2008. szeptember 23., kedd

A létezés szelídségében

11.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei vagy nagyon felelősségteljesek, vagy nagyon felelőtlenek

Vagy mindent magadra vállalsz, vagy mindent feladsz. Nincs középút. Próbáltál a szüleid kedvében járni, egyre többet téve ezért. Aztán eljutottál arra a pontra, hogy rájöttél, mindez nem számít, ezért inkább semmit sem tettél. Olyan családot nem láttál, amelynek a tagjai együttműködnek egymással.

Nem tudod, milyen érzés a terv egy részét kivitelezni, vagy hogy miként kell másokkal együtt dolgozni. Hagyni, hogy minden rész a helyére kerüljön és egy egészet formáljon. Vagy mindent te végzel, vagy semmit. Saját korlátaidról nincs igazán fogalmad. Kiváltképp nehéz számodra, hogy nemet mondj, ezért egyre több mindent végzel. Nem azért, mert valós képed van a teherbírásodról, hanem inkább azért, (1) mert nem ismered reálisan a korlátaidat; vagy (2) mert, ha nemet mondasz, akkor félsz, hogy megtudják, milyen vagy. Megtudják, hogy alkalmatlan vagy. A munkád minősége nem befolyásolja az érzéseidet önmagaddal kapcsolatban. Tehát egyre többet vállalsz magadra, míg végül kiégsz.

Sok energiád - amit a fejlődésedre fordíthatnál -, elvész, mert attól félsz, hogy megtudják milyen vagy. Nem arra a naprakészségre, amit a munkaadód kér, mivel valószínűleg többet adsz, mint amit elvár, hanem arra, hogy sokkal hatékonyabb legyél.

Valaki a munkájával kapcsolatos érzéseiről így beszélt:

Senki sem mondott semmit, nem panaszkodtak a munkámra. Ha mondtak valamit, akkor dicsértek. Mindannyian jók voltak hozzám; nagyon megértők, amikor beteg voltam, de még mindig várom az elbocsátásomat. Pedig a helyzet az, hogy tudom, jól dolgozom. Csak annyira bizonytalan vagyok magamban, és ez az érzés nagyobb minden jó dolognál, amit csinálok. Továbbra is csak azt várom, hogy mikor rúgnak ki.

A benne élő bizonytalanság miatt így viselkedik:

Szervezés terén az őrületbe kergettem magam. Olyan kis részekre apróztam az időmet és az energiámat, hogy elképesztő nyomás nehezedett rám. Ez olyan állapotban kergetett be ma az irodába, hogy amikor még egy "szükségem van rád"-ot hallottam, elkezdtem sírni. Úgy látszik, tényleg lehet valami ezzel a felelősséggel, mert mindig úgy érzem, mintha mindent magamra kellene vállalnom, akár van hozzá közöm, akár nincs. Akarom, hogy képes legyek megtenni azt, és úgy gondolom, hogy meg kellene tudnom tenni.

11.B) "A teljes működés: változás-nélküli."

A teljes lét: élet-nélküli.
A teljes öröklét: idő-nélküli.
A teljes működés: változás-nélküli.
A teljes hatalom: erő-nélküli.
A teljes tudás: adat-nélküli.
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.
A teljes szeretet: érzés-nélküli.
A teljes jóság: irány nélküli.
A teljes boldogság: öröm-nélküli.
A teljes zengés: hang-nélküli. (Weöres Sándor: Tíz erkély)

A probléma itt a tökéletesség-fogalmaddal lehet. "Ha nem vagyok tökéletes, semmi vagyok. Ha nem vagyok tökéletes, visszautasítanak. Elhagynak. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de ha erősen törekszem rá, akkor tökéletlenségemet eltitkolhatom. Ezért tökéletes beosztott, tökéletes házastárs, tökéletes szülő, tökéletes barát, tökéletes gyerek leszek. Mindig tökéletesen fogok kinézni, mindig az oda illőt fogom mondani. Ha tökéletes vagyok, szeretni fognak a főnökeim, a szüleim, a barátaim. Csak azt kell megtennem, amit kérnek tőlem, és még egy kicsit többet. Csak mindent meg kell tennem. Csak nehogy a szőnyeg alá söpörjenek!"

Ugye, már csak ennek az olvasásától is érzed a feszültséget? A változás feladata óriási. Ha nem a nagyon sikeres, hanem a nagyon felelőtlen típus vagy, akkor különösen nagy feladat számodra a változás, bár sokkal könnyebben megfogalmazható: "Ha ez mind igaz is, miért törődjek vele?" - kérdezheted.

Lehet, hogy szeretnek, de az is lehet, hogy neheztelnek a tökéletességedre, mert nem szállhatnak versenybe veled; de azért is szerethetnek, ha szeretik azt a képet, amit magadról kivetítettél. Mi haszna van a szeretetüknek? Továbbra is feszültnek kell lenned ahhoz, hogy az elismerésükbe kapaszkodhass. Sok túlzottan felelősségteljes embernek meg kell betegednie ahhoz, hogy leállítsa magát. Addig nem is találnak elfogadható okot erre. Nem kell addig várnod, amíg hasonló, szélsőséges helyzetbe kerülsz ahhoz, hogy dolgozni kezdj ezen a problémán. A nehézség egy része lehet, hogy abban rejlik, hogy nem becsülöd fel reálisan a képességeidet. Esetleg nem mérted fel jól, milyen sok az, amit mások tőled igényelnek. Talán nem tanultad meg kiadni a kezedből a felelősséget.

Amikor valaki arra kér, hogy tegyél meg neki egy szívességet, kérdezd meg magadtól: "Ezt tényleg meg kell tennem?" Pontosabban: "Ezt tényleg meg akarom tenni?" Nem biztos, hogy a válasz mindig nemleges lesz, de ez a helyzet választási lehetőséget is nyújt számodra. A következő lépés, hogy megtanulj nemet mondani, ha ez a döntésed. Ezt nagyon nehéz megtenni. Gyakorlat kell hozzá és kockázatvállalás. Lehet, hogy nem veszik szívesen, és nem fogadják el, ha nemet mondasz, vagy hogy a negatív válasz az éned szerves része. Tekintsd át ilyenkor a lehetséges következményeket, és készülj fel arra, hogy megbirkózz velük. Érdemes-e nemet mondanod, és mi az indítékod?

Esetleg nem ugrasz rögtön fejest abba, hogy nemet mondasz. Ehelyett talán úgy döntesz (időt nyerve): "Most nem tudok dönteni. Később még visszatérünk erre." Ha azonnali elhatározást várnak tőled, akkor is mondhatod, hogy: "Időre van szükségem, hadd gondolkodjam rajta." Ha időt nyersz, az arra is lehetőséget ad, hogy közben más alternatívákon töprengj, hogy felelősségteljes döntést hozz majd.

Vess egy pillantást életed szereplőire és kapcsolataid természetére. Kapsz annyit, amennyit adsz? Olyan erős emberekkel vetted körül magad, akikkel kölcsönösen gyarapítjátok egymást? Az is lehet, hogy nem engedted a körülötted lévőknek, hogy megajándékozzanak téged. Szuper erős embert játszottál, de most eljött annak az ideje, hogy lehetőséget biztosíts másoknak a segítésre. Így visszanyerheted az erődet. Nem lehetsz mindig, mindeki számára a minden. A mártírokat ritkán becsülik meg életükben. A túlzottan felelősségteljeseket általában kihasználják. Majdhogynem megkövetelik a szolgálataikat.

Amennyiben túl felelőtlen vagy, és ez nem a fáradtságod, a kiégésed eredménye, hanem eddig nem is kezdtél el semmit - a probléma egy kicsit más. Először is azt szükséges megtudnod, mit vársz az élettől. Kidolgozhatsz egy tervet valakivel, aki tudja, hogy mi zajlik a pszichéd szintjén, és fel tudja mérni, hogy milyen nehéz számodra felelősségteljesebbé válni, hogy félsz a sikertől és mindentől, amit ez magába foglal. Ha segítségre lenne szükséged, ez nem jelenti azt, hogy beteg vagy. Csak azt jelenti, hogy olyan akadállyal találtad magad szemben, amelynek legyőzése valakivel szövetségben lehetséges: támogatást kell igénybe venned. Valószínűleg a döntésed legnehezebb része éppen ez.

Nincsenek megjegyzések: