Ez talán tudat alatt utánzott viselkedés. Például az alkoholistának támad egy ötlete: "Megállok, és iszom egy pohárral útban hazafelé." Ez igazán egyszerű ötlet, és akármilyen gondolatot, amely ennek útjába állna, ésszerűsít: "Megígértem, hogy időben hazaérek." "Egy ital miatt még nem fogok elkésni", vagy: "Megígértem, hogy abbahagyom az ivást", "egy pohár még nem ivás". Attól kezdve, hogy az ötlet megszületett az alkoholbeteg fejében, kényszerítve van; nincs több választási lehetősége. Az ötlet csak az első italig terjedt ki.
A forgatókönyv többi része világos. Az első ital után a kényszer átveszi az irányítást, és az alkoholista elveszti a kontrollt. Egy ideig ésszerűsít, és aztán annyira belemélyed ennek taglalásába, hogy egy idő után már nem is tudja, mi járt először a fejében. Nincs időbeli kerete annak az ötletnek, amely ezt az impulzív viselkedést kiváltja. Ebben az itt és mostban nem méri fel komolyan, hogy mi történt a legutolsó alkalommal, vagy mik lesznek ennek a következményei. Mivel az ötlet a pillanatra korlátozódott, semmibe veszi azt a tényt, hogy ha elveszti a kontrollt, nem fogja tudni irányítani a viselkedését.
Az impulzivitás meglehetősen infantilis (gyermekies) tulajdonság. Normális körülmények közt a gyerekek ösztönösek. De amikor te gyerek voltál, inkább szülőként funkcionáltál, ezért a jelenlegi ösztönös viselkedésed azt pótolja, amit a gyermekkorodban hiányoltál. Ha kihagysz egy stádiumot, nagyon gyakran életed egymásik időpontjában pótolhatod be. Gyermekként nem tudtad egyetlen viselkedési forma kimenetelét sem kiszámítani, így most sem tudod, hogy hogyan kell. Otthon nem volt következetesség sem. Néha rendben mentek a dolgok, máskor nem. Alapvetően ez nem is számított igazán. Senki sem mondta neked, hogy: "Ezek a viselkedésed lehetséges következményei. Beszéljük meg, milyen más lehetőségeid vannak."
A helyzetet tovább bonyolítja a sürgetettség szörnyű érzése. Ha nem cselekszel azonnal, úgy gondolod, nem kapsz második lehetőséget. És megszoktad, hogy folyton a szakadék szélén állsz, egyik krízis jön a másik után. Ha minden simán megy, az még nyugtalanítóbb, mint a krízishelyzetben lenni. Ezért nem meglepő, ha krízist idézel elő. Ez az impulzív viselkedés nem szándékos, vagy előre kiszámított. Olyan viselkedés, amely felett nincs hatalmad. Ez az a tulajdonságod, ami miatt a leginkább nyugtalan vagy, ez a legfélelmetesebb, és ezen szeretnél leginkább változtatni.
Kényszerré válik, és nem vagyok már képes arra, hogy lássam magam a jövőben, hogy vajon milyen lenne igazán, hogy tényleg ezt akarnám-e tenni... A pillanatnyi érzés általában az egyetlen, ami számít.
Ennek a viselkedésnek eredményeként legtöbbször a fény az alagút végén egy közelgő vonat első lámpája. Nem voltál képes arra, hogy lásd tetteid kiváltó okát vagy következményeit. Ennek eredménye, hogy sok kellemetlen helyzetet teremtesz magadnak. Utólag nagyon aggaszt a viselkedésed, de mielőtt meg tudnád változtatni, rengeteg időt és energiát kell eltöltened azzal, hogy ki tudj mászni a bajból. A nehézség legnagyobb része abból fakad, hogy az alkoholbetegek felnőtt gyermekei hajlamosak a pillanatnyi örömöt keresni a késleltetett helyett. Bármi jut eszedbe, azt tegnap akarod elérni. Nehéz másokkal (de leginkább önmagaddal) szemben türelmesnek lenned.
Nem olyan nehéz megérteni: a dolgok halogatása olyan sok gonddal járhat, hiszen gyermekként, ha nem kaptad meg rögtön azt, amit kértél, akkor már soha sem kaptad meg. Tudtad, hogy a jövőre tett ígéreteket megszegik. Ez kifejezetten következetes dolog volt az életedben. Ez volt számodra a realitás. Ha nem fogtál neki azonnal, akkor egyszerűen nem történt meg. Ez nagyon bonyodalmassá teszi számodra az előre tervezést. Ott duruzsol a fejedben, hogy "ez az utolsó lehetőségem".
