Szárnyas hűség

12.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei rendkívül hűségesek, még akkor is, ha szembesülnek annak a bizonyítékával, hogy hűségüket nem érdemlik meg

Az alkoholista otthona olyan helynek tűnik, ahol nagyon hűségesek az emberek. A családtagok sokáig tűrnek, pedig számos okból kifolyólag menniük kellett volna már. Az ún. "hűség" sokkal inkább a félelem és bizonytalanság eredménye, mint bármi másé; az a viselkedés a modell, amely szerint senki sem távozik, egyszerűen azért, mert a járás nehezére esik. Ez az érzés teszi, hogy az ilyen gyermek felnőttként gyermek marad olyan kapcsolatokban, amelyeket jobb lenne megszakítania.

Mivel a barátkozás vagy a kapcsolat kialakítása nehéz és komplikált, miután megtette ezt az erőfeszítést, örökérvényűnek tekinti az eredményt. Ha valaki szeret annyira, hogy a barátod, szerelmed vagy házastársad legyen, akkor köteles vagy mindig vele maradni. Ha engedted, hogy megismerjenek, és ők felfedezték, hogy ki vagy, és nem utasítottak vissza, akkor egyedül ez a tény elég ahhoz, hogy folytasd a kapcsolatot. Az a tény, hogy esetleg rosszul bánnak veled, nem számít. Ezt tudod értelmezni. Bármit tesznek vagy mondanak, tudsz valami magyarázatot adni viselkedésük felmentésére, és saját magad hibáztatására. Ez újra és újra megerősíti negatív önképedet, és továbbra is lehetővé teszi, hogy a kapcsolatot fenntarthasd. Hűséged páratlan.

Egy kapcsolat sok biztonságot is ad. Ismerős, és az ismerős mindig biztonságosabb, mint az ismeretlen. Mivel nagyon nehezen viseled a változást, inkább a jelenlegi állapotnál maradsz. Azt sem tudod igazán, hogy milyen egy jó kapcsolat. Tehát maradsz annál, amid van, nem tudva, hogy lehetne számodra kielégítőbb, más is. Valahogy átvergődsz a problémákon.

12.B) "Mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön." (Ancsel Éva)

A hűség csodálatra méltó tulajdonság. Azonban bármelyik képesség szélsősége káros lehet számodra. Válogatás nélkül mindenkihez lojális vagy, aki csak az utadba kerül. Rendkívül értékes vagy bármelyik kapcsolatodban. Az elhagyatottságtól való félelmed majdnem lehetetlenné teszi, hogy te hagyj el másokat. Ha olyan emberekkel vagy viszonyban, akik nem úgy bánnak veled, amire vágysz, akkor újra kell értelmezned a hűségedet. Talán nem érdemlik meg, talán nem tartozol automatikusan lojalitással. Azokról a kapcsolatokról van szó, amelyekben napról-napra azt mondogatod magadnak: "Miért érdekel? Miért maradok? Érdemes? Miért vagyok én ilyen bolond? Miért nem tudom elengedni?"

Többféle lépés is alkalmas arra, hogy megszabadulj egy nem kívánatos kötődéstől. Az első, hogy reálisan határozd meg a helyzetedet. Kérdezd meg magadtól: "Milyen természetű ez a kapcsolat? Mi zajlik jelen pillanatban?" Amikor a "De..."-ket kezded válaszolni, már nem vagy többé az adott pillanatban (a valóságban), hanem a múlt vagy a jövő képzelődései között időzöl. Nem lehet olyan, mint régen, mert ez a régen már nem létezik. Érted a különbséget? Egy kapcsolat első időszakában a felek másként bánnak egymással, mint amikor már megszokottá válik az együttlétük. Lehet, hogy veled ez nem így van, de másokkal többnyire igen. Amint fejlődnek, és az emberek mélyebb tudást szereznek egymásról, a viszonyon is változtatni szükséges. Értelmesebb, vagy értelmetlenebb is lehet. Figyelmesebbekké, vagy figyelmetlenebbekké válhatnak a társak, semmi sem áll egy helyben. Nem lehet reális az a fantáziálás, hogy "ha át tudom vészelni ezt a nehéz időt, akkor újra csodálatos lesz minden".

Nem jó ötlet a jövőben élni, mert azt képtelenség megjósolni. Amikor egészséges kapcsolatban élő párok nehéz időszakon mennek keresztül, megosztják egymással érzéseiket. Érdekes dolgok történnek, amikor hátrálni kezdesz, és nagyobb egyenlőséget igényelsz a párodtól. Ha reálisan látod a kezdeti időszakot, észreveheted, hogy rengeteg energiát fektettél bele, és ezt akkor élvezted is. Partnered erre reagált. Közben talán úgy gondoltad, hogy túl sokat adsz, és visszavettél egy kicsit a gondoskodó énedből, ami a másiknak nem tetszett. Lehet, hogy ettől az időtől kezdve már nem bánt veled úgy, ahogyan te akartad. Talán ez volt az a pont, amikor boldogtalanná kezdtél válni.

A jelen a valóság. Kérdezd meg magadtól: "Mi lenne most nekem a legjobb? Érdemes hűségesnek lennem ehhez az illetőhöz?" Helyénvaló a hűség egy kapcsolatban, ha a másik fél például egy nehéz helyzeten keresztülment gyermek, vagy időközben megbetegedett, és már nem tudja azt nyújtani, amit régen. Ha a hűséggel kapcsolatban döntéseket akarsz hozni, a következő lehet a kérdésed: "Mi a többlet ebben a kapcsolatban számomra? Mennyire kifizetődő? Miért tartom meg ezt a viszonyt? Kicsoda számomra ez a másik ember?" Ezekre a kérdésekre gyakran igen meglepőek a válaszok. Észreveheted például, hogy az adott személy elméletben valaki mást képvisel az életedben, mint a valóságban. Szerelmed hasonlíthat alkoholbeteg szülődre. Lehet, hogy felnövekedve egy mintát ismételgetsz, mert az az ismerős számodra. Lehet, hogy nem bontottál fel megfelelő módon egy régi kapcsolatot, és most ismét csapdába kergeted magad.

Felismered, hogy hol vannak a határaid, és hol kezdődik az ő hatósugara. Tégy különbséget a kettőtök felelőssége között: kinek hol végződik az illetékessége. Azok az emberek, akik nem érdemlik meg a lojalitásunkat, igen gyakran erősen kritikusak velünk szemben. Azt hajtogatják, ami nem stimmel velünk. Amikor úgy döntesz, hogy meghallgatod mások kritikáját, bizonyosodj meg arról, hogy a másik kiről is beszél tulajdonképpen. Tényleg rád illenek a kijelentései, vagy csak saját magát vetíti ki rád? A társad fájdalma, bánata őhozzá tartozik. Lehetsz együttérző, megértő, sajnálhatod, de az ő gondja-baja nem a tiéd. Az olyan hűség, amelyben elveszíted önmagad, és teljesen elmerülsz egy másik személyben, nem az érdeked.

Lehet, hogy bűntudatod miatt olyan kapcsolatba lépsz bele, amely nem jó neked. Ha könnyen lehet manipulálni a bűntudatoddal, akkor azt gondolod, hogy tartozol másoknak valamivel. Ha valaki szeret, azért teszi, mert téged érdemes szeretni. A barátságod ajándék. nincsenek kötelezettségeid vele szemben csak azért, mert összebarátkoztatok. Te értékes vagy. Ha tartozol azért, mert barátságot kötöttél, akkor valójában azt állítod: "Nem vagyok értékes." Amikor hátrálni kezdesz, a másik megpróbál bűntudatot kelteni benned. Azt mondja majd, hogy mennyire akar téged, szüksége van rád, és te nehezen tudsz majd elszakadni tőle. Óvatosan kell kezdened azt, ha bűntudat miatt maradsz meg egy kapcsolatban. A barátságod ajándék, ápolni szükséges. Nézd meg, hogy mit adtál, és mit kaptál. Még mindig úgy érzed, hogy lekötelezett vagy, vagy annak kell maradnod?

Azért is folytathatsz olyan viszonyokat, amelyek nem tesznek jót neked, mert közben félsz az egyedülléttől, az elszigeteltségtől. Valószínűleg nem ez az utolsó alkalom, hogy legyen barátod, vagy legyen egyetlen ember, aki szeretni fog téged. Azért is kitarthatsz egy kapcsolat mellett, mert így felsőbbrendűnek érzed magad. Ha a partnered nem ad annyit, amennyit te adsz neki, fontosabbnak gondolhatod magad nála: hogy lekötelezted, és ragaszkodással tartozik neked. Vagy az egész csak képzelődés. Bár szüntelenül panaszkodsz, mégis van benne valami, ami örömöt okoz?

Gondolhatod komolyan, hogy szerelmes vagy valakibe. Ha meg kellene határoznom a szerelmet, növekedésnek mondanám. Ha te és én szerető kapcsolatban vagyunk egymással, akkor szüntelenül fejlesztjük egymást. Többen vagyunk ketten, mintha nem lennénk egymásnak. Valószínűleg inkább hűséges vagy, mint szerelmes, még ha szerelemnek is hívod ezt a kötődést. A legfontosabb kérdés az, hogy: "Jó ez nekem?"

Ha úgy döntesz, hogy meg kell változtatnod egy barátságot, mert inkább másnak kínálnád fel a hűségedet, a félelmeid miatt nehéz lehet teljesen elszakadnod a másiktól. Miért korlátoznád magad? Miért ne szereznél más barátságokat is? Miért ne fektetnéd azokba az energiáidat, és próbálnál meg ott önmagad lenni? Amint az új kapcsolatok fejlődnek, úgy csökkennek a számodra kevésbé jók. Nem kell mindent vagy semmit játszanod. Nem kell teljesen kitörölnöd emlékeidből azt a személyt, akitől meg akarsz válni, csak egyszerűen csökkentsd a rád gyakorolt befolyását.