...a hit legyél te magad

9.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei elismerésre és megerősítésre vadásznak

Az irányítás külső és belső színhelyéről van szó. Amikor megszületik egy gyerek, nagyjából a környezete diktálja, hogy mit érezzen önmagával kapcsolatban. A család, a barátok, az iskolai és az egyházi közösség mind hatással vannak rá, de a legnagyobb hatást a "fontos mások"-nak nevezett emberek gyakorolják. A gyermek világában ők a szülök, a tőlük kapott üzenetekből kezdi megismerni, hogy ki is ő valójában. Amint idősebb lesz, ezek az üzenetek belevésődnek, és nagymértékben hozzájárulnak a magáról kialakított képhez. A mozgás az irányítás belső színhelye felé tart.

A gyermekként kapott üzenet nagyon zavaros volt: nem a feltétel nélküli szeretet. Nem azt mondták, hogy "Szerintem te nagyszerű vagy!", hanem: "Nem vagyok túl boldog azért, amit az előbb tettél." A meghatározások nem voltak világosak, és az üzenetek vegyesen záporoztak feléd. "Igen, nem, szeretlek, menj el!" Ezért meglehetős zavarokkal nőttél fel önmagaddal kapcsolatban. Negatívan értékeled azokat a megerősítéseket, amelyeket gyermekkorodban nem kaptál meg minden nap.

Most, amikor már kapsz megerősítést, nagyon nehéz azt elfogadni. Ha elfogadnád, az a magadról kialakított kép megváltoztatását jelentené.

9.B) "...a hit legyél te magad."

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad. (Weöres Sándor: Tíz lépcső)

Többféle módon meríthetünk önbizalmat a saját képességeinkből. Az első módszer a többiek támogatásán és buzdításán alapul. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei ezt a bátorítást keresik, de nem tudják felhasználni. Nagyon nehéz megbíznod valakiben, ha azt tanították neked, hogy a bizalom csak fájdalmat okoz, ha a gyerekként kapott üzenetek következetlenek voltak. Azt a programot kaptad, hogy ne bízz senkiben, hanem hidd azt, hogy amit az emberek mondanak, azt nem feltétlenül gondolják is úgy. Ez rendkívül megnehezíti a bizalmas viszony kialakítását. Ezért ha valaki támogat és bátorít, külön feladat számodra ezt megérezni, elfogadni és felhasználni.

Éppen ezért keresed továbbra is a buzdítást, mert olyan nehéz befogadnod. Csak, ha már olyan mértékben bombáznak elismeréssel, hogy többé nem tudod letagadni, akkor fogod elhinni. Tehát első lépésként döntsd el, kockáztasd meg, hogy megengeded magadnak a buzdítás és a támogatás legalább egy részének érzését, elfogadását. Kezdd azzal, hogy kiválasztasz néhány olyan embert, akikben megbízhatsz. Néhány kritériumot is felállíthatsz:

• Mennyire ismer téged az a személy?
• Olyan, akivel gyakran találkozol?
• Elfogad ő olyannak téged, amilyen éppen vagy?
• Te mennyire tudod az ő személyét elfogadni?

Az önbizalmat aktív módon építened is kell. Kérdezd meg magadtól, hogy mit tettél ma, ami jó érzéseket váltott ki belőled. A válasz nem érkezik gyorsan vagy könnyen. Aztán kérdezd meg magadtól, hogy mi történt ma veled egyáltalán. Van valami, akármennyire is kicsi vagy egyszerű legyen, amit sikernek könyvelhetsz el? Vizsgáld át a napod. (Ez talán olyan kérés, amit nem túl gyakran kapsz.) Bármit is találsz, ne dobd el az elismerést magadtól: te megtetted, ezért ez a te eredményed.

Önbizalmat nyersz, ha a magad elé kitűzött feladatokat teljesíted. Lehetnek ezek bármilyenek, az a fontos, hogy kötelezd el magad az elvégzésükre, miután meggyőződtél arról, hogy reálisak. A szerencsétlenséged vagy a sikertelenséged tervezgetése helyett töltsd a jelenben az idődet. Nem fog minden egyes gondolatod megvalósulni, de ha igen, az sem történhet meg csak úgy "magától", nélküled. Részed van a sikerben. Ha viszont nem sikerül egyik terved, akkor továbbléphetsz, hogy megpróbálj valami újat. ("Ez az étel már odaégett, főzök másikat...")

Nem vagy felelős mindenért, ami nem jön össze; és nem merő véletlen minden, ami viszont működik körülötted.