Amikor gyerek voltál, nem létezett, hogy eléggé jó lettél volna, sok kritikát kaptál. Azt hitted, hogy a családodnak jobb lenne nélküled, mert te vagy a baj okozója. Ha valamit elég sokszor és elég sokáig hallasz, a végén magad is elhiszed. Ennek eredményeként önmagaddal szembeni negatív érzésekké alakítottad át a kritikákat. Ezek megmaradtak máig. Mivel nem vagy képes elérni a tökéletesség azon mértékét, amelyet a gyermekkorból őriztél meg, a céljaid betöltetlenül maradnak. Némelyik ember akkor is megtartja magáról a negatív képet, amikor annak ellenkezője igaz rá. Bármi, ami jól megy, az valami rajtad kívül álló ok miatt megy jól: "Úgyis így történt volna." Vagy, ha túlságosan nyilvánvaló, hogy neked tulajdonítható egy pozitív eredmény, akkor így hessegeted el: "Ó, ez könnyű volt! Nem sokat számít!"
Ez valójában nem szerénység, hanem a valóság eltorzítása. Biztonságosabbnak érzed a negatív képet, mert már megszoktad. Ha elfogadod a dicséretet eredményességedért, az azt jelenti, hogy meg kell változtatnod a magadról alkotott képet, és talán egy kicsit kevésbé keményen ítélheted meg magad. Egy kicsit megértőbb lehetsz magaddal, s azt mondhatod: "Ezt a hibát én követtem el, de nem én vagyok a hiba."
Az énem egyik legerősebb oldala, hogy minden felett ítélkezem, amit teszek, és ez részben azért van, mert minden annyira fekete-fehér; vagy teljesen rossz, vagy teljesen jó, nincs középút. A legtöbb dolgot, amit teszek, rossznak látom, bár az eszemmel tudom, hogy jó, de érzelmileg ugyanerre nem vagyok képes.
Önmagad negatív megítélése az egyike azoknak, amihez a legjobban értesz, mert beleívódott a személyiségedbe. Néha még kellemes és megnyugtató érzést is ad. Másokat nem ítélsz meg olyan keményen, mint magadat, bár folyamatában sem könnyű megfigyelned mások viselkedését. Jellegzetesen fehéren-feketén, jónak vagy rossznak látsz. Tudod, hogy milyen érzés rossznak lenni; és aztán, ha jó vagy, még mindig ott van annak a kockázata, hogy ez nem tart sokáig. Bárhogyan is van, csapdába estél. Idegtépő, nagy nyomás nehezedik rád. Milyen nehéz csak leülni, és lazítani, azt mondva: "Az vagyok, aki éppen vagyok…"
4.B) OK vagyok, OK vagy (Thomas Harris)
"Bár lehet, hogy elkövetek hibákat, de nem én vagyok a hiba." Ezek a szavak azt mutatják, hogy elértél valamennyi szabadságot. Elkezdtél őszinte lenni önmagaddal anélkül, hogy elítélted volna magadat. Amikor a viselkedést el tudjuk választani a személytől, szabadon változhatunk és fejlődhetünk. Bár már gyermekkorodban elsorolták neked, hogy miért nem felelsz meg, fontos, hogy felismerd: minden kijelentésnek van pozitív és negatív oldala. Ki mondja meg, hogy mi jó? Ki mondja meg, hogy mi kevésbé jó? Csak annyi kell, hogy felfedezd, hogy lenyűgözzön, és megértsd, mit jelent.
Talán már rég eldöntötted, hogy életed olyan, mint egy görög tragédia. Az életet nem szükséges a szenvedés különböző szintjei szerint mérni. Mit nyersz azzal, ha elítéled magad? Miért nem választod inkább azokat a tulajdonságaidat, amelyek különlegessé és csodálatossá tesznek téged? A válasz valószínűleg egyszerű. A szenvedés ismerős, és te megtanultad, hogy hogyan bánj a kínnal. Az élet ismeretlen lesz számodra olyankor, amikor jól megy, ezért nem tudod, hogyan kezeld. Nem szokatlan, hogy az önmagadról alkotott hátrányos képben vigasztalást nyersz, hogy szabotálod a saját fejlődésed.
Az ismerthez való ragaszkodás gyakran elsőbbséget élvez. Végül is a legkorábbi hatások a legerőteljesebbek. Ha viszakozol és elhatározod, hogy te önmagad akarsz lenni, és ez így van jól, sokkal több lehetőséged lesz az életben.
A saját magad elítélésének egy másik oldala, amelyen még faragni kell, a dicséret/elmarasztalás elfogadása. Milyen jól fogadod el a dicséreteket? Automatikusan elveted őket? Ha valami rosszul megy, teljes felelősséget vállalsz érte. Ez csak segít megőrizni a magadról alkotott negatív képet. Nem engedi meg, hogy sikeresnek érezd magad a saját bőrödben.
Dönthetsz úgy, hogy szerénynek mutatkozol mások előtt, de mindenképpen fogadd el, ami jár neked. Azért, mert valami könnyen megy neked, még nem biztos, hogy nem fontos. Mindamellett, ha elkövetsz egy felelőtlen hibát, akkor ez sem lesz kevésbé fontos. Próbáld meg tudatosítani magadban azokat a dolgokat, amelyeket jól csinálsz. Ne taszítsd el ezeket magadtól, inkább használd fel arra, hogy fejlődj, és egész ember váljék belőled. Nem kell elítélned a hibáidat, hiszen a te teljes emberi lényednek a részét képezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése