viselkedést el tudjuk választani a személytől, szabadon változhatunk és fejlődhetünk. Bár már gyermekkorodban elsorolták neked, hogy miért nem felelsz meg, fontos, hogy felismerd: minden kijelentésnek van pozitív és negatív oldala. Ki mondja meg, hogy mi jó? Ki mondja meg, hogy mi kevésbé jó? Csak annyi kell, hogy felfedezd, hogy lenyűgözzön, és megértsd, mit jelent.

Talán már rég eldöntötted, hogy életed olyan, mint egy görög tragédia. Az életet nem szükséges a szenvedés különböző szintjei szerint mérni. Mit nyersz azzal, ha elítéled magad? Miért nem választod inkább azokat a tulajdonságaidat, amelyek különlegessé és csodálatossá tesznek téged? A válasz valószínűleg egyszerű. A szenvedés ismerős, és te megtanultad, hogy hogyan bánj a kínnal. Az élet ismeretlen lesz számodra olyankor, amikor jól megy, ezért nem tudod, hogyan kezeld. Nem szokatlan, hogy az önmagadról alkotott hátrányos képben vigasztalást nyersz, hogy szabotálod a saját fejlődésed.

Az ismerthez való ragaszkodás gyakran elsőbbséget élvez. Végül is a legkorábbi hatások a legerőteljesebbek. Ha viszakozol és elhatározod, hogy te önmagad akarsz lenni, és ez így van jól, sokkal több lehetőséged lesz az életben.

A saját magad elítélésének egy másik oldala, amelyen még faragni kell, a dicséret/elmarasztalás elfogadása. Milyen jól fogadod el a dicséreteket? Automatikusan elveted őket? Ha valami rosszul megy, teljes felelősséget vállalsz érte. Ez csak segít megőrizni a magadról alkotott negatív képet. Nem engedi meg, hogy sikeresnek érezd magad a saját bőrödben.

Dönthetsz úgy, hogy szerénynek mutatkozol mások előtt, de mindenképpen fogadd el, ami jár neked. Azért, mert valami könnyen megy neked, még nem biztos, hogy nem fontos. Mindamellett, ha elkövetsz egy felelőtlen hibát, akkor ez sem lesz kevésbé fontos. Próbáld meg tudatosítani magadban azokat a dolgokat, amelyeket jól csinálsz. Ne taszítsd el ezeket magadtól, inkább használd fel arra, hogy fejlődj, és egész ember váljék belőled. Nem kell elítélned a hibáidat, hiszen a te teljes emberi lényednek a részét képezik.

2008. szeptember 11., csütörtök

Igen igen, nem nem

3.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei akkor is hazudnak, amikor ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani

A hazudozás alapvető jelenség az alkohol által befolyásolt családokban. Részben álarc mögé rejti a kellemetlen valóságot, a mentegetőzéseket, megszegett ígéreteket és hiányosságokat. Számtalan formában jelentkezik és különféle a hordereje. Bár valamelyest különbözik a hagyományos értelemben vett hazugságtól, mégis teljes mértékben távol áll az igazságtól.

Az első és legalapvetőbb hazugság az, hogy a család magát a problémát tagadja le. Ilyen hazugság az is, hogy tettetik, hogy otthon minden a legnagyobb rendben van, és a család ritkán beszéli meg nyíltan, mi az igazság, még egymás között is. Talán valahol, legbelső gondolataikban, a családtagok felismerik az igazságot, de azzal küszködnek, hogy ezt letagadják. A következő hazugság a mentegetőzés, mely az elsőhöz kapcsolódik. A család nem alkoholista tagja fedezi az alkoholista családtagot.

Otthonodban a hazugság lett a norma, amit ismertél, és mai hasznos lehetett számodra. Sokkal kényelmesebbé tette az életedet, ha hazudtál egy feladat teljesítése kapcsán. Bár a családod azt mondta, hogy az igazmondás erény, mégis tudtad, hogy nem igazán gondolják komolyan, amit mondanak. Tehát számodra az igazság elvesztette az értékét.

A hazugság szokássá vált, ezért kapcsolódik ide: "akkor is hazudnak, amikor ugyanolyan könnyű lenne…" De ha azt tapasztaltad, hogy a hazugság jön magától, már nem is olyan könnyű. Ebben a vonatkozásban ez azt jelenti, hogy nem nyersz igazán semmit akkor, ha hazudsz. Valaki így fogalmazta ezt meg:

Rajtakapom magam a hazugságon, és félúton megálljt akarok parancsolni magamnak. "Ez hazugság, nem igaz. Kezdjük újra!", de nem merem, mert zavarba jönnék. Nem tudtam, hogy felnőttként hazudnom kell majd. Kitaláltam történeteket, hogy észrevegyenek, - úgy emlékszem - és rosszul éreztem magam azért, mert nem kaptak rajta. Ha az emberek ismertek volna (beszélnek velem és meghallgatnak), akkor tudhatták volna, hogy hülyeségeket beszélek, és ezt meglehetősen jól csinálom. Néha azt tettettem, hogy beteg vagyok, és aztán tényleg beteg is lettem. Igazi profi voltam ebben, sokkal könnyebb volt, mint egyszerűen azt mondani, hogy képtelen vagyok azt tenni, amit mások. Úgy éreztem, hogy szörnyű lenne, ha nem tudnám abbahagyni, mert elveszteném az egyéniségemet. Szomorú volt, és nem szívesen tettem. Ott volt az a pánik, hogy rajtakapnak, másrészt mégsem bántam volna, ha lelepleznek, hogy végre abbahagyhassam ezt az egész kitalálósdit. Úgy tűnt, azért van így, mert nem hittem, hogy másként folytatni tudom. Egyszerűen nem tudtam, hogy a valóságban hogy mennek a dolgok és ezért kitaláltam helyettük valami mást. Nagyon bonyolulttá válok. A múltban az is megtört, hogy meg kellett szakítanom barátságokat, mert nem tudtam tovább követni a hazugságaimat. Abba akarom hagyni ezt, tényleg! Amikor egy hazugság kellős közepén találom magam, egyszerűen halálra rémülök. Csak azt akarom mondani: "Állj meg, hátrálj és térj vissza az igazsághoz!". Tényleg nem tudom, mitévő legyek…

Ezek az emberek azáltal, hogy elmesélik a hazugság jelentését az életükben, magas szintű önismerettel és félelmetes őszinteséggel rendelkeznek, amellyel megosztják az igazmondás nehézségét. Ez személyiségük ezen oldalának megváltoztatására tett első lépésük.

3.B) Az igen legyen igen, a nem pedig nem… (Mt 5,37) Csak egy napra!

A hazudozásról nagyon nehéz leszoknod, mert amikor gyerek voltál, kifizetődő volt számodra. Felnőttként már nem az, a szokás mégis folytatódik. Különbséget kell tenni az előre megfontolt és az automatikus hazugság között. Most azt a kört próbáljuk megszakítani, amelyben automatikus a hazudozás és nem tartható kézben.

Első lépés bármelyik rossz szokásod legyőzésénél az, hogy tudatossá váljék benned. Ígérd meg magadnak, hogy egy egész napig nem fogsz hazudni! Aztán várd meg, hogy mi történik. Vagy meg tudod állni, vagy nem.
-- Ha képes vagy rá, akkor jó. Könnyű volt vagy nehéz?
-- Ha nem vagy rá képes - mi történt, miről hazudtál, és mi járt a fejedben, mielőtt hazudtál?
-- A nap végén értékeld ki a tapasztalataidat anélkül, hogy elítélnéd magad. Elérted, amit csak elérhettél?

Csak ülj le, és figyelj! Ítélkezés helyett inkább ismerd meg magad egy kicsit jobban azáltal, hogy valamivel mélyebben átlátod a viselkedésed. Ugyanazzal az elhatározással kezdd a következő napot! Ismételd meg ezt legalább három-négy napon át rendszeresen. Majd nézd meg, hogy milyen javulást értél el. Ha még mindig automatikusan hazudsz, akkor jó módszer olyan kötelezettséget vállalni, hogy legközelebb, amikor rajtakapod magad a hazugságon, beismered és kijavítasz minden helytelen állítást. Ez súlyos kötelezettség. Ha erre nem vagy képes, legalább légy realista, és fogadd el azt a tényt, hogy valamilyen okból kifolyólag nem vagy hajlandó változni.

Ha a tudatod fejlesztése és a kötelezettségek elfogadása nem vezet az automatikus hazudás eltűnéséhez, akkor valószínűleg több, mint puszta rossz szokás. Talán egy olyan túlélési taktika, amelynek rég lejárt az ideje. Múltad és a gyermekkorban kialakult félelmeid miatt esetleg segítséghez kell folyamodnod, ha változtatni akarsz. Ez nem azt jelenti, hogy valami nincs rendben veled, egyszerűen csak nehezebb, mint amilyen nehézségi fokra számítottál.

Sok alkoholbeteg felnőtt gyermeke a másik szélsőségbe esik. Mivel olyan sok hazugság veszi őket körül, elhatározzák, hogy soha sem hazudnak. Ez valamivel szokatlanabb módja a felnőttség ilyen jellegű problémájának, problémamegoldásának. Ez a családi normák elutasítása. Felléphetsz úgy is a hazugsággal szemben, mint az Anonim Alkoholisták csoportjai az itallal kapcsolatban. Kötelezd el magad arra, hogy csak egy napra abbahagyod az "ivást". Napról-napra hiszel magadban. Napról-napra megváltoztathatsz valamilyen rossz szokást.

2008. szeptember 10., szerda

Holnap megtérek...

2.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen visznek véghez egy tervet elejétől a végéig

Sokan így gondolkodnak magukról: "Én vagyok a világ legnagyobb halogatója". Egyszerűen nem tudok tervezni. Olyan nehéz elhanyagolnom bármit is, ugyanakkor nagyon be szeretném fejezni...

Ezek az emberek korántsem a szokványos módon halogatók. A tipikus alkoholista otthonban rengeteg ígéret hangzik el: a nagyszerű állás éppen küszöbön áll, a nagy üzletet most fogják megkötni. A házimunkát percek alatt el lehet végezni... De ez az "ez", vagy "az" rendre nem történik meg. Az alkoholbeteg még azért is elismerést vár, hogy egyáltalán ez az ötlete támadt, és hogy majd szándékában áll ezt vagy azt valóra váltani. Ebben a környezetben nőttél fel.

Sok hasonló ötlet várta a megvalósítást, melyek nem történtek meg később, vagy ha igen, akkor olyan sok idő telt el addig, hogy a végén már el is felejtetted az eredeti ötletet. Ki vette a fáradtságot, hogy leüljön veled, amikor neked volt egy ötleted, és azt mondta: "Ez aztán remek gondolat. Hogyan akarod megvalósítani? Mennyi időt fog igénybe venni? Milyen lépéseket kell megtenni érte?" Valószínűleg senki.

Egy jól működő családban a gyermek előtt van egy ilyen fajta viselkedési és hozzáállási modell. A gyermek megfigyeli a folyamatokat, és még kérdéseket is feltehet közben. Mivel a te tapasztalataid gyökeresen mások voltak, nem lep meg, hogy nehézségekkel küszködsz, amikor elejétől a végéig el kell végezned egy feladatot.

2.B) Holnap megtérek, és új életet kezdek... Nem! Még ma, lépésenként...

Akik végigvisznek egy ügyet, rendelkeznek egy ún. "játéktervvel". Talán már automatikusnak tűnő szintre fejlesztették magukban. Pedig valójában egy folyamatról van szó. Kezdetben tökéletesen tudatában kell lenned annak, milyen a folyamat, hogy követni tudd, és ne akadj el közben; ne kezdj ítéleteket mondani magad felett. Amikor megszületik az ötlet a fejedben, vess rá egy pillantást. Kivitelezhető?

Ezután készíts egy lépésről-lépésre kidolgozott munkabeosztást, azért, hogy elérhesd a célodat. Szabj minden lépésnek határidőt. Meddig tart az egész folyamat? A részletekre külön mennyit kell majd fordítanod? Miután megszületett benned ez az elhatározás, a következő lépés, hogy megtervezd, hogyan tudod majd betartani a határidőket.

Közben vess egy pillantást a munkastílusodra is! Milyen diák voltál az iskolában? Aki úgy teljesített a legjobban, ha minden nap egy keveset végzett el, vagy olyan, aki inkább az utolsó pillanatra hagyatkozott? Ha a kép nem áll össze, és a cél nem tűnik kivitelezhetőnek, akkor gondold át újra az ötleted. Talán nem igazán megvalósítható. Ha nem reális, ne habozz átalakítani. Talán többet vállaltál el, mint amennyit az adott idő alatt képes vagy elvégezni. Vagy más módon bölcsebb megközelítened ugyanazt a feladatot. Szabadon szervezd át a határidőket. Amennyiben jó az ötlet, csak nem hagytál elég időt a befejezéshez, ne restelld minden stádiumnál újragondolni és újraértékelni az egészet! Nézd meg, hogy vannak-e olyan változtatások közben, amelyek majd számíthatnak. Nem szükséges megakadnod az úton csak azért, mert még nem találtad ki, hogy hogyan fogod a terved befejezni. (Az alkoholbeteg szülő felnőtt gyermeke igazán jól ért a krízishelyzetekhez. Múltjának ezt az oldalát saját hasznára fordíthatja.)

Az itt felvázolt lépések általában vonatkoznak arra, amit valaki el akar érni. Az a csodálatos ötlet, amely az agyadban megszületett, vagy lehetséges, vagy nem. De nem a szerencse segít a megvalósításban, hanem gondos tervezés eredményezi. Amint egyre több tapasztalatot szerzel majd ezen a téren, elkezded ösztönösen használni, mint képességet. Talán nem azért vannak nehézségeid, mert halogatsz, hanem azért, mert egyszerűen nem tudtál az egészhez tartozó részfolyamatokról.

2008. szeptember 9., kedd

Vagy valahogy másként...

Korábban már írtam egy listát az akoholbetegek felnőtt gyermekeiről. Janet G. Woititz a könyve tizenhárom mondatát úgy járja körül, hogy először kifejti azok kialakulásának körülményeit, majd a kör megtörése címen beszél a lehetséges kiutakról is. Elsősorban a magam következetes feldolgozása miatt írom be ide az összegzéseket. Bízom abban, hogy másoknak is segítségül szolgálhatnak, hacsak annyira, hogy jobban meg tudnak érteni egy alkohollal érintett családban felnőtt embert.

A szerző nem árul zsákbamacskát. Többször leszögezi, hogy az alkoholbetegek gyermekei és az alkoholbetegek gyermekeinek gyermekei sem többé, sem kevésbé nem károsultak érzelmileg, mint azok a gyerekek, akik másféle, de feszült helyzetben élnek. Az alkoholizmus nem formálhat kizárólagos jogot a lelki kínban szenvedő gyermekekre...

1.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei találgatják, hogy mi a normális

Ez nagyban hasonlít ahhoz, amit a homoszexuálisok éreznek, mielőtt előbújnak a rejtekhelyükről. Eddigi életüket azzal töltötték, hogy védekeztek, nehogy bárki is megtudja róluk az igazságot, óriási zavart szenvednek el. Sokat gondolkodnak azon, hogy mit éreznének, ha normálisak lennének, ezért aztán mások bizonyos információkkal nem rendelkeznek róluk. Miközben azt találgatják, mi a helyénvaló, amiatt aggódnak és esnek kétségbe, nehogy mások megsejtsék, hogy ők ezt korántsem tudják. Társaik emiatt nem kerülnek zavarba. Ők viszont nem szertnének butának látszani. Amikor ilyen kijelentésekkel talákoznak, hogy "Csak azok a kérdések rosszak, amelyeket nem kérdeznek meg" - ők nem mondanak semmit hangosan. De magukban azt suttogják: "Ezt gondolja ő...! De ha tudná, hogy...!"

Lehet, hogy te is azt gondolod: otthoni életed az enyhén őrült és a rendkívül bizarr helyzetek között váltakozott. Mivel csak ezt az otthoni életed ismered, a mások által "enyhén őrültnek", vagy "rendkívül bizarrnak" tartott dolgok megszokottak voltak számodra. Kaotikus, egyik napról a másikra átvészelt életed mellett részben a fantáziádban éltél. Olyan világban, amelyet egyes-egyedül te alkottál, amilyen az otthonod lenne, HA...; ahogy a szüleid érintkeznének egymással, HA...; amilyen dolgokat tehetnél, HA... Olyan életet építettél, amely valószínűleg kivitelezhetetlen elképzeléseken alapult. Irreális fantáziákat arról, hogy milyen lenne az élet, ha a szülőd kijózanodna; és jóllehet ezek segítettek a túlélésedben, de csak még inkább fokozták a zavarodat is.

Tévésorozatokat néztél, és feltételezted, hogy az emberek tényleg úgy élnek, mint ott. Azokban az otthonokban, amelyekben jártál, minden más volt, mint a tiedben, és a vendéglátóid valószínűleg figyeltek arra, hogy jól érezd magad náluk. De ha nem is így tettek, akkor sem tudtad átérezni, hogy milyen lehet az élet valaki másnak az otthonában, mert a valóságban nem éltél ott. A tipikus otthonokból származó gyerekek tudják, hogy ezek a tévéfilmek nem mutatják reálisan az életet. Az emberek meseként nézik, és vagy élvezik, vagy idegesíti őket a látott üdeség és tökéletesség, de pontosan tudják, hogy a valóságban senki sem él úgy, és mindennek nem mindig lesz okvetlenül jó a vége.

Lehet, hogy abban is bizonytalan vagy, hogy mit szabad mondanod és érezned. Egy körülhatárolt, jellegzetesebb helyzetben nem kell az embernek tojáson lépkednie. Nem szükséges megkérdőjeleznie, vagy elnyomnia az érzéseit. Te ezt tetted, és ez összezavart. Az alkohol befolyásolta családban nehezebb reálisan elkülöníteni a dolgokat egymástól, mint a "normális" családban.

1.B) Így kell ezt csinálni! Vagy valahogy másként...

Fontos, hogy felismerd: nincs olyan, hogy normális. A normális egy olyan mítosz, mint a Mikulás. Hasznosabbak más fogalmak, mint amilyen például a "jól működő", vagy a "rosszul működő". Mi működik jól számodra? Mi van a hasznodra? Mi szolgálja legjobban a te érdekeidet? Ez a hozzáállás ésszerű, de emberről-emberre, családról-családra változhat.
Elhitted a normalitás mítoszát, és ezáltal kialakítottad az ideális én, az ideális mások és az ideális családról való elképzelésedet. Ez rendkívül megnehezítette az életedet. Mivel ez az ábránd nem valósulhat meg, sokszor elítéled magad, mert az élet nem úgy alakul, ahogyan te szeretnéd.

Ahogy nőttél, legtöbbször az volt a tapasztalatod, hogy semmibe vettek. Olyan érzésed volt, hogy az élet jobb lett volna, ha te nem születtél volna meg. Úgy érezted, hogy amit te gondoltál és mondtál, az nem fontos...

Fontos számodra, hogy beismerd, ha nem tudsz valamit. A nem tudás beismerése egy társaságból ezt a választ csalogatja ki: "Örülök, hogy ezt mondtad! Ezt én sem tudtam." Használd ki azoknak a támogatását, akik hajlandóak tanulni, felfedezéseket tenni, és nem pusztán aggodalmaskodni amiatt, hogy nem tudják azonnal a helyes válaszokat.
Hajlamos vagy idejekorán visszahúzódni, és úgy dönteni, hogy ösztöneid nem hitelesek. Bízz bennük, a legtöbbször helyesen megmondják, miként viselkedj az adott körülmények között.

A tökéletesség nem elérhető, és az erre való törekvés óriási aggodalmakat okoz. Az ember próbálhat elérni bizonyos célokat, de a tökéleteség, mint cél, nem hordoz magában értékelhető jutalmakat. Amikor fiatalabb voltál, nem tanultad meg, hogy hogyan oldd meg a problémákat. Inkább elkerülted, mintsem megoldottad volna. A legnagyobb probléma az alkoholista otthonában, hogy a családtagok nem szívesen szembesülnek a valósággal.

Nem létezik olyan, hogy "normális". Csak valóság van, amelyet saját magad alakíthatsz olyan emberek segítségével, odaadásával, akiket érdekel a fejlődésed, hajlandóak és szeretnének ebben részt venni - ezáltal megerősítve a saját fejlődésüket is.

2008. szeptember 7., vasárnap

Az első

Viszonylag rövid nyilvános papi szolgálatom alatt is eskettem néhány párt. Az előtte kötelező módon letudott jegyesoktatások alkalmával elég jól tapintható volt a személyes érettség és a hitbeli elkötelezettség, vagy annak a súlyos hiánya. Nagy vonzereje van az orgonának, egy-két giccsesen előadott Ave Maria-nak, a templomi kereteknek.

Ilyen még nem volt az életemben, hogy a templomot és a vendéglőt is együtt építsük a párral. Hogy szertartáskönyv és személyre szóló pohár készül minden résztvevőnek. Hogy évek óta ismerem a vőlegényt és a menyasszonyt. Mindet egybevéve nem az évszázad esküvője történt, hanem sokkal nagyobb: az életem első házasságkötése. Nem lesz több, maximum a sajátom, de az már más kategória, mert ott nem én táltoskodom majd.

A felkészülés perceiben:


A jegyespár:


Bevezető rész:

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket: Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket: Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk: Uram, irgalmazz!
Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, és bűneinket megbocsátva vezessen át minket az örök életbe.


Olvasmány az Énenek énekéből:

...Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!


Házasságkötési kérdések:

... Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból kötsz-e házasságot?

Ígéred-e, hogy tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól?

Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat? ...



Viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül:


Könyörgések:

... Krisztusunk, a te békéd lakjon a szívükben, és töltse el mindazokat, akik házukba lépnek, gyermekeik pedig gyarapodjanak bölcsességben és kedvességben előtted és az emberek előtt! ...


Felajánlás:

... Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségből kaptuk a bort. Felajánljuk neked, mint a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét, Ebből lesz számunkra a lélek itala ...


Áldás Fuchival:

Istenünk, te hatalmad erejével a semmiből megteremtetted a világot, majd miután a mindenség alapjait leraktad, és képmásodra megalkottad az embert, a férfinak segítőtársul adtad az asszonyt, hogy ne ketten legyenek többé, hanem egy emberként éljenek. Jóságodban szövetséget kötöttél a zsidó néppel, melyet a hitvesi szeretet szemléltet számunkra. Krisztusban és életet adó Lelkedben ezt a szerelmet kiárasztottad mindnyájunkra.


Terjeszd áldó jobbodat föléjük, akik oltalmadat kérik a házasélet küszöbén. Az evangéliumból erőt merítve mindenki előtt tanúságot tegyenek Krisztusról, bizonyuljanak jó szülőknek, és lássák meg mindketten fiaiknak fiait. Házasságuk egész folyamán a te szereteted ajándékait osszák meg egymással, dicséretedet zengjék örömükben, és téged keressenek a bánatuk idején. Segítségedet élvezzék munkájuk közben, és érezzék, hogy mellettük állsz, amikor gondokkal küzdenek. Az élettel betelve, szép öregkort érjenek meg, és a jelenlévőkkel együtt a mennyei lakomának is boldog részesei legyenek egykor. Krisztus, a mi Urunk által.


És a vacsora:

2008. szeptember 6., szombat

Költészet

"Ki mivel bánik, azzal kenődik." (magyar közmondás)

"A kéz, amely rózsát ad, mindig illatos." (kínai közmondás)

2008. szeptember 3., szerda

Miért éppen Lenin elvtárs?

Egyszer valaki azt kérdezte tőlem, hogy miből nem tudok viccet csinálni. Azt válaszoltam, hogy mások szenvedése olyan, amivel nem tudok tréfálkozni. Magammal viszont annál könnyebben. A levelező rendszerek csodája, hogy ez a pár hónapja írt ön-paródia nem veszett el a bitek erdejében.

Hol volt, hol nem volt, még a szocializmuson is túl, a szabadság határán éldegélt egy munkanélküli párttitkár. Így gondolkodott magában:

"Az már mégsem járja, hogy ilyen hálátlanok a proletárok. De még ettől is nagyobb baj, hogy nincs fantáziájuk. Amikor mi, az FKM - a Forradalmi Kommunista Mozgalom - eredeti ötlettel álltunk elő, megszerveztük nekik az új társadalmi rendet, akkor örültek és tapsoltak. Senkinek nem volt egy rossz szava sem. Persze az örök elégedetlenek, akik a kákán is csomót keresnek, sunyi módon nyugatra szöktek, néha még csoportosan is, csak hogy bosszantsanak minket. Mikor végre megszabadultunk ezektől az idegen, bomlasztó elemektől (minden egészséges rendszer kiveti magából az oda nem illőket), újra békében építhettük a munkások államát. Mindenki tudta a dolgát, nem akart örökkön változtatni a jól bevált módszereken.

Nem fér a fejembe, hogyan fajulhattak a dolgok idáig… Újabban követelőznek, szabadságot meg nagykorúságot emlegetnek, amikor mi lelkiismeretesen kiszolgáljuk őket, az életünket is feláldozzuk a mozgalomért. Még hogy aktív módon beleszóljanak a közéletbe? … - ez aztán mindennek a teteje. Előképzettség és tapasztalatok nélkül, kényük-kedvük szerint rángassák a kormánykereket? Kinek használna egy ilyen anarchikus irányítás? Ott van a Központi Bizottság, meg a népképviseleti szervek. A proletárdiktatúra demokrácia a rendszer barátainak, de könyörtelen diktatúra az osztályidegen, reakciós elemek számára. Nem fogunk fölösleges demokráciásdit játszanak, látszat-választásokra költeni a dolgozó nép véren-verítéken megszerzett pénzét…

Mégis földalatti mozgalmakat szerveznek, magánlakásokon találkoznak, susmorognak, titkolóznak. Elismerem, hogy mi is ezt tettük az illegalitás éveiben, de annak a világnak már egyszer s mindenkorra vége! Nagyon félek attól, hogy a hőbörgésükkel és bizalmatlanságukkal szétrombolják azt a fényes jövőt, amit sok fáradtság árán felépítettük az utánunk jövő nemzedékek számára. Éjt nappallá téve dolgoztuk, nem kímélve magunkat azért, hogy csavargók és naplopók arassák le a gyümölcseinket?

Azt hiszem, bele kell nyugodnunk, legalább is látszatra, hogy mégis övék lesz a hatalom. Készen kell állnunk, amikor majd visszasírnak minket, hogy alkalmas időben helyre tegyük a dolgokat. Az elvtársak megnyugtatására, hogy a bajtársiasság a mi fegyverünk is, írok egy kérdőívet, most ennek van divatja. Élnünk kell a fejlődés adta lehetőségekkel. Hadd lássák: egyáltalán nem vagyunk korlátoltak, bízunk a mieink szabadságában."

Sok-sok töprengés, megfontolás után úgy határozott, hogy rövid és áttekinthető lesz a teszt, csupán két kérdéssel:

1. Ki a példaképed?
2. Miért éppen Lenin elvtárs?