13.B) A boldogság nem a végállomás, hanem az utazás maga
Vannak módszerek, amelyek révén elkezdheted legyőzni ösztönös viselkedésed. Fel fogod ismerni az ösztönösséget, mert sok energiát rejt magában. Felismered, mert úgy érzed majd, hogy hajt, ösztökél, és semmi másra nem tudsz gondolni. Amikor úgy tapasztalod, hogy ez az erő működik benned, mondd magadnak: "Kit befolyásol még a viselkedésem?" Nem tanácsolom, hogy azt mondd: "Ez jó!" Vagy: "Nem kellene ezt tennem." Esetleg: "Ezt kellene tennem." Hiszen abban a pillanatban csak egy módon látod a dolgot, és igazából nem számít, hogy tetszik-e neked, vagy sem. Abban a pillanatban csak egyetlen módon tudsz reagálni: ösztönösen.
Nézd meg a többi embert, akikre kihat a viselkedésed. "Még kire lesz befolyással, amit most cselekszem? Hogyan fogja őket érinteni, amit teszek?" Lehet, hogy amikor a cselekedet felülemelkedik a megfontoláson, már nem érdekel, hogy miként fog az téged később motiválni. Éntudatod elveszíted, jóllehet, te azt gondolod, hogy teljes mértékben kézben tartod önmagadat. A cselekvés elhalasztásához elég kell, hogy legyen, ha felteszed magadnak ezt a két kérdést. Az időnyerés lehetőség arra, hogy megvizsgáld a következményeket és a lehetséges alternatívákat.
Egy ösztönös döntés nem biztos, hogy mindig rossz. Egy munkahely elhagyása jó dolog is lehet. De ezeket a döntéseket a lehetőségek és következmények mérlegelése után kell meghozni. Tiszta fejjel, hogy biztosan jól is érezd magad az új kapcsolati hálódban. Lehet, hogy ami jó neked, az nem kellemes a körülötted lévő embereknek. Nem árt őket is figyelembe venni. Nyerj időt, és fontold meg a működésed következményeit. Ha tudatosan, aktív módon választasz, és hajlandó vagy elszámolni a viselkedéseddel, akkor jobban fogod érezni magad a bőrödben, bármilyen döntést is hoztál. Élettapasztalatod azt mutatta eddig, hogy ha nem történt meg valami rögtön, amit ígértek neked, akkor az már sohasem történt meg. Most azonban nem ugyanabban a környezetben élsz, és a szabályok változhatnak.
El kell kezdened egy szélesebb látókörből szemlélni az életed. Egyik mód erre a fantáziálás. Hol szeretnél lenni öt év múlva? Ugyanazt akarod tenni, amit most? Vagy más irányt akarsz szabni az életednek? Gondold ki a szükséges lépéseket ahhoz, hogy célhoz érj. Amikor egyenként szemügyre veszed a lépéseket, meglátod majd, hogy nem csak a végeredményben találhatsz örömöt. Ha éppen egyetemen tanulsz, nem a diplomaosztás napján gyűjtöd be az összes jóleső érzést. Útközben is sok kis öröm ér téged. Gondolj erre, és építsd be ezeket az örömöket. Építsd be a lépések közé a jutalmazási rendszeredet is. Ha túl gyorsan végzel el valamit, néha rossz kérdéseket teszel fel, rossz döntéseket hozol. Az a döntés, hogy "nem így akarok élni" átváltozhat arra, hogy "nem fogok így élni".
Nem állítom, hogy minden esetben szebb az az öröm, amelyre vágysz, mint ami mellett az adott pillanatban döntöttél. Néha a késleltetett öröm valóban szebb és élményben gazdagabb, de az is igaz, hogy hiányzik belőle annak az izgalma, hogy akkor valósul meg a vágyad, amikor éppen akarod. Eljuthatsz arra a felismerésre, hogyha csak az egyik oldalt látod, átvered magad. Próbáld felismerni, hogy bolondot csinálsz magadból (játékot játszol magaddal), ahányszor eldöntöd, hogy valamit rögtön, abban a percben kell megtenned. Vedd ezt az elhatározást szabályos átverésnek. Kérdezd meg magadtól, hogy mik lennének a döntésed folyományai. Előfordulhat, hogy nagyobb távlatba helyezve korántsem olyan csábító és kellemes egy aktuális fellángolás.
Ha feltártad a lehetséges következményeket, az újabb kérdés: "Érdemes-e?" Ha igen a válasz, élvezd a pillanat örömét. De ha nemleges a döntésed: az adott pillanatban rejlő örömről tudatosan lemondasz vagy önként elhalasztod annak megélését, akkor szintén jól fogod magad érezni. Elégedett leszel, mert volt választási lehetőséged. A lehetőség felismerése szabadságot ad a cselekvésre, vagy nem cselekvésre, és ez a legnagyobb ajándék, amit adhatunk magunknak. Megszabadít az ösztönös cselekvések kényszerítő parancsától, és a saját kezedbe adja sorsod irányítását. Milyen csodálatos helyzet ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése